A Magyar Kancellária reformjának lehetősége először komolyan az 1670-es évek elején az Ampringen-féle Gubernium felállítása idején merült fel, de a Titkos Konferencia végül elegendő feladatnak ítélte az új kormányszerv megszervezését és helyének a magyar igazgatási rendszeren belüli megkeresését.1324 A kancelláriai reform azonban az 1680-as évekre egyre kevésbé volt elodázható, az oszmánok kiszorítása nyomán megnövekedett terület igazgatása, illetve az igazságszolgáltatás terén kialakított rendszer működésképtelensége egyre nagyobb kihívás elé állította a Magyar Kancelláriát. Nem véletlen, hogy az 1687/1688-as országgyűlés után készült mindhárom jelentősebb közigazgatási reformtervezetben, Esterházy Pál nádor beadványában (1688. április), a magyar rendek által benyújtott ún. Magyar Einrichtungswerkben (1688. szeptember), és a Kollonich Lipót nevéhez kapcsolt Einrichtungswerkben (1688. július – 1689. augusztus) egyaránt szerepelt a Magyar Kancellária más kancelláriák mintájára történő átszervezése mint szükséges változás.1325 Esterházy tervezete a változtatás szükségességének hangsúlyozásán túl egyéb, a kancelláriára vonatozó konkrétumot nem tartalmazott.1326 Valamivel részletesebben foglalkoztak a kancelláriával az Esterházy Pál nádor és Széchényi György esztergomi érsek irányításával működő rendi reformerek. Abból indultak ki, hogy a kancelláriát szinte naponta elkövetett hibái miatt kell reform alá vetni és más kancelláriák mintájára átszervezni. Nyilván saját tapasztalatuk alapján hangsúlyozták annak szükségességét, hogy a kiszabott taxák ne lépjék át a törvényben megszabott kereteket. Az esztergomi érsek sérelmei és főkancellári igényei állhatnak azon kitétel mögött, hogy a kiváltságleveleket ezentúl ne a kancellária, hanem az esztergomi érsek mint főkancellár állítsa ki a kettős pecsét alatt. Igen fontos és időszerű változás lenne, hogy a kancellária alkalmazottai, úgymint kancellár, vicekancellár, tanácsosok, titkárok, pecsétőr rendszeres fizetést kapjanak, mert „méltó a munkás az ő bérére” (1 Timóteus 5, 18).1327
A legrészletesebben az Einrichtungswerk foglalkozott a Magyar Kancellárián végrehajtandó változtatásokkal.1328 A bizottság felállítását követően 1688 júliusában a kancellária kérdésével kezdte meg működését és a következő hónapokban 1689 júliusáig bezárólag ki is dolgozta részletes elképzeléseit, amelyek számos ponton kívánták megváltoztatni az addig kialakult hivatali struktúrát és ügykezelési gyakorlatot. Az egyik legfontosabb változás a kancellária személyi keretét és ezzel összefüggésben működési rendjét érintette. Egyrészt szükségesnek ítélte a személyzet létszámának növelését, ezzel párhuzamosan új hivatalokat hozott létre. Ezek közül a legfontosabb négy tanácsosi poszt létrehozására tett javaslat volt, amely maga után vonta a kancellária kollegiális kormányszervvé történő átszervezését. Új posztként jelent meg még a lajstromozósegéd, a fogalmazó, a hivatalszolga és a fűtő tisztsége.
Az egyes posztokra konkrét javaslatok is megfogalmazódtak. A tervezetet készítők az éppen hivatalban lévő kancellár lemondásával számolva számba vették a szóba jöhető kancellárjelölteket, akik közül az első helyre Fenessy György egri püspök került, akit udvari tapasztalata és rugalmas tárgyalási készsége emelt a többi személy fölé. Ellene egyetlen dolog szólt, hogy tapasztalata miatt Felső-Magyarországon is szükség lehetett rá.1329 Rajta kívül még
1324 KÁROLYI 1883, 39–40.
1325 Esterházy Pál tervezetének kiadása: IVÁNYI 1971, 140–147. Magyar fordítása: IVÁNYI 1987, 160–164. A Magyar Einrichtungswerk kiadása: Einrichtungswerk 418–435. Magyar fordítása: Magyar Einrichtungswerk 500–
516. Az Einrichungswerk kancelláriai reformra vonatkozó fejezete: 90–98.
1326 IVÁNYI 1971, 142.
1327 Einrichtungswerk 423.
1328 Einrichtungswerk 90–98. A reformelképzeléseket részletesen ismerteti: KALMÁR 2009.
1329 Életére: SUGÁR 1984, 363–370. Újabban MIHALIK 2017, 30–37. Fenessy egy ideig Szelepcsényi titkáraként működött, majd Kollonich és Pálffy nyitrai püspöksége alatt a nyitrai egyházmegye helynöke volt, így szerezhette nagyra értékelt tapasztalatát (VAGNER 1896, 241.).
199
két személyt nevesítettek, Benkovich Ágoston váradi és Dvornikovich Mihály csanádi püspököt.1330
A tervezett négy tanácsos közül kettő egyházi, kettő világi személy lett volna. A már említetteken túl az egyházi tanácsosok között szóba jött még Jaklin Balázs tinnini püspök, továbbá Tuscan (Tuškan) Pál zágrábi kanonok, a bécsi horvát papnevelő intézet, a Collegium Croaticum rektora.1331 A két világi tanácsosságra elsőként a jogtudós, magyarországi viszonyokat jól ismerő Johann Georg Hoffman alsó-ausztriai kormánytanácsost, az Ampringen-féle Gubernium volt tanácsosát javasolták.1332 Jelöltként megjelent még a német tanácsosi helyre Franz Melchior Ernst Gans, továbbá a győri származású Johann Michael Niedermann, mindketten ekkor a Magyar Kamara tanácsosai voltak.1333 A magyarok közül Horváth-Kissevith Györgyöt, a Magyar Kamara directorát, igazgatójét és Ghillány György bárót, szintén a Magyar Kamara tanácsosát javasolták.1334 A magyarországi bárók közül tanácsosok közé javasolták, ha erre szükség lenne, az idős Kéry Ferenc grófot, illetve a fiatal Zichy Ádám grófot, id. Zichy István, volt kamaraelnök fiát tanultsága és szorgalma okán.
Az eddigi egy titkár helyett két titkár alkalmazása szerepel a tervezetben. A két személy közül az egyik Maholányi János jelenlegi titkár, a másik Tenturich István jelenlegi regisztrátor lenne. Kivételesen nemcsak az első, rangidős titkár rendelkezne tanácsbeli szavazati joggal, hanem azt a tapasztalt Tenturich is személyére szólóan megkapná, de utódaira már nem terjedne ki ez a jogosítvány. A megürülő regisztrátor és taxator kettős tisztére Domaniczky Jánost javasolták, aki már tíz éve írnokként működött a kancellárián. Expeditor a másik kancellista Somogyi Ferenc lenne. A három rendszeresített kancellista állásra Ujváry Imrét, Matthias Nikolaus Wimespergert, a Hofkammer accessistáját, az Einrichtungswerk munkálatainál is közreműködő másolót, illetve Paul Rittert azaz Pavao Ritter Vitezovićot, az illírizmus atyját javasolták, utóbbit vlach nyelvismerete miatt.1335 Az irodaszolga feladatára Kelko Istvánt szemelték ki.
A bizottság rendezni kívánta a kancelláriai alkalmazottak fizetését. Nem tartotta elégségesnek a kancellárnak járó 400 Ft-ot, illetve a titkár 500 Ft-ját sem, és meg kívánta változtatni a kancelláriai taxa megosztási gyakorlatát, amely eddig a három főtisztviselő zsebébe vándorolt. Ezentúl a kancelláriai alkalmazottak is rendszeres fizetésben részesülnének.
Az Ampringen-féle Gubernium gyakorlatát figyelembe véve egy tanácsosnak 1000–1000 Ft, a két titkárnak 840–840 Ft járna, az első titkár ezen felül, figyelembe véve többletmunkáját, további 400 Ft fizetéskiegészítést kapna még. A regisztrátor-taxator 500, az expeditor 400, a segédlajstromozó 350, az írnokok 300–300 Ft fizetést élveznének. A hierarchia alján álldogáló irodaszolga 150, a fűtő 100 Ft juttatásban részesülne. A kancelláriai alkalmazottak fizetése a Magyar Kamarát terhelné, amely azt negyedévente tartozna fizetni. Ezen felül megváltozna még a kancelláriai taxajövedelem elosztása. A kancellária működési költségeinek leszámolása után, amelyet továbbra is a taxajövedelemből fedeznének, a megmaradt összeget a kancelláriai alkalmazottak között osztanák meg. 1030 Ft-os havi bevétellel kalkulálva a kancellár 150, a tanácsosok 100–100, a két titkár 120–120, a lajstromozó 50, az expeditor 40, a lajstromozósegéd 35, egy-egy írnok 30–30, az irodaszolga 15, a fűtő 10 Ft-ot kapna. A tervezet számolt még az igazságszolgáltatási rendszer átalakítása révén kancelláriához kerülő ún.
perköltséggel mint elosztható jövedelemmel. Fontos változást jelentett volna az is, hogy a kancelláriai személyzet, az írnokokat leszámítva, akik továbbra is a titkárnál kellett volna, hogy lakjanak, jogosult lett volna a tervezet szerint szolgálati lakásra (Hofquartier).
1330 Benkovichra újabban: VÉGHSEŐ 2007.
1331 Tuscanra, különösen 1688–1689-es bécsi működésére: DOČKAL 1996,211–214.
1332 KALMÁR 2009, 152. 18. jegyzet.
1333 FALLENBÜCHL 2002, 108. és 213.
1334 FALLENBÜCHL 2002, 137. és 110.
1335 Paul Ritterre: BERLÁSZ 1986.
200
A bizottság tarthatatlannak találta azt az állapotot, hogy a kancellária iratainak nincs rendes őrzési helye, azok részben a titkár, részben a regisztrátor lakásán találhatók. Ezen úgy kívánt segíteni, hogy néhány helyiséget Maholányi János Himmelpfortgasse-i házában kibérelt volna erre a célra. Végezetül más udvari hivatalokhoz hasonlóan a bizottság javasolta a Magyar Kancellária esetében is az ágensi intézmény bevezetését 12 fővel, akik magánszemélyek és szükség esetén vármegyék beadványainak jogi formába öntését, illetve az az ügy további képviseletét látták volna el. A tervezet ezen túl a mellékletek között tartalmazta még a kancelláriának szánt instrukciót (C), illetve egy új taxarendre tett javaslatot (E).1336
Sajnos azt nem tudjuk, hogy ki állt konkrétan a bizottság tagjai közül a kancelláriai elképzelések mögött.1337 A tapasztalt hivatalnokok közül többen is ismerhették mélyebben a kancellária működését és a magyarországi viszonyokat, mindenekelőtt Johann Georg Hoffmann, aki Korompay kancellár diáriuma szerint sűrűn megfordult a kancellárián, illetve maga Kollonich bíboros, aki ezekben az években komoly befolyással rendelkezett a magyar ügyekre, de hosszú Haditanácsbeli pályafutása során nyilván Christoph Dorschnak is volt alkalma megismerni a magyar kormányszerv működését. A reformszándék komolyságát bizonyítják Somogyi Ferencnek Batthyány Ádámhoz 1688. augusztus 28-án intézett sorai:
„pro 10. Septembris Posonba commissio institualtatik de rebus Hungaricis palatinus és érsek uramék előtt, itten penigh Cardinal Colonich némely más ministerek és Hoffmann uram előt máris foly feles causai is amicabiliter complanaltatott commissio előt. Mivel penigh való az, hogy primum et ante omnia Magyar Cancellaria reformáltatik, és in ordinem redigáltatik Cardinális által, remélem Tenturicz uram consiliarius lészen, és így resignálni köly a pecsétett, jóllehet amint Nagyságodnak is constál, hogy az érsek nékem adta per manus a registratorsághot, s az egész udvar engem recommendal, remélem is, hogy másé nem lesz, mindazonáltal akarván Nagyságod gratiájával is élvén eziránt, alázatossan kérem Nagyságodat, méltoztassák egy kis levele által méltósságos Cardinal Uramnak recommendalni pro consequendo praefato registratoratus officio. Igen használna az itt, midőn Nagyságod pater jesuitáknak ír, ha azoknak is recommendalna instantiámat, ne talántán ők mást recommendalljanak, mivel minden dolohban avattyak magokat, legkivaltképpen Pater Miller, Keczkemeti úgyis enyim.”1338
Sajnos a főbizottság működéséről alig maradt meg irat, némi kis világot vet a tárgyalási folyamatra egy konferencia jegyzőkönyv, amely azt mutatja, hogy 1689 májusában, egész pontosan május 13-án tárgyalták a kancellária kérdését egy olyan ülésen, amelyen Kollonichon kívül Kinsky cseh főkancellár, Strattman osztrák udvari kancellár és Orsini-Rosenberg, az Udvari Kamara elnöke vett részt. A reform alapelveivel egyetértettek, személyi kérdések, a kancellári és a tanácsosi állás betöltése került még terítékre.1339 1689. július 20-án, kevéssel azelőtt, hogy az uralkodó és az udvar útra kelt Augsburgba, már az egész tervezet került a Hauptkommission elé, amely a kancellária esetében továbbra is a nyitva maradt személyi kérdésekkel foglalkozott, kancellárnak továbbra is Fenessy Györgyöt javasolta, két egyházi tanácsosnak Dvornikovich Mihályt és Pavao Tuskant, a két világinak Johann Georg Hoffmannt és Ghillány Györgyöt, két titkárnak pedig Maholányi Jánost és Tenturich Istvánt.1340
1336 Enrichtungswerk 251–261., 264–267.
1337 A subcommissio tagjai: Seyfried Graf Breuner, az Udvari Kamara alelnöke, Friedrich Julius Graf Bucellini osztrák vicekancellár, Carl Maximilian Graf von Thurn, Christoph Freiherr von Dorsch, Johann Georg Hoffmann alsó-ausztriai kormánytanácsos. A biztottság titkára Franz Joseph Krapff, a Haditanács titkára és tanácsosa volt, az írnok tisztét Johann Paul Pichler, az Udvari Kamara fogalmazója látta el. A szükséges másolói munkát, mint az már elhangzott, Matthias Nikolaus Wimesperger végezte (Einrichtungswerk 247.).
1338 MNL OL P 1314 Nr. 43824.
1339 Einrichtungswerk 332–333.
1340 Einrichtungswerk 346–349.