A m. kir. pesti egyetem katholikus jelleme.
Jelesen ismert ifjú történészünk, F r a n k i Vilmos , az egyetem kath. jelleméről okadatolt czikket közlött az ,Idők Tanuja'-ban, melyet közérdekűsége miatt czélszerünek tar-tunk lapjainkban is közzé tenni.
„Nem föladatom — mondja rövid bevezetés után — tü-zetes történetét adni a nagyszombati, utóbb budai, és
jelen-leg pesti egyetemnek, sem kimutatni, mint fejlődött a szerény nagyszombati jezsuita középtanodából hazánk főiskolája. Elég legyen itt a tényeket csak röviden összefoglalni. A mohácsi vész és az azt követő viszontagságok által hazánk művelődési közegein ejtett csapásokat némileg enyhítendő O l á h Miklós esztergomi érsek 1558-ban azon kérelemmel fordult az akkori jezsuita-főnök Victoria Péterhez, küldene néhány szerzetebeli áldozárt hazánkba, kik akár Turócz- akár Nagyszombatban iskolát alapitnának; a főnök engedett a meghívásnak és 1561-ben megvettetett a nagyszombati iskola alapja, midőn I. Fer-dinand Oláh M. sürgetéseire a széplaki apátság és a bééni prépostságot adományozá a jezsuita-szerzetnek az apostoli szent-szék beleegyezésével. (Timon Epitome Chronol. Reg.
Hung 369 1.) Ezen adományát ugyanazon fejedelem 1562-ben a mislei prépostsággal, a szalavári apátság jövedelmeiből évenkinti 372 rajnai forinttal, és a turóczi prépostságból400 r. frttal növelé. Az 1568-iki nagy tűzvész távozásra kénysze-ritvén a jezsuita a t y á k a t , eddigi jövedelmeik egyéb egyház-nevelési czélokra fordíttattak ; mig 1585-ben Draskovics György bibornok közbenjárására II. Rudolf által visszahivat-va, XIII. Gergely pápának előleges beleegyezésével a turóczi prépostságot nyerték. (L. Rudolfnak 1586-ról kelt adományo-zó oklevelét Bél Not. Hung, nova II. 3541. Katona Hist. Crit.
XXVII. k. 240 1.) Ezen iskola előbb Turóczban, utóbb Sellyén állittatván föl, a jezsuiták számos viszontagságai után For-gách bibornok közbenjárására 1615-ben ismét Nagyszombat-ba helyeztetett á t , visszanyervén már előbb a Bocskay-zava-rok alkalmával elvesztett turóczi prépostságot, különösen Pázmány Péter erélyes nyilatkozata folytán az 1607-ben ösz-szegyült KK. és RR. előtt. (L. Török Magyar Prímások 123
— 6 1-.) Ezután szépen virágzott ezen intézet, különösen 1616-tól, midőn Forgách halála után Pázmány P é t e r nevez-t e nevez-t e nevez-t nevez-t ki esznevez-tergomi érsekké.
Eddig azonban csak középtanoda jellegét viselte a nagy-szombati intézet, mig 1635-ben az utóbb emiitett nagynevű érsek által a főiskolák azaz egyetemek sorába emeltetett.
Emlékezetes Pázmánynak ezen, 1635. május 12-ről kelt alapitó oklevele, melyben 100,000 ezüst forintot adván át a jezsuita-rendnek a bölcsészeti s hittani kar tanárai
fizetései-nek födözésére, többször és nyomatékosan kiemeli, hoçy
„zelus gloriae Dei ac religionis promovendae ," és „propaga-tio religionis Catholicae in Hungaria" volt végczélja, melyet ő az egyetem alapitása által elérni ohajtott. Ugyan ily kitéte-lekkel találkozunk azon levélben is , melyet 1635. sept. 27-én intézett II. Ferdinándhoz, azon kérelemmel járulván hozzá, hogy alapítványát megerősítve az alapitott főiskolát az egyéb egyetemeknél szokásos kiváltságok- és jogokkal fölruházza.
II. Ferdinand örömmel engedett a kérelemnek, minek fényes tanúsága az 1635. october 18-áról kelt megerősítő oklevél, melyben nevezetesen azon, a fejedelem által Pázmánynak tu-lajdonított, azt az egyetem alapitására ösztönző indok, azon
„experentia — cpiantum contra grassantium haeresum assul-t u s , — exacassul-ta liassul-terarum omnium valereassul-t perassul-tracassul-taassul-tio."
Mily kizárólag katholikus szellemű és rendeltetésű volt azon egyetem és mily kevés — vagy inkább semmi — tekin-tettel voltak fejedelmeink a hazánkban lakó nem katholiku-sokra, világos tanúsága II. Ferdinándnak 1656. dec. 2-án Lippay György primás közbenjárására kiadott azon rendelete,
21*
h 164 n melynek értelmében jónak Ítélte azon istenfélő fejedelem
„Universitäten! Tirnaviensem, quam omnes probae sanaeque doctrinae parentem agnoseunt, peculiari decreto adstringere ad asserendam , tuendam, propagandamque piam Immacula-tae Conoeptionis sententiam ;" rendelve, hogy azon egyetem-nek minden tisztje és t a n á r a , valamint minden azon egye-temnél tudori koszorúval földiszitendő „edat — juramentum huius tenoris, se donee a Sede apostolica aliter statuatur, pu-blice ac privatim velle pie tenere ac asserere gloriosam Dei genitricem Mariam, absque originális peccati macula fuisse conceptam, eandemque opinionem non modo in publicis Con-cionibus, lectionibus, Conclusionibus aliisque actibus publi-cis defendere ac propugnare ; sed neque privatim scripto vel dicto vel quovis discursu in adversum quidquam tractare."
Ehhez sem kell commentár!
A mi az egyetem további dotátióját illeti, az sem világi forrásokból folyt. 1667-ben csatoltatott ugyanis a már emii-t e emii-t emii-t kéemii-t karhoz a jogemii-tudományi kar is, melynek kölemii-tségei a L i p p a y György által e czélra hagyományozott 15,000 forint, és a L ó z s y Imre primás által Bécsben birt egy házának ha-sonló czélból fölajánlott 22,000 forint értéke, s igy összesen 37,000 e. forint évi kamatjaiból födöztettek. (L. a mindkét végrendelet végrehajtóinak ide vonatkozó oklevelét Töröknél i. m. 1 5 5 - 1 5 9 1.)
Mária Teréziának a hazai tudományos műveltség ter-jesztése és emelése körüli bokros érdemei ismeretesek ; ugyan-ezen fejedelemnő a magyar egyetemre is forditá ügyeimét, minek számos jeleit adá. Így 1769-ben az egyetemet a még hiányzó negyedik, az orvosi karral kivánván kiegészíteni, az ezen czél szükségelte költségek fedezésére az 1548.: 12 tcz.
értelmében a szent Ilonáról czimzett tolnamegyei földvári apátságot adományozá, s több u j rendszabályokat is fogana-tosított, melyeket a m k. helytartótanács 1769 dec. 14-iki k.
rendelete tüzetesen tárgyal. (L. Wallaszky Conspectus rei-publicae literariae in Hungaria 441 s. lek. 1..) — 1773-ban el-töröltetvén a jezsuita-rend, a nagyszombati egyetemet illető-leg is u j rendszabályokhoz kelle nyúlni. Mária Terézia anyai gondoskodása folytán sikerült is ezen csapást az egyetem min-den jelentékeny kára nélkül eltávoztatni. Az u j viszonyok szükségelte rendezés volt czélja ezen királynőnek 1775 febr.
13-áról kelt kegyelmes rendeletének, melyben fölsorolván az egyetemnek ingó és ingatlan vagyonát : kitűnik, hogy ez — jelentéktelen kivétellel — egyházi javakból áll, különösen a b. sz. Máriáról czimzett turóczi, a sz. Istvánról czimzett bo-zóki prépostság és a sz. Ilonáról czimzett földvári apátság és több más az idők és harezok viszontagságai által elpusztult kolostorok és monostorok javaiból („per bellorum tempestates desertorum claustrorum et monastariorum, nec non Abbatia-r u m e t PAbbatia-raeposituAbbatia-raAbbatia-rum bona. MáAbbatia-ria TeAbbatia-rézia 1780 25-ik maAbbatia-rt.), melyek az alapítók szellemében egyházi és katholikus neve-lési czélokra fordításának a magyar király legfőbb patronátu-sából kifolyó jogát az 1548: 12 tcz. megerősité, alattomban értve a romai szent-szék beleegyezése kieszközlésének szük-s é g é t , mit fejedelmeink tényleg mindenkor eliszük-smertek.
1780-ban Mária Terézia Pázmány P. alapitó oklevele szellemében az egyetemet Nagyszombatból Budára áthelyez-vén, 1780 mart. 25-én kelt terjedelmes oklevelében, valamint az egyetemet, ugy annak egyes karait hivatalos pecséttel
el-látván, azt a már többször emiitett t. cz. értelmében az abban kijelölt egyházi javakból ismét a b. sz. Máriáról czimzett szeg-zárdi és pécsváradi apátságok, egyenként megnevezett javai-val adományozá.
Mindezen adományok azonban egyetemünk kizárólagos katholikus jellemét — mi azon adományok természetéből is kiviláglik — épen nem változtatták meg ; kitűnik ez Mária Teréziának utóbb emiitett okleveléből, hol a királyné az első alapitó Pázmánynak alapitó okmányára hivatkozik, mintegy kijelenteni a k a r v á n , hogy az előbbi alapítványok szelleme el-len rendelkezni magát fölhatalmazottnak nem t a r t h a t t a ; kitű-nik ez azon körülményből is , hogy a többször megnevezett nagy királyné valamint egyéb rendeleteiben ugy itt is az egyetemnek előbbi jogait, kiváltságait és sajátságait, tiszte-letben t a r t v a az alapitó és az utóbbi adományozók szándé-k á t , megerősíteni el nem mulasztá. Körülírván ugyanis az egyetem igazgatójának hatáskörét, mely a k. rendeletek fo-ganatosításában és az egyetem működésének az állam czélja és javáhozi alkalmaztatásában áll, hozzáteszi „salvis tamen cunctis privilegiis et praerogativis eidem Universitati conpe-tentibus, et virtute etiam praesentis diplomatis benigne con-firmatis"; mi világosan azt bizonyítja, hogy valamint a k. ren-deletek ugy az egyetemi igazgató működése is az alapítók szelleméhez kell hogy mindenkor alkalmaztassák.
Hogy különösen Mária Terézia uralkodása alatt is elis-mertetett , miként a nem kath vallásfelekezeteket különösen az ágostai és helvét hitvallást követőket a magyar k. egye-temre semminemű, még legkisebb befolyás sem illeti meg, hogy akkor is elismertetett, miszerént a m. k. egyetem szer-vezésében az alapítók szelleméhez képest a más vallásfeleke-zeteket nem és csakis egyedül a katholikusok érdekeit kell tekin-tetbe venni, erre nézve szabadjon még két bizonyítékot föl-hoznom. Első az, hogy a királyné az említett vallásfelekeze-teknek is kivánván t é r t nyitni valláselveik szellemében maga-sabb kiképezésre 1764 aug. 24-ről kelt s a n . m. erdélyi guber-nium által sept. 24-én az ágostai és helvét consistoriumokkal közölt legf k. leiratában azon ajánlatot tevé „ut pro iuventute acatholica hungarica aeque ac transilvanica nova in Transil-vaniae principatu Universitas erigeretur ;" mely indítvány azonban mindkét vallásfelekezet kurátorainak fölterjesztései következtében, az igényelt költség hiányában, nem való-sittatott.
Tiz évvel ezután, midőn II. Józsefnek elvei már uralomra vergődni kezdének, mart. 4-ről a nm. m. k. helytartótanácshoz intézett leírásban, azon kérdés intéztetett azon nm. testület-hez : „an non ad praecavendam acatholicorum ad externas di-tiones studiorum causa hactenus practicari solitam emigratio-nem, Tirnaviensis Universitas ad exemplum electoris Mogun-tinensis, qui Universitatem Erfordiensem in p a r t e etiam aca-tholicis professoribus providit, pro usibus acatholicorum in Regno hoc nostro degentium regulari possit. Quod sí autem hoc ipsum ex adversantibus ne fors eatenus peculiaribus ra-tionibus et motivis fieri nequiret sat." (Wallaszky 457 1) A helytartótanácsnak ezen fölszólitásra adott válaszát nem is-merjük , hogy ez azonban a f. leirat czéljainak nem volt ked-vező , következtethetni véljük azon körülményből, hogy a kor-mány azok foganatosítását meg nem kisérté, sőt II. Józsefnek a m k. egyetemhez 1784-ben küldött 7 pontból álló rendelete
« 165 «i—
is t a r t ó z k o d o t t , számos sértései daczára, annak katholikus jellemét nyiltan megtámadni. (L. Katona História Critica XL.
R. 399. s kk. 1.)
Az itt fölhozott adatokhoz, nincs mit hozzáadjunk. Ezek nyomán : a m. k. egyetem kath egyháznagyok magánvagyo-nából, részben a kath -egyház javaiból alapittatva, azon czél-ból, hogy a honnak katholikus gyermekei a fönsőbb tudomá-nyokba kath. szellemben avattassanak, ezen kiváltságaiban fe-jedelmeink által többször ünnepélyesen megerősíttetve : az utódoknak is , mily szellemben kell eljárniok, világos.
Egyébiránt mi ugy vagyunk meggyőződve, bogy a ka-tholikusok kebelében sem aludt el még a jog és igazság érze-t e , habár nem is ragadnak meg minden legcsekélyebb alkal-mat , hogy azt nagy garral hirdessék ; és kormányszékeink ré-széről sem kell tartanunk attól, hogy a nyilvános igaztalansá-got és jogsértést, bárki által czéloztatik is a z , pártfogásuk alá vegyék
Végre a nem-kath. felekezetek híveinek sincs okuk ma-guknak befolyást igényelni intézeteinkre, mert ez által épen
önmaguk önállását, melyet pedig tüzes karddal látszanak őrizni, veszélyeztetnék; hasonlag jogot adva a katholikusok-nak befolyást igényelni az általuk kizárólagosan birt intéze-tekre. Quod tibi non vis fieri, alteri ne feceris.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
PEST. (A m. pécsi püspök böjti körlevelének vége.) Cum hac ratione generatio praesens famulatui, et cultui re-rum caducare-rum tantopere addicta s i t , viresque suas maxima e parte in r e b u s , et oblectamentis terrenis consumât : facile intelligitur, c u r c o r r u p t i o , e t d e p r a v a t i o m o r u m per omnes classes tam celeriter diffusa sit ? et hoc tertium est vulnus, quo Ecclesia Christi magnopere affligitur. Opus non e s t , ut de hoc malo , plura Vobis exponam, cum omnis vitio-rum regnantium probrositas Vobis alioquin, qui in medio mundi versamini, sat nota sit, — quamve una mecum acerbe deploratis. Si quando, protulit profecto hoc, quo vivimus, tempus plurimos, quos apostolus vocat : „homines seipsos amantes, cupidos, superbos, blasphemos , parentibus non obedientes, ingratos, sine affectione , sine pace, criminatores, incontinentes, immites, sine benignitate, proditores, proter-vos, tumidos, et voluptatum amatores magis, quam Dei. II. Tim.
3. v. 2—4. Hi sunt utique, qui per flagitia, et turpitudines suas nomen Religionis infamant, per quos, u t legimus, via veritatis blasphematur, Ecclesia Christi tribulatur, et obfus-catur. Ad cumulum demum malorum accedit perturbatus to-tius fere orbis status civilis, inquietudo, et motus interni Ci-vitatum, ex quibus summae iam in Ecclesiam et Societatem civilem dimanarunt calamitates, et plures adhuc dimanaturae non immerito pertimentur : cum turbulenti et rerum novarum cupidi homines, non solum opiniones suas feroci pertinacia spargere, et tueri non desinant, sed exitialia sua principia ordini a Deo constituto adversa, quibusdam terrae Potentiis suffulti, audacius quoque propagent. E x his principiis, velut infernali quodam a n t r o , prorumpit immanis ille turbo, qui re-center florentissimas Italiae Provincias miserandum in modum prostravit, plurium Principum thronos subvertit, et si, — quod Deus avertat ! — ei daretur latius manare, et grassari
cladem vix aliquando reparandam Ecclesiae inferret, atque ad dissolutionem totius civilis societatis, summamque barba-riem populos deduceret. Sacrosancta quidem Religio, et Ec-clesia Catliolica, nec profanarum, perniciosarumque doetri-narum commentis, nec aperta etiam vi vinci, ac everti pot-erit, cum ex promisso Christi supra petram aedificata sit, et nec portae inferi contra earn praevalere valeant. Attamen iu-dicia Dei abyssus multa ; absconditum prorsus, et incertum nobis est : an D e u s , in Cuius manu sunt omnes fines terrae, propter peccata nostra a nobis auferre non constituerit Re-gnum suum, et illud dare genti meliorem fructum facienti ; a u t , an saltern secundum misericordiam suam magis, quam iustitiam nobiscum agendo, eripere nos adhuc paratus sit e gravissima censura, et poena, quam ipsimet in nos provoca-vimus. Illud unum certum: christianis nationibus, quae Dei timorem a se abiecerunt, ac in dissolutione, carnisque eman-cipatione dies suos t r a d u c u n t , si salvae esse, et imminentes strictissimas castigationes effugere cupiunt. aliam viam haud p a t e r e , quam ut prompto, contritoque corde ad Sanctissimae Religionis semitam revertantur, et secundum illius mandata ambulent : liaec enim Religio non tantum ducit ad aeternam beatitatem, sed est efficacissimum medium etiam felicitatis civilis, tam relate ad subditos, quam etiam comparate ad Prin-cipes , qui summa potestate praesunt Hanc viam hominibus monstrare, nobis est commissum, Dilecti in Christo Fratres, et Filii ! hanc imprimis hodie oportet nos omni contentione prae-dicare , et inculcare, dum per offusas ab inimico seculo tene-b r a s , populi atene-b ea longius recesserunt, et ultio Domini otene-b peocata nostra prae foribus esse videtur. Quamobrem prae-cingite lumbos vestros in sinceritate, et v e r i t a t e , accendite zelum vestrum, ut vigeat, et floreat inter fideles vestros, ve-ra catholica fides, ut concilietur Religioni débita reverentia, et obsequium; eradicentur vitia, et improbi mores. Informa-te , et moneInforma-te spirituali curae vestrae creditos, ad servandam Augustissimo Imperátori, et Regi Nostro Francisco Josepho inviolatam fidelitatem, conformiter divino praecepto : „u t sit i s s u b i e c sit i p o sit e s sit a sit i b u s , s i v e R e g i , q u a s i p r a e -c e l l e n t i , s i v e d u -c i b u s , t a m q u a m a b e o m i s s i s "
1-a Petri 2. v. 13 et ad exemplum primorum christianorum, qui absque ullo discrimine etiam gentilibus Principibus sub-diti, et semper fidi erant ; nec ullis persecutionibus a propo-sito dimoveri potuerunt. Similiter ut impleant cuncta, quae eis ut patriae civibus incumbunt ; ut quiete, et pacifice cum aliis v i v a n t , neminem offendentes, nec pravo opere scanda-lisantes ; observent demum singuli, quae suo s t a t u i , et condi-tioni conveniunt. — H u e igitur vires vestras conferte ; haec verbo, doctrina, exhortatione, et vitae vestro exemplo effi-cere satagite. Cogitate in Christo Dilectissimi ! quam culpa biles coram Deo, et posteritate redderemur, si in nutante hoc rerum s t a t u , adproximantibus magnis malis, totis viribus nostris occurrere non studeremus. Vae nobis, si desides fueri-mus, quia nullam excusationem habebimus ! Contra in since-ris studiis et laboribus nostsince-ris gaudebunt, et exultabunt An-geli, atque Archangeli ; et iis exantlatis grata memoria Vestri manebit apud posteros, amplumque praemium repositum erit in coelis ! Caeterum fructus laborum nostrorum non tam a conatu nostro dependet, quam a divino adiutorio, et gratia :
„ 0 m n e e n i m d a t u m o p t i m u m , e t o m n e d o n u m
—•+» 166 n
p e r f e e t u m d e s u r s u m e s t , d e s c e n d e n s a P â -t r e 1 u m i n u m e -t n i s i D o m i n u s c u s -t o d i e r i -t c i v i t a t e m , f r u s t r a v i g i l a t , q u i c u s t o d i t e a r n ' ' Ps. 126. — Deus a u t e m , Cuius misericordiae non est nume-rus , et bonitatis iniinitus est thesaunume-rus, d i v e s e s t i n o m n e s , q u i i n v o c a n t i 11 u m , et paratus ad dandum ; dixit namque : p e t i t e , e t a c c i p i e t i s " ; dixit quoque :
„C o n v e r t i m i n i a d m e , e t c o n v e r t a r a d v o s "
Zach. 1. v. 3. — Itaque cum tempus habemus, convertamur ex toto corde nostro ad Dominum, ac cum fletu, et compun-ctione, contritoque corde oremus Dominum, sicut dicit Pro-pheta : „V e n i t e a d o r e m u s , e t p r o c i d a m u s a n t e e u m , p l o r e m u s c o r a m D o m i n o , q u i f e c i t n o s "
Ps. 94. v. 6 , ut ex iam dictis malis nos eripiat ; ut Ecclesiam suam sanctam p r o t e g a t , atque defendat ; cathedrae P e t r i po-tenter assistât, et P I U M IX. Pontificem Romanum salvum,
»t incolumem conservet, Eumque de catholicae fidei hostibus triumphare concédât ; salvum faciat Imperatorem, et Regem nostrum Franciscum Josephum, quatenus p a x e t i u s t i -t i a s e o s c u l e n -t u r , e-t guberna-tio Eius paca-ta perma-neat ; ut hostes Religionis , et pacis publicae humilientur, et resipiscant ; ut -denique omnium corda convertantur ad Deum, et dirigantur ad promovendum bonum, communemque tran-quillitatem, et pacem ; quatenus omni perturbatione semota, liberis Ei mentibus serviamus, ac a temporali hac quiete, ad aeternam feliciter transeamus. Datum Quinque-Ecclesiis festo Purificationis B. M. Virginis 1862.
SÜMEG-, mart. 5-én. Mindenfelől a károsultak jajjait viszhangozzák lapjaink hasábjai. Hazánk több vidékeiről az árviz által károsultak panasz-szava kiált hozzánk segélyért :
„Adjatok, és adatik nektek." (Luk. 6,38.) „Ha neked sok lészen, bőségesen a d j ; ha pedig kevés lészen, igyekezzél a kevésből is örömest adni." (Tob. 4, 9.) — Bennünket a vizár nem hábor-gatott ugyan : de az elemek romboló h a d j á r a t a elől mi sem menekülhettünk. F a r s a n g utolsó napján, húshagyókedden vi-dám derült volt az idő nálunk egész délig ; azonban délután két óra tájban egy fekete felhő vonta be a l á t h a t á r t , öreg cseppekben siirüen hullott alá az eső ; egy nagyot villámlott, és iszonyuat dörrent. A villám a sz. ferencziek zárdájának gazdasági épületeit sújtotta. A gyors kigyuladás, a szénával megtömött épületek tetejéről pattogó cserépzsindely majd minden oltási segedelmet sikertelenné tett. Egy pár óra múl-va a templom és kolostoron kivül levő épületeknek csak szo-morú kinézésű kormos falai maradtak. A közbejött eső, és a lelkes tűzoltók a tűz tovább terjedését az iszonyúan dühöngő szél daczára is meggátolták. — Ezen, alamizsnából élő sze-gény zárdatestület csak ugy lesz képes e nagy kár mellett magát föntartani : ha a jobblelküek segély adományaikkal nem késnek aggódó sziveiket megvigasztalni. — Bis d a t , qui
cito dat. Jakab.
B E R G A M O , febr. 20-án. Speranza Péter bergamoi püspök febr. 16-án Chiudono faluba érkezett. A nép min-denütt diadallal fogadta. Ez bosszantotta a kormányt. A nép lelkesedését nem lehetvén elnyomni, álnok csellel a püspököt főpásztori körútjának elhagyására akarták birni Estve a napi fáradság u t á n , ugy is gyengélkedő főpásztorunk nyugodni ment. A papság egész esti 9 óráig a gyóntató-székben ma-radt , azután ez is nyugvásra távozott. Másnap ugy is sok
fá-radság várakozott reája. Midőn a plebánia-lakban mindenk1
a l u d t , éjfél után Öt ismeretlen férü dörömbölt a külső ajtón.
A plebánus rögtön fölkelt, kiment, s l á t v á n , hogy az öt kö-zül három karabélyos katonai egyenruhában s fegyverben v a n , mint a kormány hivatalnokait azonnal beeresztette. A két polgári öltözetű a plebánus szobájába lépett, a három fegyveres az ajtón kivül állott meg. Az egyik bergamoi csend-őr-biztosnak , a másik tartományi csendőr-segédnek vállá ma-gát. „Tudjuk, — igy szólt az egyik — hogy a püspök ellen nagy utczai lázongás van tervezetben ; mi intjük ő méltósá-gát , térjen haza azonnal, mivel a következésekről felelősek nem leszünk." A plebánus e szavakra megrettent, a püspök kanonokját fölébresztette, s vele a hallottakat közölte. A ka-nonok határozottan válaszolt : „A lázongás képzelődés ; sőt inkább ha a püspök rögtön távoznék, a helybeli nép lázon-gana. Mi ismerjük a nép hangulatát az egész megyében ; van-nak némely gonoszok, e keveseket féken tartani a csendőrség kötelessége ; a püspök nem fog hazatérni." „De a városi nép ?"
mondja az egyik. „Azt is ismerjük ; ő méltóságát, mint atyját, a nép mindenütt diadalmenettel fogja fogadni ; jöjjön velünk, látni fogja a nép ösztönszerű lelkesedését, s tegyen Turin-ban jelentést." „Én a püspökkel akarok szólani." „ U r a m , ön előttem ismeretlen; menjen a helybeli syndicushoz, annak önt ismernie kell, a syndicus oldalán be fog mehetni a püs-pökhez." „Itt van a háromszinü cocárda, elég ez ismerteté-semre ?" „Erre most nem adhatok semmit, mivel nem tudom, hogy a csendőröknek ily ismertető jele van." „Adja ezen vá-laszt kanonok ur nekem Írásban." „A kit szóval kérdeznek, az szóval válaszol ; ön megtette mit akar, mi a néptől csak a szeretet és ragaszkodás jeleit várhatjuk , mi ismerjük a né-pet." A csendőr ezen férfias válaszra meghökkent, de össze-szedve szellemi erejét, megátalkodottan követelte, hogy a püspökhez ereszszék be. A plebánus és a kanonok félvén, ne-hogy a három fegyveres erőszakkal törjön be a püspök hálószo-bájába , tanácsosnak tartotta ő méltóságát erről rögtön
mondja az egyik. „Azt is ismerjük ; ő méltóságát, mint atyját, a nép mindenütt diadalmenettel fogja fogadni ; jöjjön velünk, látni fogja a nép ösztönszerű lelkesedését, s tegyen Turin-ban jelentést." „Én a püspökkel akarok szólani." „ U r a m , ön előttem ismeretlen; menjen a helybeli syndicushoz, annak önt ismernie kell, a syndicus oldalán be fog mehetni a püs-pökhez." „Itt van a háromszinü cocárda, elég ez ismerteté-semre ?" „Erre most nem adhatok semmit, mivel nem tudom, hogy a csendőröknek ily ismertető jele van." „Adja ezen vá-laszt kanonok ur nekem Írásban." „A kit szóval kérdeznek, az szóval válaszol ; ön megtette mit akar, mi a néptől csak a szeretet és ragaszkodás jeleit várhatjuk , mi ismerjük a né-pet." A csendőr ezen férfias válaszra meghökkent, de össze-szedve szellemi erejét, megátalkodottan követelte, hogy a püspökhez ereszszék be. A plebánus és a kanonok félvén, ne-hogy a három fegyveres erőszakkal törjön be a püspök hálószo-bájába , tanácsosnak tartotta ő méltóságát erről rögtön