A határon átnyúló öröklési ügyekben kiállított egyéb közokiratok szabályozásának

Az értekezés elemző megközelítése szerint az öröklési rendelet V. fejezetének tárgyi hatálya a hagyatéki vagyon jogi sorsa rendezésének eredményeként kiállított egyéb közokiratokra és bírósági egyezségekre terjed ki. Végigtekintve az öröklési ügyekben kiállított közokiratokat érintő jogegységesítési törekvéseken, a rendelet végső – közokiratokat érintő − szövegváltozatának elfogadásáig a jogalkotás ugyanazon kodifikációs kihívásokon, sok esetben „kodifikációs zsákutcákon” ment keresztül, mint a Brüsszeli Egyezményekben megjelenő közokiratokra vonatkozó szabályozás.

A Német Közjegyzői Intézet összehasonlító tanulmánya egy fejezetben taglalta a határon átnyúló öröklési ügyekben hozott bírósági határozatok, perbeli egyezségek, valamint kiállított egyéb közokiratok elismerésének és végrehajtásának témakörét. Az összehasonlító munka ugyan nem foglalkozott a végrehajthatóság kérdésével, de két fontos kritériumot fogalmazott meg a jövőbeli egységesítési törekvéseket illetően: az öröklési ügyekben hozott határozatokat − függetlenül az eljáró bíróságtól, hatóságtól, közjegyzőtől − a határon átnyúló öröklési ügyekben el kell ismerni, amennyiben megfelelnek a világosság követelményének, és elismerésre alkalmasak.²⁵¹

A 2009-es rendelet tervezet eltérően a jelenlegi 59. cikktől, a bírósági határozatok elismerésének koncepcióját irányozta elő a közokiratok elismerése tekintetében, a határozatoknak megfelelő tükörszabályozás megalkotásával. A javaslat nyilvánosságra kerülését követően számos kritika fogalmazódott meg a közokiratok lehetséges joghatásainak közösségi szinten történő elismerhetőségének, elfogadásának kérdéskörére vonatkozóan is.252 Buschbaum és Kohler a rendelet tervezet előremutató érdemeként értékelte a közokiratok önálló fejezetben történő szabályozását, ugyanakkor alapvető hiányosságként emelték ki a határozatok és az egyéb közokiratok mint intézmények elhatárolásának a hiányát. Az elhatárolás hiányosságán felül a rendelet tervezet közokiratokra vonatkozó legnagyobb problémájaként a téves és következetlen terminológia-használatot jelölték meg. Míg a bírósági határozatok esetében beszélhetünk elismerésről, magának az intézménynek természetéből kifolyólag egyéb közokiratoknál erről nem lehet szó. Egy polgári perben hozott bírósági ítéletnek tartalmilag kötelező eleme a vitatott jogkérdésben való határozathozatal (mint pl.: egy végrendelet

251 A Német Közjegyzői Intézet tanulmánya i. m. 224. p.

252 MÜLLER-LUKOSCHEK i. m. 135. p.

érvényessége vagy örökösi minőség). Közokiratoknál a bizonyító erőnek van fokozott szerepe. A valódiság és a bizonyító erő kérdését szigorúan el kell határolni és megkülönböztetni valamely okiratba foglalt jogviszonytól vagy jogállástól. Míg a valódiság és a bizonyító erő döntően perjogi, addig a közokiratba foglalt jogviszony vagy jogálláselfogadása anyagi jogi kérdés, melyre az öröklésre alkalmazandó jog szabályai lehetnek irányadóak.253

Véleményem szerint a 2009-es tervezetben megjelenő szabályozással szemben a téves terminológia-használaton felül egy jóval nagyobb horderejű hiányosság fogalmazható meg: a rendelet úgy kísérelte meg az öröklési ügyekben kiállított közokiratokra vonatkozó tagállami rendelkezések koordinálását, hogy figyelmen kívül hagyta − a közokiratok természetéből eredő – a határon átlépő közokiratokra vonatkozó szabályozás kodifikációs nehézségeit. A tervezet ignorálta a joghatás kiváltására való alkalmasság kérdését, nem fektetett hangsúlyt a bizonyító erő kérdésére. Átlépett a valódiság kérdésének problematikája felett, és a megtámadás körében a valódiság vélelme helyett az „érvényesség vélelmére” alapozta a szabályozást.254 Figyelemre méltó, hogy a 2009-es tervezet a Preambulum bekezdések között kiemelte, hogy a közokiratok elismerésük tekintetében nem hasonlíthatók a bírósági határozatokhoz. Bár a tervezet hangsúlyt fektetett az intézmény sajátos jellegzetességének, így a bírósági határozatoktól való eltérő jellemzőjének kiemelésére, ugyanakkor e jellegzetességnek megfelelő szabályozás kialakítására mégsem tett kísérletet.

Mind a hazai jogirodalomban Harsági Viktória,²⁵⁵ mind Buschbaum és Kohler²⁵⁶ a határon átnyúló közokiratok bizonyító erejének meghatározásában, lehetséges egységesítő szabályozásában lévő nehézségekre hívja fel a figyelmet. „[…]

közokiratokhoz tipikusan egy fokozott bizonyító erő és jellemzően közvetlen végrehajthatóság kötődik”.²⁵⁷ E „fokozott bizonyító erő” más tagállam történő elfogadásához – amennyiben lehetséges − fokozott óvatossággal szabad csak nyúlni.

Ugyanis a közokiratok sok esetben nem képesek egyazon bizonyító erő kiváltására a

253 Markus BUSCHBAUM − Marius KOHLER: Vereinheitlichung des Erbkollisionsrechts in Europa. Zweiter Teil. GPR, 4/2010. 164. p. [Továbbiak: „BUSCHBAUM – KOHLER (2010b)”]

254 A 2009-es rendelet tervezet (26) Preambulum bekezdése így fogalmazott: „A közokiratok elismerése azt jelenti, hogy az okirat tartalmát illetően ugyanolyan bizonyító erővel és ugyanolyan hatással bírnak, mint származási országukban, és vonatkozik rájuk az érvényesség vélelme, amely megtámadás esetén megszűnhet.”

255 HARSÁGI Viktória: Okirati bizonyítás a modern polgári perben. Budapest, HVG-Orac, 2005. 101. p.

[TOVÁBBIAKBAN:„HARSÁGI (2005)”].

256 BUSCHBAUM – KOHLER (2010b) i. m. 164-165. pp.

257 HARSÁGI (2005) i. m. 101. p.

származási államtól eltérő más államban. Elképzelhető az is, hogy a forum (lex fori) a külföldi bizonyító hatást nem ismeri, esetlegesen nem ismerheti el.²⁵⁸ Közokiratok (bizonyító erejének) hatáskiterjesztését tovább bonyolítja a közokiratok bizonyító erejének kodifikáltsága. Harsági Viktória rámutat: „A kontinentális jogtól eltérő módon, az angol és amerikai jogban nincs törvényileg előre rögzítve az okiratok bizonyító ereje.

[…] A kontinentális országok szabályozása jellemzően törvényileg előre rögzíti az okiratok (alaki) bizonyító erejét […].”259

A 2012 januárjában nyilvánosságra hozott, Hess, Jayme és Pfeiffer közreműködésének eredményeként született Heidelbergi jelentés széleskörű összehasonlító vizsgálat keretében mutatott rá a közokirati szabályozás fontosságára a határon átnyúló öröklési jogvitákban. A Heidelbergi Szakértői Bizottság tanulmányában világossá tette, az egyes hagyatéki ügyekben kiállított közokiratoknak államonként igen sokféle fajtája van, bizonyító erejüket tekintve igen különbözőek, és ezáltal különböző jogintézmények megvalósítását célozzák. A Heidelbergi jelentés a közokiratok bizonyító erejének három szintjét különböztette meg: 1.) azt a bizonyító erőt, mely az okirat valódiságából ered (valódiság vélelme), 2.) azt a bizonyító erőt, ami az okiratba foglalt tényállásból (a jogügyletre vonatkozó akaratnyilvánítás tényéből) eredeztethető, valamint 3.) az ún. esetleges bizonyító erőt, mely valamely közokiratba foglalt jogi jelentőségű tények közhitelű tanúsításából ered.²⁶⁰

258 BUSCHBAUM – KOHLER (2010b) i. m. 165. p.

259 HARSÁGI (2005) i. m. 268-269. p.

260 Burkhard HESS − Erik JAYME −Thomas PFEIFFER: Stellungnahme zum Vorschlag für eine Europäische Erbrechtsverordnung Version 2009/157 (COD) vom 16.1.2012. Brüssel, Europäisches Parlament, 2012.

44. p. forrás: http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/note/join/2012/462430/IPOL-JURI_NT%282012%29462430_DE.pdf [letöltés ideje: 2015. február 8.]