3. A rekreáció, mint szolgáltatás és tevékenység
3.4. Rekreációs terek, létesítmények
A rekreációs szakirodalom keveset foglalkozik azokkal a helyekkel, létesítményekkel, ahol a sport illetve a rekreációs tevékenységek zajlanak. A szakemberek azt vallják, hogy a legnagyobb rekreációs tér maga a természet, mely valójában igaz, de emellett a szerteágazó rekreációs programok az ember által épített sport- és játéktereket is igénylik.
3.4.1. A sportterek kialakulásának történeti áttekintése
A sportolásra alkalmas területeket, stadionokat már az ókorban építettek, és a „sötét” középkor városaiban is voltak szabadtéri és fedett sportpályák. Tömeges igény a sportolásra csak az ipari társadalmak megjelenésével alakulhatott ki. Az USA-ban és Nyugat Európában a szabadidő növekedésével, a városi lakosság rekreációs igényeinek kielégítésére a sportépítészet önálló területté vált és egyre fontosabb szerepet kapott.
Az 1900-as évek elején alakultak ki az első nagyvárosi parkok Londonban, Párizsban, New Yorkban, Berlinben és ekkor született meg a budapesti Városliget is. Az 1890-es években épül fel Krakkóban az első multifunkcionális park, melyhez hasonlókat a későbbiekben megálmodójáról „Jordan kerteknek” neveztek. A fejlett országokban a szabadtéri rekreációs parkok mellett a későbbiekben már új igényként jelentkezett a multifunkciós létesítmények tervezése illetve, a meglévők átalakítása. Akkor beszélünk többfunkciós létesítményekről, ha különböző sportigényeket kiszolgáló tereken túl kulturális, szórakoztató és szolgáltató tartalmakat foglalnak magukba, akár az utóbbiak túlsúlyával.
A 20. század elején kezdtek foglalkozni a városi sportterek kialakításával. Le Corbusier, híres francia építész 1928-ban összeállított urbanizációs követelményei már tartalmazzák azt, hogy minden új lakónegyed részére megfelelő méretű játszó- és sportterületeket kell biztosítani. Az első kialakított játszóterek a kisgyermekek számára egy hintából és egy homokozóból álltak. A nagyobb gyerekek igényeinek kielégítésére akkor még az iskolai tornaórákat és a kirándulásokat elegendőnek tartották. Sörensen, dán építész volt az első, aki 1931-ben az építő játszótér gondolatát felvetette, de elképzeléseit csak 1942-ben valósíthatta meg Koppenhágában. Az általa létrehozott játszótértípus lim-lom, Robinson, építő és kaland játszótérként terjedt el világszerte.
A II. világháború után egész Európában, az újjáépülő városokban egyre több és változatosabb játéklehetőséget nyújtó játszótér jött létre. Játszótérnek nevezzük azt a játszóterületet mely kisebb, nagyobb zöld területhez csatlakozik és felszerelése lehetőleg minden korosztály igényeit kielégíti. A játszókert magasabb szintű kategória, ahol a különböző korosztályok részére sokoldalú fizikai és pszichikai készséget fejlesztő, játékok és játszószerek állnak rendelkezésre. A játszóhely az egyes korcsoportok játékterülete, mely egysége lehet a játszótérnek is, de feltétlen része a játszókertnek. Vannak olyan játszókertek ahol az egyes játszóhelyek berendezése határozza meg a játszókert jellegét.
Az ezredfordulón 15 Európai Uniós tagállamban bevezették az EN-1176 és 1177-es biztonsági szabványt, melynek alapja elsősorban az addig legtöbb európai ország számára követendőnek számító német és angol szabvány volt. Magyarországon 2008-tól kötelező az önkormányzati tulajdonú közterületek és oktatási intézmények játszótereit az EU szabványnak megfelelően üzemeltetni. A szabványok egyik fő célja, hogy alkalmazásukkal minimalizálható legyen a játék közben bekövetkezett sérülések kockázata.
3.4.2. Rekreációs sportlétesítmények
Amennyiben az időjárási viszonyok lehetővé teszik, rekreációs szempontból legértékesebb a szabadtéri sportterület. Éppen ezért elsősorban a természetközeli és zöldterületet is tartalmazó sporttereket tartjuk a legfontosabbnak. A továbbiakban a létesítmények ismertetése is ezt az elvet követi.
3.4.2.1. Építő játszókert
Fejleszti az alkotókészséget, a közösségi szellemet, ugyanakkor előkészít a társadalmi együttélésre. Feltétlen tartozéka egy raktárakkal, öltözővel, mosdóval ellátott épület, mely télen is használható. Továbbá fontos
„tartozék” egy, a gyermekekkel jó kapcsolatot kiépíteni tudó játékvezető, aki a résztvevőkkel közösen vezeti az építő játszókertet.
A rekreáció elmélete és gyakorlata – Gáldi Gábor
3.4.2.2. Vizes játszókert
Minden korcsoport számára a nyári melegben a legkedveltebb, ivókúttal, pancsolóval, vízpermetezővel ellátott kert. A vizes játszókertben a nagyobbaknak, úszni tudóknak érdemes úszómedencét is létesíteni, és esetleg a téliesítésről is gondoskodni. A sekélyvizű csónakázó, csónakúsztató is része lehet a játszókertnek. Fontos, hogy a vizes játszókert napos területen legyen, és szakszemélyzet irányítsa, felügyelje a játékot (animátor, úszómester, műszaki vezető).
3.4.2.3. Sport játszókert
Általános- és középiskolások játszókert típusa. Kialakításában, felszerelésében sportjelleg uralkodik. Célszerű önkormányzati létesítményekhez, iskolákhoz kapcsolni a jobb kihasználtság és a szakszerű vezetés miatt. A sport játszókertben legyenek labdajátékokra alkalmas pályák, (labdarúgás, kosárlabda, streetball, röplabda, strandröplabda, kézilabda, tollaslabda, asztalitenisz), tornaszerek (mászórúd, kötél, gyűrű, nyújtó), futópálya, ugrógödör, egyéb pályák (roller, kerékpár, görkorcsolya, ügyességi- és akadálypályák). A játék irányítására, a versenyek szervezésére szakemberek felügyelete mindenképpen indokolt.
3.4.2.4. Közlekedési játszókert
Kisiskolások és serdülők számára a valóságot utánzó útrendszerrel, sokféle változatos megoldást kínál. A közlekedési játszókert útjain a gyerekek felváltva közlekedhetnek, illetve irányíthatják a forgalmat.
3.4.2.5. Kalandjátszókert, kalandpark
Változatos felszínen kialakított, dombokkal, völgyekkel, patakkal, vízeséssel rendelkező játszóterület.
Felszerelése főleg természetes anyagú, megoldásaiban fantáziadús legyen. Eszközeik lehetnek kötélpályák, pallók, csónakázó-, mászófalak, barlangok, kilátó tornyok, lengő kötelek stb. Fejlettebb, nagyobb beruházást igénylő változatai a kalandparkok, melyek felnőtt- és gyermekcsoportok fogadására, csapatépítő programok lebonyolítására is alkalmasak.
3.4.2.6. Botanikus- és kisállatkert
Változatos összeállításban, fás növényekkel, lágyszárúakkal, gazdasági növényekkel és dísznövényekkel rendelkező parkegyüttes, ahol a gyermekek oktató nélkül is ismerkedhetnek a botanikus kert élővilágával.
Szakember irányításával a kert gondozásába célszerű gyermekeket is bevonni. A parkhoz érdemes kis faházat építeni, esőtetővel kombinálva. A városi gyermekek számára fontos speciális játszókert a kisállatkert, ahol megfigyelhetik a különböző háziállatok szokásait és játszhatnak velük.
3.4.2.7. Felnőttek kertje
Leginkább felnőttek részére alakítják ki, szokták rekreációs kertnek is nevezni, ahol megtalálhatók az aktív és a passzív pihenés eszközei egyaránt. A gyermekek játszóhelyeitől csak növényekkel kell elkeríteni. Ide kívánkoznak a különböző labdajátékok űzésére alkalmas területek, a ping-pong asztal, a minigolf pálya, a teke és lengőteke stb. A leírtakon kívül csendes ülőhelyeket, olvasó- és sakkozó sarkokat is ki lehet alakítani, részben rögzített székekkel.
3.4.2.8. Erdei tornapálya
A várost övező parkerdőben alakítható ki, ahol az egész család egyszerre sportolhat. A pályán a gyakorlatokat úgy állítják össze, hogy jó levegőn, ideális körülmények között az állóképesség, izomerő és ügyesség is fejleszthető legyen. Az erdei tornapályák az utóbbi időben sokat veszítettek népszerűségükből, valószínűleg a körülményes megközelíthetőség, illetve az infrastruktúra (büfé, mosdó) hiánya miatt.
3.4.2.9. Szabadidőközpont
Kombinált létesítmény, mely sokféle szabadidős tevékenység végzésére alkalmas, és ahol a család egyidejűleg megtalálja a különböző életkorúak és fizikai előképzettséggel rendelkezők számára a sokoldalú kikapcsolódási lehetőséget. Célszerű összefüggő, nagy területre tervezni a várost körülvevő zöldövezetben. A jól felszerelt szabadidőközpont tartalmaz a gyermekek részére játszóhelyeket, sport jellegű létesítményeket, strandot, csónakázó tavat, camping és piknik területet, klubházat a különböző szakkörök számára. A szabadidőközpont tartozékai a vendéglátó egységek, büfék, kávézók, éttermek is.
A rekreáció elmélete és gyakorlata – Gáldi Gábor
Építészeti szempontból a szolgáltató sportlétesítmények jelentik a legváltozatosabb, legösszetettebb feladatokat.
A funkcionális flexibilitás, a modul-rendszerű üzemeltethetőség a gazdaságosság záloga. Az egymásba átalakulni képes különböző sportterek összetett sporttechnológiai feladatot jelentenek, azonban a műszaki előírások a verseny célú sportlétesítményekhez képest lényegesen egyszerűbbek, mert a terek szaknyelven edzőtérként vehetők számításba. A szolgáltatás minősége és a piacképes arculat szintén az építész felelősségét növeli, de egyben alkotószabadságának ad tágabb teret. A szabadidő-eltöltés viszonylag új irányzata a wellness, mely alapvetően vízi létesítményekhez kapcsolódó szolgáltatás-csoportot jelent, így a kialakítandó sportlétesítménynek, szabadidőközpontoknak minden esetben a legjövedelmezőbb részét képezheti.
A szabadidősport létesítményeinek kialakítását az aktuális, folyamatosan változó, specifikus szolgáltatási piac határozza meg. Törekedni kell arra, hogy a jobb kihasználtság érdekében a beruházások a térségi, regionális és országos, oktatási és versenysport szükségleteivel összhangban valósuljanak meg.
3.4.3. Rekreációs létesítmények tervezésének szempontjai
A rekreációs létesítmények tervezése körültekintést igénylő, sokoldalú feladat. Figyelembe kell venni többek között a területigényt, az elhelyezést, a zöldövezet kialakítását, valamint a természetes és mesterséges megvilágítást is. Minden tervezés fontos lépése, hogy meghatározzuk, milyen befogadóképességű és funkciójú legyen a létesítmény. Ennek megismerésére előzetes szociológiai felmérést érdemes készíteni. A vizsgálat rávilágíthat a lakosság igényeire, anyagi áldozatvállalására és szabadidő-struktúrájára egyaránt. A tervezés során a bővítés lehetőségére is gondolnunk kell, elegendő területet hagyva erre a célra. A beruházásnál figyelembe kell venni a gazdaságosságot és az egészséges környezet kiválasztását.
A korszerű tájépítészeti elvek szerint az eredeti természetnek kell befogadni a létesítményt és nem a tájat kell az épülethez alakítani. A jó alaprajzi elhelyezés és a domborzat figyelembe vétele segít abban, hogy a rekreációs központ harmonikusan illeszkedjék a természetbe. Fontos továbbá a természetes és mesterséges fény elhelyezése és a létesítmény benapozásával létrejövő közvetett hatás is. A napfény kedvezőtlen hatását küszöbölhetjük ki, ha a hossztengelyt észak–déli tájolással tervezzük. A zárt helységek világítását az úgynevezett „watt módszerrel” állapítják meg tapasztalati értékek alapján, míg a külső terek világítóberendezését a „pontról-pontra” módszer alkalmazásával tervezik.
A nagy csarnokok megvilágításánál azonban célszerű minden esetben ez utóbbi módszert alkalmazni. A káprázás elkerülésére az esti megvilágítás fényforrását a látószögön kívül kell elhelyezni. A sportlétesítmények méretezésénél érdemes a nemzetközi és hazai szabványokat követni, bár a kizárólag rekreációs célú sportterek méretezése ettől eltérő is lehet. A kiszolgáló létesítményekkel kapcsolatban a ki- és bejáratok közelében, kerékpáros, motoros, személyautó és busz parkolókat érdemes létesíteni. A kiszolgáló helységek, büfék, éttermek, mosdók is központi helyre kerüljenek, hiszen ezek lesznek a klubbon belüli társasági élet színterei.
Fontos előkészítő munka a tereprendezés, az esetleges talajjavítás, a csapadékvíz elvezetése, valamint a csatornázás és a vízellátás. Meg kell tervezni a füves és salakos pályák és a létesítmény útjainak locsolását. A 6.
számú táblázat mutatja a létesítmény egy-egy egységére vetített átlagos vízigényt. A bővítésre gondolva a tervezett vízigényt 30-50%-kal nagyobb kapacitásra kell tervezni.
5.7. táblázat - Egy sportlétesítmény hozzávetőleges vízigénye
1 m2 sportpálya 5 liter/nap
1 m2 útvonal 2 liter/nap
1 m2 zöldterület egyszeri öntözés 1,5 liter/nap 1 m2 zöldterület öntözés 4 liter/nap 1 sportoló zuhanyozása 25–80 liter/fő
WC öblítése 10 liter/fő/alkalom
1 fő kézmosása 6 liter/fő/alkalom
A sportpályák értéke és használata nagymértékben függ az alkalmazott burkolatoktól. Minden felület alkalmas a sportolásra, de a sérülések elkerülése érdekében azokat sportág- specifikusan alakítják ki. A szabadtéri sportpályák általánosan jellemző követelménye az, hogy talajuk rugalmas legyen, és a tartós edzések, versenyek ne okozzanak a sportoló izomzatában káros elváltozásokat. További követelmény, hogy a pályatartozékok higiénikusak, pormentesek legyenek, mind száraz, mind esős időszakban egyaránt biztosítsák a balesetmentes
A rekreáció elmélete és gyakorlata – Gáldi Gábor
használatot. Fontos még a csapadékvíz jó elvezetése, hogy hirtelen lezúduló eső után rövid időn belül újra használható legyen a szabadtéri pálya.
A különböző salakpályák előnye a gyors elkészíthetőség és a viszonylag alacsony költség, hátránya a folyamatos karbantartás és felújítás szükségessége. A füves pályák előnyei közé tartozik annak rugalmas talaja és a természetközeliség érzése. Füves sportpálya céljára olyan területet kell kiválasztani, melynek talajösszetételét, az adott éghajlati viszonyait és gondozási lehetőségét tekintve kedvező adottságai vannak. A fűmagkeverék összeállításánál a következő tulajdonságokat kell figyelembe venni: alacsony növekedés, sűrűn ülő levelek, csekély szárnövekedés, jó terjedőképesség, erőteljes gyökérképződés és intenzív szín. Fontos, hogy mindenkor hazai származású, nemesített magvak utántermése kerüljön a talajba.
Léteznek még régi, betonburkolatú pályák is, melyeket ma már sporttalajként nem alkalmaznak, csak pályák alapjaként. Fekete és színezett aszfaltburkolatot azonban még napjainkban is használnak. Műanyag pályák építése az utóbbi időben mindenütt elterjedt, melynek során bitumenes kötőalapanyagba műanyagot, illetve műanyag diszperziókat vibrálnak több rétegben. A legfelső, az ún. koptató réteg finom szemcséjű műanyag emulzió-keverék. Népszerűek az úgynevezett műfüves talajok, melyeket különböző alapozó rétegekre helyeznek. A műfű vastagsága, minősége, gumigranulátum mennyisége adagolható, ennek megfelelően sokféle labdajáték űzésére teszi alkalmassá.
A turisták 56%-a szabadideje kulturált eltöltésére ékezik Magyarországra. A programokban való részvételről kevés adat áll rendelkezésre. A balatoni vendégek sporttevékenységét vizsgálja Győrffy és megállapítja, hogy a kínálatok közül a turisták a szervezett sporttevékenységet hiányolják a legjobban.
A különböző sportterek karbantartása, felújítása tervezhető költség, ezért a működési kiadásoknál mindenképpen figyelembe kell venni!