7.1. Alapfogalmak
Sport és pszichológia, test és lélek – Gáspár Mihály
Az ember alapvetően társas lény. Ennek megfelelően a viselkedés társas vonatkozásait a sportban is értelmezhetjük.
Egyén és közösség kölcsönhatása, a különböző társas alakzatok működésének törvényszerűségei, a csoport jellegzetességei és a teljesítmény kapcsolata, ezek mind olyan témák, amivel a szociálpszichológia foglalkozik.
A társas környezetnek az egyénre gyakorolt hatását néhány alapfogalom értelmezésével mutatjuk be.
A szociális facilitáció azt jelenti, hogy más emberek puszta jelenléte serkentőleg hat az egyén viselkedésére.
Máshogy viselkedik az ember egyedül és máshogy, ha sokan figyelnek rá. Ez az izgalomfokozó hatás a feladathelyzetben nyújtott teljesítményt javíthatja vagy ronthatja. Általános szabályként megállapíthatjuk, hogy egyszerűbb, vagy jól begyakorolt feladatok esetében a szociális facilitáció javítja, bonyolult, vagy kellően nem begyakorolt feladatoknál rontja a teljesítményt. A félig begyakorolt elemeket, taktikát ezért is érdemes felkészülési versenyeken, mérkőzéseken gyakorolni, a fontos téthelyzetekben a szociális facilitáció többlete a végrehajtás színvonalát rontja. Természetesen a hatást egyéni érzékenységek is befolyásolják.
A csoportnorma egy adott közösségen, csoporton belül a tagok viselkedésével, véleményalkotásával kapcsolatos elvárásokat jelenti. A csoportnorma létezése az összetartozás, a kohézió érzését fokozza. A normákhoz való igazodást nem feltétlenül tudatosan éljük meg. A normától való eltérést a csoportok szankcionálják, a legsúlyosabb pszichológiai szankció a csoportból való kizárás.
A szerep a csoport, a közösség egyes tagjaira érvényes viselkedési elvárások összessége. A csoporton belül kialakuló munkamegosztásból, a közösségi funkciókért való harcból adódik, hogy részben kiküzdött, részben elszenvedett szerepek vannak. A szerepek a csoport hierarchiájában egy helyet is kijelölnek, ezt nevezzük státusnak. A szerepek stabilizálódása a csoporton belüli együttműködésben a kiszámíthatóságot biztosítják.
A három hatás – a szociális facilitáció, a norma és a szerep – összegződése lényegében azt jelenti, hogy a közösség igen erősen befolyásolja az egyén viselkedését. Ezt így együtt konformitáskényszernek is nevezzük.
Az emberek végül is kénytelenek igazodni a közösség elvárásaihoz.
A csoport elvárásainak figyelmen kívül hagyása mögött gyakran a jelen nem lévő közösség elvárásainak az érvényesülését látjuk. Olyan ez, mint amikor valaki egy távolabbi dobszó ütemére táncol. Minden ember számára léteznek elsődleges, úgynevezett referenciacsoportok, ahová erősen kötődnek, és ennek a csoportnak az elvárásaival azonosulnak.
A csoport, a közösség definiálása nem könnyű feladat. Általában a közös célt, a közös tevékenységet, a munkamegosztást szokták fontos kritériumként megjelölni. A csoport értelmezésében fontos szerepe van még az idő dimenziójának is. A csoportnak tehát értelmezhető fejlődése van. Más jellegzetességet mutat egy rövid mérkőzéssorozatra összeállított válogatott és egy több éve együtt játszó klub, csapat.
A csapat, a közösség fejlődésében törvényszerűen vannak kritikus szakaszok, amikor valamilyen okból a belső konfliktusok kiéleződnek. A konfliktusok eredményes kezelése (és nem elfojtása) a közösség fejlesztésének egyik legfontosabb eszköze.
A sportbeli csoportok szociálpszichológiai jellegzetességei némileg eltérnek mindattól, amit általában mondunk a csoportokról. Különösen fontos megkülönböztetni a csúcsteljesítményre törekvő csapatokat. Az élsportban a teljesítmény a legfontosabb szempont. A könyörtelen teljesítménykényszer mellett kell megteremteni a jó pszichés klímát, a jó közösséget. Ennek a jó közösségnek más törvényszerűségei vannak, mint egy iskolai osztályközösségnek, vagy egy munkahelyi brigádnak, esetleg egy hobbiközösségnek. Minden közösségben értelmezhetjük a célt, a kohéziót, a szerepeket, a normákat, a hierarchiát, tehát az általános szociálpszichológiai konstruktumokat, de az élsportban speciális sajátosságokat találunk. A nemzeti bajnokság magasabb osztályaiban, de különösen a nemzeti válogatott esetében a keretbe kerülés egy előzetes szűrés alapján történik.
Verseny van tehát azért is, hogy bekerüljön valaki egy közösségi keretbe, és természetesen időközönként ki is lehet onnan kerülni. A meghívás egy kezdeti bizalmat jelent, de sok tényező befolyásolja, hogy a bizalom tartós és mély lesz-e. A versenyzőnek tehát el kell fogadtatni magát a csapat közösségével és a vezetőkkel egyaránt.
Mivel a csapaton belül is versenyhelyzet van – például a kezdő csapatba kerülésért –, így érthető, hogy a csoport fejlődésével együtt járnak a fel-felbukkanó konfliktusok. A konfliktusok kezelésének módja is az adott közösség normarendszerén keresztül lehetséges. A csoport fejlődése valójában a normák fejlődésével is azonosítható. A közös normák növelik az összetartozás érzését és a kiszámítható működést. Minél magasabb szintű a csapat, annál erősebbek a normák, annál szigorúbbak a normaszegés szankciói.
Sport és pszichológia, test és lélek – Gáspár Mihály
A csoport fejlődésében a normák mellett a hagyományok, a rituálék is fontos szerepet játszanak, szintén a közösségi érzést erősítik. A rituálékhoz természetesen szerepek is kötődnek. Ki megy ki először vagy utolsónak az öltözőből a pályára, ki dönti el, hogy melyik szerelésben játsszunk, ki szokott mókamesterként feszültségoldó szerepet játszani stb. Természetesen a mérkőzés során is vannak szerepek, melyeket ki lehet harcolni, és ezek a pszichológiai szerepek nem a poszthoz kötődnek. A leginkább egyértelmű a csapatkapitány szerepe. Ezen túl minden jó csapatban létezik 1-2, de nem túl sok, úgynevezett „jelentős személy”. A jelentős személynek a legfőbb funkciója, hogy kritikus helyzetben őrá figyeljenek és ő diktálja a megoldást. Tekintélye és ilyen értelemben ereje van, ezért nevezzük meghatározó tagnak.
Végeredményben az érett csapat harmonikusan működik, egységes egész. Belső strukturáltsága, hierarchiája van. Fontos állomás ebben a fejlődésben a „mi tudat” megjelenése. Az együttes gondolkodás, a csapat együttes cselekvése. Az eredményességet ilyen szempontból a csapattagok, csapatrészek harmonikus összjátéka biztosítja. A játékosoknak tehát nem csupán saját feladatát kell ismerni, hanem tudni, érezni kell a társak készenlétét, jelzéseit, szándékait is. Úgy kell viselkedni a csapatnak, mintha egy testet alkotnának. Egymás kiszolgálása, igazodás, alárendelődés nélkül ez elképzelhetetlen. De hogyan lehetséges mindez egy belső és külső rivalizálódástól sem mentes, „fenyegető” környezetben? Fenyegető a helyzet, mert minden játékos ismeri a példákat, hogy milyen könnyű kikerülni egy csapatból, és esetenként milyen nehéz visszakerülni. Sokszor szerencse is kell ahhoz, hogy valaki lehetőséget kapjon a bizonyításra. Egy standard játékos sérülése, betegsége, esetleg rövid eltiltása váratlan, szerencsés helyzet egy másik játékosnak. Gyakran mondják, hogy egyszer-egyszer minden játékosnak adódik szerencséje. A kérdés az, hogy ki tudja megragadni a szerencsét, és kinek csúszik ki a kezéből. Itt kell visszatérni a sportoló személyiségére. A jó sportoló várja és élvezi a versenyt. A rivalizáló környezet tehát számára nem „fenyegető”, hanem izgalmas pozitív lehetőség. „A jó ló a derbyn futja a csúcsformáját”, mondják. Valóban mindez igaz, mégis azt mondjuk, hogy a rivalizálás és a bizalmon alapuló együttműködés jó aránya adja az eredményes csapattaktikát. A csapattagok harmonikus együttműködését hosszú felkészülés során lehet kialakítani. Ennek a felkészülésnek az első fázisában még valódi verseny van a játékosok között. A vezetőedző felelőssége, hogy mielőbb kialakítsa a végső, legjobb összeállítást, ahol a tagok többsége tartós, feltétlen bizalmat élvez. Enélkül nincs kreatív együttműködés. A csapatépítésnek ez a pszichológiai logikája aztán periódusonként ismétlődhet. Mindig jönnek és mindig kiesnek fontos játékosok, esetleg generációváltásra is sor kerülhet. A bizalom nem más mint kényeztetés, és mint említettük az élversenyzők igénylik ezt. Akkor tudnak igazán kibontakozni, ha érzik maguk mögött a szeretetet, a bizalmat, esetenként a türelmet. Ebben a fejlődési, fejlesztési, csapatépítő folyamatban az edzőnek meghatározó szerepe van.
Természetesen minden nagy edzőnek kialakult vezetési stílusa van, mégis úgy látjuk, hogy a magasabb szintű csapatoknál szerencsés, ha a csapatnak legalább a meghatározó tagjai partnerként vesznek részt a csapat játékstílusának meghatározásában. Az élversenyzők – különösen a nemzeti válogatott esetében – már komoly szakmai tapasztalatokkal, esetleg szakedzői előképzettséggel is rendelkeznek. Pazarló az a vezetőedző, aki ezt a lehetőséget nem használja ki. A valódi képzett és tanult játékos a bizalom és megtiszteltetés jelének veszi, ha a véleményével alakíthatja a csapat játékát. Természetesen minden esetben a végső döntés az edzőé, de a közösen kialakított döntést hatékonyabban fogja végrehajtani a csapat is.
A közösségek szerkezetének, tagolódásának az ismerete az eredményes vezetés egyik feltétele. A szociometria a sportcsapatok mérésének kedvelt módszere. Magyarországon a Mérei Ferenc (1971) által kidolgozott kérdőívek használata terjedt el.
Az utóbbi évtizedekben a nemzetközi sportpszichológiai irodalmakban és kutatásokban megjelent egy új irányzat amelyik kiemelt figyelmet fordít a sportoló és sportszervezete (klubja) közötti interakciókra. Hazai kutatók (pl. Balogh, 2010) érdekes és a közvetlen gyakorlati munkában is felhasználható eredményekre jutottak.
Vizsgálatuk szoros, szignifikáns összefüggést talált a klubhoz fűződő érzelmi elkötelezettség, a szervezeti és kapcsolati szintű bizalom, a megelégedettség, a vezetés és a szervezeti igazságosság között. Kijelenthető, hogy a klubhűség nem elcsépelt fogalom, és a sportoló végső teljesítménye szempontjából meghatározó a klubba lépés, a szervezeti szocializáció, a játékosok egymás közötti érzelmi és kapcsolati, valamint a klubbal kapcsolatos bizalmi ítélete, illetve az igazságosság–méltánytalanság szintje is.
7.2. Mire jó a szociometria?
Mindenekelőtt megmutatja a közösségek rejtett hálózatát. A szerkezet jellegzetességeiből következtetni lehet a csoport mozgósíthatóságára, egységére, kohéziójára. A több szempontú szociometria alkalmas a közösség olyan árnyalt értelmezésére is, amiben már szerepel a csoportlégkör, a teljesítő képesség, az érettség értékelése is.
Tapasztalataink szerint a teljesítmény megbízhatósága szempontjából érdemes három közösségi típust megkülönböztetni.
Sport és pszichológia, test és lélek – Gáspár Mihály
• Infantilis közösség: A rokonszenvi viszonyok határozzák meg a kapcsolatokat. „Az én barátom a legügyesebb.” Gyerekközösségben ez talán rendben van, de ahol a teljesítmény fontos, ott ez a konstelláció már kedvezőtlen.
• Tekintélyelvű, sztárvezérelt közösség: Az előzővel ellentétben itt a teljesítmény mentén szerveződnek a rokonszenvi kapcsolatok. Mindenki a sztár kegyeit keresi. Bizonytalansága nyilvánvaló, hiszen minden attól az egy személytől függ, aki lehet, hogy tényleg kiemelkedő képességű, de a csapat egésze nem ésszerű munkamegosztást alakít ki.
• Érett közösség: Meglepő módon az eredményes, érett csapatok belső élete ritkán nevezhető konfliktusmentesnek. Ebben a közösségben ugyanis az egyének érett módon megkülönböztetik azt, hogy ki a rokonszenves és ki a jó, eredményes játékos. Több jó játékos egymással rivalizálva, de egymás képességeit tisztelve, elismerve jó csapatteljesítményre képesek. A „mindenki mindenkivel jóban van” hangulat az amatőr lelkes csapatok légköre, ahol elnézik egymásnak a gyengébb teljesítményét is, hiszen „mi jó barátok vagyunk!”.
Mindezek a sajátosságok a szociometria módszerével valóban jól feltérképezhetők. Nem szabad ugyanakkor azt sem elfelejteni, hogy a szociometria szakszerű alkalmazása csak bizalmi légkörben lehet eredményes, hiszen az adatokat a játékosok egymásról kialakított véleménye jelenti. Olyan kérdésekre kell például válaszolni mint, hogy „Ki a legjobb barátod?”, vagy „Kit tartasz a legképzettebb játékosnak?” stb. Az ilyen jellegű kérdésekre az őszinte véleményt csak akkor várhatjuk el, ha mindenki tudja és elhiszi, hogy abból neki nem lesz hátránya.
7.3. A sportbeli felkészülés teammunkában
A szociálpszichológiai fejezet keretében említjük meg, hogy csapatmunka nemcsak a sportolók közösségében értelmezhető. Igaz, a sportban nagy hagyománya van az edző egyszemélyes tekintélyelvű irányításának, de valójában az élsportban már mindenhol a több, különböző szakember együttműködése a természetes.
Hogyan működik az eredményes team, azaz csapat, hiszen különböző szakmák képviselői alkotják? Hogyan értelmezzük a vezetést ebben az esetben, hiszen vezető nélkül nehéz egységet teremteni. Most nem térünk ki a vezetés lélektani kérdéseire, de természetesen a probléma lényege abban áll, hogy a vezetőt a hagyományok szerint a legértékesebb pozíciónak gondolják.
A teammunkában a vezető is egy szerep, esetenként csak a koordinátori feladatok hárulnak rá. A teammunka eredményességének előfeltétele a feladatok határozott elkülönítése, további fontos feltétel az együttműködés szabályainak tisztázása. Itt is leírhatnánk mindazt, amit az érett közösség jellegzetességeinél rögzítettünk. Az edző, a szervező, az orvos, a pszichológus – és még más szakterületet is értelmezhetünk – akkor tud jól együttműködni, ha nem csak elfogadják, hanem igényt is tartanak egymás véleményére, szakértelmére.
Ennek érdekében mindenki kell, hogy értsen egy bizonyos fokig a másik tag szakterületéhez is, mert csak így tudnak egymásnak értelmes kérdéseket feltenni, illetve így érthetik helyesen a szakszerű véleményt. Ebben a felfogásban mindenki felelős azért, hogy az ő véleménye szakszerű legyen, és a többiek megismerjék. Az pedig, hogy ki lesz a csoport vezetője, az érett közösségben a pszichológiai érdekek mentén dől el. Mérei Ferenc (1989) egyik híres kísérletéből éppen azt tudhatjuk meg, hogy a csoport vezetője az lesz, aki a csoport céljai érdekében a legtöbbet tudja tenni. Ilyen felfogásban minden csoportnak olyan vezetője van, amilyet megérdemel, hiszen a csoport értékrendje, céljai ebben a kérdésben meghatározóak. A jól szerveződő teamben az aktuális feladat változásával más és más lehet a vezető.
Minden szakterület véleményének értéke van. A mérlegelés és a döntés már nem lehet hiúsági kérdés. Ennek a kultúrának még nem alakultak ki erős hagyományai, pedig az igazi nagy egyéniségek ma már nem magányos harcosok. A pszichológiai tapasztalatok a sportból vett gondolat érvényességét, miszerint „Kell egy csapat”, megerősítették.
A sportban, különösen az élsportban fontos még, hogy a sportoló maga is tagja legyen a teamnek. Az ő szubjektív szempontjai nélkül nehéz jó döntéseket hozni, hiszen ő lesz a végrehajtó.
1. A társas környezet pszichológiai hatásaiban mely fő fogalmakat értelmeztük?
2. A sportcsapatok szociálpszichológiai jellegzetességei miben különböznek az egyéb közösségekétől?
3. A csapatépítésben hogyan változik a rivalizálás és a bizalmi együttműködés dominanciája?
Sport és pszichológia, test és lélek – Gáspár Mihály
4. Mire jó a szociometria?
5. Mi jellemzi az érett közösséget?