1738ban a Mária tiszteletének gyarapítására a „ S a e c u -l u m M a r i a n u m " czímü munka, s a kinek va-la- vala-mint atyjának és e jeles család többi tagjainak is vallásosságát, s a Mária tiszteletébeni buzgóságát ekképen dicsőíti ezen munka élőbeszédében Biró Ist-ván : „Quid tibi gloriosius ? quam in inclyto Tuo nomine apparere tot clarissima Virtutum Mariana-rum decora, tot integerrimae vitae Sodales, tot etiam Illustrissimi generis Mariae Clientes. Quid gloriosius? quam amplificando cultui Mariano, su-scitandae veteri in Magnam Dominam Hungáriáé pietati, accendendis in Eam non iuventutis tantum, sed aetatum omnium, atque ordinum studiis aes a Te liberaliter impensum, et si ita loqui fas est, com-modatum aliquid de tuis opibus Augustae Coelorum Reginae. Quid gloriosius ? quam praeclare meritum esse eadem opera de liberalibus disciplinis, de non uno Parthenone Mariano, praesertim autem Claudiopolitano hoc nostro, c u i j a m o l i m i n s e r -t u m I I I u s -t r i s s i m u m N o m e n T u u m ( e -t i a m o b a d j u m e n t u m h o c a d v i r t u t e s o m n e s S o d a l i u m p r o p r i a s a T e c o m p a r a t u m e i d e m ) p e r e n n a r e d e c e t a u r e i s n o t a t u m c l i a r a c t e r i b u s a d f u t u r i s t e m p o r i s me-m ó r i á me-m , e t c o me-m me-m e n d a t i o n e me-m , a d t o t i u s e x e m p l u m p o s t e r i t a t i s . Q u i d d e n i q u e g l o r i o s i u s ? q u a m p e r c r e b r e s c e r e : h a e r e d e m T e c u m I l l u s t r i s s i m i s T u i s F r a t r i b u s F r a n c i s c o e t P a u l o ( q u o s h o n o r i s c a u s a n o m i n o) n o n t a n t u m c a e t e r a r u m c l a r i s s i m i P a r e n t i s V e s t r i v i r t u -t u m , s e d e -t i a m o b s e r v a n -t i a e s u m m a e , q u a D i v i n a m 111 e P a r e n t e m i n l o c o
Pa-Benkő József eml. munkája. II. köt. 144. 1.
2) Eml. 39. és 40. 1.
« 1 5 2 t r o n a e c l i e n s o f f i c i o s i s s i m u s i n o m n i v i t a c o l u i t ; q u a m i n m o r e s a b i r e l a u d a t i s s i m o r u m M a j o r u m T u o r u m , V i r -g i n e D e i p a r a d e p r e c a t r i c e s a l u t i s , a c f o r t u n a r u m s u a r u m a p u d A l t i s s i m u m u t i s o l i t o r u m ? q u a m u n i v e r s a e G e n t i s i n c l y t a e H a l l e r o r u m q u o d d a m v e l u t i n s t i t u t u m s e q u i , q u a e n e m i n i f a c i l e c o n c e s s e r i t h o n o r e c u l t u q u e M a t r i s il-l i u s a d m i r a b i il-l i s , q u a m b e a t a m d i c e n t o m n e s g e n e r a t i o n e s."*) H. Györgynek a Má-ria tiszteletébeni buzgóságát említi a sz. Szűz ne-vezett képének történetirója is.
2) (Vége köv.)
!) Saeculum Marianum Sodalium Virtutib. corona-tum Claudiopoli 1738. előbeszéd 4 és 5. 1.
2) Emi. munka 108. 1.
„ . . azonban mély álomba esvén, íme a b. Szűz meçjelenék, a harcz-r a szivét f ö l g e harcz-r j e s z t i , bizonyos győzelmet i g é r , h o g y semmi kétsége ne lehessen : azon sz. ké-p e t a k i r á l y mellére teszi "
E s z t e r h á z y P á l , nádor.
I.
Mint a barna éjnek árnya, Mely alatt villámok ülnek, S minden egyes lobbanással Sziklabérczre s fákba ütnek ; Csak most égtek a határon, S már fejünk fölött lobognak. . . Ily veszélyt akar szerezni A tatár *) magyarjainknak.
Túzbetükkel jegyzi ú t j á t , Epen úgy, mint hajdanában, A midőn Sajó hullámi Folytak vérpiros ruhában.
*) T a t á r o k a t említ Eszterházy Pál is; hihető, mert a törököknek szövetségesei voltak. M e n e s t a r f e r 1407ben J á n o s k ü k ü l -lői főesperes u t á n adván elő a dolgot, törököket említ. M i n t h o g y a Religio 1856. I I . félév 32—35. számaiban e történetről bővebben beszéltem , jelenleg oda utalom olvasóimat. S z e r k.
Kétszer valla csak nem r é g e n A magyar előtt kudarczot, E miatt vivé harmadszor R á ez irtó bosszuharczot.
Hirtelen jött, mint az árviz, Rengetegnyi gyors hadával, Nem előzheté a hír meg : 0 hozá ezt kardvasával ; S j a j volt annak a helységnek, A hová egyszer betére : K i t legyilkolt fegyverével, Tűz-sirokba fekteté be . . . Nagy Lajos, a magyar nemzet I f j ú , daliás királya,
A tatárok özönével
Most is bátran szembe álla ; H a j ! de összevont csapatja Alig tiz-husz ezer ember, Míg az ellen harczi népe,
Mint a szélvész dúlta tenger ! — Elbukott a nap, de fényes Csillag nem mosolyg az égen , Mind a földre szállt lobogni Őrtüzek gyanánt hogy égjen.
Rablott bor s pecsenye mellett Ott zajong a vad tatár had.
A szendergő éjszakába Vészt jósló ujjongatás hat. . .
„Mily zúgás ez táboromban ? Szól Lajos, tekints ki Ferke ! F u t az apród, vissza is jön Fölhevült arczczal lihegve : Oh uram király, veszély van ! Fölzendültek katonáid : El akarják még ez éjjel Hagyni e vidék határit."
Nagy Lajos királyi arcza Elpirul, tüz ég szemében. . . Bíborát vállára ölti,
Es a zendülőkre mégyen.
És a hogy megállt közöttök : Befagyott mindenki torka. . . Néma csend lesz, mintha a zaj Vasbálványnyá dermedt volna.
Szót emel Lajos : ,Vitézek ! A magyar azt szokta kérdni : Hol az ellen? hadd tiporjam!
Nem pedig, hogy számra mennyi ? Bízzunk Istenünkben , a ki
Annyi vészben megsegíte , S jó vasunkban , melyet már sok
Ütközet kiélesíte !'
,Vagy nem vagytok-e magyarok, Régi hősök ivadéka ?
Kik között a baj- s csatában Nem volt egyse gyáva, léha ! Nem tudnók-e ezt a lángot Elfojtani hősi vérbe ?
Hogy hazánkat, tűzhelyünket Vész lehellete ne érje ! ? . . S ím a felhőkön robogva Villám fénye f u t keresztül, Zápor ömlik s átellenben A sok őrtűz elsötétül.
Elmosá egy barna felleg Könyeivel ráborulva ; Míg Lajosnak táborára Szende hold sugára hulla.
II.
Már lecsendesült a tábor, Senki sincsen é b r e n ,
Csak Lajos király viraszt fönn A homályos éjben.
Piros lámpa fénye mellett Áll a szent Szűz képe, I t t imáit elrebegni Szokta minden estve.
Most is ott imáz k i r á l y u n k , H a l k a n , néma csendben, Gondterhelte kebeléből Hosszú sóhaj lebben. . . Csókot ejt a kedves képre Majd fölkél előle,
Zárt szemekkel, öntudatlan, Fekhelyére dől le.
Csendes álom lágy ölében Nyugszik künn a tábor. . . Hajnalfényes rózsalángtól Földerül a sátor . . . Rózsaszirmok illatából Alkotott habfelleg Száll le, s titkos belsejéből Angyalarczok kelnek. — Köztök, mint királyné, a Szűz Áll égszin palástban,
Csillagfényü ég szemében, Hajnalpír arczában ;
Ajkán mosoly árnya játszik, Szép tavasz nyilása,
Melyben száz virág szülemlik E kopár világra . . .
r» 1 5 3 M —
Hogy nyerjen harczotok Győzelmet és babért.
Ne féld — ha számos is — Az ellen táborát,
Elűzöd, mint a szél Föltört utak porát.
Vitézid keblibe Az Ur erőt leheli, Nem fogtok veszteni. . . Harczok közelgenek , Véres , nehéz napok ; Gát kell, hogy szűnjenek Áradni a habok. . .
Győzelmet ünnepelsz ! S hogy csalfa képzelet Játékinak ne t a r t s d , Miket mondok neked : E kis képet teszem Melléd tanujelül ; Emlékezzél r e á m , H a álmod elrepül."
Szól a szent Szűz, s nyájas arczczal Nagy-Lajoshoz l é p e ,
A faképet ráhelyezve A király mellére.
Édes érzet f u t j a ezt b e , sKéjtől reszket ajka :
Légy üdvöz, védő királynénk ! Üdvözítőnk anyja!'
III.
Felsütött a hajnal ragyogó s u g á r a , Harsogott a rézkürt vérontó tusára ; Háromszínű zászló játszadoz a széllel, A nap érczsorokat aranyoz szemével.
Bámul a tatárság e maroknyi népen : Nem fog ebből egyse visszatérni épen ! Még kaczagna folyvást, de lezűg a zápor Csengő kardok éle, s vérrel ázik a por. . . Hasztalan kap lóra . . . hasztalan von ijjat . . . A magyar sorok közt rést sehol se nyithat;
Fölzúg itt a „Jézus !" és mint réti f ü v e k , A harczos tatárok rendre porba dűlnek.
Ott küzd a király is, párolog már kardja , Merre ront, a síkot holtakkal takarja . . . . Szörnyű rettegés ül az ellen szivére, F u t n i kezd, de így is soknak elhull vére.
A chán is sebet kap egy gerely hegyétől, Nagy Tatárországba ezt vivé emlékül ; S nem vivé el ingyen ! a magyar kezébe Tenger számú kincsét itt hagyá cserébe. . . .
„Lajos ! az U r előtt Könyörgtem e honért,
,Halljátok beszédem', jó magyar vitézek ! Mit e harcz mezőről hozzátok intézek :
+« 1 5 4 ti*—
A tatár hadára romlást mi nem mértünk ; 0 , az U r , az I s t e n , ő harczolt miértünk !' ,A szent Szűz könyörge lángajakkal nála, S meghozá a vigaszt kebleinkre szállva. . . S verve f u t az ellen égő szégyenével, Számtalan halottja barna porban fészkel.'
,Meg van mentve a hon . . . ez nekünk elég kincs, Többre áhítozni cseppnyi érdemünk sincs. . . I t t a prédahalmaz, birja a nagy Isten , 0 vett győzedelmet ellenségeinken.' ,Távol, Stiriának báj-ölü zugában Áll kisded kápolna csendes némaságban ; Ajtatos búcsúsok serge j á r hozzá el, Mert régóta hires sok csudáiról Czel.' ,Itt van Máriának csudatévő szobra, Hálával tekinti a n é p , véne , iíja, Ertünk is könyörge a Szűznek fohásza,' S csaknem rom nevéről épült kápolnája.' Még tovább beszélne nagy L a j o s , de serge Fölkiált hevétől égig lelkesedve :
N e m l e s z r o m b e l ő l e ! d í s z e s e b b r e é p ü l E m a i c s a t á n a k ö r ö k e m l é k e ü l ! "
Válaszol királyunk : ,Ezt vártam , barátim, Nemes kebletektől !' s köny rezeg pilláin, ,S most az égbe szálljon háladó imánk fel !' Szól és véle népe harez alatt letérdel. . .
Láttatok-e fölhőt napsugárban úszni?
Láttatok-e repkényt izmos tölgyre kúszni ? Oh tekintsetek csak e magyar csapatra : Leiköket az ima égbe mint ragadja
IV.
Több évszázad hosszú lánczát Rágta meg a gyors idő ,
S Czelt sok vándor messze-földről Még ma is csudálni jő.
Ott áll kormosult falakkal, Nézdegélve szerteszét : Mint ősz anya hivogatva Áldására gyermekét.
Oh magyar ! ha erre tévedsz, Lépj e hűs ivek alá ;
Külföld keblén magyar emlék . . . J ó a n y á d , honod raká.
Mennyi ősi kincs, ereklye Néz e szent helyen feléd , Miknek a Szűz kis fa-képe Teszi egyik fő becsét.
Oh borulj le áhítattal Egy oltár lépcsőire,
S esdj imádban bő kegyelmet A magyar hazára le :
„Drága szent Szűz légy tovább is Fönn az Urnái gyámolunk ! Minden vészben bizalommal Csak tehozzád fordulunk ! !"
K u l i f f a y Ede.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
M a g y a r o r s z á g .
Pest, f. hó 27. A Szent-István-Társulat küldöttséget nevezett ki, mely ő es. s apostoli királyi fölségének leg-kegyelmesebb urunknak átadja a ritka tökélylyel kiállított Erzsébetlegendát, melylyel a fönnczímzett társulat ő cs.
fölsége Erzsébet császárnénk s királynénk magyarországi első utazásának emlékét örökítni ohajtotta. A küldöttséget, melynek pesti tagjaihoz Pozsonyban más főegyéniségek is csatlakozni szíveskedtek, ő es s apostoli királyi fölsége P o -zsonyban f. h. 24-kén kegyesen fogadni méltóztatott. A fölvitt Legendát így irja le a Családi Lapok e félévi 9.
száma. Tartalmának első s főrészét képezi Magyarországi sz. Erzsébet legendája régi s mai Írásmóddal. A legenda egy névtelen carthausinak müve a XVI. századból, mint az a m. nemzeti muzeum Erdy-codexében foglaltatik ily föl irattal : „Dychewseges zent Ersebeth Azzonnak innepeerol, ki vala Magyary Andre kyralnak Leanya." Másik részét teszi D a n i e l i k Jánostól irt, külön füzetben is megjelent s ismert jeles életirása szentünknek. A mű homlokán a
czimlap után koronául aranyos betűkkel e dedicatio díszlik:
„Legendám Sanctae Elisabethae Andreae II. Hungarorum Regis filiae palaeohungaricam Augustissimae ac Gloriosissimae Imperatrici Hungarorum Reginae Elisabethae F r a n -cisci Josephi I. Imp. Regis Ap. Pii Felicis Conjugi Piissi-mae dum Pátriám Sanctae Elisabethae Hungáriám primum inviseret homagiali cum submissione vovet Societas Hung.
S. Stephani Mense Maio M.DCCC.LV1I." — Azonban nem annyira irodalmi, mint inkább művészeti oldala, vagyis a mű kiállítása vonja magára a szakértő figyelmét. E tekin-tetben pedig három dolog : a képmüvészet, nyomtatás és a Fölség számára készitett két díszpéldány kötése ragad bá-mulatra.
Az arany, ezüst és kék szinü czimlap góth izlésü tem-plom-homlokzatot ábrázol hármas ablakkal, melyek közép-sőjében, a legnagyobban, szent Erzsébet alakja á l l , jobbra a régi Pozsony, mint születésének, balra Marburg , mint halálának színhelye foglal helyet góth aláírással és 1207.
és 1231. évek följegyzésével romai számjelekkel. E fölirá-sok közt, mindkét oldalról az akkori magyarországi és thü-ringeni czimerek diszelgnek. Ezek közt pedig sz. Erzsébet alakja alatt a legenda föliratának facsimilé-je olvasható.
G a b e r és R i c h t e r drezdai művészek müve. A legenda régi Írásmóddal 22 lapra terjedvén, ennek gyönyörű sze-gélyeiben minden lapon más jelenetet sz. Erzsébet életéből ábrázoló kép foglaltatik, és pedig 1. Wartburg. 2. Sz. Er-zsébetnek szülőitől elválása. 3. W a r t b u r g b a érkezése. 4.
Gyermeki játéka s ajtatossága. 5. A feszület előtti
önmeg-• n
1 5 5 m—
alázása. 6. A rózsákká vált alamizsna. 7 Sz. Erzsébet éhezőket táplál. 8. Szomjazóknak italt ad. 9. Mezteleneket ruház. 10. Betegeket ápol. 11. Angyaltól hozott palásttal ékesíttetik. 12. Bélpoklos képében az U r a t fekteti ágyá-ba. 13. A kereszteshadba menők jelét férjénél meglátja. 14.
Búcsúzás férjétől. 15. Elűzetik a várból. 16. Marhaólban nyer éjjeli szállást. 17. Mint betegápoló szesztra az őt Ma-gyarhonba visszahívó küldöttséget elereszti. 18. Meghal.
19. Teste ünnepélyesen átvitetik. 20. Marburgi templom.
21. Az abban máig szemlélhető szobra. 22. Végül Murillo remekének másolata. Mind remekmű egytől egyig ; a met-szetek s az érczlenyomatok rajzai Gaber intézetében készül-tek Drezdában, maga a metszés pedig részint o t t , részint Pesten hajtatott végre. A képek egy része eredeti m ű ; más pedig (nevezetesen a 3. 6 — 10. 18. és 19. sz. alattiak) ama nagybecsű falfestvények után készült, melyekkel az ujabb időben kijavított wartburgi vár teremei kiékesítvék ; s melyeknek , részbe metszve, W i g a n d György által kia-dott másolatait utánozhatni, a kiadó szives volt megen-gedni. Az utolsó, tudnillik a 22. sz. alatti kép sz. Erzsébe-tet a betegek körüli buzgalmában ábrázolja. Eredetije Mu-rillótól való, s „általános Ítéletnél fogva" a nagynevű fes-tész „remeke." — A gyönyörű szegélyek színezése, vala-mint általában a nyomás B e i m e l J . és K o z m a Vazul nyomdájának, de különösen K o c s i Sándor nyomdafölü-gyelőnek érdeme , ki a kéznyomást maga intézé , s tekint-ve az idő rövidségét, melyben e mü elkészült, valóban bá-mulatos eredményt tanúsított. Ugyanis a szinezés maga minden egyes oldalon két heti szárítást is kívánván, az idő szűke miatt folytonosan, még nyáron i s , fűtött szobá-ban kelle dolgozni. De nem is látott még senki hazánk könyvnyomtató műhelyeiből ily müvet megjelenni. E disz-mü által remélljük hazánk becsületet valland a külföld előtt is, mert ilyesmi a világ kiállítási ritkaságai közé tar-tozik. A Sz.-István-Társulat meghozta az áldozatot, minőt magán ember nem hozhat, s az ő érdeme : hogy hazai ké-pességünket e részben a külfölddel megismertette, a kiállí-tás mintegy 7,00 ) pftba került.
De szóljunk a két díszpéldány kötéséről i s , melyek ő fölségeik számára készültek. Az egy darab chagrin-bőr-ből áll. Küldiszét egy góth templom-idom képezi, R ö h n pesti művésztől rajzolva , kézi munkával a
legmestersége-sebben kivivé N a d l e r János pesti könyvkötő és segédje M u z i c s e k által. Ü g y látszik, mintha a tábla ki volna fa-ragva, mert a bőr egyes részei, mintegy basrelief, 4 ' /2 vo-nalnyi magasságra is emelkednek. A terv eleinte a művész könyvkötő előtt kivihetlennek látszott, mert a bőrt ily ki-álló magasságra kinyomni nem lehet, a nélkül, hogy szerte megrepedjen és összemetszessék. De mint kézmüvet, fé-nyes eredmény koszorúzta. A pesti könyvkötők seregesen jártak bámidására a remekműnek, s a külföldről jöttek egy lélekkel erősíték, hogy ilyesmit még a külföldön sem készítettek. Az ezüst és gazdagon aranyozott gyönyörű kapcsok és a kötést védelmező háromszögek is S c h e i-b e 1 hazai aranyműves munkája.
De az egészet átlengő, minden részbe egységet és
öszhangot, s mintegy életet lehellő szelleme e remekműnek a Sz.-István-Társulat t. igazgatója, nt. S o m o g y i Károly ur , kinek nemcsak mindent rendezni, hanem a képek his-tóriai igazságát kikutatni, a művészeket oktatni, a külföl-diekkel folytonosan levelezni sőt utaznia i s , és mindenre fölügyelnie kellett, hogy a mü nemcsak díszes , de tökéle-tes is legyen.
H I ß F 0 Z Ë R.
P e s t , aug. 26. Erősen foly a munka az egyetemi templom körül. A jobb torony csúcsáról már levétetett a golyó a kereszttel e g y ü t t , hogy ú j r a megaranyoztassanak.
De az aranyozás rajtok oly jónak t a l á l t a t o t t , hogy puszta megtisztítás által szebb aranyfényt kapnak, mintha ú j r a megaranyoztatnának. A golyó oly nagy lehet mint egy 8—10 akós hordó, a kereszt pedig mintegy 8 öl magas. A golyó igen jól és erősen levén elkészítve , nagy munka , költség és káros meggyöngítés nélkül föl nem nyittathatik. Pedig talán találtathatnának benne holmi emlék-okmányok , mi-ket ily golyókba tenni hajdan is szokás volt. — D e legin-kább vonja magára a műértők figyelmét a templom fresco-festészete, melynek kijavításával, illetőleg fölfrisítésével foglalatoskodik jelenleg a festő. A rajzolat összehangzó szépsége, a szinek elevensége , a földi alakok könnyűsége, az égi alakok szellemisége bámulatra ragadja a műértőt.
Ezen bámulandó remek műnek szerzője B e r g l J á n o s ; mert a zene-karzat fölsőbb részének jobb oldalán e fölirás látható : J o a n n e s B e r g l p i n x i t 1775. Ezen néhány szó félretett helyre irva tartá meg e nagy művész nevét az utókornak. — Az egyetemi templom volt eddig is Pestnek legszebb temploma : de mint emelkedik majd annak fénye ezen nagyszerű, annak legcsekélyebb részére is kiterjedő ja-vítás által ? — Előre örvendünk azon vallásos buzgóság-n a k , melyre az a k. k. hivők szivét — b á r az egyetemi i f j u polgárokét is — fölmelegíteni fogja.
Butla. F . h. 16-kán mult száz esztendeje , hogy a szt. Kapisztrán Jánosról elnevezett sz.-ferenczrendi tarto-mány , boldog emlékzetü XIV. Benedek pápa rendelete kö-vetkeztében, a bosniaitól elvált könnyebb kormányozhatás végett. A sz. Kapisztránról nevezett e tartomány tehát keletkeztének első százados emlékünnepét ülé , mely alka-lommal érdekes latin iratok által kivánták a rend irói gyönyörködtetni a rend tagjait s barátjait. Ilyenek : B r e-v i s m e m o r i a P r o e-v i n c i á é C a p i s t r a n a e etc. 4-rét 60 lap. Érdekes történeti rajza a sz. Kapisztránféle t a r t o -mánynak ; szerzőjének neve nincs kitéve.—Sermo occasio-ne festi Saecularis a Provincia Ordinis S. Francisci Capistrana Die 16. Augusti A. 1857. celebrati. Szerzője e j e les latin beszédnek nt. K o s t r o s c l i i t z P a s k á l atya, h i t -tudor, a pesti cs. k. egyetem hittani karának bekebelezett tagja, s buda-tabáni lelkész.—Végre egy versezet. Mindhá-rom mű az egyetem nyomdájából került ki. Az elsőből lát-j u k , misrerint IX. P i u s pápa ő szentsége 1857 april. 28.
kelt apostoli irata által azoknak, kik ezidén october 23—
156
25-én a Kapisztrán-féle tartomány akármelyik egyházát, töredelmes gyónás- és áldozással magokat elkészítvén , há-romszor meglátogatják,—teljes búcsút engedett.
Pest. Figyelmeztetjük olvasóink néhányát a követ-kezőkre: O e t l János föltörhetlen és tűzmentes vas-pénztárak készítője Pesten d. u. 5 órakor egy városi bizott-mány előtt próbáját adta gyártbizott-mányai szilárdságának és czélszerüségének, és teljes sikert aratott. A mustrára kitű-zött vaspénztár f h. 26-án d. u. 5 órától meggyújtott 3 ölfa máglya közt ma reggelig tűzben állott, és miután ugyanazon kulcsokkal, melyekkel bezárták, könnyen föl is nyitották, a belehelyezett tárgyak megvizsgáltattak és ép-ségben maradásuk tökéletesen kiviláglott. A különböző fiókokba tett tárgyak voltak : egy jegyzőkönyv vörös és kék téntával, melynél még a szinek sem szenvedtek ; egy má-sik irat vegyészi téntával, a készítő üzleti jegyzőkönyve, néhány száz darab hirdetmény , egy lúdtoll, s egy darab itató papír , a tulajdonos órája, légmérő, többféle ékszer és egy 10 pftos bankjegy. Mind e tárgyak sértetlenül marad-tak s a nagy hőségben még csak a toll pelyhei sem zsugo-rodtak össze. Oetl János ur gyártmányának ily sikerére hazai iparunk büszke lehet, s e mellett ajánlja készítmé-nyeit az is, hogy a bécsieknél sokkal jutányosabb (200-tól 780 stb.) (PH.)
E s z t e r g o m b ó l vettük azon örvendetes hírt, misze-rint méltóságos s ft. dömötöri N é m e t h György v. püspök eddig esztergomi olvasó kanonok u r , ugyan ezen káptalan nagyprépostjává kineveztetett ő szentsége által. A romai hivatalos iratok is megérkeztek.
B o l o g n á b a n , mint említve volt, aug. 3-án ő szentsége a pápa consistoriumot tartott Patrizzi, Ferretti, Cagiano de Azevedo , Falconieri, Vannicelli-Casoni, Altie-ri , BalufFi, Viale-Prela és CateAltie-rini ő eminentiájok jelenlé-tében. Kihirdettettek :
S e v i l l a i érseknek A l a m e d a y B r e a előbb burgosi érsek.
T o 1 e d o i érseknek T a r a n c o n Joachim-Emanuel cordovai püspök.
T a r r a g o n e i érseknek C o s t a y B o r r a s József barcellonai püspök.
V a l a d o l i d i érseknek (nemrég lett érseki szék) L a s t r a y C u e s t r a orensi püspök.
F 1 o r e n z i érseknek L i m b e rjt i Joachim, pratoi kanonok.
T y a n e i érseknek (in partib.) B a r i 1 i Lőrincz új-granadai delegatus.
V a 1 e n c i püspöknek L y o n n e t Iván-Pál-Mária előbb st.-flouri püspök.
F a m a u g s u t a i püspöknek Cyprus szigetén gróf C a c c i a-D o m i n i o n i Károly előbbltMilanóban segéd-kező danabei (in part.) püspök.
B e r t i n o r o i püspöknek B u f f e 11 i Péter, bolog-nai áldozár s plébános.
V o l t e r r a i püspöknek A n t o n í e l l i Joachim fig-linei prépost.
M o n t e p u l c i a n o i püspöknek Paoletti vol-terrai főesp.
S a i n t f l o u r i püspöknek P o m p i g n a c Péter st.flouri kanonok.
B r a g a n c i és m i r a n d a i püspöknek D ' A g u i a r János evorai ált. helyettes.
C u 1 m i püspöknek M e r w i t z J á n o s , culmi kápta-lani dékán.
O s n a b r ü c k i püspöknek M e l c h e r s P á l , mün-steri kápt. dékán.
M e z ő i (in part.) püspöknek T w a r o w s z k y Jó-zsef padlachi ált. helyettes.
L o r i m a i (in part.) püspök B a r a n o w s z k y Bálint lublini püspök segéd.—Azután a toledói, sevillai, tarrago-nei, ílorenzi, casheli, irhonban, és volterrai egyházak főpapjai palliumot kaptak. A volterrai székesegyház 1856. aug. 1.
diszíttetett föl e kitüntetéssel ő szentsége által, Ubi pri-mum' kezdetű apostoli irat értelmében. (L' Univ. aug. 13.)
Mária-Czel. A nagy búcsujáratra Esztergomban eddig 157 pap jelentkezett.
IMF* M e g j e l e n t
Népszerű alkalmi s rendkivüli oltár- és szerbeszédek, lelkipásztori szózatok s intelmek gyűjteménye. M á s o -d i k k ö t e t , irta Grynaeus Alajos, a lelkipásztorság tanára.
Pesten Nyomatott Gyurián Józsefnél kis 8. rét. 122 lap.
E füzetben folytatását találjuk az első részben megkezdett cyclusnak ily sorban :
T a r t a l o m : Sz. beszéd jubilaeumi búcsú megnyi-tásakor.—Sz. beszéd jubilaeumi búcsú befejezésekor. — El-ső misei (primitialis) sz. beszéd. — (Jubiláris) Aranymisei sz. beszéd.—Lelkipásztori beköszöntő beszéde.—Ötödik lel-készi intelem búcsujárási állomáson.—Hatodik búcsujárati hála-beszéd , búcsu-helyen.—Hetedik búcsujárati hála-be-széd b. sz. Mária kcgyhelyén.—Sz. behála-be-széd kalvária és stá-tiók szentelésekor.—Szerbeszéd harang-szenteléskor.—Lel-kipásztori vigasztaló szózat bármily inség, háborúság s vi-szontagság idején. — Lelkipásztori intelem inség s viszon-tagság idején tett fogadalmakról.—Vigasztaló lelkipásztori szózat ragadozó nyavalyák és döghalál idejekor.—Hálaadó lelkipásztori szózat ragadó nyavalyák s megszűntekor.
E füzet a nagy-mária-czeli hétszázados ünnepély és az oda zarándokoló magyar búcsujárat szerény emlékének van szentelve. Ára 30 kr. pp.
T a r t a l o m . E r d é l y i főnemesek. N a g y Lajos. P e s t : E r -zsébet-emlékkönyv. H i r f ü z é r .
Tulajdonos és felelős szerkesztő: Z a l k a Ev. J á n o s . Nyomatott B e i m e l J . és K o z m a Vazulnál. Pest, 1857.
ÉLÉV 1857. HB! | g f * g g m P E S T , S E P T E M B E R 2.
I b l l h l U .
E G Y H Á Z I É S I R O D A L M I F O L Y Ó I R A T .
Megjelenik e l a p lietenkint k é t s z e r : szerdán és szombaton. Az előfizetési d i j f é l é v r e postán 4 f r t ; h e l y b e n 3 f r t 40 kr p p . Előfizethetni m i n d e n e s , k i r . p o s t a h i v a t a l n á l ; P e s t e n a szerkesztőnél ( P a p n ö v e l d e - u t c z a 1. s z . ) és H a r t l e b e n K. A. könyvkereskedéseben
Történelmi adatok s töredékek az erdélyi kath. főnemesek vallásos buzgalmáról.
(Vége.)