A pecsétőr-regisztrátor csoport

A Magyar Kancellária működésében a kancellárok és a titkárok mellett még egy hivatalnok játszott fontos szerepet, a pecsétőr (conservator sigilli), aki egyúttal regisztrátori (registrator) és levéltárőri (conservator archivi) feladatokat is ellátta.¹⁰⁴⁸ A tisztség 16. századi története nem túl jól adatolt. Liszthy János 1568-as taxarendről készített, már többször idézett összeállítása alapján a 16. század közepére összekapcsolódtak. Kérdés persze, hogy a conservator mögött a pecsétőr vagy a levéltár vagy mindkettő rejtőzik („conservatorem etiam cancellariae, isque et registrator est, et ceteris scribis praeest...”).¹⁰⁴⁹ Hogy az 1526 előtt működött conservator mennyiben látott el pecsétőri feladatokat, erre vonatkozólag nem sikerült biztos támpontokat nyerni. ¹⁰⁵⁰ Az első conservator, a Mohács előtti időszakból örökölt Szeremlyéni Zsigmond pecsétőri működésére sincs nyom. A pecsétőrre vonatkozó első adatok a 16. század közepéről származnak. Az 1550-es évektől kezdve Oláh haláláig Liszthy János kezelte a pecsétet, aki azonban legkésőbb a 16. század közepétől titkárként is működött.¹⁰⁵¹ Liszthy János beadványa és más adatok is azt mutatják, hogy a kettős tisztség viselője a kezdetekben szoros szálakkal kötődött a kancellár személyéhez, nem egyszer annak magántitkára is egyúttal. A pecsétőr-regisztrátor a 16. század folyamán ugyanolyan magánalkalmazottja volt a kancellárnak, mint a jegyzők és írnokok, csupán feladatai emelték őt a jegyzői és írnoki réteg fölé. Kiemelt szerepét mutatja, hogy Liszthy szerint a regisztrátor munkáját a kancellár, jelen esetben Oláh Miklós, komoly, rögzített 200 Ft-os fizetéssel honorálta.¹⁰⁵² Ez a korabeli kamarai titkár fizetésével volt egyenlő nagyságú, sőt meg is haladta azt, mint az előző fejezetben láttuk.

Az Oláh korától Heresinczyig terjedő adatok szerint a pecsétőr és regisztrátor ezekben az években általában egyúttal a mindenkori kancellár titkáraként is működött. Fejérthóy János az 1547/48-as augsburgi gyűlés résztvevőiről készült összeállításban Oláh Miklós titkáraként szerepel, majd egy 1548-ból származó oklevélben mint „secretarius conservator” kerül említésre.¹⁰⁵³ Liszthy János az öccse, Sebestyén által 1553-ban összeállított formulárium címlapján mint „conservator et secretarius” szerepel.¹⁰⁵⁴ Hogy a kancellár melletti titkári tisztség nem azonos a kancelláriai titkár vagy magyar titkár tisztével, Himelreich Tiburtius kapcsán is látható. Draskovich Görgy kancellár ugyanis 1581 nyarán, amikor a propalatinussá kinevezett Istvánffy Miklós kancelláriai titkár utódlására javaslatot tesz, a három jelölt között felsorolja Himmelreichet is, akit titkárának és a Magyar Kancellária conservator-ának („secretarius meus et Cancellariae Hungaricae conservator”) nevez.¹⁰⁵⁵ Ugyanez a szereposztás figyelhető meg Samsinoczy János esetében, akit Heresinczy kanellár 1590-ben tett végrendeletében a kancellária conservatorának, régi szervitorának és titkárának nevez.¹⁰⁵⁶ Ez a bizalmi kapcsolat állhatott fenn még Lépes Bálint nyirai püspök, kancellár és Zongor Zsigmond

1048 A levéltárőri feladat a legkevésbé dokumentált hivatal, kivételszámba megy, amikor külön feltűnik, mint pl.

az egyik 1675. júl. 13-án Bécsben kiállított tanúságlevélben, ahol Tenturich István mint végrendelet végrehajtó szerepel az alábbi titulussal: „Cancellariae nostrae Aulicae Hungaricae registrator, necnon secreti sigilli nostri et archivi conservator” (MNL OL A 57 vol. 15. pag. 83–84.).

1049 8.1. fejezet 3. sz. irat.

1050 Bónis az 1526 előtti conservator-okról írva azok levéltárőri szerepét emeli ki (BÓNIS 1971, 231–233.).

1051 Liszthy 1568-ban készített beadványában arról ír, hogy tizenhat éve hajtja be a taxát: „tamen limitationem a sedecim annis, quibus ego post reverendissimum quondam dominum archiepiscopum Strigoniensem, tanquam cancellarium taxam literarum exegi...” (8.1. fejezet 3. sz. irat), 1553-ban említik is őt secretarius et conservator-ként (testvére, Liszthy Sebestyén verses evangélium fordítása elején, Evangelia dominicalia ex tempore versa per Sebastianum Listhium Transylvanum Cibiniensem. Viennae 1553).

1052 Vö. 8.1. fejezet 3. sz. irat.

1053 MAMERANUS 1550, 44., LASZOWSKI 1914–1917, III. 303–304 (267. sz.).

1054 “Stylus cancellariae per Sebastianum Listhium Cibiniensem... secretario vero ac conservatore egregio domino Joannes Listhio Wiennae foeliciter inchoatos A. D. MDLIII” (ÖNB HAN Cod. 8471).

1055 Draskovich levele Ernő főherceghez 1581. jún. 16. Szombathely (ÖStA HHStA UA Com. Fasc. 385. Konv.

B. fol. 12–13.).

1056 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 57. Konv. 1590. Jul. fol. 1051–1064.

164

között, aki a kancellár familiárisa és kancellária conservatora egyidejűleg („familiaris nostri majoris Cancellariae Hungaricae conservator”), e minőségeiben nyert 1613-ban nyitrai kanonokságot Lépes püspök jóvoltából.¹⁰⁵⁷

A 17. század első évtizedeiben azonban komoly változás játszódik le. Himelreich halála (1610) után már csak egy titkár működik tovább, és ez maga után vonta, hogy a pecsétőr-regisztrátor szerepe megnő. Ahogy az már a kancellária történetének áttekintése során bemutatásra került, a rendelkezésre álló iratanyag azt mutatja, hogy a regisztrátor már nemcsak a pecsételésben működik közre ezekben az években, illetve vezeti a királyi könyveket, hanem az ügyintézésébe is egyre erősebben bekapcsolódik, elsősorban a nem politikai jellegű ügyek tartoznak rá. Arra is van példa, hogy a távollévő kancellár és titkár helyett a Bécsben visszahagyott tanácsosok mellett a magyar ügyeket viszi, mint azt tette Lászlóffy Pál 1638-ban.¹⁰⁵⁸ Esetenként követségi megbízatást is kapott, mint ahogy szintén Lászlóffy Pállal történt, akit 1642-ben Erdélybe küldtek.¹⁰⁵⁹ A kormányszervek a titkár távollétében annak helyettesének tekintették, ahogy azt a Magyar Kamara is tette 1667-ben, amikor Orbán István távollétében Dvornikovich Miklós regisztrátorhoz fordult egy literae admonitoriae kiállítása ügyében.¹⁰⁶⁰ Ezért is történhetett meg, hogy a század közepén nem egészen szabályosan, egyik-másik regisztrátor magát vicesecretarius néven nevezte vagy mások annak címezték, mint például Fejérpataky Rafael is tette 1650-ben.¹⁰⁶¹ A név szabálytalan, de pontosan visszaadja a regisztrátor helyét a hivatalszervezeten belül. A regisztrátor elnevezés ezekben az évtizedekben, a 17. század közepén kezdte az addig használatos conservator kifejezést kiszorítani.¹⁰⁶²

Bár kísérletet tettek a regisztrátorok arra, talán többször is, hogy rendszeres állami fizetést nyerjenek, de a próbálkozások végük a tárgyalt korszakban eredménytelenek maradtak.

Így precedens híján elutasították Fejérpataky Rafael 1655-ben tett beadványát, amelyben negyedévi 100 Ft fizetést kérelmezett.¹⁰⁶³ A 17. században a regisztrátor jövedelmének alapját – ahogy már jeleztük – a taxajövedelmek egykilencede képezte.¹⁰⁶⁴ Ezt egészítették ki a különféle ajándékok, amelyek nagyságát még csak felbecsülni sem lehet. Az 1672 körül készült Magyar Kancellárián uralkodó állapotokat kifogásoló összeállítás szerint a regisztrátor a rendes taxán kívül még pecsételési és egyéb ajándékokat is kapni szokott.¹⁰⁶⁵ Ezzel összecseng az Einrichtungswerk mellékleteként megmaradt Considerationes állításai is a szándékosan visszatartott pecsételésről, hogy minél nagyobb ajándékot lehessen az ügyfélből kicsikarni.¹⁰⁶⁶

Az 1527 és 1690 közötti időtartamból összesen 15 pecsétőr és regisztrátor neve maradt fenn. Szalaházy idejében valószínűleg az 1526 előtt is működő Szeremlyéni Zsigond töltötte be a tisztséget, Ujlaky idejéből egyelőre nincs adat.¹⁰⁶⁷ Oláh Miklós kancellársága alatt, ahogy már bemutattuk, Mucsey Pál, Fejérthóy János és Liszthy János neve ismert a conservatorok közül.

Az első kettő még az egyházi rendhez tartozott, ez részben talán azzal is magyarázható, hogy Oláh magyarországi visszatérését követően az egyházi rendből verbuválta első kancelláriai

1057 OSzKK Fol. Lat. 1818. fol. 103v.

1058 ÖStA FHKA HFU r. Nr. 158. Konv. 1638. Nov. 8. fol. 8.

1059 FIRNHABER 1852, 53–66.

1060 MNL OL E 15 188. dob. 1667. ápr. fol. 463.

1061 “Sub secretariatu generosi domini Andreae Rutkay, Raphaele Feyerpataky vicesecretariatus et conservatoratus officio fingente ab anno 1650“ (MNL OL A 57 vol. 10. pag. 488.).

1062 MOL OL A 57 vol. 12. pag. 189–190.

1063 Magyar Kamara Udvari Kamarához 1655. okt. 30. (MNL OL E 15 169. dob. 1655. okt. fol. 292–293.).

1064 Einrichtungswerk 2010, 92.

1065 MTA KK Ms 4929. Történettudományi Bizottság másolatai Lobkowitz cs. raudnitzi levéltárából származó másolatok G 1 Schriften die Einführung einer neuen Regierungsform im Königreich Ungarn betreffend (1671–

1673) 33. sz. “Excessus, qui proximi diebus commissi sunt in Cancellaria Hungarica non sine gravi praeiudicio communis justitiae et damno Suae Maiestatis, quibus nisi in tempore obvietur, brevi pro certo innumerae confusiones sequentur”, névtelen beadványa, 19. századi másolat, sinel fol.).

1066 Einrichtungswerk 2010, 249.

1067 BÓNIS 1971, 315., ÖStA HHStA UA AA Fasc. 14. Konv. B. fol. 30–31.

165

garnitúráját. Mucsey később gyulafehérvári nagyprépost (1551), nagyváradi kanonok (1555–

1557), végül pozsonyi kanonokként halt meg, Fejérthóy pályájától már esett szó.¹⁰⁶⁸ Mucsey valószínűleg csak regisztrátor volt, Fejérthóy esetében a conservator kifejezés mögött egyaránt rejtőzhet pecsétőr, mint ahogy levéltárőr is.¹⁰⁶⁹

Liszthy minden jel szerint 1552/1553-tól az egész Oláh időszak idején ellátta a titkospecsét kezelését. Erre enged következtetni Dudith András panasza 1565-ből, amikor arról ír, hogy az ország pecsétje Liszthyre és nem rá van bízva, és ezt látszik igazolni Liszthy 1568-as beadványában tett kijelentése, amikor tizenhat éves pecsétőri szolgálatról írt.¹⁰⁷⁰ A későbbi időszakra nézve, ha nem is jelenthető ki teljes bizonyossággal, hogy teljes a névsor, annyira azonban mindenképpen teljes, hogy a pecsétőri csoport bemutatását megkíséreljük, még akkor is, ha adatok hiányában róluk némely aspektus tekintetében kevésbé teljes kép alkotható, mint a titkárokról.

A pecsétőrök származását vizsgálva túl nagy változatosságot nem fogunk tapasztalni. A 15 pecsétőr közül városi hátteret mindössze ketten mondhattak magukénak (Liszthy János, Himelreich Tiburtius), 12 fő nemesi családból származott. Egyvalaki nem nemes családból jött, ez Tenturich István volt, aki csak 1659-ben szerzett magának és családjának nemességet.¹⁰⁷¹ Ha a személyek származási helyét nézzük, néhány régió ugrik ki. Az egyik Horvátország és Szlavónia, ahonnan három személy is származott (Fejérthóy János, Milith Tamás, Samsinoczy János). A másik a Dunántúl nyugati része, ahonnan ketten érkeztek (Dvornikovich Miklós, Tenturich István). A harmadik régió Pozsony–Trencsén–Nyitra megyék vidéke, innen négyen származtak: Hosszutóthy Ádám, Zongor Zsigmond, Lászlóffy Pál, Fejérpataky Rafael. A régió jó reprezentáltsága nem csoda, erről a vidékről származóknak volt a vidék fekvése, növekvő kulturális és gazdasági jelentősége miatt leginkább arra esélye, hogy a központi kormányszervekben álláshoz jussanak. Van két személy, akik Kelet-Magyarországról keveredtek a birodalom fővárosába. A Sáros megyei nemes családból származó Szinyei Merse György esetében nem lehet tudni, hogy miként került a császári udvarba. A Felső-Magyarországról, közelebbről Tarcal és Tállya vidékéről származó Szikszai (Siderius) Mihály esetében hasonló bizonytalanság uralkodik, az első ismert említésekor (1603. április 18.) Joó János személynök szolgálatában állt, akihez az út sok irányból vezethetett. ¹⁰⁷² A Közép-Magyarországról érkező Himelreich esetében sem tudható, hogy ki és mi segítette a kancelláriába. A legtávolabbról Liszthy János jött, aki esetében viszont biztonsággal állítható, hogy nagyszebeni származása juttatta a nagyszebeni születésű Oláh Miklós által vezetett kancelláriára. A nemescsaládokat végignézve megjegyzendő, hogy köztük nem csupán magyar anyanyelvűeket találunk, hanem esetenként horvát (Milith, Samsinoczy, Dvornikovich, Tenturich) és szlovák (Fejérpataky/Belopotocky) családok, illetve belőle származó személyek is felbukkannak az ország első hivatalában.

Ha a hivatalnoki tradíció jelenlétét keressük a regisztrátorok között, csupán halvány nyomokat találunk, pályaválasztásukat innen aligha lehet megmagyarázni. Hosszuthóthy Ádám pályaindulásában valószínűleg szerepet játszott nagybátyja Hosszúthóthy György kamarai tanácsos, aki pályája kezdetén kancelláriai írnok volt.¹⁰⁷³ Lászlóffy Pál családjában is vannak hivatalnokok, a családjához tartozó Lászlóffy János szenicei harmincadosként működött egy időben (1610).¹⁰⁷⁴

A pecsétőrök képzettségére vonatkozólag sem sikerült túl sok adatot összegyűjteni. A 16. századi személyek közül mindössze kettőről, Himelreichről és Hosszuthóthyról tudható,

1068 ÖStA HHStA AUR 1551 XII 24., BUNYITAY 1883, I. 436. és II. 183., RIMELY 1880 264.

1069 Mucsey egyetlen említése a királyi könyvekből származik: MNL OL A 57 vol. 2. pag. 46..

1070 Dudith levele Miksához, 1565. nov. 7. Radom (DUDITHIUS,Epistolae I. 248.).

1071 FAUST é. n., 23.

1072 MNL OL A 57 vol. 5. pag. 818–820., és uo. P 422 25. cs. II. tok IV. csomag 1. sz. (eredeti oklevél).

1073 GECSÉNYI 2008, 483.

1074 FALLENBÜCHL 2002, 171.

166

hogy egyetemet látogattak, Liszthy esetében erre, ahogy az már említésre került, legfeljebb gyanakodni lehet.¹⁰⁷⁵ Jobb a helyzet a 17. században, az utolsó négy regisztrátor közül Dvornikovich Miklós nem, de a többi három folytatott egyetemi tanulmányokat (Lászlóffy, Fejérpataky, Tenturich). Közülük Lászlóffy a nagyszombati gimnázium elvégzése után iratkozott be a bécsi egyetemre 1630-ban.¹⁰⁷⁶ Másik két társa, Fejérpataky és Tenturich a nagyszombati egyetemet látogatta.¹⁰⁷⁷ Utóbbi nem egyszerű egyetemlátogató volt, hanem ambiciózus diák is lehetett, mert tanulmányait filozófiai doktorátussal zárta le. ¹⁰⁷⁸ Számára, mint nem nemes számára, a kiemelkedés egyik lehetséges útja a képzettség volt, és ezt a lehetőséget igyekezett is kihasználni.

A csoport pecsétőri működés előtti pályájának vizsgálata már több tanulságot hordoz magában. Érdemes különválasztani az 1610-es évek előtt működő regisztrátorokat Zongor Zsigmondig bezárólag. Az ő esetükben többekről, 10 személyből négyről egész biztosan kijelenthető, hogy már korábban is működött a kancellárián mint jegyző (Fejérthóy, Himelreich, Hosszuthóthy, Szinyei Merse). Úgy tűnik, hogy Liszthy János is már pecsétőri működése előtt ott volt a hivatalban,¹⁰⁷⁹ és okkal lehet feltételezni, hogy Milith Tamás esetében is ugyanez a helyzet.¹⁰⁸⁰ Másoknál más forrásból lehet tudni, hogy bizalmi kapcsolat fűzte a kancellárhoz, például Samsinoczy Jánost Heresinczy Péterhez, vagy Zongor Zsigmondot Lépes Bálinthoz (lásd feljebb). Ők tehát kinevezésüket személyes ismeretségüknek köszönhették.

Minden bizonnyal ugyanez volt a helyzet azokban az esetekben, amelyekről nem rendelkezünk információval.

Más a helyzet az utolsó öt, illetve négy pecsétőr esetében. Ők mindannyian jogtudó értelmiséginek nevezhetők, akik a magyar jogszolgáltatási szervezetből érkeztek. Az átmeneti típust Szikszay Mihály képviselte, aki ugyan kancelláriai jegyzőből emelkedett a tisztre, de aki pályafutását Joó János szervitoraként kezdte, és pályakezdése így a kisebb kancelláriához kapcsolja.¹⁰⁸¹ Ahogy az már jelzésre került, Szikszay két évtizedes, 1615–1636 közötti működése fogja majd meghatározni a következő pecsétőrök működését. Az ekkor átalakuló feladatkör pedig lényegesen befolyásolni fogja a tisztségre történő kiválasztási szempontokat.

Az utolsó négy pecsétőr kivétel nélkül komoly jogi ismerettel, jogszolgáltatás terén szerzett tapasztalatokkal rendelkezett. Lászlóffy Pál a személynök vezette királyi tábla (ezzé alakult a kisebb kancellária) jegyzője volt (1635).¹⁰⁸² Fejérpataky Rafael Nagyszombat város szolgálatában álló jogászként működött (1642).¹⁰⁸³ Dvornikovich Miklós Cziráki Ádám nádori ítélőmester mellett kezdte a pályáját.¹⁰⁸⁴ Tenturich István előbb Wesselényi Ferenc nádori kancelláriáján működött, majd a nádor titkára volt (1662–1667), annak halála után Nádasdy Ferenc országbíró szolgálatába lépett mint titkár (1667–1670). ¹⁰⁸⁵ Ők hivatalba lépésük előtt semmifajta kapcsolatba nem álltak a kancelláriával. Mivel egyikük esetében sem maradt fenn kinevezési dokumentum, elképzelhető, hogy kiválasztásuk és megbízatásuk továbbra is a kancellária belügye volt, lehetséges, hogy a kancellár maga dönthetett a tisztség betöltéséről.

Ez ellen a feltevés ellen szól, hogy egyik ekkor kinevezett regisztrátor sem a kancellár szűkebb

1075 Himelreichről és Liszhyről lásd az előző fejezetet, Hosszutóthy 1578-ban Bécsbe iratkozott be (KISSNÉ BOGNÁR 2004, 74., 554. sz.).

1076 KISSNÉ BOGNÁR 2004, 86. (845. sz.).

1077 MUT 16.,56., 60., 65.

1078 BOGNÁR–KISS–VARGA 2002,134.(217. SZ.).

1079 ACRC II. 365.

1080 Két kancelláriai írnok közé ékelve szerepel Oláh udvartási összeírásában 1568-ban (KÁRFFY 1901, 468.).

1081 MNL OL A 57 vol. 5. pag. 818–820. ., P 422 25. cs. II. tok IV. csomag 1. sz. (eredeti oklevél).

1082 KOLTAI 2008, 100.

1083FEDERMAYER 2018,226–227.

1084 MNL OL P 1314, Nr. 11057., SZÉKELY 1997, 9.

1085 HAAN 1870, 251–252,BOROVSZKY 1896–1897, 163., MNL OL A 57 vol. 24. pag. 99., ÖStA FHKA HFU r.

Nr. 1668. Jul. fol. 139–142.

167

környezetéből került ki. Mindez megintcsak azt a benyomást erősíti, amelyről fentebb már esett szó, ti. a pecsétőr köztes helyzetben van az állami alkalmazott és a magánalkalmazott között.

Tanúságos azt is szemügyre venni, hogy vezetett-e tovább erről a posztról út, és ha igen, merrefelé. Az első tíz pecsétőrből hárman léptek a kancellárián belül feljebb, lettek titkárok, közülük ketten (Fejérthóy, Liszthy) még a királyi titkári poszt átmeneti korában érték ezt el.

Liszthy még innen is tovább lépett, egészen a kancellári posztig, az ő karrierje mindenképpen kivételesnek tekinthető. A már uralkodó által kinevezett magyar titkárok közé egyedül Himelreich Tiburtiusnak sikerült bejutnia. Ketten, Milith Tamás és Zongor Zsigmond később egyházi karriert futottak be. Személyük azért is érdekes, mert úgy tűnik, hogy mindketten későn döntöttek az egyházi hivatás mellett. Milith, Liszthy János püspök titkára előtt talán ura példája lebegett, amikor, valószínűleg csak Liszthy halála után (1577) az egyházi hivatás mellett döntött. Karrierje csúcsán zágrábi őrkanonok és csázmai prépost volt. Bár 1587-ben a veszprémi püspökség betöltése kapcsán szóba került mint alkalmas jelölt, püspökkinevezést már nem nyert.¹⁰⁸⁶ Hasonlóan furcsa Zongor Zsigmond pályaválasztása, aki eredendően Lépes udvartartásához tartozhatott (1610), néhány évvel később pecsétőrként jelent meg, akit azután ura nyitrai kanonoki javadalommal jutalmazott (1613).¹⁰⁸⁷ Ebben a korban már nem tipikus, hogy valakit egyházi javadalommal fizetnek ki, valószínűleg egyéni döntés állhat az egyházi rend felvétele hátterében. Zongor később szép karriert futott be, 1644-ben csanádi püspökké nevezte ki az uralkodó, 1648-ban váradi püspök, majd pályája végén 1655-ben váci püspökségre lépett tovább, amellyel együtt elnyerte a pozsonyi prépostságot is. A világi értelmiségi pályát választotta Samsinoczy János, aki a 16. század végén és a 17. század elején hosszabb időn át működött mint a szlavón megyék (Kőrös, Varasd és Zágráb) jegyzője.¹⁰⁸⁸

A sikeres karrierek mellett akad példa a bukásra is, ez történt Szinyei Merse Györggyel, akit 1605 márciusában letartóztattak mint Bocskay István kémjét, és még 1606-ban is Prágában bebörtönözve várta ügyében a döntést.¹⁰⁸⁹ Igaz, mindez minden jel szerint már regisztrátori szolgálata után történt vele. Miután 1688 őszén Tenturich István elveszítette a gondjaira bízott titkospecsétet, néhány hétig igen közel állt ő is a bukáshoz, de végül az uralkodó kegyesnek bizonyult és megbocsátott neki.¹⁰⁹⁰

Az utolsó öt pecsétőr-regisztrátor vagy ha úgy tetszik vicesecretarius közül csupán egyetlen személy lépett tovább, az utolsó, Tenturich István, akit az 1690. évi nagy átszervezés keretén belül neveztek ki a kancellária titkárává Maholányi János utódaként.¹⁰⁹¹ Azonnal felvetődik a kérdés, hogy a többieknek vajon miért nem sikerült további karriert befutniuk. Ha egyszer helyettes titkárként működnek, miért nem lesz belőlük alkalomadtán titkár. A magyarázatot a regisztrátor és titkárváltások időpontjának egymás mellé állítása adja (regisztrátor: 1636–1638, 1647–1649, 1660–1661, 1673) (titkár: 1638, 1650, 1662, 1679). Az összevetésből látható, hogy szerencsétlen módon a váltások szinte egybeesnek a két hivatalban, ami azt jelenti, hogy a frissen kinevezett, tapasztalatlan regisztrátornak nem volt esélye arra, hogy titkárrá lépjen elő. Erre egyedül Tenturich István pályázhatott volna Orbán István kinevezése után, aki 1673 óta hivatalban lévén már elég tapasztalatot gyűjtött a kancelláriai ügyintézés terén. Ráadásul mint két egykori rendi főtisztségviselő titkára, más igazgatási területekről is rendelkezett tapasztalattal, de a Szelepcsényi érsek klientúrájához tartozó, vele rokonságban álló, az érsek maradéktalan bizalmát élvező Maholányi Jánossal szemben esélye sem volt a titkári tisztségre. Erre még várnia kellett egy jó évtizedet. A kora újkori magyarországi igazgatáson belüli egyéb lehetőségek viszont szemlátomást szűkek voltak. A személynöki poszt túl magasan helyezkedik el, erre a regisztrátor fölött álló titkárok pályáznak

1086BRIZZI–ACCORSI–BARBARIC 1988,40.,ÖStA HHStAUACom.FASC.388. fol. 387r.

1087 JENEI 1981, 186., OSzKK Fol. Lat. 1818. fol. 103v.

1088 LASZOWSKI 1928, 110., BENDA 1972, 324.

1089 ÖTVÖS 1991, 133., ÖStA FHKA HFU r. Nr. 90. Konv. 1606. März fol. 141–142.

1090 Korompay diárium II., 1698. dec. 17.

1091 ÖStA HHStA HS Bl 794 fol. 2r.

168

inkább eséllyel. A Magyar Kamara valamilyen okból nem vonzotta őket, egyedül Tenturich tett kísérletet arra 1685-ban, hogy ott helyezkedjen el.¹⁰⁹² Ez akkor még nem sikerült, majd csak 1693 februárjában kapott kamarai tanácsosi kinevezést. Ez azonban nem igazi kinevezés volt, hanem tulajdonképpen egy a Magyar Kamarára terhelt nyugdíj tanácsosi fizetés formájában történő kifizetéséről volt szó.¹⁰⁹³ Tenturich pályája ebben a tekintetben is egyedinek tekinthető.

A pecsétőr köztes helyzete végül is a karrierlehetőségekben is visszaütött. A hivatal hozott annyi előnyt, hogy viselői nem törekedtek annak mindenáron való feladására, különösen mivel az alternatív lehetőségek ugyancsak szűkek voltak.

Két pecsétőr, Szinyei Merse György (1602) és Szikszay Mihály (1617) udvari familiárisi címet nyertek, amely egyfajta „udvarképességet” és az uralkodónak tett szolgálatok elismerését jelentette, de sokkal többet nem.¹⁰⁹⁴ Nagyobb volt a jelentősége, hogy Dvornikovich Miklós a királyi tábla esküdt ülnöke volt.¹⁰⁹⁵ Ezt a címet egész kancelláriai küldetése idején birtokolni fogja, és esetenként el is jár ebben a minőségében, 1667. március végén például a Besztercebányán tartandó rendkívüli törvénynapokra készül menni.¹⁰⁹⁶

A házassági kapcsolatok elemzése a pecsétőrök második csoportja esetében éri meg, az első tíz személy esetében csupán a három titkárrá előlépett személyről állnak adatok

A házassági kapcsolatok elemzése a pecsétőrök második csoportja esetében éri meg, az első tíz személy esetében csupán a három titkárrá előlépett személyről állnak adatok

In document BUDAPEST 2018 Fazekas István –1690 között A Magyar (Udvari) Kancellária és hivatalnokai 1527 AKADÉMIAI DOKTORI ÉR TEK EZÉS (Pldal 163-188)