A bizonyítvány kibocsátására irányuló eljárás

A bizonyítvány kiállítására nem hivatalból kerül sor, az eljárás a jogosult személy kérelmével indul. A 63. cikk³¹⁶ e jogosultsággal az örökösöket, hagyományosokat, végrendeleti végrehajtókat és hagyatéki gondnokokat ruházza fel.³¹⁷ Az érdekelt személy a kérelem benyújtásához igénybe veheti a 81. cikk (2) bekezdésében megjelölt formanyomtatványt, ugyanakkor ennek alkalmazása nem kötelező.318 A 65. cikk (3) bekezdése tizenhárom pontban jelöli meg a kérelem kötelező tartalmi elemeit, mely feltüntetésének vagy mellékelésének elmulasztása a bizonyítvány kiállításának megtagadását vonja maga után.

A bizonyítvány sajátosságainak bemutatásához kapcsolódóan az egyes elemek közül három alpont kiemelését tartom indokoltnak. Elsőként az f)-ben megjelölt bizonyítvány célzott rendeltetését, mely a 63. cikk (2) bekezdésben megjelölt jogosultságok (örökösi/hagyományosi minőség, vagyontárgyak átadásának lehetősége, végrendelet végrehajtása, hagyaték kezelése) igazolását biztosítja a kérelem megfelelősége esetén.319 A h) pontban kiemelt tények feltüntetése, melyre az érvényesíteni kívánt jog alapozható, valamint az l) pontban rögzített nyilatkozat, melyben a kérelmező kijelenti, hogy legjobb tudása szerint az igazolandó tényekkel kapcsolatosan

belföldön szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, az eljárás lefolytatására az az „Amstgericht”

rendelkezik illetékességgel, amelynek területén az elhunyt szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett.

Amennyiben az örökhagyó szokásos tartózkodási helye elhalálozásának időpontjában nem belföldön volt, az a bíróság rendelkezik kizárólagos illetékességgel, amelynek területén utolsó szokásos tartózkodási helye volt az örökhagyónak. Amennyiben az örökhagyó belföldön nem rendelkezett szokásos tartózkodási hellyel Berlinben „Amstgericht Schöneberg” kizárólagos illetékességű.

Hollandiában a hagyatéki jegyzékek nyilvántartása és vezetése bírósági hatáskörbe tartozik, ugyanakkor az öröklési bizonyítvány kiállítására a közjegyzőkről szóló törvény értelmében elsősorban az adott öröklési ügyben eljáró hagyatéki közjegyző kötelezettsége. Kérdésként merülhet fel, hogy a kialakításra váró újabb nyilvántartás vezetését is a „griffier” feladatkörébe utalják (tekintettel arra, hogy az örökhagyó által végintézkedésében előirányozott jogválasztás megfelelősége tárgyában a „griffier” döntenek), vagy a

„Koninklijke Notariële Beroepsorgansatie” (Holland Országos Közjegyzői Kamara) lesz egy újabb hatáskörrel gyarapodva jogosult a „Centraal Testamenten Register”(Végintézkedéses Központi Nyilvántartási rendszerének) mintájára. Az „Uitvoeringswet Verordening erfrecht (Továbbiakban:

„Örökkési rendelet végrehajtásáról szóló törvény”) 4. § 8. cikke alapján az európai öröklési bizonyítvány kiállítására Hollandiában a közjegyzőség vált jogosuttá.

316 A rendelet 63. cikk (1) bekezdése értelmében

317 Ellentétben a német öröklési joggal (§§ 792, 896 ZPO) a kérelmezési jogosultság a hagyatéki hitelezőkre nem terjed ki. Ettől függetlenül a 70. cikk (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a jogos érdekük bizonyítása esetén részükre a bizonyítványról egy vagy több hiteles másolat állítható ki. S^Üß (2013) i. m. 737. p., LANGE (2014) i. m. 163. p., HERTEL i. m. 482. p.

318 SCHAUER i. m.87. p., DORSEL – SCHALL i. m. 40. p., HERTEL i. m. 483. p.

319 Az egyeztető tárgyalások során felmerült egy ún. rész-öröklési tanúsítvány létrehozásának gondolata is.

A 2009-es rendeletjavaslat 39. cikke kifejezetten rendelkezett egy olyan résztanúsítvány kiállításáról, mely a hagyatékhoz kapcsolódó egyes részjogok, részjogosítványok tanúsítására szolgált volna. A rendelet végső szövegváltozatába végül nem került be az intézmény, de a 63. cikk (2) bekezdése révén lehetővé vált az egyes örökösök, hagyományosok, végrendeleti végrehajtók és hagyatéki gondnokok jogainak külön-külön történő igazolása. In. Süß (2013) i. m. 740-741. p., DORSEL – SCHALL i. m. 42. p.

nincs jogvita folyamatban. A rendelet nem tartalmaz arra nézve előírást, hogy a kérelmet milyen nyelven kell előterjeszteni. Így e körben vélhetően a lex fori elve alkalmazandó.³²⁰

Az eljárás következő szakaszában a kiállító hatóság megvizsgálja a kérelmet.

Magának az eljárásnak a lefolytatását nem szabályozza a rendelet, hanem teret enged a tagállami belső szabályok kialakításának.321 A szabad bizonyítás elvének megfelelően folytatják le a hatóságok az eljárást, illetve további bizonyítékok előterjesztésére szólíthatják fel a kérelmezőt. Abban az esetben, ha a kiállító hatóság arra az eredményre jut, hogy a kérelem megfelel a fentebb ismertetett feltételeknek, haladéktalanul kiállítja a bizonyítványt.322 Míg a kérelem esetén a 81. cikkben megjelölt formanyomtatvány használata lehetőség, a bizonyítvány kiállítására kötelezettséget keletkeztet. A kérelem tükörképeként a bizonyítvány tartalmi elemei is katalógusszerűen,323 tizenöt pontban kerültek deklarálásra.324 Jelentős eltérés azonban, míg kérelem esetén valamennyi tartalmi elem betartása kötelező, addig a bizonyítványnak nem kell valamennyi, a 68.

cikkben rögzített elemet tartalmaznia, csak azokat, melyekből a kiállítás célja egyértelműen kitűnik.325

A kiállító hatóság arra az eredményre is juthat, hogy a kiállítás feltételei nem állnak fenn. A rendelet két esetkört szabályoz, mely több kritikai megjegyzésre késztet: a

320 HERTEL i. m. 484. p.

321 SCHAUER i. m. 87-88. p. A rendelet 66. cikke az eljárás fő vonásait határozza meg, mely zsinórmértékül szolgálhat a tagállami hatóság számára. HERTEL i. m. 497. p.

322 A hatóság a bizonyítvány kiállítására irányuló eljárásban a kérelem teljességét és helyességét köteles vizsgálni. HERTEL i. m. 498. p.

323 Még a rendelet első, 2009-es szövegváltozatának megjelenése előtt a Német Közjegyzői Intézet tanulmányában felvetett öröklési tanúsítvány gondolatát folytatva, az egyes európai szereplők az intézmény hatékony megteremtésének garanciájaként az öröklési tanúsítvány tartalmának precíz meghatározása mellett emeltek szót. Fabio Padovini hét pontban rögzítette az európai öröklési tanúsítvány kötelező tartalmi elemeit: 1. a halálesetre alkalmazandó jog megjelölése, 2. örökösök, végrendeleti végrehajtók és a hagyatéki gondnokok megjelölése, 3. az öröklés jogcímének pontos megjelölése (törvényes öröklés vagy végintézkedésen alapuló, öröklési szerződés intézménye), 4. az örökrész mértékének rögzítése, 5.

végintézkedés rendelkezése esetén az örökösöket terhelő kötelezettségek, vagyoni terhek, 6. a hagyatéki gondnok és a végrendeleti végrehajtó jogosultságainak megjelölése, 7. a hagyaték részét képező ingatlan vagyon. In. PADOVINI i. m. 158-159. p. Brigitta Lurger ezen elemeken felül a halál a halál esetére szóló végintézkedés (végrendelet, öröklési szerződés) hitelesített másolatát, mint szükségszerű tartalmi elem előírását vélte fontosnak. Brigitta LURGER: Der Europäische Erbschein – ein neues Rechtsinstrument für Notare und Rechtspraktiker in Europa. In. Walter H. RECHBERGER (Hrsg.): Brücken im europäischen Rechtsraum. Europäische öffentliche Urkunde und Europäischer Erbschein. Wien, Manzsche Verlags- und Universitätbuchhandlung, 2010. 55. p.

324 Az egyes tartalmi elemek három részre oszthatók: 1.) az első hét pontban rögzített elemként (a-g) között quasi „rubrum”-ként az örökhagyóra, a kérelmezőre és a bíróságra vonatkozó adatok, 2.) a második csoportba (h-k) pontok között) az igazolandó öröklési jogot alátámasztó jogi alapok, úgymint az öröklési szerződés, az öröklésre irányadó jog, halál esetére szóló rendelkezések, végül harmadikként, 3.) az igazolandó öröklési jog, nevezetesen az örökösöket megillető örökrész mértéke, végrendeleti végrehajtásra vagy hagyatéki vagyonkezelésre vonatkozó rendelkezések és korlátozások. In. Süß (2013) i. m. 739-740.

p.

325 SCHAUER i. m. 88. p.

67. cikk a) és b) pontjában megjelölt tényállások mindegyike hiányos. Az a) pont esetén a jogorvoslati eljárás folyamatban léte vélhetően azon eseteket foglalja magában, amikor harmadik személy részéről akadály merül fel³²⁶ a bizonyítvány kibocsátása ellen, a b) pont esetén a hatóság által örökösnek „nevezett” vagy a nemzeti jog által igazolt személy annak ellenére kéri az öröklési bizonyítvány kiállítását, hogy a jogaira kihatással lévő eljárás (adott esetben jogorvoslati eljárás) számára eredménytelenül végződött.327

Schauer a kiállítás megtagadási okok listáját igen szűkként értékeli, főként, ha harmadik személyek jogorvoslati jogai tekintetében. Továbbá felveti azon kérdést, hogy mi történik, ha egy nyilvánvalóan alakilag érvénytelen végintézkedés tartalmaz örökösnevezést, vagy ha a kérelmező joghatósággal nem rendelkező állam hatóságához nyújtja be a bizonyítvány kiállítására irányuló kérelmét?328

Alappal vethető fel a kérdés: mi a jogkövetkezménye, ha a kiállító hatóság nem a formanyomtatvány alkalmazásával állítja ki a bizonyítványt? Wilsch álláspontja szerint figyelembe véve a rendelet előírását, az így kiállított bizonyítvány nem tekinthető közokiratnak.329

Néhány gondolat erejéig még szeretnék kitérni a bizonyítvány kiállításának időpontjára. A rendelet expressis verbis nem határozza meg, hogy milyen időpontban kerüljön sor a bizonyítvány kibocsátására, a 67. cikk mindössze annyit rögzít, hogy

„haladéktalanul” a 65-66. cikkben előírt feltételek megfelelősége esetén. Egy konkrét időpont előírásának hiánya vélhetően a különböző tagállamok hagyaték átadására vonatkozó szisztémájának eltérő voltára vezethető vissza. A jogrendszerek jelentős differenciája miatt szinte lehetetlen volt fix határidő rögzítése, így tágra szabva, az érdekelt jog, jogviszony vagy jogkör igazolását követően kerülhet sor a bizonyítvány kiállítására.330

Az eredeti bizonyítvány a kiállító hatóságnál marad, a kérelmező és minden olyan személy számára akinek jogosultsága igazolásához érdeke fűződik,331 részére

326 Osztrák és magyar perspektívából vizsgálva gyakorlat példán szemléltetve, erre akkor kerülhet sor, ha Ausztriában a bíróság által elismert, Magyarországon a közjegyző által kibocsátott teljes hatályú hagyatékátadó végzésben megjelölt örökös európai öröklési bizonyítvány kiállításáért folyamodik, miközben vele szemben hagyatéki pert indítottak. In. SCHAUER 2012 i. m. 88-89. p.

327 Hagyatéki per elvesztése esetén.

328 SCHAUER i. m. 88-89. p.

329 SÜß (2013) i. m. 738. p.

330 SCHAUER i. m. 89. p.

331Hertel a 70. cikk (1) bekezdésének pontatlan terminológiájában lévő visszásságokra mutat rá: „[…] a kérelmező, illetve bármely, jogos érdekét bizonyító személy […]” fogalmában benne foglaltatik az örökösön felül a hagyományos, a hagyatéki gondnok, a végrendeleti végrehajtó is, ugyanígy a hagyatéki hitelező vagy akár a szerződéses örökös is. E rendelkezés alapján a gyakorlatban elképzelehetővé válik,

másolat kerül kiállításra.³³² Rendhagyó sajátossága az intézménynek, hogy a másolatok korlátozott ideig érvényesek, a kiállítástól számított hat hónap elteltéig.³³³

A 70. cikk (3) bekezdése lehetővé teszi a hiteles másolatok érvényességi idejének meghosszabbítását vagy újabb másolatok kiállításának lehetőségét. A rendelet e szabályai különösen kifogásolhatók kidolgozatlanságuk miatt: a rendelkezésekből nem olvasható ki, hogy ilyen esetben új eljárást kell-e lefolytatni, melyet kérelmezni kell vagy azt a hatóság hivatalból folytatja le. A bizonyítás oldalról vizsgálva a kiállító hatóságnak a kiállított bizonyítvány és a meghosszabbítás iránti kérelem köztes időtartama alatt időközben bekövetkezett körülményeket fel kell-e tárnia?334