A Magyar Kancellária és a Magyar Tanács kapcsolata

A Magyar Kancellária fontos szerepet játszott az uralkodó mellett működő magyar tanácsadó és döntéselőkészítő szerv, a Magyar Tanács (Consilium Hungaricum) működésében is. A Magyar Tanács szervezete és működése, amely a középkori királyi tanács utódának tekinthető, csupán a 16. század középső évtizedeire kristályosodott ki.⁴⁹⁸ Ekkorra vált nyilvánvalóvá, hogy a helytartó/nádor mellett nem sikerült egy olyan kormányszervet üzembe helyezni, amely a legfontosabb magyarországi bel-, és esetenként külpolitikai kérdésekben érdemben tudna tájékoztatni (világi és egyházi tisztségek betöltése, törökelleni védelem működtetése, törökkel való békekötés, Erdéllyel való kapcsolattartás, Magyar Királyság és Lengyelország kapcsolata, országgyűlés előkészítése). Ehelyett az egyházi és világi előkelőkből, azaz a püspökökből, országos méltóságok és magyar udvari tisztségek viselőiből, illetve az uralkodó által kinevezett érdemes személyekből létrejött egy olyan tanácsadó szerv, amelynek a véleményét az uralkodó időről időre kikérte a felmerülő aktuális kérdésekben.

Az 1550-es évekből már szép számmal maradtak fent opiniók, amelyek a Magyar Tanács intenzív igénybevételére utalnak. Belpolitikai kérdések mellett főleg az oszmánokkal kötendő béke ügyében került sűrűn kikérésre a magyar vezetők véleménye ebben az időben.⁴⁹⁹

496 MNL OL A 14 Nr. 28. (1634. dec. 17.), uo. A 14 Nr. 129. (1646. okt. 8.); ÖStA KA HKR-Akten Kt. 62. Reg.

Nr. 132 ex Julii 1659 (Haditanácsi intimatum a Magyar Kancelláriához a különböző, országgyűlésen felmerült pontok kapcsán, 1659. júl. 21.).

497 ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 123. Konv. 3. fol. 48, 53. + fol. 54, 62, 66. (latin másolat és az instrukció fogalmazvány az említett széljegyzettel: „praelecta fuit Suae Majestati hic instructio 12. Maij 1651 atque eandem per omnia approbavit, tutius tamen indicat ut pro prima vice ultimi duo gradus ab anno 27 et 42 omittantur…”).

Továbbá a Haditanács átirata a Magyar Kancelláriához a kiadmány elkészítésére, 1652. máj. 12. (Uo. fol. 63, 66.).

498 A Magyar Tanács története még feldolgozásra vár. A régebbi irodalomból továbbra is fontos: MÁRK 1917.

Fontos új megállapítások: PÁLFFY 2010, 266–280.

499 ÖStA HHStA UA AA Fasc. 69. Konv. A. fol. 86–89. (1553. jan.), uo. Türkei I. Kt. 11. Konv. 5. fol.1–8. (1555), uo. Türkei I. Kt. 12. Konv. 1. fol. 93–100. (1555. szept.), uo. Türkei I. Kt. 12. Konv. 5. fol. 156–163. (1556), UA Com. Fasc. 378. Konv. B. fol. 124–127. (1556. jan., kiadva MOE III. 545–549.), Türkei I. Kt. 13. Konv. 2. fol.

92–97. és 98–106. (1557. okt., 1557. okt.-nov.), UA Com. Fasc. 379. Konv. A. fol. 7–14. (1558. máj.), UA Com.

Fasc. 379. Konv. A. fol. 15–18. és 19–22. (mindkettő 1558. jún.), uo. Türkei I. Kt. 13. Konv. 4. fol. 115–118 (1558. jún.), UA Com. Fasc. 379. Konv. A. 23–26. (1558. jún.), UA Com. Fasc. 379. Konv.A. fol. 85–88. (1558.

nov., kiadása MOE IV. 196–200.), UA Com. Fasc. 379. Konv.A. fol. 36–39. és fol. 62–-67. (mindkettő 1558), Türkei I. Kt. 14. Konv. 2. fol. 33–36. (1559. ápr.), Kt. 14. Konv. 3. fol. 66–71. (1559. aug.), Türkei I. Kt. 14. Konv.

3. fol. 126–127. (1559).

88

A tanácsülések sűrűsége változó, mint ahogy a résztvevők létszámának alakulása is.⁵⁰⁰ Ritkább, amikor nagyobb létszámú tanácsülésre kerül sor, gyaníthatóan ilyesmi leginkább csak az országgyűlések idején történt meg. Rendkívülinek tekinthető az a tanácskozás, amikor az 1556.

évi törökellenes harcok lezárultával a végek helyzetének rendezése végett I. Ferdinánd minden tanácsost, sőt a Magyar Kamara tanácsosait is 1556. november 5-re Bécsbe rendelte.⁵⁰¹ A 17.

században inkább az tekinthető általánosnak, hogy csupán a közelben lakó tanácsosok vagy a tekintélyesebb tanácsosok bekéretésére került sor.⁵⁰² Előfordult, hogy az uralkodó írásban kérte ki tanácsosai véleményét. Ez történt például 1572-ben, amikor a portai követ személyére vonatkozólag kért Miksa javaslatot.⁵⁰³ A Magyar Tanács kiegyensúlyozottabb működését biztosítandó 1588-ban törvénycikk született arról, hogy a fontos ügyek megvitatására háromhavonta összeüljön a tanács (1588 : 3. tc., 9. tc.). Egyelőre nem világos, hogy a rendelkezés mennyire ültetődött át a valóságba, de betartása legalábbis Rudolf uralkodása idején valószínűnek tűnik.⁵⁰⁴

A birodalmi kormányzat azonban igényelte a meglehetősen bonyolult magyarországi viszonyokban való biztos tájékozódást és tájékoztatást, ami felértékelte a magyar kancellár és a mellette működő kancelláriai titkár(ok) szerepét, megnövelte a hivatal tekintélyét és a puszta expediálás helyett az érdemi ügyelőkészítési tevékenységet erősítette meg. A döntéshozás meggyorsítása érdekében az uralkodó időről időre kísérletet tett arra, hogy magyar tanácsosok tartózkodjanak mellette, akik elősegítik az érdemi ügyintézést. Az első erre vonatkozó törvénycikk csak 1569-ban született meg, de a rendelkezés eredete az 1560-as évekre nyúlik vissza, amikor a birodalomban távollevő I. Ferdinándot helyettesítő Károly főherceg mellé rendelt magyar tanácsosokat.⁵⁰⁵ 1566-ban a birodalmi gyűlésre utazó Miksát helyettesítő Károly mellé a Magyar Tanács beosztást készített, hogy háromhavonkénti felosztásban kik fognak a főherceg mellett működni. Az elképzelés végül a tervezett formában nem valósult meg.⁵⁰⁶ Az 1569 : 38. tc. úgy rendelkezett, hogy folyamatosan egy egyházi és egy világi tanácsos tartózkodjon az udvarban, akik az igazságszolgáltatásban és az ország jogait és szabadságait illető ügyekben segítik az uralkodót, és akikkel, ha a szükség úgy kívánja, az ország hadügyeiről is lehessen értekezni. Bár a következő évszázad elejétől szemlátomást rendi igény is jelentkezett arra, hogy tanácsosok legyenek az uralkodó környezetében, az ismétlődő országgyűlési végzések azt jelzik, hogy a rendelkezés betartása nem ment könnyen (1588: 9.

500 1556 szeptemberében pl. Miksa utasítására összehívott, a török békéről tartott tanácskozáson öt személy, Oláh Miklós esztergomi érsek, Nádasdy Tamás nádor, Gregorjánczy Pál zágrábi püspök, Batthyány Ferenc és Dessewffy János vett csupán részt: „Consultatio super negotio Turcico facta iussu Serenissimi Regis Boemiae per dominos consiliarios Hungaros, videlicet dominos Strigoniensem, palatinum, Zagrabiensem, Franciscum Bathyany et Joannem Desewffy” (ÖStA Türkei I. Kt. 12. Konv. 1. fol. 93–100.). 1563 februárjában Pozsonyban ismét a török békéről tartott tanácskozáson kilencen vettek részt: Oláh Miklós esztergomi érsek, Báthory András országbíró, Köves András veszprémi püspök, Ujlaki János váci püspök, Batthyány Ferenc, Bánffy István étekfogómester, Bánffy László főajtónállómester, Dobó István és Mérey Mihály nádori helytartó: "Consultatio Consiliariorum Hungarorum in negotio pacis Turcicae" (uo. Türkei I Kt. 17. Konv. 1. fol. 107–120. és 123–132.).

A Magyar Tanács taglétszámát nehéz felbecsülni, időről időre változott. 1573-ban a Magyar Kamara elszámolásai alapján tudható, hogy a Tanácsnak 18 tagja volt, aki fizetést húzott (FAZEKAS 2008, 212.).

501 MNL OL E 21 1556. okt. 23.

502 III. Ferdinánd Pálffy Pálhoz, 1640. márc. 3. Bécs. 1640. márc. 19-re Bécsbe hívatta a közelben lakó magyar tanácsosokat (ÖStA HHStA FA Pálffy Arm. I. Lad. V. Fasc. 8. Nr. 27.).

503 FAZEKAS 2008, 212–214.

504 1588 tavaszán biztosan meg volt az ülés, vö. Ernő főherceg levele Rudolf császárhoz, 1588. ápr. 11. Bécs (ÖStA UA AA Fasc. 121. Konv. A. fol. 42–43.)

505 PÁLFFY 2010, 267.

506 A tervezet szerint 1566. április–június közötti időben az egri és váradi püspök (Verancsics Antal és Radéczy István) vagy közülük az egyik és Bánffy István kezd, őket 1566. július-szeptember közötti időre Bornemissza Pál nyitrai püspök és Pethő János követi, az év utolsó negyedében Draskovics György zágrábi és a csanádi püspök és Dessewffy János jön, 1567 első negyedére vagy az egri vagy a csanádi püspök és Bánffy László lett beosztva („Signatura de modo et ordine, qui servari posse videretur in servitiis Sacratissimae Caesareae Vestrae Maiestatis tam in absentia quam praesentia eiusdem, ÖSta UA Com. Fasc. 380. Konv. B. fol. 61–64.).

89

tc., 1608: koronázás előtti 10. tc., 1613: 25. tc., 1630: 29. tc., 1635: 28. tc., 1655: 50. tc. 1.§.).

A rendelkezés megvalósulásának egyik akadályozó oka minden bizonnyal a tartózkodási költségek voltak, ahogy arra már Pálffy Miklós is utalt egy Ernő főherceggel folytatott beszélgetésében még 1587-ban.⁵⁰⁷

Az udvarban működő tanácsosok listájának összeállítása és működésük feltárása még várat magára.⁵⁰⁸ A tanácsosok udvari jelenléte ugyanakkor felveti a kérdést, hogy milyen viszonyban voltak a Magyar Kancelláriával. A Csáky László 1639 végén és 1640 elején Bécsben töltött szolgálatáról rendelkezésre álló levéltári források azt mutatják, hogy a kapcsolat szoros volt. Csáky berendelése a beteg Lippay György kancellár kérésére történt, ahogy arról a kancellár által 1639. november 6-án benyújtott propozíció tanúskodik.⁵⁰⁹ Az uralkodó a javaslatot el is fogadta és utalt arra, hogy a Magyar Kancellária mellett két tanácsosnak kell tartózkodnia Bécsben egy negyedévre.⁵¹⁰ Ez a félmondat azért is érdekes, mert a berendelt tanácsosok helyét egyértelműen kijelöli: a Magyar Kancellária mellett, azzal együttműködve kell tevékenykedniük. Nem egészen világos, hogy Csáky valóban megérkezett-e az uralkodó szolgálatára 1639 novemberében, de 1640 első felében minden jel szerint jelen volt. Az 1640 májusából származó, Esterházy Miklóshoz intézett levelei is olyasvalakit mutatnak, aki a hivatali ügymenettel és az udvari szokásvilággal ismerős.⁵¹¹ Bár éppen Esterházy Miklós egyik beadványából az derül ki, hogy a kancellárok a jelen lévő tanácsosok véleményével nem igen éltek, nem egyszer az ő bevonásuk nélkül intézkedtek.⁵¹² A kép tehát nem egyértelmű arra nézve, hogy ki is felelős az 1690 előtti tanácsosok ügyintézésbe történő bevonására tett kísérletek sikertelensége miatt. Tény, hogy tartós tanácsosi jelenlétet nem sikerült kialakítani.

A Magyar Tanács külön irodai személyzettel nem rendelkezett, a szükséges írásbeli munkát a kancellár irányítása mellett az egyik kancelláriai titkár látta el. A tanács összehívása is a Magyar Kancellárián át történt. Ezt jól mutatja Bernhard Reisach, a Haditanács titkárának levele, aki 1576 májusában a budai pasa levelének megvitatása miatt fordult Liszthy János kancellárhoz és kérte, hogy hívja össze a Magyar Tanácsot.⁵¹³ A tanácsülésekre vagy Bécsben,

507 Ernő főherceg Rudolf császárhoz, 1587. okt. 21. Bécs (ÖStA HHStA UA Com. Fasc. 389. Konv. B. fol. 248–

270, az idézett helyet lásd fol. 258v–259r.).

508 Vö. PÁLFFY 2010, 268–269. Példák a 17. századból: Révay Péter 1608 tavaszán II. Mátyás mellett működött (ÖStA FHKA HFU r. Nr. 95. Konv. 1608. márc. fol. 100–102.), 1610 júniusában ismét mellette tartózkodott („pro assistentia consiliariis nostris Hungaris ad latus nostrum hic iam residentem ordinatis”, uo. HFU r. Nr. 98. Konv.

1610. Jun. fol. 50–53.). 1610. júl. 7-én 200 Ft kifizetésére kapott utasítást a Magyar Kamara Széchy Tamás részére, aki „ad latus nostram hic jam residens” (uo. HFU r. Nr. 99. Konv. 1610. Jul. fol. 37–39. II. Ferdinánd 1635 március 4-én Lippay Györgyöt és Esterházy Dánielt rendelte az udvarba („citentur ad residendum in aula”, MNL OL A 35 Nr. 104. ex 1635).

509 „Porro existimaret dominus cancellarius. Ut ne negotia, quae prae manibus sunt, ob suam aegritudinem aliquam remoram patiantur, ex consiliariis, qui etiam de lege regni penes dominum cancellarium hic in aula Suae Maiestatis esse tenentur, advocandum esse dominum Ladislausm Chiaky pro assestente consiliario, cum is et alias huc Viennae paulo post adesse et aliquandiu morari constitutum habeat.” (MNL OL A 33 Nr. 259. ex 13. Dec. 1639.

(!). Az utólag rávezetett december 13-i dátum minden bizonnyal téves, mert ugyanezen a napon tárgyalták a pécsi püspökség betöltését, amire Bosnyák István került kinevezésre, a kinevezés pedig 1639. nov. 6-án kelt (uo. Nr.

255. és a kinevezés: MNL OL A 57 vol. 9. pag. 250.). Csáky Lászlót az uralkodó 1639. nov. 6-án szólította fel, hogy jöjjön az udvarba, lásd a következő jegyzetben.

510 „penes Aulae nostrae Cancellariae duo ex fidelibus nostris consiliariis hic in aula nostra per vicissitudines continuo maneant ac resideant.” III. Ferdinánd Csáky Lászlóhoz, 1639. nov. 6. Bécs (MNL OL A 35 Nr. 332. ex 1639).

511 1640 februárjában és márciusában sok időt töltött Bécsben, több levelet innen írt Batthyány Ádámnak és anyósának, Poppel Évának, 1640. febr. 15. (MNL OL P 1314 Nr. 8935–8936.), 1640. márc. 10. és 16. (uo. Nr.

8397–8398.). Csáky László levelei Esterházy Miklós nádorhoz 1640. máj. 13. és máj. 15. Bécs (MERÉNYI 1904, 188–190., 190–194.).

512 HAJNAL 1929, 85.

513 Reisach dátum nélküli levele, 1576. máj. 2. után (ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 33. Konv. 1. fol. 4.).

90

vagy Pozsonyban került sor, utóbbi főleg az országgyűlések alatt szolgált helyszínül.⁵¹⁴ Az üléseken az uralkodó által felvetett kérdések kerültek megtárgyalásra. Így 1578-ból például fennmaradt egy feljegyzés, hogy milyen ügyekben kért az uralkodó állásfoglalást: 1.) Tegzes Antal meggyilkolásának ügye, 2.) Thurzó Elek által erőszakkal a személynöktől elfoglalt Laszkár falu kérdése, 3.) Sárospatak várának kérdése, amelyre Wárday Mihály és Dobó Ferenc is igényt tart, 4.) Zemplén megye Homonnai Drugeth György ellen emelt panasza Morvay András fogságba vetése miatt.⁵¹⁵ Mint a felsorolásból is látható, a tanácsüléseken nem csupán a nagypolitikai kérdések kerültek terítékre, hanem mindenfajta egyéb ügy, amely elintézésre várt. Sajnos az ülések lefolyásáról nem rendelkezünk információkkal, többnyire csupán az ülésen kialakított vélemény alapján elkészített előterjesztést, ún. opiniót ismerjük. Ritka kivételnek számít az 1642. szeptember 18-án Bécsben tartott tanácskozás, amelyről megmaradt a helyben vezetett jegyzőkönyv (sajnos csak Jászay Pál másolatában), a latin szövegbe időnként beszúrt magyar mondatokkal. A titkár az elhangzottak követése érdekében szemmel láthatóan nem bajlódott a fordítással.⁵¹⁶

Az opinió megfogalmazásának feladata a kancelláriai titkárra hárult. Ezt bizonyítja, hogy a tisztázatok mellett néhány esetben fogalmazati példány is rendelkezésre áll, mint például 1576 februárjából egy a lengyel kérdés ügyében készített opinió esetében, amelyet Istvánffy Miklós állított össze.⁵¹⁷ Az opinió általában nem tartalmazta az ülésen résztvevők aláírását, és többnyire a résztvevők nevét sem tüntették fel.⁵¹⁸ A 16. században keltezést sem tartalmazott, a 17. század elejétől azonban ennek feltüntetése már szokásba jött, és rákerült a készítő titkár aláírása is.⁵¹⁹ Ritkább a levél formájában készített vélemény, amelyen a műfaj szabályaihoz alkalmazkodva eredeti aláírás és dátum is szerepel, de azért ilyenre is van példa. Például 1575.

március 24-én a Pozsonyban tartózkodó magyar tanácsosok, Radéczy István egri püspök, Fejérkövy István veszprémi püspök, Ujlaky János váci püspök, Mossóczy Zakariás tinnini püspök, Czobor Imre, Révay Mihály, Alszászy András Kálló vár ügyében írnak az uralkodónak.⁵²⁰

Ahogy már elhangzott, a Magyar Tanács nem csupán politikai és fontos igazgatási kérdésekben nyilvánított véleményt, az uralkodó sokszor a tanács elé bocsátott véleményezésre magánszemély által beadott supplikációkat is. Erre főleg országgyűlések idején volt példa, amikor a tanács rendszeresen ülésezett és egy folyamatosan működő kormányszerv látszatát keltette. Bár a gyéren rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a bécsi ülésszakaszok is meglehetősen intenzívek voltak, a tanács ilyenkor szinte folyamatosan ülésezett, és országos ügyek mellett magánszemélyek ügyeit is tekintélyes számban intéztek rajtuk.⁵²¹ Ezekben az esetekben a folyamodvány hátára indorsatio formájában került rá a tanács többnyire támogató

514 Bécs: “Opinio consiliariorum Ungarorum de morte principis Turcarum” 1575. jan. 20. Bécs (ÖStA HHStA UA AA Fasc.106. Konv. A. fol. 41–42.). Pozsony: „Opinio consiliariorum Hungarorum, de conventibus et apparatu hostium Turcarum, de insurrectione et de supremo capitaneatu, de negotiis Francisci Homonnay, Petri Ratkay, Stephani Feoldwary, Andreae Balassy” 1574. márc. 19. Pozsony (ÖStA HHStA UA Com. Fasc. 383. Konv. A.

fol. 109–116.).

515 ÖStA HHStA UA Com. Fasc. 384. Konv. B. fol. 77–78. Ugyanezen évből egy másik ügyrendi feljegyzés is fennmaradt: „1. De officiis volantibus, scilicet cancellario, item magistris cubiculariorum curiae, janitorum etc. 2.

De domino Nicolao de Bathor pro judice in causa necis Anthonii Tegzes 3. De arce Arwa domini Emerici Forgách uxori restituenda.” (uo. UA Com. Fasc. 384. Konv. B. fol. 105.)

516 HAJNAL 1930. 203–207.

517 1576. febr. 18. Bécs (ÖStA HHStA UA Misc. Fasc.426. Konv. C. fol. 90–93.).

518 Az Ungarische Akten Comitialia állaga számos opiniót tartalmaz, főleg a 16. század második feléből, vö. ÖStA HHSTA UA Com. Fasc. 383–388.

519 Magyar Tanács 1613-ben opiniót adott Krasznahorka és Rozsnyó közötti vitás határ miatt kiküldött biztosok ügyében, amelynek dorzóján az alábbi feljegyzés található: „Ex Consilio Hungarico. Viennae 16. Aprilis.

Ferencffy” (ÖStA FHKA HFU r. Nr. 101. Konv. 1612. Apr. fol. 143, 147.).

520 ÖStA HHStA Türkei I. 31. Konv. 2. fol. 93–94.

521 Ezt derül ki Türck Dániel naplójából, aki 1558-ban a város privilégiumainak megújítása érdekében járt Bécsben, és került kapcsolatba a Magyar Tanáccsal (OSzKK Quart. Lat. 556., passim).

91

véleménye. Alaghy Ferenc például 1607-ben supplikált a bárói cím (“Magnificus”) után. A kérelmet 1607. március 28-án küldte át Mátyás főherceg a Magyar Tanácshoz véleményezésre, amely 1607. április 7-én pozitívan válaszolt egy hátirati feljegyzés formájában. Ennek nyomán a Magyar Kancellária 1607. május 3-án kapott utasítást a rangemelő oklevél kiállítására, az átiratot Georg Schrötl, a Reichshofkanzlei titkára írta alá, jól mutatva, hogy a Magyar Tanács után a Titkos Tanács is bevonásra került a döntési folyamatba, és a végső döntésnek a Titkos Tanács ülésén kellett megszületnie.⁵²² Az oklevél kiállítására az uralkodói döntés napjával, 1607. május 3-i dátummal került sor a Magyar Kancellárián.⁵²³ Ilyen Magyar Tanácsbeli ajánlás szerepel például Tőrös János és Zilczay Mihály 1622-es országgyűlés alatt benyújtott kérelmein, akik egy Pozsony megyei Szászi falubeli kúria után supplikáltak, ahogy ugyancsak Szászy András javaiból származó, uralkodóra háramlott, Ravasz András és Szilágyi János által felkért Kimle falu elnyerésére benyújtott kérelemre is hasonló ajánlás került (1622).⁵²⁴

A 17. század elejétől több példa is található arra, hogy a Magyar Tanács nemcsak maga ülésezett, hanem előfordult, hogy egy fontos kérdés megvitatására különböző, központi apparátusban működő személyekkel kibővített ülést tartott, vagy éppen más kormányszervvel, például a Haditanáccsal közösen ülésezett, esetleg magyar méltóságviselőkkel bővítve került sor egy központi intézmény, akár a Titkos Konferencia ülésére. Az elsőre jó példa a Szentgyörgy és Bazin szabadalmas mezővárosok megváltása ügyében 1618. június 19-én tartott tanácskozás, amelyen a magyar tanácsosok és egyéb érintett magyar kormányzati szakemberek mellett három fontos birodalmi vezető, Melchior Khlesl bíboros, a Titkos Tanács elnöke, Johann Molart, a Haditanács elnöke, Johann Ludwig von Ulm birodalmi alkancellár vett részt, és amelyről írásbeli feljegyzést Hermann Questenberg, a Birodalmi Udvari Kancellária titkára készített.⁵²⁵

A vegyes, Haditanáccsal közösen tartott ülésekre főleg fontos politikai ügyekben került sor, nem véletlen, hogy az ismert jegyzőkönyvek, illetve ülésrendek közül több az 1660-as évek első felének kríziséveiből származik.⁵²⁶ Arra is van példa, hogy a Titkos Tanács és a Magyar Tanács ülésére nem együtt, hanem egymást követően került sor. Ez a megoldás, tegyük hozzá, lényegesen kisebb mozgásteret hagyott a magyar félnek. Ez történt az 1649. évi oszmánokkal kötött béke meghosszabbítása kapcsán, amikor is a Haditanács ez ügyben készített előterjesztése előbb a Titkos Tanács uralkodó jelenlétében tartott ülésén hangzott el 1649.

november 23-án, majd az ott elfogadott határozatot a következő nap, november 24-én a magyar tanácsosoknak olvasták fel.⁵²⁷

Magyarokkal és más szakértőkkel bővített Titkos Konferencia ülésre jó példa az 1671.

szeptember 24-én, az uralkodó elé terjesztett összefoglaló jelentés a pozsonyi és bécsi delegált

522 Alaghy Ferenc supplikációja és dorsón szereplő feljegyzések: (1) „ad Consilium Hungaricum pro voto et opinione. Per serenissimum archiducem 28. Martii 1607“, (2) Magyar Tanács ajánlása “benemerita et a apprime catholica et poterit in diaeta penes Suam Maiestatem multa praestare. Posonii. Ex Consilio Hungarico 4. Aprilis Anno 1607”, (3) „Placet et expediantur ex Cancellaria Hungarica 3. Mai 1607. G. Schrötl“ (ÖStA UA AA Fasc.

152. Konv. A. fol. 90–91.)

523 MNL OL A 57 vol. 5. pag. 824–826.

524 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 120. Konv. 1620. Apr. fol. 101–102. (Tőrös és Zilczay kérelme) és fol. 105–106.

(Ravasz és Szilágyi kérelme). Végül nem utóbbiak nyerték el az óhajtott falut, hanem Pákay Benedek személynök (MNL OL E 21 1622. ápr. 1.).

525 A Magyar Tanács bővített ülésének jegyzőkönyve, 1618. jún. 19. Jelen voltak: Melchior Khlesl bíboros, Johann Molart, a Haditanács elnöke, Johann Ludwig von Ulm birodalmi alkancellár, Forgách Zsigmond nádor, Pázmány Péter esztergomi érsek, Frangepán Miklós szlavón bán, Lépes Bálint nyitrai püspök, Batthyány Ferenc, Telegdy János váradi püspök, Homonnai Drugeth György, Thurzó Szaniszló, Ergely Ferenc veszprémi püspök, Pyber János pécsi püspök, Révay Péter, Pálffy István, Apponyi Pál, Alaghy Menyhért, Esterházy Miklós, Pákay Benedek személynök, Vinzenz Muschinger Udvari Kamara tanácsosa, Nagymihályi Ferenc Magyar Kamara tanácsosa, Kitonich János jogügyigazgató, Szentkereszty Jakab Magyar Kamara titkára, Ferencffy Lőrinc királyi titkár, Hermann Questenberg, a Birodalmi Udvari Kancellária titkára) (ÖStA UA AA Fasc. 169. Konv B. fol. 65–66.)

526 Vö. PÁLFFY 2004, 58–63.

527 ÖStA HHStA Türkei I. Kt. 121. Konv. 1. fol. 209–218.

92

bíróságok működéséről, amelyre a birodalom kilenc vezető személyisége mellett négy magyar, Szelepcsényi György esztergomi érsek, helytartó, Forgách Ádám országbíró, Pálffy Tamás kancellár és Majthényi János személynök is meghívást kapott.⁵²⁸ A vegyes ülések gyakorlata szerint általában mindkét kormányhatóság részéről volt jelen titkár, de sajnos egyelőre olyan ülésről nem tudok, ahol mindkét fél által készített feljegyzés fennmaradt volna.⁵²⁹

A Magyar Tanácsról alkotott kép teljességéhez hozzátartozik, hogy néhány magyar titkár a 16. században tagja lett a Magyar Tanácsnak, így Bocskay György (1570. december 6.

előtt), Istvánffy Miklós (1578), Joó János (1584. augusztus 7. előtt).⁵³⁰ További kutatások szükségesek a kérdés tisztázására, hogy a 17. században tanácsosi címet viselő titkárok, mint például Maholányi János, császári tanácsosok, vagy pedig a Magyar Tanács tagjai voltak.

A Magyar Tanács és a Magyar Kancellária közötti szoros kapcsolatot jól jelzi, hogy amikor az 1690-es átszervezés során a Magyar Tanács megszüntette működését a korábbi

A Magyar Tanács és a Magyar Kancellária közötti szoros kapcsolatot jól jelzi, hogy amikor az 1690-es átszervezés során a Magyar Tanács megszüntette működését a korábbi

In document BUDAPEST 2018 Fazekas István –1690 között A Magyar (Udvari) Kancellária és hivatalnokai 1527 AKADÉMIAI DOKTORI ÉR TEK EZÉS (Pldal 87-92)