B u k a r e s t , junius hó 20. Meg fog bocsátani főtiszte-lendő szerkesztő u r , hogy, bárha kissé későcskén is, becses lapjainak számára, az alább következő, magyar és német nyel-ven szerkesztett, a bukaresti hivekhez intézett, és a plébániai templomban vir|Yaságrnapjánfelolvasott püspöki pásztori leve-let megküldöm. T. cz. olvasói következtethetnek ebből a hely-beli cath. hitéletre, mellyből oriens egyéb városaiban is, nol a külföldieknek, s különösen a minden rendű menekülteknek száma még nagyobb, e szerint a lelkismereti s vallási szabad-ság még inkább igénybe vétetik, a vallásos viszonyokra nem igen tévesztő következést húzhatni- íme a pásztori levél :
P a r s i Angyal, stb. A bukaresti catholicus híveknek, az Urban szeretett gyermekeinek, üdvözletet és apostoli áldást!
Apostoli súlyos hivatalunknak kezdetétől fogva, legfőbb gon-dunkat oda igyekeztünk fordítani, hogy a catholica hit az ő szeplőtelenségében köztetek föntartassék, és a mult időkben felmerült némi, a catholica anyaszentegyház átalános gyakor-latával ellenkező visszaélések egészben kiirtassanak : ezért már 1848-ik évi julius hó H - é n a romai hitterjesztő társulathoz irt hivatalos sorainkban az iránt kértünk utasítást: v a l l -j o n a z i t t s z o k á s b a n l é t e z ő c a t h o l i c u s , v a g y
v e g y e s h i t ű s z ü l ő k t ő l s z á r m a z o t t g y e r m e -k e -k n e -k -k e r e s z t e l é s é n é l n e m c a t h o l i c u s - ke*r e s z t a t y á k é s a n y á k t o v á b b ke*r a i s m e g e n g e d -h e t ő k-e ? *) A mult években felmerült átalános zavarok késleltették a választ, még az isteni kegyes Gondviselésnek tetszett a békét helyreállitani, és 1851-ik évi sept, hó 14-én k e l t , és mult évi april hó 16-án vett válasz értelme szerint oda utasíttatunk, hogy : a z o l á h o ' r s z á g i c a t h . h i v e k i s a z e g y , s z e n t ] , k ö z ö n s é g e s é s a p o s t o l i a n y a s z e n t e g y h á z t a g j a i l é v é n , a h h o z a l k a l m a z t a s s á k m a g o k a t a m i á t á l á n o s a n a c a t h . e g y -h á z b a n t a n í t t a t i k é s m e g t a r t a t i k ; m i r e n é z v e g y e r m e k e i k k e r e s z t e l é s é n é l n e m c a t h o l i -c u s k e r e s z t a t y á k a t é s a n y á k a t n e h i v j a n » k>
m é g a k k o r s e m , ' h a a c a t h o l i c u s m ó d o n k e r e s 3 ? , t e l e n d ő g y e r m e k e k v e g y e s h á z a s s á g b ó l s z ü -l e t t e k . Mi is az i-l-lető missionariusok á-lta-l már tudomás-tokra j u t o t t , kik előttetek megfejtették az okokat, az anya-szentegyháznak ebbeli tiltakozása iránt.
Hogy a cath. hitben mindenki alapos ismeretet szerez-hessen magának, és azok is, kik iskolába nem jártak, kik szol-gálatban vágynák és predikáczióra mindenkor meg nem jelen-hetnek, a keresztény cath. oktatásban részesülhessenek , ren-deltettek a délutáni hitbeli oktatások , mellyek vasárnapokon a plébániai templomban rendszerint három nyelven, németül, magyarul és oláhul tartatnak ; e szerint ki sem mentheti ma-gát közületek , hogy a hit ágozataiban nem oktattatott, és ebbeli tudatlansága egyedül bűnös hanyagságának tulajdoni-i tandó. Az Isten előtt terhes felelősségre fognak egykor
vo-natni azon szülők, mesterek és gazdák, kik gyermekeiket, vagy cselédjeiket állhatatosan nem szoritják a fent nevezett hitbeli oktatásokrai megjelenésre.
Ezen, a cath. híveknek szeplőtelenségébeni fentartására , történt czélszerü rendeleteknek nyilvánításához, püspöki
•*) Az oláhországi bulgarita , mult évben a capistranusokkal egyesitett atyák egyházi functioikban emlékezetet meghaladó időtől fogva az esztergomi ritualéval élnek , mellyben a keresztség szentségének kiszolgáltatását
tár-" gyazó átalános utasítások közt az 1818-iki kiadás szerint a 10-dik lapon
„ D e P a t r i n i s" többi közt ezen szavak olvashatók : „Sciant praeterea parochi, ad hoc munus non esse admittendos inftdelís, aut (quoad eius
• fieri poterit) haereticos" , ect. Ezek nyomán tekintvén az itteni viszonyo-kat, a clausulába szorított szavaknak é r t e l m é t , catholicus módon kereszte-lendő gyermekeknél, schismaticus vagy épen protestáns keresztatyák- és anyáknak lehető alkalöiazásulira terjesztek ki. — Mi is , a jelenlegi apóst, helyettesnek , erre vonatkozólag a romai propagandához intézett kérdezős-ködésére, ugyan ettől lfíföít válasz következtében jövőre nézve megtiltatott.
tanitói kötelességünknek hittük még, az itten igen is elhara-pódzott vegyes házassági kötések iránt, az anyaszentegyház oktatását és gyakorlatát függeszteni.
Hatodik évi püspöki hivataloskodásunk óta tapasztaltuk, hogy köztetek a vegyes házasságok igen gyakoriak, egyszer-smind fájdalommal kell megvallani, azt is tapasztaltuk, hogy ezen vegyes házasságoknak nagy része szerencsétlen szövet-kezés, mert nem az anyaszentegyház szelleme szerint történ-tek. Ha mi tanulni vágyó lélekkel az ó és uj szövetségi szent-írást lapozzuk, a szentatyáknak hagyományait, az egyházi zsinatoknak határozatait és a romai pápáknak rendeleteit figyelemmel olvassuk, egy pillanatig sem kételkedhetünk azon, mit tanit a cath. anyaszentegyház a vegyes házasságokról, Ugyanis ezekből értjük, hogy „a cath. anyaszentegyház min-dig ellenzette, és feltétel nélkül soha sem engedte meg a vegyes házasságokat. Számos idézetekkel lehetne ezen állí-tásunkat támogatni, kezdve az ó testamentomi szent férfiak irataiból, valamint az uj testamentomban is az apostolok könyveiből, a szentatyák hagyományaiból, a zsinatok határo-zataiból, és a pápák rendeleteiből a legújabb időkig. Mi azon-ban csak a napjainkbeli pápáknak intézkedéseit fogjuk meg-emliteni, hogy semmi kétség se maradjon előttetek , mit kell tartanunk a tárgyalt dologról. VII. Pius p á p a 1819—ik oc-tob. 31-én Trier megye köz helyettesének adott válaszában, a vegyes házasságok ügyében, azt mondja, hogy : „az csak olly feltételek alatt engedtethetik meg , mellyek által az illy házasságokból okozott károk lehetség szerint elmellőztetnek ; hogy a mellett mindig , minden gyermeknek catholica neve-lése koveteltetik, a catholica anyaszentegyház lényegében fekszik, mert mivel ö maga egyedül szent, egyedül isteni, meg nem engedheti, hogy tekintetével kötöttházasságokból olly iva-dék nevelkedjék , melly Krisztus tagjai közé nem számláltathatnék. Az őskorból származott szabályok szerint, arra is t e -kintettel kell lenni : hogy a hivő fél lelki üdvére nézve semmi kárt se szenvedjen, és annak szoros kötelességévé tenni, hogy semmi fáradságát ne kimélje tévedő hitestársát a catholica hitnek megnyerni." Ezen rendeleteiből az emiitett pápának, ki az anyaszentegyházra nézye szorongató időkben élt, látjuk, hogy ő mint Kriszltus látható Welyéurtója, ajitatoli buzgósággal egyszersmind és bátorsággal fejezi ki magát, ugyanezen anyaszentegyháznak a vegyes házasságokat érdeklő tanitása iránt. Hasonló szellemben irt VIII. P i u s pápa is 1830-ik év martius 30-kán a rajnai püspökökhez a vegyes házasságok ügyében, hol a 2-ik pontban ezeket mondja : ,,az egyházi fel-mentéseket a pápák nem örömest, és csak fontos okokból engedték meg, mihez mindig ezen hármas feltételt kötöt-ték : hogy a cath. félre nézve hittőli szakadás semmi veszélye se forogjon f e n ; hogy inkább a protestáns hitestárs részéről remény nyujtassék az áttérésre ; és hogy minden gyermek a nemnek tekintete nélkül a cath. hitben neveltessék." A 6-dik pontban pedig ezeket olvassuk ; „végtére azon házassági kö-tések is, meilyek a tridenti zsinat parancsa ellen, nem az illető cath. lelkész, hanem protestáns prédikátor előtt történ-nek , mint valódi érvényes és feloldhatatlan házasságok elis-mertetnek. Azon catholicusok pedig, kik már azt véghez vi-vék, vétkök nagyságára hathatósan emlékeztessenek, töre-delmes bánatra intessenek és kötelességeik teljesitésére buz-dittassanak."
A catholica egyház látható fejének, a vegyes házassá-gok iránt, az anyaszentegyház tanitását és gyakorlatát kifejtő határozatai nyomán, mi is ekkoráig, ámbátor nem örömest, de nem tagadhattuk meg megegyezésünket az ekkinti" háza-sulandóktól, szem előtt tartván, hogy az itt létező catholicu-soknak legnagyobb része olly országokból eredt ide, hol a vegyes házasságok egészben megtiltva nincsenek. De hasonló megegyezésünket nem adhatjuk a bolgár catholicusoknak, mert ezek közt ekkoráig még vegyes házasságok nem köttet-tek, és lelkismeretünk meg nem engedi, hogy a mi megegye-zésünkkel a cath. bolgárok is vegyes házasságra lépjenek^
kik eddigelé tisztán megtartották magokat minden vallás keveredéstől. Már a mult évben szándékozott egy cath. bol~
gár vegyes házasságra lépni, de engedvén atyai intéseinknek, szándékától elállott, és cath. nőt vett íeleségül ; azért a mult hetekben történt eset, midőn egy másik cath. bolgár, a mi tiltakozásunk ellenére, egy protestáns növel a lutheránus templomban, vegyes házasságra lépett, annyival inkább bot-ránkoztató minden jó catholicusra nézve, mennél szentebben meg vannak ezek győződve Krisztus urunk ama parancsáról :
„ki az anyaszentegyházra nem hallgat, azt pogánynak és nyil-vános bűnösnek tartsd," és mennél inkább csatlakoznak szent
Ignácz eme szavaihoz : illik, hogy a vőlegény és menyaszszony a püspök Ítélete szerint köttessenek össze, hogy a h á -zasság az Ur akarata, nem pedig a test kívánsága szerint tör-ténjék. Epist. ad Polyc. Az tehát, ki a vegyes házasságot olly egykedvű szemmel tekintheti, hogy anyaszentegyháza tani-tasát miben sem veszi, és püspöke tiltakozásával mitsem gon-dol, milly távol vagyon még az anyaszentegyház szellemétől, mellyhez magát tartozni gondolja ! Vegyes házasságok, mely-lyekre valaki gyermekeinek a catholica hitben leendő nevel-tetésérőli biztosíték nélkül lép, ugy mond VII. Pius pápa, .so-ha sem köttethetnek az anyaszentegyház megegyezésével, és az ollyan maga magát zárja ki az anyaszentegyházból, lemond az ő kegyelemeszközeiről, áldását megveti, és mielőtt legalább külsőleg más felekezethez még át nem t é r t , sajátilag már semmi vallási egyesülethez sem tartozik ; az ollyan odahagyá a hont, a nélkül hogy külföldön befogadást nyert volna, és hasonlít ama tékozló fiúhoz, ki jó atyjától elszökött; adná az Isten hogy a bu- és bánatban is hozzá hasonló lenne, mert mivel az üdvösség egyedül a cath. anyaszentegyházban lel-hető, azonkívül azt föllelni lehetetlen. — A 412-ben évben C i r t á n összegyűlt africai püspökök mondják : ha valaki a cath. anyaszentegyháztól elpártol, ha máskép olly dicsérete-sen ia látszék élni, ezen egyetlen ok miatt, hogy Krisztus egy-ségétől elvált, nem megy az életbe , hanem Isten haragja vár reá. Ha ezen igazság minden valódi cath. szívben mély gyö-keret ver , ugy a vegyes házasságok elleni intések nem köny-nyen leendnek foganatnélküliek ; és ha illy összekelés fontos okoktól parancsoltatik is, a catholicus azt még sem fogja egy-házi engedmény né!$til, és csak a kiszabott feltételek teljesí-tése alatt Végrehajtani.
Minekelőtte mégis apostoli áldásunkat adnók mindnyájatoknak, atyailag intjük azokat, kik eszközlői voltak az é r -deklett cath. bolgár nőszülésének a protestáns templomban, valamint magát a férjet is, hogy tettöket megbánva, az álta-lunk szabott poenitentiának töredelmes és engedelmes sziv-vel alája vessék magokat, hogy az adott botrányt illy módon helyreállítsák , és. a házasultak az anyaszentegyház jóváha-gyását megnyerhessék.
Lehetetlen továbbá még, hogy ne figyelmeztessünk ben-neteket az ünnepnapoknak istenes megülésére. A köztetek becsúszott szokás, azokat köznapi munkákkal vagy vétkes dobzódással megszentségteleníteni, napi rendre j ö t t , pedig már a teremtés könyvében van írva : hetednap az Isten t e -remteni megszűnt, parancsolatot adván, hogy e napon a mun-kától mi is megszűnjünk, s azt isteni tiszteletre forditsuk; és az anyaszentegyház öt parancsolatainak két elseje ekképen hangzik : „Az anyaszentegyháznak szokott ünnepjeit megül-jed, és ünnepnap misét becsületesen hallj."
Lehetetlen még végre, hogy ne figyelmeztessünk ben-neteket a közeledő húsvéti napokra, mellyeknek méltó megülésére, á bűneitek által megbántott Istenneli kibékülés és t ö -redelmes gyónás által legjobban előkészítsétek magatokat,' megemlékezvén ismét az anyaszentegyház ama parancsolatá-ról: „bűneidet minden eszt endőben a keresztény anyaszentegy-háznak törvénye szerint való egyházi embernek meggyónjad,
és legalább Húsvét táján az O l t á r i s z e n t s é g e t magad-hoz vegyed."
És ezeket véltük szükségeseknek szivetekre kötni, r e -ményijük is, hogy atyai indulatból eredt szavunk előttetek si-keretlenül nem fog elhangzani, de a catholica anyaszentegy-ház tanitásáhozi állhatatos ragaszkodásban fogjátok tanúsí-tani, hogy intéseink nálatok jó földre találtak, mellyek
száz-szoros magot hozandnak. Sz. Máté 13. Az Isten áldása legyen mindazokkal, kik a mi urunkat Jézus Krisztust soha meg nem szűnő hivséggel szeretik. Amen. Kelt Bukarestben a mi püs-pöki hajlékunkban, aprilhó 2. 1853. Közli : M. Antal,
püsp. tit.
Németország.
A németországi protestantismus zsinatokat zsinatokra, tanácskozmányokat tanácskozmányokra halmoz , hogy eszkö-zökről gondoskodjék, mellyek által életének legalább látszó-lagos egyességet kölcsönözhessen. Mindezen gyülekezetek között legnevezetesebb az, mellyet a prot. lelkészek mult hó végével „ p a s t o r a l i s c o n f e r e n t i á k " czim alatt Ber-linben tartottak. A gyülekezet eredményét tárgyaló jelentés igen tanulságos. Míg a cath. élet uj ébredésnek örvend, aprót, felekezetek olly kevés életerőt képesek kifejteni, hogy magok zavarba jőnek jövőjük iránt. A protestánsok, hogy a cath.
missiokat és lelkigyakorlatokat utánoznák, utazó szónokokat (Reiseprediger) küldöttek szét. Ezen belmissiok eredménye szintolly kevéssé kecsegtető, mint a kül- és nevezetesen a keleti missiok sikere. A jelentésből kitetszik, miszerint a protestánsok missioik megalapításánál a catholicusoktól eltérő módkint működnek. Mig ugyanis a catholicusok missioi t e -lepvényeikennagytemplomokat, tág iskolákat és csekély sokszor nyomorú paplakokat emelnek, a protestánsok ellenben missioi területeiken nagyszerű paplakokkal és szegény apró templo-mokkal bírnak. E jelentés őszintén bevallja, hogy a külmis-síok nem használtak ; azaz, hogy semmi előmenetelt nem tettek. A belmissiok , vagyis a sétáló prédikátorok olly nyo-morú eredményt idéztek elő , hogy N a t h u s i u s prot. szer-kesztő nem átal gunyolólag a tanácscsal föllépni, hogy jobb lenne azok példájára, kik némelly iszonyú eseményeket bor-zasztó alakzatokban a nép elébe állítanak, és azokat stentori' hangon híresztelik, a vallási igazságokat is képekben előter-jesyreni, és orgona kíséretében hirdetni. Illy eszközök előbb
vergődhetnek népszerűségre, mint a sétáló prédikátorok bel-missioi. N a t h u s i u s tréfájából bizvást következtethetünk a belmissiok eredménytelenségére . . . A második conferentián S t a h l tanár elnökölt. Olvasóink még emlékezni fognak, mi-szerint Stahl a brémai synodusban nagylelkű őszintesége ál-tal a pietistákat nagyban megbántotta, és epéjöket folzavarta.
S t a h l u r , hogy elleneit kiengesztelné, nem rég bizonyos alkalommal fanaticus beszédet tartott, mellyben bebizonyí-tani törekedett, hogy a catholicismus szülte a revolutiot, becsületérzése azonban nem engedte, hogy sajtó utján is' kö'zzé tenné beszédét, mellynek főállitása épen a prot. vádba ütközik, miszerint a cath. egyház örökös tespedésben nyug-szik. A berlini conferentiákban S t a h 1 ur nem kapatta el ma-gát, elég mérsékelten előadván, miszerint a napi kérdés ki-válólag theologiai kérdés, a catholicismus és protestantismus közötti kérdés. Megemlítette a jezsuita-missiokat, és a vegyes házasságok körüli pápai rendeleteket, utóbbiakat a romai jog természetes következményeinek nevezvén. S t a h l ur csak azt fájlalja, hogy a cath. egyház még mindig hiven ragas? -kodik elvéhez, miszerint kivüle nincsen üdvösség. A cath.
egyház a berlini tanár fájlalásaival nem igen fog törődni, s az igazság a tévelylyel békecsókot váltani soha nem fog. A tu-dós tanárnak különben is tudnia kell, hogy az egyház a sze-mélyt soha nem kárhoztatja, az ítéletet Arra bízván, ki a sziveket és veséket vizsgálja. Csak Isten tudja meghatározni, kik azok , kik jó hitök és legyőzhetlen tudatlanságuknál fogva a cath egyházhoz tartoznak, habár kivüle vannak. . . . A ve-gyes házasságok iránti nyilatkozatért Stahl urnák lekötele-zettjei vagyunk. Roma törvényszerüleg rendelkezett a vegyes házasságok körül, harmincz év. előtt szintúgy, mint legköze-lebb napjainkban. Midőn a cath. egyház a vegyes házassá-gokat rosszalja, nem ok nélkül cselekszi azt.- A szomorú tapasztalás bebizonyította, hogy a cath. fél mindig a
veszély-uek teszi ki magát, hogy hitét vagy apostasia, vagy közön-bösség által elveszítse. Ide járul , hogy a prot. fél könnyen fölbonthatja házassági kötelékeit és uj szövetséget köthet, mig a cath. rész uj házasságba nem léphet. És ki ne látná át, hogy az elmék- és sziveknek eltérése, a legfőbb életkérdés — a vallás körül a valódi családi boldogságot lehetlenné teszi, és lehetlenné teszi azon keresztény egységet, melly az Urnák szavai szerint hü képe legyen a Krisztus és egyháza között fenálló egységnek. A oath, egyház e szerint mint szorgos anya csak gyermekeinek üdvéről gondoskodik , midőn rende-leteivel a vegyes házasságokat a k a d á l y o z t a t j a . . . . A harma-dik ülésnél H e n g s t e n b e r g tanár ur e l n ö k ö l t s a gyűlést a z a p o c r y p h könyvek fölötti beszédével nyitotta meg. A pro-testánsok Judith, Baruch, Tóbiás és a Machabaeusok könyvét apocryph iratok közé számlálják. Szónak szavát emelte a fa-natismus ellen, mellyel a prot. unionisták ezen iratok ellen kikelnek, s ajánlja, miszerint ezen könyvek is a bibliához csa-toltassanak, már csak azon nemes érzelmeknél fogva is, mely-lyek e könyveken végig vonulnak. E beszédet a legkellemet-lenebb szemrehányások és személyeskedések követték. — K u n t z e prédikátor ur fölemelte a kesztyűt. Tóbiás könyvét szerencsétlen regénynek nevezvén, mellyben maga az angyal mint hazug lép föl ; a többi könyvek tartalma még erkölcste-lenebb, ugy mint mellyekben még a királygyilkosság pane-gyrioma is foglaltatik. Kuntze után többen szólottak, s a vi-tatkozás az ingerültség legmagasb fokát érte el. Végre a szó-nokok egyike kinyilatkoztatta, miszerint a könyvek hitelessége fölött nem a gyűlés, hanem csak a t h e o l o g i a i f a -c u l t a s Ítélhet. Milly ellenmondás ! Valljon Krisztus urunk a prot. theologiai karnak mondá-e: ,Egorogavi te, ut non de-ficiat fides tua ; et tu aliquando conversus , confirma fratres tuos'? Sőt a protestantismus fő elve szerint sincs a facultasnak joga véleményét a legutolsó munkásra is fölerőszakolni. A gyű-lés, noha Kuntze rágalmait megtapsolta, mégis Hengstenberg mellett szavazott, azon indoknál fogva, mert a prot. biblia kevésbbé vastag lenne, ha az apoeryph könyvek elmaradnának.
Auch gut ! Tehát a hazug regényt is oda lehet csatolni, csak-hogy a könyv izmosabb legyen. A prot. egyház a szent köny-vek hitelessége körüli kérdést mindaddig megoldani nem fogja, mig az egyház csalhatlanságát elismerni vonakodik. Az egyéni csalhatatlanság mire vezet, Strauss és Feuerbach és még mások megmutatták . . . . A negyedik gyűlésen K u n t z e ur, az apocryphok ellensége elnökölt. A gyűlés a j ó t é -k o n y s á g m ü v e i t tárgyalta. A szóno-ko-k őszintessége annyira ment ezen ülésben, hogy egyike kivallaná, mikint a
•állástalanság a prot. községekben annyira ment, hogy min-den eszközök megkisértése fölösleges. És a szónokoknak igaza van. Egy nevezetes protestáns néhány évtized előtt monda m á r , hogy hüvelykének körmére könnyen fölírhatná azt, mit a protestantismus a kereszténységből még megtar-t o megtar-t megtar-t . Azómegtar-ta a ramegtar-tionalismus még azon csekély posimegtar-tivumofc is fölemésztette, mellyet a protestantismus eddig megmentett.
A keresztény elem majd nem egészen eltűnt ; a biblia s az augsburgi hitczikkek merő pleonasmus. Elég az irtózatos bizonyságot fölemlíteni, hogy S o h e 1 e y protestáns, a nagy-szent-bernárdi zárda vendégkönyvében neve mellett mjnt qualification a t h e u s - t jegyzett föl. Magok a prot. lapok bevallják, hogy a legközelebbi berlini pastoralis conferentiák kevés vigasztalást nyújtanak. Minden gondolkodó elme meg-győződhetik , hogy a protestantismus a prot. társulatok szel-lemi baját meg nem orvosolhatja, s üdvének egyedüli remé-nye a cath. egyház keblébei visszatérés lehet csak.
America.
A szent domingói congressus mart. 14-iki gyűlésében P o r t é s érsek a köztársasági elnök által fölhivatva, hogy az alkotmányrai esküt az elébe terjesztett forma szerint letenné, azt megtagadta. Ennek következtében mindenki attól tartott, hogy az érsek a szent domingói szigetet elhagyni
kényszerit-tetendik. Azonban a N e w - Y o r k H e r a l d május 14-diki száma szerint az érsek a kivánt esküt april 4-én letette. Ezen lap közli az okmányokat, mellyek a köztársasági elnök és az érsek által váltott levelekből állanak. Az emiitett lap az egész ügyet prot. szempontból tekinti, ós a polgári hatalom-nak az egyházi tekintély fölötti diadalmára következtet. — Hogy t. olvasóink magok Ítélhessenek az ügy fölött, közleni fogjuk a köztársasági elnök és érseknek egymással váltott iratokat. Az elnök még mart. 14-kén következő határozatot bocsátott közre : „Az igen kitűnő érsek ur, don T h o m a s de P o r t é s è I n f a n t é , azon nyilatkozat következtében,mely-lyet a nemzeti congressus mai gyűlésében tett — hol a köz-társaság elnökével és ministereivel ellenkezésbe jött — a köztársaság területét elhagyni készülvén : azon jó szolgála-tok tekintetéből, miket más időkben a közügynek t e t t , és azon hatalmunknál fogva,'mellyel az alkotmány 210-ik czikke szerint birunk, elhatározzuk, a mint következik : I. czikk. A tengerészet ministere ő nagyságának rendelkezésére nemzeti hajót fog kijelölni, melly öt a tetszése szerinti helyre szálli-tandja. II. czikk. A pénzügyi minister az érseknek rendelke-zésére a nyilvános kincstárból négy ezer dollárból álló össze-get fog kiszolgáltam. Adtuk a szent-domingói nemzeti palotában, mart. 14. 1853. a függetlenség tizedik évében. S a n -t a n a elnök." Ezen okmányból ki-te-tszik, hogy az elnök a számkivetésbe induló főpapnak kitűnő érdemeit kétségbe nem vonhatta. Az érsek azonban, mint látni fogjuk, nem ment számkivetésbe, miután érettebb megfontolás után a köztársa-ság olly esküformát terjesztett az érsek elébe, mellyet ez el-fogadhatónak itélt. Az elnök mart. 23-án következő nyilat-kozatot intézett a nemzethez : „S a n t a n a Péter, a seregek fővezére , a tartománynak szabaditója, a köztársaság elnöke.
Domingóiak ! Gyülésünk folyó havi 14-ki ülésében kényte-len voltam érsek ur ő nagyságát fölhívni, hogy a törvények értelmében az alkotmányi esküt letegye ; most, miután ő nagysága, érett megfontolás után, folyó hó 22-diki közlése szerint, ezen formalitás betöltésére april hó 4-két tűzte ki, kötelességemnek tartom, hogy titeket ezen ügynek eredmé-nyéről értesítselek, tudomástokra juttatván a két utóbbi köz-léseket, mellyek a kérdést valódi látpontjából terjesztik élő-tökbe." Következik az érseknek levele : „Elnök ur! Önnek tegnapi levele után, mellyel ugyanazon napról kelt levelemre válaszolt, ügyünket bevégezni óhajtóm. Urunknak nevében szent anyjának karjaiba vetém magamat, és az isteni malaszt által fölvilágosítva, eltökélém, hogy az alkotmányrai esküt a kivánt forma szerint leteszem. És minthogy ön ezen szertar-tásra a jövő hó 4-két ajánlja, én is önakaratkól ezen napot tűzöm ki, önre bízván a végzendő szertartás módja-, órája-és helyének meghatározását. Ismételve megújítom, igen méltó elnök u r , közremunkálásomat a szent-domingói köz-társaság javára, és mind önért, mind a kormány egyéb tagjai-ért Istenhez imádkozni fogok. Isten tartsa meg önt hossza éveken át. T a m á s , san-domingói érsek. Martius 22. 1853."
Az elnök válasza : „Legkitűnőbb ur ! Legnagyobb gyönyör-rel olvastam tegnapi levelét, mellyben ön biztosit engem, hogy leteendi az alkotmányos esküt, melly alól én önt a fe-lelősség legnagyobb terhe nélkül föl nem menthettem volna.
Én csak igen tökéletlenül fejezhetem ki hazafiúi örömömet, melly engemet ezen perczben lelkesít, midőn látom, hogy nagyságod olly lépésre határozza el m a g á t , mellyböl a két hatalom közötti öszhangzás fog eredni, melly a közjóra nézve annyira kívánatos. Nagyságod a kormánynak minden pártfo-gására számolhat, mellyet ön mint egyik legkitűnőbb polgár megérdemel. Egyezkedésünk szerint nagyságod szellemi és egyházi joghatóságának minden ágait gyakorolhatja. Ésmint-hogy ön ezen magasztos szertartás végzésére a jövő hó 4 - é t tűzte ki, választásomra hagyván az időt, módot és helyet, ime én azt a legünnepélyesebb módon, és szent vallásunk minden pompáival kívánom végeztetni. April 4-én, reggeli 9 órakor főegyházunkban, a béke- Isten templomának ivei alatt végez-heti nagyságod ezen kiengesztelő szertartást. Én is jelen le-szek ministereimmel és a képviselő testület tagjaival együtt.
Én nem bátorkodom az eskü módját meghatározni ; az egé-szen ön határozatától függ. Óhajtom, hogy e nagy jelenetet ünnepélyes T e D e u m kövesse, melly ugyanakkor minden egyhazakban énekeltessék. Az ünnepély után szerencsém le-end nagyságodat palotájába kisérni ; ez lele-end békezáloga a két hatalomnak. Kegyelmes ur, én ezen elhatározásban nagy-ságod bölcseségét örömmel üdvözlöm. Isten önt felvilágosí-totta ; magas erényei és evangeliumszerü buzgalma az isteni ihletést megérdemelték. Adja az ég, hogy nagyságod boldog éveket békeségben éljen , nyájának javára, egy nemzet áldá-saitól környeztetvén, melly boldogságának nagy részét önnek köszöni, melly önt szívből szereti ; Isten adjon önnek hosszú éveket! San-Domingó, mart. 23. 1853. S a n t a n a . " Santana elnök öröméből méltán következtethetünk a fájdalmas meg-indulásra, mellyet az érsek eltávozása okozott volna. Nem foghatjuk meg, mint következtethetnek az americai lapok ezen okmányokból megaláztatást az érsek részére. Látszik különben, hogy a san-domingói kormány az ügynek részteit nem akarja a közönséggel tudatni. A mart. 21-diki le-vél, mellyben az érsek magát az esküre elhatározta, nem kö-zöltetik. E levélben az érsek ellenvetéseit és canonszerü reservatioját újra tudatta ; és ha lélekismerete az elnök kiván-ságába beegyezni tudott, az elnök az esküformát bizonyára akkép értelmezte, hogy a főpap lélekismeretének furdalása nélkül engedhetett.
Vegyesek.
N é m e t o r s z á g , A heidelbergi egyetemben fönálló
„Wingolf" nevezetű tanuló-egyletnek föloszlatásáról, kellő világositásul a ,N. Münchner Ztg.' következőleg nyilatkozik:
A tanulóknak ,Wingolf' nevezetű társulata maga idején a keresztény czélnak méltánylatánál fogva, mellyet a tanulók b e -vallottak, nem különben sz. Pálnak rom. 13. részében foglalt irányelvét tekintve, mellynek megtartását az illetők megígér-ték, az academiai tanácstól megengedtetett : minthogy azon-ban e társulat ivótársulattá elfajult, s sokféle rakonczátlan-ságai következtében többnemü political színezetű súrlódáso-k a t idézett, elő s törvénytelenségesúrlódáso-ket súrlódáso-követett el, czélszerünesúrlódáso-k
látszott, nevezett ,Wingolf' társulatot megszüntetni, mi-kint már több idő óta az evang. seminariumnak igazgatója S c h e n k e l a papjelölteket az e társulatban! részvéttől el-tiltotta.
— A napi kérdések körében főíigyelmet érdemel a frei-burgi rendőrségnek eljárása, miszerint a felső-rajnai egy-háztartomány püspökeinek emlékiratát a H e r d e r - f é 1 e könyvnyomdában lefoglalta. Az őszbe borult érsek ezen előtte megfoghatlan eljárás ellen az illető állami hatóság előtt eré-lyesen panaszt emelt, mire a kérdéses emlékirat kiadatása megengedtetett.
— Az erkölcsileg elhagyatott gyermekek megmenté-sére Münchenben alapitott cath. egyletnek ez évi közgyűlése szerint az egyleti pénztári összeg 3600 frtot tett. A gyűlés-nek legérdekesebb határozata az volt, miszerint az egylet, önállóságának megóvása mellett, a Vinczeegylethez (melly köztudomás szerint hasonlóan erkölcsileg elhagyatott gyer-mekek érdekében alapíttatott) csatlakozzék, s ez utóbbinak közremunkálásával az erkölcsileg elhagyottak számára mi-előbb mentőház létesittessék.
— Az ,A. A. Ztg'-ban olvassuk, hogy a szent földön napról napra nagyobb kiterjedést nyer a protestantismus.
Ugy hiszszük, eléggé ismeretesek a protestánsok missiotudó-sitásai a hiresztelésben. E hirek szerint Ram-Allah-ban, nem messze Jeruzsálemtől 217 családból álló prot. község létezik;
hol a jeruzsálemi prot. püspök lelkészt is alkalmazott. Ha-sonló prot. község keletkezett volna Beyruth-ban
is— A ,Kreuzzeitung' az olly méltán ünnepelt R e d -w i t z r ő 1 irja : A nagy költő három héti itt mulatása után jun. 25-én hagyta el városunkat. Tőlünk Hamburg felé vette útját, a honnét a rajnai vidékekre átmenvén
Kaiserslautern-ben hosszabb ideig szándékozik maradni. Tudomás szerint Bécsbe hivatott meg az egyetemhez tanárul, melly állomást csak a kinyert két évi szabadságidő után fogja elfoglalni. — R e d w i t z Berlinben ép olly diszes, milly szívélyes fogadta-tásban részesült : a király ő felsége őt többizben fényesen kitüntette. Eddig nyilvánosságra jött költeményei eléggé ismeretesek : most ollyanra szándékozunk a közönség figyel-mét fordítani, mi a nagy költőnek tehetségeit még inkább előtüntesse. R e d w i t z a tragoediában ép olly nagy, mikint egyéb költeményeiben. Tragoediájának neve S i e g e l i n d e . Még nem került ki sajtó alól ; de Berlinben három izben a d t a e l ő azt Redwitz. Először L i e g n i t z hg-asszony fel-szólítására az udvarhoz tartozó főrangú férfiak és hölgyek előtt; másodszor berlini tudósoknak válogatott koszorúja előtt ; és harmadszor jó barátjai körében. E l ő a d t a mon-dám, mert ő müvét nem olvasta fel, mint mások szoknak ten-ni, hanem emlékezetéből szavalta el, a nélkül, hogy kézira-tába pillantott volna. Lehetetlen méltóan ecsetelni a hatást, mellyet mindnyájunkra gyakorlott, ugy hogy bizton állitha-tom, miszerint R. a dramaturgiában ép olly jeles és kiváló, mi-kint egyéb költészeteiben. A mü kétségen kivül nagyszerű dramatikus remekmű, ritka szépségű kivitellel, gazdag a leg-meghatóbb jelenetekben, s olly nyelvékességgel Íratott,melly a legmagasb költészi fokra emelkedik. A versek jóhangzatuak és folyékonyak ; a rim a dialogot valódi remekké varázsolja át. A feszültség a végszakasznak közepéig folytonosan n ö -vekszik : a legnagyszerűbb jelenetek szüntelen és kedvesen váltakoznak. A tárgyazat egyenesen szivünkhez s?ól : a cse-lekvő személyek jelleme mindenütt a józan igazság és égi moral tanait tünteti előnkbe. Épen nem kételkedünk, e t r a -goediát k e r e s z t é n y i n e k nevezni : szelleme egészen a keresztények szellemét tükrözteti vissza. A műnek ugy neve-zett alanyát képezi azon szeretet, mellyel Siegelinde, a darab hősnője, szülői irányában viseltetik. Szeretete diadalmasan győzelmeskedik a hiúság, kevélység és gyűlölet ellen, s a tiszta sziv nemes gerjedelmeiben remek öszhangzattá olvad.
A fődrámai hatás fekszik Albrecht császárnak meggyilkolta-tásában , valamint Sváb János s a vele összeesküdtek elleni vérbosszúban. Fájlalni lehet, hogy színházi közönségünk még nem vergődött a müélvek azon magasztos fokára, miszerint
"ítly keresztény szellemű tragoedia adatásámtk tapsviharos eredményt merjünk jósolni. De annál nagyobb lelkesültséggel veendi e müvet az irodalmi közönség, mellynek jóval n a -gyobb része a művészet terén is a keresztényi tökélyek elő-példái iránti rokonszenvet mindinkább örvendetesen tünteti elő, stb.
S c h w e i z . Az ágostai postaujságnak irják Grau-bünden-ből, hogy P u s c h 1 a v (Poschiavo) és B r u s i o hely-ségek (4000 lakosaik közül mintegy 3000 cath.) a c o m o i püspökségtől, hova eddigtartoztak, elválasztatni, és a c h u r i püspökségbe bekebeleztetni kivánnak, s eziránt a rendes e g y -házi hatóságok mellőzésével, Graubünden cantoni polgári hatóságához folyamodtak.
— Az E c h o d u M o n t - B l a n c elsorolja az esz-közöket, mellyekkel a hitetlen schweizi radicálok a catholi-cismus megdöntésére élnek. Gyűlések tartatnak a catholicu-sok számára, mellyekben a biblia a n e m z e t i e g y h á z papjai által értei meztetik. Hatvan prot. társaság szervezte-tik, mellyek czélja a cath. családok elcsábitása. Ezer még ezer eszköz kisértetik meg, hogy a vegyes házasságok sza-porodjanak. Cath. gyermekek pénzen vétessenek m e g , hogy a cath. vallásban neveltessenek. A cath. egyház, pápa, püs-pökök, papok rágalmaztatása ezer meg ezer röpiratokban a cath. családok körébe becsempésztessék. A cath. cselédek szolgálatból elbocsáttassanak, ha templomba vagy misére járni merészelnek. A gyárakban dolgozó cath. munkások minden áron megrontassanak. És még egyéb rosszabbnál rosszabb eszközök.
O l a s z o r s z á g . A , M e s s a g g . d i M o d e n a ' szerint biztos értesítés után a pápai szentszék és portugali k o r -mány között uj vallás-diplomaticai egyezmény fog életbe