A FEKETE MACSKA

Mark Twain csinált egy áprilisi tréfát. Kiírta a lapokban, hogy ııeki elveszett egy fekete macskája. Aki visszahozza, nagy jutalmat kap. Azonban a macskát bajos lesz megtalálni. Olyan fekete, hogy láthatatlan. Még napverőn sem tetszik meg fekete teste. Es mi történt? A tréfa nem sült el. Másnap legalább ezer macskát vittek a szerencsétlen hunıorista lakására.

Ugy hirtelen nem tudom ellenőrizni, hogy ez a macska nem - kacsa-e. Am lehet, hogy az eset tényleg megesett Mark Twain-nel. Ha pedig nem esett meg s az egész hír egy újságíró tréfája, az az újságíró állapítsa meg magáról, hogy ő a modern Aiszóposz.

Pompás egy modem mese volna ez a mese. Halhatatlanságra méltó szimbóluma annak a viszonynak, melyben művész és közönség állanak. Persze művész alatt író is értendő. Azon fordul meg min-ilen, el tud-e valamit a publikumával hitetni a művész. Önök, kik most tárlatokra járnak, húsz évvel ezelőtt nem láttak rőtvörös eget, violás rétet, kék ugart s effélét. Ma látnak. Jönni szokott időnként egy piktor, ki újat lát. Megfesti. Megtanítja önöket új színekre. Es evvel megtanította Önöket látni. Baudelaire hangula-lait Baudelaire előtt biztosan, határozottan nem érezték az emberek.

Ile jött ő. Megérezte ő. Verseiben beszámolt róluk, s megtanított ıııiııket új hangulatokra.

Minden művész ezt csinálja, s annyira művész, amennyire ez sikerül neki. A fekete macska láthatatlan, de a művész megmutatja s nıindjárt látja ezer ember.

Az aztán az életnek egy másik lapjára tartozik, hogy némely ıııílvészııck könnyebben elhiszik, hogy valahol ott a macska.

Meg Im n művész nem is művész. Ki tudja? Talán él Amerikában eıiv ıızegeııy ismeretlen ördög, ki tízszer akkora író, művész, humo-rrg

rista, mint Mark Twain. Írta volna ki ez a szegény ördög a macska dolgát, nem igen vittek volna neki ezer macskát. S ezen világ-rengető hír se nyargalt volna át hozzánk olyan gyorsan az Óceánon, ha hőse, nem egy Mark Twain. Mindegy: a mese pompás.

BN 1905. április 8. Pont.

67. Az ÁRv1zr HAJós

Itt evez erős, dacos karokkal most is az áradaton. Fiatalon, mint vitézlő Toldy Miklós, kivel egy föld szülte, s lelket döntő.

rejtett, nagy bánattal, mint régi Közép-Szolnoknak ama másik szülöttje, Kölcsey Ferenc.

Nem változott semmit. Kicifrálkodott azóta a népe, az országa, s az árvizes Pestből büszke Budapest lett. De minden a régi, vagy pláne a régibb. Összeroppan a Toldy-erő ma is. Összefacsarodik a Kölcsey-szív. Nagy Wesselényi pedig egyesített s kifejlődött Tol-dy-Kölcsey-lelkében megtörve, bénultan és vakon érzi mindjárt, mint akkor, az éjszakát s a vádat:

- Hát érdemes volt? Hát érdemes itt? Hát lehet-e itt? Mint akkor. Egy órára újra átéli nagy és bús életét az árvízi hajós.

Nincs itt jobban semmi. Es talán bántja, hogy el nem felejtet-ték. De táblát kap. Ott, hol korzózik a mai zavaros úri világ. Beszé-det, orációt kap. Még tán kasziııói urak is lesznek ott. Hiszen annak idején társaságbeli lehetett volna ő is, ha úgy nem ismerte, s úgy nem kerülte volna ezt a társaságot, amely ma is ugyanaz. És elmúlik az ünnep. Ott fog állni a tábla. Annyira se magasan, hogy egy bokros női kalap ne súrolhassa talán. De már akkor régen elfeledtük, hogy őt ünnepeltük vohıa a múltkor.

Nagy volt és büszke. Hiszen nem is kell neki ez az üımep.

Rettenetes, hogy ezt az igazi nagyot felfedezik. De neki nem fáj.

Magasan és búsan állott kortársai között. Ugy néz el szelleme a ma ünneplők felett is. Magasan és búsan. Avval a tragikummal, mely minden kiválóságé, de százszor nagy és százszor bús, ha ez a lélek világos és magyar.

BN 1905. április 9.

08. PÉNTEK ESTI LEVEL

Ott kell folytatnom, ahol elhagytam. Még csinos dolgok fog-nak nálunk történni. Zichy Géza diplomát kapott Kossuth Ferenc-től, úgy is mint hazafi, úgy is mint zeneköltő. Hát nem igaz, amit mondtam? Nemsokára praetorokat nevez ki a koalíció. Zeneíró lehet, akit a zenepraetor zeneírással megbíz, s aki a Kossuth-nótát akkor is énekli, mikor nem kell. A költőket Papp Zoltán fogja ellenőrizni. A sajtó fölött Bartha Miklós és Holló Lajos fognak őr-ködni. A históriázáshoz Thaly Kálmán adja az engedélyt. És így tovább. Minden engedély bevonható, és minden írói és művészi működés beszüntethető, ha öt hazaffynak hazafias aggodalmai támadnak.

Akkor talán majd Soınló Sándornak is könnyebb dolga lesz.

A drámabírálást, műsorcsinálást is kiküldött praetor fogja végezni.

És egy rossz szójátékot csináljunk: a magyar írókat is tömegesen kivégezni. Még Pakots Józsefnek volt egy csöpp szerencséje. A Tévelygő lelkek írója legalább úgy hagyhatta el a Nemzeti Színház véres harcterét, hogy a kritika megállapíthatta határozott írói érté-két. De holnap újra premier lesz. Ezúttal Szemere György a soros.

Nincs kegyelem egy írónak is. Somló Sándor el akarja a kedvüket venni végleg. Még jósolni sem merünk a holnap esti premierről.

Mi nem történhet a Nemzeti Színházban?

Dicsérem aVígszínházat, mely nem juttat az ember eszébe ilyen bús dolgokat. Sőt. A teremburáját! Hát láttunk mi már sok malac-ságot, de a Feydeau új darabja valami. A Kézről-kézre. Még ját-szani sem kell jól, mint ahogy nem is játszották jól a Vígszínház művészei. De az az ágy, - pompás, finom, széles, kényelmes fraıı-cia ágy, -- melyben és mely körül egy egész fölvonás folyik a darab-ból! Csak sok ilyet. A cél már nincs messze. Akkor lesz sok ünnep a világon, mikor az első színház meg meri tenni, hogy. . Azonban szükségtelen aıbíztatás. Az is” meglesz. És a zseniális Feydeau-nak igaza van. Ö is volt fiatal. O is akart talán komolyat és sovány tantieme-ű darabot írni, s aztán neki is lehetett egy Somló Sándora s közönsége, mely a világ legnyugodtabb lelküsmereté-vel mer eleve úgy menni a színházba, hogy no ma megint jön egy rossz eredeti darab. Magyar írók, figyehnetekbe ajánljuk az ágyat.

Nemcsak azért, mert általában szokásotok azt kerülni. De mint témát.

Ez pedig nem prüdéria. De keseríti az embert a szerelemnek az a francia littéraire[*] kezelési módja. Nem illik ez hozzánk, és nem illik a legszebb földi ügyhöz. Apropos, úgy-e nem hazafiatlan eselekedett azért a Vígszínházba jánıi, óh hazafias irodalmi és

121

művészeti praetorok? Szekszuális és trágársági téren általában meg-hatóan egyetértők s liberálisak vagyunk.

Kiváncsi vagyok, hogy a festészeti praetor fog-e diplomát adni Perlmutter Izsáknak? Szörnyen zilált muzsikájú neve van ennek a nemes, igazi piktornak, ennek a nagy poétának. Aligha kap diplomát. A képzőművészeti Társulat tavaszi tárlata most nyílik meg. Angol, német, francia művészek is elküldték képeiket vendég-ségbe. Érdekes a tárlat, de azonban egyelőre csak erre az emberre akarjuk mi a figyelmet felhívni. Milyen jól esik az embernek e lármás, léha s dolgait nagyon rosszul folytató országban itt is, ott is találkozni emberekkel, kik nem akarnak a lelkükből lealkudni. Ír-ják, dalolÍr-ják, festik, faragják s beszélik azt, amit igaznak éreznek és vallanak.

Ez mégis csak azt jelenti, hogy egyszer csak majd lesz még itt jobban is.

MK 1905. április 9. Diósadi.