A franczia archaeologiai egylet ez évi gyűlését Troyes-ben tartotta. A gyűlésnek fénypontját gróf M o n t a l e m b e r t beszéde képezte. Megemlité a' g r ó f , miszerint ezen század első éveiben a rendes és hatalmas kormányok többet rontot-tak a classical ős miveken , mint a forradalmi kormányok. A romai emlékeken kivül mi sem kiméltetett meg, ki sem védel-mezte a keresztény művészetet , melly nem csak telve van költőiséggel, hanem mellynek értelme a génie-ig emelkedik.
A középkor minden irgalom nélkül kárhoztattatott. A kalapá-csok mindegyre csak a középkor remek miveinek maradványát tördelték és zúzták porrá. Templomok, apátságok, z á r -dák , várak egymás után döntettek le — még egy pár év kel-lett volna, és Francziaország földjéről a keresztény remekek emlékűkkel együtt örökre elsöpörtetnek Igy tűnt el a vin-cennei várnak gyönyörű négy tornya , a saint-bertini, omeri, laoni, sőt még a clairvauxi apátság is , mellynek szentélyét sem sze^t Bernátnak hasonlithatlan dicsősége, sem e nagy szentnek és más nagy berezegek és históriai nevezetességű férfiak sirjai nem menthették meg a legostobább vandalismus-tól. A mit pedig ezen emlékek helyébe építettek, szánalomra vagy épen kaczagásra szolgáltatott alkalmat. Azóta azonban, hála az égnek, jobb napok keltek az ősmiivészet egére. A kö-zépkor a szó teljes értelmében újra tanultatik ; elismertetik m á r , hogy Francziaország kimerithetlen aknája az emlékek-és remekmiveknek , emlékek-és hogy Francziaországnak nincs oka e tekintetben sem a romaiakat, sem egyéb népeket megirigy-leni. A javítások , mellyek utóbbi években az ősrégi egyházi épületeken történtek, a W e s t m i n i s t e r ! és k ö l n i munkákkal párvonalba állíttathatnak. A f ő » é r d e m e t e k i n -t e -t b e n a f r a n c z i a c l e r u s -t és néhány ki-tűnő világi férfiakat illet. — Alig mult el a juliusi f o r r a d a 1 o m , és egy kitűnő m i n i s t e r , nagy szónok és nagy történetíró G u i z o t ur, az államnak mindenható kezét a mult kor remek-müveire terjesztette ki, különös rovatot tűzvén az állam-bud-gethez, mellyből a históriai emlékek javítása eszközöltetnék, s a fölvigyázást kitűnő két archaeologusra, V i t e t és M e r i m é e urakra bízván. Feledni nem szabad továbbá, milly j ó t é -kony hatást gyakorolt az archaeologiai tanulmányokra nézve S a l v a n d y u r , ki saját művészeti comitét szervezett, s ez által a legelső művészeti nevezetességeket a tettek terére ki-hivta. E jótékony mozzanat még a leghevesebb political viták közepette sem'szűnt meg. A párisi N o t r e - D a m e ügye mind a két ház emelvényén a legnagyobb sikerrel védelmez-tetett még akkor is, midőn a t a n í t á s miatt az egyház és állam között a leghevesebb viták folytak. Az ősrégi L o u v r e T h i e r s ur kezdeményezése következtében a legújabb f o r -radalom viharos napjaiban javíttatott ki. Az utolsó képviseleti kamara két millió frankot rendelt éyenkint a históriai emlé-kek kijavítására és megmentésére. Mint hírlik, először is a nagyszerű és bámulatra ragadó l a v o n i cathedrális fog kija-víttatni , vagy jobban mondva a végromlástól megmentetni.
Adja • az ég, hogy a segély ne jöjjön későn. Feledni nem szabad R i o és D í d r o n urakat, kik munkáikkal a classical ízlést fölébresztették. — A fődicsőség azonban C o u m o n t urat, az archaeologiai congressus alapitóját illeti, ki az égyházi művészet körül annyit á(clozott már, hogy e g y
kor sírkövére méltán vésheti az utókor a : „ T e s a x a 1 o -q ű u n t u r " szavakat, mellyeket S t a ë l asszonyság, egy salzburgi érsek mellszobra alatt olvasott, ki a sziklákon ke-resztül roppant utat törete tt. A szerény gróf önmagáról meg-feledkezett , noha magát is mind irataiban — különösen szent Erzsébet életirásáb an — mind pedig tettleg is a keresztény művészet lelkes előmozdítójának bizonyította be.
P a u 1 G a 1 y az idegen missiok társulatának tagja B a r -r a n paptá-rsához Cochinchinából 1852-dik évi janua-r 15--ről következőleg ír : Ön ismeri a cochinchinai missionariusok sorsát. Mig többi társaik szabad reptet engedhetnek buzgal-muknak , s több helyen az apostolok dicső működésére emlé-keztetnek , ők rejtekben vonva meg magokat szerény oktatói tisztet gyakorolnak. Magányukból örködnek illető kerületeik fölött, kormáyozzák a benszülött papokat,fölkeltik a tanítvá-nyokban a buzgalmat , intézik a keresztények ügyeit s min-den lelki szükségeikre ügyelnek. Egyszersmind az annamita szerzetesnfíknek számos társulatai fő tárgyát képezik gondos-ságuknak. Mindazáltal az apostoli hivatás Cochinchinábannincs minden érdek nélkül s azok tévednek , kik azt hinnék, hogy a mi napjaink nyomorúságosan, szomorúan és haszontalanul folynak l e , komor elzárkozottságban Részemről ha csak egyetlen tanítványt készíthetek is el a papságra, időmet nem tartom elveszettnek. Igaz ugyan , hogy életmódunkban semmi gyönyörűség nincsen ; de hát ez-e a czélja a missionariusnak.
Mindenki előtt tudva van , hogy társulatunknak azon fiatal tagjai tartják magokat legboldogabbaknak, kik olly tartomá-nyokba küldetnek, hol legtöbbet kell szenvedniök, különben is nem találkozik köztünk egyetlen , ki állomását bárminő más állomásokkal felcserélni óhajtaná.
Másfél év múlva C o c h i n c h i n á b a visszatértem után (1846.) elvesztők D u c l o s u r a t , régi fogoly társamat. Jézus nevét nemesen vállá be a zsarnokok előtt ; hosszú kinzásokat állott ki minden panasz nélkül, lánczait tovább egy évnél hordozá örömmel, s utolsó lehelleteig megtartá lelkének nyu-galmát; a mandarinok magok is bámulták szilárdságát.
Hogy saját személyemről is szóljak valamit, Q u a n g tartományból olly betegség csiráját vittem magammal, melly-nek nevet sem találok. . . .
Lakom egészen gyászszint öltött magára. Tanítványaim nem jelentek meg a szokott játékokra. Catechistáim rendesen egymást felváltva őrködtek mellettem. Néha valamennyien összegyűltek nálam, majd ágyam előtt állva szomorúan és hallgatagon , majd gyékényen ülve a szoba közepén beszél-gettek helyzetemről. A szerzetes nők aggódva tudakozódtak hogylétemről, s gyógyulásomért könyörögtek. Még házi álla-taim is elszomorodtak fölöttem. Ez átalános szomorúság kö-zepett Isten akaratára biztam magamat, s valamennyi jó ba^
rátimat képzeletembe idéztem elő.
Egy éjjel, azt hivém utolsó órám ütött : szivem fájdal-masan v e r t , lélekzésem igen nehéz vala. Sem feküdni, sem állani, vagy ülni nem tudtam. Egyikre embereim közül t á -maszkodva , a szobából az udvarba, inm n ismét visszamentem a szobába, keresztbe vetett karokkal és tátott szájjal várva minden perczben a megfulás általi halált. Más nap a baj csök-kent. Délután a chatechisták mindnyájan egyszerre érkeztek meg. Észrevettem azonnal magoktartásából, hogy fontos dol-got nem bátorkodnak felfedezni előttem. Hogy fölbátorítsam őket, én kérdém tőlök először, mi van a dologban : „Atyám, mondának ők , mi kénytelenek vagyunk máshová vezetni önt, s illy állapotban nem t u d j u k , mikép vigyük azt véghez : a dolog sürgős, bizonyos kútfőből t u d j u k , hogy a mandarin meglátogatni szándékozik a h e-s i n-i keresztény községet." —
„Ne nyugtalankodjatok miattam barátim : itt vagy otthagyjam csontjaimat, ez nekem tökéletesen mindegy." — „Igen, de az a
* ) A lyoni hitterje»ití társulM annaleseinek f. <vi füreteiböl.
baj, hogy a hegyek közé kell vonulnunk." — Annál jobb, ennél kedvesebb ajánlatot nem tehettetek ; induljunk azonnal." —
„Várakozzék csak atyám, mig mi elmegyünk éjjeli szállást ké-szíteni számára. Nem igen hihető , hogy a mandarin ez este megérkezzék , és igy még az éjet itt töltheti ; addig is gon-doskodunk önről. Egyik közülök azonnal kis bambuságyat vesz kezébe, melly szobámban volt, más kettő pedig baltákat fogva, mind hárman a hegyek felé tartának. Daczára elszánt-ságomnak , azok, kik velem maradtak, nem nagy bizalmat he-lyeztek bennem. (3k velem együtt nem is gondoltak arra, hogy következendő javulásomnak előestéjén állok.
Mig egy rész rejteket keresett számomra, a többiek azzal foglalkoztak , hogy lakomnak visszaadják annamita t e -kintetét, ne hogy a mandarin valami idegenszerűt találjon abban. Minden szög, zug gondosan megvizsgáltatott. Egy darab papir, egy szár toll, egy hitvány rongydarab mind any-nyi borzalmas dolgok valának, mellyek európainak jelenlétét árulták volna el e helyen. Az éj nem vala olly borzasztó rám nézve, mint az előbbi, de szemeimet nem hunyhatám be. Egy évnél tovább laktam már e h á z a t , most léptem át először küszöbét.
Nap keltével a hegyek felé indultunk. Oh égi könyörületesség ! száz lépést alig haladánk a mezőségen, a mint t ü -dőmet tágulni érzém. A melly mértékben szívtam a reggeli tiszta léget, akkint ujult meg a vér ereimben , erőm mintegy varázs-ütésre visszajött. Minden tárgy, a mi szemembe ötlött, olly benyomást tett rám , mintha most látnom először, a t e n -gernek s a természetnek szemlélete testi és lelki valómban tökéletes változást okozott. Újra éledtem ; étvágyam hirtelen megjött. Catechistáim csudát láttak mind ebben '; s én egész napon át vidám kedvvel tanakodtam velők.
Sehol sem vala biztosság. A két lábu tigris elől futva, majd nem a négy lábúak körmei közé kerültünk. A h e - s i n-i erdőkben hemzseg a sok illynemü vendég. Azért nap nyugta után a hegység tövéhez jöttünk le, hol bambuságyamon mély álomba merültem, s esak hajnal hasadtával ébredtem fol, mi-dőn ismét vissza kellett térni rejtekünkbe. Föl felé haladvan a keskeny ösvényen egyik vezetőm egészen fris tigris nyo-mokra mutatott. Távollétem alatt a mandarinnak még csak árnyékát sem látták a városban. Értésünkre esett, mikint lá-togatását a mandarin bizonytalan időre elhalasztotta, a mi annyit jelentett, hogy azzal felhágy; szivesen maradtam volna
•még a hegyek közt, de embereim haza kívánkoztak. Vissza-tértem tehát szegény lakomba, melly csakhamar vidor szint öltött magára. Betegségemből csupán emlékező tehetségem-nek elgyengülése maradott fen. Midőn néha néha érzem még a merevenséget tagjaimban, egyszerű eszközhez folyamodom ; néhány dézsa vizet öntök fejemre s testem visszanyeri hajlé-konyságát és erejét. Észrevétlenül is tovább folytatám elzár-kózott életemet.
Beszélgetéseink közben catechistáim gyakran emlékez-tek a catechismus fölötti bizonyos átalános vizsgálatról, melly minden évben megtartatott H es i n b e n , midőn még G i a -l o n g kirá-ly a-latt a hivők töké-letes va-l-lásszabadságot é-lvez- élvez-tek. A két kerület minden keresztény községei meghivattak az abbani részvétre. Ki nem felelt meg a felszólításnak, le-törölhetlcn gyalázat érte volna azt. A kijelölt napon mindi n helységnek c a t e c h i s t á i megérkeztek a tartomány minden pontjairól számos kiséret élén. A pogányok szinte sereglettek oda részint szemlélni a jelenetet, részint élelmi szerek s egyéb portékák árulása végett. Egy hét alatt temérdek nép gyűlt össze H es i nbe. A vizsgálat szép, nagy templomban t a r t a -tott , melly az üldözés korában lerombolta-tott. Elvégeztetvén a vizsgálat, a benszülött pap és az első catechisták lelkismeretesen vizsgálák meg annak eredményét, s ünnepélyesen j e -lenték ki a nyugtalankodó tömegnek a község n e v é t , melly első helyet érdemlett. A pogányok közül, kiket a kíváncsiság vitt oda, számosan tértek meg, de az adók vevők csupán csak üzletökkel gondoltak.
Egy napon azt mondám T r u n g atyának és a cate-chistáknak : Vizsgálatot tartsunk. — Atyám, ez lehetetlen. —
Tudom, hogy na^yobbszerü összesereglés lehetetlen, de kicsi sereglet, mellyre a b o - t r a c h - i ker. községek fognának egyedül meghivatni, éjnek idején könnyen megeshetik s ma-gam is részt akarok benne venni. A gyülekezetet ugy meg-tarthatjuk illyformán, de hogy ön abban elnököljön, arra még csak gondolni sem merünk. — Tehát intézkedjetek, a többit majd meglátjuk.
A következő vasárnap nyilvánosan hirdetteték ki a temp-lomban a catechismusból teendő vizsgálat közel megnyitása.
Valóságos lelkesedési láz ragadta meg az ifjúságot. Egy hónap adatott az elkészülésre. Ha nem lettem volna szemtanuja, soha nem lenne fogalmam az illy vetélkedésről. Esténkint egy részről az ifjak, más részről a hajadonok kis csoportokba egyesültek a főbb catechisták lakaiban. Néha tizenegy órán tul is eltartott a versengés. Valamint imáikat, ugy a catechis-must is énekelve mondják föl az annamiták. Nappal, oda haza, a mezőkön, még útközben is egymást kérdezgeték, va-sárnap pedig a templomban tartottak átalános ismétlést, mely-lyen minden catechisták megjelentek. Végre elérkezett a versenyre kitűzött nap. Az első verseny a h e - b a n g - i kápol-nában tartatott, melly a nézők tömegét nem fogadhatá ma-gába. — Nehogy az ü n n e p é l y valamelly esemény által megzavartassék, számos őrök állíttattak ki a város minden ka-puihoz. Én lopva mentem a templomba s a nagy oltár sző-nyege mögött rejtőztem el, hol kis lyukon át mindent láthat-tam, a nélkül, hogy valaki észrevett volna. T r u n g atya, ko-moly és a keresztények előtt nagy tiszteletben álló férfiú elnökölt ; tisztviselő módjára egy karszékbe ült az oltár lép-csőjén , mig alább két oldalt, a keresztény községek főnökei foglaltak helyet; a vizsgálók középett ültenek. A tam-tam zengése nyitá meg az ülést. A Szentlélek segitségiilhivása után egy, ünnepélyes hosszú ruhába öltözött egyén edényből húzta ki a két első versenytárs neveit, kiket parancsoló han-gon magához szólitott. Egy másik hasonlóan öltözködött egyén, más vederből jegyet vont ki, mellyre a catechismus-nak azon fejezetei valácatechismus-nak irva, mellyek a vizsgálat tárgyát tevék. A két jelölt egymásnak kölcsönösen kérdéseket és fe-leleteket adott, mély csend közepett, mellyet csak néha sza-kított félbe a dobpergés, midőn egyik vagy másik hibás szót ejtett : ekkor megállapodtak, mig a vizsgálók ítéltek a fölött, valljon a tévedés valóságos hiba-e vagy nem. Csupán két osztályzat volt : a ki fenakadás nélkül mondta el feladatát, az első osztályba soroztatott ; ki csak egy szóban habozott is , a második osztályba jutott. Három hibára sem dicséretet, sem feddést nem kapott; négyre pedigmesgdorgáltatott. Ahosszu-ruhás két egyén kihirdeté a győztesek neveit, kik zeneszó mellett körmenetben vezetének a bold. Szűz oltárához. Itt hálákat adtak a diadalért s hathatósabb zeneszó mellett tér-tek vissza helyökre.
A h e - b a n g i - i verseny egész éjjel tartott y másik éj-szaka pedig a h e-s i n-i községben folytattatott ugyan azon módon. Mind a két helyütt csak öt vagy hat legyőzött talál-taték. Egy tíz éves leányka nyerte meg a koszorút. Soha nem hittem volna, hogy olly rend, pompa és szigorral j á r -janak el a birák. Ha valamelly szó kétesen mondatott ki,
azonnal pergett a dob s hosszú nyelvtani vitatkozás keletke-zett. A verseny befejeztével reggel hálaadó mise tartatott Trung atya által. Ezután keresztek, emlékpénzek, olvasók osztattak ki. De az embertömeg éhezett; különben is az an-namitáknál semmiféle ünnepély nem teljes, ha vendégség nem fejezi be. Hiában hivattak meg parancsomra a vendég-ségre a szerencsétlen legyőzöttek; annyira elrejték magokat, hogy rájok sem lehetett akadni. Ez után mindenki falujába . tért. (Vége köv.)
Vegyesek.
A u s t r i a . A bécsi érseki megye ideiglenes helyet-tes-kormányzója, sareptai felszentelt püspök stb. az áldozári lelkigyakorlatokat illetőleg körlevelet bocsátott a bécsmegyei papsághoz, értésökre adván, hogy a boldogult hg-érsek Vincze Eduárd által gyakorlatba hozott s ez idő óta minden évben megtartatott lelkigyakorlatok folyó 1853-ik évben is meg fognak tartatni, és pedig aug. 29től sept. 2ig két j e -zsuitaatya vezérlete mellett azon utasító szabályok megtartásával, mellyek előbbi években e tárgyban közhirré t é
-tettek.
— B é c s O-Lerchenfeld nevü külvárosa a legszebb stylben épült kéttornyú egyházában uj ékességet nyert, és felséges urunk e nagyszerű plébániatemplom belékitményei számára 160,000 pfrtot méltóztatott legkegyelmesebben utal-ványozni az austriai vallási alapítványi pénztárból. Már tor-nyai is feltűnnek a nemes styl miatt, mellyben épitvék és átalános a remény, hogy e szent épitvény belékesitése u j és pedig nagyszerű tért nyitand az egyházi művészetnek a cs. fővárosban, hol ez hosszú évek során nem foglalta el azt a helyet, mellyre az egy cath. birodalom roppant cath. fővá-városábán hivatva van.
— Az ,A. A. Ztg'-ban olvassuk , hogy a ligourianusok testületileg hálaemlékiratot nyújtottak be császárunk ö felsé-gének, mivelhogy e rendnek Bécsbe való visszahozatalát, a honnét 1848-ban erőszakkal kiűzetett, legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. A R e n n v v e g e n létező kolos-torba rövid idő múlva be fognak vonulni az e renden levő apáczák.
P r a n c z i a o r s z á g . Hivatalos lapokban olvassuk, hogy a franczia fővárosi academiai tanács még 1852. dec. 19-iki üjésében t i z e n k é t olly tanárt, kiket az „evang. társa-ság" saját iskoláiban alkalmazott, hat hónapra hivatalaiktól felfüggesztett, azon oknál fogva, mi velhogy eme tanintézetek az állam által elismert négy vallásnak egyikéhez sem t a r -toznak.
S p a n y o l o r s z á g . Spanyolországban jelenleg min-denütt nagy figyelmet gerjesztenek a jezsuita-missiok, mely-lyek az országnak csaknem minden tartományaiban most napi renden vannak. Nincs szerzet, melly a szerzetes rendek el-töröltetése után olly hamar felvirágzott volna ismét, mint a jezsuitáké. A legtekintélyesb családok fiai vétették fel
ma-gokat e rendbe és a madridi püspöki helyettes is kiosztotta egész vagyonát a szűkölködők közt és jezsuitává lett.
K ö n y v h i r d e t é s . H a r t l e b e n K. A. könyvkereskedésében Pesten kapható.* B u s s , F. F., D i e G e -s e l l -s c h a f t J e -s u , ihr Zweck, ihre Satzungen, Ge-schich- Geschich-te, Aufgabe und Stellung in der Gegenwart. Erste Abthei-lung gr. 8. Mainz 18 >3. geh. 3 fl. 10 kr. CM.
T a r t a l o m : Ultramontanismus és Jesuitismus Hengstenberg és Stahl törekvései.
L e v e l e z é s e k . Az anabaptisták Münsterben. — Sedlaczek klo-sterneuburgi prépost rövid életrajza.
E g y h á z i t u d ó s i t á s o k : Oláhországi cath. missioi állomá-sok. — N é m e t a l f ö l d : Törvényjavaslat a vallástársulatok feletti ál-lami feliigyelést illetőleg. — F r a n c z i a o r s z á g : Archaeog. gyűlés. — M i s s i o . t u d 6 s i t á s o k Cocliinchinából.
V e g y e s e k . Austria : Áldozári lelkigyakorlatok , újtemplom ; ligourianusok. Francziaország. Hitetlen tanárok. Spanyolhon : a jezsuiták.
Könyvhirdetés.
— K i a d ó : Emich Gusztáv n y o m d á s z . T u l a j d o n o s I s f e l e l ő s s z e r k e s z t ő : Danielik János.
Pest, 1853. Emich Gusztáv könyvnyomdája, uri-utcza 8. szám.
R E L I G I O .
E G Y H Á Z I É S I R O D A L M I F O L Y Ó I R A T .
PESTEN, ' * • JULIUS 17. 1853.
M e g j e l e n i k e lap h e t e n k i n t háromszor : k e d d e n , csütörtökön és vasárnapon. A z előfizetési d i j félévre postán 6 ; h e l y b e n 5 frt p . p. • Előfizethetni m i n d e n c s . kir. p o s t a h i v a t a l n á l , P e s t e n a szerkesztőségnél (Kalap-utcza 3 . sz.) és Hartleben K . A . k ö n y v k e r e s k e d é s é b e n .
A magyarországi városok physiognomiája cath.
szempontból.
I I I . P é c s .
Apollo, mint a rege t a r t j a , Marsyast elevenen meg-nyúzatta irgalom nélkül, mivel énekével fülét sérté, és nagy Sándor, ugy mondják, bizonyos költőnek minden jó verseért egy aranyat, minden rosszért pedig e g y - e g y pofloncsapást adott vagy igért legalább. É s megvallom, hogy Apollo és nagy Sándor még szelidek valának azon olvasókhoz képest, kiknek az iró visszatetsző kellemetlenségeket mond arról, mi drága személyöket vagy kedves lakhelyöket érdekli. K é r -lelhetlenül küldik ők, ha máskép nem lehet, legalább szóval a Nemesist az esztelen, nyomorult emberese szegény fejére, tépdelik ádáz nyelvvel a tiszteletlent,ostorozzák, ha lehetne, skorpiókkal az utálatost, és hajthatlanul hajtják rajta m a -gok végre legalább is szóval vagy in effigie a kimondott Ítéletet azon vakmerőségeért, mellyel vétkes hanyagságukat megróni, tiszteletlenségüket pellengérre tenni vagy kegyte-lenségök miatt szót emelni merészkedett. De az i r ó , ki az ég, föld javalta igazság határait tul nem l é p i , nem gondol a mennydurrogtatóknak patvarkodó korholásával, hanem b é k é vel és nevetve türi a r á mért csapásokat, kivált ha a n é v telenség paizsa födi drága «^emélyét, és l á t j a , mint p a r i -tyáznak, öklölődnek és hadanáznak a légben, messzéről sem találván el a z t , kit irgalmatlanul megszeretnének mosni szappan nélkül.
Ezen és hasonló gondolatok ötlöttek eszembe, inídőn azon törtem fejemet, valljon hozzá f o g j a k e városaink p h y -siognomiája rajzolásához vagy sem. Megerősített azonban a költőnek intése : ,,Mit mond felőled a világ — Ne gon-dolj szerfölött vele. — Ö r ü l j , h a j ó t a j ó k , s valót; —-H a rosszat a rossz s nem v a l ó t , — T ű r d , stb." É s útra keltem városról városra, Vizsgálni physiognomiájokat és hi-ven feljegyezni azt, mit itt-ott leginkább szépet és dicsére-test észrevettem : a vádlott, feddett és kárhoztatott rajzolót vigasztalandja azon öntudat, hogy csak a j ó - , s z é p - és igaz-nak szolgálatára szegődött fel ecsete.
De hol állapodjam meg? O t t , hol a költő még keve-set mondott, midőn e versét irta :
„Jő ez (a török) s mint mikoron Márs lép szekerébe s hatalmas Karral az ellennek nyúlt seregére rohan ;
D ö n t , t a p o s , ö l , p u s z t i t , valamerre ragadja negéde, S l á n g , f ü s t , jaj, riadás töltik el a nagy eget."
És önfiai által is többször pusztított hazánknak melly szögére illenének ezek inkább, mint a természettől annyi ajándokkal megáldott kies Baranyára és mindinkább
fejle-dező főhelyére — Pécs v á r o s á r a ? Hadd rakjam le tehát Pécs igéző szépségű környékén vándorbotomat és hadd r a j -zoljam siető kézzel képét e városnak, melly sok tekintetben megérdemli a vándor figyelmét.
Nincs hazánknak városa, mellynek olly igazi catholi-cus, vallásos physiognomiája volna mint P é c s n e k , ha az ember azt ,en face', azaz a Siklósra vezető útról nézi. L á t -hatni innen amphitheatrum gyanánt az egész várost telje»
hosszában és tökéletes széltében, sőt olly nagyságban is, mejlyel koránsem bir. A mögötte emelkedő erdőkoszorua h<^|ység tudnillik szép villái-, gyönyörű fejér pinczeházai-és' regényes fekvésű kápolnáival annyira emelik a várost, hogy könnyen tulajdonithatna neki az u t a sv3 0 — 4 0 , 0 0 0 lakost, mellynek felét sem birja még. Mindenek felett az u j gothkülsejü ősrégi basilica, hazánk eme, n a g y s á g á r a , r é g i -ségére, gazdagságára és művészeti kinc§eire n é z v e , egyik legnevezetesebb temploma pompáz a nézlelő szeme előtt teljes fényében. Uralkodik e roppant épület ugy szólva, mint hajdanta a helyén állott romai castellum az egész v á -ros felett, és ugy látszik, mintha a körötte levő épületek és fák áhitatba elmerülve térdelnének előtte. Az épen átelle-nében épült szép és nagy nőkolostor, mellynek s u d á r , ma-gas, szép, nagy aranyos kereszttel ékes tornya most készül,
-llyannak látszik mellette, mint a viruló legbájosb rózsabo-kor a terebélyes százados tölgynek messzeterjedő árnyaiban.
E székesegyház, mellyre a magyar catholicusok mint elsft apóst. sz. királyuk Isten iránti szereteté.nèk és őseik v a l l á -sos buzgalmának az idő és mindennemű pusztítás érezfogá-val daezoló emlékére méltán büszkék lehetnek, közelében emelt már sz. István idejében B o n i p e r t , a szentéletü és t u -dománykedvelő püspök iskolát a magyar ifjúság számára oíly gonddal, hogy Priscian tankönyveért Francziaországba küldött Fulbert chartresi püspökhez, mint tanultságáról hi-res j ó barátjához ; és ime, most u j és pedig nagyszerű tan-intézetet s nő növeldét emel Bonipert egyik jeles utódja, S c i-t o v s z k y János ő emineni-tiája, meg lévén győződve egy jeles főpásztor következő mondata : „ D i e Männer machcii die Gesetze, die Frauen bilden die S i t t e n " — igaz voltáról. A főtemplomtól keletre fekvő város temploma ugy áll ott a város főpiaczán, mintha némikép vetekedni akarna az a n y a -egyházzal. Nagy török rondoja olly merészen van épitve és olly magasra nyul az ég felé, hogy nincsen hazánkban p á r j a ; és mintha csak igy szólana a nagy donihoz : „Hozzád t a r t o -zom és egészen a tied vagyok ugyan, de eredetileg nem vagyok én csont a te csontodból, vér a te véredből ; bár a
„ S o p h i a h a g i a " a három földrész határaiban létező mecsetekre nézve is mielőbb azzá l e n n e , mi te levél rám n é z v e , midőn 1 6 8 6 - b a n az egyesült keresztény seregek
7
összetörék e szép táj pogány rakta békéit. line nem mesz-sze hozzád, a keresztény Charitas, a kóroda mesz-szent falai mel-lett a török minareten a félhold femel-lett a kereszt ragyog. Bár ragyogjon minélelőbb Europa azon legszebb v i d é k e i n is, mellyek 4 0 0 évek óta a keresztények általi megváltásukért esengenek !" Valamint a főegyház ellenében az apáczáké, ugy a várostemplom irányában az irgalmasoké látszik igény-telenül és alázatban meghajolni, de mégsem minden nemes büszkeség nélkül, mintha csak tudná, hogy a sic volo, sic jnbeo, stat pro ratione voluntas-féle parancsárok ellenében néhány év előtt megbírta menteni igazán szép kecses tornyát a leszedetéstől. Az egyetlen hazai (pálos) szerzet építette magas és szép aranyos két torony felett igazi aristocraticus szellem lengedez, mert nem kevéssé uralkodnak azok szép templomjok- és nagyszerű kolostorukkal a köröttök fekvő polgári építményeken. Szép tekintetű még az ágostoniak temploma is, valamint a legrégiebb goth stylben épült Min-denszentek-egyháza is, ámbár szerényen látszik öregségi bágyadtsága érzetében visszavonulni az ujdonuj, adakozás utján szinte goth modorban épült temetői szentegyház elől, mellynek minden köveiről elmondhatjuk sz. Ágostonnak fde dedic. Eccl.) szép szavait, hogy a hit faragta k i , a re-mény erősítette meg és a szeretet, a keresztény szent sze-retet forrasztotta össze azokat az élő Istennek sz. templo-mává. Ott áll még és pedig erősen a ferencziek izmos szá-las tornya, csak hogy ugy áll ott, a templom mellett, mint azon katona, ki mivel órája ritkán jár jól, későn érkezik el kiállított századához és nem tudja igazi helyét meglelni, elül hátul is zárva találván már a sorokat, fél jobbra, fél balra néz, de hasztalan, neki igazi helye nincs, aztán egyen-ruhája is kopott és foltos, miután régóta sem krétával, sem kefével nem jutott már közelebbi ismeretség- és valódi érint-kezésbe. Még az utolsó t á b l a b í r ó , ki csak mindennek okát tudja adni, sem bírja elgondolni, hogy miért építették az illetők e tornyot oda, hol most áll, és mi okból nem más helyre, mellyen az összezilált egyéb épületekkel jobban megfért volna.
De micsoda szentépület az, melly a város felett bor-termő hegyeinek legszebbikén, mintegy őrt áll és messze ki-néz az alatta elterülő áldásdus tájra? Oh, az a keresztények
segítsége, a szomorúak vigasztalója, a havi Boldogasszony temploma. Igen, ott őrködik a szent Szűz hiv tisztelői felett és kész őket megvigasztalni bajaikban, szükségeikben és szenvedéseikben, ha intését követvén el-elmennek a jobbján emelkedő kálváriára, hol minden, minden arra emlékeztet, hogy Krisztus is szenvedések által jutott el az ő országába;
vagy ha baljára sz. Bertalan kápolnája felé zarándokolnak, mellynek harangja leginkább az alatta méh gyanánt dolgozó bányászoknak szól : „Quae sursum sunt, quaerite", és majd őrködik felettetek az Ur angyala a földnek setét gyomrában is, és megadja nektek Ó, a gazdag, mindazt, mire szükség-tek van.
Hát ott nyugotra, azon szép, aranyfürtökkel elöntött hegyen, mellyet éjszakról a sokkal magasabb sz. Jakabhegy, hol hajdan a pálosok anyakolostora állott, véd a zordon hideg szelek ellen, micsoda szent épület az ? Sz. Donatus a szőlők patrónusának kápolnája az. Hiszen épen az egyik legszebb fényoldala a catholicismusnak, hogy követőit az életnek minden phasisaiban és minden foglalkozásaikban oda tudja
utasítani, hol hitök erősül, reményük szilárdul és szeretetük gyarapul, hol vigaszt lelnek sokféle bajaikban és buzdítást mindennemű kötelmeik teljesítésére. •— És aljában e hegy-ségnek, mellynek hátán sz. Donatus kápolnája fekszik, ott áll azon örökké csudálatra méltó jezsuitaszentnek, xaveri Ferencznek temploma, ki 1552-fcen dec. 2-án élte 64-ik évében adta vissza teremtőjének igazán mennyei lelkét a sz.
látnók e szavaival : In te Domine speravi, non confundar in aeternum. E nagy szent valóban igazi második szent Pál vala, hasonlók lévén éleményei a nemzetek apostola viszon-tagságaihoz igen-igen sokban. Keletindiában és Japanban szent működései majd csudálatos megtéréseket eredmé-nyeztek , majd pedig ádáz bőszült gyűlöletet ; itt az igaz Isten követőjének tartatott, ott pedig az ördög küldöttjének:
némelly népektől a legnagyobb tisztelettel fogadtatott ; má-sok üldözték , kergették, börtönnel és halállal fenyegették.
Pusztákon és hegyeken át, a'forró nap égető hőségében és a legkeményebb tél dermesztő hidegében keresztül utazta In-dia magmérhetlen téréit, hogy részint a portugálokat, kik már harmincz és néhány évig uralkodtak ott, megnyerhesse ismét az Istennek, megszabadítván őket a fukar kapzsiság, kegyetlen igazságtalanság és baromi testiesség ördögeitől, részint pedig az egyház keblébe vezethesse a halál árnyai-ban ülő pogányokat. És olly szent, lankadást nem ismerő búzgalommal és szeretettel kereste ő fel azt, mi elveszett, hogy sem éltében, sem halála után nem győzték őt barátjai és ellenei eléggé csudálni. Neve, erényei, csudái, páratlan hitbuzgalma és minden akadályokkal daezoló sz. szeretete soká olly tiszteletben állottak, hogy minden hajó, melly azon sziget mellett evezett el, mellyen India ezen nagy apos-tola és védszentje meghalt, felhúzta ünnepélyes lobogóit és elsütötte minden ágyúit. És e szentnek tiszteletére emelt Pécs városa is templomot akkoron, midőn még a török el-űzte után is sokszor meglátogattatott a dögvész által. Jelen-leg is minden évben vezettetik a főtemplomból processio e nagy szentnek, ki elől még a pestis is távozott, oltáraihoz, hogy közbenjárása által megoltalmazza a várost a testi és lelki pestisnek minden nemei ellen.
Van még Pécsnek fogházaiban is két kápolnája, egyik a fogságban sinlődő sz. Péternek, a másik a bűnösök mene-dékének tiszteletére szentelve; az igazi cath.szellemű város tudnillik még szerencsétlen rabjainak vigasztalásáról sem fe-ledkezik el.
Emelik Pécsnek cath. kültekintetét még a piaczain.
útjainak szegélyein, hegyein és völgyeiben nagy számmal levő szép kőkeresztjei és szent szobrai. Mi pedig templomai-nak és kápolnáitemplomai-nak belsejét illeti arról szabadjon más alka-lommal külön czikkben szólani. Mostanra legyen elég megem-líteni azt, miszerint mostani cath. physiognorniája koránsem
*) Olly tisztán és önzéstelenül működött sz. Ferencz jezsuita-társaival a nevezett országokban, hogy még R o b e r t s o n e száraz és egykedvű történetiró is, azt vallja, hogy Kelet-india minden küluralkodóinak nem volt egyéb czéljok, mint a szerencsétlen benszülötteket leigázni, kirabolni és meg-semmisíteni ; egyedül csak a jezsuiták telepedtek ott le emberbaráti tekintetekből.
Der blühende Zustánd der Kirchen von Stein und Holz ist immer der Abglanz des Zustandes der wahren geisti-tigen Kirchen, mond Sighart.