America

A catholicusokra nézve mindenkor nagy érdekkel bir Americának belső hitélete. Az igaz anyaszentegyház híveinek nagyszáma, melly itt napról napra örvendetesen gyarapodik, fényes tanúságot tesz a missiok eredménydus hatásáról. Hisz önkényt felmerül a kérdés, valljon honnét vagyon átalában egész Americában, különösen az egyesült álladalmakban eme számnövekvés ? származik-e az az irhoniak jtömeges beván-dorlásából egyedül, vagy olly rendkívüli-e a születetteknek vagy épen megtérteknek száma? Kétségen kívüli tény, hogy a bevándorlás- és születésnek kiváló része vagyon e számnö-vekvésben ; noha még kevés évek előtt sokan a bevándorlott irhoniak közül az uj hazában uj vallást is kezdettek követni, mivelhogy még eddigelé fölötte aránytalan volt az áldozárok száma, kik az összes, gyakran nagyon elszórt vidéken lakó catholicusoknak nem voltak képesek kielégitőleg megtörni az élet kenyerét, miszerint őket az üdvösségnek ösvényén az eltérés veszélyétől megóvják, és a netalán eltérteket az egy-ház kebelébe visszavezessék. Jelenleg azonban, hála a püs-pökök apostoli buzgósága-s intézkedéseinek, az áldozárok elégséges számmal léteznek, minek azon üdvös következese va-gyon, hogy nem éri be a papság ezentúl a cath. híveket az egy-házban megtartani, hanem egyik főbb törekvése , tanítani azo-kat, kik a tévely sötétjében bolyonganak. Átalában véve a leg-előkelőbb s legműveltebb társaságok s családok körében tör-ténnek illy visszatérések; ezeknek tagjai ugyanis, nem nyo-matván a mindennapi kenyérkeresés keserű gondjaitól, több időt fordíthatnak a buzgó missionariusok tanitásainak meg-hallgatására s több segédeszközzel bírnak az igazság kitudá-sára. Innét van , hogy Americában a cath. vallás nemcsak a szegények és irhoni kivándorlottak vallása : a legdúsabb álla-mi polgárok és egész benszülött családok tartoznak a jezusi

61 tanok követőihez , ugy hogy alig találkozik család , mellynek tagjai közül egy vagy többen ne tartoznának a cath. vallás-hoz. Hitelt érdemlő lapok nem rég közölték azon 23 prot.

prédikátornak neveit, kik a legközelebbi évek alatt visszatér-tek az egyház kebelébe. Ugyanazokban felsoroltatnak azon 26 katonatisztnek nevei is, kik (12 a száraz földöni hadse-regből, 14 pedig a hajóhadból) ünnepélyesen mondottak le a protestantismusról, melly utóbbi tény annál nagyobb fontos-sággal bir, mivelhogy az egyesült államoknak összes hadse-rege alig haladja meg a 10,000-et, s igy a tiszteknek száma is aránylag is csekély.

De nem csak az északamericai egyesült államokban, ha-nem egyebütt is igen megnyugtató kiterjedésnek örvend anya-szentegyházunk. Tisztelt olvasóink élénken emlékezni fognak még a bogotai érsek M o s q u e r a urnák apostoli bátorságú eljárására Uj-Granadában (Rel. I. 37. 38.). Illy eljárás bizony-nyal nem mutat egyebet, mint a cath. papság hitszilárdságát és ha kell, áldozatkészségét az egyház szent ügyeiért. Fé-nyes tanúsága ez az ujgranadai episcopatus tiszteletre-méltó-ságának s annak , hogy az összes papság a tudomány, jám-borság s az apostoli szentszék iránti törhetlen ragaszkodásban nagy mértékben jeleskedik. Hasonlóan diszes a papság Me-xicoban. Igaz ugyan, az egyház némi jogai megszorittatást szenvedtek itt az állam részéről : de reménytelve várja a cath.

hivőnép, miszerint e sebek is hovaelőbb be fognak hegedni.

1821-ben lőn a mexicoi forradalom bevégezve. Ekkor a győ-zelemmámoros partfőnökök a cath. egyház irányában ugyan-azon kiváltsági jogokat akarták magoknak elsajátitni, mely-lyeket a spanyol király hosszú évszázadok óta gyakorlott.

Névszerint valahányszor valamelly püspöki szék ürességbe j ö t t , a szentszéknél a püspökkinevezési jogot magoknak t u

-lajdonították. A Mexicohoz ősjogot tartó spanyol király sür-getésére a pápa n e m nevezett ki a megüresedett püspöki székekre uj püspököket, minek természetes következése lőn, hogy Mexiconak legtöbb egyházmegyéje árván kesergett. A köztársaságiak makacssága minden felvilágosítást és közele-dést meghiusitott, ugy szólván lehetlenné tett. Mind a hit-ben , mind az erkölcsökhit-ben bizonyos kártékony hidegség és lazarság kezdett mindinkább elhatalmasodni. Ekkor XVI.

Gergely pápa a mexicoi hivek szomorú állapotán segítendő, mély fájdalommal elhatározta, miszerint szent vallásunknak megmásithatlan érdekeit a szükségparancsolta államigények-nek egyelőre alárendelendi. 1835-ben lőn az apostoli szent-szék s a mexicoi köztársaság közt főleg V a l d e z kanonok fár.adhatlan közremunkálásával ollynemü egyezmény elfogad-va , miszerint a hierarchicus successio kellőleg biztosittassék.

A különféle székesegyházak káptalanainak megadatott ama jog, hogy az ürességbe jött püspöki székre hármat terjesz-szenek föl az államhatóságnak, kik közül ez egyet püspök-nek kijelölvén, azt a szentséges atyának aláterjeszti, mire a pápai kinevezésnél íogva a püspökjelölt hivatalában meg-erősíttetik és felszenteltetik V a 1 d e z vala az első, ki hosszú évek óta M e x i c o - b a n pueblo-i püspökké kine-veztetett. Kevés idő múlva nem volt már egyházmegye, mellynek püspöki székét tudomány- és egyházi szellem-ben kitűnő egyházi férfiú ne diszesitette volna. Valamint a püspökök, ugy az alrendii papság tagjai is tudomány-és ajtatosságban jeleskednek. Ez leginkább onnét van, mivel-hogy az egyházi hivatalokat csupán csőd által lehet elnyerni, mellybcn az illetők szigorú vizsgálatnak vannak alávetve.

Hatalmas ösztön ez az alrendü papágra nézve, miszerint egy részről lankadni nem tudó szorgalommal művelje az egy-házi tudományokat, más részről a vallás és egyegy-házi fegyelem parancsolta törvényeket pontosan megtartsa. Maga a mexi-coi érsek a tudomány- s erényességnek kitűnő példánya.

Keblét a legnemesebb felebaráti szeretet melengeti. Napon-kint reggeli 2!²-kor hagyja cl nyomorult fekhelyét s a feszü-let előtt leborulva végzi ajtatosságát, imáit és elmélkedéseit;

ezek végeztével a legegyszerűbb áídozári öltözetben járul az Ur asztalához, a titokteljes szent mise-áldozatot felmutatandó.

A napnak többi részét irószobájában tölti, a hol néhány

se-géddel terjedelmes megyéje ügyeit elintézi. Mexicoban min-denki tudja, hogy az érsek maga vesz tevékeny részt az egyházi dolgokban : a legcsekélyebb tárgy sem kerüli el figyel-mét. Szüntelen munkálkodásának némi tanúsága az is, hogy nevezett főpap mexicoi érsekké való kineveztetése óta a pa-lotája mellett lévő gyönyörű parkot még meg nem látogatta.

Jövedelmének nagy részét, csupán a házi szükségek födözé-sére megkívántatott összeget tartván meg magának, minden zajütés nélkül, nem vágyva a világ dicséreteire, a szeretet s irgalom müveire forditja. A mexicoi hitélet elevenségét mu-tatja továbbá a számos és jól rendezett nyilvános tanodák.

A szegény lakosság számára a keresztény szeretetnek áldo-zatkészsége ingyen iskolákról gondoskodott, mellyek egyházi társulatok kormányzására vannak bízva. A nép vallásosságá-nak fényes jelei a nagyszerű egyházi épületek s azon dus föl-szerelések, mellyekkel eme templomok kitűnnek. Mind nagy-ságra mind ritka művészeti kivitelre nézve bármilly európai főváros szentegyházaival méltán versenyezhetnének. A leg-több püspöki egyházakban a szent edények tiszta aranyból valók, sőt vannak székesegyházak, mellyekben arany gyer-tyatartók, füstölök, keresztek, viliárok, lámpák s egyebek lé-teznek. Igy, hogy többeket mellőzzünk, Pueblo-ban a székes-egyháznak nagy szentségtarlója (monstrantia) 10,000,000 frankra becsültetik. Tiszta aranyból remek müizléssel van készítve s megszámlálhatatlan sokaságú gyémánt- s egyéb drága kövekkel ellátva. Ugyanezen székesegyházban va-gyon egy más, toronyalaku szentség-mennyezet is, melly alatt ünnepélyes szent menetek alkalmával az imádandó O l t á r i s z e n t s é g körülhordoztatik. Maga a meny-nyezettorony tiszta ezüstből való és 250 fontot nyom. A népnek %-ed része benszülött, s a mindinkább szaporodó bevándorlás maholnap szükségessé teendi uj püspökségek felállíttatását.

Irodalom.

Katechetische Vorlesungen über des heiligen Augustinus Buch : v o n d e r U n t e r w e i s u n g d e r U n w i s s eVi -d e n in -d e r R e l i g i o n , stb. (Folytatás.)

Ötödször. Egyebeket mellőzvén , nélkülözhetlen tulaj-dona a catechetának , hogy készség-, jó kedv- és vidámság-gal járjon el tisztében. Mem említvén azt, hogy a tanítás e nemére épen akkor van legjobb alkalma, midőn tisztének egyéb részeivel is terheltetik ; nem emiitvén , hogy ha az is-kola-tanitó , kinek közremunkálása által a catecheta működé-sének támogattatni és sikeresittetni kell, észreveszi rajta a kényszerülésnek , erőszaknak, mogorvaságnak jeleit, ez maga is felhágy a tanítási buzgósággal, és nem csak a catecheta ál-tal előadott, hanem a maga köréhez tartozó tárgyak czél-szerü, legalább szorgalmas tanitását is alhanyagolja : azon kiviil csak nem lehetetlen , hogy a kisdedek is észre ne v e -gyék, miszerint lelkitanitójok csak kedvetlenül s kényszerülve lép körükbe; és ekkor nem csak nem viseltetnek érdekkel azon igazságok iránt, mellyektöl pedig örök és jelen boldog-ságuk is f ü g g , hanem inkább ugy tekintik azokat, m i n t a mellyek valamint értelmökot fárasztják, ugy szabad akaratju-kat is gátolják. Ha ellenben látják , hogy a catecheta öröm-mel használja a számára kitűzött órákat, és mintegy boldog-nak érzi magát, midőn kisdedjeit az üdvösség utján tovább és igy Istenhez közelebb vezetheti, példáját látván, ők is szor-galomra indittatnak, és saját vidámságukkal tanulják azon igazságokat, mellyek a legtisztább örömeknek egyedüli kút-feje. — Igaz ugyan, hogy a catecheta igen elcsüggedhet, midőn több évi szorgalmának csak kevés , vagy semmi gyü-mölcsét látja ; leverő gondolat ugyan reá nézve, hogy a mit ő a kisdedekben épit, azt a szülőknek vagy gondatlansága vagy botránya csakhamar ismét lerombolja; szivrázó azon tapasztalat is, hogy a kisdedek szivébe elhintett jó magot a világnak törvénynyé vált gonosz szokása, a rossz társak példája, Cfaábitása csak hamar eltiporja és nem engedi

növe-ikedésre jutni. Hanem épen ezen szomorú igazságok ösztö-nözzék a catechetát arra, hogy tisztében minél nagyobb kész-séggel és örömmel járjon el, bizonyosnak tartván, hogy csak ez uton eszközölhetni egy jobb nemzedéknek felvirágzását.

Minél hanyagabban teljesítjük ezen tisztünket, magunknak annál több kellemetlenséget, utódinknak annál nagyobb szomorúságot, az egyháznak annál több botrányt, a polgár-zatnak annál borzasztóbb sértelmeket okozunk. De igényte-len észrevételeim helyett halljuk magát G r u b e r t a (170.

1.) : „Elszomorodol óh ! catecheta, midőn az embereket az érzékiségbe mélyen sülyedve látod, s midőn sokakban tapasz-talod a hideg közönyösséget az örökkévaló és szent, az Isten és erkölcsösség irányában, midőn látod a világban olly gyak-ran feltűnő törekvését többeknek , miszerint magokat az Is-tentől elszakaszszák, hogy ekkép istentelenül élhessenek ; s ezen fájdalmas érzet talán épen akkor veszen erőt rajtad, midőn üt az óra, melly téged a kisdedek oktatására hi : óh akkor ezen fájdalmasan égető érzetnek vigan fellobbanó lánggá kell változni, ha látod egyszersmind azt is , hogy még ollyanok is vágynák, kik az isteni igazságok ismerete után vágyódnak ! ha meggondolod : a kisdedekhez megyek , kiket a világ szelleme még nem hatott át egészen , kik még fogé-konyak az Isten és felebarát iránti szeretetre! — Minél na-gyobb fájdalom fog el azok miatt, miket tapasztalsz, annál nagyobb örömmel kell megragadnod az alkalmat, mellynél fogva a bajtól, mellyet tapasztalsz , megőrizheted azokat, kik attól még mentek. — Minél nagyobb a kornak romlottsága, mellynek szemtanuja vagy, annál inkább kell buzdulnod egy jobb nemzedéknek képezésére."

Még sokat kellene felhozni Gruber észrevételeiből a catecheta tulajdonait illetőleg, mellyek valamint az ő szép lelkét, ugy korunk fogyatkozásait is olly igen szembetűnőkké teszik; de ismertető nem akarván a neki kitűzött határokon tulmenni, azokra kiván áttérni, mik a catecheticai oktatás anyaga- és alakjára nézve leginkább igénylik figyelmünket.

Es ezeknek előadásában is nem annyira a szoros rendszert, mint inkább a hasznot, mellyet általok eszközölni óhajt, tar-tandja szemei előtt.

B.

A t a n i t á s a n y a g á r a n é z v e .

Ismertető nem akarja bővebben vizsgálni, minő kútfő-ből eredhetett azon szokás, mellynél fogva a természeti val-lás előadására egy időben olly nagy, sőt mondhatni, nagyobb gond fordíttatott, mint magára a keresztény hit igazságainak tanítására; mellőzi azon szomorú tüneménynek fejtegetését is, melly még gyakrabban felmerül s mellynél fogva némely-lyek inkább tulajdon eszölc éretlen szüleményeit, mint Isten-nek örök igazságait közlik hallgatóikkal ; jelenleg egyedül ezen rendszernek kárhoztatása- és az ellenkezőnek ajánlá-sára szorítkozik.

Először is lehet-e égbekiáltóbb bün Isten ellen, mint elmellőzni, sőt megvetni azon örök igazságokat, mellyeket ő olly atyailag kinyilatkoztatott, hogy elménknek is , szivünk-nek is biztos és a mi rendeltetésünkre vezető irányt adjon ? nem a Magasságbelihez kíván-e az hasonló lenni, ki tulajdon vizsgálódásainak eredményét a kinyilatkoztatott igazságokkal párvonalba állítani, sőt ezeket amazok által háttérbe szorítani nem irtózik ? nem bitorolja-e az az isteni küldetésnek méltó-ságát, midőn Istennek nevében lép ugyan fel, mert különben nem is volna joga az érzékeket túlhaladó s azért egyedül Istentől eredett igazságok tanítására, mellette mégis inkább a test és vér, akarom mondani, a világi bölcseség szülemé-nyeit, mint Istennek igéit hirdeti ? avagy lehet-e az illyetén eljárásnál borzasztóbb igaztalanság az emberiségre nézve ? felebarátinknak ugyanis joguk van a kinyilatkoztatott igaz-ságokra, mert ők is Istennek fiai, ki mindenkit üdvözíteni és az igazság ismeretére akar juttatni ; felebarátinknak tovább szükségök van a kinyilatkoztatott igazságokra, azért is, mi-vel azokra az emberi elme magától fel nem emelkedhetik ; azért is, mivel azoknak hiánya kipótolhatlan, minthogy az

észbeli igazságok mindig ingadozók, változók, a mint változ-nak a kül benyomások, mellyek azokat szülték. Az isteni igazságokat tehát a természetiekkel felcserélni annyit tesz, mint felebarátinkat Istentől, ki után vonzódnak, elszakitani ; őket a kételyek tengerébe meriteni a nélkül, hogy reményök maradna valaha abból kiszabadulhatni ; őket a fájdalmak és szenvedések közepett segitség és vigasztalás nélkül hagy-ni. — Azonban hasonló észrevételeket könnyen árnyékker-getésnek bélyegezhetnek némellyek, szóljon azért itt is a tekintélyes Gruber C32. lap.) ,,Hibás a keresztény oktatásban megkülönböztetni a természeti és kinyilatkoztatott vallás előadását, és előbb az ugy nevezett természeti vallást előadni azon ürügy alatt, mivel az embereket előbb értelmesekké és csak azután kell keresztényekké képezni. Már magában ha-zugság, hogy a természeti vallás korára nézve előbbi a kinyi-latkoztatottnál. A történet tagadhatatlanul bizonyítja, hogy az embereknek első vallási fogalmaik isteni kinyilatkoztatás voltak, nem pedig általok felfedezett tulajdon. — Mit ter-mészeti , az ész határai között létező religionak szoknak nevezni, nem más, mint minmagunkat, Istent és irántai viszonyunkat illető képzeletek összege, mellyek a kinyi-latkoztatásból merittettek ugyan , de a kevélység miatt ugy adatnak elő , mintha a puszta ész által feltalálhatók és megalapithatók volnának. Minél inkább elbizakodik valaki magában, annál szűkebbek természeti vallásának határai ; s minél kevesbbé haladott előre önmagának túlbecsülésében, annál hajlandóbb a kinyilatkoztatott igazságokat, levonván rólok az isteni eredetet, természeti vallásába felvenni. Ha az ugy nevezett természeti vallásnak hü képét akarjuk szemeink elébe állítani, ugy tekintsük azt, mint egy atyának örökségét, mellyet ez háladatlan fiaira hagyott, kik annak élvezetén annyira örülnek, hogy magáról az atyáról, ki azt nekik hagyta megfelejtkeznek, és a szekrényben levő pénzt ugy tekintik, mint saját szerzeményüket. Merő esztelenség pusztán termé-szeti vallásról csak álmodozni is. Ki egyedül termétermé-szeti val-lást akarna tanítani; vétkeznék az Isten és a tanítvány ellen.

Isten ellen, mivel megsértené azon tiszteletet, mellyel az ő tekintélyének tartozik, azt, a mit irgalmasan velünk közlött, ugy adván elő, mintha nála nélkül is feltalálhatnék azt ma-gunkban ; a tanítvány ellen, mivel a tanraód által elfojtanék benne azon függés érzetét, mellyben mint teremtmény Te-remtője irányában áll, és mintegy értésére adnók, hogy maga magának törvényhozója és ekkép szoros értelemben erkölcsi-leg meggyilkolnók azt." Vö. 273. 1. (Vége köv.)

S z a b ó József.

Vegyesek.

M a g y a r o r s z á g . Cyrill- és Methodban ezeket olvassuk : A m a g y a r e r d é s z e k ez évi összejövetelö-ket B e s z t e r c z e b á n y á n junius hó 22- 25. tartván, tiszteletökre a császári királvi kincstár által ezen czélra ál-j dozott 200 pengőfrton nagyszerű lakoma junius 24-kén ren-deztetett , mellyben minden rendii tisztviselők résztvettek.

Sok cath. megütközött, hogy ép ezen urak, kik mint az állam közhivatalnokai mások irányában jó példaadással tartoznának, nem más napot, hanem egyenesen a pénteket, az egyház parancsait mintegy kigúnyolni akarván, zene- és tánczczal összekötött lakomának tartására szemelték ki.

A u s t r i a . A sz. pölteni püspök ő mlga f. é. julius 5-én igen érdekes főpástori levelet bocsátott megyei papsága-és híveihez. A levél tárgya dicsőségesen uralkodó császá-runk-és királyunknak magasztos vallásossága s jótékony ada-kozása. Említettük ő es. kir. flgének Mariaczelibe tett zarán-dokolását (Rel. I. 69. sz.) s ime a felséges ténynyel áll szoros kapcsolatban a sz. pölteni főpásztornak jelen körlevele. Sta-jerhon szélén a hegymagason áll Neuhaus helység mintegy

360 jólelkű lakosaival ; templomuk eddigelé ollyannyira elha-gyatott volt, miszerint alig felelhetett meg magasztos czél-jának. A kápolna valaha a gaming-i chartausiaké volt, most

i779—iki maj. 1-ről a scheibbsi decanatusban a neuhausi plé-bániához tartozik. E helyen az Isten háza és a vendéglő egy s ugyanazon tető alatt áll, egy s ugyanazon be-járással bir; a kápolna a vendéglői épület első emeletében

csupán vas rostélylyal vagyon az ivószobától elválasztva. A sz. pölteni püspök, hiveinek lelki javát viselvén szivén, elha-tározá, miképen Neuhausban uj templomot a hivek s más ker. jótevők áldozatfillérei által segittetve építtessen. A ma-gas kormány beegyezésével megyeszerte gyűjtések történnek e- czélra. Az eredmény még nincsen tudva. Mint mindenütt, a hol Isten dicsőségének emeléséről van szó, ugy itt is fénye-sen előtündöklik felséges császárunk páratlan ajtatossága.

„Szivünknek örömében — igy szól a püspöki körlevél — tud-totokra adjuk, hogy ő cs. kir. apostoli felsége, legkegyelme-sebb urunk és szeretett honatyánk, kinek lépteit mindenütt nagyszerű jótétemények jelölik, ezen ajtatos vállalatban h a -sonlóan részt venni méltóztatott. Jun. 27- és 28-ka valának azon szerencsés napok, mellyeken ő felségét közöttünk tisz-telhettük. A nagylelkű fejedelem e z e r pfrtot méltóztatott legkegyelmesebben a neuhausi templomra adományozni . . . . Császárunk atyai szeme elhatott eme vidékre is, a hol hegy tornyosul hegy fölé s hol a természet viruló növényzettel mosolyg a vándornak elébe Lássátok, kedveseim, csá-szárunk keze teszi le az Ur oltárára a legelső áldozatot, hogy Istenhez méltó templom emeltessék. Ki leend az, kit e ma-gasztos példa követésre nem indit ? Isten áldása lengjen Habsburgnak nagy ivadékján ! Az Isten karja védje őt ! K e -gyelme kisérje minden lépteit."

— Bécsben jul. 6. a tudományok cs. academiájának bölcsészeti és történelmi osztálya gyűlést tartott, mellyben K a r a j a n elnök ur P a 1 a c k y rendes tagnak Prágából egy tudósitványát olvasta fel, melly azon eredményekre vonatkozik, mikhez a nevezett tudós Párisban jutott a baseli zsinatot illető kéziratok átvizgálásánál.

A 30 tartalomdus és nem csekély fontosságú kötetből leginkább azon kilencz kötet érdemel figyelmet, mellyek a zsinat első és legjelentékenyebb jegyzője B e r n e t i P é t e r arrasi kanonok hátrahagyott munkálatait tartalmazzák. E mun-kálatokban nemcsak napi jegyzetek, hanem sok egyéb az egy-ház történelmére nézve fontos tárgy is foglaltatik, jelesen sok levél az európai államok akkori political állapotáról, és sok hussiticák is.

Egyéb tudós kalászatot is szedett Palacky ur és töb-bek közt B u d a és P e s t városok tizenötödik századbeli topographiájára nézve igen érdekes a két város házainak j e g y -zéke, mit Palacky leirt és tudósításához kapcsolt. — Aeneas Sylvius leveleinek egy fontos kéziratára is akadt Palacky ur a párisi arsenal könyvtárában.

N é m e t o r s z á g . Az aacheni szent ereklyék kitétele körül, melly mint tudva van, folyóhóban fog megtörténni, felmerül-vén azon kérdés, valljon azok a székesegyháznak galleriáiról vagy pedig csupán a templom belsejében tétessenek ki nyilvá-nos tisztelet tárgyául, kölni bibornok hg-érsek a polgárság kérvényileg nyilvánított óhajtásának megfelelőleg az előbbi nézethez csatlakozott. A polgárság kérvényes aláírási ivén 1600-nál több polgárnak neve diszlett, melly ivnek kézbesí-tésére a községtanácsnak külön bizottmánya indult el Aa-chenbe.

— Ugy látszik pápa ő szentségének a poroszhoni püs-pöki karhoz a vegyes házasságok ügyében legközelebb küldött apostoli irata a porosz kormányban nagy mértékben felköl-tötte a vágyat az alkotmányilag f ö l t é t l e n ü l felfüggesz-tett placetum regium-nak visszavételére. A hivatalos „Corr.

Bur." következőleg nyilatkozik : A vegyes házasságoknak ügye azon legújabb phasisban , mellybe a trieri püspök által megyebeli papságával közlött pápai brevenél fogva lépett, nem csak egyházjogi, hanem egyszersmind állam- és alkot-mányjogi szempontból fölötte nagy fontossággal s jelentőség-gel bir. Nincs kétség, miszerint illető helyeken komolyan kérdés fog tétetni az iránt : valljon a pápai

kibocsátványok-nak a püspökök általi kihirdetésére nézve az alkotmányi okirat közhírré tétele után milly jogengedménynyel birnak azon ha-tározmányok, mellyek annak előtte törvényes érvényűek voltak. Miután a porosz király ő felsége legfensőbb elhatáro-zásánál fogva a püspököknek a romai pápával való hivatalos közlekedései, a mennyiben ezek a birodalombeli püspökök s egyházi fejők között lévő hierarchicus viszonyokat illették, minden eddig fönlévő korlátoktól 1840-ben kegyelmesen fel-mentettek , e tárgyra vonatkozólag az illető püspökökhez a porosz cultusminister körlevelet bocsátott, mellyben afönebbi királyi elhatározás közzétételével egyszersmind értesittettek a püspökök, hogy király ő felsége rendeletéből a püspökök és romai szentszék közötti közlekedés közvetítésére csak akkor fognak a királyi állami hatóságok fellépni, ha nevezett állami hatóságok e czélra akár a püspököktől, akár a romai sz.-széktől fel fognak szólittatni. Ellenben elvárja király ő felsége, hogy • a püspökök minden egyes előforduló alkalommal eleve az illető állami hatóságok előtt jelentést fognak tenni a közöttük és Roma között folytatott tárgyalások tartalma- és czéljáról, nemcsak, sőt elvárja, „hogy a püspökök a romai szentszéktől hozzájok intézett iratokat és kibocsátványokat, mellyek nem illetik kizárólag az egyház tanait, hanem egyszersmind, habár csak közvetve is, az államot és a polgári viszonyokat is ér-deklik , a világi hatóságnak eleve kinyert beegyezése nélkül sem ki nem hirdetendik, sem bármiképen gyakorlatba nem hozandják." A kérdéses ministeri körlevélben a püspökök biztosittatnak, hogy az állami hatóság mindenkor készszive-sen adandja beegyezését, ha az érdeklett pápai iratok és ki-bocsátványok kihirdetése sem az államnak, sem egyesnek személyes jogaira nézve kártékony kihatással nem bir. Catho-licus részről állíttatik, hogy az alkotmányi okirat 45-ik §-a, melly az egyházakra bizza saját ügyeik önálló elrendezését és kormányzását, nem különben ugyanazon okirat 16-ik sza-kasza, melly igy szól : „Az egyházi társulatoknak saját fő-nökeikkel való közlekedését mi sem gátolja," — hogy e szaka-szok még azon határozmányokat is, mellyek 1840 óta jogér-vénynyel birtak, teljesen megsemmittették. Mikint halljuk — irja a hivatalos lap — az alkotmányi okirat szakaszainak eme értelmezésével nincsen megelégedve a legfőbb állami hatóság:

sőt inkább azon nézet tuluralkodó, miszerint illy pápai iratok és kibocsátványok kihirdetése, ha azok mindjárt csupán köz-vetve érdeklik is az állami és polgári viszonyokat, mindenkor az állami hatalom beegyezésétiil függ. Ezen nézet képezi j e -lenleg a vegyes házassági ügynek sarkpontját.

— A mainzi érsek, dr. B l ü m m e r - t néhai cath. áldo-zárt és a bensheimi gymnasium tanárát, ki legközelebb a protestantismusra tért által, excommunicatioval sújtotta, a mit nevezett érsek főpásztori körlevél utján megyejével tudatott és az egyházak szószékeiről nyilvánosan kihirdettetett.

— A német cath. lapok kitűnő dicsérettel emlékeznek d r l v e n J á n o s J a k a b kölni fődécán és kanonokról, ki élte 78 évében folyó hó 3-án csendesen átszenderült a jobblétre a haldoklók szentségeinek ajtatos fölvéte után. A boldogult még 1798-ban szenteltetett fel pappá. Mint plébános nem-csak mint jeles egyházi szónok, hanem mint vasszorgalmu catecheta is kitűnt. Kanonokká 1832-ben XVI. Gergely pápa által neveztetett ki. Mély t s nagy tanultsága, példás papi jám-borsága és rendithetlen hűsége az egyház iránt voltak okai annak, hogy ő szentsége a pápa 1841-ben, a legsúlyosabb időben öt nevezte ki a halhatlan C l e m e n s A u g u s t érsek egyetemes helyetessévé, melly méltóság és hivatal birtokában megmaradt a mostani fm. cardinálérsek alatt is 1846ig. E k -koron kérelmére fölmentetett annak terheitől és hátra volt éveit egyedül az Urnák szolgálatában tölté el példás áhitattal és csendes jótékonyságban. Utolsó akarata egyházias jeles szellemének legszebb tanúsága. A D. Volkshalle a következő versezettel tisztelte meg emlékezetét : „Piae Memoriae Prae-lati reverendissimi Domini J o a n n i s J a c o b i I v e n S . Theologiae Doctoris, Sacerdotis Jubilari, Praeclarissimi Me-tropolitanae Ecclesiae Coloniensis D e c a n i , Aquilae rubrae III. classis equitis, oratoris sacri quondam celeberrimi."