Monologikusság, dialogikusság

A monologikus és párbeszédbe ágyazott történetmesélések kapcsán fontos felidézni a bahtyini eredendő dialogicitás kérdését.

Bahtyin a sokszólamú regény meghatározása révén jut el az általa metalingvisztikainak nevezett szint tárgyához: a dialogikussághoz. Elmélete nyelvfilozófiai megalapozottsága miatt megkerülhetetlen a beszélt nyelvi elbeszélések vizsgálatakor is. Bahtyin szerint a dialógus a nyelv életének igazi szférája, használatának minden területét áthatják a dialogikus viszonyok (Bahtyin 2001: 226). Mivel a lingvisztika a nyelvet a maga logikai általánosságában vizsgálja, a dialogikus érintkezéssel nem foglalkozik. Ezért mondja Bahtyin, hogy ezek tanulmányozását a lingvisztika határain túllépő metalingvisztika végezheti el. (Lingvisztikán Bahtyin itt elsősorban az egyes nyelvi szintek strukturális elemzését érti. A verbális érintkezés pragmatikus (interdiszciplináris) vizsgálata rokon a bahtyini metalingvisztikával.)

A nyelvfilozófia, a nyelvészet és stilisztika centralizációs törekvései miatt vált Bahtyin szerint a nyelv változatlan, szilárd elemeinek vizsgálata elsőrendűvé. Az egységre való törekvés miatt szorult háttérbe olyan nyelvi műfajok (pl. a beszélt nyelv) tanulmányozása, „amelyek a nyelvben működő decentralizációs tendenciák hordozói voltak” (Bahtyin 1976: 187). S ezért szorult ki a vizsgálatból egy fontos jelenség: a szó eredendő dialogikussága. „Minden szó válaszra vár” – mondja Bahtyin, és szükségképpen minden megszólalás befolyásolja az általa előlegezett válasz-szó lehetőségének a körét. Bár a mindennapi dialógusok nyelvészeti vizsgálatában felmerült a hallgatóság szerepe, de Bahtyin szerint ekkor is csak a kompozicionális formákra figyeltek, a hallgatót nem mint aktívan válaszoló lényt vették számításba. A formális nyelvészeti elemzés alapján monologikusnak tűnő szövegekről is kiderült: a beszélő megnyilatkozásaiban mindig jelen van a másik fél vélt elvárása, a lehetséges válaszok köre.

A narráció nyelvi vizsgálatában kiindulópontot jelent a bahtyini nyelvértelmezés: a megértés mindig aktív és elkerülhetetlenül egybeforr a válasszal, sőt épp a válasz játssza a főszerepet. „A megértés csupán a válaszban érik be” (Bahtyin 1976: 195). A szó önmagában való, kontextustól elszakított tanulmányozása értelmetlen:

„minden szó és műfaj intencióktól hemzseg” (Bahtyin 1976: 207).

5. Összefoglalás

Összegzésként megállapítható, hogy a beszélt nyelvi narráció is a Kocsány által (kötetünkben a 19., 21.

oldalon) idézett „multifunkcionális kommunikációs formák (Ermert és Brinker kifejezése)” közé tartozik. A komplex (kognitív, funkcionális, kommunikatív és strukturális) leírás alátámaszthatja Kocsány megállapítását, miszerint: „e típusokat nemcsak formai, strukturális jegyek határozzák meg, hanem bizonyos, igen széles értelemben felfogott kontextusok és helyzetek is, és ezekhez tapadva típusaink egyes kommunikatív funkciók prototipikus reprezentációiként is rögzültek. Leírásuk holisztikus összefüggésrendszerben vizsgálva bizonyos jegykombinációk révén lenne lehetséges, bár nem képeznek egységes rendszert, hanem nyitott sort, megfelelvén a társadalmi kommunikáció folyamatosan változó igényeinek.”

A hagyományos kommunikációs modell különálló tényezőit közelítve egymáshoz a történetmondás szituációjának vizsgálatán keresztül bizonyítható, hogy a feladó és a küldő nézőpontja hat egymásra, hogy a kontextus a verbális aktus formálódásának egészét érinti, hogy a beszélő értékelő aspektusa meghatározó a keletkező szöveg szempontjából.

A szóbeliség alaptényezőit középpontba helyező megközelítéssel a cselekvésorientált, konkrét és társadalmi (vagyis minden esetben kontextusok hálózatába ágyazott) nyelvhasználat természetéhez jutunk közelebb.

Az egyes diszciplínákhoz kapcsolódó meghatározások szintézisével megállapítható, hogy a narratívumként értelmezett beszélt nyelvi formának minimálisan három fontos jeggyel kell rendelkeznie. A narráció 1) (legtöbbször) múltbeli események szelektív bemutatásának egy formája, melyben 2) az események temporálisan rendezettek, és 3) ahol az események, valamint a szereplők egymáshoz és egy felettes struktúrához kapcsolódnak. A temporális és strukturális rendezettség biztosítja a narratívum lezártságát és kauzális rendjét.

A beszélt nyelvi történetmondások elemzése azt is bizonyítja, hogy a megértés soha nem passzív folyamat.

A szigorúan nyelvészeti megközelítés alapján monologikusnak gondolt szövegekről is kiderült, hogy a beszélő megnyilatkozásai mindig tartalmazzák a másik fél elvárásait, az adott közösségben lehetséges válaszok körét.

A narráció megfelelő közvetett beszédaktus, hiszen nem csak az történik, hogy egy eseményről beszámolunk valakinek, hanem – és ebben rejlik a történetmondás legfontosabb kommunikatív funkciója – önmagunkat mutatjuk be, meggyőzzük a másikat, kapcsolatot építünk vele. Lehetőségünk van arra, hogy az ént rejtetten, tetteken keresztül tegyük láthatóvá. E rejtett tartalmak kifejezésének, a személyes értékelés és vélemény közvetett megfogalmazása több szinten történik (pl. az események elrendezésének módja, grammatikai kifejezőeszközök, szóválasztás, nem-verbális eszközök /különösen a szupraszegmentális hangeszközök/).

A beszélt nyelvi történetmondás kommunikatív megközelítésével bizonyítható, hogy

• a narratívum kognitív séma, amely fontos szerepet tölt be az emlékezet működésében, a nyelvfejlődésben, az egyéniség formálódásában;

• a narratívum szociális tevékenység; a történetmondás verbális aktusa az interaktív kommunikáció sajátosságainak megfelelően épül fel;

• a narratívum önálló, kiemelt szerepű diszkurzív műfaj, mely saját belső szerkezettel rendelkezik.

Melléklet

1. szöveg (BNyGy. VI., saját átírás)

Elmentem hogy ezt a nagy betegsége után, olyan rendes voltam, vettem neki egy fél kiló kávét, és elmentem meglátogatni, de hogy én azt hányszor elmondtam ((nevet)) magamba, hogy Ili most hogyan jobb, hogyha mibe tudsz belekapaszkodni, hogy menned kell. És aztán egyszer úgy voltam, hogy háromtól négyig, négykor mondtam neki, hogy mennem kell a fiamér az oviba. Mese nincs Jolika, ne haragudj, tovább nem tudok. De de hát Ili ezt is hozott, azt is hozott, nekiállt feketekávét tenni, és hát nem tudtam má mit kérdezzek. Mert hát elsírta ától cettig, tudtam má, hogy mit csináltak vele, meg meg hogy ő milyen beteg. Hát ő valóba beteg volt, na ez tény.

2. szöveg (BNyGy. VI., saját átírás)

De má tegnap, má délbe, képzeld megeszem jóizűen az ebédet, minden, ott áll látom a Lia meg ő, hát föltett szándékom vót, hogy nem fogok ma veszekedni, mégis anyák napja van. Hát, ó szegénykét, hát tekintet, tudniillik olvastam a Nők Lapjában egy, Lia majd holnap neked elhozom, hogy hogyan illik az az ilyen magamfajtának viselkedni, érted? Tehát, hogy nem szabad nagyon ellenfeleinkre haragudni. Ilyen jó tanácsokat, ((nevet)) tudod,

egyebek. És na aztán meg aztán, hogy hogy nem szabad igen túlzottan nyilvánítani unszimpátiánkat azzal szemben, hiszen nem szerethetnek mindenkit, és és nem szerethet mindenki minden kollégáját egyformán. Annyira magamra ismertem, na, mondom, Ilona, ezt úgyhogy ehhez tartsd magad, és igyekezzél azér azér egy kicsit hát öm mit tudom én mégis elviselhetőbbé tenni a helyzetet. Ehhez tartom magam mikor mégis nálamnál okosabbak írták ezt a cikket.

((nevet)) Bejövök oda; látom őt szép pirosba, Jolánkát is mellette, mit is mondott? Már nem is tudom idézni pontosan, csak tudom egyből fölment ((nevet)) a vérnyomásom.

3. szöveg

Ionesco: A kopasz énekesnő. (Ellenszínmű.) Fordította: Gera György. In: Eugene Ionesco: Drámák. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1990, 30–32.

MRS. SMITH (a tűzoltóhoz) Még egy anekdotát, kapitány úr.

/…/

A TŰZOLTÓ Hát jó.

MR. SMITH (Mrs. Martin fülébe súgja) Beleegyezett! Újabb marhasággal fog traktálni.

MRS. MARTIN Ajaj!

MRS. SMITH Pechünk van. Túlságosan udvarias voltam.

A TŰZOLTÓ „A nátha”. Sógoromnak volt egy apai oldalági unokatestvére, s ennek anyai részről egy nagybátyja, s ennek egy apósa, akinek apai nagyapja másodszor egy fiatal bennszülött szépséget vett el, akinek bátyja utazás közben megismerkedett és beleszeretett egy lányba, akitől fia született, s aki összeházasodott egy rettenthetetlen gyógyszerésznővel, aki unokahúga volt egy szállásmesternek, akit a Brit Flottában nem ismertek, s akinek volt egy mostohaapja, s ennek egy spanyolul perfektül beszélő nagynénje, aki unokája volt egy valószínüleg fiatalon meghalt mérnöknek, aki maga unokája volt egy nem valami híres bort termelő szőlősgazdának, akinek unokaöccse, egy otthon ücsörgő alhadnagy, felnevelt egy fiúgyereket, aki elvett egy rendkívül csinos, elvált asszonyt, akinek első férje, egy derék hazafi fia, törtető szellemben nevelte fel egyik lányát, akit feleségül vett egy vadász, aki ismerte Rothschildot, s akinek öccse, miután többféle foglalkozással próbálkozott, összeházasodott egy lánnyal, akinek beteges dédapja szemüveget hordott, melyet unokatestvérétől kapott, egy portugál ember sógorától, aki máskülönben törvénytelen fia volt annak a nem éppen jómodú molnárnak, akinek tejtestvére egy öreg falusi orvos lányát vette el, egy falusi orvosét, aki maga is tejtestvére volt egy tejesember fiának, egy ugyancsak falusi orvos törvénytelen gyermekének, akinek apja háromszor nősült, s akinek harmadik felesége…

MR. MARTIN Azt hiszem, ismertem ezt a harmadik asszonyt. Darázsfészekből ette a rántott csirkét.

A TŰZOLTÓ Nem, az egy másik.

MRS. SMITH Pszt!

A TŰZOLTÓ Szóval … akinek harmadik felesége a környék legjobb bábájának a lánya volt, aki maga, miután fiatalon özvegyen maradt…

MR. SMITH Akárcsak az én feleségem.

A TŰZOLTÓ … férjhez ment egy ügybuzgó ügyvédhez, akinek egy állomásfőnök leányától gyereke született, aki utat tört magának az életben…

/…/

A TŰZOLTÓ És elvett egy angrosszista gyümölcsöskofát, akinek apai nagybátyja, egy vidéki polgármester, feleségül vett egy szőke tanítónőt, akinek unokaöccse, egy nagy pecás…

MR. MARTIN Bekapta a horgot?

A TŰZOLTÓ … feleségül vett egy másik szőke, ugyancsak Marie nevű tanítónőt, akinek bátyja szintén egy Marie nevű szőke tanítónőt vett el…

MR. SMITH Hisz ha szőke, csak Marie lehet.

A TŰZOLTÓ … s akinek apját egy öregasszony nevelte fel, Kanadában, egy plébános unokahúga, akinek – mármint a plébánosnak – volt egy nagyanyja, aki télen éppúgy náthát kapott, mint mindenki.

MRS. SMITH Furcsa história. Szinte hihetetlen.

Irodalom Austin, John L. 1990. Tetten ért szavak. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Bahtyin, Mihail 1976. A szó esztétikája. (Válogatott tanulmányok.) Budapest: Gondolat Kiadó.

Bahtyin, Mihail 2001. Dosztojevszkij poétikájának problémái. Budapest: Osiris Kiadó.

Bal, Mieke 1985. Narratology. Introduction to the Theory of Narrative. Toronto: University of Toronto Press.

Bamberg, Michael (ed.) 1997. Oral Versions of Personal Experience – Three Decades of Narrative Analysis: A special issue of the Journal of Narrative and Life History. Clark University.

Bańczerowski Janusz 1994. A kommunikációs kompetencia összetevői. Magyar Nyelvőr 118: 277–286.

Bartlett, Frederic 1985. Az emlékezés (kísérleti és szociálpszichológiai tanulmány). Budapest: Gondolat.

Beaugrande, Robert de – Colby, Benjamin 1979. Narrative models of action and interaction. Cognitive Science 3: 46–66.

Bhaskar, R. 1986. Scientific realism and human emancipation. London: Verso.

Bodor Péter 1997. A lélek mint diskurzus. Replika 25. 135–140.

Brown, R.– Kulik J. 1982. Flashbulb memory. In: Neisser, U. (ed.) Memory observed. UK: Hove.

Bruner, Jerome 1986. Actual Minds and Possible Worlds. Cambridge, MA.: Harvard University Press.

Bruner, Jerome 1990. Acts of Meaning. Cambridge, MA: Harvard University Press.

Bruner, Jerome 1994. The „remembered” self. In Neisser, U. – Fivush, R. (eds.) The remembering self: Construction and accuracy in the self-narrative. New York: Cambridge University Press. 41–54.

Bühler, Karl 1934. Sprachtheorie. Die Darstellungsfunktion der Sprache. Jena: Fischer.

Chafe, Wallace 1982. Integration and Involvement in Speaking, Writing, and Oral Literature. In: Tannen, D. (ed.): Spoken and Written Language: Exploring Orality and Literacy. Norwood, New Jersey: Ablex Publishing. 35–53.

Colby, Benjamin 1973. A partial grammar of eskimo folktales. American Anthropologist 75: 645–662.

Coward, Rosalinda – Ellis, John 1977. Language and Materialism. London: Routledge and Kegan Paul.

Csepeli György 2001. A szociálpszichológia vázlata. Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó.

Davies, B. – Harré, R. 1990. Positioning: The discursive production of selves. Journal for the Theory of Social Behaviour 20: 43–63.

Davies, B. 1989. Frogs and snails and feminist tales. Preschool children and gender. Sydney: Allen and Unwin.

Dijk, Teun van 1977. Text and context. London: Longman.

Dijk, Teun van 1980. Macrostructures. An Interdisciplinary Study of Global Structures in Discourse, Interaction, and Cognition. Hillsdale: Lawrence Erlbaum.

Fisher, Walter R. 1987. Human Communication as Narration: Toward a Philosophy of Reason, Value, and Action.

Columbia: University of South Carolina Press.

Freud, Sigmund 1986. Bevezetés a pszichoanalízisbe. Budapest.

Goffman, Erving 1974. Frame Analysis: An essay on the Organization of Experience. New York: Harper and Row.

Goffman, Erving 1981. A hétköznapi élet szociálpszichológiája. Budapest: Gondolat Kiadó.

Habermas, Jürgen 1987. The Theory of Communicative Competence. Vol. 2: Lifeworld and System. Boston: Beacon.

Habermas, Jürgen 2001. Előkészítő megjegyzések a kommunikatív kompetencia elméletéhez. In: Habermas, Jürgen: A kommunikatív etika. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó. 58–79.

Halbwachs, Maurice 1925. Les cadres sociaux de la Mémoire. Paris: Alcan.

Halliday, M. A. K. 1987. Spoken and Written Modes of Meaning. In: Horowitz, Rosalinda – Samuels, S. Jay (eds.):

Comprehending Oral and Written Language. New York: Academic Press. 55–82.

Harré, Rom – Gillett, Grant 1994. The Discursive Mind. London: Sage Publications.

Harré, Rom 1997. Érzelem és emlékezet: a második kognitív forradalom. Replika 25: 141–152.

Henriques, J. et al. 1984. Changing the subject. Psychology, social regulation and subjectivity. London: Methuen.

Hymes, Dell 1977. Kommunikatív kompetencia. In: Horányi Ö. (szerk.): Kommunikáció. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 333–413.

Jefferson, Gail 1978. Sequential Aspects of Storytelling in Conversation. In: Schenkein, J. (ed.): Studies in the Organization of Conversational Interaction. New York: Academic Press. 219–248.

Keszler Borbála 1983. Kötetlen beszélgetések mondat- és szövegtani vizsgálata. In: Rácz E. – Szathmári I. (szerk.):

Tanulmányok a mai magyar nyelv szövegtana köréből. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 164–202.

Kintsch, Walter – Dijk, Teun van 1975. Comment on se rapelle et on résume des histoires. Langages 9. 110–128.

Kintsch, Walter – Dijk, Teun van 1978. Toward a model of text comprehension and production. Psychological Review 85:

363–394.

Kónya Anikó 1999. A személyes emlékek társas természete. In: Kónya A. – Király I. – Bodor P. – Pléh Cs. (szerk.):

Kollektív, társas, társadalmi. Budapest: Akadémiai Kiadó. 545–558.

L. Aczél Petra 2003. Erős szavak. A bizonyítás mint a szöveg tulajdonsága. Világosság 11–12: 171–178.

Labov, William – Fanshel, David 1977. Therapeutic Discourse: Psychotherapy as Conversation. New York: Academic Press.

Labov, William – Waletzky, Joshua 1967. Narrative Analysis: Oral Versions of Personal Experience. In Helm, J. (ed.):

Essays on the verbal and visual arts. University of Washington Press.

Labov, William 1972. The Transformation of Experience in Narrative Syntax. In: Language in the Inner City. Philadelphia:

University of Pennsylvania Press.

Labov, William 1981. Speech actions and reactions in personal narrative. In: Tannen, D. (ed.): Analyzing Discourse: Text and Talk. Washington DC: Georgetown University Press. 217–247.

Labov, William 1997. Some Further Steps in Narrative Analysis. In: Bamberg, M. (ed.): Oral Versions of Personal Experience – Three Decades of Narrative Analysis: A special issue of the Journal of Narrative and Life History. Clark University.

László János 1998. Szerep, forgatókönyv, narratívum. Budapest: Scientia Humana.

László János 1999. Társas tudás, elbeszélés, identitás. Budapest: Scientia Humana/Kairosz.

Linde, Charlotte 1997. Discourse Analysis, Structuralism, and the Description of Social Practice. In: Guy, G. R. – Feagin, C. – Schiffrin, D. – Baugh, J. (ed.): Towards a social science of language. Papers in Honor of William Labov.

Philadelphia: John Benjamins Publishing Company. 3–30.

Mandelbaum, Jenny 1987. Recipient-driven Storytelling in Conversation. Ph.D. Dissertation. Austin: University of Texas.

Mandler, J. M. – Johnson, N. S. 1977. Rememberance of the things parsed: Story structure and recall. Cognitive Psychology 9: 111–151.

Mandler, J. M. – Johnson, N. S. 1980. On throwing out the baby with the bathwater: A reply to Black and Wilensky’s evaluation of story grammars. Cognitive Science 4: 305–312.

Mead, George Herbert 1973. A pszichikum, az én és a társadalom. Budapest: Gondolat.

Metzing, Dieter (ed.) 1979. Frame conceptions and text understanding. Berlin: De Gruyter.

Middleton, D. – Edwards, D. (szerk.) 1990. Collective Remembering. London: Sage.

Minsky, Marwin 1975. A framework for representing knowledge. In: Winston, P. (ed.): Artificial intelligence. Reading, Mass.: Addison-Wesley. 211–277.

Murvai Olga 1999. Én-rejtő és én-feltáró szövegtípusok az iskolai kommunikációban. In: V. Raisz Rózsa – H. Varga Gyula (szerk.): Nyelvi és kommunikációs kultúra az iskolában. Budapest.

Neisser, Ulrich 1984. Megismerés és valóság. Ford. László János. Budapest: Gondolat.

Neisser, Ulrich 1993. Pillanatfelvételek vagy magaslati pontok? In: Kónya A. (szerk.): Az emlékezet ökológiai megközelítése. Budapest: Tankönyvkiadó. 449–456.

Neisser, Ulrich 1994. Self-narratives: True and false. In: Neisser, U. – Fivush, R. (ed.) The remembering self: Construction and accuracy in the self-narrative. New York: Cambridge University Press. 1–18.

Nigro, Georgia – Neisser, Ulrich 1993. A személyes emlékek nézőpontjai. In: Kónya A. (szerk.): Az emlékezet ökológiai megközelítése. Budapest: Tankönyvkiadó. 483–502.

Ochs, Elinor – Taylor, Carolyn – Rudolph, Dina – Smith, Ruth 1992. Story-telling as a Theory-building Activity.

Discourse Processes 15: 37–72.

Ochs, Elinor 1979. Planned and Unplanned Discourse. In: Givón, T. (ed.): Syntax and Semantics 12. Discourse and Syntax.

New York: Academic Press. 51–80.

Ortmayr Imre 1997. Rom Harré diszkurzív pszichológiája. Replika 25. 153–162.

Péter Mihály 1991. A nyelvi érzelemkifejezés eszközei és módjai. Budapest: Tankönyvkiadó.

Petőfi S. János 1974. Towards an empirically motivated grammatical theory of verbal texts. In: Petőfi S. J. – Rieser, H.

(Hg.): Probleme der modelltheoretischen Interpretation von Texten. Hamburg: Buske. 205–275.

Pléh Csaba 1986. A történetszerkezet és az emlékezeti sémák. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Pléh Csaba 1996. A narratívumok mint a pszichológiai koherenciateremtés eszközei. Holmi 8: 265–282.

Pléh Csaba 1999. A konstrukcionizmus és a pszichológia. Iskolakultúra 6–7: 3–14.

Polanyi, Livia 1979. So what’s the point? Semiotica 25: 207–241.

Potter, J. – Wetherall, M. 1988. Social psychology and discourse. Routledge: London.

Pratt, Mary Louise 1977. Toward a Speech Act Theory of Literary Discourse. Bloomington: Indiana University Press.

Prince, Gerald 1973. A grammar of stories. The Hague: Mouton.

Reményi Andrea Ágnes 2000. Nyelvhasználat és hierarchia: munkahelyi csoportok megszólítási rendszerének diádikus elemzése. Szociológiai Szemle 3: 41–60.

Rumelhart, David 1975. Notes on a schema for stories. In: Bobrow, D. – Collins, A. (ed.): Representation and understanding: Studies in cognitive science. New York: Academic Press. 211–236.

Rumelhart, David 1975. Notes on a schema for stories. In: Bobrow, D. – Collins, A. (ed.): Representation and understanding: Studies in cognitive science. New York: Academic Press, 211–236.

Sacks, Harvey – Schegloff, Emanuel – Jefferson, Gail 1978. A simplest systematics for the organization of turn-taking for conversation. In: Schenkein, J. (ed.): Studies in the Organization of Conversational Interaction. New York: Academic Press. 7–57.

Sacks, Harvey 1974. An Analysis of the Course of a Joke’s Telling in Converation. In: Bauman, R. – Sherzer, J. (eds.):

Explorations in the Ethnography of Speaking. Cambridge: Cambridge University Press. 337–353.

Sacks, Harvey 1978. Some Technical Consideratoins of a Dirty Joke. In: Schenkein, J. (ed.): Studies in the Organization of Conversational Interaction. New York: Academic Press. 249–269.

Schank, R. C. – Abelson, R.P. 1977. Scripts, plans, goals, and understanding. Hillsdale: Erlbaum.

Schank, R. C. – Abelson, R. P. 1995. Knowledge and memory. The real story. In: Wyer, R. S. (ed.) Knowledge and memory. The real story. Hillsdale: Erlbaum,

Schank, R. C. 1982. Dynamic Memory. Cambridge: Cambridge University Press.

Schapp, Wilhelm 1976. In Geschichten verstrickt zum Sein von Mensch und Ding. Wiesbaden: Heynann.

Schegloff, Emanuel A. 1999. Critical Discourse Analysis and Conversation Analysis: an exchange between Michael Billig and Emanuel A. Schegloff. Discourse & Society 10/4: 543–582.

Schiffrin, Deborah 1988. Conversation Analysis. In: Newmeyer, F.J. (ed.): Linguistics: The Cambridge Survey, Volume IV.

Language: The Socio-cultural Context. Cambridge: Cambridge University Press. 251–276.

Searle, John – Vanderveken, Daniel 1985. Foundations of Illocutionary Logic. Cambridge: Cambridge University Press.

Searle, John R. 1992. Az illokúciós aktusok szerkezete. In: Pléh Cs. – Síklaki I. – Terestyéni T. (szerk.): Nyelv, kommunikáció, cselekvés. I. Budapest: Tankönyvkiadó. 30–52.

Síklaki István 1980. Elbeszélő szövegekkel kapcsolatos kutatások. Budapest: MRT Tömegkommunikációs Központ.

Síklaki István 1985. Kognitív történet-modellek. In: Bernáth Á. – Csúri K. (szerk.): Studia Poetica 6: 10–39.

Stein, N. L. – Glenn, C. G. 1978. An analysis of story comprehension in elementary school children. In: Freedle, R. O.

(ed.): New direction in discourse processing. Norwood: Ablex. 53–120.

Talbot, J. – Bibace, R. – Bokhour, B. – Bamberg, M. 1996. Affirmation and resistance of dominant discourses: The rhetorical construction of pregnancy. Journal of Narrative and Life History 6: 225–251.

Tátrai Szilárd 2003. Egy nem mindennapi elbeszélés. Magyar Nyelvőr 389–406.

Thorndyke, P. 1977. Cognitive structures in comprehension and memory of narrative discourse. Cognitive Psychology 9:

77–110.

Tolcsvai Nagy Gábor 2000. A kognitív nyelvészet elméleti hozadéka a szövegtan számára. Magyar Nyelvőr 124: 494–500.

Weedon, C. 1987. Feminist practice and poststructuralist theory. Oxford: Blackwell.

Wilensky, Robert 1980. Understanding goal-based stories. New York: Garland.

Wittgenstein, Ludwig 1992. Filozófiai vizsgálódások. Budapest: Atlantisz Kiadó.

Wolfson, Nessa 1981. Tense-switching in narrative. Language and Style 14: 226–230.

Wolfson, Nessa 1982. CHP: The Conversational Historical Present in American English Narrative. Cinnarminson, N. J.:

Foris Publications.

Young, Iris Marion 2001. Az elnyomás öt arca. In: Perspektívák egy tágra zárt társadalomban. Konferenciakiadvány.

Budapest: BKÁE Társadalomelméleti Kollégium. 11–32.

HÁMORI ÁGNES

In document Szöveg és típus (Pldal 109-115)