Narratív szövegek időszerkezete

A beszédidő és az eseményidő rendszere abban fejeződik ki, hogy az origóhoz képest hogyan helyezkednek el az egyes időtengelyeken az események¹. Ehhez az origóhoz képest ábrázolódik a jelen, a múlt vagy a jövő idő, valamint az időtlenség, illetve az egy-, elő- és utóidejűség ugyancsak különböző tengelyeken.

Mivel azonban az origó nemcsak a felsorolt időleírás-kategóriák referenciális központja, hanem a narratív szerkezeté is, érdemesnek látszik az elemzett narratív szövegek (a hír-, a glossza- és a személyes szöveg) vizsgálatát egy újabb szemponttal bővíteni: hogyan alakul a struktúrájuk, ha nemcsak az ismert időjelölő elemeket vesszük figyelembe, hanem a nézőpontot, illetve a nézőpontváltásokat is?

1 A mondatgrammatikában használt referenciaidő itt mellőzendő, a különböző időtengelyek helyettesítik. Szükséges azonban a referencia fogalma narrativikai értelemben, amely szerint „a nézőpontok szemléleti (referenciális) központokhoz viszonyítva válnak értelmezhetővé,amelyet a megnyilatkozó személye, valamint térbeli és időbeli elhelyezkedése jelöl ki”

(Tátrai 2005: 3).

Hírszöveg

Glosszaszöveg

Személyes szöveg

A három narratív szöveg közül a glossza és a személyes szöveg narratív szerkezete egyszerű: nincs bennük nézőpontváltás, mindkettőben végig az elbeszélő perspektívája szervezi a szöveget, a glosszában „művészi”

rendben, a személyes szövegben az ide-oda kapcsolódások csaknem áttekinthetetlen hálózatával. E két szövegben egyetlen referenciális központból kiindulva konstruálódik a narratíva tér- és időszerkezete is. A hírszöveg azonban, amelyben az elbeszélő a háttérben marad, először az MTV Teletext, aztán Engeland, majd

Sinavatra szemszögéből mondja el az eseményeket. A nézőpontváltást is feltüntető ábrán már az elsődleges orientációs tengelyen differenciálódik az időbeli sorrend: a nézőpontváltások lineárisan követik egymást (a nyilatkozatok elő- és utóidejűségét, sajnos, ez az ábra nem mutatja), ezenkívül látszik, hogy az anticipált és a felidézett események melyik időponthoz kapcsolódnak, illetve melyikhez viszonyulnak.

Ez a nézőpontok által differenciált időszerkezet nyelvileg is explikálva van: az idézés különböző formáival.

A szöveg az MTV Teletext szolgálatának egyenes idézésével kezdődik:

E1: A százötvenezret is elérheti az indiai-óceáni szökőár halálos áldozatainak száma Az idéző mondat az E2:

E2: közölte Jan Egeland, az ENSZ emberbaráti segítségnyújtással összefüggő ügyekért felelős koordinátorának bejelentése alapján az MTV Teletext szolgálata.

Az idézet folytatása:

E3, E4: A legtöbb áldozat az indonéziai Szumátra sziget északnyugati csücskén lévő Aceh tartományban van, ahol a pusztítás rendkívüli mértéke, a közlekedési, kapcsolattartási gondok miatt nehéz felmérni a károkat.

Az E1 idézet egyenes idézet, az E3 és E4 egyenes és függő is lehet grammatikai szerkezetét tekintve, mivel nincs külön idéző mondatuk.

Az első nézőpontváltás azzal az idéző mondattal van bevezetve, amely Egeland úr nyilatkozatát idézi:

E5: Egeland hozzátette:

Az E6–E15 események mind az ő szavait idézik:

E6–E15: az áldozatok pontos számát sosem lehet megállapítani, mivel sok, a tengeren tartózkodó halász halt meg, és a katasztrófa egész falvakat is elmosott, amelyekben nem tudni, hányan éltek.

Még csaknem 14 ezer embert tartanak nyilván eltűntként Srí Lankán, és csekély remény maradt arra, hogy élve megtalálják őket. Az állam elnökségének közleménye szerint lehetséges, hogy a mostani 28 és fél ezerről rövidesen 42 és fél ezerre kell módosítani a halálos áldozatok hivatalos számát.

Hogy egyenes vagy függő idézetek-e, nem dönthető el egyértelműen, hiszen az idézetek egyike sem tartalmaz olyan elemet, amelynek formája ezt eldönthetné. A kettőspont az idéző mondat végén, valamint a hogy kötőszó hiánya azonban inkább az egyenes idézet mellett szól.

Az idézeten belül van egy, a Srí Lanka-i államelnökség közleményét tartalmilag idéző mondat is, amely tovább differenciálja a szöveg narratív szerkezetét.

E14: Az állam elnökségének közleménye szerint lehetséges, hogy a mostani 28 és fél ezerről rövidesen 42 és fél ezerre kell módosítani a halálos áldozatok hivatalos számát.

A mondat formája függő idézet, de ugyanúgy vonatkozhat Egeland szavaira, mint esetleg a Srí Lanka-i államelnökség közleményére.

A másik nézőpontváltás Sinavatra úr nyilatkozatával kezdődik. E16 a nyilatkozás tényét tartalmazza még az elbeszélő perspektívájából:

E16: Hasonlóan nyilatkozott Thakszin Sinavatra thaiföldi kormányfő is.

Az E17 idéző mondat, ugyancsak az elbeszélő szemszögéből:

E17: Rádióbeszédében közölte:

E18 és E19 azonban idézet:

E18: az eltűntként nyilván tartott személyek valószínűleg halottak.

E19: Az elemi csapás halálos áldozatainak végleges száma Thaiföldön elérheti a hét-nyolc ezret is.

Az idézetek jellege hasonló, mint az előzőnél, a szöveg idézetei végig a szabad és a függő idézet határán mozognak, s többségük bármelyikként felfogható.

A narratív szövegekben a nézőponteltolódás időviszonyításipont-eltolódással is jár, általában idősíkváltást eredményez. A narratív szövegek nézőpontja nyelvileg explikálható módon: idézéssel esik egybe az időszerkezet origójával.

3. Összefoglalás

A dolgozat a szövegek, valamint a szövegtípusok időstruktúra-kutatásának áttekintése után felvázolt egy, az időszerkezet-szerveződés vizsgálatára alkalmas értelmezési keretet, illetve kiválasztott egy elemzési modellt.

Ennek segítségével öt, különböző szövegtípusokat képviselő szöveg időszerkezetét vizsgálta. Az elemzések eredményeként világosan elkülönült az elbeszélő szövegek (hír, glossza, levél) időstruktúrája a leíró-érvelő (tudományos és hivatalos) szövegekétől, valamint időkifejtettség tekintetében a hír, a tudományos és a hivatalos szöveg a glosszától és a levéltől. A narratívák további elemzése a referenciálisközpont-váltás, valamint az idézés szövegidő-vonatkozásaira mutatott rá. A kutatásnak ebben a továbbiakat megalapozó stádiumában elért, a szövegtípusok időszerkezetére vonatkozó eredmények is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egyrészt a szövegtípusokról való, empirikusan megalapozott tudásunkat, másrészt a narratívákkal kapcsolatos eredményeket az időgrammatikából kiindulva is tovább árnyalhassuk.

Irodalom

Beaugrande, Robert de – Dressler, Wolfgang 2000 [1981]. Bevezetés a szövegnyelvészetbe. Budapest: Corvina.

Bull, William 1968. Time, Tense, and the Verb. Berkeley/Los Angeles: University of California Press.

Bühler, Karl 1934. Sprachteorie. Die Darstellungsfunktionder Sprache. Jena: Fischer.

Dijk Teun A. van 1980. Textwissenschaft. München: Niemeyer.

Enkvist, Nils. E. 1978. Stylistics and Text Linguistics. In: Wolfgang U. Dressler (ed.): Current Trends in Textlinguistics.

Berlin, New York: Walter de Gruyter. 174–90.

Eőry Vilma 2005. A magyar nyelv időgrammatikája. Kézirat

Ermert, Karl 1979. Briefsorten. Untersuchungen zu Theorie und Empirie der Textklassifikation. Tübingen: Niemeyer.

Fehér Erzsébet 1998. „A nézőpont” a szövegben. In: Raisz Rózsa – H. Varga Gyula (szerk.): Nyelvi és kommunikációs kultúra az iskolában. I. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. 165–172.

Gülich, Elisabeth – Raible, Wolfgang 1977. Linguistische Textmodelle. Grundfragen und Möglichkeiten. München:

Wilhelm Fink.

Gülich, Elisabeth 1986. Textsorten in der Kommunikationspraxis. In: Werner Kallmeyer (Hg.): Kommunikationstipologie.

Düsseldorf: Pädagogischer Verlag Schwann-Bagel. 15–46.

Hegedűs Rita 2004. Magyar nyelvtan. Formák, funkciók, összefüggések. Budapest: Tinta Könyvkiadó.

Heinemann, Wolfgang – Dieter, Viehweger 1991. Textlinguistik. Eine Einführung. Tübingen: Niemeyer.

Isenberg, Horst 1971. Überlegungen zur Texttheorie. In: Jens Ihwe (Hg.): Literaturwissenschaft und Linguistik I.

Frankfurt: Athenäeum. 155–172.

KieferFerenc 1992a. Strukturális magyar nyelvtan. I. Mondattan. Budapest: Akadémiai Kiadó. 797–886.

Kiefer Ferenc 1992b. A szöveg időszerkezetéről. In: Petőfi S. János – Békési Imre (szerk.): Szemiotikai szövegtan 4.

Szeged: JGYTF Kiadó. 40–55.

Kiefer Ferenc 1994. A mondat időbeli szerkezete. Magyar Nyelv 264–275.

Kocsány Piroska 1989. Szövegnyelvészet vagy szövegek nyelvészete? Filológiai Közlöny 26–43.

Kocsány Piroska 1996. A szabad függő beszédtől a belső monológig. In: Szathmári István (szerk.): Hol tart ma a stilisztika? Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 329–348.

Langacker, Ronald 1987. Foundations of Cognitive Grammar. Volume I. Stanford, California: Stanford University Press Lotz János 1976. Az igeidők jelentése a magyarban. In: Szonettkoszorú a nyelvről. Budapest: Gondolat. 164–169.

Lux, Friedemann 1981. Text, Situation, Textsorte. Tübingen: Narr.

PeteIstván 1993. Az időviszonyok szemantikai rendszere. Magyar Nyelv 385–401.

Sandig, Barbara 1972. Zur Differenzierung gebrauchssprachlicher Textsorten im Deutschen. In Elisabeth Gülich – Wolfgang Raible (Hg.): Textsorten. Differenzierungskriterien aus linguistischer Sicht. Frankfurt: Athenäeum 113–124.

Schade, Ulrich – Langer, Hagen – Rutz, Heike – Siechelschmidt, Lorenz 1991. Kohärenz als Prozeß. In G. Rickheit (Hg.):

Koheränzprozesse. Modellierung von Sprachverarbeitung in Texten und Diskursen. Opladen: Westdeutscher Verlag.

Sebestyén Árpád 1974. A magyar időhatározószók jelentéstanához. Nyelvtudományi Érekezések 83: 532–538.

Szili Katalin (év nélkül). A magyar időhatározók rendszere. http://www.c3.hu/ ~magyarnyelv/ 00-3/szili.htm 1–10.

Tátrai Szilárd 2002. Az ’ÉN’ az elbeszélésben. A perszonális narráció szövegtani megközelítése. Budapest: Argumentum Kiadó.

Tátrai Szilárd 2005. A nézőpont szerepe a narratív megértésben. Kézirat.

Tolcsvai Nagy Gábor 1993. „Minden mozog.” Időértelmezések a nyelvtudományban. In: Horváth K., Ladányi M. (szerk.):

Állapot és történet, szinkrónia és diakrónia viszonya a nyelvben. Budapest: ELTE. 181–187.

Tolcsvai Nagy Gábor 2001. A magyar nyelv szövegtana. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó Vater, Heinz 1991. Einführung in die Zeit-Linguistik. Hürth-Efferen: Gabel Verlag.

Vater, Heinz 1992. Einführung in die Textlinguistik. München: Wilhelm Fink.

Wacha Balázs 1976. Az igeaspektusokról. Magyar Nyelv 59–69.

Wacha Balázs 1989. A folyamatos-nemfolyamatos szembenállásról. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XVII. 279–328.

Wehrlich, Egon 1979. Typologie der Texte. Heidelberg: Qelle–Mayer.

A TINTA Könyvkiadó kiadványai megrendelhetők az alábbi címen:

TINTA Könyvkiadó 1116 Budapest, Kondorosi út 17.

Tel.: 371 05 01; Fax: 371 05 02 E-mail: info@tintakiado.hu

www.tintakiado.hu

A nyomdai munkálatokat az Akaprint Nyomdaipari Kft. végezte

Felelős vezető: Freier László

In document Szöveg és típus (Pldal 188-195)