Az ARANY-PATKÓ

- A Vigszinház 'bemutató előadása

-A berlini Börsen-Couıier egy kicsit kicsúfolja Budapestet, hogy a Familientag, magyarul: Az aranypatkó már színre kerül Buda-pesten.. Ha meggondoljuk - írja - hogy Walleııstein csak nem-régiben érkezett meg Budapestre ! Schillernél gyorsabb Kadelburgl Azt mondja a berlini újság: „Die Lebenden reiten schneller.”

Persze a németnek 'ezúttal csakugyan nincs igaza. Wallen-stein nélkül csak el lettünk volna már valahogy. De a ma esti Kadelburgra szükségünk volt. Diétát kell tartanunk. A

sokpajkos-ság megártott. Ha nem tartottunk mértéket a kaviárban, osztrigá-ban s -francia pezsgőben, most nyeljük némán és türelmesen a pilulát.

Es szomorúan mentünk el a Vígszínház ma esti rendelőóráira.

Jöjjön, aminek jönnie kell. Es micsoda édes meglepetés !. Igaz, hogy iszonyúakra voltunk elkészülve. Csalódtunk. Nem is mind-egyik német otromba, mikor kedves akar lenni. Legalább is ez a ma esti Kadelburg nem az! Hiszen német, német. Szó sincs róla.

De olyan svájcias német vért sejtünk a mai vígszínházi darab alak-jaiban, amelybe már becsergett a francia véna. Holott ez alakok junkerek, sőt überjunkerek, németek, sőt übernémetek. Kadel-burgé, Gusztávé az erény.

Fehér, óh nagyon fehér darab „Az aranypatkó" Jóakaratú, ellágyult, derűs és -- dicsekedő szemlélése a német társadalom-nak. Rendjelet érdemelne a porosz kormánytól ez az író. Ha poéta volna és mélyebben járó, meg tudná ez az ember hódítani a leg-vadabb germanofóbokat is, akik közé tartozik e sorok szerény ıroja ıs.

Családi tanácsot tart a Wollien bárói família. Tarka nép. Min-den német típusra jut belőle. Uj majoreszkót kapott a Wollien-fideicomissum. Egon a szerencsés, új majoreszkó. De Egon sze-gény polgárleányba, egy bájos piktor-Gretchenbe szerelmes. Már pedig a família irigyei a hitbizománynak egy régiparagrafusára bukkantak, mely a majoreszkóna-k tiltja a mesalliance-ot. Egon pedig el akarja venni az ő Hildáját. Attól függ, hogy a családi tanács többségét meg tudja- e hódítani a kis Hilda. De hogy meg-hódítja! . Minden sikerül, s Hilda bejut a nemes bárói családba, mint a majoreszkó felesége.

Nincs olyan kipróbált sikerű, híres romantikus darab, mely-nek a motívumaiból ne rakott volna a darabjába Kadelburg. Ugye-sen, zseniálisan. Mintha valaki végigszáguldott volna nemcsak a Vasgyáros-féle darabok felett, de tán még a Csíky-darabok_felett is, s hirtelenében egy-egy kis tejfelt mindenünnen leszedett volna.

Vígjáték, és németesen víg. Junker-darab, de ártatlan anti-junkerséggel. Dráma, és fütyül a drámai szabályokra. És mind-ezek mellett elég mulatságos darab. Hiszen különben már az gyö-nyörű `dolog, mikor egy német író annyira baleset nélkül tud ked-veskedni, mint Kadelburg! . . Es'olyan jóízű alakokat felvonul-tatni! . .A süket alapítványi hölgy, az udvarmester Wollieır, aztán a másik Wollien, Ludolf, az áldott lelkű és részeges porosz Mokány Berci, a tudós- Wollien: a volt kutyamosó, ki zokog, mikor egykori kapitányát újra látja, és a többi. Szinte mind. Nyárspolgár berliniek sírhatnak, üvölthetnek és hahotázhatnak, mikor e darabot nézik.

55

Es mégis. Tartsuk csak pilula-rangban ezeket a darabokat.

Mert hogy írók szám ára csináljuk a hasonlatunkat: jó ital a münche-ni sör is néha (katzenjammerkor pláne), de az érmelléki bakator csak más ám.

Kedves, ügyes, stílusos előadást kaptunk. Nem is tudnók kivá-logatni a kiválókat. Mint eseményt írjuk ide, hogy Hegedüs, aki ragyogó figura volt a részeges földbirtokos, az ex-kapitány, a porosz-szívernber szerepében, énekelt is. Egy csacsi, olcsó, de ked-ves és ismert melódiájú nótát - hasonló szöveggel. Ezt a Náni-ırótát dalolni fogják egész Budapesten. Sok a szerep ebben a darab-ban! Írjuk ide, becsületesen, igazságosan írhatjuk: mindenki jó volt. Legelsősorban pedig Gazsi Mariska, Nikó Lina, Hunyadi Ma r-git, Góth, Tapolczai és Fenyvesi.

A közönség, a diétázó közönség nagyon nrulatott, de bizonyo-san arna félig-tudatos ravaszsággal, hogy milyen jól fog esni ezek után egy francia nralacság! Csak azok a francia írók tudnák fokozni a malacságot ! . . . Ezt a csodát megérdemelné a budapestiek-nek hozzájuk való ragaszkodásuk.

III

Két szükséges dolgot majd elfelejtettünk lejegyezni. A darab címébe úgy került az aranypatkó, hogy ez a Wollien-család címere.

Ez az egyik. A másik: tartozó elismerés. Timár Szarıiszló nagyon avatottan, ügyes kézzel, írói munkával csinált a Familientagból - Aranypatkót.

BN 1905. február 12. (Dyb.)

28. JÖN A ,,TERÜLET"

Jön a „Terület". Emberek, jön a „Terület". Künn szerte az országban csikorgó, kemény, zúzmarás télbeıı itt a tavasz. Kis, magyar kunyhókban cserepes virágokat ápolııak. Jön a „Terület”

Hulljon, illatozzon elébe a virág.

Ott fog állni a hallelujázók legelején Bálos Gyuri. Tele lesz virággal az egyik keze. A másik béna. Kéve-etetéskor megharapta fent a dobon a búzacséplő-gép.

Vasárnap beszélgettünk Bálos Gyurival eldugott, messze, olálı-rnagyar erdélyszéli faluban, ahol ilyenkor februárban búzakeıryér-ről álmodnak gyönyörű álmokat téli zivatar muzsikája mellett sovány, éhes kunyhó-lakók.

A kis, sanyarú faluból sokan elmentek, arnióta ott jártunk.

Kik a temetőbe, kik meg messzebbre, tengerentúlra, Amerikába.

- A testvérem is ott van. Három esztendő óta ott van. Pénzt küld haza minden két hónapban. En is oda akartam menrıi.

Igy beszélt nekünk Bálos Gyuri. Fázott nagyon, mert silány, foltos ruhájú ember. De kímelegedett a maga beszédjétől. A béna kezét legényesen emelgette.

Szorongatta valami, nagyon keserű valaıni, a torkunkat, s úgy néztünk az őszes, vézna, törött emberre. (Hát kiınennél oda az egy, gyönge karoddal, szegény Bálos Gyuri?) De félelemmel, vigyáz-va szóltunk:

- Es maga is megy, Bálos Gyuri? Hát neki mer vágni annak az irgalmatlan messze, másik világnak?

Egy percig hallgat. Ravasz, boldogságos kacagás ragyog ki két kis savós szeméből. Ez aztán belecsúszik a rekedtes hang-jába is:

- Most már nem! Most már nem! Eladturrk mindent, az apósonr is, én is. Négyszáz forint van együtt. De megsegített bennün-ket az isten. Hiszen az urak jobban tudj ák. Mi győztiink. Nem kell most már innen elmenni, tekintetes urak. Aldassék az isten, más világ lesz itt. Hazavergődııek a többiek is. Hiszen most már jönni fog a „Terület”

Ezt a parasztnak idegerr, korrroly szót soha még ennyi vígság-ga l, bizodalommal, ujjongással száj ára nem vette emberi lény. Benne volt ebben a szóban minden. Lesz ınunka. Lesz napszám mindig.

Búzakenyér, kövér malac, tyúkhús. Ami szép és kívánatos van e földi életben. Földet vágunk ki a gróf tagjából. Maga portáján fog lakrıi mindenki. Nem jön a szegény ember ıryakára exekució. Lesz dohánytermés, pálinkafőzés. Ingyerr temet a pap. Nem nyornorít bennünket a kormány ezer adóval. Bálos Gyu ricáért, Ilkáért, Ferkó-ért, SanyiFerkó-ért, Pistáért nem kell tandíjat fizetni. Kossuth lesz a király. Elpusztul a német. . Jön a ,,Terület".

- Ki mondta ezt magának, Bálos Gyuri?

- Ne tessék tréfálııi. Tudja ezt már minden gyerek. A hetedik faluban is. Az apósom is, én is rıtólszor szavaztunk a kis házunk után. De megsegített bennünket az isteıı.

Boldog hitű Allah-imádó nem tud így beszélni a hetedik para-dicsomról. A rongyos, béna, összetört ember beleszépült az ő nagy, szent lelkesedésébe. Jön a „Terület” Egy percig riad meg csak az arcunktól.

- Ugy-e, hogy jön, tekintetes urak..

Oh, hát pogányok legyünk? Hát öljük meg ezt a föltámadt embert? Mondjuk meg neki, hogy a követ úr, a fiatal, elegáns,

57

negyvennyolcas új követ úr rossz helyen beszélt az önálló vám-területről, és többet ígért mellé, mint szabad lett volna?

- Jön, jön Gyuri, Jön a „Terület” ..

És azóta zokogó lélekkel gondolunk. Bálos Gyurira, a többire és arra a kis erdélyszéli falura, amely nekünk szülőfalunk, ahová néha szerettünk bemenekülni erőt szedni, élőket hallani s temetőt nézni. Most már sokáig nem merünk odamenni. Összeroskadnánk a Bálos Gyuri tekintetétől. Mi is bíztattuk a szegényt, holott mi nem vagyunk követ urak.

Jön a ,,Teı`ület" Hejh, várják a kis magyar .kunyhókban.

Ott látoın elől a tömegben Bálos Gyurit a béna kezével, a sárga kiéhezett arcával s a kacagó, savós szemeivel.

BN 1905. február I5. A. .E.