2. A Magyar Kancellária története 1526–1690 között
2.1. A Magyar Kancellária sorsa 1526–1543 között
A középkori magyar királyok kancelláriájának fejlődése sokban hasonlított az egyes európai országok kancelláriáinak fejlődéséhez.123 A 15. század első felében külön működött egy nagyobb kancellária és egy titkos kancellária. Előbbiben őrizték a kettőspecsétet, ebben az intézményben a királyi tanács befolyása jelentős volt, míg az utóbbi kiadmányait a titkos pecsét alatt bocsátotta ki és inkább volt a királyi akarat képviselője. 1464-ban Mátyás király kormányzati reformja során egyesítette a két kancelláriát és annak élére két egyenrangú fő- és titkos kancellárt állított. Ez az intézmény kezelte a továbbiakban az uralkodó pecsétjeit a bírói és a gyűrűspecsétek kivételével. Az intézményre, úgy tűnik, a magyarországi rendek komoly befolyást gyakoroltak, valószínűleg ez magyarázza a Mátyás-kori kancellárok sűrű kegyvesztését, illetve titkos kancellár kinevezését és újabb és újabb királyi pecsétek alkalmazását. Fontos változás volt még 1464-ben a különös és személyes jelenlét bíróságának egyesítése, az így létrejött intézményt, amelyet sokszor kisebb kancelláriának (cancellaria minor) is neveztek, a személyes jelenlét helytartója (personalis praesentiae regiae in judiciis locumtenens) irányította, itt őrizték a király bírói pecsétjét. A Jagelló-korban lényegi változás nem következett be a kancelláriai struktúrában, a politikai harcok következtében azonban igen sűrűn változott a kancellár személye, akitől hatalma elvesztésekor visszavették az azt jelképező uralkodói pecsétet. A kancellária ebben a korban egyre inkább tekinthető a rendi akarat kifejezőjének. Új jelenség viszont a királyi titkárok számának és befolyásának megnövekedése, a Jagelló-korban néha négy-hat titkár is működött egy időben. Az intézmény eredete még Mátyás korára nyúlik vissza, és az 1470-es évekig követhető vissza. A királyi titkárok ugyan nem tartoztak a kancelláriához közvetlenül, de gyakran bekapcsolódtak a kancelláriai ügyintézésbe. Leginkább a kérvények intézésében vettek részt, de diplomáciai feladatokat és más belpolitikai feladatokat is kaphattak.124 Kubinyi András, a késő-középkori magyar államigazgatás legjobb ismerője a kancelláriát egyik tanulmányában oklevélíró segédhivatalnak titulálta, megvonva tőle a hivatali karaktert, amelyet Szilágyi Loránd disszertációja (1930) óta szokás volt neki tulajdonítani.125
A Jagelló-kori kancellária működése a király, II. Lajos halálával véget ért. Az 1526.
december 17-én magyar királlyá választott Ferdinánd osztrák főherceg magyar királyi kancelláriáját csak az országban való térnyerése során, 1527 őszén szervezte meg. Ily módon a középkori kancellária közvetlen továbbéléséről nem lehet beszélni, bár mint majd később előkerül, az újjászervezett Ferdinánd-féle kancellária többszörösen kapcsolódik a Jagelló-kori hagyományokhoz. Inkább tekinthető Szapolyai János király kancelláriája a Jagelló-kori kancellária utódának, amely azonban e dolgozatnak nem képezi tárgyát.126
I. Ferdinánd magyar királlyá választása után a magyar vonatkozású ügyeket Udvari Kancelláriájával (Hofkanzlei), mindenekelőtt annak latin titkára, Johannes May zwettli prépost közbejöttével intéztette. Erről tanúskodnak az Ungarische Akten-ben megőrződött fogalmazványok, illetve azok a másolati kötetek, amelyek a Reichshofkanzlei regisztratúrájába betagolódva maradtak fent az utókorra, továbbá a különböző magyar családi levéltárakban fennmaradt eredeti oklevelek és egyéb kiadmányok.127 Az Udvari Kancellária latin titkárának
123 A következő rövid összefoglalás elsősorban Kubinyi András munkáira támaszkodik: KUBINYI 1990, 81–97., KUBINYI 2004.
124 A királyi titkárokról: SZILÁGYI 1930, BÓNIS 1971, 222–229, 315–326., KUBINYI 2006.
125 KUBINYI 1990, 96., KUBINYI 2004, 27.
126 A Szapolyai-féle kancellária története még feltárásra vár. Értékes adalékok nyerhetők Barta Gábor különböző tanulmányaiból, mindenekelőtt BARTA 1987.
127 Az Ungarische Akten állag történeti fejlődéséről, ill. az őrzött iratanyag ismertetése: BUZÁSI 1977, ill. FAZEKAS 2015, 491–509. A másolati kötetekről: WINTER 1954. A kötetek tartalmának ismertetése: BUZÁSI 1979, 73–88.
30
a magyarországi ügyintézésbe való bekapcsolódása később súlyos következményekkel járt a Magyar Kancellária befolyása tekintetében. Előnybe jutása részben kikerülhetetlen volt, hiszen az uralkodó családi és bizalmas jellegű levelezését többnyire rajtuk keresztül intézte, illetve a Titkos Tanácshoz kapcsolódó írásbeli munkát is nem csekély részben ők végezték. Nem is beszélve arról az egyszerű tényről, hogy az uralkodó és latin titkárai között az esetek többségében inkább állt fent bizalmi kapcsolat, mint a komoly késéssel Bécsbe érkező magyar titkár között, akinek kiválasztásába az uralkodó nem szólt bele.
A Magyar Kancellária létrejöttére és működése első időszakára vonatkozólag sajnos csak nagyon hiányos adatok állnak rendelkezésre. Ezért sok tekintetben egyelőre csak találgatni lehet. A kancellária létrejöttére utaló első nyom abban az 1527. szeptember 14-én kelt levélben olvasható, amelyben I. Ferdinánd Szalaházy Tamás számára a pápától kérte veszprémi püspöki székben történő megerősítését. Az uralkodó az iratban, amelyet az Udvari Kancellária állított ki, Szalaházyt kancellárjának és egri prépostnak (cancellarius noster et praepositus Agriensis) titulálja.128 A kancellária szervezése ezek szerint már a koronázás előtti hónapokban megkezdődött, szeptember közepén Szalaházy már viselte a kancellári címet, és valószínűsíthetően a kancellária ebben az időben, tehát már a novemberi királykoronázás előtt megkezdte működését. A Libri regii első kötetében az egyik első oklevél egy 1527. augusztus 23-án Kelenföldön kelt oklevél, amely egy Nagyváthy Antal nádori titkárnak szóló adománylevelet ír át. Sajnos az oklevélről nem derül ki, hogy azt ki állította ki. Megerősítést azért is kérhetett a kedvezményezett, mert a kiállítás időpontjában Ferdinánd még nem volt koronázott királya az országnak, de akár azért is, mert azt nem illetékes kancellária, azaz az Udvari Kancellária adta ki.129 A Győri Káptalan Magánlevéltára megőrzött egy 1527.
szeptember 23-án Budán kiállított oklevelet, amelyben az uralkodó Sopron városát felszólította tartozása kiegyenlítésére. Az oklevél azért gyanúsítható azzal, hogy a Magyar Kancellárián készült, mert csupán az uralkodói aláírás szerepel rajta. Az Udvari Kancellária kiadmányozási gyakorlata szerint a kancellár és a titkár aláírásának is rá kellett volna kerülnie a darabra, ahogy az rákerült arra a Budán 1527. szeptember 11-én kiállított darabra, amelyben az uralkodó Nyitra megyét Podmaniczky István püspök iránti engedelmességre szólította fel.130
A fentebb idézett adat tehát azt sejteti, hogy I. Ferdinánd Szalaházy Tamást valamikor 1527. szeptember elején, legkorábban augusztus végén nevezte ki kancellárjának. Szalaházy 1527. augusztus 20-án Budán kiállított oklevélben kapott ismételt megerősítést a budai prépostságra (super praepositum Sanctissimae Trinitatis prope Budam), ebben még nincs utalás kancellári tisztére, talán ezekben a napokban dőlt el a kancellári méltóság sorsa, ez azonban egyelőre puszta találgatás.131 Ugyanakkor Ursinus Velius történeti munkájában arról ír, hogy az uralkodó a koronázást követően, 1527. november 8-án, 9-én és 10-én töltötte be az ország vezető tisztségeit, köztük a kancellárságot is.132 Az Udvari Kancellária latin titkárának iratanyagából származó másolati kötetek 1527 augusztusa és 1527 márciusa közötti időből, tehát I. Ferdinánd magyarországi tartózkodása idejéből alig tartalmaznak másolatokat, ahogy az Ungarische Aktenben őrzött iratanyag is nagyon szolid ezekből a hónapokból, nagyon kevés fogalmazványt őriz.133 E mögött minden bizonnyal az éppen megszervezett Magyar Kancellária intenzív működése áll.
A Magyar Kancellária működését tehát valószínűsíthetően 1527 szeptemberében kezdte meg, és 1527. november 3-án, a székesfehérvári koronázás körüli időkben már biztosan működött. A királyi könyvekbe néhány, még a koronázás előtti napon kiadott oklevél már
128 FRAKNÓI 1899, 95–96. Újabb kiadása: BESSENYEI 2002, 135–137.
129 MNL OL A 57 vol. 1. pag. 1.
130 GYEL GYKML Cimeliotheca II. Nr. 38c. (NEMES 2011, 30.), ill. MNL OL E 148 Fasc. 432. Nr. 13. (I.
Ferdinánd, Leonhard Harrach és Johann May aláírásával).
131 FAZEKAS 2006, 128.
132 ETE I. 341–342.
133 BUZÁSI 1979, 77–78., és ÖStA HHStA UA AA Fasc. 7. Konv. D., Fasc. 8. Konv. A.
31
bemásolásra került, ezek feltehetőleg már a Magyar Kancellária termékei voltak. Nagy valószínűséggel a Kancelláriához köthető a Szalaházy egri püspöki kinevezését tartalmazó oklevél, amely 1527. november 11-én kelt. Ezen az oklevélen sincs kancelláriai kézjegy, de ahogy az fentebb említésre került, éppen annak elmaradása lehet az egyik bizonyíték a Magyar Kancellária részéről történő kiadmányozás mellett.134 A Magyar Kancellária esetében a kancellári és titkári aláírás majd a Bécsben működő királyi titkár működése során fog bevezetésre kerülni. Szalaházy kancelláriai gyakorlatára, amúgy sem volt jellemző a kancellári kézjegy alkalmazása, erre csupán egy később bemutatandó speciális példát ismerek.
A kancellária tekintetében tehát eléggé rosszul dokumentált I. Ferdinánd féléves, 1528.
március elejéig tartó magyarországi tartózkodása. A Királyi Könyvekbe bemásolt oklevelek azt mutatják, hogy a kancellária erejét elsősorban adománylevelek és kiváltságlevelek kiállítása kötötte le. Az új uralkodónál mindenki be akarta biztosítani magát, illetve fellépett jól vagy kevésbé jól megérdemelt jutalma elnyerése érdekében. Minden jel szerint a kancellária úgy kezdte meg működését, ahogy azt a Jagelló-kori kancellária abbahagyta, azaz a kancellária személyzete mellett az oklevélkiállításokban a középkori relációs gyakorlatnak megfelelően különböző királyi titkárok és más méltóságviselők is részt vettek.135
A Magyar Kancellária helyzete jelentősen megváltozott az uralkodó országból történő távozásával. Ez alkalommal fel sem merült az, ami majd a későbbi évtizedekben gyakorlat lesz, hogy az uralkodóval együtt távozik a kancellár, és a továbbiakban a hivatal az uralkodó mellett fog működni. Szalaházy és a Magyar Kancellária az országban maradt, ami arra utal, hogy a kancellár legalább annyira érezte magát az ország (azaz a rendek) mint a király kancellárjának.
Ez a középkori előzmények ismeretében egyáltalában nem meglepő. Szalaházy az uralkodó által kinevezett helytartó, Báthori István nádor mellett működő helytartótanács tagja lett, és annak működésében a Haus-, Hof- und Staatsarchivban megőrzött, uralkodóval folytatott levelezésének tanúsága szerint igen aktívan részt vett.136 Így viszont a magyar ügyek udvari intézése vált problematikussá, jóllehet erre vonatkozólag az 1528. február 12-én Esztergomban az új főkancellár, Bernhard Cles trentói püspök részére kiadott instrukció igen világos elképzelést tartalmaz: „Az pedig különösen véleményünk és parancsunk, hogy a mi nevünkben, említett főkancellárunk, amit cseh és magyar secretariusainknak meghagy és parancsol, azt ők jóakarattal és engedelmesen elintézni és végrehajtani tartoznak, amint illik.”137 Ez pedig nem jelentett mást, minthogy a magyar és cseh ügyek írásbeli intézése a Hofkanzlei keretében történik, és az ezeket végző titkárok más titkárokhoz hasonlóan (latin, német, lausitzi, sziléziai etc.) a főkancellár alárendeltjei. A rendkívül logikus, a sokféle tartomány sokféle ügyének egységes ügyintézési modellt kínáló elképzelés gyakorlati megvalósulása körül azonban akadtak némi gondok, ahogy az már jelzésre került.
Az első mindjárt egy nagyon egyszerű, de mégis alapvető probléma volt: gondot okozott a magyar titkári pozíció betöltése. A megfelelő személy kiválasztása Szalaházy kancellár feladata lett, aki először Oláh Miklóst próbálta erre a posztra megnyerni, ő azonban úgy tűnik, hogy valamilyen okból ódzkodott a hivatal elfogadásától és inkább az özvegy királyné környezetében maradt.138 Oláhval egy időben vagy nem sokkal később merülhetett fel egy másik név, Macedóniai László váradi püspök neve, aki azonban szintúgy elutasította a
134 1527. nov. 11. Székesfehérvár. Orig. papír, rajta baloldalon a király aláírása, és rányomott vörös viaszos pecsét maradványai (ÖStA HHStA UA AA Fasc. 7. Konv. A. fol. 16. Kiadása: ETE I. 343–344.).
135 Erre a következő fejezetben még visszatérek.
136 R. KISS 1908a, 337–339.
137 ÖZV I. 2. 245. Már az 1527. jan. 1-jei alapvető Hofstaatsordnung megfogalmazása („die behemischen unnd hunngrischen secretarien betreffendt will küniglich majestät mit der zeit ordnung inen geben“) sejteti, hogy a magyar és cseh ügyek intézése más tartományok mintájára fog megtörténni (WÜHRER–SCHEUTZ 2011,349.).
138 Szalaházy Tamás levele Oláh Miklóshoz, 1528. márc. 25. Buda (IPOLYI 1875, 2.).
32
megtiszteltetést.139 Szalaházy, a lehetőségek fogytával, egy meglehetősen meglepő ajánlattal állt elő. Más alkalmas személy hiányában a magyar titkári posztra a sziléziai Georg Lokschant (Logschau) (†1551) ajánlotta, aki régi barátja volt, és aki sok éven át titkára volt Ferdinánd elődjeinek, II. Ulászlónak és II. Lajosnak, ezért jól kiismeri magát a magyar intézmények, szokások között, jó magyarországi kapcsolatai vannak, és a magyarokon túl a cseheket, és morvákat és sziléziaikat is egyformán ismeri.140 Mint már említettük, Lokschan végül Bécsbe került, de nem a magyar, hanem a cseh kancelláriai részleg tagjaként.
A helyzetet szemlátomást nehezen sikerült megoldani, mert egészen 1528 őszéig eltartott, amíg magyar titkár került az uralkodó mellé. 1528. október 3-án Budáról írt levelében a kancellár még mentegetőzött az elmaradt titkárküldés miatt és pénzhiánnyal magyarázta a késlekedést, de ígérte, hogy néhány napon belül útnak indítja vagy Oláh Miklóst vagy Ujlaky Ferencet.141 Végül Szalaházy a tapasztalt kancelláriai tisztviselőt, Ujlaky Ferenc pozsonyi prépostot, királyi titkárt és tanácsost vette rá, hogy csatlakozzon Ferdinánd közvetlen környezetéhez.142 Egyelőre nem világos, hogy Ujlaky mikor érkezett meg valóban az uralkodói udvarba. 1528. október 23-án már ismeretes olyan oklevél, amely Bécsben került kiállításra, a Magyar Kancellárián készült és bevezetésre került a királyi könyvekbe.143 Egy másik darabon, amely Pozsonyban 1528. november 25-én készült és Kaminiczky Jánosnak engedélyezett szabad végrendelkezést, és szintén bekerült a királyi könyvekbe, Ujlaky relációs jegyzete olvasható.144 Van még két másik gyanús dokumentum 1528 októberéből. Batthyány Ferenc horvát bánként több utasítást kapott 1528 nyarán, őszén.145 Az 1528. július 25-i és szeptember 17-i levelek tartalmaznak kancelláriai ellenjegyzést: Cles főkancellár illetve Maius latin titkár kézjegye szerepel rajtuk, két másik darab 1528. október 12-i és 23-i dátummal viszont nem.146 Ismerve az osztrák kancelláriai gyakorlatot, ahol a kancelláriai ellenjegyzés már ekkor bevett szokás volt, az ellenjegyzés nélküli darabok valószínűsíthetően a magyar ügykezelési gyakorlatból származnak, és egy magyar titkár jelenlétét valószínűsítik. Ismeretes még egy 1529. június 4-én Linzben kiadott adománylevél, amely Bradigh Tamás és László javára szól, amely hasonlóképpen csak az uralkodói aláírást tartalmazza és gyűrűspecsét alatt került kiadásra.147 Ujlaky uralkodó melletti működésére az első biztos nyomok 1530 tavaszáról származnak. Az ekkor Prágában tartózkodó uralkodó mellett már biztosan ott van, erről az általa
139 Macedónai 1526 utáni működése nagyon kevéssé ismert. A titkári szerepet nem vállalta, de úgy tűnik, hogy sokat tartózkodott az uralkodó környezetében, esetenként még az utazásaira is elkísérte őt. Valószínű, hogy a Jagelló-kori királyi titkárok mintájára, akiknek jelenléte egészen Miksa uralkodásáig, tehát a 16. század középső harmadáig megfigyelhető, időnként részt vett a kancellária oklevélkiadó tevékenységében. Ezért szerepel aláírása a titkári helyen I. Ferdinánd Magyar Kamarához Filléres János ügyében intézett, 1532. máj. 18-án Prágában kiadott leiratán (MNL OL E 21 1532. máj.18.). Személyére továbbra is alapvető: HORVÁT–OBERMAYER 1959.
140 Szalaházy Tamás levele I. Ferdinándhoz 1528. ápr 15. Buda. GÉVAY 1838–1842, I. (Gesandschaft Königs Ferdinands I. an Sultan Sulejman I. 1528) 37–38. Georg Logschau a magyar titkári posztot nem nyerte el, viszont az 1530-ra datált Hofstaatban a Hofkanzlei lausitzi expedíciójának titkáraként jelent meg (ÖZV I. 2. 147.), majd később a Bécsbe települt Cseh Kancellária német alkancellárjaként működött (BŮŽEK 2009, 44., 97.).
141 ÖStA HHStA UA AA Fasc. 9. Konv. B. fol. 7–9.
142 Ujlaky már 1519-ben a kancellárián szolgált mint írnok, 1527. nov. 11-én pedig Ferdinánd már „secretarius et consiliarius noster” titulálja őt a pozsonyi prépostságról kiállított megerősítő levelében (ÖStA HHStA UA Spec.
Fasc. 274. Konv. A. fol. 12.). Ujlaky titkári működésének lenyomata a királyi könyvekben is megmaradt, vö. 1528.
febr. 15-én Esztergomban Csatári Bálintnak tett uralkodói adomány „ad relationem magistri Francisci Wylaki praepositi Posoniensis et secretarii” készült (MNL OL A 57 vol. 1. pag. 94.) Életrajzát lásd az életrajzi adattárban.
143 I. Ferdinánd átírja és megerősíti II. Lajos és Sárkány Ambrus országbíró Ungnád János számára kiadott okleveleit Szamobor váráról, 1528. okt. 23. Bécs (orig. perg., függőpecséttel, az uralkodó aláírásával) (ÖStA HHStA FA Erdődy Urkunden Nr. 1290.). Az oklevél a királyi könyvekbe is bevezetésre került (egykorú kanelláriai feljegyzés a hátlapon: „R. folio LII. Anno 1528” (vö. MNL OL A 57 vol. 1. pag. 132.).
144 MNL OL A 57 vol. 1. pag. 163. A teljes szövegű másolat végén: „Relacio magistri Francisci Wylaky praepositi Posoniensis secretarii Regiae Maiestatis.”
145 ACRC I. 165–166. és 170.
146 ACRC I. 165, 175–176.
147 ÖStA UA AA Fasc. 11. Konv. C. fol. 10.
33
is aláírt, ellenjegyzett oklevelek tanúskodnak.148 Az 1530-ban felvett Hofstaatban már Ujlaky Ferenc is szerepel három lóra kapott fizetéssel.149 Sajnos a nyomok nagyon gyérek egyelőre, nem elegendők a kérdés végleges eldöntésére.
Ujlaky titkári működését mutató oklevelek majd 1531-től kezdenek sokasodni.150 Sajnos az uralkodó mellett működő magyar titkár és írnokai konkrét működéséről egyelőre alig rendelkezünk információval. A Libri regii-be bemásolt darabok azt az érzést keltik, hogy 1533-tól kezdve a másolati könyvek vezetése is a bécsi részleghez került át, tudniillik egyre inkább olyan darabok kerültek be, amelyek nem Magyarországon keletkeztek.151
A legizgalmasabb kérdés, hogy a magyar titkár mennyire épült be az Udvari Kancellária szervezetébe, mennyire volt alárendeltje Cles főkancellárnak, illetve mekkora önállósággal rendelkezett. Mindez az osztrák és magyar hivataltörténeti kutatás régi vitakérdése.152 Hogy a magyar titkár csupán igen lazán kapcsolódott az Udvari Kancellária szervezetéhez, ha egyáltalában kapcsolódott, onnan is látható, hogy a kancellár kézjegye sosem található meg a magyar titkár által expediált darabokon. A Cseh Kancellária, illetve az uralkodó mellett működő cseh részleg példája is azt mutatja, hogy az Udvari Kancellária működéséről alkotott elképzelések nem valósultak meg. A cseh példa annyiban más, hogy az ők már rendelkeztek gyakorlattal, miként működik egy hivatal egy állandóan külföldön tartózkodó uralkodó mellett.
1526 után a Jagelló-kori budai részleg egyszerűen áttelepült Bécsbe és ezentúl I. Ferdinánd mellett folytatta működését. Az is érdekes, hogy a Cseh Kancellária két osztályának, a német és cseh részlegnek vezetői már 1530 körül alkancellári címet viseltek.153
Szalaházy Tamás magyar kancellár az uralkodó 1528. márciusi távozását követően az országban maradt és folytatta hivatali működését, az uralkodó által behelyezett helytartótanáccsal együttműködve, amelynek Szalaházy maga is fontos tagja volt.154 Sajnos a Budán működő kancellária működéséről sem tudható túl sok. A néhány megmaradt eredeti oklevél és a királyi könyvekbe bemásolt darabok is azt mutatják, hogy a kancellária Budán maradt részlege folytatta tevékenységét és esetenként adott ki az uralkodó neve alatt is okleveleket. Ilyen darab az az irat, amelyben I. Ferdinánd 1529. február 29-én utasította Nógrád megyét, hogy Hans Katzianernek a kezébe fizessék a megszavazott subsidiumot.155 Továbbá az az adománylevél 1529. június 29-ről, amelyben egy korábbi Debrecenről szóló adományt erősített meg Csulai Móré László részére, amelynek kiállítása „ad mandatum proprium et litteras et chirographum Regiae Maiestatis” történt.156 A kiadmányok hiteléül a kancellár
148 1530. márc. 4-én Ferdinánd király meghagyta Szalaházy Tamásnak, hogy Vinzenzo Pimpinelli pápai legátust a kapornaki apátság birtokába helyezze be, ennek kapcsán megemlékezett Ujlakyról: „verum quia a venerabili Francisco Wylaki preposito Posoniensi, secretario nostro accipimus, hanc abbatiam nos alteri...fuisse collatam”
(ETE II. 16–17.). Egy 1530. ápr. 11-én Prágában kiadott oklevélen is, amely sajnos csak másolatban maradt meg, már a kézjegye is ott volt („obsignate sunt parvo sigillo Wylaky”) (ETE II. 26.).
149 ÖZV I. 2. 147. (kiadva 1527–1528-as datálással).
150 Néhány példa: 1531. febr. 27. Linz. I. Ferdinánd protectionalisa Ladony Miklós, Batthyány Ferenc familiárisa számára. Eredeti, az uralkodó és Ujlaky Ferenc (Wylaky) aláírásával és gyűrűspecséttel (MNL OL P 430 1. cs.
1531. év. 1531. ápr. 27. Prága.). I. Ferdinánd az ország rendjeihez, hogy ne jelenjenek a veszprémi gyűlésen. I.
Ferdinánd és Ujlaky aláírásával (PRAY 1806 II. 7–8., ACRC I. 281–282. 1531. jún. 9.). Ferdinánd utasítása a Magyar Kamarához, hogy Báthory István özvegye, Zsófia hercegnő részére 400 Ft-ot utaljanak ki. I. Ferdinánd és Ujlaky aláírásával (MNL OL E 21 1531. jún. 9.).
151 Vö. MNL OL A 57 vol. 1. pag. 192. után. Hogy a könyveket egy idő után Bécsben vezették, az is bizonyítja, hogy azok vezetésében a kancellár Szalaházy 1535 szeptemberében bekövetkezett halála nem okozott törést.
151 Vö. MNL OL A 57 vol. 1. pag. 192. után. Hogy a könyveket egy idő után Bécsben vezették, az is bizonyítja, hogy azok vezetésében a kancellár Szalaházy 1535 szeptemberében bekövetkezett halála nem okozott törést.