A Magyar Kancellária működése a 17. században

2.4. A Magyar Kancellária működése a 17. században

II. Mátyás 1608. évi trónra lépése véget vetett a kancellária megosztásának, azonban a visszatérés Bécsbe önmagában nem hozott komoly változást magával. A kancellária a korábbi században kialakult keretek között tevékenykedett tovább, annyi történt csupán, hogy az eddigi két kancelláriai titkár helyett 1610 után már csak egy működött. Bár az új titkár Ferencffy Lőrinc a munka mennyiségére hivatkozva kérte a korábbi gyakorlat helyreállítását és egy

196 Több személyről is lehet tudni, hogy melyik titkárhoz kötődik, pl. Miklóssy Ferencről (1579) és Ungváry Jánosról (1581) tudható, hogy Joó János írnokai voltak (MNL OL GYMSML SVL Lad. XXIV. et J. Fasc. 17. Nr.

355. Ezt az adatot Dominkovits Péternek köszönöm, ill. KÁRFFY 1914, 183.).

197 Általam ismert első adat: Fejérkövy István veszprémi püspök, 1575. aug. 13. (MNL OL P 46 1575. évi iratok fol. 15.).

198 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 68. Konv. 1600. Jul. fol. 12–27; ÖStA HHStA UA Misc. Fasc. 419. fol. 84.

199 ÖStA FHKA r. Nr. 89. Konv. 1605. Dez. fol. 221–224.

200 Radéczy István II. Rudolfhoz, 1581. febr. 28. Pozsony (ÖStA HHStA UA Com. Fasc. 385. Konv. B. fol. 1–2.).

41

második titkár kinevezését, erre nem került sor.²⁰¹ Az új helyzet viszont felértékelte a pecsétőr-regisztrátor helyzetét, az egyetlen titkár ugyanis nem volt képes egyedül ellátni a politikai és adminisztratív ügyek intézését. Ezért a nem politikai jellegű ügyek jelentős részének az intézése a regisztrátor kezébe került, akit időről időre nem egészen szabályosan vicesecretarius-nak is neveztek.²⁰² Ez a folyamat benne gyökerezett a regisztrátor irodavezetői szerepkörében, ahol lényegében az ügyintézését irányító titkár helyetteseként működött.

A személyzet csekély száma esetenként veszélyeztette a hivatal működését. 1636 nyarán, amikor például II. Ferdinánd és kíséretében a kancellár és a magyar titkár a regensburgi birodalmi választófejedelmi tanácskozásra ment (Kurfürstentag, 1636. szeptember – 1637.

február), regisztrátor híján Lipót Vilmos főherceg mellé a magyar ügyek intézésére a kancelláriai ügymenettel ismerős Orossy Györgyöt kellett a Magyar Kamarától kölcsönkérni.²⁰³

Az intézményt a kancellár irányította, aki továbbra is egyházi személy maradt, általában egyházmegyés püspök. Hivatala továbbra sem szinekúra, a sokrétű feladatkör és a csekély személyzet szükségessé tette a hivatalvezető aktív részvételét a hivatali munkában. A fennmaradt forrásanyag szerint állandó alkancellár alkalmazására ekkor sem került sor, csupán ideiglenesen az udvarba hívott kancellárhelyettes szolgálatait vették igénybe, ha a kancellárt valamely feladata (például diplomáciai megbízatás) elszólította az udvarból. A változatlanságot mutatja, hogy más kormányszervekkel szemben, mint például az Udvari Kamara vagy akár a Magyar Kamara is, nem jött létre a titkárok és írnokok között álló fogalmazói réteg. A hivatalnoki kar legalsó szintjén álló esküdt jegyzőkről és írnokok számáról nincs biztos adat, egyetlen kivételével. 1673 tavaszán, Margarita Teresia császárné temetésére készítendő gyászruhák kapcsán összeírták a kancellária személyzetét is, amely ekkor a titkáron és a regisztrátoron kívül hét írnokból állt.²⁰⁴

A bécsi béke (1606) és az 1608. évi országgyűlés végzései jól mutatták, hogy a magyarországi rendek igen komoly pozíciókat harcoltak ki az uralkodóval szemben. Az 1608.

évi koronázás előtti törvénycikkek közül több foglalkozott a magyar ügyek intézésének módjával: csak a Magyar Kancellária által kiadott adománylevél érvényes (1608: 9. tc.), az uralkodó magyar ügy intézésében csak magyarok tanácsával éljen, magyar kérelmezők idegenek segítségét ne vegyék igénybe (1608: 10. tc.). Ezek a cikkelyek később többször is megerősítésre kerültek (1613: 25. tc., 1618: 8. tc., 1622: 17. tc., 1630: 29.t c.). Ezzel párhuzamosan Thurzó György nádor és más magyar tanácsosok 1609 folyamán tervezetet nyújtottak be a Magyar Kancellária reformjára. A beadvány jól mutatja a magyar rendek megnőtt önbizalmát, és ennek nyomán miként kísérlik meg a központi igazgatáson belül a rendi

201 Az uralkodó mellett működő Udvari Kamara tájékoztatása a hátrahagyott Udvari Kamarának, 1616. júl. 9.

(ÖStA FHKA HFU r. Nr. 111. Konv. 1616. Jul. fol. 24.).

202 Erről tanúskodnak a Magyar Kancellária levéltárában megmaradt ezekből az évtizedekből származó fogalmazványok, amelyek tekintélyes része a kor regisztrátora, Szikszay Mihály kezétől származik (1615–1636) (MNL OL A 35, 2–6. cs.). Vicesecretarius-nak hívja férjét Lászlóffy Pál özvegye (ÖStA FHKA HFU r. Nr. 219.

Konv. 1665. Jan. fol. 148, 153.) és így nevezik meg Fejérpataky Rafaelt is 1650. áprilisában (MNL OL A 57 vol.

10. pag. 487.).

203 MNL OL E 21 1636. aug. 28., uo. E 554 Fol. Lat. 921/XII. pag. 213. (“nomine expensarum et intertentionis Vienna penes Suam Maiestatem loco secretarii Hungarici ob infirmitatem domini Ferencffy dati ex Ovar” 200 Ft-ot kapFt-ott). Orossy nem egyedül érkezett, vele jött a Magyar Kamarából Senkviczy Mátyás, éppen frissen felvett kamarai írnok, akinek a fáradozásait később 40 Ft-otal honorálták (uo.). Senkviczy csak átmenetileg működött a kancellárián, később visszatért a Magyar Kamarához, ahol idővel tanácsosi rangra emelkedett (FALLENBÜCHL 2002, 287.).

204 A hét írnok: Hegykőy Mihály, Doyczy György, Lippics László, Mihanovich Farkas, Cziffkay János, Buziakovich István, Péterffy Ferenc (ÖStA FHKA HFU r. Nr. 243. 1673. Mai fol. 101–102.). Szalay, majd nyomában többen idézték azt a Szalay által Korompay kancellárnak (1686–1690) tulajdonított kijelentését a kancellária létszáma kapcsán, hogy csupán egy titkár, két írnok és a lajstromozó van a kancellár mellett (SZALAY 1852–1859, VI. 6.). Ez, mint ahogy később bemutatásra kerül, nem felel meg a valóságnak. Maga a Considerationes nem valószínű, hogy Korompay munkája lenne a kancellárra vonatkozó dehonesztáló kitételek miatt.

42

befolyás növelését. A tervezet a visszaélések elkerülése érdekében az ügyintézés reformjával is foglalkozott és javasolta, hogy a donációk, privilégiumlevelek, záloglevelek expediálása ezentúl a Magyar Tanácsból történjen, a kész darabokat a Tanácsból vigyék majd az uralkodó elé aláírásra (4. pont). A Királyi Könyvekből a király mellett a nádor utasítására adható csak ki másolat (6. pont). A supplikációk intézése a Magyar Tanácson át történjen (6. pont, 12. pont).

A rendek arra is javaslatot tettek, hogy a kancellária a Burgban vagy valahol máshol hivatali helységeket kapjon, ahol a titkárok dolgozhatnak, ezzel is csökkentve a hibázás lehetőségét (10.

pont).²⁰⁵

A központi igazgatásba való benyomulásra tett rendi kísérletnek tekinthető Lépes Bálint nyitrai püspök kancellári kinevezése (1609), illetve ezzel egy időben Vízkelethi Tamásnak a Magyar Kamara élére állítása (1609).²⁰⁶ Lépes inkább volt tekinthető a magyar rendek emberének, mintsem az uralkodó bizalmasának, ezt bizonyítja Thurzó György nádorral folytatott levelezése.²⁰⁷ Nem véletlen, hogy sem az uralkodó, sem nagyhatalmú minisztere, Melchior Khlesl bíboros nem vonta be őt a magyar ügyek intézésébe. Csakis a „subscriptioert lakom én udvarnál”, írta Lépes már 1614-ben Thurzó György nádornak némi keserűséggel a hangjában, azaz csupán az ügyek formai intézését végezte, és nem engedték a politikai ügyekbe beleszólni.²⁰⁸ Később bizalomvesztése olyan szintet ért el, hogy egy ideig az uralkodó nem volt hajlandó őt fogadni, nem volt hajlandó magyar tárgyú iratokat aláírni, és a magánbeadványokra sem adott választ.²⁰⁹ A feszült viszony Khlesl bukásával, és II. Mátyás halálával oldódott meg, de a betegeskedő kancellár a harmincéves háború kiváltotta viharos viszonyokban már nemigen találta a helyét.²¹⁰

Az uralkodó és kancellárja közötti bizalmi viszony Sennyey István boszniai püspök kancellári kinevezésével állt helyre (1623), aki nem véletlenül kapott több alkalommal is megbízatást az erdélyi fejedelemmel való tárgyalásra.²¹¹ Hosszas távollétei alatt a kancelláriai működés folyamatossága elsősorban nem is az alkalmilag kinevezett kancellárhelyetteseknek volt köszönhető, hanem leginkább a harminc éven át hivatalban lévő Ferencffy Lőrincnek (1610–1640), aki minden extravagánssága ellenére kiváló hivatalnoknak bizonyult.²¹² Sennyeyt a 17. század közepén két ambiciózus kancellár is követte egymás után, Lippay György veszprémi, majd egri püspök (1635–1642), illetve Szelepcsényi György veszprémi, majd nyitrai püspök (1644–1666). Mindketten igen jól kamatoztatták kivételes helyzetüket, az uralkodóval való folyamatos érintkezést, és a kancellári méltóságot idővel az esztergomi érseki székkel cserélték fel, azaz Magyarország első egyházi méltóságává emelkedtek (Lippay György 1642–1666 között, Szelepcsényi György 1666–1685 között esztergomi érsek és Magyarország prímása).

A 17. század első felében a Habsburgok és a magyar rendek között kiformálódott kormányzási forma egyik jellemzője, hogy az uralkodó általában két személyt tájékoztatott a Magyarországot érintő ügyekről, a nádort és az esztergomi érseket. Rajtuk kívül még egy harmadik személy rendelkezett komoly befolyással és élvezte az uralkodó bizalmát, a magyar udvari kancellár, aki hivatalánál fogva betekintést nyert a legfontosabb ügyekbe, állandó udvari tartózkodása pedig olyan információkhoz juttatta, amellyel más rendi magyar politikus nem rendelkezett. Az udvar számára a kancellár elsősorban alapos magyarországi helyismerete miatt

205 MNL OL A 97 5. dob. 5. f. II. Mátyás Miscellanea fol. 713–714. (8.1. fejezet 6. sz. irat)

206 FAZEKAS 2016b, 90–92. EMBER 1946, 131.

207 Kiadása: JENEI 1981, 179–303.

208 Lépes Bálint Thurzó Györgyhöz 1614. márc. 25. Linz(JENEI 1981, 228.)

209 Lépes Bálint Thurzó Györgyhöz 1614. szept. 10. Linz (JENEI 1981, 239.)

210 FAZEKAS 2016b, 93–95.

211 Pl. 1625 elején járt Erdélyben (HARAI 2016, 34–73.), 1632-ben újabb erdélyi útra került sor (ÖStA FHKA HFU r. Nr. 146. Konv. 1632 Nov. fol. 44–47.). 1633 tavaszán az eperjesi tárgyalásokon játszik fontos szerepet (ÖStA HHStA Türkei I. K. 112. Konv. 6. fol. 26–29.)

212 HOLL 1980, 33–47., KEMÉNY 1986, 106–107.

43

volt fontos. Már csak az egyes kancellárok egyéni ügyességén múlt, hogy mire használják fel befolyásukat.

Nem mindenkinek sikerült azonban élni a lehetőséggel. Szegedy Ferenc Lénárt váci püspök három év kancellári működés után (1666–1669) lemondott hivataláról és áthelyeztette magát az egri püspökségre, amelynek püspöke Pálffy Tamás a kancellárságban utóda lett, illetve megkapta a Kollonichtól hátrahagyott nyitrai püspökséget. Az egész mozgás egyik kiváltója I. Lipót Szegedy iránti bizalmatlansága volt, amelyet állítólag a kancellárelőd Szelepcsényi György folyamatosan szított.²¹³ Szelepcsényi úgy tűnik, hogy a következő évtizedre is megőrizte befolyását a kancellária személyi ügyeiben, mert 1679-ben Pálffy Tamás halála (1679. május 6.) és Orbán István személynöki kinevezését (1679. április 6.) követően az ő akarata érvényesült a kancellári szék betöltése és a titkári kinevezés esetében is. Nem véletlen, hogy átmenetileg ezekben a hónapokban az elárvult kancellária irányítását is átvette. ²¹⁴ Ez egyébként a ritka példák közé tartozik, amikor az örökös főkancellári címet birtokló esztergomi érsek bekapcsolódik a kancellária életébe, különben ebben a században is csupán a felségpecsét birtokosaként játszott szerepet. Szelepcsényi szerepvállalása sem annyira főkancellári méltóságával, mintsem személyes befolyásával köthető össze.

Az első esetben három jelölt közül (Gubasóczy János váci, Korompay Péter korbáviai, Kéry János csanádi püspök) közül kellett saját emberét, Gubasóczy Jánost célba juttatni, aki nem igazán lelkesedett a feladatért. Az esetről fő forrásként Szalay Mihály, a meghalt kancellár titkárának a levele szolgál. A levél tanúsága szerint Korompay kiütése jelentette a legkomolyabb kihívást Szelepcsényi számára, mert Korompay maga mögött tudhatta a bécsi udvarban jelentős befolyással bíró jezsuiták támogatását.²¹⁵ A levélből az is kiderül, hogy az esztergomi érsek Hocher udvari kancellár segítségével akadályozta meg az előléptetésére egy ideje már Bécsben váró korbáviai püspök kinevezését. Hasonlóképpen Szelepcsényi akarata érvényesült a titkár kinevezése terén, ahol a tapasztalt regisztrátorral, Tenturich Istvánnal szemben saját rokonát, Maholányi Jánost támogatta, ismét csak sikerrel.²¹⁶ Ily módon gyakorlatilag átvette az irányítást az intézmény felett.

A kancellária szervezete és ügyintézési módszerei fölött a 17. század középső évtizedeire erősen eljárt az idő és 1672 nyarán, amikor zajlott a magyarországi kormányzóság (Gubernium) kidolgozásának a terve, a Titkos Konferencia ezzel egy időben javaslatot tett a Magyar Kancellária megreformálására is. Mindenekelőtt tanácsosok alkalmazását javasolták, ahogy az a Cseh és az Osztrák Kancellária esetében gyakorlatban volt. Három tanácsos kinevezésére gondoltak: egyet a főnemesi rendből, egyet a nemesiből neveznének ki, továbbá harmadiknak egy jogtudóst, de név szerint csupán egyetlen személyre tesznek javaslatot, gróf Balassa II. Bálintot említik.²¹⁷ Magyar tanácsosok uralkodó mellé rendelésére már többször születtek országgyűlési végzések, és rendelkezünk is adatokkal, hogy egy-két magyar tanácsos

213 Nádasdy Ferenc levele Lessenyei Nagy Ferenchez, 1667. febr. 8. Pottendorf (ÖStA HHStA UA Spec. Fasc.

287. Konv. B. fol. 6–7.). VANYÓ 1935,53.

214 Erről néhány oklevél tanúskodik, amelyen a már személynökké előléptetett, de ezek szerint még mindig titkárként működő Orbán István és Szelepcsényi állított ki: I. Lipót Borkovich Márton zágrábi püspöknek küldi át Persich György hitvesének a folyamodványát, 1679. jún. 17. Bécs (orig., Orbán és Szelepcsényi aláírásával, MNL OL A 35 Nr. 114. ex 1679), I. Lipót Sztenyicsnyák várát Nádasdy Miklósnak és Draskovich Jánosnak adományozza 1679. aug. 21. Bécs (orig. perg., Orbán és Szelepcsényi aláírásával, uo. A 35 ad 163. ex 1679).

215 Szalay Mihály levele Forgách Zsigmondné Batthyány Borbálához, 1679. júl. 13. Bécs (MNL OL P 1314 Nr.

45545.).

216 „Secretariusságra Maholányi uramat akarja érsek uram őnagysága promoveálni, noha udvarnál Tenturich uramis igen commendatus, de mivel érsek uram hajt őkegyelméhez, alig hiszem megnyerje, és igy nem tudom szegény jámbor ember talán csak itt hagya az szolgálatot, szégyelvén olyan ifjú secretariustól függni, aminthogy most is semminémű dologban, s legkisebb expeditioban sem adhibeáltatik, hanem csak meg kell pecsételni, amit érsek uramnál őnagyságánál expediálnak...” (Uo.). Ez a kitétele a levélnek azért is fontos, mert utal a regisztrátor részvételére a döntéselőkészítés folyamatában.

217 KÁROLYI 1883a, 39–40.

44

hosszabb-rövidebb időt az uralkodó mellett töltött (működésük még szóba fog kerülni). Az országgyűlési végzések időről időre történő megismétlése azt mutatja, hogy a határozatok néhány év után kikerültek a gyakorlatból (1569: 38.tc., 1588: 9.tc.,1613: 25.tc., 1635: 28.tc.).

Még érdekesebb elképzelést vázolt az a tervezet, amely Wenzel Eusebius Lobkowitz főudvarmester iratai között maradt fenn. A névtelen beadványkészítő egy alkancellár beállításával látná biztosítottnak a kancellária reformját, akit széles jogosítványokkal ruháznának fel, gyakorlatilag felügyelné a kancellárt. Emellett a tervezet is szükségesnek látta tanácsosok alkalmazását, akik a rábízott ügyeket más kancelláriák mintájára a kancellária tanácsában referálnák, megtanácskoznák és közreműködnének az elintézésükben. A hivatali személyzet növelésével két expedíciót hozna létre a kancellárián, egy latint és egy németet, azaz lenne két titkár, két regisztrátor, akik egyidejűleg taxatorok is, két sigillatores vagy expeditores, továbbá négy kancellista vagy ingrossista, két accessista és két ajtónálló. Ez utóbbiak intéznék a más kancelláriákkal való kapcsolattartást.²¹⁸

Ez alkalommal a kancellária reformja elmaradt, mert a központi kormányzat végül elég feladatnak ítélte meg a Gubernium talpra állítását, de az ország töröktől való visszafoglalását követően a kancellária átszervezését már nem lehetett tovább halogatni. A kancelláriára vonatkozó reformelképzelések éppen úgy jelen vannak Esterházy Pál nádor (1688. április 9.) mint a magyar rendek által benyújtott tervezetben (1688. szeptember 22.), illetve magában az Einrichtungswerk-ben (1688–1689).²¹⁹ Bár az Einrichtungswerk egésze nem valósult meg, a Magyar Kancellária reformja 1689 és 1690 folyamán bekövetkezett és egy teljesen újjászervezett, a kor színvonalán álló testületi kormányszerv jött létre, amely majd még részletesebben is bemutatásra kerül.

218 MTA KK Ms 4929. Történettudományi Bizottság másolatai Lobkowitz cs. raudnitzi levéltárából származó másolatok G 1 Schriften die Einführung einer neuen Regierungsform im Königreich Ungarn betreffend (1671–

1673) 29. sz. Ismeretlen személytől származó beadvány a magyar kormányzat reformjára vonatkozólag, 19.

századi másolat, sine fol.

219 IVÁNYI 1987, 161., Magyar Einrichtungswerk 504., Einrichtungswerk 89–96.

45