Ostrosith Mátyás báró kegyelmi ügye, 1673

Ostrosith Mátyás báró (†1702) a Wesselényi-féle rendi szervezkedés kapcsán folyó vizsgálatok során került veszélyes helyzetbe. Az uralkodó 1670. november 1-én rendelte el a Nádasdy Ferenc országbíróval jó viszonyt ápoló, evangélikus főúr letartóztatását, amelyet néhány nappal

743 HAAS 2008, 55.

744 Matthias Marcus valamikor 1606/1607 körül kezdte meg szolgálatát a Birodalmi Kancellárián, ahonnan hét év szolgálat után került át az Udvari Kamarára fogalmazónak, 1616-ben Czernin gróf titkára volt annak konstantinápolyi követsége során. Pályája egyelőre 1626-ig követhető nyomon az Udvari Kamaránál, közben két alkalommal is próbálkozott állásszerzéssel Magyarországon. 1618-ban a Magyar Kamara pénztárnoki állását pályázta meg, 1625 végén pedig magyaróvári főharmincadosságért folyamodott. Mindkét alkalommal eredménytelenek maradtak erőfeszítései (GROSS 1922, 36., ÖStA FHKA HFU r. Nr. 110. Konv. 1616. Mai fol.

167–179., r. Nr. 117. Konv. 1618. Dez. fol. 66–82, r. Nr. 129. Konv. 1626. Jan. fol. 3–28.). Talán azonos azzal a Matthias Marcuschhal, akit 1627-ben bélabányai bányaírnoknak neveznek ki (PROBST 1958, 94.).

121

később Esterházy Pál bányavidéki főkapitány foganatosított is, elfoglalva a gyanúsított illavai várát (1670. november 16.).⁷⁴⁵ A következő néhány hónapot házi őrizetben itt töltötte Ostrosith, akinek végül csak 1671. október 16-án sikerül elérnie, hogy az uralkodó engedélyezze számára Bécsbe jövetelét és hogy szabadlábon védekezhessen az ellene felhozott vádak ellen.⁷⁴⁶ Ebben nagy része lehetett, ahogy a következő hónapok eseményeiben is, feleségének, Révay Kata Szidóniának, Révay Pál (+1635) és Susanna Elisabeth Teuffel (+1655) lányának, Georg Christoph Teuffel (+1608) és Maria Barbara Breuner grófnő unokájának.⁷⁴⁷

Végül több hónap után, 1672. február 10-én az uralkodó külön bíróságot állított fel Ostrosith Mátyás, Weber János eperjesi bíró és Guoth Dániel ügyének kivizsgálására, amelynek elnöke Hocher osztrák udvari kancellár lett, tagjai között helyet kapott egyedüli magyarként Pálffy Tamás magyar kancellár, rajta kívül Christoph Abele, az Osztrák Udvari Kancellária titkára, Carl Ludwig Gattermayer, az Udvari Kamara tanácsosa, és két jogász, Augustin Erhardt és Johann Georg Hoffmann, az alsó-ausztriai kormánytanácsosok voltak a tagok.⁷⁴⁸ A permenetről nem sok minden tudható, megmaradt azonban Ostrosith egyik, 1672. március 24-én felvett kihallgatási jegyzőkönyve, amelyben l24-ényegében tagadta, hogy az összeesküvésről tudomása lett volna.⁷⁴⁹ A vád kezdetektől fogva az volt ellene, hogy Nádasdy révén tudott a szervezkedésről, de nem tett lépéseket, hogy azt az uralkodó tudomására hozza. Sokat rontott helyzetén a Habsburg-ellenes jóslatai miatt elhíresült Drabik Miklós elleni eljárás, akinek a munkáit megtalálták nála.⁷⁵⁰ A bíróság már március 27-én véleményt formált, de az csak május 12-én került megerősítésre, és a következő nap terjesztették Laxenburgban az uralkodó elé, aki azt jóváhagyta.⁷⁵¹ Az ítélet értelmében felmentették, birtokait ideiglenesen visszakapta, de a vizsgálat tovább folyt ellene, és annak eredményétől tették függővé a végső ítéletet. Az ítéletről dekrétum formájában 1672. május 16-án értesítést kapott a Magyar Kancellária és az Udvari Kamara is.⁷⁵²

A későbbi események szempontjából fontos, hogy szemlátomást a bíróságon belül nem alakult ki egységes álláspont az ügy kapcsán, mert Pálffy Tamás néhány nap múlva, 1672.

május 26-án a trencséni fürdőkből az uralkodóhoz fordult, és kifogásokat emelt a döntés ellen, mondván, hogy újabban súlyos vádak merültek fel a vádlott ellen, aki nem méltó az uralkodó kegyelmére, javasolta a birtokvisszaadás felfüggesztését.⁷⁵³ De Pálffy minden próbálkozása ellenére, az uralkodó nem módosította döntését, ahogy Ostrosith 1672 nyarán benyújtott supplikációi is eredménytelenek maradtak, igaz a birtokok átadása hosszan elhúzódott.⁷⁵⁴

Tulajdonképpen most kezdődnek azok az események, amelyek miatt ez az elemzés készült, Ostrosith ugyanis szerette volna teljeskörű felmentését elérni és birtokai feletti teljes rendelkezési jogot visszaszerezni, az elvesztett jövedelmekért pedig kárpótlást kapni. Ennek érdekében naplója tanúsága szerint a következő 1673. évben több alkalommal is Bécsbe utazott,

745 PAULER 1876, II. 182.

746 Udvari Kancellária dekrétuma a Magyar Kancelláriához 1671. okt. 16. Bécs (latin fog., hátán „in simili an Grafen Rottal“) (ÖStA HHStA UA Spec. Fasc. 294. Konv. A. fol. 19.).

747 SIEBMACHER 1918,313.RÉvAY Kata Szidónia szerepéről: KOMÁROMY 1888, 881–884.

748 ÖStA HHStA UA Spec. Fasc. 294. Konv. A. fol. 53–58. (ahol a rendelet foglamazványa, eredetije, másolata is megtalálható).

749 ÖStA HHStA UA Spec. Fasc. 294. Konv. A. fol. 23–26.

750 MNL OL P 507 1_I_798/1. Kivonatok Razgha Márton leveleiből, 1671. jan. 22-i levél.

751 Az előterjesztés hátán az ügymenetről Abele alábbi feljegyzése tájékoztat: „Relatio processus Matthiae Ostroschiz. Ita conclusum a juditio delegato Viennae 27. Martii, denuo confirmatum 12. Maij 1672. Votificatum et relatum in Laxenburg Augustissimo 13. Maij 1672. Abele. Et placet Caesari Maiestati. Abele.” (orig. latin és fogalmazvány is, ÖStA UA HHStA UA Spec. Fasc. 294. Konv. A. fol. 31–36.). A bíróság tagsága annyiban változott, hogy Gattermayer nem vett részt benne, helyette viszont bevonták Majláth Miklós jogügyigazgatót.

752 ÖStA HHStA UA Spec. Fasc. 294. Konv. A. fol. 41. és fol. 44. (mindkettő Osztrák Udvari Kancellárián készült fogalmazvány).

753 ÖStA HHStA UA Spec. Fasc. 294. Konv. A. fol. 46.

754 Dekrétum Magyar Kancelláriához Ostrosith ügyében, hogy a vádlott supplikációja ellenére minden maradjon a korábbi döntés szerint, 1672. aug. 21. Bécs (latin fogalmazvány, uo. fol. 49.).

122

ahol különböző kapcsolatai igénybe vételével igyekezett eredményt elérni.⁷⁵⁵ 1673. május 12.

és június 28., július 19. és augusztus 24., szeptember 20. és 29. végezetül november 11. és december 5. között is Bécsben tartózkodott.⁷⁵⁶ Jelen esetben az első három tartózkodás az érdekes, amíg elérte, hogy teljes körű kegyelmet kapjon 1673 októberében.⁷⁵⁷

1673. évi első bécsi tartózkodása idején alapvetőleg három emberhez keresett kontaktust: Johann Paul Hocher osztrák udvari kancellárhoz, Johann Maximilian Lamberg gróf főkamaráshoz, és P. Emerich Sinelli kapucinus szerzeteshez. Mindhárom személy jó választásnak tűnt, az uralkodó bizalmasai közé tartoztak ezekben az években. Az 1667-ben hivatalba lépett osztrák udvari kancellár befolyása folyamatosan nőtt, Lamberg gróf már Lipót trónra lépése előtt annak környezetéhez tartozott, a komáromi születésű kapucinus Sinelli pedig a hatvanas évek végétől jutott egyre komolyabb befolyáshoz az uralkodónál.⁷⁵⁸ Közülük Hocher és Lamberg segítségét már az előző években is igénybe vette, mindkettőjüknek sokat köszönhetett, hogy elkerülte a komolyabb felelősségre vonást a Wesselényi-féle szervezkedés után.⁷⁵⁹ A feleség Révay Kata Szidónia egyik Bécsből, 1671 őszén írott levelében három személyt nevezett meg, akik segítségére voltak az ügyintézés során: Hochert, Lamberget és Rottalt.⁷⁶⁰ A választott patrónusok közül Hocher személye az igazán meglepő. A hazai szakirodalom alapján a lipóti abszolutizmus egyik fő híveként felbukkanó osztrák kancellártól nem sok jót várhatott egy magyar evangélikus főúr.⁷⁶¹ Ostrosith naplója tanúsága szerint a naplóíró azonban folyamatosan egyik fő támaszát látta benne, és mindent elkövetett, hogy ügye az Osztrák Kancellária elé kerüljön, ne pedig a Magyar Kancellária intézze.⁷⁶² Szemlátomást Pálffy Tamás kancellár, nyitrai püspök és a nyitrai egyházmegye területén birtokos evangélikus főúr nem jöttek ki egymással, talán nem véletlen, hogy első bécsi útja időpontjául Ostrosith olyat választott, amikor a kancellár nem tartózkodott a városban, hanem éppen egyházmegyéjében időzött több héten át.⁷⁶³ Hogy mennyire személyes ellenszenv, vallási ellentét, vagy valami más állt a háttérben, egyelőre nem tudható, mindenesetre már 1671-ben érzékelhető feszültség volt jelen köztük, amelyet külső személyek csak tovább erősítettek. Így például Szelepcsényi, aki régi haragosa volt Pálffynak, is óvta Ostrosithot a „bozu ember és csuda humorú“ kancellárral való kapcsolatfelvételtől, és Révay Kata Szidónia leveleiben is negatív szereplőként jelenik meg a nyitrai püspök.⁷⁶⁴ A puszta vallási ellentét ellen szól, hogy Ostrosith igénybe vette pater Emerich segítségét, akit első tartózkodása alatt három alkalommal is felkeresett személyesen, és végül is a kapucinus nyújtotta be uralkodóhoz intézett egyik folyamodványát, és az ügy elintézéséig figyelemmel kísérte az események alakulását.⁷⁶⁵

A három személyesen is megkeresett közvetítőn túl Ostrosith kapcsolatot keresett az udvar legbefolyásosabb személyiségével, Lobkowitz herceg főudvarmesterrel, akit többnyire közvetítőn keresztül tudott elérni, leginkább bizonyos dominus Gravenburgh volt ebben segítségére, aki talán a cseh Johann Graffenburggal (Jan z Gräffenburg) azonos. Másik támasza

755 MNL OL E 186 1. dob. 2. tétel Ostrosith Mátyás naplói 1673. év. Rövid ismertetése: DUKKON 2016.

756 MNL OL E 186 1. dob. 2. tétel Ostrosith Mátyás naplói 1673. év, fol. 44r–60v., fol. 64v–73r., fol. 75v–77r., fol. 80v–83v.

757 MNL OL A 35 Nr. 283. ex 1673 (1673. okt. 11. Grác).

758 Az egyes személyekre és befolyásukra röviden: REDLICH 1961, 51., 89–91.

759 KOMÁROMY 1888, 883–1884.

760 Révay Kata Szidónia levele Ostrosith Mátyáshoz, 1671. okt. 18. Bécs (KOMÁROMY 1889, 287.).

761 R.VÁRKONYI 2002, 446–447.

762 MNL OL E 186 1. dob. 2. tétel Ostrosith Mátyás naplói 1673. év, fol. 45r. (1673. máj. 16.).

763 Pálffy visszatérése csupán Keresztelő Szt. János napja, azaz jún. 24. körül volt várható (MNL OL E 186 1. dob.

2. tétel Ostrosith Mátyás naplói 1673. év. fol. 49v. (1673. máj. 27.).

764 MNL OL P 507 1_I_798/3. Levélkivonatok, kivonat Szelepcsényi leveléből, s.d. Szelepcsényi és Pálffy rossz viszonyáról már Pauler is írt: PAULER 1876, II. 156–157. Révay Kata Szidónia előbb már idézett, 1671. okt. 18-án kelt levelében ugyancsak rossz véleménnyel van róla, „az forkos néh változtatja a szőrit, de természetét soha nem“ kerül vele kapcsolatban papírra (K^OMÁROMY 1889, 287.).

765 Uo. fol. 45v., (1673. máj. 13), fol.53v. (1673.jún.6.), fol. 55r. (jún. 10.). P. Emerichhez intézett egyik levelének fogalmazványa megmaradt Ostrosith iratai között is: MNL OL P 507 1_I_798/115 fol. 4.

123

Johann Probst, a herceg titkára volt.⁷⁶⁶ Ostrosith számára igen fontos segítséget jelentett kipróbált familiárisa, Razgha Márton, aki szemlátomást meglehetős biztonsággal mozgott az udvarban, nem egy esetben őt küldte, hogy tárgyaljon Hocherrel, vagy éppen Abelével, Graffenburggal.⁷⁶⁷ Már 1671-ben is Razgha Márton intézte ura ügyeit Bécsben és Pozsonyban, 1671 januárjában még uralkodói audiencián is volt ura érdekében.⁷⁶⁸

De minden ügyeskedés, minden erőfeszítés hiába valónak bizonyult, hiába járt személyesen audiencián Ostrosith I. Lipótnál 1673. június 27-én, a Magyar Kancellária és Pálffy Tamás kancellár megkerülhetetlennek bizonyult.⁷⁶⁹ Ezt Hocher már az ügy elején kijelentette, és e téren azért sem következett be változás, mert Pálffy kancellár is ragaszkodott a maga álláspontjához. Ennek tudható be, hogy Ostrosith egyik supplikációját Pálffyhoz irányították.⁷⁷⁰ Érdekes és egyelőre nehezen magyarázható, hogy 1673. évi bécsi tartózkodásai alatt Ostrosith milyen kevéssé vette igénybe a magyarországi viszonyokat jól ismerő Johann Rottal gróf segítségét, aki 1671-ben a pozsonyi judicium delegatum elnökeként alapos ismeretekkel rendelkezett a szervezkedők tekintetében és korábban segített már egyszer Ostrosithnak.⁷⁷¹

Az ügyben, több heti bécsi tartózkodás, intenzív kapcsolatépítés ellenére sem sikerült eredményt elérni. 1671 június végén kényszerű ügyintézési szünet következett be, amikor az uralkodó június 28. és július 6. között Mariazellbe utazott zarándoklatra.⁷⁷² Maga Ostrosith is néhány hétre hazament, majd július 18-án tért vissza a városba, hogy tovább folytassa erőfeszítéseit, de hiába érte el, hogy P. Emerich átvegye és uralkodó elé terjessze beadványát, az ügyben továbbra is megkerülhetetlen marad Pálffy. Végül a magyar kancellár proponálja 1673. július 30-án az ügyet, amelyben a döntés ismét elhalasztásra került. ⁷⁷³ Az ügy azonban ezután váratlanul kimozdult a holtpontról, méghozzá Orbán István kancelláriai titkárnak köszönhetően, aki augusztus 2-án ígéretet tett arra, hogy elintézi az ügyet, csak adjon be egy újabb supplikációt Ostrosith.⁷⁷⁴ Razgha uram már a következő nap vitte a folyamodványt egy Hocher kancellárhoz szóló memorialéval egyetemben, illetve Probst titkár is kapott egy Lobkowitz herceghez szóló kérelmet.⁷⁷⁵ Orbánnak sikerült az ügyet olyan vágányra terelni, amely segítette a megoldást, ti. a kérelem előterjesztése, amelyet Orbán végzett, “in privato”

azaz magánúton történt, és Lipót az ügyet Lobkowitz hercegre és Hocher kancellárra delegálta, ilyen módon Pálffy kancellárt kikapcsolták az ügyintézésből. Hogy miként tudta Orbán elérni azt, ami másoknak nem sikerült, a rendelkezésre álló feljegyzésekből nem derül ki, csupán annyi tudható, hogy az éppen úton lévő uralkodónak terjesztette elő, amikor az addig folyamatosan ellenkező magyar kancellár nem volt kéznél.⁷⁷⁶ Azzal, hogy két, Ostrosith iránt jóindulatú személyre bízták az ügy véleményezését, a dolog eldőlt. Hogy mikor és miként véleményezte a kérelmet Lobkowitz herceg és Lamberg gróf, nem ismert, de 1673. október

766 Uo. fol. 47r. (1673. máj. 24.), fol. 50v. (1673. máj. 29.), fol. 51v. (1673. jún. 1.). Johann Grafenburg cseh tanácsosként jelenik meg az egyik Hofzahlamtsbuchben (ÖStA FHKA HZAB Bd. 112. (1669) fol. 265r.).

Ostrosith iratai között megtalálható egy hozzáintézett levélfogalmazvány (Baron a Gryffenburgh, 1673. febr. 21.):

MNL OL P 507 1_I_798/114. Johann Probst később a Birodalmi Kancellária titkáraként működött (GROSS 1933, 426., 467.). Egy hozzáintézett levélfogalmazvány is megmaradt Ostrosith hagyatékában, szintén 1673. febr. 21-ről: MNL OL P 507 1_I_798/114.

767 Uo. fol. 51r. (1673. jún. 2. Razgha Laxenburgban jár), fol. 53v. (1673. jún. 6. Gravenburggal tárgyal), fol. 59r.

(1673. jún. 23. Hocher kancellárhoz küldték, de csak annak titkárával tudott tárgyalni).

768 MNL OL P 507 1_I_798/1. Razgha Márton 1673. jan. 22-i levelének kivonata.

769 MNL OL E 186 1. dob. 2. tétel Ostrosith Mátyás naplói 1673. év, fol. 60r. (1673. jún. 27.).

770 Uo. fol. 45r. (1673. máj. 16.), fol. 47r. (1673. máj. 27.).

771 Három alkalommal találkozott vele: uo. fol. 55v. (1672. jún. 12.), fol. 66v. (júl. 26.), fol. 71v. (aug. 15.).

772 Uo. fol. 60v., 61v.

773 Uo. fol. 64r. (1673. júl. 18.), fol. 68r. (júl. 30.). A mandatum dilatorium szeptember 3-án érkezett meg Ostrosithhoz (uo. fol. 74r.).

774 Uo. fol. 68v. (1673. aug. 2.).

775 Uo. fol. 69r. (1673. aug. 3.).

776 Uo. fol. 76r. (1672. szept. 21. és 22.).

124

én Grácban végre kiállításra került a végleges felmentő levél, méghozzá a Magyar Kancellária kiadmányozásában.⁷⁷⁷ A formai ügyintézés maradt a Magyar Kancellárián belül, de az érdemi véleményezés Orbán húzása révén a magyar hivatalon kívül történt meg. Pálffy kancellár reakciói az ügyben nem ismeretesek, de úgy tűnik, hogy a döntést elfogadta. Magyarázatra vár Orbán váratlan jóindulata, talán nem egyedüli ajándék maradt az a 100 juh, amelyről Révay Kata Szidónia írt 1671. október 18-i férjéhez intézett levelében.⁷⁷⁸ Mindez nem jelentette, hogy Ostrosith kalandjai véget értek a központi adminisztrációval. Naplója tanúsága szerint még 1673 szeptember végén beadványt intézett az Udvari Kamarához, amelyben ezúttal azért folyamodott, hogy az Illaván állomásozó katonák faszükségletét ne az ő erdejéből fedezzék, 1674 elején pedig Strassoldo ezredes váratlanul megkezdte az illavai kastély bontását, amelynek megakadályozása újra csak minden kapcsolatát igénybe vette a bárónak.⁷⁷⁹

Tanúságos a végére egy kis statisztikát összeállítani az evangélikus főúr bécsi tartózkodásáról. Ostrosith három részletben 95 napot töltött Bécsben. Ez alatt a 95 nap alatt tíz alkalommal járt az udvarban, egy alkalommal pedig személyes audiencián is volt őfelségénél.

A három kulcsszemélyiséggel összesen 23 alkalommal került kapcsolatba, ezek közül 13 kontaktus volt Hocher kancellárral (közülük hatszor Razgha Mártonon át), öt alkalommal találkozott Lamberggel (egyszer volt nála audiencián, egyszer vele ebédelt), illetve öt alkalommal látogatta meg P. Emericust a kapucinus kolostorban. További két alkalommal találkozott közvetlenül Lobkowitz főudvarmesterrel (egyszer az udvarban találkozott vele össze), másik hat alkalommal Graffenburg bárón keresztül érte el, a herceg titkárával, Johann Probsttal három alkalommal került kapcsolatba. Az ügyet végül megoldó Orbán Istvánnal háromszor tárgyalt személyesen, két alkalommal közvetítőn át (Razgha Márton és Tóth Mihály). Ez utóbbi segítségét egy alkalommal Graffenburg esetében is igénybe vette. A már többször idézett, fenti összeállítás alapját képező naplójegyzetek szerint a tárgyalt időszakban legalább négy folyamodványt nyújtott be az uralkodóhoz, egy memorialét Hochernek adott át, illetve egy másikat Lambergnek, ez utóbbinak kifejezetten az volt a célja, hogy megpróbálja irányítani a supplikációt.⁷⁸⁰

A fenti személyeken túl három alkalommal találkozott Rottal gróffal, háromszor Christoh Abelével, az Osztrák Udvari Kancellária vezető titkárával, kétszer Christoph Dorschhal, a Haditanács mindenható titkárával, ugyancsak kétszer Franz Ludwig Stahllal, a Haditanács egy másik titkárával, szintén két alkalommal egy bizonyos Prinzenstein gróffal (talán Maximilian Ferdinand Sprinzensteinről van szó), egyszer pedig Hedli Mátyással ebédelt.⁷⁸¹

Ostrosith esete azért izgalmas, mert ez esetben tudatosan törekszik az eset alanya arra, hogy távoltartsa az ügyet a Magyar Kancelláriától, ennek érdekében egészen magas rangú patrónusok és közvetítők szolgálatait veszi igénybe. A dolog mégsem jár eredménnyel, a megoldást egy középszintű hivatalnok fellépése hozza meg, aki az ügyintézés útvesztőinek ismeretében találja meg a megoldást. Ostrosith esete azt mutatja, hogy a 17. század utolsó harmadára valamifajta kompetenciaterületek már felrajzolódtak, amelyek átlépése már nem is volt olyan könnyű feladat.

777 MNL OL A 35 Nr. 283. ex 1673.

778 KOMÁROMY 1889, 287.

779 MNL OL E 186 1. dob. 2. tétel Ostrosith Mátyás naplói 1673. év, uo. fol. 77r. (1673. szept. 29.). Vö. még az Udvari Kamara véleményt kér a Magyar Kamarától a beadványról, 1673. okt. 18. (ÖStA FHKA HF Prot. Bd. 973.

1673 Reg. fol. 393r.). A bontásra: MNL OL E 186 1. dob. 2. tétel Ostrosith Mátyás naplói 1674. év, passim.

780 MNL OL E 186 1. dob. 2. tétel Ostrosith Mátyás naplói 1673. év, fol. 46r. (1673. máj. 19.).

781 Rottal: uo. fol. 55v. (1672. jún. 12.), fol. 66v. (júl. 26.), fol. 71v. (aug. 15.); Abele: fol. 46r. (máj. 19.), fol. 51r.

(máj. 30.), fol. 59r. (jún. 25.): Dorsch: fol. 58v. (jún. 20.), fol. 64r. (júl. 19.); Stahl: fol. 71v. (aug. 15.), fol. 77r.

(aug. 24.), Prinzenstein (Sprinzenstein): fol. 69r. (júl. 19.), fol. 71v. (aug. 15.); Hedly: fol. 67r. (júl. 27.).

125

A fentebb bemutatott három eset jól mutatja, hogy a kora újkori hivatalok ügyintézési gyakorlata nem ismer automatizmusokat. A benyújtott folyamodványok az esetek jelentős részében nem jutottak volna el az elintézésig, ha a benyújtó fél nem kísérte volna valami úton-módon figyelemmel. Hogy miért szükséges, személyesen tüsténkedni vagy valamifajta sollicitátorral rendelkezni, azt jól mutatja Ostrosith Mátyás 1672 decemberében benyújtott folyamodványának esete, amely 1673. május végén még ott hevert elintézésre várva Christoph Abele, az Osztrák Kancellária titkára asztalán.⁷⁸²

Az ügyintézés előmozdítása történhetett személyesen, valamely hivatali alkalmazotton, vagy többé-kevésbé hivatásosnak tekinthető külső személyen át. A felhozott példák a személyes ügyintézésre példák, amikor az illető maga próbálja meg ügyét előre vinni. Ennek érdekében különböző személyekhez fordul, akikhez különböző kapcsolatok fűzik (honfitárs, még inkább egy régióból való származás, nyelvi közösség, hasonló képzettség).

Az esetek jelentős részében, amikor az illető nem tud személyesen jelen lenni, igyekezik ügyének egy hivatali alkalmazottat megnyerni. Ez lehetett a kancelláriai titkár, a regisztrátor vagy valamelyik jegyző. Szikszay Mihály regisztrátor például pályája egy szakaszában a vele egy régióból származó Rákócziak bécsi ágenseként működött, Somogyi Ferenc a Batthyány család ügyeit intézte, Lippich László pedig az Erdődyeket tájékoztatta bécsi fejleményekről.⁷⁸³

A harmadik megoldás hivatásos közvetítő, sollicitator, később bevett nevén ágens szolgálatainak igénybe vétele. Jóllehet az ágensi intézmény, ahogy az majd később bemutatásra kerül, csupán 1690-ben került rendszeresítésre a Magyar Kancellária mellett, már azt megelőzően voltak olyan személyek, akik a bécsi helyismeretüket és kapcsolataikat kihasználva vállalták fel magánfelek ügyes-bajos dolgainak az intézését, igaz ekkor még hivatalos felhatalmazás és szabályozás nélkül. Ilyen volt a már előkerült Hosszúthóthy István és a később előkerülő, egyideig kancelláriai alkalmazásban álló Szinyei Merse György. Közéjük tartozott Oroszváry Mihály, aki eredetileg a minden lében kanál Hosszuthóthy István szolgálatában állt, és aki nyilván ura mellett tanulta meg a bécsi-prágai ügyintézés rejtelmeit.⁷⁸⁴ Később az Udvari Kamaránál előbb a Draskovichok (1616, 1617), majd a Homonnai Drugethek (1621) ügyében járt el, 1624-ben pedig Daróczy Ferenc bécsi házának gondnokaként jelenik meg a forrásokban.⁷⁸⁵ A 17. század közepétől olyan ágensekre is van adat, akik egy személy szolgálatában állnak vagy éppen egy hivatalhoz kapcsolódik működésük. Csáky Ferenc például külön ágenst tartott a bécsi Haditanács mellett Michael Huber jogászdoktor személyében.⁷⁸⁶ A működésükkel legalább részben a Magyar Kancelláriához köthető ágensekre három példát sikerült eddig gyűjtenem: Tattay Miklós (1653, 1657),⁷⁸⁷ Suskovith Ferenc (1687, 1689)⁷⁸⁸,

782 MNL OL E 186 1. dob. 2. tétel Ostrosith Mátyás naplói 1673. év, fol. 48v. (1673. máj. 25.)

783 Erre vonatkozólag részletesen lásd a hivatalnokokról készített fejezet megfelelő részeit.

784 Naprághy Demeter levele Gábor Jánoshoz, 1609. febr. 9. Győr (német fordítás) (ÖStA HHStA Langakten Kt.

7. fol. 130–131).

785 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 108. Konv. 1615. Nov. fol. 202–218., r. Nr. 114. Konv. 1617. Okt. fol. 34–35.

(Draskovich Miklós familiárisaként említi), r. Nr. 100. Konv. 1611. Apr. fol. 103–104. (Homonnai Drugeth Györgyné férje bécsi ágensének nevezi), MNL OL E 15 118. dob. Nr. 33. ex Aug. 1623.

786 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 275. Konv. 1675. Okt. Fol. 88–97. (1665. okt. 1. óta állt Csáky szolgálatában, évi 150 Ft-ot kapott szolgálataiért).

787 Tattay Miklós „hungarischet sollicidator” 1637-ben Homonnai Drugeth János ágenseként járt el bizonyos tállyai szőlők és Terebes mezőváros vásárprivilégiuma ügyében (MNL OL A 33 Nr. 12–23. ex 13. Junii 1637).

1639-ben saját szenci házára kért új adományt az uralkodótól (uo. A 33 Nr. 108. ex 14. Apr. 1639). Bécsben háztulajdonnal rendelkezett a Himmelpfortgasseban. Udvari beszállásolási ügyekben több alkalommal fordult 1653 és 1657 között az Obersthofmarschallamthoz (ÖStA FHKA HQB Bd. 53. fol. 117v., 124v., 328r., 369r., 374r.).

788 Korompay diáriumából tudható, hogy 1689. nov. 15-én a kancellár az Udvari Kamarának a nedelici főharmincadellenőrségre ajánlotta őt, ez alkalommal a kötetbe eléggé rendhagyó módon bemásolásra került Suskovith folyamodványa, amelyben elmondta magáról, hogy több éve működik a császári udvarban ágenként, országbeli birtokos nemes és több nyelvet beszél (Korompay-diárium II., 1689. nov. 15., vö. még ÖStA FHKA

126

Szalay Jakab.⁷⁸⁹ Pályájuk és működésük még feltárásra vár. Az intézmény kialakulása egyértelműen azt jelzi, hogy személyes beavatkozás nélkül csekély lehetőség állt csak fenn a folyamodvány elintézésére.

A fenti példák jól mutatják, hogy az ügyek többsége nem egyetlen kormányszerven belül dől el, hanem az esetek többségében a Magyar Kancellárián kívül a központi apparátus valamely más hivatala is bevonásra kerül, leginkább az Udvari Kamara, a Haditanács, vagy valamely másik kancellária kapcsolódik be, illetve a magyar kormányszervek közül nagyon

A fenti példák jól mutatják, hogy az ügyek többsége nem egyetlen kormányszerven belül dől el, hanem az esetek többségében a Magyar Kancellárián kívül a központi apparátus valamely más hivatala is bevonásra kerül, leginkább az Udvari Kamara, a Haditanács, vagy valamely másik kancellária kapcsolódik be, illetve a magyar kormányszervek közül nagyon

In document BUDAPEST 2018 Fazekas István –1690 között A Magyar (Udvari) Kancellária és hivatalnokai 1527 AKADÉMIAI DOKTORI ÉR TEK EZÉS (Pldal 120-127)