PARLAMENT A FÖLD ALATT

Ez is Oroszországban történt. A Romanovok birodalmában ugyanis már régi idők óta nem igen esődnek banális esetek. No hát ez sem banális.

Kiderült, hogy Oroszországnak parlamentje van. A parla-ınent nem régen ült össze. Írók, tudósok, iparosok, kereskedők és a többi voltak a tagjai. Egy teljes és tökéletes parlament. Ugy tervezték, akik csinálták, hogy előbb vagy utóbb csak jön a nagy égszakadás. Valami iszonyúság történni fog. Kell, hogy történjen.

Mikor aztán feje tetején áll a szent birodalom, ők hirtelen előállnak:

- Orosz nép, íme a ti konveııtetek. Ezennel folytatjuk a tárgyalásokat.

Mindenképpen titkos választás után ült össze az orosz ment. A föld alatt. Egy pinceszeríí, rejtett teremben. Ideális parla-ment- volt. Nők is kaptak benne helyet.

Megjegyezzük, hogy ez a világ legkoınolyabb dolga. Ez a par-lament nagyon komoly dolog volt. Terhes mindennemű parpar-lamenti ıııiazmáktól. Mindjárt az első ülésen hevesen csaptak össze a pár-tok. Az alkotmányos konzervatívek ültek jobboldalon. A forradal-mi szocialisták a szélső-jobboldalon. Közöttük tarka pártok. Talán eppen csak a koaliciót nem ismerte ez az egyébként ideális parlament.

l3(_)

Második napon a revolúcionáriusok bejelentették az obstrukciót, mivel szónokuk szerint a jobboldali pártok a cári udvarral trafikál-nak. A jobboldalon nagy volt a méltatlankodás. Fölvették a nekik dobott kesztyűt, s hangsúlyozták, hogy rendet fognak csinálni.

Az autokrácia közös gyűlölete már hannadik napon sem tudta egy pillanatra sem kibékíteni az ellenfeleket.

Negyedik napon már avval kecsegtették egymást az emberek, hogy Guillotin mesternek van egy nagyon elmés taláhnánya, s nem lehet tudni, hogy melyik napon tör ki istenigazában az orosz forradalom.

Ötödik napon talán a padokat törték össze. Hatodikon talán egymás fejét. A hetediken rettenetesen izgatott ülés lehetett, mert a lánna a föld alól is kizsibongott. Jött a rendőrség, s bevitte a dutyiba az egész parlamentet.

Jó, hogy a cároknak nincsenek jó ötleteik. Mert ha volnának, Miklós cár megíratná e titkos parlament tanulságos történetét.

Vagy a jegyzőkönyvét publikáltatná, ha el nem tépték az obstrukto-rok, s megkérdené nyomorult millióit:

- Hát ez kell nektek?

EN 1965. zpzizia z7. A. E.

82. ENYESZET

Bemutató előadás a Nemzeti Színházban -I.

Gorkij is megírta: akkor pedig már kipróbált téma. Többet ér egy kemény öreg pásztor, mint e göthös ifjú király. A nóta ugyan másként mondja. Úgy is igaz. Ígšy is igaz. Az olyan asszony ellen, ki csak arra született, hogy csókokat fogadjon el, tessék azonnal beadni a válópört, mihelyst ön, a férj, nem tud örökösen csókolózni.

Mert ön, Ádám úr, nem olyan szerencsés, mint bibliai ősapja.

Onnek édesapja is lel1et,s kész a tragédia, mert Éva, a turbékoló kedvű Éva nem válogatós.

Ebből darabot írni nem rossz goııdolat. Igaz, hogy nem új eset, de éppen ezért. ÉS mi sokért nem adtuk volna, ha Géczy István és Hegedüs Gyula csak éppen erről írnak. Hát nem elég ez? A magyar drámaíróknak nem utolsó naívságuk, hogy félnek egy egyszerű, de

erős és szűz esettől. Ok egy este s három fölvonásban el akarjákII

intézni az időknek minden problémáit. Nagy része van ebben a szocialis apostolkodás nyegle divatjának. Az áldott, derék közép-szerűségek azt hiszik, hogy nekik a házasságtörés legkülönebb ese-teit sem illik tárgyahıi másként, mint hogy közöljék véleményeiket a szocializmusról, a régi és új világfelfogások harcáról, a nietzscheá-nizmusról s mindarról, aminek tessék elhinni, ritkán van szerepe a mindennap izgató és sokaságos tragédiáiban. Géczy István és Hegedüs Gyula darabjának is az a legnagyobb hibája, hogy nem merték csupán azt megírni, mint lesz egy nyugtalan vérű nagyon-asszony szerelmes az ő erőteljes apósába fiatal, degenerált férje oldalán. Ezer szerencse, hogy Géczy István erősebb, Hegedüs Gyula pedig ügyesebb (így gondoljuk) ember, mintsem elfelejtkezzenek arról, hogy nekik mégis csak az a legnagyobb kötelességük és érde-kük, hogy izgató és hatásos drámát írjanak. És ha egy kicsit gúzsokba kötik is alakjaik lábait, megcsinálják, amit akartak.

A darabjuk sardou-ian ügyes, izgató, érdekes, holott ők nemcsak Sardou-tól tanultak. Ez az, ami tetszeni szokott, s kár, hogy szezón végén járunk. Ez a darab sok előadást érne.

II.

Miklós Gábor a Kárpátok vadonjában él együtt a fiával, Alberttel s ennek a feleségével, Bellával. Gábor ötvenéves dalia.

A fia gyönge legény, aki külföldön tanult. Sokat tanult, sokat szere-tett. Az anyja szívbajos volt. A szívbajos anyák fiainak nagy tehet-ségiík van arra, hogy olyan nőt találjanak, ki nagyon is csupán nő.

Ez Bella is. Az öreg először nem szereti a menyét, s végül szeretné elszeretni a beteg fiától. El tudja ezt rendezni a lelkiismeretével.

O azt vallja, hogy ez a mai generáció beteg. Az ő fia típus. A mai férfiak tele vannak teóriákkal, makacs indulatokkal. De nem fér-fiak. Nincs ok őket kímélní. Egyébként is örökösen harcban vannak. Géczy István és Hegedüs Gyula ugyanis a modemséget gyengeségnek látják. Albert reformokat akar nagy birtokukon, gyá-rakat, műhelyeket. Modem, szociális elveket hirdet. Afféle über-laırzsoa. Az örege konzervatív, kemény ököl-ember, lófékező, med-veölő. Mikor a menyét bánatosnak látja, mert az ura nem foglal-kozik vele, hamar kimondja a szentenciát: a férjnek mindig rá kell érni turbékolni. Ami tetszik Bellának, s észrevehetően tetszett a ııı'-zőtér asszonyainak is. Am Albert szereti is Bellát, úgy, ahogy a zlegeneráltak szeretnek. Néha, váratlan, vad szomjúsággal. Persze eröllenül. De különösen akkor nagyon, mikor félti. Ám egyre 141

nagyobb baja lesz az Albert szívének. Orvosprofesszor érkezik Buda-pestről. A szívbajos, nagybeteg ember, ki már féltékeny az apjára, véletlenül, egy erős incidens útján megérti, hogy Bella az apját szereti. Ez megöli a beteg szívét. De a szerelmesek mégsem lehetnek egymáséi. Hiába az öreg vad állatisága s a Bella hisztériája. Köztük van a halott, s a történet kietlen, vígasztalan némaságba szakad bele.

III.

Hát nem nagyon igaz (hogy művészi lenne, arról persze szó sincs), nem nagyon önnıagából fejlődő dráma ez, de erős, megcsi-nált végig. Az olcsóságot is kerüli. Néha egy ibseni vagy tüzes, délolasz avagy gorkiji akkordért a kínálkozó hatást is feláldozza, ami már bizonyos nemű művészi ambícióra vall. A társascég ne bomoljon fel. Géczy István és Hegedüs tudni fognak nagyon érde-kes darabokat ími a Nemzeti Színházba, ahol különben a színészek is nagyon szeretik őket. Olyan buzgahnat rég nem láttmık e fatális színpadon, mint ma. Csak éppen P. Márkus Emflia ne lett volna ma olyan balul tüneményes. Csodálatos estéi vannak neki. Percenként variálja a legnagyszerűbb megértés és a teljes hamisság hangjait.

De mégis csak tüneményes volt s csodaszép Bella. A többiek, Szacsvay, Dezső, Ivánfi, Gál olyan jók, amilyenek csak tudnak lenni. Nagy, zajos volt a siker. Szerzőket, színészeket, de kivált a szerzőket szeretettel ünnepelte a közönség.

BN 1905. április 29. Dyb.