A Magyar Kancellária viszonya az Udvari Kamarával

A külön szakterületet igazgató két központi kormányszerv, az Udvari Kamara és az Udvari Haditanács közül az előbbi kapcsolata a Magyar Udvari Kancelláriával a rendelkezésre álló gazdag forrásanyag alapján jobban megfogható. A két hivatal viszonya soha nem volt felhőtlen.

A 16. század középső harmadából fennmaradt iratok azt mutatják, hogy a Magyar Kancellária Oláh kancellári működése idején kiszélesítette befolyását, miközben az Udvari Kamara, legalábbis az iratanyag tanulmányozása ezt a benyomást kelti, még csak kereste a formákat a vele többé-kevésbé alárendelt viszonyban álló területi kamarák befolyás alatt tartására, illetve más központi kormányszervekkel való együttműködés kialakítására. A Magyar Kancellária

441 Hosszuthóthy eredeti folyamodványa, hátán: „Concessit Sacra Caesarea Regiaque Maiestas praeposituram Scepusisensem puero Ladislao Hozzutoty, referente hoc ipsum illustrissimo domino Coraducio, vicecancellario imperiali et praesente domino Philippo Langh ministro primario cubiculi caesarei. Pragae 16. Januarii 1606.”

(ÖStA FHKA HFU r. Nr. 90. Konv. 1606. Jan. fol. 108–109.). Lang személyére újabban: BŮŽEK 2013.

442 MNL OL A 129 1606 s. d. fol. 39. A fogalmazványon érdekes módon 1605. nov. 20. szerepel dátumként, keltezési helyként Brandeis. A fogalmazvány eredeti dátuma 1606. jan. 16. Prága volt! A kinevező oklevél is utóbbi napon kelt: PIRHALLA 1899, 344.

443 CHERNEL 1879, 89–90.

444 CHERNEL 1879, 90.

445 Az ülésről a Magyar Tanács kapcsán még esik majd szó: ÖStA HHStA UA Spec. Fasc. 324. Konv. C. fol. 34–

71.

446 ÖStA HHStA UA Spec. Fasc. 284. Konv. F. fol. 43.

81

erőteljes jelenlétét mutatja az uralkodó 1545. július 25-én Wormsban kiadott, előző fejezetben már bemutatott utasítása, amely szerint a magyarországi harmincadvezetésnek elrendelte, hogy ezentúl az uralkodó parancsai hozzájuk a Magyar Kancellárián át fognak érkezni az egyik Udvari Kamara tanácsos ellenjegyzésével.⁴⁴⁷ Ez a szokatlan megoldás végül nem bizonyult életképesnek, de úgy tűnik, hogy a Magyar Kancellária önállósította magát ezen a téren. 1546 és 1550 közötti évekből több olyan Magyar Kamarához szóló leirat maradt meg, amely pénzkifizetés ügyében intézkedett, de az Udvari Kamara tanácsosának az aláírását nem találjuk rajta.⁴⁴⁸ Nem meglepő, hogy 1550. december 20-án az Udvari Kamara már arról értesítette a Magyar Kamarát, hogy a Magyar Kancellária pénzügyekben kelt intézkedéseit az Udvari Kamara tudta nélkül ne hajtsa végre.⁴⁴⁹

A Magyar Kancellária befolyása a pénzügyi szférában csak átmeneti jelenségnek bizonyult, és Oláh halála után nem sokkal a magyar rendek már tényként kezelték, és nem is vitatták a már említett 1569. évi országgyűlési cikkelyekben, hogy a magyarországi kamarai ügyek az Udvari Kamarán, a hadi ügyek pedig az Udvari Haditanácson át intéződnek (1569:

38. tc.). Hogy pontosan mi is a kamarai ügy, az már nem került pontosan meghatározásra, ezért a két intézmény kapcsolatában végig akadtak vitás pontok.

A legtöbb vitát a különböző típusú adománylevelek és mentesítő levelek kiállításának rendje okozta. Az összetűzések és nézeteltérések alapvető oka az volt, hogy a Magyar Kancellária nem egyszer az Udvari Kamarával való egyeztetés nélkül állított ki adománylevelet egy-egy uralkodóra háramlott birtokról. Az első komolyabb összetűzésre utaló nyom 1586-ból származik, amikor is az uralkodó kasszálta Zabonya Mátyás és Nyíri Antal tokaji uradalomhoz tartozó szőlőire kiadott kiváltságokat és egyúttal eltiltotta a Magyar Kancelláriát attól, hogy az Udvari Kamara tudta nélkül a fiskust érintő ügyekben adományleveleket adjon ki.⁴⁵⁰ Nem megfelelő formulák alkalmazása miatt már korábban kapott figyelmeztetést a Magyar Kancellária (1582).⁴⁵¹ A következő években ez visszatérő problémává fog válni. 1587-ben újabb intést kapott a Kancellária, 1588-ból pedig ismét arra is akadt példa, hogy a kedvezményezettől, éppen egy volt kancelláriai alkalmazottról, a Szepesi Kamara számvevőségi írnokáról, Cheley Jánosról van szó, a donációt vissza kellett venni.⁴⁵²

Ezen a téren a 17. század sem hozott változást. II. Ferdinánd 1623. június 21-én Sennyey István kancellárt intette a megszokott régi rend visszaállítására, amely szerint a Magyar Kamara titkára készíti el a fogalmazványt, amelyet az Udvari Kamarán vizsgálnak felül, és expediálásra átküldenek a Magyar Kancelláriára, ahonnan a kész kiadmányt azután visszabocsátják az

447 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 2. Konv. 1545. fol. 109., ill. másolata UGB Bd. 384. fol. 206rv.

448 Pl. a Magyar Kamara 1546. szept. 14-én utasítást kapott Pekry Lajosnak járó 600 Ft adóból történő kifizetésére, majd 1546. okt. 15-én arra adott utasítást az uralkodó, hogy Bakith Péter előző évi katonai költségét a dikából térítsék meg (MNL OL E 21 1546. szept. 14. és 1546. okt. 15.). 1548. okt. 13-én pedig seregélyházi Lovassics György részére rendelte el I. Ferdinánd 100 Ft kifizetését. Mindegyik iratot már csak Oláh Miklós jegyezte ellen (uo. E 21 1548. okt. 13.).

449 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 3. Konv. 1550 Dez. fol. 7.

450 Rudolf császár levele Ernő főherceghez, 1586. máj. 29. Prága, ill. ugyanekkor kelt leirat a Magyar Kancelláriához (ÖStA FHKA HFU r.Nr. 49. Konv. 1586. máj. fol. 167–168. és UGB Bd. 403. fol. 182r.).

451 Dekrétum Draskovith György magyar kancellárhoz, 1582. ápr. 1. (ÖStA FHKA HFU r. Nr. 45 Konv. 1582.

ápr. fol. 1–2.).

452 Burya Péter és Hen Pál tokaji jobbágyoknak adott exemptio kapcsán kapott intést a Magyar Kancellária, hogy hasonló aktusoktól tartózkodjon: „serio mandasse, ut dicta Cancellaria Hungarica ab eiusmodi donationibus et causis directe fiscum concernant, ac sive Camerae Suae Maiestatis iactura expediri non possint, nisi re prius cum eadem Camera communicata et a Maiestate Sua benigniter concessa in posterum plane abstineat, quemadmodum a Sua Maiestate saepius decretum, eidemque Cancellariae Hungaricae significatum est.” Udvari Kamara átirata a Magyar Kamarához, 1587. nov. 3. Bécs (ÖStA FHKA UGB Bd. 403. fol. 321rv.). Ernő főherceg leirata a Szepesi Kamarához a szendrői vár tartozékát képező Kelecsény falu visszavételéről, 1588. máj. 5. (ÖStA FHKA HFU r.

Nr. 53. Konv. 1588. máj. fol. 2–5.)

82

Udvari Kamarára, ahonnan végül a Magyar Kamarára leküldik.⁴⁵³ Valóban az Udvari Kamara levéltárában több olyan Udvari Kamara-i átirat is megmaradt, amelyben szó esik a becsatolt fogalmazványról, vagy esetenként akár az adománylevél fogalmazványa is megtalálható mellékelve. Így 1626. április 6-én az Udvari Kamara arra kérte a Magyar Kancelláriát, hogy a Magyar Kamara által készített fogalmazványt, amelyben Biccse vára Esterházy Miklósnak adományoztatik, expediálja és azt „pro ulteriore ordinatione” az Udvari Kamarára bocsássa vissza. A regéci uradalom adománylevelének fomulája ma is az Udvari Kamara-i átirat mellett található.⁴⁵⁴

Sennyey és hivatali utódai azonban úgy látszik, nem sokba vették az intést, mert a következő években még több alkalommal került terítékre ugyanez a probléma. 1626 júliusában a Magyar Kamara panaszkodott az Udvari Kamaránál a Magyar Kancellária működése nyomán támadt zűrzavar miatt. A kancellária tudniillik mindenfajta egyeztetés nélkül ad ki adomány- és inskripciós leveleket, majd 1629-ben ismét amiatt panaszkodott, hogy a kiállított donációkról nem kapnak tájékoztatást.⁴⁵⁵ 1635. március 22-én az Udvari Kamara ismételten emlékeztette a kancelláriát, hogy tartsa magát távol a kamarai ügyektől.⁴⁵⁶ 1637. március 30-án már egy olyan utasítás látott napvilágot, amely nemcsak a Magyar Kancelláriát, hanem más expedíciókat is eltiltotta az Udvari Kamara tudta nélkül kiadott privilégiumlevelektől.⁴⁵⁷ 1639 tavaszán a Thurzó-birtokok eladományozása és a már említett regéci uradalom adománya kapcsán, amelyet Pázmány Péter és Esterházy Miklós egyaránt magának akart, újra kiéleződött a kérdés.

Az adománylevelek kiállítása kapcsán támadt zűrzavart Lippay a helytelen gyakorlattal magyarázta és a kancelláriának vindikálta az adománylevelek kiállításának jogát, és a császár (kamarák) részéről teljes szövegű fogalmazvány helyett csak az adománylevél tartalmát megszabó legfontosabb pontok („resolution per puncta oder articulos”) átküldését tartotta volna kívánatosnak. Az ügyben Martinitz cseh kancellár is bevonásra került mintegy közvetítőként.⁴⁵⁸ Lippay végül keresztül tudta vinni álláspontját, és 1639. szeptember 29-én III. Ferdinánd által a Magyar Kamarának adott utasításban már az állt, hogy ezentúl csak az adománylevél elkészítésére szolgáló pontokat („resolutiones per puncta seu articulos pro ulteriori”) kell átküldeni.⁴⁵⁹

Ezzel még mindig nem jutott végső nyugvópontra a kérdés. 1643-ban az Udvari Kamara ismét panaszt emelt a Magyar Kancellária ellen. Ezúttal egy szendrői ház kiváltságolása kapcsán csaptak magasra az indulatok. A Magyar Kamara ismét azzal vádolta a kancelláriát, hogy kincstári és kamarai ügyekbe avatkozik be, és különösebb egyeztetés nélkül jár el.⁴⁶⁰ Tíz évvel később, 1653-ben ismét elhangzott a vád, hogy a kancellária kamarai ügyekbe folyik bele.

Az Udvari Kamara szerint ezúttal a harmincadosi kinevezések és adóhátralékügyek intézésébe

453 „Eamque antiquibus temporibus semper observatam solite consuetudinem intelligimus, ut si quando aut inscriptionales vel donationales litera conscribi et expediri debebant, tunc ante omnia earundem tenor et conceptis superinde a secretario Camerae nostrae Hungaricae fieri, in Camera postea Aulica revideri, inde vero pro expeditione ad Cancellariam nostram Hungaricam transmitti, ibidem expeditae versus ad idem aulicam et ab hac demum ad Hungaricam Cameram remitti solebant.” (ÖStA FHKA HFU r. Nr. 124. Konv. 1623. jún. fol. 198–

199.).

454 Biccse adománya: MNL OL A 10 Nr. 2. ex 1626. Regéc adománya: Az Udvari Kamara 1633. jan. 10-én írt át a Magyar Kancelláriának, hogy az adománylevelet „stylo consueto” állítsák ki és mellékelte a fogalmazványt (ÖStA FHKA HFU r. Nr. 147. Konv. 1633. Jan. fol. 8–9. + fol. 11–14. „Formula inscriptionalium arcis Regecz,”

latin fogalmazvány, szélén javításokkal).

455 Magyar Kamara az Udvari Kamarához. 1626. júl. 6. (ÖStA FHKA HFU r. Nr. 130. Konv. 1626. aug. fol. 159–

160.) és ugyanazok 1629. jan. 27. (uo. r. Nr. 136. Konv. 1629. Febr. fol. 48–-49., fogalmazványa: MNL OL E 15 129. dob. Nr. 65. ex Mart. 1629.).

456 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 151. Konv. 1635. März fol. 282–283.

457 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 155. Konv. 1637. März fol. 100–101.

458 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 160. Konv. 1639. Sept. fol. 150–180.

459 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 160. Konv. 1639. Sept. fol. 181–184.

460 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 167. Konv. 1643. Apr. fol. 58–82. A nézeteltérés Recsky György szendrői házának kiváltságolása kapcsán robbant ki, amelyet állítólag zálogba kapott csak a folyamodó.

83

igyekezett beleszólni.⁴⁶¹ Ugyanezen évben Clemens Radolt, az Udvari Kamara tanácsosa, akinek a Magyar Kamarán uralkodó állapotokról kellett jelentést készítenie, beszámolójában kitért a kancellária és kamara viszonyára. Elsősorban a kancellária harmincadmentességi ügyekből való kikapcsolását, a nemesítések korlátok közé szorítását javasolta, amely véleménye szerint hosszú távon a harmincadbevételek lényeges csökkenéséhez vezethet.⁴⁶²

Radolt jelentéséből látható, hogy a kiváltságlevelek kiállításán túl kényes pontot jelentett a különböző mentességek kérdése, ahol a Magyar Kancellária szemlátomást szintén különösebb egyeztetés nélkül járt el. Erre utal, hogy már 1598-ban tiltakozott az Udvari Kamara az ellen, hogy a Magyar Kancellária Maros mezővárosnak a cenzus fizetése alól a kamarákkal való egyeztetés nélkül mentességet adjon.⁴⁶³ 1631. október 31-én az Udvari Kamara I. Rákóczi György erdélyi fejedelem által nagy értékű drágaságok kivitele ügyében kért harmincadmentessége kapcsán hívja fel a Magyar Kancellária figyelmét a csalások nagy mértékére és inti arra, hogy a továbbiakban kerülje az ilyenfajta mentességek kiadását, azt csakis az Udvari Kamara egyetértésével tegye.⁴⁶⁴ II. Ferdinánd egy 1632. március 20-án kelt, Magyar Kamarához intézett, Udvari Kamarán készült leiratában Naszvadi Mihály nagyszombati polgár és Pap János komáromi kereskedő ügye kapcsán pedig a Magyar Kancellária által kiadott harmincadmentességet tartalmazó kiváltságlevelet egyszerűen semmisnek nyilvánította azzal, hogy a kancellária nem volt illetékes ilyen tartalmú kiváltságlevél kiállításában.⁴⁶⁵ 1636. április 5-én az Udvari Kamara a harmincadjövedelmek megőrzése érdekében készített átiratában arról tájékoztatta a Magyar Kancelláriát, hogy a harmincadmenteséget kérő falvak és személyek általában eltanácsolandók.⁴⁶⁶ A 17. század második feléből származó elszórt adatok azt jelzik, hogy a kiváltságolások és mentesítések terén továbbra is keletkeztek ellentétek a három intézmény között. 1667-ben Pap László kállói házának mentesítése kapcsán Szegedy kancellárnak csodálkozását fejezte ki a Magyar Kamara, hogy az ő tájékoztatásuk nélkül zajlott a procedúra.⁴⁶⁷

A fentebb vázolt nehézségek a központi hivatalok között kialakított ügykezelési rend hiányosságaiból fakadtak. Egy ügyes hivatalnok olyan ügyben is tudott audiencián uralkodói belegyezést szerezni, amelyben nem volt igazán illetékes. Az már más kérdés, hogy a későbbi bonyodalmak, esetleges tekintélyvesztés miatt mennyire érte meg az ilyesmit felvállalni. Hogy a konfliktusok miért az 1580-as évektől éleződnek ki, az több tényezőtől is függhet. Talán a kamarai igazgatás professzionálódása, egyre átfogóbb jellege váltotta ki ezeket a ellentéteket.

A korábbi időkben a Magyar Kancellária valószínűleg eljárhatott minden további nélkül, az egyeztetés hiánya nem keltett figyelmet.

De nemcsak az Udvari Kamara ment át nagy átalakuláson, a rendelkezésre álló Udvari Kamarai forrásanyag is azt mutatja, hogy a 17. század első felére a magyar rendiség és a magyarországi központi kormányszervek megerősítették pozícióikat és elérték, hogy a magyar rendi méltóságviselőkkel, a megyékkel, a szabad királyi városokkal, országlakosokkal az Udvari Kamara a Magyar Kancellárián keresztül érintkezzen. Így például 1614-ben az Udvari Kamara a Magyar Kancelláriát kérte meg, hogy küldjön mandátumot a szabad királyi

461 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 191. Konv. 1653. Maj. fol. 165–179. Az említett kinevezés szentjakabi Pethő György gyanafalvai és radafalvai harmincados kinevezése.

462 Clemens Radolt jelentése, 1653. febr. 12. (ÖStA FHKA HFU r. Nr. 190. Konv. 1653. März. fol. 41–50.).

463 Udvari Kamara átirata a Magyar Kancelláriához, 1598. ápr. 16. (ÖStA FHKA HFU r. Nr. 65. Konv. 1598. Apr.

fol. 75.).

464 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 144. Konv. 1631. Okt. fol. 188–190.

465 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 145. Konv. 1632. März fol. 93–106. Becsatolva a két kérdéses kiváltságlevél: fol. 96, 103. II. Ferdinánd neve alatt a Magyar Kancellária által Pap Jánosnak adott kiváltságlevél, 1631.febr. 3. Bécs (latin másolat); fol. 98, 101. hasonlóképpen II. Ferdinánd neve alatt a Magyar Kancellária által Naszvadi Mihálynak adott kiváltságlevél, 1631. febr. 3. Bécs (latin másolat).

466 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 153. Konv. 1636. Apr. fol. 119–121.

467 MNL OL E 15 188. dob. 1667. febr. fol. 107. és fol. 109.

84

városokhoz és megyékhez a hátralékos adók letétele érdekében.⁴⁶⁸ 1615. április 1-jén azzal fordult az Udvari Kamara a kancelláriához, hogy tiltsák el a debrecenieket a felső-magyarországi salétrom török területre való kivitelétől, és a tilalomról tájékoztassák a hajdúkapitányokat is.⁴⁶⁹ A nádor is nem egyszer a Magyar Kancellárián át részesült kamarai értesítésben, mint például Esterházy Miklós 1643-ban, amikor az Udvari Kamara a Forgách Zsigmond alattvalói által a magyaróvári uradalomnak okozott kár ügyében akarta a nádort eljárásra rávenni.⁴⁷⁰ Az egyes magyar személyekhez is hasonló úton jutottak el a kamarai észrevételek, például Naprághy Demeter győri püspökhöz a felszólítás, hogy a végek fenntartására esedékes 3000 Ft-ot fizesse be.⁴⁷¹

A két kormányszerv, mint látható volt, leginkább különböző adománylevelek és mentességek kiállítása, adóhátralékok ügyében kiadott intések és különböző elmaradt járandóságok befizetése ügyében intézkedett. Ezen túl kapcsolatban álltak egymással például az országgyűlésre szánt uralkodói propozíció előkészítése során is, a kancellária ugyanis mindig egyeztetett az Udvari Kamarával ebben az ügyben, sőt a Magyar Kamarától is az Udvari Kamarán keresztül szerezték be általában a szükséges szakvéleményt.⁴⁷²