AMIT Az AUTOMOBIL BESZEL

Kevesen járnak a budapesti automobil-kiállításra? Azt beszé-lik, hogy kevesen: És báró Bom Frigyes sóhajtozva gondolhat a decemberi Párizsra. A ragyogó Grand-Palais-ra. Az autó-alkalmatos-ságok nagyszerű kiállítására, ahol ő ott járt. A tolongásra. A lázas napokra, melyek a jockey-clubtól az utolsó Habert-asztaltársasá-gig ünnepet jelentettek. Miközben pedig a világ minden nyelvén bírálgatták az automobil-ipar remekeit, a száz tagú rezes banda nem egyszer örvendeztette meg a kóborló magyart ama jeles nemzeti dallal, hogy hallod-e te kőrösi lány. Hogy miért is nincs ez így Buda-pesten is? Csak azért, mert kicsik és szegények vagyunk?

Az automobil par excellence az életcsúcsra került harmadik rendnek diadalszimbóluma. A leggőgösebb polgári jármű. Az egyéni iparkodásnak, a vagyonnak, a lázas életnek, a gyorsaságnak, a parvenű-gőgnek kereken röpülő proklamációja. Az automobilt azért kellett kitalálni, hogy a burzsoa-gőg most már végleg halálra gázolja a lovagi dölyföt. Az új high-life a régi high-lifet. A jelen a múltat.

Megérezték ám ezt Franciaországban is a régi arisztokráciá-nak ama kevesei, kiknek zsebében akad még néminemű pénz, vagy akik polgári iparkodással tartják fenn históriai nevük régi fényét.

Siettek automobil-clubjaikat megcsinálni s demonstrálni, hogy ők is beleillenek az új szekérbe. Abszolúte nem sikerült. Az automobil ıı sans-culotteok unokái számára készült. A milliók új urainak szúıııára. Az automobilt olyan életfelfogás csináltatta meg a

techni-159

kusok agyával, mely négy nemzedék alatt kiforgatta tengelyéből a régi világot. Az új vezető társadalmi elem számára készült az autonıobil, mely már leszámolt az Uzés-hercegekkel, s mely gőgösen nevet, ha a múlt aıisztokráciája berzenkedik, s melynek csak akkor válik ólomszínűvé az arca, ha az új sansculotte-ok az új forradal-mi dalt éneklik palotájuk alatt.

És nálunk azért nincs hazája az automobilnak, mert nálunk clsikkadt a hannadik rend. Nyomorékul be akarják ugyan tölteni a helyét egy kis töredékkel, A külföldi mintákban utazó szocializ-mus akarja főképpen elhitetni önmagával, hogy itt a gőgös, dús polgárság alól kell kirántani a hatalom székét. Dehogy van ez így.

A faktum az, hogy mi vagyunk Európa egyetlen feudális országa.

A `sallangos négyfogatú hintók országa mit akar az automobiltól?

Ahol még azok is, akiknek a nagy hiátust kellene kitölte_niök társa-dalmi tagoltságunkban, akik az új idők divatja szerint szereztek vagyont, őrült irigységgel szemlélik s majmolják a történelmi arisz-tokráciát, ott hogy lehetne polgári gőgről beszélni, s ott hogy lehetne villamos, pompás automobilról lenevetııi a trottlit a négyesfogaton vagy szintén automobilon, hol azonban még kiáltóbb az őtrottlisága?

Dehogy ! Sőt beszélik nálunk új vagyonú nagy urakról, kiktermé-szetesen sietnek földbirtokot vásárolni indusztıiális forrású pénzü-kön, hogy vidéki birtokukon gyönyörű négyes ötös fogatokon jár-nak. Budapesten azonban félnek - a megítéltetéstől. A mi burzsoá-ink tehát még négyes fogatokkal sem mernek hadat üzenni a régi, de nálunk örök uraságú high-lifenek.

J Tehát az automobil is marad a jeles nevű, feudális urak passzi-ója nálunk. Ergo nem hódíthatuıık tömegeket ez új, modern szekér-nek. Párizsban nincs mindenkinek tíz-húszezer frankja egy auto-ınobilra. De érdeklődéssel, egyelőre érdeklődéssel, mindenki szíve-sen adózik az ördögszekérnek. Mert ott a levegőben van a várakozás, mely a harmadik rend bukását s minden emberi produk-cióban részesedést fog hozni mindannyiunknak.

Nálunk az automobil egyelőre a feudális urak sportja s nem társadalmi diszpozíciók eredménye. Nem is beszélve arról, hogy utaink sincsenek hozzá. Mert sok és jó utat szintén egy demokra-tabb, egy polgári társadalom szükséglete teremtene.

A mi automobil-mániánk, ha volna ilyeıı, hazug volna. És hogy újra írjuk le egy egyszer már ınegírott igazságunkat, hát nem őrülten komikus látvány az új idők legmodernebb járművében, a munkával szerzett milliók diadalkocsij ában, olyan latifundiumos ura-kat látni, akik még Tankréddel, vagy négyszáz év .óta porladó spanyol grandokkal gondolkoznak, s rettegnek egy balesettől, mely a cs. és kir. kamarási tabellát érhetné?

Az automobil korán érkezett hozzánk,s ha szörnyen is adjuk a civilizáltakat, bizony valami olyanféle érzést kelt bennünk, mint mikor vademberek először jutnak gyufához. Órákig dörzsölnek ösz-sze két darab fát, s akkor meggyújtják rajta a gyufát.

BN 1905. május I7. Adieu;

95. CHIMÉRAPOLIS

Hát Andrew Carnegie csakugyan komolyan veszi az ő bolond tervét? A Times újságolja. Tehát alighanem igen. Valahol Hága mellett várost alapít Carnegie-Romulus. Hatvan millió márkát szánt ez új Rómára. Vagy talán jobban mondva: ideális új -Athénre.

És ez új város lakói az álmodók lesznek. Az emberfajtának örökké érthetetlen, szent vagy bolond példányai: a művészek. Akik tudni-illik valóban azok. Chiméra fiai és leányai. Poéták, piktorok, muzsi-kusok, képfaragók, filozófusok s hasonlók. Mindazok, akik volta-képpen sohasem élnek ti véletek, élethabzsoló embermilliók. Carne-gie ezeket akarja összegyűjteni. Ezeket, kikkel sohasem volt tisztá-ban a világ: majdnem-istenek-e, vagy alig-istenek. Szomjúhozók ezek, s lelkükben hordják nagy titkait a mindenségnek. A fájdal-mas létnek, a mérhetlen univerzumnak vallomásaira lesnek ezek méla csodaórákban. Kifeszültek az ő lelkeik húrjai mindig, hogy verjenek ki egy-egy hangot a világ számára. Miért vagyunk?

Mik vagyunk? Mit érzünk? Miért szenvedünk? Merre megyünk?

És most ezeket össze akarja gyűjteni Andrew Carnegie. Hogy együtt legyenek. Hogy elszakadjanak a többi emberek életétől.

Hogy érzékeny és nyugtalan lelkükkel egymás lelkét kínozzák.

Hogy hiányozzék nekik a tömeg butasága és szívtelensége, mely voltaképpen zengővé teszi a húrokat az ő lelkeikben. Ezt akarja Andrew Carnegie. Csakis amerikai pénzkirálynak támadhat ilyen istentelen terve. A Carnegiek hitethetik csak el önmagukkal, hogy nekik joguk van belekontárkodni a sajátságos, rettenetes Élet műveibe. És ha el tudná akolozni az emberiségtől a művészeket, mire gondol ő? Az álmodóknak jobb lesz-e így? S a józan világnak is jobb lesz-e? És mit csinál a lélek hermafroditáival, a félig-álmodók s félig józanokkal?

Chimérapolis - chimérapolis. Carnegie terve sohse válhat va-lóra. Ha megannyi milliója is van ő Pénzességének. Az Élet nem tűri, hogy az ő nagy titkaiból is trösztöket csináljanak. Egyelőre úgy kell maradnia az állapotnak, mint van: jönnek közénk

állan-|| Aıly ı"ısszes prózai művei VI. 101

dóan ők, az álmodók, az érthetetlenek, az idegenek, a fájdalmuk-ból teremtők. És mártíıizálja őket a tömeg. És bennük minden élet titka és fájdalma buzog.

(Ellenben ha Carnegie meg tudná csinálni ezt a várost, hát nem szeretnék ott lakni. Poéták együtt? Filozófusok együtt? Művé-szek együtt? Szép kis Lipótmező lenne!)

BN 1905. május I8. A. E.