in Ingressu ad Cellas Marianas.
Ipsam in Capite processionis praeferendam Crucem , in tantilla distantia praecedent musici, qui tympana et tu-bas per vices resonare facient. Ibit perinde
a) Crux inter duos Acolythos.
b) Sectio germanorum cum suis vexillis, imaginibus, statuis, et quidem cum initio v i r i detecto capite; hos sequentur virgines uniformiter i n d u t a e , deferentes
Sta-%
— 1 1 1 M
tuam Imaginis Beatae Virginia ; t u m sequetur paroclius Canonicus Posoniensis Infulatus cum diaconis duobus — post hune pontificantem procedet cantando sexus femineus, vexilla s u a , et pro re nata etiam statuas, imagines ornatas
deferendo.
c) Sectio slavica sub sua cruce per Clericos inter aco-lythos pariter deferenda. Deinde ex ordine viri cum vexil-lis, tum statuae , vel Imagines ; expost pontificans Infu-latus cum duobus assistentibus ; tandem midieres conci-nentes cum suis vexillis etc. etc.
d) Sectionem hungaricam praecedent musici — et tunc ipsa Sectio hungarica sequetur sub sua cruce ( u t prius primi v i r i , post hos S t a t u a S t r i g o n i e n s i s per 4 Presbyteros inter 6 faciferos deferenda , tum Clerus ex ordine , praeeunte ceremoniario , et cruce inter Acoly-thos hac serie: Clerici, Religiosi — Capellani — Parochi
— VADiaconi—Facultatis Theologicae Pestanae et aliun-de venturi Professores Theologiae — Canonici , ante quos deportabitur per duos Clericos dalmaticis indutos V e x i 1-l u m H u n g á r i á é inter duos huszáros strictis g1-ladiis procedentes, — demum dignitarii pontificalibus induti — et tandem Crux AEppalis , et C a r d i n a l i s P r i m a s ; qui cum subsidio duorum assistentium E p i s c o p o r u m portabit d o n u m m e m o r i a l e ad aram M a g n a e D o-m i n a e H u n g a r o r u o-m i n C e l l i s deponenduo-m.
e) Clerum immediate sequentur stemmate nobiliores et oificiis publicis ornati v i r i , vestitu solenni decorati.
Post hos : Matronae nobiles, et tofeus devotus femineus s e x u s , cum suis vexillis. —
N o t a n d u m: Quiqui seu ante seu post Clerum ituri v i n et mulieres, poterunt faces vel Candelas accensas defer re.
In hac serie et forma (inter explosiones mortariorum et pulsum omnium Campanarum) ingrediemur oppidum—
et ipsam Matris gratiarum Ecclesiam ! ! in qua tantillum a porta introrsum procedendo, subsistet Cardinalis et into-nabit Canticum Mariae : „M a g n i fi c a t a n i m a m e a D o m i n u m" (quod in Choro musico magnifica quadam cum resonantia decantabitur) et tum gressu lento cum Cle-ro pCle-rogredietur, deferendo pCle-ropriis manibus donum me-moriale, illudque finito M a g n i f i c a t sub cantu Anti-phonae:
Salve nostra Domina , coelorum Regina ! Salve virgo virginum , Stella matutina ! Salve plena gratiae , Clara lux divina ! Mundi in auxilium , Domina festina !
(omnibus in genua procumbentibus) deponet ad aram , et tum duo diaconi intonabunt :
V. Ave Maria, gratia plena.
R. Dominus tecum.
V. Dignare me laudare te Virgo sacrata.
R . Da mihi virtutem contra hostes tuos.
Tum Cardinalis : V. Domine exaudi—Dominus Vobiscum.
O r e m u s.
D e u s , qui virginalem aulam beatae Mariae, in qua
habitares, eligere dignatus es : d a , quaesumus ; ut sua nos defensione munitos , jucundos facias suae interesse festivi-tati. Qui vivis et régnas cum Deo Pâtre, in unitate Spiri-tus sancti, D e u s , per omnia saecula saeculorum.
Denique voce tantillum elevata, praeeunte Cardina-le , totus CCardina-lerus fCardina-lectens recitabit Antiphonam : S u b t u-u m p r a e s i d i u-u m , deinde au-udit sacru-um lectu-um, et in s i 1 e n t i o deducet Cardinalem et Episcopos ad bospitium.
A meridie praemissis pulsibus, 2-a dicetur sermo germanicus, non ultra 3/4 horae protrahendus, sermoni subnectentur Lytaniae pro Germanis. — Hora 4-a habebi"
tur sermo slavicus cum subnectendis Lytaniis. — Demum hora 6. sermo hungaricus cum Lytaniis.
Caeterum commendatur, ut hac die conetur quivis conscientiam suam purgare per sacram Confe3sionem — et sequente festivitatis die sacram Communionem sumere.
O Maria Virgo p i a , Mater admirabilis ! per Te J E -SUS, J u d e x meus mihi sit piacabilis!
F e s t ő N a t i v i t a t i s B. M V.
Hora 6. celebrabitur sacrum lectum cum exposito Venerabili ad aram gratiosam pro slavis cum cantu slavi-co populari, cui subnectetur sermo slavicus.
Hora 8-a eodem modo legetur sacrum cum cantu ger-mán ico, et serinone germanico.
Hora 10. sub pulsu omnium Campanarum procedet Cardinalis Primas in Cappa, — Episcopi, dignitarii, et to-tus Clerus convenienter ad decantandam Missam solennem i n d u t i , e hospitio Primatis (dato explosione mortariorum signo) absque Cantu ad Ecclesiam, et sumtis paramentis decantabit Missam ad aram gratiosam. Compléta Missa de-posits paramentis, sumet pluviale et infulam, et sub cantu : ' j J ö j j el S z e n t l é l e k u r I s t e n " conscendet am bonem, et hungarice pro concione dicet. Sermone finito ; cantabit populus : 0 M á r i a d r á g a n é v ! et sub hoc cantu redibit Cardinalis in comitiva Cleri ad suum hospitium.
Post refectionem prandialem, hora 3. privative , sine pulsu Campanarum, procedet.Cardinalis rocheto et mozet-ta solum indutus, in comitiva duorum rochetis vestitorum sacerdotum cum populo ad stationes 15. — Rosarium cum 15 mysteriis, circumdatus h u n g a r i s, absoluturus —Idem facit concomitanter alter dignitarius circumdatus g e r m a -n i s , — et tertius circumdatus s l a v i s . — Qui Calvari-am visitare voluerint, faciant id privatim.
Hora 6. post pulsus Campanarum habebuntur solen-nes Lytaniae, in Choro musico decantandae, — et ducetur circa Ecclesiam Processio (Lichtlumgang). Portabunt au-tem quiqui poterunt faces , et candelas accensas , ac procè-dent l-o g e r m a n i cum suo infulato pontificante sub can-tu germanico , — 2-o s 1 a v i pariter cum suo dignitario sub slavico concentu, — 3-o h u n g a r i sub ductu Cardi-nalis cum assistentibus [omnibus dignitariis sub I n f u l a , et toto reliquo Clero hungarico ; deferentes : S t a t u a m S t r i g o n i e n s e m e t V e x i 11 u m R e g n i H u n g á -r i á é . Redeuntibus ad a-ram Beatae , cum Vene-rabili dabit Cardinalis per : „ S i t n o m e n D o m i n i "
benedictionem-— t » 1 1 2
— et pro hac die concluditur devotio ; quovis , etiam Pri-mate, in silentio ad suum hospitium redeunte.
O Maria ! o fidelis , dives Coeli gratiis ! Hic prostratos nos hungaros fove patrociniis !
D i e 9. S e p t e m b r i s , f e r i a 4.
Mane hora 4. erit Sacrum lectum cum exposito Ssmo cum c a n t u , et brevi (unius horae quadrantis) valedictorio sermone slavico. — Idem fiet pro germanis hora 5. — et hora 6. pro hungaris.
Hora 7. dato compulsu omnes convenient, lingva germanica absolvetur Oratio valedictoria (Abschieds-An-dacht) et data cum Ssmo benedictione , in tribus sectioni-bus processio ad crucem (Urlaubs-Kreuz) educitur.
Vale Maris Stella , Dei Mater aima Atque semper Virgo , felix Coeli porta ! Te deprecamur audi Nos
E t Filio commenda Nos — O Virgo Maria !
A Cruce (ubi 5. Pater et Ave absolventur ad 5 Sa-cratissima Vulnera D. N. J . C.) prout diversis viis véné-rant pii peregrinantes , ita recedent quoque orando , can-t a n d o , imposican-ta omnibus obligacan-tione, u can-t quocan-tidie in via Sacrum Missae Sacriiicium a u d i a n t , Ecclesias, penes quas transierint, ingrediantur, et Ssmum Sacramentum ado-rent. Procédant in reliquo viam Pacis et prosperitatis ! et
Angelus Raphael comitetur cum iis in v i a , ut in pace et salute revertantur ad propria !
Attamen i i , qui Posonium versus , unde Processio haec e x i i t , p r o g r e d i e n t u r , eadem die 9. Sept. penes la-cum E r l a u usque N e u h a u s venient pro refectione prandiali, et quiete nocturna ad G a m i n g , ubi preces vespertinae absolventur.
D i e 10. S e p t e m b r i s , f e r i a 5.
Mature mane procèdent usque S c h e i b s , ubi au-dient Sacrum, et devenient ad W i e s e l b u r g , — per Danubium transvehentur navibus ad Marbach — et hic p r a n d e t u r , dein itur versus Tabellas Marianas ( M a r i a T a f e r l ) , ubi solennius ingredientur, asservantur Lita-niae, persolvuntur preces , et nox exigitur.
D i e 11. S e p t e m b r i s , f e r i a 6.
Hora 5. matut. celebratur sacrum c a n t a t u m , et pro-cessionaliter redit populus ad M a r b a c h , hic conscendit naves, hoc scopo p a r a t a s , et inter cantica et preces g a t usque K r e m s , ubi p r a n d e t u r , et brevi ultro navi-g a t u r , subsistiturque i n N u s s d o r f pro quiete nocturna.
D i e 12. S e p t e m b r i s , S a b b a t h o.
Mature celebratur sacrum et continuative inter hymnos et preces iter prosequuntur usque P o s o n i u m .
— Hic ad statuam S. Josephi pro hora 6. collecti sub com-pulsu omnium Campanarum solenniter inducuntur in
Ec-clesiam Collegiatam, et persolutis precibus, acceptaque be-nedictione, in pace recedunt.
D i e 13. S e p t e m b r i s , d i e s D o m i n i c a . Festo hoc Ssmo Nomini MARIAe sacro hora 9. in Ecclesia Collegiata Cardinalis Primas solenne sacrum pro feliciter superato piae peregrinationis itinere, cum T e D e -u m l a -u d a m -u s decantabit, et brevi exhortatione germanica praesentes alloquetur : u t fructum piae huius p e -regrinationis vitae christiano-catholicae actibus testari, e t cultum M a g n a e D o m i n a e H u n g a r o r u m , pro suo posse adaugere et dilatare contendant.
Nos cum prole pia
Benedicat Virgo MARIA ! Amen ! Strigonii, die 1. Augusti 1857.
J o a n n e s , Card. A.-Eppus.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
M a g y a r o r s z á g .
Pest. Folyó hó 5-, 6- és 7-én ülték meg a pesti kegyesrendi atyák az évenkint tartatni szokott sz. g y a -k o r l a t o -k a t , midőn már a lefolyt tanév végével betöl-tött hivatásuk jutalomdús öntudatában szabadabban emel-kedhettek az égiek felé. Ekkor mentek ők vissza jelen kör-zetökből az örök igazságokról szóló sz. elmélkedések nyo-mán a keresztén ység első századaiba, az első hitbajnokok, vértanúk , sz. atyák mindannyi legfényesebb csillagzatok országába, hol körültekintvén alig vehettek valamit észre, mi rajtok a halandóság porait elárulná, annyira békés , jámbor Isten- és emberszerető , magas lelkűek, a
földiek-ben élve mennyeieket keresők és már e romlandó testföldiek-ben egészen átszellemültek valának ők. Oh mily magasztos, mily boldogító érzés ragadja meg a lelket, ha ezeknek tár-salgásában időz ! S mily szánakozásra méltó az , ki ezektől eltévedve a ferde ítéletek és balvélemények tömkelegében fetreng ! Erezték ezt már a tisztes ős hajdannak jobb itéle-t ü bölcsészei is, kik az emberi boldogságoitéle-t nem a silány és múlékony földi javak halmazában, hanem a szilárd erény birtokában helyezték, és azokról lemondván majd-nem egyedül ennek szentelték éltöket. Ide alkalmazhatók bölcs Senecának ezen aranybetiikre méltó szavai is : „O quam misera res est homo ! nisi supra humana se evexerit.', De ide kalauzra van szükség, hü kalauzúl szolgálnak az ó- és uj-szövetségi sz. könyvek és egyházi sz. a t y á k , kik-nek irataiban búvárkodván az Isten malasztja meghat és működővé válik bennünk , hogy útitársainkhoz hivek ma-radván velők együtt a boldogok országába eljuthassunk.—
Az idéni sz. elmélkedések tárgyát három beszéd tartalmaz-ta , az első a lélek méltóságáról, a második az erkölcsök tisztaságáról, a harmadik az isteni gondviselésnek szaka-datlan őrködéséről szólott, mind a három valamint
helye-V
— M 1 1 3
sen választva úgy tökéletesen lön tárgyalva és hatott a szi-vekre , mint egy szép csendes nyári eső az ég csatornái után sóvárgó föld szinére ; de főleg a harmadik oly remek , oly kenetdús v o l t , hogy a legháborgóbb szív is enyhet ta-lálhatott volna benne kitörő ellenérzeteinek kellő mérsék-lésére és a legbüszkébb észnek ellenvetései. nyilai által megtöretve , f ü s t - vagy porszemekként tünedeztek volna a levegőben szét. Már miután ezen üdvös elvek a ke-gyes atyák sziveiben mély gyökereket verve annak ideje-és módjával a tanuló ifjak fogékony elméibe lesznek átül-tetve , nem lehet-e reményleni, hogy a keresztény szellem magvait százszorosan gyümölcsözendő fákká tegyék, a ter-mékeny szántóföldek módjára, melyek mindig több magot szoktak visszaadni, mintsem a mit befogadtak. — A sz.
beszédeket az idén is a budai házigazgató nt. K n a p p Mihály u r t a r t o t t a , ki már ezelőtt három éven á t lankadni nem tudó erélyességgel működött e téren és e czélra gyűj-tögetett arany kalászait nyilvánosságra is bocsátotta e czím alatt : S a c r i s e r m o n e s n o v e m , i n o c t o d e c i m c o n s i a e r a t i o n e s d i v i s i , qui occasione spiritualium exercitiorum Pestini apud Scholas Pias liabiti fuere. Budae typis Martini Bagó 1856. Mely művön noha a tisztes szer-zőnek becses nevét a szerénység fátyola rejti, mert nem olyan ő , mint ama Cicero említette bölcsészek, kikről így
zól : „Ipsi iIli philosophi, etiam illis liballis, quos de con-temnenda gloria seribunt, nomen suum inseribunt : in eo ipso, in quo praedicationem nobilitatemque despiciunt, praedicari de se ac nominari volunt mindazonáltal még
is a hálás jelenkor érdekes hagyomány gyanánt adandja át e becses müvet a szerző nevével együtt az utókornak és a fáradalmai iránt fölviruló érzelmek eltörüllietlen betűkkel lesznek az érző szivek eleven tábláira vésve, melyet az idő vasfoga sem foghat megemészteni. Maradjon is a becses szerzőnek mind neve mind szerzeménye a hálás utókor ál-tal úgy megőrizve , hogy abból egyetlen-egy gyöngyszem se veszszen el soha. — A három napi sz. gyakorlatokat a bűnbánat és Oltári-szentségnek e lelki táplálmánynak ajta-tos fölvétele követte , melyben a kegyesrendieket mélyen tisztelt főnökük és hőn szeretett atyjok részesítette. X.
Olaszország.
B o l o g n a , aug. 4. *) Köztudomásu dolog, hogy sz.
Domonkos szerzetesnek teste Bolognában, a dominikánusok templomában tartatik ; valamint az is ismeretes, hogy a ne-vezett szentnek emlékét a mai nap üli a katholika egyház.
E hely és e nap ezidén azzal lett érdekesebb, hogy sz. Do-monkos kápolnájában a szentséges atya mondta nyolez órakor a sz. misét. Hogy minden előre ünnepélyesen föl-készíttetett fölösleges mondani. Hogy a kegyesen lépdelő, jó egészségű, vidor kedélyű szent atya előtt térdre borult
a keresztény hívek serege, természetes dolog. A csendesen mondott sz. misénél három káplán szolgált. Patrizi és F e -retti bibornok ő eminentiáik, mint ő szentsége kísérete voltak a sz. mise alatt jelen. Több érdemes tábornagy
9-én érkezett ide. S z e r k.
(p. o. Nugent, Lederer) előkelőbb polgári hiva talnokokkal foglaltak a kápolnában helyet. A sz. áldozáshoz több do-monkos rendi szerzetes, és számos (összesen mintegy 67-en) jámbor világi urak és asszonyságok járultak. Az elvégzett sz. mise után, egy másik sz. mise mondatott. Ekkor ő szent-sége elmenvén a sz. testet foglaló oltártól, a főoltár előtt, hol sz. Domonkos koponyája arany- és ezüstbe foglalva a köztiszteletre kitétetett, egy ideig imádkozott. Most a ke-gyes atyát a domonkosiak házinépe s több világi s papi és szerzetesi személyek követék a könyvtárba, mely ünnepé-lyes teremmé alakíttatván egy trónussal ékeskedett, melyen ő szentsége a két kardinál környezetében rövid reggeli után, a hódolatos tiszteletnek elfogadására alkalmat adni kegyes-kedett. A domonkosiak lábcsokolás után, több papok, kettő magyarországi is, több főkatona-személyek és számos uri asszonyok részesültek a szerencsében, mely a ííui ragasz-kodás és gyermeki kegyelet nyilváníthatásában látszik. A szentséges atva eltávozott, áldást osztva, és szeretetet l e -helve : ő a béke angyala, kit Isten, egyházának jelen ko-rára szánt. Az egészből mi a tanulság? Egy szegény barát kedveért (ugyan Isten dicsőségére) a valódi nagyság földi képviselője, számtalanliivekkel hatszázaddal később is ösz-szejöu, s szerencsésnek hirdeti a napot, mely ezen férfiúnak emlékére a háladatos és csalhatatlan egyháztól szenteltetett.
Világ dicsősége után epedő, s általa hányatott férfiak, hol a világban a hatalom, hol lenne az állhatatosság, mely érte folyó véretek áldozatát jutalmazni képes, és folytonos ? L e -hajtjátok fejiteket és testeiteket — melyek Istenre nem irá-nyozva nagyok úgy sem lehetnek — emléke lehűlt a sírirattal, melyet a jövő nemzedék olvasni képtelen. A jutalom, mely Isten lelkétől vezetett férfiak részére áll még a földön a jók emlékében, nagy: de nagyobb a mennyben, hol drága kőből ékeskedő, örök korona birtoka a szegénynek, kinek ez élet-ben a megvettetés és lenézetés volt mindennapi díja. Quae stulta sunt coram Deo, sapientia sunt mundo. Filii homi-num .. utquid diligitis vanitatem, et q u a e r i t i s mendacium.
.. Tribuisti ei longitudinem dierum. Magna est gloria eius. . gloriam, et magnum decoram impones super earn.
LTtóirat : Aug. 3-án consistorium tartatott. 0 szent-sége augustus közepén indul, és Florenzben s még némely helyeken időzvén September 8-dikára szándékozik vissza az örökvárosba, hol Boldogasszony sz. nevének ünnepén a Ma-ria del Populo-ban a szentséges pápák által végezni szokott ajtatosságot maga személyében mint hálaadó áldozatot szándékozik bemutatni, szerencsésen intézett utazása után.
— 0 eminentiája a bolognai érsek gyöngélkedő állapotából fölüdül, és igen kegyesen emlékezik hazánkra, főleg min-den tiszteletet érdemlő érseki és püspöki karunkra.
S y r i a .
• i e r g e l y - f é l e naptár a melchitáknál. A L'Uni-vers jul. 23-ról ezen igen érdekes tudósítást adja. A melchiták főpapjai, (szertartásuk görög, nyelvök arabs, buzgó k a -tholikusok ; a ,melcbita = fejedelmi párthoz tartozó' név még a chalcedoni zsinat idejéből való, midőn a monophysi-ták a catholikusoknak adák ez elnevezést azért, mert
Mar-•
— . 1 1 4 M cián császár és Pulcheria császárné is a katholika hitvallást
követék,) 1856-ki húsvét után összejöttek, hogy a ft-M a z 1 u m antiochiai, alexandriai és jeruzsálemi patriar-cha halála után ürességbe jött patriarpatriar-chaságra válaszsza-nak. B r u n o n i , a szent szék követe s taroni érsek hívá őket össze az Üdvözítőről nevezett zárdába a Libanuson.
Megválasztatott ft. B a h u s Kelemen acre-i püspök, vazul-rendi szerzetes. A választás előtt fölszólítá több melchita püspök ft. Brunoni érseket, tenne indítványt a Gergely-féle naptár elfogadása körül. A választás után ezt meg is tette Brunoni, s csak három (zahlei, beyruthi és saidai) püspök tett rá némi észrevételt, hogy tudniillik nem kell elhamar-kodni a dolgot a nép miatt ; véleményök szerint elég leen-dett hat-hét hónap múlva tüzetesen e végre körlevelet in-tézni a néphez. Brunoni elfogadá az okosság javallotta ezen eljárást, annál is inkább, minthogy a szent szék nem kiván.
j a senkire ráerőszakolni a javított naptárt. Zsinat után a főpapok ismét irtak ez ügyben Brunoninak, és az ú j patri-archa a propaganda bizottmányának is : de mindkét ről azon válasz j ö t t , miszerint Roma valamint egy rész-ről nem sürgeti e t á r g y a t , mely nem h i t á g a z a t , ú g y más részről örömmel üdvözlendi a napot, melyen az véghez me-nend. A patriarcha tehát kibocsátá körlevelét. Damascusból azon csalékony tudósítást v e t t e , hogy a melchiták vala-mennyien ellenkeznek tervével, hogy ú j szakadást idézend elő, sat. A patriarcha erre visszavette körlevelét : de a ka-tholikusoktól lelkesíttetve házról házra járatott s szedette össze a szavazatokat ; százból 80-on az ú j naptárra szavaz-tak , az aleppóiak egyszerre elfogadták az ú j naptárt, m i n . a patriarcha ú j r a fölbátorodott. Jelenleg a 40,000 főre me-nő melchiták közöl 30,000nél többen nyilváníták egyenes akaratukat s örömöket az ú j naptár elfogadását illetőleg.
A fényes porta is helyesli a lépést.
Utazási vázlatok.
VII.
A növendék-ügyben nem kell sokat hímezni és hámozni, hanem egyenesen ki kell mondani azt, minek elhallgatásával az emberi tekintetnek ugyan elég tétetik, de az egyház leg-érzékenyebb csapásokkal ostoroztatik. Se személyes föl-indulás , se személyes ragaszkodás ne legyen a benntartás vagy kibocsátás rugója. A seminarium elüljáróinak úgy is oly férfiak tétetnek , kik e dologban lelkiismeretes eljárás tekintetében biztosítékot nyújtanak. Legyen itt még egy kérdés : hogy érni könnyebben a növendékek nevelésében czélt, h a c o n g r e g a t i o vagy magányos ideig—órás elül-járók által vezettetik a seminarium. A congregatio össze-vágó testület, benne nincs semmi esetleges, minden a köz-czélra irányoztatik. Minden határozva van , a szeszélynek és véletlennek nincs helye Minden egyes elüljáró az egész közrendben élvén, folytonosan nevel. Az önmegtagadás példájában taníttatik. Az önföláldozás, mely ily neveléssel jár, a kegyelmet bővebb mértékben vonja le. A házi
ájtatos-ság közösen gyakoroltatván édesebb és buzgóbb lesz. A
nevelés nem marad csak átmeneti pálya, a nevelők több éveket e szakban töltvén nagyobb emberismeretet és ügyes-séget nyernek. Egyeseknek buzgó törekvése nem nullificál-tatik. Megmarad egy szakadatlan traditio. Soha sem hiá-nyoznak nevelést értő férfiak. Közszellem és egyetértés szükségkép eszközöltetik. Nincs kifogás az élelem s egyéb mindennapi szükségletek ellen, melyekben minden elül-járó közösen részesül. Nem idegeníthet az elülelül-járótól el oly fegyelmi czikkely, melyet az is megtart, sőt örömmel gyakorol. A tanítás es nevelés szorosan egybeköttetik.
Minden egy czélra irányoztatik. A közös élet édessé teszi a növendéki relatiót. í g y t a n u l j a meg a növendék, hogy fog-lalkozásai nemcsak a növelde falaira kiszabott formaság, hanem azokat a papnak még inkább kell teljesíteni. A ta-nítók és nevelők egy munkának élnek , egy szeretettel fog-lalkoznak vele. Minden elüljáróban egy elvre talál a íiu ; egy példát lát bennök. Bizonyos megelégedés tér azon köz ségbe , hol semmi kivétel nem létezik , hanem az elüljáró minden jóban példa is. A szakértés most mindenben sür-gettetik ; pedig a jóakarat ugyan sokat é r , de még nem elég tapasztalás. Az ily congregatiókban a nevelők közös lelkigyakorlatot tartanak , s abban saját kötelességeik iránt mindinkább megerősíttetnek. Ezért látják , hogy sok jeles főpásztor, ezek alkalmazására igen is hajlandó. Borromei Károly oblatusai sokat segíték e főpapot. A nagy Pázmány jesuitákra bízta a collegiumot. Francziaország majd
min-den seminariumában vagy jesuiták, vagy lazaristák, vagy sulpitianusok, vagy oblatusok alkalmaztatnak a lelkes fő-pásztorok által. Belgiumban noha világi-papok vezetik a növendékházakat, de nevelésök és tanítások módszere egé-szen a congregatiók módszeréhez hajol. S a linzi, mainzi, vagy kölni s több növeldék , (mint az eiclist'ádti , frei-singeni) folyása és élete a congregatiók alkatrészeit állítja elő. Mindez azonban a főpásztorokat illeti, ebbe szólni nem hozzánk tartozik. Egyedül a jelen szükségek kérdésében meg kelle említeni. Az minden esetben szükséges , hogy a nevelők pályájokon több évig működjenek , s e működésre ösztönnel bírjanak. Korunk különben a nemgondolás kora.
Ez áll a nevelésre is. A főpásztorok- és seminariumi elüljá-rókon kivül még néhány lelkes pap van, ki e kérdést figye-lembe veszi. Hanem közsegítség nem igen foly e szent ügy-re. P e d i g , hogy életkérdés, fő pásztorainktól t a n u l j u k , kik sok helyen örömmel nyitnának kis seminariumot, ha az á l -dozat , melyek őt tenni készek , más részről is hathatósan támogattatnék. Elismert dolog, hogy az iskolai nevelés vagy tanítás rendszere nincs számítva papjelöltek készítésére.
A papságra oly szükséges gyöngéd ártatlan alázatos han-gulat, fényét korán elveszti vagy földi benyomásokkal szeny-nyezi. A világ szerelme nagy. A hírnek bálványa, az érzé-kiség királyi pálczája a nyugtalanság és féktelenség messze uralkodik. A földet sózni kell A szivek megmentésére a papság rendeltetett. Arra persze a rosz hajlandóságokkal született ember egyszerre nem terem. A készületlen gyer-meknek növelde kell. A növeldének következetes, határo-zott, ügyes, emberismerő, egyházért lángoló vezetőkre van szüksége. Még sok előítéletnek el kell oszolnia, sok
szokás-— 1 1 5
nak beplántáltatnia, másoknak kiirtatnia, sokban az
nak beplántáltatnia, másoknak kiirtatnia, sokban az