A Magyar Kancellária hiteleshelyi működése

Végezetül szólni kell a kancellária által esetenként gyakorolt hiteleshelyi funkciókról. A kancellária ezen a téren egyenértékűnek számított a hiteleshelyekkel, ahogy az Lippay György és felesége Orossy (Oroszi) Anna Franciska 6000 Ft kölcsön felvételéről készült felvallásában világosan megfogalmazásra is kerül, hogy a készült okiratnak „annyi ereje légyen mintha valami captalamban költ volna.”⁶⁹⁶ A hiteleshelyi ügyintézés más irattípusai is felbukkannak a kancellária hiteleshelyi gyakorlatában. A Magyar Kancellária előtt sor kerülhetett ellentmondásra, ahogy azt lósi Viczay Ferenc is tette, aki 1675. augusztus 16-án személyesen Pálffy Tamás kancellár előtt megjelenve jelentett be ellentmondást Kövér Gábor ellen a Sopron megyei Széplak miatt.⁶⁹⁷ 1690. szeptember 6-án Sirsich Gáspár előbb Maholányi titkár, majd szeptember 14-én azt megismételve a kancellár előtt jelentett be Esterházy Pál ellen ellentmondást.⁶⁹⁸ Tanúságlevél kiállításáról fentebb már esett szó. Esetenként végzett a Magyar Kancellária tanúkihallgatást is, ahogy azt tette Lippay János kérelmére Jakusith Imre, Lippay

691 MNL OL E 21 1679. júl. 17. és mellékletek.

692 MNL OL E 21 1684. febr. 10.

693 A kancellár tagságára: ÖStA FHKA HFU r. Nr. 75. Konv. 1603. Febr. fol. 294–296., KÁROLYI 1883b, 80.

694 Magyar Kamara jelentése I. Lipóthoz 1667. ápr. 15. (MNL OL E 15 188. dob. 1667. ápr. fol. 437–438.).

695 MNL OL A 35 Nr. 302. ex 1675, másolata a királyi könyvekbe is bekerült: uo. A 57 vol. 15. fol. 803–804.

696 A kölcsönt a felek Gubasóczy János kancellártól vették fel és cserébe minden ingó és ingatlan vagyonukkal vállaltak felelősséget, a felvallást a Maholányi János és Domaniczky János jegyző írta lá, átírva 1682. okt. 4. Bécs (MNL OL A 57 vol. 17. pag. 335–336.)

697 Az ellentmondásról készült fogalmazvány hátára a kancellár saját kezűleg vezette rá az alábbi hivatali jegyzetet:

"introscripta contradictio celebrata est coram me Thom[a] Palffy ep[iscopo] Nitr[iensi] Viennae 16. Aug[usti]

1675.” MNL OL A 35 Nr. 33. ex 1677.

698 MNL OL A 35 Nr. 15. ex Sept. 1690.

113

János és György, Czobor Ádám kölcsönügylete kapcsán 1677. április 4-én Bécsben.⁶⁹⁹ De eljárhatott hagyatéki ügyben is, így Pucz Péter, Szelepcsényi György esztergomi érsek Bécsben, még 1675-ben elhunyt titkára ügyében, amikor Pucz István kérelmére került sor Szalay Mihály kiküldetésére 1677 elején.⁷⁰⁰ A megmaradt fogalmazványok között található példa ügyvédvallásra is, 1677. szeptember 12-én például a Magyar Kancellária előtt vallott ügyvédet Kersnarisch Gergely, a Haditanács irodájának esküdt jegyzője és magyar fordítója.⁷⁰¹ 4.4. Három esettanulmány: ügyintézés az ügyfelek szemszögéből a Magyar Kancellárián

A következőkben arra történik kísérlet, hogy az ügyfelek szemszögéből kerüljön bemutatásra az ügyintézés bécsi mechanizmusa. A fejezet gerincét három esettanulmány képezi, az ő esetükben a forrásadottságok lehetővé teszik, hogy az ügy kezdetét jelentő, uralkodóhoz benyújtott supplikáció és a végeredményt képező uralkodói döntés közötti rögös út, ha nem is teljes egészében, de legalább viszonylagos részletességgel megvilágításra kerüljön.

Ugyanakkor az ügyek teljeskörű rekonstrukciója szétfeszítené e munka kereteit, ezért ez alkalommal elsősorban csak az ügyintézésbe bevont személyek és hivatalok bemutatására törekedtem, mikor kivel lépett kapcsolatba az ügyfél, miféle taktikát alkalmazott célja elérése érdekében. A három eset közül kettő a szabad királyi városok világába kalauzol. Türck Dániel és Heldt Balázs lőcsei követek 1558-ban városuk vitatott árumegállító jogának és harmicadmentességének megerősítéséért utaztak Bécsbe, Lehner Kristóf és Unverzagt Ábrahám pedig mint az alsó-magyarországi bányavárosok követei 1610-ben a kiszabott adó mérséklését kapták feladatul. A harmadik esetnél Ostrosith Mátyás báró 1673-ban teljeskörű uralkodói kegyelem eléréséért küzdött.

4.4.1. Türck Dániel és Heldt Balázs bécsi küldetése Lőcse város árumegállító joga érdekében, 1558

Lőcse város és Késmárk hosszan tartó pert vívott egymással az árumegállító jog gyakorlása érdekében. A küzdelem utolsó szakaszában Lőcse pozíciói voltak jobbak, de az 1550. évi tűzvész, a város privilégiumainak elpusztulása veszélybe sodorta az addig elért eredményeket, a következő években ezért a városvezetés kiemelt feladatnak tekintette az elpusztult kiváltságlevelek pótlását.⁷⁰² Ennek érdekében küldték Bécsbe 1558 tavaszán Heldt Balázst és Türck Dánielt, akik két részletben (1558. március 16. – április 7., május 21. – augusztus 28.) mintegy négy hónapot töltöttek a városban. Az eseményekről Türck Dániel l naplója és a két követ várossal folytatott levelezése segítségével részletes képet lehet kapni.⁷⁰³ Türck és küldöttársa feladatát képezte az árumegállító jog biztosítása mellett a város harmincadmentességének megerősíttetése, továbbá mintegy mellékes feladatként jelentősebb mennyiségű réz adományoztatása, amely a Krasznahorka alatt 1556-ban elveszített városi ágyú pótlását hivatott segíteni, végül a város jogainak megerősíttetése a két inskripcióba bírt falu, Teplicska és Vidernik viszonylatában. Jellemzőnek tekinthető, hogy a költséges bécsi

699 MNL OL A 35 Nr. 123. ex 1677.

700 MNL OL A 35 Nr. 33. ex 1677 (1677. febr. 4. Bécs).

701 MNL OL A 35 Nr. 393. ex 1677.

702 A szepességi árumegállítójog történetének klasszikus feldolgozása: DOMANOVSZKY 1922.

703 Türck naplóját és annak 18. században készült átiratát az OSzKK őrzi: Quart. Lat. 556. és Fol. Lat. 3112. A forrásra felhívta a figyelmet G^ARÁDY 1871, újabban SZABÓ 2014, 182. Ezúton köszönöm Szabó András Péternek, hogy meggyőzött arról, hogy a Türck naplót érdemes kancelláriatörténeti vizsgálatok körébe bevonni. Az 1558.

évi bécsi követség történetének rövid összefoglalása, ill. Türck és Heldt vonatkozó leveleinek kiadása:

DOMANOVSZKY 1922, 148–158., 355–383.

114

tartózkodást általában igyekeztek a felek a lehető legjobban kihasználni és a lehető legtöbb vitás ügyben eredményt elérni, ezenfelül felvállalták nem egyszer magánfelek ügyeinek intézését is.

A rendelkezésre álló források alapján a lőcsei privilégiumok megerősítése alapvetőleg a Magyar Kancellárián zajlott, így nem csoda, hogy a küldöttek, elsősorban az eseményeket kézben tartó Türck Dániel folyamatosan tárgyalt Oláh Miklós főkancellárral, Liszthy János kancelláriai titkárral, akit többször főtitkárnak (obrust secretarius) nevez.⁷⁰⁴ Ők mindketten nem egy alkalommal szembesülnek Türck sajátságos ügyintézési módjával. A lőcsei jegyző ugyanis általában már hajnalok hajnalán a kiszemelt személy háza előtt álldogált, és ha nem sikerült áldozatával reggel eszmét cserélni, elkísérte aznapi útjára, általában az uralkodói udvarba, majd ha szükséges volt, megvárta őt, hazakísérte, útközben igyekezve kérésének jogosságáról és sürgősségéről meggyőzni. Nem egyszer loholt a lóháton haladó patrónus mellett éppen aktuális gondját taglalva. Mindezt napi rendszerességgel végezte, ha szükséges volt délelőtt és délután is felkereste azt, akitől segítséget remélt. Így például 1558. június 6-án reggel napja Thurzó Ferencnél kezdődött (róla még lesz szó), majd továbbment Liszthy Jánoshoz, akitől a néhány nappal korábban beadott supplikáció után érdeklődött, onnan tovább haladva meglátogatta Zula Boldizsár kancelláriai jegyzőt, akit az megtiszteltetés ért, hogy az árumegállító privilégiumot neki kellett megírnia. Elment vele aranyport vásárolni egy aranyműveshez a privilégium számára. Ezután felment a Burgba, ahol találkozott Hans Trautson főudvarnaggyal (marsall), aki elmondta, hogy a neki korábban benyújtott, német nyelvű supplikációt átküldte a kérdésben illetékes Thurzó Ferencnek, az Udvari Kamara elnökének.⁷⁰⁵ Ezután elcsípte az udvarból hazafelé lovagló Thurzót, aki elmondta, hogy a folyamodványt a kamarai titkároknál, Hans Pieschennél vagy Christoph Adlernél kell keresnie.⁷⁰⁶ És ez így ment napról napra, valami egészen páratlan kitartással.⁷⁰⁷

A május 21. – augusztus 28. közötti ottlét alatt Thurzó Ferenccel 36, Oláh Miklóssal 17, Liszthy János titkárral 23 alkalommal tárgyalt, ha sikerült pontosan összeszámolni a sokszor délelőtt, délután ismétlődő találkozásokat.⁷⁰⁸ Thurzó Ferencre a közös régióból való származás kapcsán számíthattak a követek. Lőcse város és a városi polgári közegből birodalmi arisztokráciába felkapaszkodó Thurzó család között sokrétű kapcsolat állt fenn, amelyet jól illusztrál, hogy a Közép-Európába szétágazó család egy része a lőcsei Szent Jakab templomot választotta temetkezési helyül.⁷⁰⁹ A napló tanúsága szerint Türck különösen a bécsi tartózkodás első szakaszában vette igénybe a tekintélyes földi tanácsait. A hozzávaló kapcsolódást segítette Thurzó magántitkára, Fülöp (Philippus), akivel Türck személyesen is jó viszonyt ápolt. Ő azonban 1558. június 9-én rövid betegeskedés után váratlanul meghalt.⁷¹⁰ A titkár kiválása hátrányosan befolyásolta a kamaraelnökkel fenntartott kapcsolatot.⁷¹¹

Kevésbé közvetlen kapcsolat fűzte Oláh Miklós esztergomi érsekhez, főkancellárhoz.

Az érsek-főkancellár és a lőcsei küldöttek viszonyát színezte a felekezeti ellentét. A katolikus reformot támogató főpap időnként próbálkozott a lelkes evangélikus Türck térítésével, egy alkalommal Staphylus egyik munkáját adta neki, máskor Cyprianus egyik művét, de arra is volt példa, hogy a vallási kérdésről hosszas eszmecserét (disputationes áll a latin eredetiben) folytattak egymással az érsek híres kertjében, a Nicoletumban.⁷¹² A felekezeti különbség azonban nem befolyásolta Oláh magatartását, amikor vita támadt a hőn áhított privilégium

704 DOMANOVSZKY 1922, 358.

705 Thurzó 1556 októbere és 1563 novembere között irányítja az Udvari Kamarát (GECSÉNYI 2010, 18–24.).

706 Hans von Pischen 1553 és 1558/1559 között az Udvari Kamara titkára, míg Christoph Adler 1553–1558 között tevékenykedett (RAUSCHER 2004, 152.).

707 OSzKK Quart. Lat. 556. fol. 197r.

708 OSzKK Quart. Lat. 556., passim.

709 LUDIKOVÁ–M^IKÓ–P^ÁLFFY 2006,328–334.

710 OSzKK Quart. Lat. 556. fol. 197v.

711 OSzKK Quart. Lat. 556. fol. 198v.

712 OszK Quart. Lat. 556. fol. 202v. (1558. júl. 15.), fol. 204r. (aug. 1.).

115

záradéka körül. Megfelelő érvek felmutatása, és szakértői vélemények (így a királyi jogügyigazgató megkérdezése) után a lőcseiek álláspontja mellé állt titkárával, Liszthy Jánossal szemben.⁷¹³

Kevésbé harmonikusan alakult a fentebb említett Liszthy János és Türk Dániel viszonya. Ez némiképpen érthető, hiszen mint a kancellária vezető titkára alapos ízelítőt kapott a fáradhatatlan lőcsei jegyző páratlan ügyintézési módszeréből. Igaz, a kancelláriai tisztviselő jóindulatát Türck, mindjárt a kezdet kezdetén komoly ajándékkal igyekezett megszerezni, tíz aranyat adva át neki a város nevében, amelyet, írja Türck, ahogy szokás, először a megajándékozott visszautasított, majd köszönettel elfogadott.⁷¹⁴ Akkor még nem tudta Liszthy, hogy mennyire meg fogja szolgálni a kapott pénzt, ugyanis az igazgatásban és jogban jártas városi jegyző folyamatosan a nyakára járt, ellenőrizte az elkészült iratokat, kifogásolta, ha nem megfelelő fogalmazásra bukkant a fogalmazványban. Különösen éles vita bontakozott ki köztük az árumegállító jogot megerősítő privilégiumlevél záróformulái, a „si in usu ejus fuerunt” és a „salvo jure alieno” formulák használata miatt. A hetekig tartó vitába végül belevonták Oláh főkancellárt, Zomori János jogügyigazgatót, majd egy új kérvény benyújtása után az ügy Miksa király előtt landolt. A két kifogásolt formula közül az első záradékot a Magyar Tanács véleménye után július 26-án elejtette Liszthy, a másik kihúzásáért azonban újabb harcot kellett Türcknek indítania. Ennek kihagyatása csak akkor sikerült, amikor be tudta bizonyítania, hogy a kancelláriai titkár érvelése egy hamis oklevélre támaszkodik, illetve maga mellett tudhatta Zomory jogügyigazgató támogatását.⁷¹⁵ Az utolsó menet köztük a privilégiumlevél kiállításáért esedékes taxa megállapítása volt, de végül sikerült megfelelő összegben is megegyezniük. A Zula Boldizsár által egyik első beszélgetésen odavetett 500 forint helyett a sokkal barátibb 100 forintban maradtak.⁷¹⁶

A harmadik kancelláriai alkalmazott, akivel szoros kapcsolatba kerültek a lőcsei küldöttek, Zula Boldizsár jegyző volt, akit talán azért is szemelt ki Türck a fontos privilégiumlevél elkészítésére, mert eperjesi származású révén kötődött a régióhoz. Az említett források, a Türck napló és a hazaküldött levelek lehetővé teszik, hogy viszonylag részletes képet kapjunk a nagy árumegállító privilégiumlevél elkészítése különböző fázisairól. Bár a lőcseiek terjedelmes beadványát, amelyet még márciusi tartózkodásuk alkalmával adtak be, csupán május végén vette Oláh kézbe, az agilis Türck már június elsején a privilégiumot író írnok személyéről egyeztetett Liszthyvel, két nappal később pedig már a libellus formában kiállítandó oklevél pergamenjének az előkészítése folyt Zula Boldizsárral közösen, néhány nappal később pedig már aranyport vásároltak hozzá (június 3., 6.).⁷¹⁷ Amikor pedig Türck ráébredt, hogy az ügyet hátráltathatja, ha a benyújtott terjedelmes privilégium kivonata nem készül el időre, a munkakedv növelése érdekében némi latolgatás után előbb két aranyat adott az írnoknak, majd felajánlotta segítségét a kivonat elkészítésében.⁷¹⁸ Ennek azután az lett a következménye, hogy már a következő nap, azaz június 9-én, amely éppen Úrnapjára esett, reggel megjelent Zula lakásán, valamivel hat után kirángatta őt az ágyból és megkezdte a vele való közös munkát.⁷¹⁹ A szorgalmas munka gyümölcseképpen hat nap alatt el is készült a kivonat, június 15-re.⁷²⁰ Így kerülhetett június 20-án a Magyar Tanács elé az ügy, és kezdődhetett meg a végleges fogalmazvány elkészítése Liszthy által, aki azt június 23-ára be is fejezte, és a következő nap ellenőrzésre Oláh elé terjesztette.⁷²¹ A nagy privilégumlevél

713 DOMANOVSZKY 1922, 155–156., 377–380.

714 DOMANOVSZKY 1922, 358.

715 DOMANOVSZKY 1922, 153–154., 375–80.

716 OSzKK Quart. Lat. 556. fol. 196v. (júl. 3.), fol. 206r. (aug. 12.), DOMANOVSZKY 1922, 382.

717 OSzKK Quart. Lat. 556. fol. 196v., DOMANOVSZKY 359.

718 OSzKK Quart. Lat. 556. fol. 197r.

719 OSzKK Quart. Lat. 556.197v.

720 OSzKK Quart. Lat. 556. fol. 198v.

721 OSzKK Quart. Lat. 556. fol. 199r., 200r.

116

tisztázását június 24-én kezdhette meg Zula. A jegyző helyzete nem volt könnyű, még akkor sem, ha Liszthy ajánlásának engedelmeskedve, külön árban egyeztek meg vele a lőcseiek, ívenként 1 corona díjat ígérve neki, ugyanis Thürck egészen úgy viselkedett, mintha maga is a kancellária alkalmazottja lenne. Lépten-nyomon felbukkant az írnoknál, nem egyszer a lakásán, utasításokat adott neki, mint például hogy az első oldalon felváltva álljanak az arannyal és tintával írt betűk.⁷²² Általában napjában kétszer, délelőtt és délután is meglátogatta őt, a gyorsabb haladás érdekében diktált neki, sokszor elégedetlenkedett, ha valami közügy miatt nem tudott a jegyző rendelkezésére állni, vagy ha éppen nem lelte fel a nem egészen modern munkaidőszemléletben dolgozó Zulát.⁷²³ Július 15-én elégedetten jegyezte fel naplójába, hogy még két nap és kész a nagy mű, bár végül nem két nap kellett hozzá, hanem öt, de végül július 20-ra a privilégiumlevél lényegi része elkészült. A befejezés megírása viszont újabb késedelmet szenvedett a már korábban jelzett záradékok kapcsán támadt vita miatt.⁷²⁴ Az oklevél utolsó része a gondok elhárulta után majd csak augusztus 4-én készült el.⁷²⁵ Ezután már nem volt más hátra, minthogy Türck beszerezze a pecsét felfüggesztésére alkalmas arany és ezüst zsinórt, amely újabb egy forintjába került a városnak.⁷²⁶

A privilégiumlevél elkészítése után még egy fontos lépés volt hátra, annak a királyi könyvbe való bejegyeztetése. Ebben az ügyben augusztus 12-én egyezett meg a lőcsei küldött Liszthy Jánossal, aki Vízkelethy Jakabot utasította a privilégium kivonatának elkészítésére és bemásolására. A következő nap a bizalmatlan Türck meg is látogatta Vízkelethyt, akinek segített kivonatolni a terjedelmes privilégiumlevelet.⁷²⁷ A két privilégiumlevél bejegyzéséért – időközben ugyanis elkészült a kevesebb gondot okozó harmincadmentességet megerősítő oklevél – újabb 2 forintot és 200 dénárt kellett fizetni.⁷²⁸

A lőcsei követek azonban nemcsak a Magyar Kancelláriával kerültek kapcsolatba bécsi tartózkodásuk idején. Az otthonról hozott feladatok más hivatalokkal is összeköttetésbe hozták.

A harmincadmentességről kért privilégium kiadása előtt sor került a Magyar Kamara véleményének a kikérésére, ennek kapcsán július elején néhány napra Türck Pozsonyba utazott, ahol a szokásos tárgyalási módot alkalmazva gyorsan célba ért, és megszerezte a Magyar Kamara válaszát néhány nap alatt (július 1–5.).⁷²⁹ Az elveszített ágyú pótlására kért besztercebányai réz, illetve a város által inscripcióba bírt két falu ügye az Udvari Kamara és az Alsó-Ausztriai Kamara tisztviselőivel teremtett kapcsolatot. ⁷³⁰ A napi ügyintézés terén a legfőbb kapcsolatot ezen a téren a tapasztalt hivatalnok, egyébként Thurzó-rokonsághoz tartozó Erasmus von Gera, az Udvari Kamara tanácsosa jelentette.⁷³¹ Türck vagy tucatnyi alkalommal kereste őt fel, és arra is volt példa, hogy jó szokása szerint, otthon látogatta meg őt. Így tett 1558. június 22-én, amikor a két inscripciós falura vonatkozó iratok megszerzése érdekében nyújtott be hozzá folyamodványt.⁷³² Rajta kívül többször találkozott még Sigmund von Herbersteinnel, az Alsó-Ausztriai Kamara elnökével, Georg Teuffellel (Diabolus), az Udvari

722 OSzKK Quart. Lat. 556. fol. 200v. (jún. 27., jún. 28.).

723 OSzKK Quart. Lat. 556. fol. 201v. (júl. 9. diktál neki, elégedetten jegyzi fel, hogy már egy harmada kész a privilégiumnak), fol. 200v. (jún. 29. nem találja Zulát, mert éppen szabadnapot tart)., fol. 202v. (júl. 15. Zula nem tud írni, mert az érsek adott neki feladatot, “contra Lutheranos” másol éppen valamit).

724 OSzKK Quart. Lat. 556. fol. 201v. (júl. 15.), fol. 203r. (júl. 20.),

725 OSzKK Quart. Lat. 556. fol. 204v., DOMANOVSZKY 1922, 379.

726 DOMANOVSZKY 1922, 380.

727 OSzKK Quart. Lat. 556. fol. 206r., DOMANOVSZKY 1922, 382. A bejegyzés: MNL OL A 57 vol. 3. pag. 527.

A privilégiumot közli: Domanovszky 1922, 366–370.

728 OSzKK Quart. Lat. 556. fol. 206v. (aug. 17., igaz a két privilégiumlevél mellett a két bejegyzés fogalmazványát is megkapta).

729 OSzKK Quart. Lat. 556. fol. 201r., DOMANOVSZKY 1922, 363–366.

730 OSzKK Quart. Lat. 556. fol. 199r–200r.

731 A régi alsó-ausztriai nemescsaládból származó Gera 1548 és 1567 között az Udvari Kamara tanácsosa, 1563 után néhány éven vezette is az intézményt (RAUSCHER 2004, 139. 98. j., 150.). A Thurzó-rokonságról: LUDIKOVÁ– MIKÓ–PÁLFFY 2006,328.

732 OSzKK Quart. Lat. 556. fol. 199r.

117

Kamara tanácsosával, Christoph Adlerrel, az Udvari Kamara titkárával, Hans Pieschennel, egy másik kamarai titkárral, Eustach Dunanttal, az Udvari Kamara regisztrátorával, illetve Ulrich Weinberger expeditorral.⁷³³ Kevesebb kontaktus volt a Haditanáccsal, innen csak Ehrenreich von Königsberg tanácsos neve jelenik meg néha naplóban, illetve Johann Fieringer titkáré, aki a hadiügyeket vitte ezekben az években.⁷³⁴ A két falu utáni nyomozás kezdetén Jakab Jonas birodalmi alkancellárral is tárgyalt.⁷³⁵ Velük szemben ugyanazt a kitartó, semmitől vissza nem riadó tárgyalási módot választotta, amelyet magyar kollégáikkal szemben alkalmazott.

Türck kitartásának meg is lett az eredménye, sikerült kicsikarni a kívánt kiváltságokat, az ezekhez kapcsolódó alsóbb hivatalokhoz szóló mandátumokat, amelyekért Bécsbe küldték.

Sikeres működésében szerepet játszhatott jó kapcsolatteremtő készsége, nem csupán a vele egy közegből származó, nyelvi közösségben élő titkári szinttel tudott kommunikálni, de a hivatalvezetőkkel is megtalálta a hangot. Figyelemre méltó Oláh Miklóssal több szinten folytatott diskurzusa. Segíthetett saját hivatalnoki tapasztalata, mint városi írnok jól kiismerte magát igazgatási és jogi kérdésekben.

4.4.2. Lehner Kristóf és Unverzagt Ábrahám bányavárosi küldöttek bécsi útja, 1610

A következő ügy, amely bemutatásra kerül szintén városi ügy. 1610-ben az alsó-magyarországi bányavárosok arra tettek kísérletet, hogy az előző évről megmaradt 1500 Ft taxahátralékukat és a tárgyévre esedékes 4000 Ft-os taxájukat elengedtessék, illetve Thurzó nádor által a városokba telepített 800 katona kivonásra kerüljön. Ennek érdekében Bécsbe küldték Lehner Kristóf besztercebányai városi tanácsost és Unverzagt Ábrahám selmecbányai városi jegyzőt, akik 1610. május 11. és augusztus 19. között, 71 napon tartózkodtak a városban, a kapott feladat elintézése érdekében.⁷³⁶

A két követ megérkezése után azonnal felvette a kapcsolatot Daniel Melzerrel, II.

Mátyás kancelláriájának titkárával, Tobias Lamprechttel, a Haditanács irodájának expeditorával, illetve a változatos pályát befutó, bányavárosi igazgatásban különböző posztokat viselő Caspar Liechtenbergerrel, hogy tanácsot kérjenek a követendő leghatékonyabb eljárásról.⁷³⁷ Úgy tűnik, hogy mindhárom megkeresett személy kötődött valamilyen módon a magyarországi szabad királyi városok világához, bár e kapcsolatok milyenségének a feltárása még várat magára. Melzert külön is megkeresték a következő nap, és az ő tanácsa nyomán supplikációt nyújtottak be az uralkodóhoz, a benyújtás akkoriban bevett, már bemutatott módját választva, a reggeli miséről távozó királynak adták át (1610. május 13.). Csak ezután, a következő nap, május 14-én keresték fel a közelmúltban kinevezett főbányagrófot, Matthias Bloenstaint (Ploenstain), részint hogy üdvözöljék, részint, hogy segítségét kérjék egy uralkodói

733 OSzKK Quart. Lat. 556. fol. 200r. Az Udvari Kamara személyzetére: RAUSCHER 2004, 150–152.

734 Pl. OSzKK Quart. Lat. 556. fol. 191r. (márc. 31. Königsberg, Fieringer), fol. 200r. (jún. 23. Dunant), fol. 200v.

(jún. 30. Weinberger), fol. 201v. (júl. 11. Adler), fol. 205r. (aug. 5. Herberstein), fol. 207r. (aug. 30. Teuffel, Pieschen).

735 OSzKK Quart. Lat. 556. fol. 199v. (jún. 21.).

736 Az ügyre nézve alapvető forrás Christoph Lehner és Abraham Unverzagt részletes jelentése, amely a besztercebányai városi levéltárban maradt meg, s.d. (Státny archív v Banskej Bystrici, Pobocka Banská Stiavnica, Magistrát mesta Banskej Stiavnice (SABB PBS MMBS Úradné kníhy (Városkönyvek) 17K 40 Kníha zo zasadnutí (Ziadosti, správy, královské nariadenia) siedmich stredoslovenskych banskych miest (Liber acta diaetalia, consultationes et gravamina 7 montanarum civitatum necnon diversa mandata continens anno 1609). Oldalszám nélkül, továbbiakban a jelentésben található dátumokra fogok hivatkozni, általában a főszövegben zárójelbe helyezve [továbbiakban Lehner–Unverzagt követi beszámoló]. Külön köszönöm Szabó András Péternek, hogy felhívta a forrásra a figyelmet, és másolatát rendelkezésemre bocsátotta.

737 Melzerre: FRANK 1967–1974, III. 225.; Lamprechtnek halálát (†1613. márc. 23.) özvegye jelentette Michael Clementis lőcsei jegyzőnek, 1613. ápr. 27. Bécs: MEIER–PIIRAINEN–WEGERA 2009, III. 363.; a változatos pályát befutó Lichtenbergerre: PROBST 1958, 90.

118

audiencia megszerzése érdekében, a bányagróf ti. közvetlen bejárással bírt az uralkodóhoz. És csak május 15-én jártak először Magyar Kancellárián az idős titkárnál, Himelreich Tiburtiusnál, részint, hogy segítsen Vízkelethy Tamás, a Magyar Kamara prefektusa irányában, részint pedig azért, hogy Draskovich János, a bányavárosokba küldendő biztossal kapcsolatban nyújtson segítséget.

A következő napokban a követek legfőbb feladata a benyújtott supplikáció sorsának

A következő napokban a követek legfőbb feladata a benyújtott supplikáció sorsának

In document BUDAPEST 2018 Fazekas István –1690 között A Magyar (Udvari) Kancellária és hivatalnokai 1527 AKADÉMIAI DOKTORI ÉR TEK EZÉS (Pldal 112-0)