A Magyar Kancellária viszonya az uralkodó mellett működő más kancelláriákkal

A Magyar Kancellária és az uralkodó mellett működő más kancelláriák, az Udvari Kancellária, a Birodalmi Udvari Kancellária, az Osztrák Udvari Kancellária közötti viszony bemutatása a már jelzett forrásadottságok miatt nem egyszerű. A Magyar Kancellária 1690 előtti anyaga hiányos, az Osztrák Udvari Kancellária anyaga lényegében 1927-ben megsemmisült, az 1558 előtt működő Udvari Kancellária anyaga szétosztásra került a Haus-, Hof- und Staatsarchiv különböző állagaiban, egyedül a Birodalmi Udvari Kancellária levéltára áll rendelkezésre kutatható formában (nem véletlen, hogy csupán róla készült mélységi hivataltörténeti feldolgozás).⁴²⁰ A következő megállapítások a fent vázoltak tükrében csupán tapogatódzások a rendkívül töredékes, mozaikszerű adatok alapján. Ismételten utalnék rá, hogy a Magyar Kancellária és a központi kancelláriák viszonya csupán a birodalom bonyolult igazgatási rendszerének egészében értelmezhető. E rendkívül bonyolult struktúrában (felépítményben) még nincsenek világosan elhatárolt kompetenciaterületek, a különböző országok, tartományok, rendi csoportok érdekérvényesítő képessége állandóan változik, a hivatal, de leginkább a hivatalvezető helyét az uralkodóhoz fűződő személyes viszonya határozza meg, a döntések meghozatalában az udvari környezet és az egyes hivatalok tisztviselőinek egymás közötti viszonya is jelentős mértékben belejátszik, nem is beszélve a folyamodó saját kapcsolatrendszeréről.

Mindezt figyelembe véve is kijelenthető, hogy a központi kancelláriák pozíciói eleve jobbak, mint a Magyar Kancellária pozíciói. A Magyar Kancellária eleve hátrányos helyzetből indult, mert az Udvari Kancellária (Hofkanzlei) már akkor jelen volt az uralkodó környezetében, amikor a magyar kormányszerv még nem is alakult meg. Bár az egyesített központi kancellária 1528-as álma gyorsan szétfoszlott a rideg rendi valóságon, az Udvari Kancellária így is lényegesen kiegyensúlyozottabban működött, mint az otthon maradt Magyar Kancellária és az uralkodó mellé telepített magyar titkár. Mint láttuk, még arra is volt példa, hogy az Udvari Kancellária egyik titkára vette át a magyar ügyeket megfelelő magyar tisztviselő hiányában (Lorenz Sauer 1542–1543). A központi kancelláriák tisztviselői pozícióját erősítette, hogy szélesebb feladatkörrel rendelkeztek, ezért többrétű, több területről származó információ futott össze kezükbe. Ők intézték, ahogy az már szintén említésre került, a Titkos Tanács, majd a Titkos Konferencia írásbeli ügyeit, amely ismét csak komoly előnyöket biztosított számukra, illetve az egyik titkár, általában a latin expedíció titkára intézte az uralkodó családi levelezését is.⁴²¹ Mindez együttesen adja annak a magyarázatát, hogy a magyar főurakkal folytatott politikai levelezés többnyire miért nem a Magyar Kancellárián át folyik. I. Ferdinánd és Fráter György levelezése az Udvari Kancellárián keresztül történt az 1540-es években, pedig 1543 után Oláh Miklóssal egy olyan ember állt a Magyar Kancellária élén, aki bírta az uralkodója bizalmát.⁴²² Ritka kivételnek tekinthető Báthory István és Miksa közötti levelezés, amely Liszthy János (al)kancellár segítségével zajlott.⁴²³

420 GROSS 1933.

421 GROSS 1933, 15.

422 KÁROLYI 1879–1882.

423 VERESS 1944, I. kötet passim. Vö. Liszthy János kezétől származó, az Ungarische Akten anyagába bekerült fogalmazványokat.

77

A Magyar Kancellária helyzetének rendeződése hozott némi kiegyenlítődést ezen a téren. Ez érzékelhető abban, hogy a Reichsregisterbücher sorozatában 1538-ból és 1539-ből származnak az utolsó Udvari Kancellárián kiállított donációk, illetve inskripciók, az Udvari Kancellária fogalmazványai között pedig leginkább 1543-ból, Oláh kinevezése előtti időből találhatók ilyen darabok, amely a kancellárián kialakult helyzetet, Saurer titkár magyar ügyekben vállalt, korábban már taglalt szerepét tekintve nem is meglepő fejlemény.⁴²⁴ A Magyar Kancellária Oláh vezetése alatt, ahogy az már más aspektusból bemutatásra került, lassanként stabilizálni tudta helyzetét, az uralkodói kegy megnyilvánulásai, adományok és rangemelések rajta keresztül zajlottak. De nem mindenki volt hajlandó elfogadni a Magyar Kancellária rendeleteit, az országban időközben szép számmal működő nem magyar katonák és tisztviselők nem tartották magukra nézve érvényesnek ezeket. Hiába született 1559-ben törvénycikk a „német kancellária” és „német kamara” által kibocsátott, az ország jogait és szabadságait illető levelek hatálytalanságáról, és került az 1563-ban megismétlésre (1559: 9.

tc., 1563: 35. tc.), e téren a későbbiekben is megfogalmazódtak panaszok.⁴²⁵ 1585-ban a Magyar Kamara kért utasítást az Udvari Kamarától, hogy az országban tartózkodó német tisztviselők helyet adjanak a Magyar Kancellária mandátumainak.⁴²⁶

Még nehezebbnek mutatkozott a politikai ügyek kérdése. E téren a konkurens kancelláriák a fentebb jelzett okok, uralkodói tanácsadói testületek írásbeli munkájának, illetve az uralkodói levelezés intézése miatt végig helyzeti előnyben maradtak. Az Udvari Kancellária után a Birodalmi Udvari Kancellária is megőrizte ezen a téren befolyását, a 16. század második felében ugyanis továbbra is igen nagy mennyiségű, magyar tárgyú iratanyag képződött a Birodalmi Udvari Kancellárián. Ezek nem csekély részben az uralkodó magyar urakkal folytatódott levelezéséből származnak.⁴²⁷ Ez azt jelzi, hogy az uralkodóhoz címzett magyar vonatkozású levelek bontása továbbra sem a Magyar Kancellárián történt, hacsak a címzett eleve nem rendelkezett úgy, hogy levele a magyar kancellár vagy a magyar titkár kezébe kerüljön. Ez azt vonta maga után, hogy a levél tartalmi kivonatolása és az uralkodó elé terjesztése is a Birodalmi Kancellária közreműködésével zajlott le, és ha az uralkodó másképpen nem rendelkezett, a válaszadás is rajta keresztül ment végbe. A Birodalmi Kancellária latin titkára, a késő ferdinándi és kora miksai kormányzat kulcsembere, Marx Singkhmoser 1561–1566, 1569 közötti évekből származó, Titkos Tanács előtt tárgyalt ügyeket számon tartó feljegyzőkönyvei alátámasztják a fentebb elmondottakat, és egyúttal jól mutatják a latin titkár ekkor fennálló kormányzati kulcsszerepét.⁴²⁸ Például 1561. február 1-jén tárgyalásra került Thurzó Ferenc és Zay Ferenc 1561. január 24-i levele nyomán Balassa

424 Pl. Bessenyei István kapott donációt 1538. aug. 23-án Somosújfalu és Magyarfalu birtokokra (ÖStA HHStA RHK RRB Ferdinand I. Bd. 4. fol. 44. Az ügyhöz kapcsolódó iratok is megmaradtak az Ungarische Aktenben. A Magyar Kamara és külön Gerendi Miklós erdélyi püspök 1538. aug. 7-én Pozsonyból írt támogató levelet a szükségbe került Bessenyei István érdekében, akir régi hűséges szolgának neveztek. (uo. UA AA Fasc. 36. Konv.

A. fol. 33–34. és fol. 38.). Bessenyei eredeti supplikációja is megmaradt: uo. UA AA Fasc. 38. Konv. B. fol. 185.).

Lőcse városa pedig 1539. ápr. 19-én Markosfalva várára és tartozékaira kapott inscripciót (uo. RHK RRB Ferdinand I. Bd. 4. fol. 77.). Adománylevelek fogalmazványai az Udvari Kancellária Ungarische Aktenben került fogalmazványai között: 1543. ápr. 18. Nürnberg, adomány Bebek Ferenc részére Salgó várára (UA AA Fasc. 51.

Konv. A. fol. 110–111.), 1543. máj. 31. Prága, megerősítés adományra somlyai Báthori András számára (uo. Fasc.

51. Konv. B. fol. 146–147.); 1543. aug. 8. Prága. adomány nemesi kúriára Szigethi Gergelynek, ártánházi Bornemissza Benedek szolgájának egy alsóbajomi házra (uo. Fasc. 52. Konv. C. fol. 61–62.),

425 Hogy nem egyszerű rendi félelemről vagy túlreagálásról van szó ezúttal, azt igazolja Rácz Pál supplikációja, aki azt kérte, hogy birtokai visszaadása ügyében a Birodalmi Kancellária is adjon ki mandátumot, mert a komáromi officiálisok vonakodnak a Magyar Kancellária mandátumát elfogadni (orig. l., a háton Liszthy János magyar kancelláriai titkár feljegyzésével, ÖStA FHKA HFU r. Nr. 9. Konv. 1560 fol. 299–300.).

426 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 48 Konv. 1585. Jan. fol. 83–88.

427 Az iratok ma a Haus-, Hof- und Staatsarchiv Ungarische Akten különböző sorozataiban találhatók (ÖStA HHStA UA AA, Spec., Com., Misc.).

428 ÖStA HHStA RHK Reichshofratsprotokolle Protocollum rerum resolutarum Bd. 20b. (1561. febr. 1. – 1563.

dec. 31.), Bd. 26b (1565. jan. 4. – 1569. ápr. 3.), Bd. 27b (1566).

78

Menyhárt ügye, Bebek György kétes szándékai valamint Takaró Mihály levele Szabó György árulásáról. Két nappal később február 3-án felolvasták a Thurzónak és Zaynak adandó választ, Báthori András január 30-i, szintén Balassa ügyében kelt, Miksa cseh királyhoz intézett levelét, amely mellé becsatolásra került Báthory 1560. december 22-i Balassának írt levele és Báthori Miklós január 15-i, Báthory Andráshoz intézett levele eredetiben és fordításban.⁴²⁹ Február 4-én, 15-4-én, 17-én és 27-én újabb Zay Ferenc és Báthory András levelek kerültek megtárgyalásra és megválaszolásra.⁴³⁰ Mint ez az egyetlen példa is mutatja, elsőrangú fontosságú politikai ügyek intéződtek a Magyar Kancellária bevonása nélkül. 1608 után, amikor a magyar rendek pozíciója megerősödött, és a nádori pozíció is betöltésre került, megváltozott a helyzet. Nem véletlen, hogy a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban őrzött Ungarische Akten ezekből az évtizedekből alig őriz iratot. A Magyar Kancellária töredékesen fennmaradt iratanyaga azt mutatja, hogy a nádor levelei ekkor a Magyar Kancellárián át kerültek az uralkodó elé, ahogy az majd egy későbbi fejezetben bemutatásra is kerül.

A központi igazgatás működési mechanizmusából kifolyólag, ha egy kiadmány a Magyar Kancellárián keletkezett, az még nem jelentette automatikusan, hogy az ügyben hozott döntés is a Magyar Kancellárián született meg. Singkmoser feljegyzőkönyvei több olyan bejegyzést is tartalmaznak, illetve a 16. század második feléből több olyan fogalmazvány is fennmaradt a Birodalmi Udvari Kancellária anyagában, amely azt jelzi, hogy az uralkodói rendelkezés forma szerint a Magyar Kancellárián került kiadmányozásra, de a döntés a Titkos Tanács ülésén, a Birodalmi Udvari Kancellária közreműködésével született meg. Így 1562.

június 28-án Pozsony és Nagyszombat városok négy levelét is tárgyalták a pestis előretöréséről, amelyekre a választ a városok a Magyar Kancellárián át kaptak.⁴³¹ 1564. március 7-én az uralkodó a Birodalmi Kancellária közbejöttével egy a végeken portyázó hajdúk ellen szóló mandátum kiadására utasította a Magyar Kancelláriát.⁴³² 1593. május 24-én pedig a Birodalmi Kancelláriáról érkező dekrétumban utasították Kutassy magyar kancellárt, hogy állítsa ki az adománylevelet Szuhay István részére a váci püspökségről és Micatius Miklós részére a tinnini püspökségről. A döntés ismét csak a magyar kormányszerven kívül született meg.⁴³³ Az egyik Bethlen Gáborhoz intézett, Magyar Kancellária levéltárában fennmaradt levélfogalmazványon olvasható hivatali jegyzet még világosabban eligazít ebben a kérdésben: „Conceptus est factus ab expeditione imperiali aulica, perlustrante domino comite a Trautmansdorff et corrigente.” A fogalmazvány tehát a Birodalmi Kancellárián készült, javítását Maximilian von Trauttmansdorff gróf, a későbbi főudvarmester, ekkor még csak a Titkos Tanács egyik tagja végezte, aki a Bethlennel folytatott tárgyalásokat vezette. A Magyar Kancelláriának nem maradt más hátra, mint az expediálás formai feladatainak elvégzése.⁴³⁴

Esetenként ez azonban ellenkező irányban is működött. 1556 októberében a Magyar Kancellária kérte a „Német Kancellárián” egy Johann Lenkovith horváth-szlavón végvidéki főkapitányhoz szóló mandátum elkészítését, ti. hogy a főkapitány adjon Zrínyi Miklós horvát bán mellé lovasokat és gyalogokat egy Szigetre történő élelemszállításra.⁴³⁵ Az eset azért is érdekes, mert azt mutatja, hogy ebben az esetben a Magyar Kancellária nem érezte magát jogosultnak vagy inkább elég „erősnek” egy horváth-szlavón végvidéki főkapitányhoz szóló

429 ÖStA HHStA RHK Reichshofratsprotokolle Protocollum rerum resolutarum Bd. 20b. fol. 2rv.

430 Uo. fol. 2v–4v.

431 Uo. 1562. jún. 28-i ülés: „respondentur ex Hungarica Cancellaria, ut deinceps supersedeant ab hoc labore scribendi.”

432 ÖStA HHStA UA AA Fasc. 87. Konv. A. fol. 32.

433 ÖStA UA AA Fasc. 124. Konv. B. fol. 169–170. (orig. latin, továbbjavított tisztázat).

434 MNL OL A 35 Nr. 131. ex 1626. (1626, máj. 9. Bécs). Trauttmansdorff személyére és magyar vonatkozásaira:

FUNDÁRKOVÁ 2009.

435 „Sacratissima Regia Maiestas dignetur esse clementer memor, jubere expediri in Cancellaria Germanica mandatum ad Joannem Lenkowyth pro adjungendo bano equitibus et peditibus, ad importanda in Zygeth victualia, prout ipse banus in litteris suis, quarum hic copia adiuncta est, petit.” Orig. latin, Liszthy János kézírása (ÖStA HHStA UA AA Fasc. 77. Konv. B. fol. 124.).

79

mandátum kiállítására. Megfigyelhető különben, hogy az Udvari Kancellária és utódai gyakran intézkednek horvát ügyekben. Talán további kutatások tisztázhatják, hogy a Magyar Kancellária és a központi kancelláriák között volt-e valamifajta kompetencia-megosztás ezen a téren.⁴³⁶

A 16. század második felétől az előző fejezetben már bemutatott irattípus, a dekrétum lesz a megszokott érintkezési forma a Magyar Udvari Kancellária és Birodalmi Udvari Kancellária, illetve az Osztrák Udvari Kancellária között. Ezt mutatja az Osztrák Udvari Kancellária ügykezeléséből származó, a Wesselényi-féle rendi szervezkedés felszámolása után végzett vizsgálat iratanyagának az átnézése, ahol számos, egyenrangú felek között szokásos formában kiadott dekrétum fogalmazványa található. Jól látható, hogy az Osztrák Udvari Kancellária, illetve a Johann Rottal gróf vezetése alatt felállított bíróság (judicium delegatum) a magyar igazságszolgáltatási szervekkel a Magyar Udvari Kancellárián keresztül érintkezett, a lázadók lefogása és birtokelkobzások ügyében szintén a Magyar Kancelláriának kellett intézkednie. Az egyes vádlottak szabadon bocsátásáról a döntés az Osztrák Udvari Kancellárián született meg, de a magyar társintézmény adta ki végső formájában.⁴³⁷

Az együttműködés persze nem mindig volt zökkenőmentes ekkor sem. Az előbb említett vizsgálat során például Johann Rottal gróf panaszt emelt Pálffy Tamás magyar kancellár ellen, hogy Bársony János személynöki ítélőmesternek olyan mandátumot adott ki, amely nem egyezik a bíróság szándékával. Kérte ezért az uralkodót, hogy a kancellária ne intézkedhessen a bíróságot illető ügyekben.⁴³⁸ Pálffy szemlátomást jogköre megsértéseként élte meg a rendkívüli bíróság működését és kérelmezte, hogy a kihallgatásokon jelen lehessen. Kérése teljesítésének nincs nyoma.⁴³⁹ Korábbi példák is utalnak súrlódásokra. A Birodalmi Kancellária például 1604-ben magyar tanácsosi kinevezést állított ki Hosszuthóthy István részére, de a Magyar Tanács nem volt hajlandó ezt elfogadni, mondván, hogy nincs rendes kinevezése, és esküt sem tett, és sem a Szepesi Kamara, sem a Magyar Kamara nem volt hajlandó befogadni őt kamarai tanácsosként tagjai sorába. Hosszuthóthy esetében valószínűleg nem elvi kérdésről volt szó, hanem kifejezetten az ő személyével szembeni állásfoglalásról.⁴⁴⁰

A központi kancelláriák magyar ügyekbe való beavatkozásában nem mindig azok túlzott hatalmi igénye volt a bűnös, esetenként a magyar kérelmezők is ennek kiváltói lehettek, akik ügyük elintézése érdekében a legbefolyásosabb szervhez, illetve személyhez igyekeztek fordulni. Ez történt valószínűleg a szepesi prépostság 1606. januári betöltése esetében, amikor az uralkodó a még gyermek Hosszuthóthy Lászlónak adományozta azt testvére, a fentebb már emlegetett Hosszuthóthy István folyamodására. A hátiratból kiderül, hogy az ügyet Corraducci birodalmi alkancellár terjesztette elő Philipp Lang, Rudolf császár mindenható főkomornyikja jelenlétében. A néhány évvel később, visszaélései miatt eljárás alá vont Lang iratanyagában

436 A korszakra vonatkozó iratokat tartalmazó horvát okmánytárak is vegyesen tartalmaznak iratokat a Magyar Kancelláriától és az Udvari Kancelláriától, pl. ACRC I–IV., ill. LASZOWSKI 1914–1917, I–III.

437 Johann Rottal gróf az uralkodót kérte, hogy a Magyar Kancellária küldjön mandátumot a királyi jogügyigazgatóhoz és a fiskushoz a szükséges tanúkihallgatások ügyében, 1671. jan. 7. (ÖStA UA Spec. Fasc.

323. Konv. D. fol. 46–47.). 1670. okt. 18-án az Osztrák Udvari Kancelláriáról uralkodói dekrétum érkezett a Magyar Udvari Kancelláriához, amelyben a maradék lázadó lefogása és birtokaik lefoglalása kapcsán kért rendelkezést (uo. UA Spec. Fasc. 323. Konv. A fol. 102. latin fog.). 1671. nov. 17-én dekrétumot kapott a Magyar Kancellária, hogy intézkedjen Duló György szabadon bocsátása ügyében (uo. UA Spec. Fasc. 283. Konv. F. fol.

13.). Az Osztrák Udvari Kancellária illetékességét mi sem mutatja jobban, mint Halapy Márton folyamodványa az uralkodóhoz, amelyben kiskorú fia László felmentését kéri a lázadás vádja alól. Az eredeti supplikáció hátára ugyanis Orbán István titkár feljegyezte, hogy az ügyben az Osztrák Udvari Kancellária az illetékes, 1672. aug. 7.

(uo. UA Spec. Fasc. 293. Konv. E. fol. 141–142.).

438 ÖStA HHStA UA Spec. Fasc. 323. Konv. D. fol. 40–41.

439 Hocher udvari kancellár levele Abele titkár, referendariushoz az uralkodó elé terjesztendő kérdésekről, köztük a magyar kancellár kéréséről, hogy a lefogott magyarok kihallgatásán jelen lehessen, 1670. okt. 27. Bécs (ÖStA HHStA UA Spec. Fasc. 288. Konv. F. fol. 13.).

440 Himelreich Tiburtius levele Rudolf Coraduzzi birodalmi alkancellárhoz, 1604. dec. 11. (ÖStA FHKA HFU r.

Nr. 87. Konv. D. fol. 86, 89.). Coraduzzi befolyásáról: MOE XI. 354–356.

80

több Hosszuthóthy levél maradt meg, és egy összeállítás is azokról az értékekről, amelyekkel a mindenható kamarás jószándékát igyekezett megnyerni. A végösszeg elég tekintélyes, 11.592 tallér 30 krajcár, Lang közreműködése tehát aligha tekinthető véletlennek. ⁴⁴¹ Az expedíció ebben az ügyben is a Magyar Kancelláriára maradt, a folyamodványon a jegyzet már Himelreich kezétől származik, igaz, az adománylevél fogalmazványa, bár a Himelreichhez köthető Minutae Pragenses állagban maradt meg, de nem a titkár írásával készült.⁴⁴²

Hasonlóképpen Kőszeg városa is mindent elkövetett, hogy megkerülje a Magyar Kancelláriát és Pálffy Tamás kancellárt, amikor hírét vette a Szent Jakab templom tervezett rekatolizálásának 1671-ben. De hiába volt minden erőfeszítés, Johann Rottal gróf, Raimondo Motencuccoli, sőt Lobkowitz főudvarmester meglátogatása, aki nagyon kedvesen a város atyjának nevezte magát („ego sum vester pater”), a birodalmi vezetés nem volt hajlandó közbeavatkozásra. A főudvarmester azzal utasította el őket, hogy nem árthatja magát a magyar kancellár dolgába.⁴⁴³ Az elutasítás mögött feltételezhetően nem egyszerűen az áll, hogy a magyarországi ügyeket magyar kormányszerven át intézték, és ezt tiszteletben tartásra került, sokkal inkább az lehet a döntés hátterében, hogy a vallásügyet, a szabad királyi város ügyét sem Rottal, sem Montecuccoli, sem Lobkowitz nem érezte olyan ügynek, amely miatt érdemes lett konfliktusba kerülni a magyar kancellárral. Pálffy Tamás szemlátomást viszont kiemelt ügyként kezelte a templomelvételt, hiszen Orbán titkár és Dvornikovich regisztrátor kikapcsolásával maga fogalmazta meg a királyi rendelet szövegét.⁴⁴⁴

Az együttműködésnek egy sajátos formája a Magyar és Osztrák Udvari Kancellária esetében, amikor olyan ülésre került sor, amelyen központi kormányszervek képviselői és magyar vezetők vettek részt, köztük mindkét fél kancellárja jelen volt és mindkét fél delegált rá titkárt is.⁴⁴⁵ Kevésbé magas szinten, kevésbé fontos ügyben is került sor közös fellépésre.

1671. november 26-án arra kapott utasítást a Magyar Kancellária, hogy Giovanni Baptista Podesta titkár, keleti tolmács, két segéddel, akik közül az egyik Guilelmus Kneringer volt az Osztrák Udvari Kancelláriáról, a másik pedig a Magyar Kancelláriáról jelölendő ki, menjen Hidvéghy Mihályhoz és Bodó János és nővére által 390 Ft-ról kért elismervényt vegyék ki tőle.⁴⁴⁶