Az elismerés szabályozása

A rendelet 39. cikk (1) bekezdése értelmében egy tagállamban hozott határozatot a többi tagállamban is elismerik, anélkül, hogy külön eljárást kellene lefolytatni (automatikus elismerés)203. E szabály a Brüsszel-I. rendeletben lefektetett, az EU tagállamok által az igazságszolgáltatás terén megteremtett kölcsönös bizalom újabb visszacsatolásaként értelmezhető.²⁰⁴

201 Lásd 31. cikk szabályát: „Ha egy személy az öröklésre alkalmazandó jog alapján őt megillető dologi jogra hivatkozik, azonban azon tagállam joga, ahol e jogra hivatkozik, nem ismeri a kérdéses dologi jogot, a szóban forgó jogot – szükség esetén és amennyire lehetséges – az említett állam jogában létező, hozzá legközelebb álló dologi joghoz kell hozzáigazítani, figyelembe véve az adott dologi jog által megvalósítani kívánt célokat és érdekeket, valamint a hozzá fűződő joghatást.”

202 A határon átnyúló öröklési ügyek rendezése körében Ausztria által megkötött két-és többoldalú nemzetközi megállapodásokat lásd III. fejezet 3.6. pontjában! Németország az elismerés a végrehajtás tárgyában kétoldalú megállapodást kötött Svájccal 1929. november 2-án (RGBl. 1930 II 1066), Olaszországgal 1936. március 9-én (RGBl. 1937 II 145), Ausztriával 1959. június 6-án (BGBl. 1960 II 1246), Belgiummal 1958. június 30-án (BGBl. 1959 II 766), Nagy-Britanniával 1960. július 14-én (BGBl.

1961 II 301), Görögországgal 1961. november 4-én (BGBl. 1963 II 109), Hollandiával 1962. augusztus 30-án (BGBl. 1965 II 27), 1977. július 17-én Norvégiával (BGBl. 1981 II 342) és 1983. november 14-én

Spanyolországgal (BGBl. 1987 II 35). forrás:

http://ec.europa.eu/civiljustice/publications/docs/report_conflits_allemagne.pdf 9-10. p. [letöltés ideje:

2015. június 10.]. Hollandia nemzetközi elemet tartalmazó öröklési jogviszonyai rendezése során szerződéses kötelezettséget vállalt Belgiummal (1925), Olaszországgal (1959), Ausztriával (1963) és

Németországgal (1963). Lásd a hivatkozott megállapodásokat

http://ec.europa.eu/civiljustice/publications/docs/report_conflits_paysbas.pdf 586. p. [letöltés ideje: 2015.

június 10.]

203 Robert FUCIK: Anerkennung und Vollstreckung. In. Martin SCHAUER − Elisabeth SCHEUBA: Europäische Erbrechtsverordnung. Wien, Manzsche Verlags- und Universitätsbuchhandlung, 2012. 62. p.

[Továbbiakban: „FUCIK (2012)”]., Kropholler ipso iure, a Jenard jelentés automatikus elismerésként minősíti az elismerés e típusát. KROPHOLLER – VON HEIN i. m. 615. p.

204 MÜLLER-LUKOSCHEK i. m. 132. p., valamint LÜBCKE:i. m. 464. p., KROPHOLLER – VON HEIN i. m.555.

p.

A Brüsszel-I. rendelet szabályozásával összhangban²⁰⁵ az öröklési rendelet ugyan önálló cikkben foglalkozik a részleges végrehajthatóság kérdésével,²⁰⁶ ugyanakkor a részleges elismerés lehetősége, esetleges kizárása a normaszövegben nem került rögzítésre. Az 55. cikk rendelkezéséből eredően úgy vélem, a rendelet a határozatok részleges elismerésének teret enged, amennyiben a külföldi határozat több kereseti igényre vonatkozik, mely kereseti követelések önállók és elkülöníthetők, és a határozat (ill. a határozat adott része) a rendelet tárgyi hatálya alá sorolható.207

Az öröklési jogvitákból eredő peres eljárások (hagyatéki perek) sajátossága, hogy a hagyatéki perekben hozott ítéletek döntő többsége megállapító (ipso iure elven alapuló öröklési jogi rendszerek) vagy jogalakító (aditionális öröklési jogi rendszerek) ítélet. A szabályozott jogviszonyok e sajátosságára tekintettel az öröklési rendelet érdemeként emelhető ki, hogy a 39. cikk (2) bekezdése lehetővé teszi az elismerés megállapítására szolgáló külön eljárás lefolytatását, amennyiben „az érdekelt fél […] egy jogvita elsődleges tárgyává egy határozat elismerését teszi” [39. cikk (2) bekezdése]. További párhuzam vonható a már hatályon kívül helyezett Brüsszel-I. rendelet 33. cikk (2) bekezdése és az öröklési rendelet 39. cikk (2) bekezdése között. Kengyel Miklósnak az elismerés megállapítására szolgáló eljárás körében kifejtett elemzését véleményem szerint az öröklési rendeletre is irányadónak kell tekinteni: az egyszerűsített elismerési eljárás „[…] mindegyik tagállamban közvetlenül alkalmazható, és alkalmazási területe kiszorítja az autonóm jogot”.²⁰⁸

A Brüsszel-I. rendelet által megteremtett jogtechnikai megoldás visszásságai tekintetében az öröklési rendeletnek sem hozott előrelépést.²⁰⁹ Az elismerés megállapítására irányuló eljárást az öröklésben „érdekelt fél” kérelmezheti. A rendelet nem határozza meg az „érdekelt fél” fogalmát, így álláspontom szerint hasonlóan a Brüsszel-I. rendelethez az érdekelt személy nem szükségszerű, hogy egybe essen a

205 Lásd erről GEIMER (2010c)i. m. 614-615. p., valamint Kropholler KROPHOLLER – VON HEIN i. m. 552.

p.

206 A redelet 55. cikke lehetővé teszi, hogy részítéletek, valamint határozatok egyes részeire is kérelmezhető exequatur eljárás lefolytatása.

207Geimer megközelítése szerint a részleges elismerés előfeltételezi a szétválaszthatóságot. Álláspontja szerint részleges elismerés további feltétele, hogy csak hivatalból kerülhet rá sor. Lásd GEIMER (2010c) i.

m. 614. p. Kropholler / von Hein szerint részleges elismerés, csakúgy, mint részleges végrehajthatóság akkor lehetséges, ha a külföldi határozat több igényre vonatkozik. KROPHOLLER – VON HEIN i. m. 552. p.

208 KENGYEL i. m. 117. p.

209 Geimer ugyan üdvözítendőnek tartja a Brüsszel-I. rendelet által megteremtett egységes elismerés megállapítására irányuló eljárás bevezetését, ugyanakkor aggályait fejezi ki a végrehajthatóvá nyilvánításra való utalás miatt. Véleménye szerint ezáltal elmosódik az elismerés és az exequatur közötti különbségtétel:

az első eljárás megállapításra irányul, a második jogalakításra. Lásd részletesen GEIMER (2010c) i. m. 616.

p.

származási állam szerinti (alap)eljárásban részt vett féllel (illetve jogutódjával),²¹⁰ harmadik személy is lehet, amennyiben az öröklési jogviszonyból jogok illetik, illetve kötelezettségek terhelik.

A 39. cikk (3) bekezdése alapján „Amennyiben egy tagállam bírósága előtt folyó eljárás kimenetele az elismeréssel kapcsolatos előzetes kérdés eldöntésétől függ” az elismerő állam bírósága jogosult az előkérdés elbírálására. Berquist megközelítése szerint az elismerő állam bírósága ezáltal a szabály által a jogvitához kapcsolódó olyan előkérdés tekintetében is jogosult dönteni, amelyre az elismerés hatálya nem terjedhetne ki (pl.: nem tartozik a rendelet tárgyi hatálya alá) vagy az előkérdés vonatkozásában a bíróságnak nincs joghatósága.211 Fontos azonban kiemelni, hogy ehhez a közbenső elismeréshez jogerőhatás itt sem fűződik.

Az öröklési rendelet a külföldi határozat belföldön történő elismerésének megtagadására négy esetben biztosít lehetőséget: a.) az ún. közrendi záradék [40. cikk a) pont], b.) a bírósági meghallgatáshoz fűződő jog megsértése esetén [40. cikk b) pont] és összeegyeztethetetlenség okán {c.) összeegyeztethetetlenség az elismerő államban hozott döntéssel, d.) összeegyeztethetetlenség egy másik államból eredő döntéssel [40 cikk c)-d) pontok]} kerülhet sor. A 40. cikkben szabályozott elismerés megtagadási okok taxatív jellegűek, egyéb okra hivatkozással határozat elismerését nem lehet megtagadni.²¹²

Az elismerés megtagadási okok figyelembe vételéhez az (58) Preambulum bekezdésbe foglalt rendelkezés nyújt iránymutatást. Az öröklési rendelet előremutató érdemeként emelhető ki, hogy ̶ túllépve mind a Brüsszel-I. rendelet, mind a Brüsszel-Ia.

rendelet szabályozásán ̶ az (58) Preambulum bekezdés a közrendi záradékra történő hivatkozás lehetőségét korlátok közé szorítja: egyrészt rögzíti a szabály kivételes körülmények között történő alkalmazhatóságát, másrészt az Európai Unió Alapjogi Chartájának, különösen 21. cikke tiszteletben tartásának kötelezettségét. Lübcke a közrendi kontroll [40. cikk a) pont] rendeletbe való beillesztését nélkülözhetetlennek ítéli.213 Ezt a nézetet támasztja alá az értekezés összehasonlító kutatásának eredménye is:

210 Lásd GEIMER (2010c) i. m. 621. p., Berquist álláspontja szerint az érdejelt fél fogalma az eredeti eljárásban résztvevő fél jogutódjára is kiterjed. Ulf BERGQUIST: Recognition, Enforceability and Enforcement of Decision. In. Ulf BERGQUIST− Domenico DAMASCELLI – Richard FRIMSTON – Paul LAGARDE –Felix ODERSKY – Barbara REINHARTZ: EU Regulation on Succession and Wills. Köln, Verlag Dr. Otto Schmidt KG, 2015. 187. p.

211 BERGQUIST i. m. 188. p.

212 Hertel álláspontja szerint az egyes elismerés megtagadási okok vonatkozásában az Európai Unió Bíróságának a Brüsszel-I. rendelet körében adott jogértelmezése az öröklési rendeletre nézve irányadónak tekinthető. Hertel a Solo Kleinmotoren / Boch (C-414/92); a Korombach / Bamberski (C-7/98); a Renault / Maxicar (C-38/98) valamint az Apostolides / Orams (C-420/07) ügyeket emeli ki. HERTEL i. m. 429. p.

213 LÜBCKE i. m. 473. p.

Az öröklési rendelet alkalmazását megelőzően valamennyi, az értekezés által vizsgálat alá vett állam határozatok elismerése és végrehajtására irányadó szabályozásában az elismerés megtagadási okok között megjelent a közrendi záradék intézménye. A tagállamok a határon átnyúló öröklési jogviszonyaik koordinálása tekintetében is kitartottak a közrendi kontroll rendeletbe történő emelésének szükségessége mellett, annak ellenére, hogy a közrend fogalmát és kérdését az államok általánosságban véve megszorítóan értelmezik. Véleményem szerint a közrend megítélése kapcsán az eljárásjogi értelemben és az anyagi jogi értelemben vett közrend megsértése tekintetben a Brüsszel-I. rendelet szabályait214 irányadónak kell tekinteni.

A bírósági meghallgatáshoz fűződő jog megsértésére [40. cikk b) pont] és az összeegyeztethetetlenségre {i.) összeegyeztethetetlenség az elismerő államban hozott döntéssel, ii.) összeegyeztethetetlenség egy másik államból eredő döntéssel [40 cikk c)-d) pontok]} irányadó szabályok a Brüsszel-I. rendelet 34. cikkével és a Brüsszel-Ia.

rendelet 45. cikkével állíthatók párhuzamba. A bírósági meghallgatáshoz fűződő jog megsértése mint elismerés megtagadási ok körében az eljárást megindító irat értelmezése során az öröklési rendelet is tekintettel van a germán jogcsalád, a romanista perjogok és az angolszász jogrendszer közötti különbségre, amikor „eljárást megindító irat vagy az azzal egyenértékű irat” kézbesítéséről rendelkezik. Ugyanígy párhuzam vonható az összeegyeztethetetlenségre irányadó rendelkezés és a Brüsszel-I. rendelet, valamint a Brüsszel-Ia. rendelet szabálya között: az egymásnak ellentmondó ítéletek megakadályozását hivatott biztosítani ̶ a perfüggőségi szabályok mellett ̶ az öröklési rendelet 40. cikkének c)-d) pontjai is.

Az elismerést illetően még ki kell emelni a „révision au fond” intézményének rendeletben történő megjelenését (41.cikk). Fucik az érdemi felülvizsgálat tilalmát az egységen alapuló európai igazságügyi térség és a sokat hangoztatott kölcsönös bizalom külső megnyilvánulási formája mintapéldányának minősíti, melynek határát a közrendi klauzula szabja.215 A Geimer által a „nemzetközi határozat esszenciájaként” minősített intézmény216 révén ̶ mely a 2007. október 30-i Luganói Egyezményben,217 a Brüsszel-I.

rendeletben,218 és a Brüsszel-Ia. rendeletben219 is megjelenik ̶ az európai jogalkotó az

214 Lásd részletesen KROPHOLLER – VON HEIN i. m.566-574. p.

215 FUCIK (2012)i. m. 64. p.

216 Lásd GEIMER (2010c) i. m. 705. p.

217 Egyezmény a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról. Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2007. 12. 21. L 339/3. 36. cikke szerint.

218 A Brüsszel-I. rendelet 36. cikke.

219 A Brüsszel-I. rendelet 52. cikke.

örökléssel összefüggő jogvitákban is a határozat érdemi felülvizsgálatának kizártságát írja elő mind az elismerés, mind a végrehajthatóság stádiumában. E szabály értelmében az elismerő (végrehajtó) állam bírósága sem elsőfokú, sem másodfokú eljárás során nem vizsgálhatja érdemben a külföldi határozatot: a származási állam eljárásában bekövetkezett eljárásjogi, anyagi jogi, vagy a tényállás helyességét illető jogsértés lehetséges fennállását.220 E körben egy-egy jogintézmény különböző jogrendszerek szerinti minősítésbeli különbsége anyagi jogi vagy eljárásjogi szempontból jelentéktelen.221

220 KROPHOLLER – VON HEIN i. m. 605-606. p.

221 Geimer példaként az elévülés intézményét emeli ki. GEIMER (2010c) i. m. 705. p.