C h i n a i m i s s i o.
C h a n v e a u , sebastopolisi püspök- és yun-nan-i apostoli helyettes coadjutorának a luçoni püspökhez Yun-nan-ból d851 -ik évi october 20-ról irt levele.
Kétségkiviil tudomására jött önnek, hogy az üldözés újra kezdődik Chinában. Az ifjú császár Hien-Fong minden bizalmát egy Tsen-tien-tzio nevü cantoni tudósban, a hires Lin-tei-sen régi barátjában helyzi . ki mestere tanaiba egé-szen behatott. E tan néhány szóba van öszpontosulva : Bosszú az európaiaknak ! halál a keresztenyeknek !
Pekingben egy okos oltalmazónk volt ezelőtt Ky-in, hajdani alkirály Cantonban. Ezen tisztviselőnek bölcs és mérsékelt tanácsadásai nem voltak inyére a császárnak, kivel t a -pasztalatlan ifjúsága, mivel az ég fiának hallja magát nevez-tetni, elhiteté, hogy ő mindenható a földön. Tsen-tien-tzio fejébe verte, mikép dicsőségének tartozik azzal, ba az euró-paiakat az engedelmesség igája alá h a j t j a ; hogy atyjának engedékenysége csak nevelte ezek szemtelenségét, hogy t e -hát rettegéssel kell uralkodni rajtok ; s hogy sürgős dolog megszabadulni a barbárok mindezen titkos emissariusaitól, kik Chinában keresztények neve alatt vannak elterjedve.
Cantonból azt i r j á k , hogy az ifjú császár jövőre az ő taná-csait fogja követni ; miért is Tsen-tien-tziot legmagasabb méltóságra emelte, Ky-int letette, a franczia követ Lagrenie
urnák 1844-ben tett minden engedvényeket visszavont s az újonnan kihirdetett törvénykönyvben, minden, elődjei által a kereszténység ellen hozott törvényeket megerősitette. Sőt ugy látszik, hogy egy titkos rendelet halálra kárhoztat min-den európait, ki a birodalom beljébe akarna hatolni. Yun-nan-ban ez évben éhhalálra kárhoztaták egy társunkat, cate-chistáját pedig megmérgezték. Hogy ha a vihar még nem tört ki fejünkre, onnan van, mert lázadások ütöttek ki a biroda-lom több pontjain, s az udvari belső villongások még nincse-nek leesillapitva. A mint a béke hellyre áll, a harcz megkez-detik az Isten fiai ellen. Először is a pásztorokat fogják súj-tani, remélvén, hogy igy a nyáj magától szétoszlik.
Ha jelenleg is azon módokhoz nyúlnak, mint 1815-ben, a vértanuk száma szaporodni fog ; mert most a hivek is, v a -lamint a missionariusok jobban ismeretesek. Jelenleg Chiná-ban van 19 püspök, 108 idegen missionarius és körülbelől 100 benszülött pap. A keresztények száma 500 ezeret nem
halad meg. Ez már nevezetes egyházat képez. Nem l e h e t e t len, hogy minket halálra vigyenek; de utánunk mások j ö v e n -denek. Azon reményben élek utolsó lehelletemig, hogy az irgalom napja számunkra elérkezendik. Mi különösen a f r a n -czia egyházra forditjuk szemeinket s hiszszük, hogy püspö-keink lesznek az elsők, kik néhány vitéz harezosokat fognak küldeni nekünk, támogatni a küzdőket, vagy helyettesíteni az elhullottakat.
Jelenleg Su-tsuen-be készülök, Kien-tsang-fu tágasr rónaságaira Thibet szomszédságában. Egyébiránt alig fogjuk megtehet ni ez évben a szükséges körutat; egyike missiona-riusainknak meggyilkoltatott; a másik két éve börtönben sin-lődik ; a harmadik nagyon el van gyengülve. Alig vagyunk hárman vagy négyen hat ezer lélek ellátására, kik igen nagy téren laknak szétszórva.
Könyörögjenek önök éretlünk és híveinkért; az üldözés előestéjén nagy szükségünk van szószólókra I s t e n e l ő t t !
R e t o r d , acanthusi püspök nyugoti Tong-king apos-toli helyettese 1852-ik évi május 5-ről következőleg írja le Jean-Louis B o u n a r d vértanúi halálát :
Április hó vége felé KeBang faluba küldém őt, K e -Bang és Ke-tsing két kerületet jelelvén ki neki működési teréül. Rövid idő alatt igen megszerették őt hívei. A legna-gyobb siker koronázván működését Ke-Bang-ban, Boi-Xu-yen kis keresztény község látogatására indult, melly mintegy tizenöt keresztény házat számlál, körülbelől a falunak negyed részét. Itten fogatott ő el 1852-ik évi mart. 21-én. Egy hiva-talvesztett alsó rendű pogány mandarin adta fel őt a legköze-lebbi alpraefectusnak és ez volt oka elfogatásának. Bonnard maga .ekképen adja elő april hó 2-án irt levelében elfogatása körülményeit.
,.Reggeli 9 óra felé ( m a r t . 21-én) körülbelől huszonöt gyermek megkeresztelésével foglalkozám , de nem volt időm bevégezni a szertartást. A mandarin csapatjával a falu kapui-nál •megjelent, miről én legkisebb értesitést sem kaptam.
Híveim azonnal leszaggatják rólam a papi öltönyt, s kimen-vén egy mocsárt akartak átgázoltatni velem ; de már a kato-nák körülvették azt. Menedéket kerestem tehát egy más szabadabb oldalon ; bementem egy mocsárba övezetig érő vizben, azután pedig a risföldeken bujkáltam, követve K i m catecbistám által, s minden lépten nyomon a sárba bukván el.
Nem tudtuk, merre fussunk. Ha elérhettük volna Doug-Doi községet, talán megmenekülünk, de erre nem volt időnk.
Nemsokára egy csapat katona evez körül bennünket, s elfog-ván engem olly erővel kötözték össze kezemet, hogy ezek összedagadtak. Kértem , oldanák meg kötelékeimet, de nem tevék.
„K i m catechetám velem együtt fogatott el; egyedül 6 bátorkodott engem kisérni. Tanítványom E a , ki a mise alatt szokott szolgálni, keresztül akarván törni az őrökön , kétségkívül hogy segítségemre legyen, hasonlóan elfogatott. S z e -rencsémre, hogy eszembe jutott kimenni a faluból; ha ott maradtam volna, nem gondoskodván előre búvó helyről, min-den hiveim és portékáim a mandarin hatalmába kerültek, s a falu harácsra bocsáttatott volna. Az alpraefecturára vezette-tém, egészen nyakig sárral borítva s átázva. Egy darabig elég gyorsan menvén, a vér folyt lábaimból."
Még azon este megtudván a történteket, azonnal e l -kiildém biztos emberemet tíz erszény ezüsttel, hogy ha lehet,
legalább a két fiatal tongkingit szabadítsa meg. Éjjel é r -kezett küldetése helyére; de lehetetlen volt a mandarin elébe jutnia. Minden ajtók zárva valának s senki sem akarta fel-nyitni nekik. A mandarin kimondhatlan örömében szinte egész éjjel a feladóval tivornyázott, s másnap hajnalban a mi t e s t vérünket két társával együtt a tartomány fővárosába k í s é r -tetvén, a kormányzó kezeibe szolgáltatá.
„Az alpraefecturán, igy ir maga Bonnard, előlegesen i s a következő kérdéseket intézték hozzám: Mi neve? H á n y éves? Mennyi idő ó<a van e tartományban? Merre j á r t ? Miképen jött Boy-Xuyen-be ? A három első kérdésre
kielé--gitő feleletet adtam; a két utóbbira nézve pedig kijelentéin, -hogy azok hiában intéztetnek hozzám; mert lelkismeretem nem engedi, hogy azokra feleljek, catechistám szinte azt mondá, s mindkettőnknek nyűgöt tettek nyakunkba. Azután együtt töltők az éjt, katonák közepette, kik szalmaágyat ké-szítettek számomra egy fedetlen nagy teremben. Részemről nem tartottam semmitől; azonban igen nyugtalankodtam a két fiatal emberért. Kérdésemre : meglehetne-e őket váltani?
egy mandarin azt feleié: ez lehetetlen. Nem volt egyéb hátra, mint Isten akaratjára bizni magunkat.
„Másnap reggel a tartomány fővárosába vezetteténk.
Minden oldalról tódult a nép az európai pap látására- A vá-rosba érkezvén a hirdetések teremébe tevének ki bennünket.
Mindhárman egy oszlophoz támaszkodánk, s előttünk meg-számlálhatlan tömeg legelteté szemeit a látványon. Tekin-tetemmel keresztényeket kerestem a tömeg közt, de egyetlen
egyet sem ismerhettem meg. Fél órai várakozás után, mint-egy tiz perczig a nagy mandarin előtt jelentünk meg, ki mint-egy szót sem szólt hozzám. Ekkor visszavezettek bennünket a börtönbe. Az alsóbb rendii mandarinok el akarták venni kis keresztemet, de sehogy sem engedtem; s egyik közülök pár-tomat fogván, azt megtarthatám magamnak."
A mandarin előadása szerint, ki testvérünket a kor-mányzó kezébe szolgáltatá, kilencz zászlóaljat, vagy is kö-riilbelől ötszáz fegyveres embert használt egyetlen egy em-ber elfogatására. A mint megtudám, hogy testvérünk a nagy mandarin kezei közt van, ügyvivőmet küldém a városba, hogy a mennyire lehet, pénzzel enyhitsük a három fogolynak sorsát. Buzditó levelet is iránk neki, s gyóntató atyát küldöt-tünk be hozzá, ki őt a szentségben részesité.
Fogságuk kezdetén reggeltől estig jártak hitvallóinkhoz a látogatók ; de már később senkit sem eresztettek be hoz-zájok. „Egészen egyedül vagyok, irja B o n n á r d , de ez se baj. Magányomban Jézus szenvedéseire emlékszem s a ha-lálra készülök. A katonáktól nem sokat szenvedünk ; ők sze-retnek minket, sőt kedvezéseket is tesznek. A nagy manda-rin neje és fia szinte meglátogattak engem. Hosszabb ideig beszélgeténk; ugy látszik, érdekkel viseltettek irántam , és sajnálkoztak állapotomon." (Vége köv.)
Irodalom.
M u n k á l a t o k a pesti növendékpapság magyar egy-házirodalmiiskolájától. T i z e n h e t e d i k évfolyam, 1853.
340. lap.
Szép és jó gondolat volt a pesti központi papnöveldé-ben, hova a magyarhoni ifjabb clerus válogatottjai magok ér-telmi s erkölcsi kiképezése végett üszpontosittatnak, képző irodalmi iskolát nyitni. A kiszabott rendes tanulmányokon ki-vül ugyanis alig képzelhetni a növendékekre nézve a fönma-radó üres órákban nemesebb foglalkozást az egyházirodalom-bani művelődésnél. Az e czélra fordított munka s törekvés még mindig dúsgazdag gyümölcsözéssel kamatozott. Az ez iskolában egyházi Írókká képződött egyéniségek szemlélete, kik az irodalmi pályára az első félékeny lépést itt tevék, s en-nek folytán emelkedéen-nek irói nevezetességre, szolgáljon egy-részt örömélvezetül, másegy-részt hatalmas buzdításul.
Az elődök példája nem maradt a jelen évi növendékekre nézve hatástalanul, s igyekezetök bizonyságául ez évi mun-kálataik javából koszorút füzének, mellyet, általuk a magyar egyház oltárára letéve, e lapok olvasóinak bemutatni szán-dékozom.
A munka ez évben nm. s főt. K u n s z t József kalocsai érsek es. k. val. belső titkos tanácsos ur ő excjának van fiúi kegyelettel ajánlva. Következik az ez évi rendes, számszerint 30-, és 13-ra menő vidéki részvényes tagok névsora. A mun-kálatok sorát lelkes érzülettel irt bevezetés után „A spanyol inquisitio és Llorente csekély hitele" németből H e f e l e után fordítva, nyitja meg e szavakkal: „Gyakran megtörténik,
hogy ugyanazon egy szó, két, egymáshoz ugyan hasonló, mindazáltal "különböző értelmű dolgot j e l e n t , melly esetben mindig félni lehet, nehogy a szó egyenlősége miatt az általa jelentett tárgyak különbsége is emlékünkből lassankint ele-nyészszen. Így történt az inquisitio szóval is, melly előbb e g y h á z i hittörvényszéket jelentvén, később bizonyos p o l -g á r i törvényhatósá-g kifejezésére is használtatott, melly az ő valódi, vagy csak képzelt szigora miatt Europa réme lőn.
S valóban a fogalmak jelenlegi bábelzavara mellett nem is fogunk soha eligazodni ; sem az egyház ellenei gyülöletöket, melly csupán csak némelly s/.avak hallására is keblökben újra meg újra fölpezseg, elvetni soha sem fogják : hacsak a fogal-mak iránt tisztába nem jövünk. Illyenek az i n q u i s i t i o , j e z s u i t a , u l t r a m o n t á n , p h a r i s a e u s stb. szavak.
Mindenek előtt tehát , hogy megértsük egymást, szükséges kérdeni: „ugy de mit ért ön a j e z su i t a , az i n q u i s i t i o stb. alatt ?" Kiderülend , miszerint legtöbbször a versengés sarka ferde fogalom s annak még ferdébb alkalmazása körül forog; e jelen czikkben tehát az inquisitio keletkezése s törté-neti fejlődése adatik elő; megmutattatik, hogy az inquisitio koránsem egyházi, hanem államintézmény, s illyennek is-mertetett el a kormányok által is; előadatik, mikint „inti IV.
S i x t u s pápa az inquisitorokat túlságos szigoruk miatt; vé-delmezi az eretnekségből töredelmesen visszatérőket^. és számukra — habár a kegyelemidő már el is telt — bocsána-tot kér, s felszólitja az uralkodókat, hogy a bűnbánókat ezu-tán javaiknak békés birtokában hagyják meg. — Bocsátott volna ki csak egy világi fejedelem, avagy még inkább egy köztársasági tanács illy kegyes rendeletet, a szabadelmü Llorente bizonyára nem találandott elegendő szót annak ma-gasztalására. Most azonban , mivel e rendelet a pápától jő, nem láthat abban egyebet, mint ellen mondást s a sevillai ér-sek jogának megsértését, és ugy látszik, jobb szereté, ha né-hány ezeren megégettetnek, semhogy Romába folyamodvány-nyal lásson járulni valakit." ('29. 1.) Következik az inquisitio helyes megitéléséhez vezető 19. pont, mellyeket ha ki figyel-mesen átolvas, egészen máskép itélend az inquisitio- és egy-házról, mint tán az előtt. — Ha nem csalatkozom, fordult elő már az eddigi munkálatok^valamellyik kötetében is hason-tartalmu czikk, melly azonban emennek megjelentét fölösle-gessé épen nem teszi. Vannak ugyanis tárgyak, mellyeket a százszor megczáfolt s visszatorolt rágalmakat ujolag fölfris-sítő elleneinknek füleikbe harsogtatni eléggé nem lehet ; s épen az inquisitio az, mellyel tudós (!) ellenfeleink a pulyá-kat mint valamelly szörnyeteges rémképpel uton útfélen ijesztgetni szokták.
Második helyen áll „A sz. gyónás és Oltári-szentség"
forditás francziából N i c o l a s után- Milly magasztos a cath.
egyház valamennyi intézményei- s kegyszereiben, habár csak józan bölcsészi szemmel tekintve is! Valóban egyedül a catholicismus felel meg az ember érzelmei-, kivánatai-, szük-ségei- s egész lényének. S ezt ki Írhatná meg elragadóbban, mint Nicolas ?
Következik egy forditmány latinból: ,,Sz. Cyprian érte-kezése az Ur imájáról", mellyben előre bocsáttatván az ima kellékei, a Miatyánknak részei, illetőleg kérései egyenkint gyönyörűen megmagyaráztatnak. Ez értekezést hathatós óv-szer gyanánt ajánlhatni a csupán gépi vagy egyébkint hely-telen imádkozás ellen.
A forditmányok sorát bezárja „ A z e g y h á z é s á l -l a m " francziábó-l; igen tanu-lságos o-lvasmány. Az embernek lelke emelkedik, olvasván benne az egyháznak magasztos világrendeltetését. — Ezután következik néhány versezet.
Legsikerültebb köztük „ A z é n k ö n y v t á r a m " ; csak a mértékre fordittatnék kissé nagyobb gond.
S ezzel itt vagyunk az eredeti dolgozatok lajstrománál.
Első „A t e r e m t é s h a t k o r s z a k a " , mellyben szerző megmutatni igyekszik, hogy a geologia ujabb fölfedezései épen nem ellenkeznek a szentirással, sőt a legmeglepőbben bizonyítják annak isteni eredetét. „Nyisd föl a könyvek köny-vét, mond szerző, és ott találsz mindjárt annak első lapján
egy jelt. A jó Mindentudó nem akarta azt e könyvbe mé-lyebbre rejteni ; jól tudta ő, hogy a 19. században sokan csak
e l s ő lapját fogják olvasni a könyveknek; azért épen a 19-ik
századnak valót mindjárt az első lapra iratta, ,,ut sint inex-cusabiles." — A dolgozat studiumot és tárgyszeretetet tanusit. — Ezt követi „ J é z u s t á r s a s á g a k ü l ö n ö s t e k i n -t e -t -t e l honunkra", mellyböl ki-tűnik, mikin-t vol-t a jezsui-ta rend honunkban nem csak a szent István által ide átültetett egélynek, hanem nemzeti nyelvünknek is hő ápolója. — Te-hetséget tanusitó czikk. *) Végül a könyv tartalmát befejezi K 1 u c h József néhai nyitrai püspök rövid, többnemü kútfők után kidolgozott életrajza. Jól sikerült olvasmány ; s e tér az, mellyet fiatal tehetségeknek leginkább ajánlunk ma-gok kiképezése végett. Valóban az életrajzok a munkálatok-nak mindenkor legfőbb diszeül szolgáltak. Jelen életrajzirója szép reményre jogosít. — Függelékül csatoltatott a pesti kö-zépponti papnevelő intézet növendékeinek névsora 180%-ból.
Átalában annyit mondhatunk ez évi munkálatokról, hogy azok , akár a tárgyak válogatottságát, különféleségét s kor-szerűségét , akár a forditmányok s eredeti dolgozatok sike-r ü l t é t , akásike-r a kiállítás csinosságát s hibátlanságát tekintjük, a jelesebbek közé méltán sorolhatók. Különösen a N i c o l a s hires munkájából kivett töredék olly helyesen van forditva, hogy önkénytelenül ki kell fejeznem azon kivánatot, vajha az iskola az egész munkát magyarra forditaná ; ennél szebb emlényt nem nyújthatna jóltevői- s részvényeseinek. Ellen-ben az irmodort illetőleg nem lehet megjegyzés nélkül hagynom azon újítási viszketeget, mellynél fogva az idei vala-mint a tavali munkálatokban is a z betű c után mindenütt, még ősnevekben is, kiküszöböltetik , úgyszintén az 1 mellől a lágyító y kihagyatik , például : Káról ; holott e hanglágyitás valódi éke nyelvünknek; az előbbit illetőleg pedig, ha vala-hol , bizonyára a franczia s angol, sőt még a német nyelv is az , mellyben a fölösleges hangzók egész sokasága létezik, a nélkül mindazáltal, hogy ezek kihagyásáról gondolkodnának.
Ha mégis többi összetett mássalhangzóink is egyszeriisittet-nének, ugy talán érdemesnek találnám a reformot, de ez egy, ugy is ritkábban előforduló esetben alig találom érdemesnek.
Szolgáljon irmodor tekintetében irányadóul a „ R e l i g i o , "
mikint ez eddig is volt; szerintem ez legillőbb leend magokat képezni akaró növendékekhez ; s ezzel a sokszor egy betű fe-lett órákig tartó vitatkozásoknak is eleje vétetik. Hasonló észrevételt kell tennem a 207. lapon előforduló „külünség"
szó ellen , mellyet nem kell fölcserélni vagy azonositani a kü-lönbséggel : kíilönség = status separatus, különbség = d i f f e r e n t i a , restantia. Különben e csekély észrevételek semmit, vagy csak igen keveset vonhatnak le az egésznek jelességéből, s csak buzdításul szolgálhatnak a megkezdett pályának további dicséretes folytatására. *2) ça
* ) Egy tévedésere akarjuk e czikk tisztelt fiatal szerzőjét figyelmessé tenni.
A 2 9 4 . lapon igy ir : „Szerette őket (a jezsuitákat) Esterházy Miklós — a nagy hazafi — kit Engel „jesuitisch gesinnter Palatin"-nak nevez , a miért Toldy ur, talán becstelenitésnek vévén a „jezsuita szellemű" c z i m e t , hir-telennek és részrehajlónak n e v e z i őt (azaz Engelt). Bármit mondjon T o 1-d y u r , mi szives örömest átenge1-djük a „ j e z s u i t a s z e l l e m ü" czimet olly férfiúnak, mint E s t e r h á z y v o l t , s ugy hiszszük , hogy e czimet ő is a legnagyobb dicsőségének tartaná." Toldy urat itt védenünk k e l l , mert méltán és igazsággal sújtotta ő E n g e l t , ki Esterházyt nem „jesuitisch gesinnt" -nak, hanem „ a u s I n t e r e s s e jesuitisch gesinnt"-nak mondá, és ez toto coelo más , mint j e s u i t i s c h gesinnt. Ha ki valamit idéz , lelkis-meretesen kell idéznie. Ha a czikkiró ki nem hagyja az a u s I n t e r e s s e k i f e j e z é s t , nem téved Toldy ur igazságos megrovásának félremagyarázásá-val. Önhaszonlesésről valakit ok nélkül v á d o l n i , nem csekély bün , és ezt a megrótt Engel bizonyára elkövette Eszterházy irányában. S z e r k .
*s) Készünkről még csak azon egyet kapcsoljuk ezen észrevételekhez : kár, hogy a munkálatokban előforduló szentírási idézetek nem a ,m a g y a r v u 1 g a t a'-ból, értjük K á l d y t , vannak v é v e , hanem többnyire sza-badon forditvák. Káldy fordításától lényegben nem szabad eltérnünk, mig a szent könyveknek egyházilag helybenhagyott valamelly uj fordítása cl
nem készül. Szerk.
Vegyesek.
M a g y a r o r s z á g . A „ P e s t i N a p l ó " 1010. sz.
vezérczikkében olvassuk : „Tudjátok-e, mi volt egyetlen szerencsénk , melly a végsülyedéstől megóvott ? Hogy a holt latin nyelv s o u v e r a i n tekintélylyel birt m é g , s nem csak az országlásban és a közkezelésben használtaték, de a tudo-mányos munkásságnak is olly természetes, olly átalános közege vala , hogy , a ki anyai nyelvét, mint eszméinek köz-vetítőjét elhagyá, a ki a nemzeti irodalomtól elállott, kivált ha francziául nem tudott, okvetetlenül hozzája kellett pártol-nia , s igy egy n e u t r a l e t e r r é n u m r a lépett, melly semmi külön érdeknek ügyvivője nem volt. Ha 1711 -tői
1 7 7 2 - i g . . . . Németországon a S c h i l l e r e k és G o e t h é k kora derült volna föl, s egész fényével hatott volna reánk ugy, mint félszázaddal később, egyszersmind pedig a latin által birt positiok üresek lettek volna : akkor bizony aligha sikerült volna nemzeti és irodalmi regenerationk." Ugyanazon nézetet fejeztük ki mi egy más alkalommal azon egy különbséggel, hogy 1711-től Mária-Theresia uralkodásáig lefolyt korszakot előkészítő időköznek vettük , melly alatt a folytonos háborúk és forradalmak alatt kimerített nemzeti erő uj , Mária-The-resia alatt gyümölcsöző virágzásnak indult.
— A belvárosi plebánia-templom ujitása — írja a „Napi Tudósító" — nem sokára munkába fog vétetni. Az előter-jesztett két terv közül az egyik (mint halljuk H i l d - t ő l ) a
templomnak uj gothstylbeni átujitását s kidiszitését czélozza
— vagy 70 ezer pftnyi kölcségvetéssel ; a másik egyszerű stylben, a templomnak, tisztaság végett, boltokkali körülépi-tését tervezi, a boltosok azon lekötelezésével, hogy a tem-plom környékét tisztán tartsák. Azonban e tervek közül egy sem fogadtatván el, az elsőnek készítője megbízatott, hogy egy uj tervet terjeszszen elő — a boltok kihagyásával.
— N ó g r á d b ó l irják a , B u d a p e s t i H i r l a p ' - n a k , hogy ft. L ő r i n c z József nyugalmazott alesperes és fülek -püspöki plébános ur mult május hó 23-án tartá lelkipásztor-kodásának félszázados arany ünnepét; melly alkalommal a tiszteletre méltó aggastyán R i d l János urnák és a környék több érdemes lelkészeinek segédlete mellett mutatá be az egek urának buzgó hálája vérnélküli áldozatát. Evangelium után nt. C s i k á n István lépvén a szószékre a nagy számmal egybesereglett hivek előtt szivrehatólag rajzolá az ünnepély agg hősének fejedelme, egyháza és hivei körül tanúsított érdemeit. Az ünnepélyt vidám pohárköszöntésekkel fűszere«
zett ebéd és a köznép számára rendezett mulatság zárta be.
— P é c s e t t a papi pályára készülők próbatéte aug.4-én fog megtartatni. A mélt. püspök szándékozik azon gymna-siumból kilépők számára, kik papokká akarnak lenni, tanfolya-mot nyitni, a végre , hogy egy évig metaphysicát tanuljanak és a latin nyelvben szerezzenek magoknak annyi jártasságot, hogy a theol. tanulmányokhoz akadály nélkül foghassanak.
A u s t r i a . A bécsi cath. legényegylet szombaton jul.
23-án vala szerencsés V i a 1 e P r e 1 a pápai nuntius blbornok ő eminentiáját körében fogadhatni. A páratlan szelidségü és leereszkedésü főpap a máriahilf-i lelkésztől, úgymint ki-nek plebánia-körében létezik a nevezett legényegylet, és ezen egylet ez időni elöljárói által alázatteljesen fogadtatván, a remekül felékesített társalgó terembe lépett, a hol az illy kitüntetésnek méltán örvendő tisztes legények ünnepi kardalt zengedeztek, mig a legénysenior egyszerű, de szívből fakadt szónoklattal tolmácsolta a gyülekezetnek őszinte örömét.
Miután ő eminentiája mindent kegyesen szemügyre venni méltóztatott, kifejezve magas megelégedését, az e kitüntetés által boldogoknak köréből távozott.
— Tudomás szerint, F ü h r i c k bécsi tanár urnák, ,kereszt-utját' már több évvel ezelőtt a vallásos és vállalkozó szellemű regensburgi könyv s mükiadó M a n z bécsi r é z -metsző P e t r á k által metszette, melly munka olly annyira sikerült, miszerint Franczia, Angol és Németországban k e -vés idő alatt mindenüvé elterjedett. E szerencsés siker
fel-"bátorította M a n z urat, hogy e költséges müvet kisebb alak-ban csakugyan P e t r á k rézmetsző által készittesse.
— Azon bucsuzarándokolás, mellyre a birodalmi fővá-rosnak ajtatos lakossága ö cs. kir. Felsége szerencsés felgyó-gyulásának emlékére a Guttenstein mellett lévő Mária-bu-csuhelyre önkényt vállalkozott, folyó évben legelőször aug.
13-án fog kiindulni, mellyet ezentúl Isten segedelmével évenkint megtartani szándékolnak. A szentmenet Mödling, Baden, Pottenstein és Bernitz-en keresztül vasárnap aug. 14.
reggeli 10 órakor vonuland be Guttensteinbe , honnét 16-án este Bécsbe visszaérkezendik.
— Mivelhogy a földesurak és jobbágyaik közti viszo-nyok legújabb időkben különféle módositásokon mentek ke-resztül, s ez által az egyházi védnökség legtöbbnyire az ille-tő szentegyházak és plébániák anyagi kárára megtágittatott, sőt megszűnt, a magas kormány, mikint értesülünk, oda irá-nyozza legfőbb törekvését, miszerint az ezen viszonyválto-zásból eredő rossz következmények lehetőleg eltávolíttassanak.
Mondják, a cultusministeriumban készen áll már az e tárgyra vonatkozó rendelet, melly a legfensőbb jóváhagyás kinye-rése után azonnal foganatba fog vétetni.
— A prágai egyetemben a bölcsészeti kar tanárai az 185%—iki tanév végén tartott tanárgyülésben M a c z k a de-canus és tanár inditványára felsőbb helyre felterjesztendő ollyféle véleményben egyeztek meg, hogy a mult évek folya-ma alatt rendelt s szervezési foganatba hozott ideiglenes reformok, kitűnően a tanitás- és tanulásszabadság a hallga-tókra , azoknak tudományok iránti buzgósága- s erkölcsös magaviseletökre a legkedvezőbb befolyást gyakorolta, ugy hogy legjobb tudomásuk s lelkismeretök szerint nevezett ide-iglenes roformok fenmaradását őszintén óhajtják s ezen óhaj-tásukat a magas ministerium szine előtt hivatalosan kinyilat-koztatni közakarattal elhatározták.
O l a s z o r s z á g . R o m a . A hitterjesztő társulat 1852-iki jövedelme 4,790,40S francra emelkedett. A társulat-nak még soha illy nagy jövedelme nem volt.
— R o m a . Az „Ami de la Religion" szerint követke-zőleg formulázta az index congregatioja a tiltott könyvek olvashatási engedélyt : „Exemplar facultatis impertiendae episcopis ultra montes ut suis quisque subditis vetitorum a S. Sede librorum lectionem permittere valeat." — A jezsui-ták egyetemes gyülekezete által olaszországi assistenssé ne-veztetett az eddigi velenczei tartományfőnök P. F e r r a r i ; spanyolországi assistensé pedig P. G i 11 e r. P. P i e r l i n g megerősíttetett mint némethoni, P. R u b il 1 o n pedig mint francziaországi assistens.
S v é d o r s z á g . Stockholmi lapok szerint két luthe-rán vallású katona királyi rendelet következtében törvény-szék elébe idéztetett, és börtönre Ítéltetett. A királyi ren-deletben megemlittetik a katonák ellen felhozott v á d , hogy t. i. sz. Pál romaiakhoz irt levelének 7-dik és 8-dik fejezetét egy szegény beteg asszonynál felolvasták, és vele vallásos énekeket zengedeztek. Svéd törvények szerint a bibliának részletes gyülekezetekbeni felolvasása az egyházi tekintély
megtámadásának tekintetik, és börtönnel büntettetik
Ugyanezen királyi rendelet az igazságügy főkanczellárjának szigorúan meghagyja, hogy a s e p a r a t i s t á k ellen a tör-vénynek egész szigorával lépjen föl. Ezen névvel a luthera-nok egy nem csekély töredéke illettetik, kik a többiektől magokat az által különzik el, hogy a keresztség-, gyónás- O fülgyónás még most is napirenden van Svédhonban) és egyéb szertartásoknál használt uj liturgicus könyveket elvetik, és a régieket visszakívánják. Sokan a separatisták közül a király-hoz fordultak, hogy ha már a régi liturgicus könyvek nem állíttatnak is vissza régi jogaikba Svédhonban, legalább az egyesek azokat tetszésök szerint használhassák. A kormány a kérdést az upsali theologiai kar elébe terjesztette, s a tanári
kar ekkint válaszolt: ,,a separatisták a lutheran egyháztól nem szakadnak el ; az uj liturgicus könyvekben igen sok ollyas fordul elő, hogy nem ok nélkül panaszkodnak az őstan m e g -hamisítása ellen." Az upsali theologiai kar kedvező vélemé-nyének daczára a separatisták olly nevezetes összegek lefizetésére ítéltetnek, hogy számos család tönkre jutott már. N é -melly svéd lapok a külhoni protestánsokat, nevezetesen az
„evangelicus szövetséget" (Allianee) kérik föl, hogy a svéd királynál közbenjárnának, s reménylik, hogy szintolly sikeres lesz közbenjárásuk, mint a M a d i a i ügyben. Mi igen kétel-kedünk a sikerben; a separatisták csak akkor számithatnának erélyes közbenjárásra , ha nem a svéd prot. kormány, hanem a pápai vagy egyéb cath. kormány zsarnoksága ellen panasz-kodnának. Emlékszünk m é g , hogy P a l m e r s t o n lord, ki bizonyára nagy tekintély a prot. világban, két év előtt elnyo-mott hittársai mellett a svéd királynál könyörgött a nélkül, hogy a király a közbenjárónak kérelmét méltányolta volna.
A svéd lapok több prot. papjaik pénzkezelési hűtlenségeit emiitik ; a tárgy sokkal odiosusabb, mintsem hogy azt lapunkban bővebben megemliteni akarnók. — A F o 1 k e s t -R o e s t svéd l a p , s ennek nyomain a l ' U n i v e r s is több illyen szomoritó példákat hoz löl.
E g y p t u s . Négyszáz é v e , hogy köriilbelől a sz. fe-renczi atyáknak egy része Jeruzsálemből Alexandriába köl-tözött a cath. hitnek terjesztése tekintetéből. A jámbor atyák örömmel hirdetik, miszerint ez évben először voltak szeren-csések az urnapi körmenetet ünnepélyesen megtartani. A nagyszerű ünnepély a fővárosban élő s közülök sok idegen törökök, görögök, protestánsok és zsidók figyelmét felébresz-tette. A körmenet legkevésbbé sem zavartatott. A jelenlevő és szinte Alexandriában honoló irgalmas szüzek és számos iskolatestvérek, továbbá a fehérbe öltözött leánykák, s a v i -rágokat hintő fiúcskák serege, s leginkább pedig a casulákba öltözött áldozárok az ünnep fényét nem kis mértékben emel-ték. Sz. K a t a l i n temploma, noha háromezer embert fogad-hat falai közé, most az egyszer a körmenetnek nem adfogad-hatott elégséges helyet; a hivők nagy része a templom terén ma-radt elszórva. A levelező megemliti a R a m a d a n böjt kö-zeledtét, mellyet a törökök egy hónapon át olly lélekismere-tes szigorral tartanak meg, hogy naphunyta előtt még csak egy csép vizzel sem enyhitik szomjukat. Az irgalmas szüzek beszélik, miszerint a beteg nők napnyugat előtt még or-vosszert sem vesznek magokhoz, s ha az irgalmas szüzek a veszedelem fölemlitése által akarják őket az orvosi szerek be-vételére birni, a betegek nyugodtan felelik, mikint Allah nem hagyja őket meghalni, ha a Ramadant pontosan megtartják.
N o r v é g i a . Christianiához nem messze Eidsvold v á -roskában norvégiai P a n t h e o n fog felállíttatni, mellyben minden jeles férfiúnak mellképe vagy szobra nyerend helyet, kik sz. O l a u s királytól XIV. Károlyig Norvégia körül érde-meket szereztek magoknak.
Személyzetiek.
S z e m é l y z e t i e k . A pécsi megyének nestora, M o n t a g J a k a b majsi nyug. plébános születése helyén N a s s a uban , hová nem rég atyaflai-nak látogatására ment., meghalt jun. 29-kén. A boldogult igénytelen, áldott jó pap volt. Béke hamvainak !
T a r t a l o m : E l ő h o z a k o d á s a m a g y a r I l i á s r ó l . (Homer dalai hit- és erkölcsi szempontból.)
E g y h á z i t u d ó s í t á s o k . O l a s z o r s z á g : a jezsuita rend-főnök elválasztatásának módja.
M i s s i o - t u d ó s i t á s o k . Chinai missio. Üldözési előjelek, B o n n a r d vértanusága.
I r o d a l o m . A pesti nev. papság egyházirodalmi iskolája idei M u n-k á 1 a t a i.
V e g y e s e k . Magyarország , Austria, Olaszország, Svédhon, Egyp-tus , Norvégia.
T u l a j d o n o s és f e l e l ő s s z e r k e s z t ő : Dailielik J á n o s . — K i a d ó : Etltich G u s z t á v n y o m d á s z .
P e s t , 1853. Emich Gusztáv könyvnyomdája, uri-utcza 8. szám.