A Magyar Kancellária hivatalnokai mérlegen

A következő részfejezet megpróbálja egységes képbe foglalni mindazt, ami fentebb a kancelláriai hivatalnokokról papírra került. Első körben az kerül vizsgálatra, hogy a Magyar Kancellária hivatalnokai miben hasonlítanak és miben térnek el más központi kormányszervek tisztségviselőitől. A különbségek közül az élre kívánkozik, hogy a Magyar Kancellária esetében nem minden alkalmazott állt az uralkodó alkalmazásában, az alacsonyabb rangú tisztviselők, a jegyzők és írnokok a főtisztviselők magánalkalmazottjai maradtak egészen 1690-ig bezárólag.

Ez teljesen egyedülálló megoldás a központi igazgatásban, és nehezen magyarázható meg, hogy miért alakult így. A jegyzők és írnokok ellátásáról, szállásukról az uruk gondoskodott, készpénz-járandóságukat is ő állta. Mindezt kiegészítette a magánügyfelektől fizetett extra juttatás (ún. bibale), amelyekre akkor is jogosult volt a tisztviselő, ha a taxa alól mentességet kapott.¹²⁶³ Ezt a jövedelmet kiegészíthették még a különböző személyek megbízásából

1259 Somogyi Batthyány Kristófhoz 1688. júl. 27. Bécs (MNL OL P 1314 Nr. 43823.).

1260 Draskovich Ádám beadványa (ÖStA FA HHStA FA Csáky Kt. 173. Fasc. CXXVIII. Nr. 60.), Somogyi Ferenc levele Batthyány Ádámhoz 1689. ápr. 6. Bécs (MNL OL P 1314 Nr. 43831.), Draskovich Ádám levele Esterházy Pálhoz, 1689. szept. 13. Párma (MNL OL P 125 Nr. 1806.). Draskovich Ádám gróf házassági érvényesség mellett és ellene szóló érvek, 1689 (P 125 Nr. 11419.)

1261 Pfarrarchiv St. Stephan, Wien, Trauungsbuch Bd. 2–30. fol. 437. (http://data.matricula-online.eu/de/oesterreich/wien/01-st-stephan/02-030/?pg=443, letöltve 2018. aug. 5.).

1262 FALLENBÜCHL 2002, 294.

1263 Szelepcsényi György kancellár írta Ruttkay András titkárnak 1656. dec. 11-én Radosnyáról: „Az mi pedig Tersáczky uram expedícióját avagy annak taxáját illeti, úgy vagyon nékem sem adtak semmitis, de az kegyelmedének meg köl lenni, dignus enim est operarius mercede sua.“ (MNL OL A 32 Nr. 862.). A borravaló összege esetenként nem lehetett kevés. Lászlóffy Pál 1640-ben azt írta Batthyány Ádámnak, hogy a

189

felvállalt ügyintézések. Hogy mégsem egyszerű magánalkalmazottak, ez abból látszik, hogy hivatalba lépésükkor esküt kellett tenniük.¹²⁶⁴ A korábban felsorolt példák ugyanakkor azt mutatják, hogy a nem esküt tett segédszemélyzet, írnokok is közreműködtek a kancelláriai ügyintézésben, akik viszont csupán uruk felé, a titkár vagy éppen a kancellár felé voltak elkötelezve, és akik az uralkodóhoz az általános alattvalói hűségen túl semmivel sem kötődtek, és munkájukért semmifajta ellenszolgáltatást tőle nem kaptak. Erre egészen az 1690-es átszervezésig lehet példákat felhozni. Ha a közvetlen ügyintézésben nem is vettek folyamatosan részt a kancellár udvartartásának tagjai, ha a szükség úgy kívánta, bevonásra kerültek a feladatok elvégzésébe (lásd az 1689 nyarán-őszén kialakult, már bemutatott helyzetet).

Más a Magyar Kancellária hivatali szervezete is. Más kancelláriák lényegesen bonyolultabb szervezettel rendelkeztek már ekkor. A hivatali munka specializációja lényegesen jobban előrehaladt, mint a Magyar Kancellárián. Az Udvari Kancelláriában már a 16. század derekán külön taxator és regisztrátor mellett külön ellenőr (Gegenschreiber) működik, hogy a taxabevételek körüli vitákat elkerüljék. Fontos, hogy van külön irodaszolga, aki a kiadmányok kézbesítése, átiratok célba juttatása körül játszott nélkülözhetetlen szerepet.¹²⁶⁵ 1558-ban már külön expeditort alkalmaztak.¹²⁶⁶ A Reichshofkanzleiben pedig 1574-re már a taxator és a regisztrátor tisztsége is elkülönült egymástól, sőt a latin és német expedícióban külön regisztrátort alkalmaztak.¹²⁶⁷

A 17. század közepétől lényeges különbséget fog az is képezni, hogy az Osztrák Udvari Kancelláriával szemben a Magyar Kancellárián nem működnek tanácsosok, nem tekinthető tehát kollektív kormányszervnek, bár a döntéselőkészítés a rendelkezésre álló jegyek szerint a kancellár és a titkár, esetleg a regisztrátor együttműködésében történt meg.

Fontos különbség, hogy a Magyar Kancelláriának egészen a 18. század közepéig nincs saját hivatali épülete, nincsenek hivatali helységek, ahol a tisztviselők dolgoznának. A hivatali munka a mindenkori kancellár, a titkár és talán a regisztrátor magánlakásán megosztva folyik.

Oláh Miklós 1562-es végrendeletében szó is esik a kancellár Wallnerstrassei házában található

„stuba Cancellariae”-ról.¹²⁶⁸ A külön hivatali helységek igénye már a 17. század elején megfogalmazódott a magyar rendek részéről.¹²⁶⁹ Ezzel összefüggő probléma, hogy hivatali helyiség hiányában nincs biztos őrzési helye a képződött levéltári anyagnak, amely ennek következtében nagyrészt elpusztul. A helyzet csak 1690 után javul, ettől kezdve nagyobb gondot fordítanak a regisztratúra őrzésére.¹²⁷⁰ A levéltári anyag őrzése és felhasználása a professzionálódás egyik fontos jeleként szerepel a szakirodalomban.¹²⁷¹ Ilyen körülmények között kész csodának számít, hogy legalább a királyi könyvek sorozata hiánytalanul fennmaradt.

Gondot okoz a fizetés megoldatlansága, amely részben a vezető tisztviselőket, különösen a regisztrátort is érintette, ez ugyanis fokozta a különböző minőségű, természetbeni vagy készpénz jellegű ajándékok iránti érdeklődést a kancelláriai személyzet egy részében. Ez szemlátomást nem zavarta az ügyfeleket, különösen, ha a végeredmény rájuk nézve kedvező

főasztalnokmesteri kinevezés utáni hivatalos taksán túl még 40 ezüst forintot küldjön „secretarius uraim es cancellaristák számára.“ Lászlóffy Pál levele Batthyány Ádámhoz 1640. jún. 10. Bécs (MNL OL P 1314 Nr.

28544., vö. KOLTAI 2008, 98–99.). A kinevezésről a döntés egyébként 1640. jan. 15-én született meg, de az oklevél kiállítása ezek szerint több hónapig elhúzódott. 1636-ban Tóti Lengyel János Ferencffy Lőrincnek a cseszneki donációra 50 aranyat küld, további négy aranyat a deákok számára, 1636. okt. 28. Pozsony (MNL OL A 32 Nr.

299.).

1264 Vö. a Korompay-diárium már idézett helyét (DKN Korompay-diárium II., 1689. aug. 3.).

1265 ÖStA HHStA OMeA SR Kt. 182. Nr. 36. Hofstaat Ferdinand I. 1556 fol. 119v.

1266 ÖStA HHStA OMeA SR Kt. 182. Nr. 38. Hofstaat Ferdinand I. 1558 fol. 11r.

1267 ÖStA HHStA OMeA SR Kt. 182. Nr. 50. Hofstaat Maximilian II. 1574 fol. 28v., 31v.

1268 MERÉNYI 1896, 139.

1269 Thurzó György nádor és más magyar tanácsosok opiniója 1609 körül (vö. 8.1. fejezet 6. sz. irat).

1270 Einrichtungswerk 96–97.

1271 BAHLCKE 2012,25–26.

190

volt. 1688 októberében, amikor Nagy-Hont és Kis-Hont megye szétválása ügyében járt Bécsben a nagyhonti küldöttség, a nagyhonti jegyző Kajáli Pál szemrebbenés nélkül ígért Maholányi titkárnak 60 tallért, Tenturich regisztrátornak 40 tallért fáradozásáért, miközben a kieszközölt védlevél taksája nem rúgott többre 20 tallérnál.¹²⁷²

De nemcsak készpénz juttatása volt szokásban, a kancellár nem egyszer inkább valami értékes természetbeni ajándékot kapott: 1593-ban Károlyi Mihály lovat küldött Kutassy János kancellárnak.¹²⁷³ Lovat kért Lépes kancellár is, igaz szükséghelyzetben és csak kölcsönbe, Batthyány Ferenctől és Daróczi Ferenctől is 1614-ben a linzi gyűlés idején.¹²⁷⁴ Lépes, aki nem tartozott a szégyenlős hivatalnokok közé, 1610-ben Melith Pétertől a kisvárdai uradalom ügyében tett szolgálatokért hat fakó lovat kért és várt el, majd 1614-ben az ügyben érdekelt másik ügyféltől, Nyáry Istvántól hasonlóképpen hat lóra, hat szép kancára kapott ígéretet, amelyet azután igyekezett is behajtani, burkoltan támogatása megvonásával fenyegetődzve.¹²⁷⁵ A hat lóra való lószerszámról egy Bohus nevű harmincadosnak kellett volna gondoskodnia, aki ezért tíz aranyat kapott és egy levelet „sine taxa”, azonban az ajándék megadásával késlekedett.¹²⁷⁶ A másik közkeletű ajándék a bor volt. Ungnád Kristóf 1576-ban az ónodi vár inscripciója kapcsán két hordó bort küldött Liszthy kancellárnak, egy hordó vöröst és egy hordó fehéret.¹²⁷⁷ Korompay Péter kancellár 1690-ben kelt végrendeletében két hordó olyan borról is szó esik, amely ajándékként kerülhetett a birtokába: Kollonich Lipót bíborosra hagyja azt a hordó tokajit, amelyet egykor a Rákóczi-örökösöktől kapott, míg a Máriássy feliratot viselő hordót Johann Georg Hoffmann, az alsó-ausztriai kormánytanács tagja kapja meg.¹²⁷⁸

De a taksák és ajándékok terén szemlátomást valahol volt egy láthatatlan határ, amelyet átlépve az ügyfelek lázadozni kezdtek, és volt olyan szituáció, amikor az ajándék elfogadása kényes helyzetbe hozta a kedvezményezettet. A túl magas taxa ellen tiltakozik Palojtay Ádám, Révay Dániel turóci főispán familiárisa, aki Turóc megyéhez szóló declaratoria levélért tartozna a regisztrátor követelése szerint 100 tallért letenni (vö. 3.4. fejezet).¹²⁷⁹ Valamikor nem az összeg, hanem az adott helyzet okozott nehézséget. 1621 márciusában a Bethlen Gábor hűségére állt Batthyány Ferenc közelebbről nem ismert okból 50 tallért küldött a Borostyánkőn tartózkodó Lépes Bálint kancellárnak, aki az összeget azonnal visszaküldte azzal az ürüggyel, hogy mivel bécsi vásárlásra kérte volna meg őt Batthyány, annak ő most nem tud eleget tenni.

Az óvatos kancellárpüspök minden bizonnyal kerülni akarta azt a látszatot, hogy túl szoros kötelék áll fenn közte és a lázadókhoz állt nagyúr között.¹²⁸⁰ Ez az eset és a felek magatartása teljes mértékben egybevág azzal, amit a modern kutatások révén a kora újkori korrupcióról állítanak, ti. hogy a mindenkori konkrét eset körülményeit figyelembe véve kell dönteni arról,

1272 Kajáli Pál levele 1688. okt. 3. Bécs: “A méltóságos magyar kancellária tagjaival szemben lévén, kancellarius urunk eő nga minden jóval ajánlotta magát, s assecurált bennünket, hogy az pecsétet nem obtineálják kis-honti uraimék, noha nincsenek derekas fautorok nélkül. Secretarius Maholányi és conservator Tenturics uraimék eö klmök is ajánlották ugyan magokat; de igen informatusok s’ más részről, régen itt lakván és urgeálván Kubinyi Adám uram a dolgot. Minek okáért szükségesnek ítéltük, hogy a nemes vármegye illő gratificatióval legyen eő kelmékhez, a minthogy a más jóakaróink opinioja szerint ígértünk Maholányi uramnak 60 tallért, Tenturics urnák 40 tallért, melyet is szükséges, hogy a nemes vármegye hovahamarabb kezemhez felküldjön.“ (idézi HŐKE 1871, 125). A jóindulatot biztosító összegek megajánlásáig egy kis idő eltelt, Korompay diáriumában először 1688. aug.

3-án bukkan fel bejegyzés a kishontiak küldöttjére vonatkozóan („Ablegatus Kishont instat proponatur ipsius instantia Suae Maiestati”, DKN Korompay-diárium II., 1688. aug. 3.).

1273 Károlyi oklevéltár III. 586–587.

1274 Lépes Bálint Batthyány Ferenchez 1614. jún. 27. Linz (JENEI 1981, 236.).

1275 Lépes Bálint Melith Péterhez 1610. okt. 27. Bécs és 1614. okt. 8. Radosina (JENEI 1981, 183–184., 243.).

1276 Lépes Bálint Thurzó Györgyhöz 1616. ápr. 25., Prága (JENEI 1981, 249.).

1277 Ungnád Kristóf Liszthy Jánoshoz 1576. máj. 18. Eger (ÖStA FHKA HFU r. Nr. 39. Konv. 1579. Jän. fol. 3–

4.).

1278 ÖStA HHStA OMaA Kt. 627 Testamente 1690/3.

1279 Palojtay Ádám beadványa Szelepcsényi György kancellárhoz, ill. az uralkodóhoz, s.d. (egykorú kéz által 1671-re datálva) (ÖStA HHStA UA Spec. Fasc. 283. Konv. D. fol. 4., 5–6., 7–8.).

1280 Lépes Bálint Batthyány Ferenchez 1621. márc. 27. Borostyánykő (JENEI 1981, 284–285.).

191

hogy korrupcióról lehet-e beszélni vagy nem.¹²⁸¹ Jelen esetben a Bethlenhez pártolt főúr és az uralkodó pártján lévő kancellár közötti anyagi kapcsolat azt a hűségnek a meglétét vonja kétségbe, amelyre a kancellár uralkodójának esküt tett. Lépes esetében a helyzet különösen kényes lehetett, hisz mint az korábban már bemutatásra került, egyedülálló módon inkább tekinthető kancellárként a magyar rendek emberének, mint az uralkodónak, és működése során szinte végig, úgymond, legitimációs problémákkal kellett küzdenie. Egyesek az ajándék és pénzgyűjtésben a szituációtól függetlenül túl messzire mentek, mint például a már többször emlegetett Lépes Bálint, akinek magatartása saját alkalmazottjaiból is rosszalló megjegyzéseket váltott ki. Egy fogalmazványa hátán szerepelnek az alábbi, valószínűleg Ferencffy Lőrinc titkárhoz címzett sorok: „Holott Nagyságod minden accidentiákat magának foglalt, melyet (amint Dobrasovszky uram is jól tudja) bizony még amaz igen pénzszomjazó Leepes Balint (?) sem cselekedett soha, ki mint hogy nagy fösvénységben, Tantalos módjára, szomjóval hala meg, igen szegényül.”¹²⁸²

Az ajándék és a korrupció kérdésének felvetése magával hozza még egy, a kancellária működése szempontjából fontos kérdésnek, a patronázs és a mikropolitika kérdésének a felvetését. Az utóbbi évtizedek kutatásai a patrónus-kliens rendszer korábbi negatív megítélésével szakítva, annak pozitív szerepét hangsúlyozzák a kora újkori államfejlődésben, mondván csak így, a személyes kötődések kihasználásával volt lehetséges a kor alulszervezett társadalmát átfogni és irányítani. Ezen felfogás szerint a hivatalviselők társadalmi hálója hozzásegített a gyengén fejlett igazgatási struktúrának feladata betöltésében.¹²⁸³ Wolfgang Reinhard még szélesebb alapokon álló modellt vázolt fel, mikropolitikának nevezte a hatalomgyakorlás azon módját, amely személyekhez kötött, hálózatszerű struktúrákon alapszik és az egyéni érdekeket előnybe részesítve fellazítja, vagy éppen kiegészíti a formalizált eljárásokat, és lényegében az intézményesen szabályozott eljárások alatt zajlik. A mikropolitika, azaz a kliensrendszer, a nepotizmus (rokoni kapcsolatok), a politikai barátság segít a különböző, egymással kapcsolatban nem álló társadalmi csoportok, regionális elitek, hatalmi csoportosulások közötti kapcsolat megteremtésében, érdekeik összehangolásában.¹²⁸⁴ A hasznosnak tűnő elméleti modell kancelláriára történő alkalmazásakor ugyanabba az akadályba ütközöm, amellyel már szembe kerültem más alkalommal is, ti. hogy a Magyar Kancellária egy nagyobb struktúra része, a struktúra feltárása nélkül a kancelláriai alkalmazottak helyének meghatározása és értelmezése megoldhatatlan feladatnak tűnik. Így most sem vállalkozhatom másra, mint egy-egy szál megragadásával bizonyos jelenségek leírására.

A hivatalt vezető kancellárok esetében igen fontos körülmény, hogy a tárgyalt korszakban végig egyházi személyek voltak. A poszt a 16–17. században főpapok számára fenntartott tisztség maradt, és a kancellári hivatalt így végig, egészen 1732-ig bezárólag megyéspüspökök töltötték be, akik a magyar püspöki kar tagjai is voltak hivataluknál fogva. Új hivatalukba egyrészt magukkal hozták korábbi kapcsolataikat, másrészt az egyházi vonalon is új kapcsolatok alakultak ki az uralkodói udvar klerikus tagjaival vagy éppen az uralkodói rezidencia, Bécs egyházi intézményeinek különböző képviselőivel. Ezek a kapcsolatok nem csekély részben segíthették őket napi feladataik intézésében, megfelelő kapcsolati hátteret biztosítva, mint például a császári gyóntatókkal kiépített kapcsolat. Ugyanakkor az egyházi rendhez tartozás nem csekély kötöttséggel is járt, és akár érdekütközést is hozhatott magával: a katolikus egyház érdekeit elméletileg nem helyezhették az állami érdekek mögé. Korompay kancellár 1687–1690 között vezetett diáriumszerű feljegyzései mutatják, hogy milyen sokszínű egyházi környezet vette körbe a mindenkori kancellárt, amelynek két legfontosabb eleme a

1281 ENGELS 2016, 72–79, 359–364.

1282 MNL OL A 35 Nr. 275. ex 1630.

1283 DROSTE 2003, EMICH–REINHARDT–THIESSEN–WIELAND 2005, HENGERER 2005,BRAKENSIEK 2005,PÁL 2010.

1284 REINHARD 1979, REINHARD 2011. A megközelítés magyar alkalmazására kísérlet: TUSOR 2016b.

192

magyar püspöki kar tagjai, illetve a bécsi egyházi intézmények különböző képviselői, mindenekelőtt a jezsuita intézmények, a domus professa, az akadémiai kollégium, a Szt. Anna novíciátus vezetői és különböző szerzetesei.¹²⁸⁵ Külön figyelmet érdemel a Pazmaneum akkori régense, pater Kecskeméti János, aki napi rendszerességgel bukkan fel a kancellárnál.¹²⁸⁶ A látszólag jelentéktelen posztot betöltő jezsuita szerzetes, a bécsi magyar papnevelő intézet vezetőjéről van szó, személyes adottságainál fogva a korabeli politikai és társadalmi élet egyik fontos közvetítőjévé nőtte ki magát, aki lankadatlan buzgalommal vállalta fel különböző rendű-rangú személyek ügyeinek intézését. Sokrétű kapcsolatrendszere a kancellárnak is fontos segítséget jelentett esetenként. Más minőségű a kapcsolat, amely Korompayt Kollonich Lipót bíboroshoz, bécsújhelyi püspökhöz, az 1680-as évek befolyásos császári miniszeréhez fűzte.¹²⁸⁷ Itt egyértelműen Kollonich az erősebb fél, úgy egyházi és állami hierarchiában elfoglalt helye, mind politikai tapasztalata a magyar kancellár fölé helyezte, aki őt feljegyzéseiben általában a személynév megjelölése nélkül tiszteletteljesen eminentissimus cardinalis-ként emlegette.

Lényegesen lazább a kapcsolat, és nem is egészen egyértelmű, amely a magyar egyház prímásához, Széchényi György esztergomi érsekhez fűzte. Neve ritkán bukkan fel a feljegyzésekben, és mint az 1689/1690-es reform kapcsán bemutatásra került, kettejük viszonya Széchényi főkancellári ambíciói miatt is terhes volt.¹²⁸⁸ A kancellár és az esztergomi érsek viszonya más kancellárok esetében lényegesen szorosabb lehetett, főleg ha a két fél között korábban is szoros kapcsolat állt fent, esetleg az érsek a leendő kancellárt pályaindulása idején tevékenyen támogatta, mint például Pázmány Péter Lippay Györgyöt.¹²⁸⁹

Nehezebben megragadható, hogy a kancellárok milyen viszonyban álltak a magyar rendiség vezető-személyiségeivel, pedig a kancellár sikeres működése szempontjából ennek is nagy jelentősége volt. E tekintetben nyilván előnyt élveztek azok a kancellárok, akik főnemesi családból származtak (ifj. Forgách Ferenc, Sennyey István), hisz eleve hoztak magukkal egy rokoni hálót, amelyre támaszkodhattak (az Erdélyből menekült Sennyey esetében ez eléggé kérdéses kijelentés). Előnyt jelenthetett még a viszonylag hosszú főpapi és egyéb közéleti működés, amely lehetőséget adott a magyarországi elit megismerésére és a velük való kapcsolatteremtésre, mint például id. Draskovich György esetében, aki mire kancellár lett 1578-ban már 25 éves közéleti működést tudhatott maga mögött, köztük hét évi horvát báni működést.

Érdemes néhány szót szentelni a kancellárok és a magyar rendiség vezetőjével, a nádorral való viszonyának. A fentebb már többször emlegetett Lépes Bálint és Thurzó György nádor között kettejük levelezése alapján szinte patrónus-kliens viszony állt fent. A levelek retorikája egyértelműen ezt sugallja, Thurzót Lépes több alkalommal patrónusának, mecénásának, jótevőjének (fautor) nevezi, magát ugyanakkor kliensként emlegeti.¹²⁹⁰ A levelezési retorikát nem egy esetben óvatosan kell kezelni, a nemzetközi tapasztalatok is erre intenek. ¹²⁹¹ Ebben az esetben azonban más források is igazolják a két fél közötti bizalmas kapcsolatot.¹²⁹² Hogy valóban érdemes óvatosnak lenni az írásbeli forrásokkal szemben, azt Lippay György kancellárként Esterházy Miklóssal folytatott levelezése is mutatja. A korban fiatalabb és alacsonyabb rangú kancellár a nádort 1635 és 1642 között patrónusának titulálja, ez megnevezés az esztergomi érsekké való kinevezése után a nádor megszólításából eltűnik és

1285 DKN Korompay-diárium II.

1286 Személyére és működésére: FAZEKAS 2007c.

1287 Kollonichnak sajnálatos módon nincs modern biográfiája. Még mindig egy 19. századi amatőr történész munkája az egyetlen átfogó elemzés személyéről: MAURER 1887. Az újabb munkák közül 1981-es mailbergi kiállítás katalógusának tanulmányait kell megemlíteni: Ausstellung Kollonitsch 1981).

1288 DKN Korompay-diárium II., 1689. márc. 3. (a Bécsbe érkező érseket meglátogatja személyesen), 1689. júl. 3.

(levelet kap az érsektől a kancellárhelyettes ügyében).

1289 TUSOR 2003b, 297.

1290 JENEI 1981, 179–181, 197–199, 234–236. és passim.

1291 EMICH–REINHARDT–THIESSEN–WIELAND 2005,239–244.,HENGERER 2005.

1292 HAMMER–PURGSTALL, IV. 413–414., TUSOR 2013, 193–194., FAZEKAS 2016b, 90–98.

193

a compater veszi át a helyét.¹²⁹³ A patrónus szó használata kettejük viszonyában puszta formalitásnak tekinthető, hiszen mind ahogy az már szintén bemutatásra került, kapcsolatuk nem volt mentes a konfliktusoktól, és semmifajta forrás nem tanúskodik arról, hogy valamifajta támogatásban részesült volna Esterházy részéről pályája során Lippay György.

A tisztviselők különböző csoportjai részére segítséget jelenthettek a családi kapcsolatok, hisz többen érkeztek hivatalnoknemesi családból, amely bizonyos hátteret képezett későbbi működésükhöz. Csak emlékeztetőül Orossy György kancelláriai titkár apja, Orossy István a Haditanács expeditora volt, mostohapja, Szikszay Mihály, a Magyar Kancellária regisztrátora, őmaga Sennyey püspök udvartartásához tartozott hosszú időn keresztül. Mindez kiegészült azzal, hogy a Magyar Kamarán dolgozva módja volt a legfontosabb magyar kormányszerv vezetőivel is kapcsolatot kialakítani. A mikropolitika fogalomtárának szinte minden eleme megragadható a hivatalnokság tekintetében (honfitárs, rokonság, patronázs). A honfitársi kapcsolatokat jelen esetben nyelvi-regionális közösségként értelmezve az 1670-es évek esetében több horvát jegyző is megjelent a kancellárián, akik jelenlétüket minden jel szerint Dvornikovich Miklós regisztrátornak köszönhették (Buziakovich Miklós, Mihanovich Farkas, Lippich László).¹²⁹⁴ A rokoni kapcsolatok is megragadhatók. Ferencffy Lőrinc titkár működése idején néhány éven át megfordul a kancellárián öccse Ferencffy Miklós (1622–1625), mint ahogy Tenturich Mátyás alkalmazását sem lehet függetleníteni rokona, Tenturich István regisztrátor kancelláriai jelenlététől.¹²⁹⁵

A patrónus-kliensi nexusok is érzékelhetők egyes esetekben. A Batthyány-birtokról, Rohoncról származó Dvornikovich Miklós regisztrátor pályája Batthyány Ádám támogatásával kezdődött, ő juttatta be Cziráky Ádám ítélőmester környezetébe.¹²⁹⁶ A Dvornikovichok Batthyány családdal való kapcsolata később sem szakadt meg, bár a patrónus-kliensi viszony csak közvetve ragadható meg a kancelláriai regisztrátor és a következő generációhoz tartozó Batthyány Kristóf levelezésében.¹²⁹⁷ A patrónusi kapcsolat azonban idővel szorosabbá vált, mert nyilván bátyja közbenjárásának köszönhetően, a Bolognából hazatért Dvornikovich Mihály 1672. június 27-én elnyerte a Batthyány család kegyurasága alá tartozó felsőörsi prépostságot, majd néhány évvel később a család kegyurasága alá tartozó másik javadalmat, a türjei prépostságot is elnyerte (1679).¹²⁹⁸ Így azután a kortársak szemében méltán tűnhetett a Batthyány-ház „kreatúrájának”, akinek illett az iránta tanúsított jóságot a maga eszközeivel viszonozni. Ennek az ideje pedig akkor jött el, amikor 1689 végén Batthyány II. Ádám szemet vetett a Tolna megyei főispánságra, Dvornikovich Mihály pedig helyettes kancellárságra emelkedett. Nem véletlenül írta Somogyi Ferenc Bécsből a fiatal Batthyány Ádámnak, hogy

„Dvornikovicz uram penigh méltóssághos háznak creaturáia, sok gratiaját vette, most is azáltal nem kétlem meghálálja.”¹²⁹⁹

A patrónus-kliensi kapcsolat szintjét elérte Szikszay Mihály és a Rákóczi család közötti viszony is, amely még Szikszay pályakezdésére megy vissza. A felső-magyarországi régióból származó Szikszay még 1603-ban kapott kiváltságolást Öreg Rákóczi Zsigmondtól egy tarcali

A patrónus-kliensi kapcsolat szintjét elérte Szikszay Mihály és a Rákóczi család közötti viszony is, amely még Szikszay pályakezdésére megy vissza. A felső-magyarországi régióból származó Szikszay még 1603-ban kapott kiváltságolást Öreg Rákóczi Zsigmondtól egy tarcali

In document BUDAPEST 2018 Fazekas István –1690 között A Magyar (Udvari) Kancellária és hivatalnokai 1527 AKADÉMIAI DOKTORI ÉR TEK EZÉS (Pldal 188-198)