Szövegtípus és szerkezet

Az önmagukkal azonosítható szövegrészek körülhatárolása, egymáshoz való viszonyuknak, sorrendiségük szabályszerűségeinek, azaz a szöveg általános szerkezetének leírása a szövegtípusok elhatárolásának egyik tényezője (vö. Tolcsvai Nagy 2001: 338), másrészt azonos szövegtípuson belül a további rendezés, osztályozás alapja lehet. A struktúra ürügyén elkülönített műfaji elhatárolásra a folklorisztikában is van példa: Propp (1975) a varázsmese állandó funkcióit és ezek sorrendjét a műfajt meghatározó tényezőként értékeli. Az értelmi egységek előfordulási arányai és szigorú sorrendje a vizsgált korpuszban a szövegtípus jellemzőjeként fogható fel. Indirekt módon megközelítve: ugyanezen elemek külön-külön ugyan előfordulnak mind a ráolvasásokban, mind az archaikus népi imádságokban, de az elemek ezen kombinációja és ilyetén egymásra épülése csak az epikus ráolvasó imádságokra érvényes, és csak a fent megjelölt szövegvilággal és funkcionális kettősséggel összekapcsolódva.

Az elemek sorrendjének vizsgálata elsősorban azért szükséges, mert az általános szerkezet (ha van ilyen) a szövegtípus jellemzője lehet (Tolcsvai Nagy 2001: 338). A struktúra irodalmi műfajok (pl. himnusz), folklórműfajok (pl. archaikus népi imádság, Erdélyi 1976: 35) és más szövegtípusok (pl. szónoki beszéd, kérvény, önéletrajz) meghatározó és elhatároló tényezője.

6. Összefoglalás

A magyar folklór mágikus funkciójú szövegeinek egy csoportja a szövegtípus-kompetencia vizsgálatához igen termékeny talajnak mutatkozott. Egyrészt a kutatók törekvése, hogy megfelelő elnevezést találjanak a szövegek egy speciális csoportjára, másrészt a folkloristák és a szövegeket a mindennapi gyakorlatban használók kognitív megközelítésének eltérései jelentették a kutatás kiindulópontját. A szövegtípust az analógiák alapján epikus ráolvasó imádságnak neveztem el. A kutatás érintette a szövegek jellegzetesen váltakozó funkcióját, tér- és időszerkezetét, szereplőinek rendszerét, a szövegek motívumait, struktúráját, a szövegeket felépítő mágikus funkciójú beszédaktusokat és a rokon szövegtípusokkal való kapcsolatokat is. Az eredmények rámutattak arra, hogy az epikus ráolvasó imádságok funkciója sajátosan kettős: szakrális és mágikus elemek kontaminációja jellemző rájuk, s hol ima-, hol mágikus funkcióban élnek. Motívumaik, értelmi egységeik jól körülhatárolhatók, és elválnak a két rokon szövegtípusétól.

A szövegtípus vizsgálata során a leglátványosabb eredmény a makrostruktúra (a tér, az idő és a szereplők rendszere) és a mezoszintű egységek sorrendje tekintetében mutatkozott. Az epikus ráolvasó imádságok tér- és időrendszere, valamint a szerepkörök szabályos összefüggéseket mutatnak: a szent tér – szent idő – gyógyító szent hármassága alkotja az egyik, a profán tér – profán idő – beteg, vagy fenyegetett ember a másik, és az elátkozott tér – időn kívüliség – ártó erő a harmadik összetevőt. Ez a felosztás a mágikus eljárás spirituálisan értelmezett lényegéhez is elvezet, miszerint a mágia végső célja ennek a statikus rendnek a visszaállítása, a természet harmóniájának, rendjének megőrzése.

Az epikus ráolvasó imádságok felépítése, értelmi egységeinek sorrendje szintén szabályos eredményt mutatott. Az egymástól elválasztott értelmi egységek austini értelemben vett beszédaktusok, amelyek mágikus funkciója jól leírható. Ilyen értelemben az epikus ráolvasó imádságok tulajdonképpen beszédaktus-sorozatok, amelyek felépítésében sajátos logika érvényesül: a kozmikus időbe vetített történettől, amely a baj körülírását, a szimptóma meghatározását tartalmazza, több lépésben eljutunk a baj megszüntetéséig, az ártó szellem eltakarodásáig, a jelen helyzetre értelmezett gyógyulási folyamatig. Az egymástól elkülönített értelmi egységek nem kötelező elemei az epikus ráolvasó imádságoknak, bármelyik egység kimaradhat, de ez nem változtatja

meg a többi szövegegység sorrendjét (Takács 2003: 92-97). A fent jelzett, egymásra következő beszédaktusok tulajdonképpen mágikus nyelvi eljárások, amelyek a jelkapcsolat minősége alapján egyenként is értelmezhetők.

Az epikus ráolvasó imádságok szövegtípusának többfajta eszközzel történő körülhatárolása (illetve elválasztása a rokon szövegtípusoktól) kísérlet arra, hogyan alkalmazhatók a szövegtani kutatások eredményei a folklorisztikában.

Irodalom

de Beaugrande, Robert – Dressler, Wolfgang 2000 [1981]. Bevezetés a szövegnyelvészetbe. Budapest: Corvina Kiadó.

Bolgár Ágnes 1934. Magyar bájoló imádságok a XV-XVI. századból. Budapest.

Bornemisza Péter 1977 [1578]. Ördögi kísírtetekről, avagy röttenetes utálatosságáról e megfertéztetett világnak. Budapest:

Helikon Kiadó.

Crystal, David 1998 [1997]. A nyelv enciklopédiája. Budapest: Osiris Kiadó.

Eliade, Mircea 1994 [1978]. A vallási hiedelmek és eszmék története I. Budapest: Osiris – Századvég Kiadó.

Erdélyi Zsuzsanna 1976. Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. Budapest: Magvető Könyvkiadó.

Erdélyi Zsuzsanna 1999. Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. Pozsony: Kalligram.

Eynseck, Michael W. – Keane, Mark T. 1997 [1990]. Kognitív pszichológia. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

Frazer, James George 1998 [1890]. Az aranyág. Budapest: Osiris Kiadó.

Geeraerts, Dirk 1997. Diacronic Prototype Semantics a Contribution to Historical Lexicology. Oxford: Clarendon Press.

Harangozó Imre 1998. Krisztusz háze arangyosz. Archaikus imák, ráolvasások, kántálók a gyimesi és a moldvai magyarok hagyományából. Újkígyós. Ipolyi Arnold Népfőiskola.

Harangozó Imre 2001. Elmentem Szent Están templomába. Kalandozások népi hitvilágunk forrásainál. Budapest: Masszi Kiadó.

Hymes, Dell 1972. Models of Interaction of Language and Social Life. In: Gumperz, J. – Hymes, D. (eds.): Directions in Sociolinguistics. Holt. Rinehart and Winston Inc. 35–71.

Hymes, Dell 1975 [1964]. A beszélés néprajza. In: Pap M. – Szépe Gy. (szerk.): Társadalom és nyelv. Szociolingvisztikai írások. Budapest: Gondolat Könyvkiadó. 91–146.

Hymes, Dell 1997 [1974]. A nyelv és a társadalmi élet kölcsönhatásának vizsgálata. In: Pléh Cs. – Síklaki I. – Terestyéni T. (szerk.): Nyelv, kommunikáció, cselekvés. Budapest: Osiris Kiadó. 458–495.

Jakobson, Roman 1972 [1960]. Nyelvészet és poétika. In: Hang, jel, vers. Budapest: Gondolat Könyvkiadó. 229–276.

Kocsány Piroska 2002. Szöveg, szövegtípus, jelentés: a mondás mint szövegtípus. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Nyelvtudományi Értekezések 151.

Lévi-Strauss, Claude 2001 [1963]. Strukturális antroplógia I–II. Budapest: Osiris Kiadó.

Lotman, Jurij 1994 [1973]. A kommunikáció kétféle modellje a kultúra rendszerében. In: Kovács Á. – Gilbert E. (szerk.):

Kultúra, szöveg, narráció. Pécs: Janus Pannonius Egyetemi Kiadó. 16–43.

Malinowski, Bronislaw 1965 [1935]. Coral Gardens and Their Magic. Vol. II. London: George Allen & Unwin Ltd.

Mauss, Marcel 2000 [1903]. A mágia általános elméletének vázlata. In: Szociológia és antropológia. Budapest: Osiris Kiadó. 51–191.

Meletyinszkij, Jeleazar 1985 [1976]. A mítosz poétikája. Budapest: Gondolat Könyvkiadó.

Pócs Éva 1968. A magyar ráolvasások műfaji és rendszerezési problémái. In: Ortutay Gy. (szerk.): Népi kultúra – népi társadalom I. Budapest: Akadémiai Kiadó. 253–278.

Pócs Éva 1983. Tér és idő a néphitben. Ethnographia 177–205.

Pócs Éva 1985/86. Magyar ráolvasások I-II. Budapest: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára.

Pócs Éva 1986. Szem meglátott, szív megvert. Magyar ráolvasások. Budapest: Helikon Kiadó.

Pócs Éva 1988. Ráolvasás. In: Vargyas L. (szerk.): Magyar Néprajz V. Magyar népköltészet. Budapest: Akadémiai Kiadó.

633–691.

Polner Zoltán 2000. Isten zsámolyánál. Szeged: Bába és Társai Kiadó.

Propp, Vlagyimir Jakovlevics 1975 [1928]. A mese morfológiája. Budapest: Gondolat Könyvkiadó.

Robinson, W. P. 1977 [1972]. A nyelv funkciói. In: Horányi Ö. (szerk.): Kommunikáció I. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 215–229.

Salamon Anikó 1987. Gyimesi csángó mondák, ráolvasások, imák. Budapest: Helikon Kiadó.

Silling István 1995. Kínján esék esete. Vajdasági archaikus népi imádságok. Újvidék: Forum Könyvkiadó.

Szikszainé Nagy Irma 1999. Leíró magyar szövegtan. Budapest: Osiris Kiadó.

Takács György 2001. Aranykertbe aranyfa. Gyimesi, hárompataki, úz-völgyi csángó imák és ráolvasások. Budapest: Szent István Társulat.

Takács Szilvia 2003. Szövegépítkezés a ráolvasó imádságokban. Magyar Nyelvőr 92–97.

Takács Szilvia 2004. A nyelvi mágia eszközei az epikus ráolvasó imádságokban. Doktori disszertáció. Kézirat.

Tánczos Vilmos 1995. Gyöngyökkel gyökereztél. Gyimesi és moldvai archaikus imádságok. Csíkszereda: Pro Print Kiadó.

Tánczos Vilmos 2001. Nyiss kaput, angyal! Moldvai csángó népi imádságok. Archetipikus szimbolizáció és élettér.

Budapest: Püski Kiadó.

Tolcsvai Nagy Gábor 2001. A magyar nyelv szövegtana. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

Tolcsvai Nagy Gábor 2003. Bevezetés a kognitív nyelvészetbe. Kézirat.

Voigt Vilmos 1975. A folklorisztikai-szemiotikai szövegelemzés eszközei. In: Voigt V. – Szépe Gy. – Szerdahelyi I.

(szerk.): Jel és közösség. Budapest: Akadémiai Kiadó. 23–35.

Voigt Vilmos (szerk.) 1998. Magyar folklór. Budapest: Osiris Kiadó.