Iratkezelés a Magyar Kancellárián

A Magyar Kancellárián folyó írásbeli munkáról nagyon nehéz képet alkotni, leginkább a hiányos forrásanyag miatt, a Magyar Kancellária levéltárának ugyanis csupán töredéke maradt meg az 1690 előtti időszakból.²²⁰ A rossz százalékú iratmegmaradás legfőbb oka, hogy megfelelő hivatali helység hiányában a fogalmazványok és egyéb megőrzésre érdemes iratok többsége a titkárok lakásán volt tárolva, akiknek halála vagy hivatali kötelékből való kiválásuk után kevés figyelmet fordítottak azok további megőrzésére. A nehézségeket fokozza, hogy egészen 1690-ig nem történt meg az intézmény működésének átfogó írásbeli szabályozása, először csupán 1690-ben kapott instrukciót a kancellária (csak összehasonlításképpen a Magyar Kamara már alapítása idején, 1528-ban elnyerte első instrukcióját). Mindössze két kisebb, az írásbeli munkát részben szabályozó belső utasítást sikerült feltárni eddig (1561, 1590 körül), amelyekre a későbbiekben még részletesebben visszatérek.

A Szalaházy Tamás által újjászervezett és vezetett Magyar Kancellárián a hivatali munka minden bizonnyal úgy folyt, ahogy az a Jagellók kancelláriáján kialakításra került. Ezt sugallják az egyes oklevelekre rávezetett relációs jegyzetek, amelyek között egyaránt találhatók egyes méltóságviselőktől, királyi titkároktól és másoktól származó relációk, illetve királyi parancsra utaló jegyzetek.²²¹ Néhány év után a relációs jegyzetek alkalmazása megritkul, majd fokozatosan eltűnik. Relációs jegyzetre az utolsó ismert adat egyelőre 1535-ből való, míg királyi parancsra való utolsó utalás 1562-ből származik.²²² Úgy tűnik, hogy a 16. század derekán lassanként megszűnt a korábbi gyakorlat. A referálásra való utalás eltűnése a kiadmányokról az ügyintézési gyakorlat átalakulását jelzi, minden jel szerint kikerült a szokásból a különböző méltóságviselők által történő referálás, helyüket a kancelláriához kötött királyi titkár, titkárok vették át, emiatt szükségtelenné vált az intézkedő személyének külön megjelölése. Bár a későbbiekben is akad egy-egy példa, hogy különböző okok miatt külső személy működik közre kancelláriai oklevél létrejöttében, ezek már inkább kivételnek tekinthetők, és az esetek többségében magyarázatot is lehet rá találni.²²³ Az ügyintézésben

220 A megmaradt anyag legértékesebb együttese kétségkívül a királyi könyvek (MNL OL A 57, vol. 1–20.), a megőrzött fogalmazványok sorozata (uo. A 35, 1–27. dob. + A 129 1–3 dob.), ill. az uralkodói audienciára készült előterjesztések anyaga (A 33, 1–5. dob.).

221 Néhány példa: Mikola Gergely királynéi jogügyigazgató Ujlaky Ferenc királyi titkár előterjesztésére kapott adományt a Fejér megyei Egyházastabajdon és Pest megyei Szentgyörgyön fekvő birtokokra, 1527. okt. 23. („ad relacionem magistri Francisci Wylak, prepositi Posoniensis, secretarii Regie Maiestatis”, MNL OL A 57 vol. 1.

pag. 4.). Kretschmer Lőrinc fehérvári prépost Thurzó Elek országbíró referálására („ad relacionem magnifici domini Alexii Thurzonis de Bethlenfalwa”) kapott adományt a hűtlenség vétkébe esett Gallyán Mátyás fehérvári polgár házára és szőlőjére 1527. nov. 25-én (uo. A 57 vol. 1. pag. 26.). Ujfalussy Mátyás és Horváth Miklós Oláh Miklós relációja nyomán nyert adománylevelet, 1527. nov. 30. Esztergom (uo. P 49–26–No.5. (ezt a hivatkozást Avar Antonnak köszönöm). A királlyal a birodalomba utazó Erdődy Péter Thuróczy Miklós udvarmester relációja nyomán nyert perhalasztást (ÖStA HHStA FA Erdődy Urkunden Nr. 1286.). Thuróczy Miklós kinevezése Hont megye ispáni kinevezése a király saját parancsára történt, 1527. nov. 28. Esztergom („commissio propria domini regis”, MNL OL A 57 vol. 1. pag. 18.).

222 I. Ferdinánd Drakulya László részére Ujlaky Ferenc királyi titkár referálása nyomán tett adományt Szalánczy János birtokaira ("ad relacionem domini Francisci Wylaky prepositi Posoniensis secretarii Regiae Maiestatis”) (1535. jan. 20. Bécs, MNL OL A 57 vol. 1. pag. 256.). I. Ferdinánd Bornemissza Pál nyitrai püspökhöz intézett, 1562. szept. 15-én Bécsben Várday Miklós és István és más Várdayak kérelmére kiadott mandátumon, amelyben Oláh érsek elé idézték őt 16 márka büntetés terhe alatt vallomástételre, szerepel a „commissio propria Sacrae Cesareae Maiestatis” relációs jegyzet (MNL OL P 707 2. cs. I. sor. Fasc. 5. Nr. 2087.).

223 Leginkább Peregi Albert volt aktív ezen a téren, pl. 1537 végén Peregi Albert pécsi prépost, a Magyar Kamara elnöke neve olvasható több szlavóniai vonatkozású oklevélen a kancelláriai titkár használta helyen. Valószínűleg Peregi korábbi szlavóniai szerepvállalása indokolta az iratkiadásban való közreműködést (ACRC II. 117–118).

Szlavóniai ügynek tekinthető I. Ferdinánd Zágráb városához intézett rendelete, amelyben tudatta, hogy a

46

közreműködő titkároknak a kancelláriához kötése az ügyintézés egységesítése, uniformizálása irányába tett fontos lépésnek tekinthető.

Az első változásra utaló jelek az 1530-as évektől figyelhetők meg. Ekkor jelennek meg először kancelláriai tisztviselők ellenjegyzései kancelláriai kiadmányokon, amelyek már nem a középkorból megszokott relációs formulát alkalmazzák, hanem csupán a működő kancelláriai titkár nevét tartalmazzák („Wylaky”).²²⁴ Hogy miért a jobb oldalon áll Ujlaky neve, érthető, a bal oldalra az osztrák-német hivatali gyakorlat szerint az uralkodó neve kerül, illetve a kancelláré, míg a titkár és a regisztrátor a jobb oldalra helyezte kézjegyét.²²⁵ Ezt követhette Ujlaky is, aki csupán néhány alkalommal írta nevét az uralkodó neve alá, az eddig ismert példák alapján csak akkor, amikor előlépett alkancellárrá.²²⁶ Érdekes módon a magyar gyakorlat végül is más módon alakult. 1554-től figyelhető meg, hogy a kancellár és a titkár egyaránt aláírja a kiadmányt, méghozzá az osztrák-német gyakorlattól eltérő módon a jobb oldalon (az uralkodó aláírása a magyar gyakorlat szerint is a bal oldalon fog szerepelni).²²⁷ A későbbiekben ez a forma fog majd állandósulni.

A kancellári szerepkör komoly feladatokat rótt a viselőjére, a kancellár részt vállalt a mindennapi ügyintézésben. Sajnos prezentációs feljegyzések csak nagyon ritkán kerültek a beérkező iratokra, ezért nem dönthető el, csupán valószínűsíthető, hogy a postabontás más hivatalokhoz hasonlóan a Magyar Kancellárián is minden bizonnyal a hivatalfőnök, azaz a kancellár feladata volt. ²²⁸ Erre utaló, közvetettnek nevezhető adatot mindössze egyet ismerek.

1628 őszén a Magyar Kamara Sennyey kancellárt külön levélben kérte meg, hogy a szentgyörgyi és bazini templomok katolikusoknak való visszaadása ügyében állítson ki mandátumot. A kancellár távollétében Ferencffy bontotta fel a kancellárhoz címzett levelet, és ennek tényét rávezették a missilisre is.²²⁹ A kancellár napi feladatvállalását mutatja, az 1561-ből származó, alább részletesebben is bemutatandó írnoki rendtartás azon kitétele, amely a kancellár által emendált darabokról szól. Egy 1567-ben fennmaradt híradás szerint az idős Oláh, Magyarország prímása és helytartója Liszthy betegsége idején kénytelen volt személyesen az expedíciós munka irányítását felvállalni.²³⁰ A 17. századi kancellárok kézírásai is rendszeresen felbukkannak a kancelláriai fogalmazványokon. Sennyey István saját kezűleg írta meg annak a levélnek a fogalmazványát, amellyel az uralkodó az udvarba rendelte Lóssy Imre váradi

szükséghelyzetben megszüntette a város harmincadmentességi kiváltságait, de a város megerősítése céljára évi 200 Ft-ot rendelt. A másolat végén az alábbi feljegyzéssel: „Expeditae per d[ominum] Albertum Pereg in Cancellaria Hungarica” (ÖStA FHKA UGB Bd. 383. fol. 155r.). Nem szlavóniai vonatkozású az az uralkodói mandátum, amelyben I. Ferdinánd Nagyszombat városa kérésére engedélyezte a helyi zsidóközösség kiűzését, de a várost kötelezte, hogy a zsidók adójának a felét, évi 50 Ft-ot fizesse be a kincstárba, 1539. febr. 19. (MZsO I.

434–436.). További oklevél hasonló tárgyban Pozsony városához, 1539. ápr. 11. Bécs (uo. I. 437–438.). Peregi szerepéről a szlavón igazgatás újjászervezésében: VARGA 2011, 361–364.

224 I. Ferdinánd oklevele a pozsonyi tanácshoz, hogy a szerzeteseket és apácákat engedjék visszatérni, 1530. szept.

17. Prága (ETE II. 17–18.).

225 HOCHEDLINGER 2009, 164.

226 I. Ferdinánd Győri Mihály szentmártoni apát ügyében Bécsből 1539. ápr. 10-én a Magyar Kamarához intézett mandátumán található meg pl. így Ujlaky kézjegye („Jauriensis”) (MNL OL E 21 1539. ápr. 10.). Valószínűleg ilyen a Ferdo Šišić által kiadott 1539. márc. 28-i irat is (ACRC II. 251.).

227 Az általam ismert első példa I. Ferdinánd válasza a marosvásárhelyi országgyűlés által tett felterjesztésre, 1554.

ápr. 17. Bécs. Az iratot Oláh Miklós kancellár mellett Draskovich György jászói prépost, királyi titkár írta alá még (EOE I. 514–516.).

228 MEISNER 1954, 54.

229 „In absentia aperiatur generosus dominus secretarius Laurentius Ferencffj.” Magyar Kamara Sennyey István kancellárhoz, 1628. okt.16. Pozsony (MNL OL A 20 Nr. 7 ex 1628). Ugyanebből az időből maradt meg még egy prezentációs jegyzet, egy az Udvari Kamara 1628. nov. 10-i átiratára került rá Ferencffy keze által: „praesentatum Viennae 11. Novembris 1628 in festo S. Martini” (uo. A 10 Nr. 5. ex 1628). Talán a kancellár távolléte miatt bontotta a postát Ferencffy, aki fontosnak tartotta a beérkezés tényét rögzíteni.

230 „Dominus Listhius valde infirmatus, solus cancellarius cum scholasticis cogitur expedire omnia scripta.” Balázs deák, varasdi polgár levele Batthyány Kristófhoz, 1567. máj. 27. Bécs (MNL OL P 1314 Nr. 1530.).

47

püspököt kancellárhelyettesi szolgálatra (1628. február 15. Prága).²³¹ Az eredeti beadványok hátán is nem egy kancellári feljegyzés olvasható, például Lippay György jegyezte fel az egyik mariánus ferencesek által tett beadvány hátára, hogy az ügyben 1635. június 28-i tanácsülésen született meg az uralkodói döntés.²³² Ifj. Draskovich György kancellárhelyettes jellegzetes betűi láthatók az egyik mandátum végén, amelyben az uralkodói tudatja az érintettekkel, hogy a jászói prépostság kormányzását gersei Pethő Ferenc helyett Maurovich Mihály egri nagyprépostra és Dejtei Balázs egri kanonokra, illetve egy további harmadik személyre bízza.

E harmadik személyre tesz javaslatot Draskovich, akinek sokatmondó megjegyzése olvasható a papíron: „Jol uagyon ez, nem kell hogy a supplicansok minekünk minutallyák az expeditiot.”²³³ Pálffy Tamás keze nyomát több expedíciós utasítás őrzi, így például az I. Lipót nevében Orbán Pál személynök ítélőmesterhez a nagyszombati klarisszák és Illésházy György közötti ügyben intézett mandátum (1673. november 27., Bécs). Ezen a fogalmazványon láthatók a titkár javításai is, az irat kelteztetését is ő végezte, az expedíciós jegyzet viszont a kancellártól származik: „Expediatur introspecificatum mandatum Viennae 26. Nov. 1673.

Thom[as] Palffy m.p.”²³⁴ Arra is van példa, hogy a fogalmazványt maga készíti el, a titkár és a regisztrátor tudta nélkül, mint állítólag azt a kőszegi Szent Jakab templom elvételét elrendelő mandátum esetében tette.²³⁵

A kancellár szerepvállalását a hivatali munkában még jobban mutatják Korompay Péter kancellár kancellári működése során, 1686–1690 között keletkezett, különböző típusú feljegyzéseket tartalmazó jegyzőkönyvei. A kéziratok közül ugyan csak Korompay diáriuma saját kezű, a többi kötetet feltehetőleg magántitkára vagy egyik írnoka vezette, és csupán néha bukkan fel bennük a kancellár kézírása, de ez az esetenkénti jelenlét is mutatja, hogy az ügyintézést folyamatosan figyelemmel kísérte a hivatalfőnök. Volt olyan kötet, amelybe naponkénti bontásban a beérkező iratok kerültek be. ²³⁶ Egy másik kötet szintén naponta haladva tartalmazza, hogy mikor került sor döntésre az ügyben és mikor került az iratra az uralkodó aláírásra.²³⁷ A legérdekesebb Korompay már említett diáriumszerű feljegyzéseket tartalmazó kötete, amely naponta tartalmazza, hogy kik is látogatták meg a kancellárt, mikor járt audiencián, mely nap érkeztek hozzá iratok más központi hivataloktól.²³⁸ Bár szó sincs szabályszerű segédkönyvekről, a feljegyzőkönyvek jól érzékeltetik a kancellárra háruló napi terhelést.

A kancellárián a napi hivatali munkát a titkár(ok) irányították. A titkár az esetleg hozzá befutó ügyekről folyamatosan tájékoztatta a kancellárt. Korompay kancellár jelzett diáriuma erről számos adalékot őrzött meg. Az is kiderül belőlük, hogy a titkár távollétében a regisztrátor vette át a szerepét.²³⁹ Az uralkodó elé terjesztett ügyek összefoglalása, a proponenda elkészítése

231 MNL OL A 35 Nr. 35. ex 1628.

232 MNL OL A 32 Nr. 249.

233 II. Ferdinánd mandátuma Forgách Miklós főkapitányhoz, Csáky Istvánhoz és más felső-magyarországi főurakhoz és végvári kapitányokhoz, 1633. jún. 7. Bécs. A fogalmazvány végén olvashatók Draskovich megjegyzései, aki az elhunyt Egri helyett Cseh Jánost javasolja: „Az megholt Dionysius helyett mást kellene valasztani, talan Cheh Janos volna arra, en megjelentem o folsegenek, kegyelmed megmutattya ezt Maurovich Uramnak, Es ugyancsak ide irhatnak be azt is, ut supra.” (MNL OL A 35 Nr. 210. ex 1633.).

234 MNL OL A 35 Nr. 316. ex 1673.

235 CHERNEL 1878,90.

236 DKN Korompay-diárium I. Naponta beérkező iratokat tartalmazó jegyzőkönyv (1686. júl. 24. – 1687. máj.

30.). A nyitrai kéziratokat Martí Tibornak és Szabó András Péternek köszönöm (továbbiakban Korompay-diárium I.).

237 DKN Korompay protokollum I. Az uralkodó által aláírt iratokat tartalmazó jegyzőkönyv, amelyben sajnos részben olvashatatlanul elhalványult az írás (1686. okt. 3. – 1687. ápr. 23.) (továbbiakban Korompay protokollum II.).

238 DKN Korompay-diárium II. Korompay diáriuma, amely találkozásait, általa fogadott személyeket, fontos ügyeket tartalmazza 1687. szept. 22. – 1690. jan. 1. közötti időszakból.

239 1689. márc. 23-án azt jegyezte fel Korompay, hogy Maholányi távollétében Tenturich István regisztrátorral egyeztetett („conferentia Tenturich secretario in Moravia existente”) (Korompay-diárium II., 1689. márc. 23.).

48

is a titkár feladata volt. Az uralkodói audienciára készült előterjesztések kivétel nélkül a hivatalban lévő titkárok, Ferencffy Lőrinc, Orossy György és Ruttkay András kézírásával készültek.²⁴⁰ Az ügy elintézésére készített opinió is tőlük származik, de az opiniók minden bizonnyal a kancellárral folytatott egyeztetés során kerültek kidolgozásra. A titkár referálta a kancellár jelenlétében az uralkodónak az audiencián az ügyet az elkészített összefoglaló alapján, illetve ismertette a javasolt elintézést. Az ott született döntés értelmében került sor azután intézkedésre. Ha az ügy elintézése a kancelláriára hárult, akkor a titkár gondoskodott a fogalmazvány elkészítéséről. Az esetek egy részében a fogalmazványt maga készítette el, mások megfogalmazását egy-egy tapasztaltabb írnokra bízta. Az elkészült fogalmazványok ellenőrzését a kancellár végezte, bár minden bizonnyal csak a jelentősebb darabok átolvasására jutott ideje. Sajnos a 16–17. századból fennmaradt fogalmazványok többségén nem olvasható sem expedíciós jegyzet, sem pedig a fogalmazványt készítő írnok neve, ez majd csak az 1690.

évi reform után jön szokásba.²⁴¹ Erre valószínűleg nem volt szükség, mivel a kis létszámú kancellárián könnyen visszakövethető volt, hogy ki melyik darabot készítette. A fogalmazványra az uralkodói döntés napja, nem pedig az irat elkészültének a napja került. A döntés és a kiadmány elkészülte között esetenként akár több hét is eltelhetett.²⁴²

Esetenként nem volt könnyű feladat a fogalmazványok megfelelő időre való elkészítése.

A munkát a titkárok különféleképpen tudták meggyorsítani. Az egyik megoldás az egyszerűbb fogalmazványok elkészítésnek delegálása volt, ahogy az már jelzésre került. Egy tapasztaltabb írnok vagy a regisztrátor ennek a feladatnak maradéktalanul eleget tudott tenni. A másik lehetőség formuláskönyvek segítségül hívása volt, ezek használata azt is elősegítette, hogy hibátlan elintézéstervezet készüljön (használatukról még lesz szó). A harmadik mód a folyamodvány bevonása volt az elintézéstervezet elkészítésébe, azaz a hivatalnok nem készített külön fogalmazványt, hanem egyszerűen csak kihúzta az eredeti beadványból a fölöslegesnek ítélt sorokat, és helyükre megfelelő kifejezéseket illesztett. Ez a papír- és időtakarékos megoldás leginkább Maholányi János (1679–1693) titkársága idején volt gyakorlatban.²⁴³

A titkár feladata volt intézkedni azon ügyekben is, amelyek egy másik központi hivatalhoz kerültek áttételre. Ezekre a darabokra általában hátirati feljegyzések kerültek, amelyeket a titkárok saját kezűleg vezettek rájuk. A kancelláriára beérkező, majd onnan más hivatalokba továbbküldött folyamodványokon az 1560 körüli évektől olvashatók az első kancellárián készült hátirati feljegyzések. Ezek kivétel nélkül a titkároktól származtak, Liszthy János, Forgách Ferenc és Dudith András neve bukkan fel többször is, akik az uralkodóval, illetve a kancellárral való egyeztetés után intézkedtek az egyes ügyekben.²⁴⁴ Ez derül ki a

240 Vö. MNL OL A 33 állag különböző iratait, amely a 17. század középső évtizedeiből fennmaradt propozíciókat őrzi. Az ügyek előkészítéséről fogalom alkotható Draskovich György kancellárhelyettes egyik leveléből, amelyben Ferencffy Lőrinc titkárnak adott hivatali utasításokat (1633. szept. 22. Bécs). A kancellárhelyettes ebben utasítja a titkárt a magyarul beérkező darabok fordítására, a fontosabb darabokat teljes szövegben kellett átültetni, vagy ha latinul készültek, mint pl. Pázmány Péter bíboros opiniója, teljes terjedelemben felolvasnia, a kevésbé fontos iratokat a titkár kivonatolta. A nádor latinra fordított levelét azonnal tovább kellett adnia a Hofkriegsrat titkárának (MNL OL A 32 Nr. 211.).

241 Kivételnek számít Pálffy Tamás kancellár feljegyzése az egyik, Tersztyánszky György személynöki ítélőmesterhez szóló, 1675. dec. 6-án kelt uralkodói mandátum fogalmazványán: „expediatur processus conceptus Viennae 6. Dec. 1675. Thom[as] Pálffy” (MNL OL A 35 Nr. 503. ex 1675).

242 Korompay feljegyzése szerint pl. az uralkodó 1686. dec. 30-án három darabot írt alá, az oszlányi takácsok céhlevele ügyében a döntés dec. 19-én esett meg, Noszlopi Péter címereslevele ügyében dec. 23-án, míg Györgyevicz aliter Kovács György armálisa esetében dec. 29-én (Korompay-diárium I., 1686. dec. 30., sine fol.).

243 1682. júl. 2-án I. Lipót Trencsén megyétől kért tájékoztatást Ostrosith Mátyás kérelme nyomán. A titkár az elintézéstervezetet a supplikációból alakította át (MNL OL A 35 Nr. 223. ex 1682).

244 Általában olyan hátiratról van szó, amellyel a Magyar Kancellária átteszi az Udvari Kamarához a fogalmazványt, amely azt később továbbküldi a Magyar Kamarához. Így került a pozsonyiak új sórendtartás körül tett supplikációja előbb az Udvari Kamarához, amely azt 1563. máj. 10-én azt továbbküldte a Magyar Kamarához információkérés végett. Az eredeti supplikáción Liszthy hátirati feljegyzése olvasható: „Magnificis dominis Camerae Aulae S. Caesareae. Listhius m.p.” (MNL OL E 21 1563. máj. 10.).

49

Forgách Ferenc által készített és fennmaradt két hátirati elintézésből, amelyek formailag megelőzik a korukat, tudniillik az ilyen típusú ügyintézés majd csak a későbbi évtizedekben lesz általánossá a kancelláriai gyakorlatban. Ezek közül az egyik ügyirat a híres kalligráfus, Bocskay György kancelláriai írnok elmaradt járandósága ügyében hozott uralkodói döntést tudatja az Udvari Kamarával.²⁴⁵

A kész irat, a kiadmány uralkodóval való aláíratása is a titkárok feladatai közé tartozott.

Így kerülhetett sor Ferencffy Lőrinc híres kappanos esetére, amelyet Kemény János is megörökített emlékiratában, amikor is a kész, uralkodásra váró darabokat tartalmazó titkári táskából nemcsak az iratok kerültek elő, hanem az útközben vásárolt titkári ebédnek szánt kappan is.²⁴⁶ Az elkészült iratokat vagy személyesen vette át ügyfél, vagy megbízottja révén (talán ez volt a gyakoribb megoldás), így a kiszabott taxa kiegyenlítése is a megbízott feladata lett. A kormányzati munka során keletkezett mandátumok szétküldése többnyire a Magyar Kamara közreműködésével történt, posta bevonása a 17. században vált gyakorlattá.²⁴⁷ Az ügyek egy része nem igényelt uralkodói jóváhagyást. Régi, még a késő-középkorból hozott gyakorlat volt, hogy az igazságszolgáltatási/jogszolgáltatási (juridica) ügyekben a kancellár saját jogkörben intézkedhetett. Az 1542. évi 42. törvénycikk megerősítette ezt a gyakorlatot.

Erre a nagyszámú ilyen jellegű ügyirat miatt az ügyintézés folyamatosságának fenntartása érdekében is szükség volt.²⁴⁸ Az, hogy mi számít juridica-nak és mi nem, időnként eltértek az elképzelések. 1672-ben egy névtelen beadványkészítő, aki mögött talán Szelepcsényi érsek rejtőzik, azt kifogásolta többek között, hogy a kancellár a perhalasztást kérő Lengyel Krisztinának propozíció nélkül, azaz az uralkodó megkérdezése nélkül állította ki az engedélyt, jóllehet a perhalasztás nem juridica, hanem gratialia, azaz az uralkodó kegyétől függ, hogy megadja-e vagy nem.²⁴⁹ A jogszolgáltatási ügyek terén kialakult helyzet, sajátos joggyakorlat ismertetése, amely legalábbis súrolta, ha ugyan nem merítette ki a visszaélés fogalmát, a későbbiekben kerül bemutatásra.

Az írnokokat és a titkárt is különleges kihívás elé állította a címeres- és nemeslevelek és egyéb rangemelő oklevelek elkészítése: nem a megszokott anyaggal, hanem pergamennel kellett dolgozniuk, a kezdő sorokban sokszor különleges szép, díszes betűket kellett

245 Bocskay György supplikációja hátára került rá az alábbi hátirati elintézés: „SCM ex consilio deliberavit, quod de illa summa pecuniae, de qua assecuratione habet Georgius Bochkay, ex Camera Aulica camerariis Hungaris mandatum expediatur, et solvant sine omni expectatione. Pragae 2. Octobris 1562. Varadiensis m. p.». I. Ferdinánd 1562. okt. 3-án utasította a Magyar Kamarát Bocskay György járandósága kifizetésére, mellékelve hozzá a fenti folyamodványt egy másik folyamodvány kíséretében (MNL OL E 21 1562. okt. 3.).

246 KEMÉNY 1986, 106–107.

247 Így pl. az országgyűlési meghívók szétküldése rendszeresen a Magyar Kamara feladata volt, vö. I. Ferdinánd rendelkezését a Magyar Kamarához, 1549. nov. 10. Prága (I. Ferdinánd és Oláh Miklós kancellár aláírásával, MNL OL E 21 1549. nov. 10.), ill. Miksa rendelkezését hozzá, 1563. jún. 17. Bécs (Miksa, Oláh Miklós és Liszthy János aláírásával, uo. 1563. jún. 17.).

248 MOE I. 414., 448–449. Pálffy Tamás kancellár Wenzel Eusebius Lobkowitz herceg, főudvarmesterhez intézett egyik levelében hivatkozott is a törvénycikkre az egyik ügyben tanúsított eljárását védve, 1671. szept. 19. Bécs (ÖStA HHStA UA Spec. Fasc. 324. Konv. A. fol. 25.).

249 „Quintus. Quod proxima septimana Christina Lengiel foemina haeretica, misso huc famulo suo impetravit privilegium prorogatorium absque ulla consueta propositione, quae debebat fieri in consilio argumento sane futili, quod similia sint iuridica, quae possunt extra consilium a cancellario expediri. Verum protectionales, tutelares ac prorogatoriae non possunt dici juridica sed gratialia et privilegialia regique, ipsi competenti; juridica enim sunt solum illa, quae alii regni judices ordinarii possunt expedi facere. Quare cum a sola Maiestate Regia haec uti

249 „Quintus. Quod proxima septimana Christina Lengiel foemina haeretica, misso huc famulo suo impetravit privilegium prorogatorium absque ulla consueta propositione, quae debebat fieri in consilio argumento sane futili, quod similia sint iuridica, quae possunt extra consilium a cancellario expediri. Verum protectionales, tutelares ac prorogatoriae non possunt dici juridica sed gratialia et privilegialia regique, ipsi competenti; juridica enim sunt solum illa, quae alii regni judices ordinarii possunt expedi facere. Quare cum a sola Maiestate Regia haec uti