Perfüggőség és az összefüggő eljárások

A joghatósági szabályozáshoz kapcsolódóan úgy gondolom, ki kell térni a rendelet perfüggőségi szabályainak rövid áttekintésére, illetve a joghatósági fejezetben lefektetett perfüggőségi szabályozás (17. cikk és a hozzá kapcsolódó 14. cikk) tekintetében a kritika hangján kell szólni a szabályozás rendeletbeli elhelyezése,179 és kidolgozatlanságából fakadó várható visszásságok miatt. Az intézményre vonatkozó rendelkezések a már hatályon kívül helyezett Brüsszel-I. rendelet szabályozásából merítenek,180 ugyanakkor a perfüggőség beállásának időpontját tekintve, az öröklési rendelet túlllép a Brüsszel-I. rendelet szabályozásán. A bírósági eljárás kezdő időpontját rögzítő 14. cikk az öröklési jog területén a kontinentális és az angolszász jogrendszer közötti hídépítés (bírósági eljárás kezdő időpontjából fakadó különbségek összehangolására tett kísérlet) egy lépcsőfokának tekinthető.181 A perfüggőség beállásának időpontját – túllépvén a Brüsszel-I. rendelet kettős definícióján − a rendelet három időpontban határozza meg: egyrészről különbséget tesz aszerint, hogy az öröklési eljárás kérelemre vagy hivatalból indul [14. cikk c) pontja], másodsorban a 14. cikk a) pontja a bírósági eljárás kezdő időpontját a germán jogcsalád körébe sorolható országok szabályozásához igazítja, a 14. cikk b) pontja az angolszász jogrendszer szerinti perfüggőségi szisztémára épít.

Az öröklési rendelet 17. cikke a már hatályon kívül helyezett Brüsszel-I. rendelet 27. cikkét képezi le a perfüggőség egész rendszerének szabályozását tekintve. Ennélfogva szabályozásában sajnos nem találhatók meg a Brüsszel-Ia. rendelet előremutató változásai. A Brüsszel-Ia. rendelet perfüggőségre (és összefüggő eljárásokra) irányadó szabályai a joghatóság megállapítása során már figyelembe veszik a rendeletbe épített kikötött joghatóság intézményének kihatásait.¹⁸² Az öröklési rendelet jövőbeli módosítása során, véleményem szerint meríteni lehetne a Brüsszel-Ia. rendelet 29. cikk (1) bekezdésébe és 31. cikk (2) bekezdésébe ültetett szabályából.

179 A joghatósági szabályozás körében a rendelet igen következetlen módon egymástól elkülönülő cikkekben szabályozza a perfüggőséggel összetartozó kérdéseket. Először kerül meghatározásra a bírósági eljárás kezdő időpontja (14. cikk), majd a joghatóság és az elfogadhatóság vizsgálatának közbevetésével a 17. cikk taglalja a párhuzamos eljárások elkerülésének szabályait.

180 A Brüsszel-I. rendelet és az európai öröklési rendelet perfüggőségi szabályaira vonatkozó összevetés olvasható Burkhard Hesstollából. HESS (2014)i. m.141. p.

181 A Brüsszel-I. rendelet perfüggőségi szabályainak részletes elemzése KENGYEL − HARSÁGI (2009) i. m.

108-112. p.

182 A Brüsszel-Ia. rendelet 29. cikk (1) bekezdése és 31. cikk (2) bekezdése egyaránt rendelkezik a kizárólagos joghatóságot eredményező kikötött joghatóság intézményének joghatóság megállapításására vonatkozó szabályáról.

Kropholler / von Hein a Brüsszel-I. rendelet 27. cikk (1) bekezdéséhez kapcsolódóan a külföldi bíróság joghatóságának vizsgálata köréhez fűzött értelmezése¹⁸³ az öröklési rendelet 17. cikkére nézve is irányadónak tekinthető: A 17. cikk (1) bekezdése alapján azon bíróságok, amelyek előtt az eljárás később indult, az elsőként megkeresett bíróság joghatóságát (joghatóságának fennálltát) alapvetően nem vizsgálhatják. A jogbiztonság követelményének megfelelően a 17. cikk (1) bekezdése alapján kötelezettségük a kérelmek (peres eljárások esetén keresetek) időbeli sorrendjének megvizsgálására korlátozódik. A joghatóság vizsgálata az elsőként megkeresett bíróságot terheli, a később megkeresett bíróságoknak hivatalból fel kell függeszteniük eljárásukat.

Ugyan a 17. cikk (2) bekezdése taxatíve nem rögzíti, mégis − „Amennyiben megállapítják annak a bíróságnak a joghatóságát, amely előtt elsőként indult meg az eljárás, valamennyi olyan bíróság, amely előtt az eljárás később indult meg, ennek javára megállapítja saját joghatóságának hiányát.” – a joghatóság hiányának megállapítása úgyszintén hivatalból történik.184 A perfüggőségi szabályok alkalmazása során a felek rendelkezési elve nem érvényesülhet.185

4.2. Az összefüggő eljárások szabályozása

Az öröklési rendelet 18. cikke alkalmazásának feltétele, hogy valamennyi eljárás a rendelet tárgyi hatálya alá tartozzon. Míg a 17. cikk körében a felek rendelkezési elvének érvényesülésének kizártsága, a 18. cikk – különösen a 18. cikk (2) bekezdése esetén – a rendelkezési elv előtérbe helyezése emelhető ki. A 18. cikk (2) bekezdése a Brüsszel-I.

rendelet 28. cikk (2) bekezdésével, valamint a Brüsszel-Ia. rendelet 30. cikk (2) bekezdésével teljes azonosságot mutat. Geimer a polgári és kereskedelmi ügyekben összefüggő eljárások körében kifejtett elemzése186 véleményem szerint az öröklési ügyekben indult eljárásokra nézve is irányadó: a 18. cikk (2) bekezdése alkalmazásának három együttes feltétele van: a.) valamely öröklésben érdekelt fél kérelme; b.) az elsőként

183 Lásd Jan KROPHOLLER – Jan von HEIN: Zuständigkeit. In. Jan KROPHOLLER – Jan von HEIN: Europäisches Zivilprozessrecht. Kommentar zu EuGVO, Lugano-übereinkommen 2007, EuVTVO, EuMVVU und, EuGFVO. Frankfurt am Main, Verlag Recht und Wirtschaft GmbH, 2011. 497. p., valamint Reinhold GEIMER: Rechtshängigkeit und im Zusammenhang stehende Verfahren. In. GEIMER −SCHÜTZE i.m. 540. p. [Továbbiakban: GEIMER (2010b)]

184 Újabb párhuzam állapítható a Brüsszel-I. rendelet 27. cikk (2) bekezdése és az öröklési rendelet 17. cikk (2) bekezdése között. A joghatóság hiányának megállapításáról a Brüsszel-I. rendelet vonatkozásában lásd KROPHOLLER –vonHEIN i. m. 497. p.

185 A Brüsszel-I. rendelet 27. cikkéhez kapcsolódóan erről részletes lásd GEIMER (2010b)i. m. 534. p.

186 Geimer a bíróság joghatósága hiánya megállapíthatóságának három feltételét határozta meg: a.) az egyik fél kérelme, b.) az elsőként megkeresett bíróság mindkét eljárás lefolytatására rendelkezzen joghatósággal, c.) a lex fori lehetővé tegye az eljárások egyesítését. Lásd részletesen GEIMER (2010b)i. m. 551-552. p.

megkeresett bíróság valamennyi eljárás lefolytatására rendelkezzen joghatósággal; c.) a lex fori lehetővé tegye az eljárások egyesítését. Az összefüggő eljárások fogalmának meghatározását illetően sem emelhető ki az öröklési rendelet egyedi megközelítése: a 18.

cikk (3) bekezdése a Brüsszel-I. rendelet 28. cikk (3) bekezdésével és a Brüsszel-Ia.

rendelet 30. cikk (3) bekezdésével azonos. Az összefüggő eljárások meghatározása körében sem a fél, sem a jogalap azonosságának továbbra sincs jelentősége, elegendő a tényállás azonossága. A tényállás azonosságának megállapítása során a bíróságnak van kiemelt szerepe. Az azonosság megítélésekor Geimer elfogadhatónak tartja, ha a keresetek céljai között összhang van, vagy mindkét bírósági ítélet ugyanazon kérdés függvénye.187 A 18. cikk (3) bekezdése a fogalmat a célszerűség oldaláról határozza meg:

„E cikk alkalmazásában az eljárások akkor tekintendők összefüggőnek, ha olyan szoros kapcsolat áll fenn közöttük, hogy a külön eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok meghozatalának elkerülése végett célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együttesen határozni.”

4.3. A perfüggőség és az összefüggő eljárások szabályozásának értékelése

Látszólag a 14., 17. és 18. cikkek bekezdései széles körben kívánják biztosítani azonos felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt különböző tagállamok bíróságai előtt indult párhuzamos eljárások elkerülését, valamint összefüggő eljárások esetén ellentmondó határozatok meghozatalának elkerülését, valójában nyitva és érintetlenül hagyják harmadik államban induló eljárások kérdését.¹⁸⁸ A rendelet a joghatósági koncentráció, a perfüggőség intézménye és az összefüggő eljárásokra előirányozott szabályok révén kíséreli meg párhuzamos eljárások indíthatóságának kiküszöbölését, ugyanakkor e „zárt rendszer” határai csak a rendelet tagállamaira vonatkoznak.

A perfüggőség körében a szabályozás további hiányosságaként emelhető ki, hogy a rendelet nem ad iránymutatást azokra az esetekre, amikor az eljárások megindítására különböző bíróságok előtt azonos időpontban egyidejűleg kerül sor. Meglátásom szerint megfontolásra érdemes lenne a perfüggőségi szabályok körében az Brüsszel-Ia. rendelet

187 GEIMER (2010b)i. m 549. p.

188 Mi történik abban az esetben, ha a 10. cikk által biztosított valamely kiegészítő joghatóság alkalmazása révén bár az örökhagyó szokásos tartózkodási helye elhalálozásának időpontjában nem valamely tagállamban található, de a rendelet 10. cikk (1) vagy (2) bekezdése révén a rendeletben részes valamely tagállam megállapítja joghatósága fennálltát, és ezzel párhuzamosan az örökhagyó utolsó szokásos tartózkodási helye szerinti harmadik államban is sor kerül öröklési eljárás lefolytatására?

bíróságok egymás közti tájékoztatására irányadó rendelkezésének [29. cikk (2) bekezdése] öröklési rendeletbe történő átemelése is.

5. Határozatok elismerése és végrehajthatósága