E G Y H Á Z I É S I R O D A L M I F O L Y Ú I R A T .
P E S T E N , 1 0 . A U G U S T U S 1 4 . 1 8 5 3 .
M e g j e l e n i k e l a p h e t e n k i n t háromszor : k e d d e n , csütörtökön és vasárnapon. A z előfizetési dij félévre postán 6 ; h e l y b e n 5 fyt p. p. — Előfizethetni m i n d e n c s . kir. p o s t a h i v a t a l n á l , P e s t e n a s z e r k e s z t ő s é g n é l (Kalap-utcza 5 . sz.) és Hartleben K . A . k ö n y v k e r e s k e d é s é b e n .
Az uj polgári törvénykönyv.
I .
Hazánk politicai színkörében az előtért a jogviszonyok rendezéso foglalja el. A régiség intézményei, mellyek annyi éveken keresztül daczoltak az idő v i h a r a i v a l , és zsinórmér-tékül szolgáltak társadalmi összeköttetéseinknek, most meghajolnak a kor parancsszavára, és kívánalmai szerint kénytelenek vagy más alakot ölteni m a g o k r a , vagy félrevo-nulni. Az átváltozás, noha még egész terjedelmében bevé-gezve nincs , mondhatjuk , mindinkább közelit kifejlődésé-hez, látva a tüneményeket, mellyek földünk láthatárán egy-másután felcsillámlanak. Közelebbi szemügyre véve azokat, k ö z ö t t ü k , mint az átalakulás egyik legszembeszökőbb is-mervénye gyanánt, az u j polgári törvénykönyv tűnik fel, melly nagyszerű hivatásánál fogva az ország minden rendű lakóit egyiránt érdekelvén, nem csuda, ha maga iránt a köz-figyelmet már szóbahozatása perczében nagy mértékben föl-keltette.
T ö r v é n y , törvénykönyv! Milly kedvesen rezgő szav a k ezek a közjót sziszavökön szaviselő jólelkű embereknek! E l -lenben nézd a pantheistát, ki korlátozhatlan élvekért küzd, és szabadosság utáni álmadozásaiban mindazt lerontani szeretné, a mit a társas élet és erkölcsi rend fentartására a j ó zan ész kigondolni és használni s z o k o t t : mint kerülgeti á j u -lás, és verejtékez homlokán düheseppeket a törvénynek hal-l á s á r a ? ! A h ! ez náhal-la természetes. Ő a törvényeket ocsmány találmányoknak v a l l j a , és szenvedélyes képzelődésében alig t u d j a meghatározni, honnét eredetezze ? Pedig ez sem olly nehéz, mint a minőnek nekie tetszik.
Ha a törvényadás kezdetpillanatát felfogni a k a r j u k , egész a teremtés korszakáig kell elménkkel visszaereszked-nünk. Már az édenbe helyzett Ádámnak illy meghagyást tőn az Ur : „ A kertnek minden fájáról ehetsz, de a j ó és gonosz tudásának fájáról ne egyél." Ez valóságos törvény volt. A törvénynek és törvényhozásnak eredete tehát egyidejű az ember alkotásával.
Az ős emberpár elé megesése után, midőn boldog lak-helyéből tova űzetett, ú j törvény szabatott. Tehát a „nem kell törvény"féle elv, alkalmazást csak az egypár h a l a n d ó -tól lakott világ idejében sem nyerhetett. Tudnillik a családi szövetség, mellynek talapzata még a paradicsomban tétetett le, ennek küszöbén kivül is megtartotta hatályosságát . . . az átok alá vetett földön. Az első ős vallás mellett az atyai hatalom uralkodott. A nemzedékek házi vagy családi társaságokra oszolva, azokban a rend főtámaszpontját a h á -zasság törvényében, mellyet Isten az első embereknek adott,
lelték fel. É s e legrégibb patriarchai-Jiormányzásmőd, melly valaha a világon létezett, félreismerhetlenül homlokzatán a legszorosabb értelemben vett monarchiának jellegét hofdozá, mert abban az apa vagy családfő egy személyben volt m i n -den, a mint kívántatott: bíró, h a d v e z é r , p a p , törvényhozó.
Az uj polgári törvények a régiebbek utódai lévén, miután ezek amazokat életben és halálban nagy részben m e g -előzték, ugy vélem, méltányosan cselekszünk, lia futólag az ókoriakról is megemlékezünk, mielőtt bemenetelt tartanánk az u j a b b viszonyba, legalább egy rövid szemlét áldozva a törvények történeti kifejlődésének. Ennélfogva tovább göm-bölyítjük a már ugy is megkezdett fonalat.
Vízözön után az emberi-nem szaporodásával a külön családi körök száma is növekedni k e z d v é n , a t a g o k , hogy életüket és vagyonukat kül- és belerőszak ellen annál inkább biztositfák, a családi állapotból polgári társadalomba szö-vetkeztek. Ekkor u j időszak állott be. Az egyesülésnek fel-tűnő eredményei lettek. Mint kútfőből a csermelyek, mely-lyek ( leinte kicsinyek, de később folyamnagyságuvá dagad-nak : akkint keletkéztek a szövetkezésből nemzeti birodal-mak, mellyekben az emberek önkényt vetették alá magokat egy főhatalomnak, mellynek egyik kiváló sajátsága mai n a -pig .. .örvényhozás. Ekkint a patriarchalis igazgatást más kormányalakok: a házi vagy családi rendszert polgári,vagy társadalmi törvények váltották fel.
Ki volt vala az első ember, ki a törvényt feltalálta, következőleg ez érdemben kezdeményező gyanánt tünt fel, a vélemények többfelé ágaznak. Némelly népfajok különösen dicsekszenek, hogy kebelökből származott légyen a t ö r -vények feltalálója. Kivált említésre méltók : a héberek, athe-n e i e k , argosziak, cretaiak, lacedaemoathe-niak, egyptomiak és persák. Competens férliaik : Moyzses, Cecrops, Phoroneus, Minős, L y c u r g u s , Trismegistus és Zoroaster. De bárkit il-lessen az elsőség babéra, eszköz vala az Isten kezében arra, hogy általa az emberiség a földi jólét egyik patakforrásával megismerkedhessék. Mert a törvények szövétnekei az ember életének, mellyek mint megannyi tűzoszlop, melly a p u s z -tában elővilágitott a vándorseregnek, fénysugaraikkal előttünk czikáznak, hogy utánuk botlás nélkül rakhassuk l é p t e -inket ; alapjai a polgári társaságoknak, mellyek állandósá-g u k a t , felviráállandósá-gzásukat, reményeiket, taállandósá-gjaiknak személy-, jog- és vagyonbiztosságát reájok fektetik. „Nincs is semmi, ugy mond Cicero, mi az emberi természettel inkább
mege-* ) Ugy hiszszük : e kérdés egy azzal : ki volt az első állam-nak alapitója? Különben bizonyos, hogy a törvényeket ember kifejlesztette és alkalmazta ugyan, de nem találta fel.
Szerk.
1 9
gyeztethető lenne, mint a törvények ; mert azok nélkül sem-mi ház, város, ország , nemzet fen nem állhat, sőt a világ sem, mivel ez is a legfőbb Lény törvényei által igazgatta-tik." Azért a társadalmak szerzői is mindig leginkább azon igyekeztek, hogy törvényekkel lássák el alapitványaikat.
Vessünk egy futó tekintetet azon főbb népek történeteire, mellyek a S i n e a r mezőről a nyelvek zavarodása után szétoszlott gyarmatokból lassankint keletkeztek : a zsidók-, egyptomiak-, babyloniaiak-, assyriusok-, phoenicziek-, mé-dusok-, persák- és görögökére, és azonnal be fogjuk látni, hogy ezek valamennyien, bár leginkább az ősök szokásain alapult, a millyen-ollyanokkal, de törvényekkel birtak, nem-csak, hanem törvénymagyarázókkal is, millyek voltanak az athenebelieknél a hat Q e a ^ o & i r a i . ^ és az indusoknál a bra-minok és brachmanok.
A törvények állapota néhány évtizeddel Urunk szüle-tése előtt a romaiaknál uj rendezést nyert. Azon felügye-let, mellyek ők a polgárság jogaira gyakorlottak, a külön-féle törvények összegyűjtését, ez pedig a jogtan keletkezé-sét eszközlé, mellyet tudományalakba önteni Tullius korá-ban , Sulpitiusról tartatik, hogy kezdette. A jogtudomány taníttatásának székhelyeivé főleg Roma, Konstantinápoly és Berytus levének. A törvénytudók csakhamar tekintélyt szer-zettek magoknak. Befolyásuknak hatalmát a közügyekbe tanúsítja az, hogy a bálványok papjaival kezetfogva legin-kább ők vették rá a romai császárokat, kik a ker. vallást többnyire csak álnok besugások után ismerték, hogy azt, mint a birodalomra nézve ártalmas intézvényt követőikkel egyetemben üldözzék. Bántotta a pogány államférfiakat és jogászokat az, hogy mig az ő vallásuk és vallásgyakorlatuk polgári szervezetű, s polgári életük-, társadalmuk- és törvé-nyeikbe egészen beleolvad : a kereszténység egélye és is-teni tisztelete szerkezeténél fogva külön társulatot alakit, hatalmával önállólag c l , és mint a közel mult években is nem egyszer mondani hallottuk : a statusban statust képez, íme tehát ez utóbbi gondolatszikra, melly némelly államok-ban még napjainkállamok-ban is fel-fellobállamok-bantatik, már a Caesarok korában ismeretes eszmény volt ; ez ama legyőzhetlen ész-revétel, hogy ne mondjuk , mázsányi argumentum , mellyet a régi conservativ pogányoktól eltulajdonítottak a ker. uj radicalok, hogy halálos véteknek tartanák , ha kifelejtenék valahogyan a beszédből, midőn az egyház és állam kérdé-ses hatalma fölött dictioznak. Mondják ők : ,,a status nincs az egyházban, hanem az egyház van a statusban." Való-ban? A mint veszsztik.; az okoskodás még mindig ezt ered-ményezte. Egyébkint az állitás első felének bebizonyítása azokat illetvén, kik mellette harczolnak, mi a hátrész meg-czáfolásával tartozunk, mire nézve a hires kölni érsek Dros-teval kérdezzük : „A cath. egyház bent van a polgárzatban ? Ő, ki a térre nézve csak a világszéleket ismeri határul, ki az időre nézve nem ismer egyéb határt, mint a világ tartóssá-gát, ő, kinek rendeltetése minden embereket, fejedelmek- és alattvalókat, és a föld minden népeit, hasonlóan egy, az ő magzatait gyöngéden szerető anyához , magához ölelni és ápolni ; minden embereket, az emberek minden társas kö-telékeit, a legnagyobbakat ugy mint a legkisebbeket meg-szentelni és megáldani ; ő, a cath. egyház bent van a polgárzat-ban? A mennyország, melly nem e világból való, e földön bent van azon országokban, mellyek e világból s csak e világra
vannak? ő , az elmulhatlan az elmulandóban ; a változhat-lan a változóban, a minden viszonyban változó és olly sok-félekép változott polgárzatokban ? . . . A statusban van az egyház ? melly előtt a polgárzatok és nemzetek nagy szá-ma, és minden pogányok eltűntek és eltűnni fognak ; ő , az ó és erős város, melly sziklára építtetett, mellyen a pokol kapui által felzaklatott világtengernek viharos hullámai, mint a szelektől lengetett homok szétporlanak, előképezve Noe bárkája, Isten háza, Krisztus teste által ?" Inkább nyo-matékosan fog tehát a radicalismus szólani, ha kedvenez té-telét igy formulázza : „az állam az egyházban v a n , és vi-szont" épen ugy, mint két egymásba elválhatlanul fűzött és földre helyezett karika, mellyek közül aztán derék ember lenne Schweiczban W e i t z e 1, ha meg tudná mondani : mellyik van a másikban ? Különben a fölkapott szólásmód csak azért hozatik fel, hogy e másik sajtoltathassék ki :
„nincs két hatalom, hanem csak egy, és ez a statusnál v a -gyon."Erre D e S a l i n i s , a tudós amiensi püspökkel fe-leljük : „Az ember kettős végzettel születvén, kettős társu-lathoz tartozik ; az egyik társulat a földi lét határai közé van szorítva, a másik átnyúl az öröklétbe. E kettős társulat a világnak isteni rendszerében foglaltatik. . . . Az uralko-dási jog, és az engedelmességi kötelezettség Istentől jő ; ez dogma, mellyre a kereszténység uj világosságot derített. . . Krisztus urunk szava : „Adjátok meg a császárnak, mi a császáré, és Istennek, a mi Istené" gyökében ketté vágta a gyalázatos szolgaságot, melly a pogány világnak lényege volt. Az ember, lényének legnemesebb részében kisikamlott e szavak által az ember kezeiből; a test a világé maradt, a lélek visszatért Istenhez. Isten kettős rendszerrel alakitá a világot, mellyek egymással szorosan egybefüzvék, mert Isten a világot egységben akarja kormányozni." Midőn tehát a freiburgi canton hallja, hogy két különböző hatalom van : egyik lelki, a másik világi, annak létesítőjét ne a papságban keresse, hanem az Istenben. Egyébiránt mindenki tudja, hogy féltékenység, ha nem rosszakarat, indoka sokszor az egyházi hatalom létezése a vallástalanok általi kétségbevo-natásának. De az aggály, hajdan ugy mint m a , alapnélküli.
Mert az egyház constitutioja tizennyolez százados létele alatt a polgári hatalmaknak javára mindig, kárára pedig soha sem volt, nem is lehet ; sőt azért is, mivel kormánya-lakja a polgárzatokban támadt formák egyikével sem egyez meg, ártalom nélkül megfér mindegyikével. Ne utaljatok a nem-catholicusokra és Krisztus előttiekre ; mert az ős kor vallásai ugy mikint a későbben támadt idegen felekezetek, emberiek és ideiglenesek lévén, önállást nem is igényelhet-tek. Üdvözítőnk pedig a papság mellett egyházat is alapít-ván, mivel akarta, hogy mindkettő az idők végzeteig fenáll-jon, s rendeltetésének üdveszközeit saját kebeléből merítse,
müvét a polgáritól független testületté kellett különítenie, s azt rend- és joghatósággal felruháznia. Es ezt meg is csele-kedte. Igy vált isteni végzésnél fogva a világon a joghata-lom két részre : egyházi- és polgárira. (Folyt, köv.)
V i l á g o s i .
Levelezések.
Főtisztelendő szerkesztő ur ! Olvastam a meg nem ér-demlett magasztalást, melly szerény történelmi munkácskám
tehetségem épen nem méltó. Azonban hiányok is hozatnak fel, mellyeknek kideritésére némi szerény felvilágosítást adni kötelességemnek tartom. Ugyanis a tudós biráló ur többi közt azt írja : ,,a szentek tiszteletéről csak a harmadik kor-szakban emlékezik szerző, s igy az ifjú szivében könnyen azon véleményre adhatna alkalmat, hogy e hitágazat csak-ugyan a későbbi kor szüleménye." Ezen észrevételre az a fe-leletem , hogy ettől tartani épen nem lehet, minekutána , T ö r t é n e l m e m ' e l s ő korszakában, (tehát nem csak a har-madikban) 62.1. 5. szám alatt ezt irom : „A vértanuknak halá-lok napjai, a dicsőbb életre való átköltözés értelmében szü-letésnapjaiknak tartattak az anyaszentegyház e l s ő korsza-kában : ugyan is haláluk évfordulatán a hivek sírjaikhoz ván-doroltak, melly napok állomásoknak (statio) neveztettek ; és csak hamar ezen sírboltok felett a legékesebb templomok emeltettek, stb." Illy értelemben írok a 63. lapon is a 19. §.
7—26 sorokig. A 64-ik lapon pedig ugyancsak az e l s ő kor-szakban azt irom : ,, a templomok, egy vagy más szenteknek t i s z t e l e t é r e szenteltettek, s ebből kiviláglik egyszersmind , hogy ezen szertartás a k e r e s z t é n y s é g e r e d e -t é v e l e g y i d ő s." Tehá-t nem áll az , hogy a szen-tek - tisz-teletéről c s a k a harmadik korszakban tettem légyen emlí-tést. Sőt a szentek eredeti tiszteletéről egyenes tant hirdetek az e l s ő k o r s z a k b a n 66. lapon a 3—ik szám alatt e követ-kezendő világos elvitázhatatlan szavakkal :,, A szentek egyes-ségének hitágazatán alapul egyszersmind a s z e n t e k n e k és ereklyéknek tisztelete, melly a kereszténység eredetéig felhat. — Azon iratban, mellyet a smyrnai egyház, a pontusi hívekhez küldött, tudatván ezekkel szent P o l y k a r p n a k és más vértanuknak elhunytát, nem csak a vértanuknak tisz-telete, m i n t a l e g r é g i b b i d ő k n e k s z e n t s z o k á s a , hanem ezen tiszteletnek valódi fogalma is foglaltatik. A zsidók t. i. javallották a romai tisztartónak szent Polykarp testének elvételét, mert különben tartani lehetne, hogy a keresztények Krisztustól elállanak, és ezt imádandják. — Erről az idézett irat ekképen nyilatkozik : „Nem tudták a balgatagok, hogy a keresztényektől csak Krisztus imádtatik, stb. Összejövünk vértanuságuk napját ünneplendők, stb." Erről szólok még a II. korszakban, 133. 134. lapokon is.
A coelibatust a munkának rövidségéhez képest emlitem a 73. 74. 142. 143. 1.
Továbbá, igy ir a tudós biráló ur : „a szentatyák és egyházi irók között szigorú különbséget nem tévén, Örige-nest és Tertulliánt az előbbiek sorába helyzi."
A munkának rövid volta miatt külön szakaszt ezeknek nem adhattam ; azonban elég óvatossággal éltem, hogy a tanuló if-jak ezeket a szentatyák közé ne számitsák, midőn az 53. lapon
igy jellemzem őket : „Origenes — a platóni bölcsészeinek és önelméjének kelletinél többet engedvén, némelly hibás t a -nokra eltévelyedett, a miért is a szentatyák közé nem szá-míttatik." — ,,A latin i r ó k közé számítandó Tertullián, karthágói születésü, ki 203-ik évben a montani eretnekek közé esett."
A pápai jogoknak l é n y e g e s e k r e , és n e ml é n y e -g e s e k r e való felosztását nem ho-gy anya-gila-g, hanem elvi-leg i m p l i c i t e sem pártolom, sőt a pápai hatalomnak f e l h a t a l m a z á s i teljét egyenesen Jézus Krisztustól szár-maztatom, csak hogy annak életbe nagyobb léptetése és gya-korlatba kifejlettebb vétele idő jártával inkább szükségeltet-vén, kitűnőbb l e t t , már eredetileg az anyaszentegyház fejé-hez tartozván. Ezen vallomásom kinyilvánul az I. korszak 68.
lapjából : „idő jártával a körülmények kivánataihoz képest egyes részletekben — kitünőbben kifejlődtek. " — „Ezen ké-sőbbi , de már csirájában e r e d e t i l e g létező hatalom vilá-gosabb kifejtésének okai könnyen felfoghatók" stb. Illy érte-lemben és érzeérte-lemben irok a 70. 138. 139. 194. 252. 253. és 290.lapokon.
VII. Gergely szents. romai pápának nagy jelleméről, minthogy terjedelmes munkát nem Írhattam, ugy gondolom eleget tettem a tudós biráló ur által felidézett helyeken.
szályt illeti, arra szent Pállal felelek : „Mert kiki, a kinek m é g tejjel kell tápláltatnia, az igazságról való mélyebb ok-tatást meg nem értheti ; mivel a kicsiny gyermekhez hasonló.
A kemény eledel pedig a tökéleteseké; a kiknek már a szokás által gyakorolt érzékenységök van a jónak és gonosznak megválasztására. (Zsid. V. 13. 14. v.). Ennek elhallgatása terjedelmes munkában bün lenne ; a gymnasiumi ifjúságnak részére Írottban pedig, szerény véleményem és u t a s í t á -s o m -szerint, jól megfontolt ovato-s-ság. Mindazáltal ti-sztelet- tisztelet-tel és hálával vettem a tudós biráló ur észrevétisztelet-teleit.
G r y n a e u s .
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Németalföld.
A n t o n e l l i bibornoknak általunk is említett (Relig.
II. 11.) jegyzékére, mellyel a németalföldi, Romában lakó követnek kétségeit szétoszlatni és a romai szentszék jogállá-sát bebizonyítani törekedett, ugyanezen németalföldi követ kormányának nevében azon óhajtást fejezte ki, miszerint a németalföldi püspökök esküjéhez azon záradék kapcsoltassék, melly az ir püspökök esküjében foglaltatik, tudnillik, hogy az esküvel magát lekötelező meg van győződve, hogy az eskü-ben misem foglaltatik, a mi a királynak köteles engedelmes-séggel ellenkeznék. Ezen óhajtást illetőleg a haagi pápai in-ternuntius mons. B e l g r a d o , a külügyministeriumhoz inté-zett jegyzékében jul. 30-ról következőleg nyilatkozik : ,Alól-irt siet azon szilárd meggyőződésben, hogy ez által a szent-séges atyának kibékítő nézetei- s czélzatainak teljesen meg-felelőleg cselekszik, a külügyminister ő exjával a püspöki eskü egy ujabb másolatát közölni, mellyben a németalföldi király ö felségének kormánya feltalálandja azon megnyugtató helyet, mellynek hiánya a jun. 27-ről kelt ministeri leiratban említtetik. Következőleg a németalföldi királyság catholicus érseke- s püspökeitől felszenteltetésök és székfoglalásuk előtt leteendő eskü ezentúl az leend, mellyet szerencsém van ezen-nel ide mellékelni. Midőn alólirt ezen nyilatkozatot teszi, épen nem kételkedik a leghatárzottabb kifejezésekben ismételve kimondani, hogy a főpapokon , kik a hierarchicus szervezés következtében jelenleg az érseki és püspöki székeken ülnek, noha ők mint apostoli helynökök a régi esküforma szerint tették le annak idején esküjöket, soha sem fog múlni, miszerint magokat a canonicus eskü valódi értelméhez, mikint az jelen-leg szerkesztve van, szorosan tartsák, mikint ők magok király ő felségét erről személyesen már bizonyossá tették.' A romai szentszék ezen ildomos engedékenysége némileg lehangolta a kamara és ministerium ingerültségét, minélfogva a kormány hajlandónak mutatta magát a cath. egyházellenes t ö r -vény-szakaszokat részint egészen elhagyni (2. §.), részint némi kihagyásokkal módositani. Igy az 1. §. következőleg módosíttatott: ,1. §. Minden vallási társulatnak teljes sza-badsága van, mindazt rendezni, mi vallását s ennek saját kö-rében gyakorlatát illeti ; az e nemben hozott határozatok, ha eddigelé tudomásunkra még nem lőnek juttatva, e törvény kihirdetésétől számítva egy hónap alatt e társulatok igazga-tói vagy főnökei által velünk tudattassanak. Azon uj határo-zatok, mellyeket netán ezentúl fognak életbe léptetni, hason-lóképen a foganatosítás előtt vagy legalább a foganatosítás alkalmával tudomásunkra juttatandók. Ha az ezen szakaszban érintett rendszabályok az államhatóságok közremunkálását vennék igénybe , ez esetben a közremunkálás csak akkor fog megadatni, ha a kérdéses határozatok eleve fel voltak jelentve.' A 3-, 4 - és 5-dik, jelenleg a 2 - i k §-nak kihagyása következ-tében 2-, 3 - és 4-ik szakaszok módosittatlan maradnak. A 6-ik, most 5-ik §. jelenleg igy hangzik : ,5. §. A synodalis gyülekezetek, valamint azon elöljárók is, kik a vallási társu-latokat képviselik és igazgatják, azon helyet illetőleg, a hol
19*
székelni szándékoznak, királyi jóváhagyásunkat kötelesek számukra kinyerni. Ha a királyi jóváhagyás jelen törvény kihirdetésekor még ki nem nyeretett, fentartjuk magunknak a kérdésbe tett székhelynek czélszerüségéről határozni, miu-tán e tárgyban az érdekelteket, nem különben az államtaná-csot kihallgatandottuk. Egy illy székhely általunk csupán a rend és béke érdekében okadatolt és közhírré tett kibocsátvány utján nyilvánítható czélszerütlennek.' A 7 (6) és 9 -(8) §. változatlan marad. A 8-ik most 7-ik §-nak módosított szövege ez : ,8. §. A nyilvános isteni tisztelet gyakorlására szánt épületeknek felépítése valamelly helyen, mellynek 200 meternyi (6 meter = 1 9 bécsi láb) kerületében már létezik templom, a közrend érdekében mindenkor a helynek az állami hatóságok által teendő megvizsgáltatását teszi szükségessé.
Mielőtt az épités vagy felkészítés felsőbb helyen jóváha-gyatnék , a községi elöljáróság nyilvánitandja véleményét.
A községi elöljáróság határozata ellen az ügyet az országgyű-lési rendek eleibe lehet fölebbezni, kiknek határozata hason-lóan jóváhagyásunk alá terjesztendő. Az általunk az állam-tanács kihallgatása után hozott határozat okadatoltatik és ki-hirdettetik. Ha minden jóváhagyás nélkül az épület felépít-tetett vagy isteni szolgálatra felkészítfelépít-tetett, ez esetben hatóságilag bezáratik.' Az ekkint módosított törvényjavaslat t á r -gyalásra ujolag átadatott az e czélra kiküldött bizottmány-nak , ez azonban, mivel e módosítások az indítványba tett törvénynek elvét meg nem változtatják, ujabb tárgyalást szükségtelennek ítélt. Remélhető, hogy az uj kamarai ülés-szak elején köztárgyalás alá kerülend. A második kamara aug.
9-ére, az első kamara aug. 23-ára vagyon össze híva.
— B r o e r e , cath. áldozár, és a warmondi papnöveldében tanár, következő röpiratot bocsátott közre : „Mérséklet szó-zata , a romai cath. egyháznak Németalföldöni szerveztetése alkalmával jó érzelmű prot. földieimhez irányozva." Ezen röpiratban megmutatja szerző, milly oknélküli és botor moz-galom az , mellyet a cath. egyház organisatioja Németalföl-dön előidézett, és milly nyelven szólottak némelly ministerek a cath. egyházról a szószékről le a néphez. Az első pontot illetőleg, megemlíti szerző, mikint a cultus ministere már egy év előtt a karok- és rendeknek bejelenté , hogy a cath.
egyház uj szerveztetése nem sokára bekövetkezendik, a nél-kül , hogy akkor csak egy hang is emelkedett volna a minis-ter jelentése ellen. Ezen hallgatást a kormány joggal beegye-zésnek tekinthette, s a túlzó párt csak önmagával jő ellen-mondásba , midőn bősz szenvedélylyel kel ki a cath. egyház uj szervezése ellen, mellynek első bejelentésekor mélyen hallgatott. A másik pontra, azaz : a hitszónokok nyilatkoza-taira vonatkozólag, megjegyzi szerző, mikint fájdalommal kell kijelentenie, hogy a vak szenvedély kitöréseit leginkább a templomokban lehetett hallani, holott épen a templomokban kellendett a szenvedélyeket lecsillapítani. „Milly szózatok-tól , ugy mond szerző, nem hangzott vissza a szószék ! A szavakról vér csepegett le, a beszédek az üldözés máglyái-nak lángjában ragyogtak. Megnevezni tudnám a szónokot, ki hallgatóinak jelenté , hogy a catholicusok egy nap testeik-ből a hust is kicsipendik. És ha még e szavak merő meggon-dolatlan phrasisok, vagy olly kitörések lettek volna, mellye-ket a rögtönzés melege von maga után ! Nem elég, hogy minden városok- és falvakban a püspöki hierarchia visszaállí-tása ellen szónokoltak; e beszédek még ki is nyomattak, és ezer-nyi példányokban szétterjesztettek." Szerző munkájában több szónokok beszédeiből emel ki egyes helyeket. V a n O o s -t e r z e e egyik beszédjének kezde-tén ezeke-t mondja: „De különösen a jelen, haza-, egyház-, t á r s a s á g - é s családra nézve veszedelmes napokban van ezen órának (az istentisz-teletet érté a szónok) nagyobb jelentősége mint egyébkor."
„Veszély az egyház és hazára nézve." A püspökök tán a catho-licusok élére állanak, hogy az országot elfoglalják, és tűzzel vassal elpusztítsák? „Veszély a családra nézve." A püspö-kök tán Isten tíz parancsai alól mentendik föl híveiket, kik aztán mindeneket össze-vissza forgatandnak ? B e k k e r amsterdami lelkész, beszédjében Sodomát, Gromorhát és Báál
szolgáit emlegeti. Nem szükség megmondanunk, hogy szó-nok Romát és a cath. papokat érti az említett nevek alatt.
„ M i , ugy mond a szónok, a királyt és családját megóvni ki-vánjuk a romai uradalom ragadozó körmeitől, és a közelgő veszélyre figyelmeztetni. Vér! ez az antichristus lobogójá-nak szine. Ha Roma ennek hasznát nem veszi, az ok az, mert a szükséges erő hiányzik." Mind e szavak értelme oda t e r
-Í
' e d , hogy a catholicusok, Roma által fölbiztatva, a máskint tivők halálát kivánják, mint egykor Herodiades keresztelő szent János fejét kivánta. „János fejét kivánják, ugy mond Bekker, mit ha nem látunk, vaksággal vagyunk megverve.Bálványtemplomaik nem bizonyságai-e annak, a mit ők kí-vánnak. Látjuk , mint illesztik templomaik külfalaiba a fülké-ket (niches), hogy lassankint hozzá szoktassanak bennünfülké-ket a képek ostoba tiszteletéhez ; és mindez olly tartományban történik, hol az u t c z á k n a k m i n d e n k ö v e z e t e f e -l é n k k i á -l t j a : m e d d i g f o g t o k még v á r a k o z n i , h o g y m e g b o s s z u l j á t o k m a g a t o k a t a z i g a z a k v é r e -é r t ? " A szónok itt megismertette hallgatóival az eszközö-ket , mellyekhez nyúlni lehet : az u t c z á k k ö v e z e t é t .
„És nincs-e erre indokunk , folytatja szónok , midőn látjuk, hogy gyermekeink az arany borjú imádására neveltetnek ? Baal, Astaroth és Moloch nem jőnek-e elő régi romjaikból?
Nekünk kell-e újra fölépítenünk, a mit apáink vagyonuk és vérök föláldozásával lerontottak? Nem felség! (A beszéd a királynak van ajánlva.) Inkább a mirigyes sebbe döfjük a va-s a t , mintva-sem, hogy elfogadjuk az átkozott türelmet, melly örök érdekeink iránti közömbösségnek az anyja." Hasonló értelemben szólott B a r g e n delfshaveni prédikátor. „Roma, egy második Jerichokint, ős hazánknak birtokát akarja kezeink közül kiragadni. A perez bekövetkezett; az összeütközés ki-kerülhetlen. A pápa Németalföldbe akarja behonositani azt, a mit a chananeusok Jerichóban kívántak föntartani, a bál-ványozást , melly Isten előtt utálatos. Mig Roma maga előtt elrejti az üdvösség ú t j á t , másokat is e l t i l t annak isme-retétől , vagy követésétől. Igen, ő bemocskitotta magát Isten leghivebb követőinek vérével, kiket börtönökbe vet, egyházi átokkal sujt, máglyákra itél, és bárddal végeztet ki. Szolgá-látára vannak a sátán szolgái, kik az örök Megváltónak nevét rágalmazzák, midőn magokat jezsuitáknak nevezik, kik h a -lálos fegyveröknek élét Jézus nevében, Krisztus leghivebb és legkedveltebb barátai és szolgái ellen fordítják." Miután szónok a keresztények üldöztetéseit a pogányok alatt megem-lítette volna, hozzá teszi, hogy minden kegyetlen üldözőkön túltesz Roma „melly most püspökeit küldi hozzánk, utóbb pedig kinpadot és inejuisitiot küldend." G r r i e n t - D r e u x olvasóit inti, hogy a catholicusokkal semmi közlekedésbe ne ereszkedjenek, hogy tőlök mit se vásároljanak, hogy minden catholicust romai kémnek tekintsenek. K o e t s v e 1 d háagai hitszónok a szószéknek magasáról kiáltott le : „távol tőlünk ti vér emberei!" D o e d e s pedig a catholicusok és protes-tánsok szabadságát öszhasonlitandó , az ugyanegy térre szo-ritott tigris- és embertől kölcsönözött képpel él, mellynek értelme nem egyéb, mint hogy a tigris és ember is szabadon mozoghat a kiszabott körben, csakhogy amaz ezt darabokra szaggathatja. A képet magyaráznunk nem kell. Az illem nem engedi, hogy még több helyeket idézzünk. A W e e k b l a d v a n d e n B o e k h a n d e l , azaz a könyvkereskedők heti lapja bevallja, mikint csak pirulni lehet illy visszaélésekért, s hogy a józan protestánsok megbotránkoznak azon aljasságo-kon , miket ezen röpiratok ezernyi példányokban terjesztget-tek. . . Broere megemliti a petitiok mimódoni aláírását is. A mester legényeivel, a tanitó iskolás gyermekeivel iratta alá, csakhogy a kérelmezők száma nagyra rúgjon. A szegények pénzen vásároltattak meg. Az egész mozgalom Németalföld történetkönyvének néhány lapjait rut módra mocskitotta be.