A NEMESI ELŐNEV, Es A NAGY BETŰ

(2085-öt írnak a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak születése után.) Az Európai Egyesült-Államok még nem proklamálta a világ-nak hivatalosan az ő megalakulását. A szövetséges államok parla-mentjei még nem ültek össze. És ez szándékos késlekedés volt.

Előbb az európai Tudományos Akadémiák közös, nagy gyülekezése volt a soron. Az Európai Egyesült-Allamok azt akarta demonstrálni, hogy a páratlan világeseményt, a szolidaritás e nagy művét a Tudomány teremtette meg. Nem a parlamentek, hanem az Akadé-miák. Ami hihetetlennek látszott még nem is régen, azt mindenki hitévé tették a népek tudósai. Leomlottak a gyűlölködés korlátai, s közös boldogságra ölelkeztek össze minden művelt, szabad európai népek.

Genfben gyűlt össze a világnak ez a legszebb gyülekezete, melyre kaj án, fájó irigységgel néztek a Délamerikai Egyesült-Alla-mok, Orosz-Azsia, Kína, Szabad India, Japán, a Délafrikai Egye-sült-Államok s egyéb nagy más kontinensi hatahnak világlapjai-nak kiküldött munkatársai. Világos volt előttük, hogy Európa most már legyőzhetetlen, s érezték, hogy az ő államaik bármint is izmosodnak, a Tudománnyal birkózni nem lehet, s Európa marad örökké a Tudomány klasszikus földje.

És mámoros, büszke hangon üdvözölte az Európai Egyesült Államok arisztokratáit a genfi tudósok legöregebbje.

Elmondta, hogy a huszadik század tudósainak köszönheti főképpen az emberiség ezt a szent, diadalmas napot. Nagy eredmé-nyeket, világokat jelentő fölfedezéseket köszönhet az előző szá-zadnak a világ, s ezek a nagy eredmények egyesítették boldogságra a népeket.

A genfi tudós elösorolta Európa Tudományos Akadénıiáinak főműveit a huszadik században. Mindegyik Akadémia maga jelölte meg, melyik eredményére a legbüszkébb. A párizsi Tudományos Akadémia Naptanulmányát tartja legnagyobbra, mellyel eszten-dőkre a legpontosabban tudja területekre megjósolni az időjárást.

A stockholmi Akadémia az Északi Sark teljes fölfedezését vindi-kálja magának. A berlini Akadémia a fogantatás misztériumának a megoldását. A szentpétervári az emberi élet tartamának meg-négyszerezését.

Egy-egy bibliai, isteni csoda mindenik náció tudósainak a klubja. ÉS most jön a magyar Tudományos Akadémia jelentése.

A genfi professzor hangja megreszket, mikor olvassa: a magyar Tudományos Akadémia pedig a huszadik században határozottan

kimutatta, hogy a nemesi előneveket nem kis, hanem nagy betük-kel betük-kell írni.

BN 1905. április 19. A. E.

77. KONTRA

Hajlandó és ajándékos kedvében lévén Magyarországhoz az idei tavasz, talán lesz részünk sok más áldás mellett egy kis orszá-gos krimicsauban is. Az elrnúlt őszön már kaptunk ízelítőt belőle Budapesten. A munkásmozgalom Magyarországon az építő-munka terén érte el a legnagyobb evolúciót. Itt vívják a legfornıásabb, leg-keserűbb és legrázkódtatóbb harcot a kiengesztelhetetlenül ellen-séges táborok, a mnnkaadók és munkások. Itt készül most az orszá-gos munkazárlat is, a sztrájknak és bojkottnak ez a nagy, de sehol eléggé be nem vált kontrája. Az építömesterek azt mondják, vége a türelmüknek. Tönkrenyomni magukat nem engedik. Ha a munká-sok szervezkedtek, hát ők is szervezkednek. Országos szervezet-ben, melybe kommünikéjük szerint már eddig is negyvenkét város s csaknem minden vármegyei központ tartozik. Es ha a munkások határtalanok és kíméletlenek a sztrájkban és a bojkottban, jól van, ne dolgozzunk, se ők, se mi. Az építőmuııkások válasza erre, hogy ők jogos alapon állnak, a munkaadók mesterséges casus bellit keresnek, s végül, hogy ők huszonkétezeren vannak szervezetten és elkeseredetten.

Kell-e nekünk bizonyítgatnunk, hogy a harctérre könııyeıı tudunk letekinteni, ha nem is hidegen, de fölülről és semerre nem hajlóan? Sehol sem olyan könnyű félénken, de őszintének lenni, mint a mi sok nyomorúságunkban. Istenem, a mi tőkénknek nehéz volna még eltartani a bérenceket, s az okos szocialistának szinte reınegő, titkos gonddal kellene azon csüggeni, hogy nőjön olyan tőke, melytől kicsikarni a mai semminél többet lehet.

Tehát tekintsünk le a harctérre. A több igazság mindig a gyöngébbé, még ha a gyönge szervezetten erősnek is látszik. Mond-juk így: a munkásoké. De hallgassuk meg a másik tábort. Az építő-ıpıırosok azt mondják, hogy a munkásokkal nem lehet egyezkedni.

Nagy összecsapások után jön egy békekötés, melyben mindig csak ők hoznak áldozatot. És gyümölcse a békekötésnek nincs. Csak ima-glmiriııs jelzőoszlop egy-egy békekötés. Utána rögtön új harcot kezdenek a munkások. Mindig újabb és újabb követelésekkel. De

'33

legjobban panaszkodnak a bojkottok ellen, melyek eleven sebei egyébként a német vállalkozásnak is, s melyek ellen a kontrabojkott sem bizonyult elégnek idáig, úgy hogy a legraffináltabb terveken törik a fejüket a német tőkések. A magyar építőiparosok azt mond-ják, hogy a bojkott már folytonos harci eszköz a munkások kezében, és minden munkaadó feje felett Damoklesz-kard. Tömegesen boj-kottálják őket a munkások. Legtöbbször újabb és az általános megegyezést túllicitáló bérek kicsikarása végett, de sokszor a leg-képtelenebb indokokból. A munkásszervezetek nem adnak,s talán nem is adhatnak semmi garanciát. A munkások a leghallatlanabb terrorizmussal dolgoznak. Szégyenpaddal, bottal, késsel támadnak azokra a munkásokra, kik velük nem tartanak, s kik állják az egyez-séget. Ok hát most már csakugyan, nem mint az őszön, komolyan akarják, hogy lépjen közbe__a kormányhatóság,-s erősítse meg őket a munkásokkal szemben. Ok tartós békét akarnak.

Így a munkaadók. Szinte szóról-szóra ismétlése a Nyugaton lejátszott eseteknek és kijátszott kártyáknak.

A munkások azt válaszolják, hogy .bojkottjaik jogosak. Kikö-tött bénninimumjaikért harcolnak. Egyébként ők előre békén lenné-nek. A szervezetek elítéljk a vad terrorizmust, de viszont nekik is van egy lajstronıuk telejegyezve a munkaadók embertelenségei-vel. Úgy vélik, hogy nem a békét akarják de -a munkások állam-hatalmi lenyűgözését, vagy legalább is visszavevését az eddigi enged-ményeknek. Ők -neın félnek semmi kartelltől. Mellettük a Nyuga-ton* már kivívott sok eredmény beszél.

De amint Nyugaton már részben ıııegvívott harcoknak fegy-vereivel kezdenek harcolni munkásaink és munkaadóink, éppen úgy nagyon távol viheti őket a vaklıit a nyugati példákban. Ne, ne, hányszor ajánlgassuk, ne feszegessék túlbátorságosan a húro-kat. Mert nálunk majdnem minden másképpen van. És még az is megtörténhetik, hogy nálunk siker`ülhet,.„ ami másutt lehetetlen teoretikusok előtt. Mımkás-roham vagy munkaadó-roham egy-formán. Még tán a krimicsau is.

A munkások föltétlen joga a szervezkedés s a harc a munka érdekéért. A munkaadóknak ugyanilyen joga a szervezkedés és érdekeik védelme. De például ha a munkaadók joggal keserűek a terrorizmus ırıiatt, vigyáznak-e eléggé arra, hogy érdekeik védelme ne csapjon át a munkásokra rálicitáló terrorizmusba?

Ami valahogy fölemelő jelenség e - reméljük - csak fenye-gető, de egyelőre be nem következő krimicsauban, az, hogy a kollektív munkaszerződések felé haladunk már mi is, s a teljes két táborra osztottság felé. Ez valanıi, mert haladás. Hanem a harc-ban mértéket tartsunk. Főképpen óvakodjuıık e reakcióra,

minden-féle reakcióra köınıyeıı lıajló, szegény nyomorúságos országban, hogy ne provokáljuk a hatalmat, hogy legyen még rendőribb rend-őrállam. A kormányhatalom provokálását hagyjuk ki a játékból.

Elleııbeıı sohse hagyjuk ki azt, hogy szegények, sujtottak, száz-bajúak vagyunk. És ne siessünk az osztályharc élességében elémi Nyngatot. Annyi, de annyi szükségesben, talán még szükségeseb-beıı vagyunk hátra, nagyon-nagyon hátra.

BN 1905. április 21. (A. )