A határon átnyúló öröklési jogi kérdések szabályozása Hollandiában

2015. augusztus 17-t megelőzően a holland jogban a határon átnyúló öröklési ügyekre irányadó legfontosabb jogforrások az 1989. évi Hágai Egyezmény, az 1961. évi Hágai Egyezmény, valamint az 1996. szeptember 4-én hatályba lépő nemzetközi öröklési jogról szóló törvény („Wet conflictenrecht erfopvolging”) voltak. 2012. január 1-től a nemzetközi öröklési jogról szóló törvényt („Wet conflictenrecht erfopvolging”) a holland nemzetközi magánjogról szóló törvény váltotta fel (mely a holland Polgári Törvénykönyv 10. könyve), emellett 2015. augusztus 16-i hatállyal Hollandia felmondta az 1989. évi Hágai Egyezményben való részességét. 2015. augusztus 17-t követően a nemzetközi elemet tartalmazó öröklési ügyekre irányadó kollíziós jogi és polgári eljárásjogi elsődleges jogforrásává az európai öröklési rendelet lépett, Hollandia a rendelet alkalmazásához szükséges jogalkotási, illetőleg jogszabály változtatási kötelezettségének a 2015. november 4- én elfogadott „Uitvoeringswet Verordening erfrecht”716

713 SCHÖMMER −EULE i. m. 306-307. p.

714 MÁTÉ – SAJBEN i. m. 206. p.

715 Wet op het notarisambt Art. 49. b)

716 Forrás: http://wetten.overheid.nl/BWBR0035741/geldigheidsdatum_07-12-2015 [letöltés ideje: 2015.

december 7.]

(Továbbiakban: „Örökkési rendelet végrehajtásáról szóló törvény”) megalkotásával tett eleget. Az Öröklési rendelet végrehajtásáról szóló törvény az örökség, hagyomány vagy kötelesrész elfogadása, illetve visszautasítása (Öröklési rendelet 13. cikk), külföldi határozatok elismerése, végrehajthatósága és végrehajtása terén, a közokiratokkal és perbeli egyezségekkel, valamint az európai öröklési bizonyítvánnyal összefüggésben tartalmaz előírásokat. Az európai öröklési rendelet által nem szabályozott kérdésekre a holland nemzetközi magánjogról szóló törvény továbbra is irányadó.

Az 1996. szeptember 4-én hatályba lépett nemzetközi öröklési jogról szóló törvény („Wet conflictenrecht erfopvolging”) megalkotása a holland nemzetközi magánjogra irányadó rendelkezések összefüggésében két szempontból volt releváns:

egyrészről törvényi szinten első alkalommal kerültek kodifikálásra a nemzetközi öröklési ügyeket meghatározó kollíziós szabályok, másodsorban ezzel a jogszabállyal Hollandia az 1989. éviHágai Egyezmény” szabályait is a nemzeti jog részévé tette. Az 1989. évi Hágai Egyezmény először rögzítette multilateriális szinten az öröklési jog területén a hagyaték egységének elvét, kompromisszumos megoldásként egyaránt teret engedett objektív kapcsolóelvként az állampolgárság és a lakóhely elvének, elfogadta a korlátozott jogválasztás lehetőségét, csakúgy, mint az öröklési szerződés intézményét.⁷¹⁷ Az angol-amerikai és a francia jog kettéválasztó rendszereitől eltérően Hollandia nem tett különbséget az ingó és ingatlan hagyatékra irányadó kapcsolóelvek között az öröklési jogi jogviszonyok megítélése során, az öröklési kollíziós szabályozás a hagyaték egységének elvén nyugodott.⁷¹⁸ A holland hagyományoknak megfelelően objektív kapcsolóelvként az 1996-os törvényben is az örökhagyó állampolgársága került deklarálásra. Az 1989. évi Hágai Egyezmény megerősítő hatásának eredményeként a vissza- és továbbutalás továbbra is kizárt volt a nemzeti jog szerint, ugyanakkor korlátozott körben, de teret engedtek a jogválasztásnak a hagyaték egészére nézve.⁷¹⁹ A jogválasztáson felül az 1989. évi Hágai Egyezménynek köszönhetően váltotta fel az

717 Maren CHARISIUS: Das niederländische Internationale Privatrecht. Franfurt am Main, Peter Lang Europäischer Verlag der Wissenschaften, 2001. 247. p., ROOIJ −POLAK i.m. 229. p.

718 ROOIJ −POLAK i. m. 229. p.

719 A „Wet conflictenrecht erfopvolging” 5. cikke értelmében az örökhagyó annak az államnak a jogát választhatja: a.) amelynek állampolgárságával a jogválasztás időpontjában rendelkezik, b.) amelynek állampolgárságával a halál bekövetkeztekor rendelkezik, c.) ahol szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik a jogválasztás megtételekor, ahol szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik a haláleset bekövetkeztekor.

Mathijs H. ten WOLDE: The international and interregional law of succession in the Kingdom of the Netherlands since October 1, 1996. 2. p.

forrás:

http://rechten.eldoc.ub.rug.nl/FILES/root/Algemeen/Recht9/2005/intlawofsuccession/int.lawsuccession.p df [letöltés ideje: 2015. január 24.]

örökhagyó lakóhelyét („sterfhuis”) az utolsó szokásos tartózkodási hely kapcsolóelve.⁷²⁰ Az örökhagyó meghatározhatta, hogy az öröklés esetére irányadó jog a választás megtételekor, illetve a halálakor meglévő állampolgársága vagy szokásos tartózkodási helye szerinti jog legyen.⁷²¹ 2012. január 1-től a nemzetközi öröklési jogról szóló törvény („Wet conflictenrecht erfopvolging”) rendelkezéseit a holland nemzetközi magánjogról szóló törvény (BW 10. könyve) váltotta fel. Az alkalmazandó jogra irányadó kapcsolóelv az örökhagyó utolsó szokásos tartózkodási helye lett. Van Maas de Bie kritika hangján illette öröklési jogviszonyokban az alkalmazandó jogra irányadó nemzetközi magánjogról szóló törvény koncepcióját, mely csak arra az esetre tartalmazott rendelkezést, ha az örökhagyó utolsó szokásos tartózkodási helye Hollandia területén volt.722

Határon átnyúló jogvitákban a holland bíróságok akkor rendelkeztek joghatósággal, ha 1.) az elhunyt domicile vagy szokásos tartózkodási helye a haleset bekövetkeztekor Hollandiában volt található, 2.) ha az alperes domicile vagy szokásos tartózkodási helye Hollandiában volt található, 3.) a jogvita tárgyát képező ingatlan Hollandiában található, 4.) a felek megállapodtak holland bíróságok joghatóságáról.723 A tagállami szabályozást az öröklési rendelet joghatósági szabályai váltották fel.

A holland kollíziós jogi és polgári eljárásjogi szabályozás viszonylatában az európai öröklési rendelet a határozatok elismerésére és végrehajtása terén hozott lényeges változást. Korábban Hollandiában a külföldi határozatok elismerése annak függvénye volt, hogy adott állammal sort került-e elismerésre irányadó megállapodás megkötésére, avagy sem. Hollandia 1925-ben Belgiummal, 1959-ben Olaszországgal, 1963-ben Németországgal és Ausztriával kötöttszerződést, melynek értelmében Hollandiában ezen államok hatóságainak határozati automatikusan elismerhetők voltak. Más államok határozatai elismerésének feltétele az volt, hogy a.) adott állam hatósága jogosult legyen a határozat meghozatalára, b.) a határozat jogerős legyen, c.) közrendbe ütközés esete ne álljon fenn (holland jog), c.) határozat meghozatalára az eljárásjogi szabályok megtartásával került sor.724 A holland jog kötelezően előírta – a fenti államok kivételével

720 CHARISIUS i. m. 257. p.

721 http://www.successions-europe.eu/hu/netherlands/topics/which-law-applies_can-i-choose-the-applicable-law-to-my-inheritance/ [letöltés ideje: 2015. január 24.]

722 VAN MAAS DE BIE i. m. 912. p.

723 David J. HAYTON: European Successions Law (The Netherlands). Bristol, Jordans, 2002. 401. p.

724 HAYTON i. m. 401-402. p.

– elismerés megállapítására irányuló eljárás lefolytatását, melyben a külföldi határozat formai szempontú felülvizsgálatára került sor.⁷²⁵

Az öröklési rendelet végrehajtásáról szóló törvény az öröklési rendelet IV. fejezetéhez kapcsolódóan a határozatok végrehajthatóvá nyilvánítására irányuló, valamint a végrehajthatóság tárgyában hozott határozatokkal szemben igénybe vehető jogorvoslatokat szabályozza. Végrehajthatóvá nyilvánításra a törvény 2. § 3. cikk 1.

alapján kérelemre kerülhet sor. A kérelmek holland nyelven terjeszthetők elő, az eljárásban jogi képviselő igénybevétele nem kötelező. A kérelemhez mellékelni kell a határozat hitelessége megállapításához szükséges másolatot, valamint a rendelet által előírt az eredeti tagállam hatósága által kiállított formanyomtatványt. E szabályok az elismerés megállapítására irányuló eljárás esetében is alkalmazandók. A végrehajthatóvá nyilvánításra irányuló kérelem tárgyában hozott határozat elleni jogorvoslat (Öröklési rendelet 50. cikk) iránti kérelmet a határozat meghozatalát követő naptól számított 30 napon belül kell előterjeszteni a határozatot hozó bíróságnál. A jogorvoslat tárgyában hozott határozat megtámadására vonatkozó holland eljárás az ún. „beroep in cassatie”

(semmisségi panasz). Az Örökkési rendelet végrehajtásáról szóló törvény mind az elsőfokú jogorvoslati, mind a másodfokú jogorvoslati eljárásra (semmisségi panasz) azonos szabályokat rendel alkalmazni. Közokiratok és bírósági egyezségek esetén a végrehajthatóvá nyilvánítás kérelemre történik, az Örökkési rendelet végrehajtásáról szóló törvény 2. § 3-4. cikkei alapján.

Az örökkési rendelet végrehajtásáról szóló törvény 4. § 8. cikke szerint az európai öröklési bizonyítvány kiállítására Hollandiában a közjegyzőség vált jogosulttá. Az öröklési rendelet 72. cikkében szabályozott jogorvoslati eljárás bírósági hatáskörbe tartozik, az eljárás lefolytatására az európai öröklési bizonyítványt kiállító közjegyző székhelye szerinti „kantonrechter” illetékes. Amennyiben a jogorvoslati eljárás eredményeképpen a „kantonrechter” megállapítja, hogy a kiállított bizonyítvány nem felel meg a valóságnak, határidő tűzésével az európai öröklési bizonyítványt kiállító közjegyzőt a bizonyítvány kijavítására, módosítására vagy visszavonására szólítja fel.

Amennyiben a jogorvoslati eljárás eredményeképpen megállapítást nyer, hogy a bizonyítvány kiállításának megtagadása nem volt indokolt, a „kantonrechter”

meghatározott határidő előírásával a közjegyzőt új – európai öröklési bizonyítvány

725 Német Közjegyzői Intézet tanulmánya i. m. 210. p., HAYTON i. m. 402. p.

kiállítására irányuló – eljárás lefolytatására és határozat hozatalára kötelezi.⁷²⁶ Az európai öröklési bizonyítvány kiállítása tárgyában lefolytatott jogorvoslati eljárás tárgyában hozott határozattal szemben nincs helye fellebbezésnek.

726 Uitvoeringswet Verordening erfrecht §. 4. Artikel 9: „2. Indien de kantonrechter vaststelt dat de Europese erfrechtverklaring niet met de werkelijkheid overeenstemt, als bedoeld in artikel 72, tweede lid, eerste volzin van de verordening, stelt hij een termijn vast waarbinnen de in artikel 8 bedoelde autoriteit van afgifte deze verklaring moet corrigeren, wijzigen of intrekken. 3. Bij toewijzing van het verzoek als bedoeld in artikel 72, tweede lid, tweede volzin van de verordening, stelt de kantonrechter een termijn vast waarbinnen de in artikel 8 bedoelde autoriteit van afgifte een nieuwe beslissing moet nemen.”

6. Haláleset folytán történő tulajdonszerzés Olaszországban