( G a l y levelének vége.) 1849-ben hatalmas szabadító nyitá meg magányom zárjait; s ez a cholera volt. Megtize-delte a tartomány lakosságát. Borzasztó volt a látvány. A király nem eresztett senkit palotájába, a megrémült manda-rinok mitsem gondoltak a keresztényekkel, kik nyilvános szentségimádást tartottak, sőt az epeláz áldozatai körül t a -núsított buzgalmukért még dicséretet is nyertek a mandari-noktól. Éjjel-nappal talpon valék; egész családokat láttam kihalni. A vész megszűntével ismét magányomba vonultam, melly bambusfáktól környezett kertnek közepén állott, s mindig szabadabban mozogtam a ház egész környékén, a nél-kül, hogy catechistáim azon megütköztek volna. Lassankint az egész község látogatásomra j ö t t ; sőt a főbb ünnepeken még hajnal előtt elmentem a templomba misét mondani, jól-lehet nem nagyon helyeseltem catechistáim időelőtti buzgó-ságát.
1850-ben P e l 1er i n püspök ur látogatott meg ben-nünket : valóságos esemény volt a kisded keresztény köztár-saságra. A küldöttségek egymást érték reggeltől estig ; azután, következett az egész népség. A püspök ur a Bérmálás szent-ségét szolgáltatta ki a legünnepélyesebb szertartások köze-pett. A pogányok, kik csak egy negyedórányira vannak a templomtól, láthaták a gyülekezetet; de ennek valódi okát
gyülekezet helyén és a városban, mellynek kapui gondosan őriztettek. A kakas második megszólalására az egész szer-tartásnak vége lőn. Másfél hónapot töltöttünk ekképcn , mi-dőn a püspök urnák vissza kellett menni kerületébe. Fájdal-mas volt az elválás, a keresztények szivszaggató jajgatásokat hallattak. A pogányok elbámulva a rendkívüli feljajdulásokon, mondák magok k ö z t : ,,A d a - t o - k nagy főnöke látogatta meg gyermekeit ; mert ő távozik , ezek pedig kétségbeesés-ben vannak. Hová megy, azt senki sem tudja. A mandarinok ugyan szedjék össze az eszöket, ha meg. akarják őt fogni."
1851. januar végén uj vihar fenyegette a fővárost.
L on g h o a n g - b a o , más néven A n-f u g , T h i ő-t r i idős-bik fiát illette apja halála után a trón. De a hatalmas minister C a i s c h a n g vagy is inkább O n g k i , az ő vejének T u -D u c-nak kerítette meg a koronát. A n-f u g a kereszténye-ket szólitá föl segítségre, tökéletes vallásszabadságot ígérve nekik. Ezek Pellerin püspöktől tanácsot kérve, azt felelték, hogy vallásuk tiltja nekik föllázadni a királyok ellen, hogy ezeknek nincsenek hűbb alattvalóik a keresztényeknél, miről maga is meggyőződhetik, ha más módok által a trónra jutand.
Ezután Singapour-ba akart illanni, hogy az angoloktól segit-séget kérjen , de tetten kapatván, bátyjától kegyelmet nyert.
A hír azt mondja, mintha a vén O n g-k i ásta volna neki a vermet. A minister és a trónkövetelő közt most már halálos gyűlölség létezik. A minister dühös ellensége a keresztények-nek , értésére esvén, hogy a király testvére a catechistákkal tanakodott, ez alkalmat a vallás elleni gyülölségének kielégí-tésére használja föl, a d a-t b-kat azzal vádolja, hogy Long-hoang-bao terveit előmozditák. A király szinte gyűlöli a ke-resztényeket , miért is az üldözés elhatároztatott s minden európai vagy benszülött papokat el akarnak fogni. E végre kémek küldettek ki éjszak és dél felé. Pellerin püspök erről gyorsan tudósított bennünket.
Nem csuda, ha a lakosság mindenkiben , ki csak a vá-rosban mint idegen megfordult, kémeket látott. Egyszer va-sárnapon a kerületi és a városi főnök azon hirt hozzák nekem, hogy a mandarin a szomszéd városnak látogatására j ö n , s e városnak tudtára van adva , hogy tartsa magát készen őt első pillanatban követni. Világos t e h á t , hogy a mandarin engem keres. Azonban azt határozták, hogy egyik közülök valamelly ürügy alatt elmegy a mandarinhoz , kitudni tőle a valót. Ez alatt bekövetkezett az éj s már elszunnyadtam, midőn e ki-áltás: a m a n d a r i n j ö n , f u s s u n k ! f u s s u n k ? vert föl ál-mambói. Ellenkező irányban menekszünk. Három ember jött velem, kiket alig birtam követni sebes futtokban. Hirtelen zaj üti meg füleinket s fáklya világot látunk. Embereim resz-ketve mondják : a város körül van fogva. Egy bozótba me-nekültünk. Ez alatt lakom gazdája zavarodottságában min-dent , a mi csak a lakban európai formájú tárgy volt, meg-égetett; szerencsémre templomi ékszereim és könyveim biz-tosságban voltak. Minthogy azonban az egész környéken csend uralkodott, elküldém egyik emberemet kémlelni, ki azzal tért vissza, hogy az egész dolog vak hir volt ; azon az uton , mellyen a mandarint várták, jöttek ugyan fáklyás em-berek , egy útközben meghalálozott foldmivelőnek rokonai és barátjai, kik annak holttestét vitték haza. Ezeket tartották az
őrök mandarinnak.
Másnap catechistáim összegyűltek nálam, s nevettek az eseményen. Kettő vagy három szilárd elhatározottsággal várta a mandarint; a városi főnök is e közben visszajött a man-darintól , ki bizonyos barátja számára vadászatot akart adni, s azért szólitá fel a szomszéd városlakóit, hogy legyenek készen őt követni ; az európai missonariusról szó sem volt.
Nem sokára Pellerin püspök is tudósita bennünket, hogy a kémek visszatérvén a fővárosba megnyugtatták a királyt.
Közelgett 1851-ik év május hónapja. Ekkor tartók elő-ször H e-s i n-ben Mária hónapját kis ünnepélyességgel.
M á s s o n ur az annamita nyelvre fordította Mária hónapját.
Esténkint a keresztények vallásos buzgalommal hallgaták a sziiz anya megható élettörténeteit. Vasárnap legszámosabb
ság tartott, valaki felgyujtá lakomat, melly más négy házzal együtt leégett, hiveim azonban minden szereket egy pillanat alatt megmentettek. Ennek következtében püspököm vissza-hívott a collegiumba. Borzasztó vihar és dörgés közepette tevém az utat 11 e-s i n-ből D i 1 o a n-ba néhány biztos em-ber kíséretében.
A hitetlenek ezen országában egyetlen mód van csak biztosítani a vallást, benszülöttekből képezendő papság által.
A legvirágzóbb missiok, ha nincsenek e földbe ültetve, csak légben épült várak. Miért is legnagyobb gond fordíttatott papnövelde alapítására ; az akadályok számosak és nagyok vol-tak. Azon helyen , hol négy év előtt S o h i e r ur két három tanitványnyal volt elzárkózva,, most jeles collegium emelke-dik , mellyből már három jeles pap került ki s jelenleg mint-egy ötven tanitvány létezik abban.
Kétség kivül nem könnyű dolog megmagyarázni egy nagy collegium létezését az üldözés közepett a király és a mandarinok szemei előtt. Ezen csuda a diloan-i fő catheehis-ták feláldozásának köszönhető. Ók nem ijednek meg minden kósza hirre s midőn a veszély fenyeget, nem futnak el. A leg-első dobszóra tetőtől talpig felfegyverkeznek. J a j az apró mandarinoknak és a katonáknak, kik a király, vagy kormányzó által kiadott rendes okirattal ellátva nincsenek ! Még a tol-vajok sem mernek közelíteni a városhoz. A collegium a város közepén fekszik , tágas kert közepette , melly sürü bambus-bokrokkal van körülvéve. A bemenet kérlelhetlenül el van tiltva mindenkinek, még a keresztényeknek is , s ez utóbbiak hallgatásra kötelezvék.
Gyakran sovárogtani itten hiveim után , midőn megér-kezett Romából a bulla, melly felső Cochinchinát apostoli lielyettességre emeli. Ez esemény más irányt adott az esz-méknek. Pellerin ur el akará hárítani magáról a t e r h e t , de hiában, engednie kellett. Coadjutor választására is felhatal-maztatván kettőnk közül S o h i e r urat kellett kineveznie gadarrai püspök czim alatt
Béke idején a püspök felszenteltetése nagyszerű ünne-pély az egész helyettességben. A legtávolabbi tartományok-ból sereglenek össze az emberek, s kiknek szerencséjök volt látni a szertartást, buzgóan megőrzik annak emlékét él-tök fogytáig. Sohier felszenteltetését is a lehető legnagyobb ünnepélylyel akará megtartani Pellerin ur. Meghívta rá min-den szerzetesnő társulat főnöknéjét, minmin-den tartományból a főbb catechistákat, minden községnek két első catechistáját, végre több egyszerű, buzgó keresztényeket. Mindezek egye-sülve szép számot képeztek. A boldog kiváltságosok a világ minden kincseiért nem adták volna a tiszteletet, mellyben az apostoli helyettes által részesültek. Egyetlen egy sem maradt el a meghívottak hözül. A benszülött papok mind megjelen-tek , kivéve azokat, kiknek a betegek ellátása vagy egyéb előre nem látott okok miatt honn kelle maradniok.
Leírnám a szertartást, de a vihar orditását halljuk, melly a fővárosban keletkezvén az egész országot fenyegeti.
T u - D u c elhatározta kiirtani a keresztényeket, összegyűjtve a nagy mandarinokat, rendeletet készittetett általok, mellyet nem talált eléggé szigorúnak. Most pedig ugyanazon man-darinok ujabb szabályokon dolgoznak a király eszméje sze-rint. Elvárjuk , mit szül a jövő. A háromnapi szertartás után kiki visszatért fenyegetett nyájához , s jelenleg H e-s i n-ben elmélkedem a világ mulandó örömeiről.
• Irodalom.
Katechetische Vorlesungen über des heiligen Augustinus Buch : v o n d e r U n t e r w e i s u n g d e r U n w i s s e n -d e n i n -d e r R e l i g i o n , stb. (Folytatás.)
Harmadik a catechetának önmegszentelése. Ezen tulaj-donság természetes kifolyása az élő hit és buzgó szeretetnek ; e nélkül a hit nem egyéb , mint felséges elmefuttatás , ma-gasztos elmélkedés , melly az értelmet kellemesen
foglalatos-kodtatja ugyan , de a szivet üresen hagyja; e nélkül a szere-tet nem más , mint természetez elérzékenyülés , a könnyen olvadozó szivnek pillanatig tartó gerjedelmei, mellyek ellen-, kező benyomások által csak hamar elfajulnak, s a harag és bosz-szu legdurvább kitöréseiben mutatkoznak. Ellenben ha a hit az élénkségnek már azon fokára emelkedett a malaszt segítségé-vel, hogy Istent nem csak megismerjük, hanem egyszersmind gyönyörködünk is benne, utána vágyódunk s vele egyesülni óhajtunk, ha a szeretet már annyira felhevült keblünkben, hogy nem csak bizonyos pillanatokban, midőn t. i. a bűnnek ingerei, a világnak csábjai kevesbbé ostromolnak bennünket, hanem folytonosan rajta csüggnek lelki szemeink, benne központosulnak szivünknek vágyai : akkor édes erőszakkal r a -gadtatunk szivünk fő , sőt egyetlen tárgyához ; és mivel vele csak akkor egyesülhetünk, s jelenlétének kimagyarázhatlan örömeit csak akkor élvezhetjük , ha mindenben szent akarat-ját követjük, egész valónkat az ő természete szerint képez-zük , szóval, az ő képét és hasonlatosságát magunkon tökéle-tesen , mennyire t. i. határozott lénynek lehetséges , kifejez-zük : minden törekvésünket oda irányozzuk, hogy magúnkat megszenteljük , vagyis , hogy mi Istenben , Isten pedig mi bennünk éljen. Ez azon tulajdonság, melly a keresztény ok-tatóban elkerülhetetlenül megkívántatik. E nélkül hasonló azon színészhez, kinek a színpadon tuláradozó örömet kellene mutatni, de mivel bu lepte szivét, minden tettetése daczára is arczvonásai elárulják a belső keserűséget. E nélkül felemeli ugyan szavát a catecheta, és előadásának nyomatékot kíván szerezni; de mind a mellett alig eszközöl mást, mint a*kis-dednek véletlen megrettenését; e nélkül szép s nagy szavakba burkolja ugyan a hit egyszerű igazságait, és mind a mellett sem képes azokat hallgatóival megkedveltetni s őket az Isten alázatos imádására bírni. E nélkül a lelki oktatás mindig holt betű marad, a catecheta egész valóján nem testesül meg, és azért alig távozik el hallgatói köréből, legott ezeknek elmé-jéből ,. szivéből is elenyészik a pillanatnyi benyomás. Azért
mondá G r u b e r az ő növendékeinek (123. 1.): „Nem szünök nieg titeket mindenek előtt tulajdon megszenteléstekre
figyel-meztetni , a hivatástokkal járó tanulmányok szorgos tanulá-sára inteni, hogy a tanult tárgyakat mindenek előtt maga-tokra, minden gondolatotok, érzetetek, vágyaitok és cselekede-tetek ollyatén átalakulására alkalmazzátok, melly tiszcselekede-teteknek megfeleljen ; hogy ne is jusson eszetekbe másoknak tanítása, mielőtt magatokat megszentelnétek. Szükséges , hogy az is-teni kinyilatkoztatás fensége és az ennek megfelelő életmód egészen áthasson titeket; akkor a szent szeretet ösztönözni fog benneteket, hogy a kisdedek oktatásában örömmel j á r j á -tok el."
Ezen önmegszentelésnek szükséges volta annál szembe-tűnőbb, minél bizonyosabb, hogy csak az képes a catechetá-nak egész külvalóját olly jelentékenynyé alakítani, #melly a tanítás világosságát is elősegítse. Egy pillanatig sem* szabad megfelejtkeznünk arról, hogy hallgatóink még csak most lép-nek a fejlődés korszakába; az elvont tárgyak tehát nem csak fel nem ébresztik figyelmüket, hanem nem is képesek azokat felfogni. E végre ajánlják a tudósok , hogy az elvont tárgyak érzékittessenek, különösen, vagy valamelly történetbe öltöz-tessenek , vagy példa és hasonképek által világosittas^anak fel. Azonban, akkor is alig eszközlünk mást, mint hogy a kis-dedek figyelmét ébren tartjuk s a velők közlött fogalmakat érthetőkké teszszük. Még ekkor is hátra marad a dolog ve-leje , t. i. a kisded szivének megilletése s annak a megis-mert igazságok hü teljesítésére hathatós buzdítása. Ezt egye-dül a catechetának személye, vagy inkább azon magát vissza-tükröző önmegszentelése képes eszközölni. Ha t. i. valamint arczvonása, ugy hangja és minden mozdulata azt tanusitja, hogy benne tökéletes öszhangzás uralkodik, azaz : hogy szive az élő hit által Abban nyugszik, ki által teremtetett, az'lstenben t. i. ; hogy vágyai nem ágaznak szét különféle teremtmények után, hanem magában a Teremtőben központosulnak ; hogy midőn az Istenről szól, előadása nem erőltetett, mintha vala-melly ismeretlen tárgyról kellene értekeznie, hanem inkább
csudálatos könnyűséggel foly, mivel Istennel a hosszú társai-«
gás által már mintegy megbarátkozott; hogy, midőn az er-kölcsi szabályokat fejtegeti, nem Valamelly betanult dolgot, hanem saját szivének érzelmeit, a hosszú gyakorlat által már egészen természetté vált törvény eket adja elő; ennélfogva szent komolyság erőltetett szerénység nélkül, szendeség tettetés nélkül, szentség képmutatás nélkül ömlik el egészen valóján ; az illy magatartás sokkal hathatósb eszköze lesz a felvilágo-sításnak , mint bármelly szabálya is az oktatási tannak, és a kisdedek szivét sokkal érzékenyebben fogja érinteni, mint akármelly ügyes tanítás , de a mellyel a tanítónak magavise-*
lete homlokegyenest ellenkezik. — Ne is mondja senki, hogy a fejlődő gyermekek a tanítónak ezen tulajdonságát felfogni nem képesek, és azért annak hiánya által az előadás világos-:
sága mitsem szenved, mivel a tapasztalás egészen ellenke-zőre mutat; bizonyára a szorgalmas tanitásnak napjainkban mutatkozó csekély vagy semmi eredménye nem más okból származik , mint hogy a hallgatók nem egyszer csak az ige hirdetőit, de nem teljesítőit látják. Méltán mondja azért G r u b e r (20. 1.) : „Vannak a lélek belállapotának természe-tes és szükséges jelei, mellyek érthetőbbek a szavaknál, mely-lyek t. i. a mi hangunk- és arczvonásainkban mutatkoznak ; eze-ket a kisdedek jobban értik, mint a szavakat; és midőn ezeeze-ket könnyen felfogják, egyszersmind a fogalmakat is könnyen meg-értik. Ennélfogva szükséges, hogy a hittanitónak arczvonásai, hangja, egész külseje, egész magaviselete fejezze ki a vallást, melylyet szóval tanit. Ha világi tanitó módjára szól a vallásról, s olly arczvonással, melly egy természet szerinti eszes lényre mutat, s olly hangon, mellyen a közönyös tárgyakat szokjuk előadni ; ha külseje az iskolamester hideg magatartásához ha-sonló ; ha élete olly emberre mutat, ki tanitásával egészen ellenkezőt cselekszik : óh akkor ne várja tanitásának sikerét, ha ez még olly mesterséges és helyes leend is. A vallás ösz^
szes szellemi tehetségeinknek tárgya; mindnyájokat egyenlő-képen kell foglalatoskodtatni. Azért a catecheta ne csak szóval, hanem szemeivel, arczvonásaival, tulajdon vallásos érzeteit tanúsító hangon, a vallás iránti tiszteletét jellemző magavisele-tével, a test-és tagjainak illő tartásával, végre vallásos életével is tanítson. Szeme, hangja, arczvonásai az előadandó szavaknak éltető erőt kölcsönöznek, s a kisdedek figyelmét ki nem kerülő példája sokkal hathatósb leend a szavaknál, a kis-dedek szivére üdvösen hat és a tanítás igazságáról meggyő-zi őket.
Negyedszer. Mindazáltal ne vélje a catecheta, hogy az eddig előadott tulajdonokkal ellátva bizonyosan czélt érend.
Először is : nincs nehezebb feladat, mint értelem- és szabad akarattal felruházott lényeknek bizonyos irányt adni; meg lehet ugyan is, hogy értelmök akármiképen már más irányt v e t t , mellyet megváltoztatni annál nehezebb, minél inkább támogattatik az • előítéletek által ; meglehet tovább , hogy akaratjok más részre hajol, mint a mellyre mi akarjuk terel-ni ; az akaraton erőt venterel-ni annál nehezebb, minél inkább von-zódik azokhoz , mellyektöl mi akarjuk távolitani. De másod-szor : mi a tanításban olly tárgyakkal foglalkozunk, mellyek az érzékeket túlhaladják és a szenvedélyeket hathatósan ostro-molják; az illyenek pedig kévéssé érdeklik azokat, kik az érzékiségbe merültek egészen és nem ismernek más czélt, mind szenvedélyeiknek kielégitését. Igaz ugyan, hogy ezek a kisdedekre kevesbbé illenek, úgymint a kiknek értelmök még csak a fejlődés korában van ; s akaratjok, mint a viasz, könnyen hajtható ; az előitéletektől mentek, valamint a szen-vedélyektől is. Azonban midőn őket tanítás végett átvesz-szük , már ől^is bizonyos és, fájdalom ! gyakran veszélyes is-meretekkel bírnak; az eredendő bün következtében már ők is vétkes kívánságokat táplálnak szivökben és azoknak tárgyai-hoz makacsul ragaszkodnak; ők is inkább vonzódnak azon tárgyakhoz, mellyek anyagi élvezetet Ígérnek, mint az ollya-nokhoz, mellyeknek boldogító birtoka inkább a jövendő, mint a jelen életet érdekli ; nem egyszer történt már az is , hogy akárminémü befolyás következtében olly szenvedélyek ébred-tek fel a gyermekekben, mellyeknek elölése a legbuzgóbb
tanitónak ügyességét is kijátszotta. Egy szóval, valamint m e g -váltásunk , ugy megszentelésünk is egyedül Istennek müve, kinek kezeiben mi csak eszközök vagyunk örök tanácsainak végrehajtására. Innét megtörténik, hogy midőn a legnagyobb siker reményével kecsegtetjük magunkat, épen akkor ü t t e -tünk el az ohajtott czéltól ; midőn pedig csaknem kétségbe estünk tanításunk hathatóságáról, épen akkor a legüdvösebb eredmény koronázta azt. „Dicsőségemet másnak nem adom, se dicséretemet a bálványoknak," mond az Ur Izsaiásnál 24, 8.
Es ezen gondolat őrizzen meg bennünket a z o n f e l f u v a l k o d á s t ó l , m e l l y n é l f o g v a n é m e l l y e k a k á r t e -li e t s é g e i k j e 1 e s s é g e , a k á r e d d i g i m ü k ö d é s ö k s i k e r e m i a t t m i n d e n ü t t c s a k e l i s m e r é s r e , s ő t d i c s ő s é g r e s z á m í t a n a k ; m i d ő n p e d i g r e m é n y -s é g ö k b e n c -s a l a t k o z n a k , l e g o t t f e l h a g y n a k a z e l ő b b i b u z g a l o m m a l , sőt tisztöknek ezen legszebb részét egészen elhanyagolják. Ez által egyszersmind megmu-t a megmu-t j á k , hogy nem a z ' I s megmu-t e n megmu-t , hanem magokamegmu-t akarmegmu-ták megis-mertetni tanitványaikkal ; nem az Isten , hanem csak öndi-csőségöket keresték. Ezen gondolat tovább arra bírjon ben-n ü ben-n k e t , hogy gyakrabbaben-n járuljuben-nk Isteben-nhez buzgó imáiben-nk- imáink-kal , miszerint malasztjával illesse a sziveket addig, mig mi a fülekbe hangoztatjuk szavainkat; miszerint a sziveket szent érzetekkel töltse meg addig, mig mi az értelmet ismeretekkel gazdagitjuk. Egy olly szabály ez, mellyet még egyesek taní-tásakor is szem előtt kell hordoznunk, annál inkább pedig, mi-dőn egész tömeget oktatunk az üdvösség tudományában ; egy olly szabály ez, mellynek szükséges voltát, ugy vélem , mind-nyájunknak szomorú tapasztalása eléggé mutatja.
D e halljuk G r u b e r t a (19. 1.) : „Soha se higyjük, hogy a mi tanitási szorgalmunk termi az oktatásnak gyümöl-csét , ezt egyedül a tanulókban működő isteni malaszt esz-közli, melly tanításunk által olly benyomást teszen reájok, mellynek következtében élénken lebeg előttök a teljes foga-Ipm. Azért ne is csüggedjünk e l , ha tanitásunk gyümölcste-len — és haszontalannak látszik ; következéskép a jó kedv se hagyjon el bennünket tisztünkben ; annál inkább , mivel le-vertségünk által maga a tanítás is unott, hideg s igy a mi hi-bánk által haszontalan lenne. Az Istenbe helyezett bizalom, melly a tiszta szándékot sikerrel koronázza, folytonosan bátor s vidor állapotban tartson meg bennünket. De azért részünk-ről se hiányozzon a buzgó törekvés , előadásunkat, mennyire csak kitelik tőlünk , minél helyesebb-, tökéletesebb-, világo-sabb-, szivrehatóbb-és gyümölcsözőbbé tenni; mire tisz-tünknek érzete inkább, mint az eredménynek kiszámitása ösztönözzön bennünket." — „Azon meggyőződésnél fogva, hogy minden tanitásunk csak eszköz az Istennek kezében ; hogy Isten a z , ki az ember szivét a jóra buzdítja; s ennél fogva tanitásunk a megátalkodottak- és eltompult érzetüekhen mitsem vihet véghez, ha csak Isten meg nem nyitja szivöket az oktatás felfogására és az elhintett magnak növekedést nem ad : a szeretet ösztönözzön bennünket, miszerint Istent buz-gón kérjük, hogy a megátalkodott és elfajzott sziveket jóra indítsa. Az illy alázatos s szeretet-teljes szívből eredett imád-ság nem csak a tanulókra nyeri meg Isten áldását, hanem a catecheta kedélyét is megóvja az unatkozástól, melly tiszti működésében könnyen erőt veszeti r a j t a , ha ollyanok oktatá-sával foglalkozik, kikben legbuzgóbb szorgalma által sem képes érdeket gerjeszteni az előadott tárgyak iránt. Illy eset-ben, szent Ágoston szerint, többet kell beszélnünk Istennek a tanítvány miatt, mint Istenről a tanítvány előtt." 156.1.
(Folyt, köv.) S z a b ó József.
Vegyesek.
M a g y a r o r s z á g . P e s t . Legközelebb mult va-sárnapon az egyetemes pesti papnöveldében jelen voltunk a
próbatéten, mellyen a negyedévi növendékek a lelkipásztor-nak olly igen nagy hasznú lelkipásztori orvosi tudományból .méltóságos F o g a r a s y M i h á l y püspök és
főtisztelen-dő L i p t h a y Endre prépost és növeldei igazgató ur elnöklete alatt pontos és mindenkép kielégítő feleleteik által szép bizonyságát adták annak, hogy mit nem érhet el r ö -vid idő alatt a lelkes és buzgó practicus tanitó szorgalmas és illően kiművelt tanítványoknál. Tapasztalásból t u d j u k , hogy milly ragaszkodást tanusit a rendes orvostól messze lakó falusi nép lelkipásztorához, ha bajaiban tanácsadója és segitője lehet, és mennyire nem becsüli őt már csak e tekintetnél fogva is ; nem lehet tehát nem méltányolni tek. A r á n y i Lajos egyetemi tanár ur azon fáradozását, mellyel a fenemiitett t. papnöven-dékeknek leczkéket adni szíveskedik a medicina pastoralisból egyedül a szenvedő emberiség iránti szeretetből és az emlí-tett tanhozi meleg vonzalmából. Szerény vágyunk, mellyel medicina pastoralisát nyomtatásban látni ohajtottuk eddig is, nagyon növekedett e próbatéten is , mert meggyőzödtünk a felől, hogy e munka hasznosságra nézve messze tul fogja h a -ladni M a r c h e r n e k ismert hasonnevű német terjedelmes munkáját.
A u s t r i a . B é c 3 , jul. 12. Olmütz cs. fővárosnak egy küldöttsége, f. hó 8-kán szerencsés volt egy emlékpénzt, melly a felséges trónralépést örökiti, ő cs. kir. apostoli felsé-gének legmélyebb tisztelettel átnyújthatni. Ezen, L a n g e hírneves vésnök által a részletek kivitelében különös szorga-lommal és az elrendezésben kiváló ízléssel dolgozott emlék-péntt ő cs. kir. apostoli felsége a legkegyesebb nyilatkozattal elfogadni méltóztatott és a küldöttségnek meghagyta, hogy Olmütz városának ő felsége köszönetét fejezze ki.
Az emlékpénz előlapján látható a fels. császári ház gyű-lése a herczegérseki palota ugy nevezett trónteremében. Egy kis asztal körül, mellyen a császársági jelvények, a korona- és uralkodópálcza, állanak, egybegyűlve vannak ő cs. k. apóst.
F e l s é g e , továbbá F e r d i n a n d császár, M á r i a - A n n a császárné ő felségeik, ő cs. kir. ap. felsége szülői F e r e n c z K á r o l y főherczeg és Z s ó fi a főherczegnő ő cs. fenségeik ; ő cs. k. ap. felsége fens, fivérei; D o r o t h e a fens, főherczegnő ; továbbá S c h w a r c z e n b e r g és W i n d i s c h -g r ä t z h-gek, -gr. G r ü n n e é s b . J e l a c i c . A körvonalban olvasható a művész neve. K. L a n g e, és e felirat : F R A N -CISCUS J O S E P H U S A. A. IMPERIVM A. PATRUO AVG.
SVSC1P1T. — A hátlap Olmütz város képét m u t a t j a , a h e r -czegi palotával és székesegyházzal; a körvonal mentében ezen Olmütz hűségére vonatkozó felirat : ANT1QVA. F I D E S . NOVVS, DECOR VRBIS. és a szelvényben e szavak : OLO-MUCII. D. II. DECEMBRIS. MDCCCXXXXVIII. Ezen emlékpénz tökéletesen alkalmas arra, hogy a trónralépés n a g y -fontosságú tényét a jelen és utókor emlékében föntartsa.
— Gr. T h u n L e o cultus- és oktatásügyi minister ő excja az elbocsátott fegyenczek javára Prágában alakult egy-let folyó költségeinek fedezésére 200 pfrtot ajándékozott s késznek nyilatkozott a tartaléktőkéhez, melly egy az egylet-nek javítás végett átadott egyéegylet-nek számára szánt helyiség építésére lesz rendeltetve, 2000 pfrttal járulni. (B. H . )
— A bécsi emléktemplomra a bécsi főpénztárba eddig-elé 587,921 pft., 343 arany stb. gyűlt össze.
T a r t a l o m : P é c s városa cath. physiognomiája.
L e v e l e z é s . Schmid Kristóf bibliai történetei magyar fordítása.
E g y h á z i t u d ó s í t á s o k : ( P e s t . Az egyetemi hittanárok beigtatása. — K a l o c s a mellett keresztszentelés.)
O k m á n y . Viale Prela bibornok ő eminentiája beszédje Zágrábban.
M i s s i o t u d ó s í t á s o k Cochinchinából.
I r o d a l o m : G r u b e r érsek catecheticai legjelesb kézikönyve is-mertetése.
V e g y e s e k .
— Kiadó : E l l l i c h G u s z t á v nyomdász.
T u l a j d o n o s és f e l e l ő s s z e r k e s z t ő : Dailielik J á n o s .
P e s t , 1853. Emich Gusztáv könyvnyomdája, uri-utcza 8. szám.