szolgája felbocsátott ! Ott árasztád le csepenként szivébe a malasztot. Ezen szegény szivet tizenegy évig Istenrőli megfeledkezés, tizenegy évi gonosz-ság kőkeménynyé, és márványhideggé változ-tatta. Ellenáll, de nem bir kisikamlani. Oh jó, szent anya! ő a tied, meggyőzted őt, sőt mi több, Jézus Krisztusnak újra szülted őt. Az elfásult kebel meg-l á g y u meg-l t , a kétségbeesett remémeg-lmeg-leni kezdett, s a töredelem szállta meg: könyzáport hullat, meg van mentve. E g y végső küzdelem győzelmet biztosí-tand neki. És miért választottál ki engemet jó Anyám, a te legméltatlanabb s legtehetlenebb szol-gádat arra, hogy befejezzem a te általad benne vég-hezvitt irgalom müvét? Miért utasítád hozzám e tékozló fiút? Mert az üdvösség munkájában min-den titok; mert én voltam azon jó pásztor, azon földi angyal fohászainak és érzelmeinek biztosa, ki oly hosszú s hasztalan keresésben kifáradva, nem tud-va a pusztát, hotud-va az ő keblének oly kedves bárány eltévelyedett, téged kért, hívséggel teljes Szűz, kit nem hí senki segítségül hiában, téged, kinek ne-héz ellenállni, téged kért, hogy magadhoz vissza-vezéreljed; mert azt akartad, hogy megtudván gyöngédséged és hosszutürésed titkait a te szerel-medért végetlen hálájával fizessen. Jézus Krisztusé, a mi lelkünk Megváltójáé legyen imádásunk, sze-retetünk minden hódolata. Az ő szeretetteljes vég-zetéből lettél te oltalmunk, anyánk, minden anyák közt legfölségesb és leghatalmasb. Oh Mária! en-gedd tiszteletünk, szeretetünk s hálánk hódolatai közé vegyítenünk legforróbb fohászainkat az iste-ni irgalom ezen gyermekeért, kire oly sok gond-jaidat árasztottad. Soha ne tegye magát érdemet-lenné azon nagy kegyelmekre, hogy mindig hi-ven s általad vezérelve szilárd és biztos léptekkel járjon azon szent ösvényen, melyet a te sz. Fiad megnyitott előtte; fizesse meg lelkének váltságát neked az által, hogy Jézusunknak ama szegény hitetleneket megnyerje, kik között fölséges hiva-talát gyakorlandja.
T ó t h Pál.
R o in a i o k m A n y o k.
A d E m i n e n t i s s i m u m C a r d i n a l e m , p r a e f e -c t u m s a -c r o r u m r i t u u m C o n g r e g a t i o n i s .
13 octobris 1856.
Eminentissime Domine.
N Eminentiae Vestrae cum summa re-verentia repraesentat, quod consuetudo invaluit in quibus-dam Ecclesiis, u t in festis ritus semi c'uplicis paramenia tantum nigra offerantur sacerdotibus sacra celebraturis, ex eo quod Rubricae generales Missalis permittunt cele-brationemMissarum privatarum pro defunctis quocunque semiduplici.
Porro sacerdotes illis Ecclesiis addicti vel extranei, qui promiserunt missas secundum intentionem dantÍ3 elee-mosynam, non dubitant in diebus praefatis celebrare Mis-sam de requie, eo quod non cognoscant, an intentio sit pro vi-vis necne. Praeterea ex communiter contingentibus, Missae requiruntur pro defunctis Quidam longius progredientes asserunt, quod satisíiat obligationi celebrandi pro vivis, üten-dő paramentis nigris et dicendo missam de Requie. Ad pro-bandam hanc agendi rationem , dicunt quod fructus venit tam vivis quam defunctis ex oblatione divinae Yictimae et non ex ritu particulars quo oíFertur ; quod, pro sua singu-lari pietate in animas defunctorum sibi placet quam sae-pius illas Deo commendare per Missas de r e q u i e , praeser-tim cum ille modus celebrandi Missam de R e q u i e , nihil detrahendo vivis, pro quibus Eleemosyna data e s t , prosit plurimum defunctis.
Attamen alii sacerdotes sentiunt aliter: cum Ecclesia instituent pro refrigerio defunctorum illum modum celebran-di ita, u t in illis Missis de Requie, orationes quasi omnes re-ferantur ad defunctos et non ad vivos , videtur non posse adhiberi pro vivis. In hac agendi ratione praefatorum adest quaedam contradictio pietatem fidelium offendens simul e t leo-em ecclesiasticam Missae. Igitur videtur illicitum cele-brare Missas de Requie, u t satisíiat obligationi, celebrandi pro vivis. Idcirco orator infra scriptus, pro securitate suae conscientiae et aliorum, veritatem circa hoc punctum pra-xis frequentioris cognoscere cupiens, ad Eminentiam Ve-stram recurrit, u t absque ullo dubio sciat quid sit agen-dum et postulat humiliter responsionem ad sequentia Dubia :
1-o „An liceat sacerdotibus u t i paramentis nigris et celebrare Missam de Requie u t satisfaciant obligationi, quam suseeperunt celebrandi secundum intentionem dantis elee-mosynam, quando prorsus ignorant quaenam sit illus inten-tio, pro defunctis necne?"
2-o „An liceat sacerdotibus uti paramentis nigris et celebrare Missam de Requie, u t satisfaciant obligationi, quam suseeperunt celebrandi pro vivis ?
R e s p o n s i o s e q u e n s d i r e c t a e s t a d O r a t o r e m . Quum itaque oratoris preces a sacra congregatine de propaganda fide ad sacrorum Rituum congregationem transmissae fuerint, et ab infra scripto secretario relatae, in ordinariis sacrorum Rituum comitiis ad Vaticanum
hodierna die habitis, Emi et Rmi Patres sacris Ritibus t u e n -dis praepositi, singulis mature perpensis, tolerandum mine esse censuerunt abusum, de quo in preeibus, in festis ni-mirum semi duplieibus paramenta tantum nigra offerendi sacerdotibus celebraturis, eosdemque hac ratione impedien-d i , quominus legere pro lubitu possint Missas vel festo re-spondentes, vel votivas j u x t a permissionem rubricae ; pro-positisque dubiis rescribere rati sunt :
Ad I-um Affirmative.
Ad II -um Affirmative, dummodo non diverse praescri-pserit, qui dedit eleemosynam.
Die 29 Novembris 1856.
C. Episc. Albanen. Card. Patrizi, S. R. C. praefectus.
léteznek-e merő büntető törvények ? Merő büntető törvénynek neveztetik a z , melynek megszegői a polgári hatóság által megfenyíttetnek ugyan, a nélkül, hogy Isten előtt vétkesek lennének ; vagy is , melynek egyéb kötelező ereje nincsen, m i n t , hogy ki-nyilvánodván a tett, megfizettessék a rendelt bűnpénz.
Merő büntető törvény nem létezik, minthogy az ily törvény magában képtelenség volna, és ellenkeznék a tör-vény valódi értelmével, melyet úgy szoktak meghatározni, mint a teendőknek szabályát, melyhez a mi szabad cseleke-deteink alkalmazandók; nem pedig mint rendszabályt, melv szerint a bűnbér kieszközlendő. Különösen pedig az emberi törvény az alárendelt községnek kihirdetett állandó r e n d -szabálynak lenni mondatik.
Mindezekre a merő büntető törvény épen nem alkal-mazható , s így tehát nem is létezik, és ha bárhol is létez-nék, ott a valódi törvény jelvényét nem birná.
Mondottuk , hogy a merő büntető törvény képtelen-ség, mert minden törvénynek a népek erkölcsösödését, eré-nyét , és boldogságát kell előmozdítania ; a merő büntető törvénynek pedig csak az lenne egyedüli czélja, hogy bár-ki bűnhődjék ; miért is a törvényhozó ily rendszabály által az egyedüli büntetésen kivül mire sem irányozna, és így, a mi minden egyéb törvénynek sajátságos eredménye, ez esetben visszásán annak végiránya lenne, miért is az ily t ö r -vény a népek erényességére s boldogságára épen mit sem hatna , sőt annak legnagyobb ártalmára lenne ; minthogy bárki is az ily törvényt minél óvatosabban és ravaszabbul tudná megszegni, annál boldogabb lenne, s annál tökélete-sebben cselekednék , pedig a lélekismeretes polgártársak hátrányára és károsodására, p . o. a vámoknak kijátszását tekintve.
Azután egykönnyen nem is képzelhető oly észszerűt-len kormányzó, ki valamely merő büntető törvényt hirdet-ne ki ; vájjon p. o. a vám, az adófizetési, vadászati törvény-nek egyéb semmi irányra sincs-e, minthogy a törvényszegé-sen rajtakapott csalárd bűnpénzt fizestörvényszegé-sen? Bizonynyal a vámfizetési törvényt alkotóknak nem az volt egyedüli czél-jok, hogy valami pénzbírság fizettessék, hanem inkább azt kell föltenni, miszerint meggátolni akarták, nehogy
va-laki vám nélkül szállítson á t á r u k a t ; és hogy akaratjoknak annál bizonyosabban s pontosabban engedelmeskedjenek az alattvalók, büntetést szabtak, mely a törvényszegőket érje ; föl kell pedig rólok t e n n i , hogy ezt az osztó igazság szel-lemében akarták légyen, hogy így különféle alattvalóik közt a terhek egyaránt osztassanak föl.
Minden törvényszerű hatalmasságnak van joga ha-sonlót parancsolni, és ha alattvalóinak valamelyike paran-csát nem teljesíti, vétkessé teszi m a g á t , és ugyan azért a kiszabott büntetést viselnie kell. H a vétkessé nem tette volna magát, fizetni sem kellene.
Valóban nem lehet a kormányzó közönyös abban, ha vájjon hasonló törvényei megtartatnak-e, vagy sem; hanem akarja, hogy azok becsültessenek és az ellenszegülők megfenyíttes-senek ; miért is merőbüntető törvény csak az lenne, mely, szerint a törvényhozó nyíltan kimondaná , hogy neki más szándoka nincsen, minthogy a törvényszegésért bündíj fizet-tessék , és ő ily törvényt alkotva, hatalmával alattvalóinak kárára visszaélne, és törvénye csupán csak boszantó csa-lárdságra ingerlő szerepet játszanék , különféle versengést, tusakodást támasztana, és az alattvalók, erényessége és bol-dogsága nagy kárára szolgálna, miért is a törvény neveze-tére méltatlan lenne.
De a merő büntető törvénynek még a kinyilatkozta-tás sem kedvez, sőt egyenest ellenkezik vele. Maga isteni Üdvözítőnk mondja: „Adjátok meg a császárnak, a mi a
«sászáré, és az Istennek, a mi az Istené." Mát. 22. -—- Sz.
Pál a romaiakhoz 1 3 . — . - „ M i n d e n lélek stb : „Nincs ha-talom , hanem csak az Istentől, a melyek pedig vágynák, az Istentől rendeltettek ; miért is a ki ellenáll a hatal-masságnak , az Isten rendeletének áll ellen." És máshol :
„Azért is szükségképen hódoljatok , nem csupán a harag-nak miatta" stb. Ugyanazért fizettek adót i s , mert hiszen az Isten szolgái vagytok, ugyan ebben szolgálván ;
adjá-tok meg tehát mindenkinek, a mivel tartozadjá-tok, a kinek adó-val adót, a kinek vámmal vámot stb.
Megjegyzésre méltó, miszerint Krisztus urunk ez igéket : „Adjátok meg a császárnak a mi a császáré" — a tudakozódó farizeusoknak : ha valljon szabad-e, vagy sem
a császárnak adót fizetni — felelte.
Ezen fölül ki határozhatja meg biztosan a polgári tör.
vények közöl, melyek a merő büntetők és melyek bűn ter-he alatt kötelezők és lélekismeretésen teljesítendők ? Ez okból, a midőn az egyik merő büntető, miért nem valameny-n y i ? Meg, hol levalameny-nvalameny-ne akkor határuk a törvévalameny-nyszegésekvalameny-nek?
Továbbá, minő kihágások és jogsérelmek érnének más alatt-valókat ezen törvényeknek elhanyagolása miatt !
Valóban az őskori keresztények ezen különbséget épen nem ismerték ! De nem is az alattvalókat illeti megítélni, vájjon és minő indokokon alapszanak az országos törvények.
Ide járulnak még más körülmények i s , melyek a lel-kiismeretet igen nagyban háborgatják. Az oly emberek, kik a törvényeket, mint merő büntetőket áthágni megszokták,
mind magokat, mind másokat a legnagyobb, sőt életve-szélybe döntenek, és végre annyira vetemednek,
hogynyil-•vánosan a rendőrökön véres boszút, sőt halált is
eszközöl-nek. Általán innét erednek a megvesztegettetések, ezernvi megrontások, melyek már az ifjúkort csábutra vezérlik, az árulkodások által tömérdek ellenségeskedéseket nemze-nek, és hogy ez által évenkint többen életöktől megfosz-tattak, a szomorú tapasztalás tanítja.
Végre elközelgetvén a halál ó r á j a , minők lehetnek a lélekismeret furdalásai, mennyi kétely és nehézség, minő rémülés és levertség következhetik be akkor, midőn a visz-szaadás- es kárpótlásról kérdés t á m a d ? ! — M i é r t is köves-se mindenki, ha csak boldogsága szivén fekszik , jelen eköves-set- eset-ben is a keresztény bölcseségnek amaz a r a n y s z a b á l y á t :
„Mindenkor úgy cselekedjél, mint halálod pillanatában
cse-lekedni akartál volna." M a y r h o f e r .
Utazási vázlatok (Párisból liaza).
IV.
Ha Ilegeusburgba sietünk, előbb IngoJ-s t a d t b a kell menni. A poIngoJ-sta-kocIngoJ-sin három óra alatt ott vagyunk, hol C a n i s i u s Péter működött az egye-temben , mely 1578-től egész 1800-ig Ingolstadtban (1800—1818-ig Landshutban) á l l o t t , s jelenleg München-be tétetett. Ingolstadtban van két parochia. A Boldog-asz-szony temploma régi góth-ízlésii. Ezen utamban jöttem össze dr. RampíTal, ki a freysingeni seminarium főnöke.
Freysingenben neveltetnek a müncheni érsekség papjai, ott vannak a münchen-freysingeni megyés papság számára a lelkigyakorlatok is szünidő alatt. Három elüljáró, négy tanár. D r Schegg az exegesist tanítja. A kis város 6,000 lakót számlál. A seminarium fönn áll egy dombon elkülö-nözve a többi épülettől. Csendes helyzete a tanulásra fö-lötte kedvező. A házi rend pontosan megtartatik. A farsan-gi mulatság abban á l l , hogy az ifjak a rectortól kiadott mód szerint declamatiókat tartanak. Értekezéseket szaval-nak , melyeknek tárgya az egyházi történelmen épül. Ven-dégek jelenlétében történik , ösztön a fiatalnak, a többit mulatva oktatja. Panaszkodott Rampf ur, hogy bajos a v i -lágból (pedig a müncheni egyetemből) kapott philosophok-kal úgy bánni, hogy belsejök ú j életet vegyen. Nincs a megyében eddig kis seminarium. Nem kétlem, a ft. mosta-ni érsek segítemosta-ni fog a bajon. Bajorország a jesuitáknak igen sokat köszön, de jelenleg nem fogadja be őket. A be-nedictinusok élednek és üdvösnek dolgoznak. E közben ősz Dunánk habjaira j u t o t t u n k és Ingolstadtól Regensburgba foly gőzhajónk. A tájék kezdetben egyszerű , mint a tiszai vidék. Weltenburgnál a Duna érdekes. Két kőszirt közé szorul a különben is nem igen széles folyam, a szikla-par-ton terül a sz.-bencdeki apátság magányos klastroma, nem-sokára pedig a Rhumes-halle-nak kerek épülete tekint le a folyóra. E közben Regensburgban áll meg a gőzhajó.
K e g e n s b u r g (Ratisbona) történeti nevezetesség-gel bír. Mi bennünket érdekelt, kevésben elmondható. A 22,000 lakos közt 6,000 protestáns van. Hajdan a biroda-lom gyülhelye : 62 birodalmi gyűlés tartatott falai közt.
lG63-tól 1806-ig folytonosan itt gyűlésezett a birodalom.
Székes-temploma a németországi legérdekesebb épületek egyike. Nagy ol tára gróf Fuggertól ezüstből csináltatott.
A templomok közt figyelmet érdemel sz. E m m e r a n tem-ploma, melyben ezen szentnek és sz. Wolfgangnak erek-lyéi tartatnak. Ezen templom mellett áll a régi sz.-bene-deki apátság épülete (mely még 652-ben alapíttatott és nagy-Károly által megnagyobbíttatott), most (1809-től) T h u r n és Taxis herczeg laka. A palotához csatolt sírbolt szép, a kert csinos. A seminarium egy templom mellett (Ober-Münster) á l l , mely parochia lévén, a házi aligazga-tótól vezettetik. A seminariumban három elüljáró szép egyességben él. Közös tan- és háló-teremek állanak. Félóra az elmélkedés, %12-re naponkint examen conscientiae,
'312 ebéd. Utána szentségimádás. Az elmélkedések följe-gyeztetnek reggel. Egyébiránt itt a papnevelés könnyű.
Magában a városban van három kis seminarium. Kanono-kok s egyéb jótavők állították ezen három házat össze, mindegyik növendékei bizonyos templomokat látnak el egy-házi énekkel. Különben a fő kis seminarium Mettenben van a benedekrendiek vezetése alatt. I t t közel a városhoz van legközelebben egy épület, mely ben a fölszentelt, még nem alkalmazott papok gyakorlatban végzik a papi fogla-latosságokat : gyóntatnak , szónokolnak , sz. misét monda-nak , gyermekeket tanítamonda-nak. A helybeli tanárok közt fi-gyelmet érdemel: dr. R e i s c h e l egyházi-történettanár, ki a Vulgatának német kiadását végzi be ; M i 11 e 1 a morált t a n í t j a ; L o c h Ambergben tanár,liol egy theologicus fo-lyam van. Mell 1er Lajos a gymnasiumban tanár. Ha az em-ber a vidéket akarja ismerni, röviden czélt é r , lia föl-megy a balparton emelkedő szentháromság-hegyre, hol egy kedves a Szentháromság tiszteletére szentelt kápolna áll. Innét látni a Dunába folyó Regens vizet, mely a vá-rosnak nevet adott. A kettős temető is e halmon áll. Tisz-t a s á g , rend jellemzi a holTisz-taknak e nyughelyéTisz-t. A hegyre vezető úton áll a szenvedő Jézus története. Jó reggel mi-sézvén a karmelita atyák tiszta templomában , ötkor a gőz-hajóra m e n t ü n k , mely egy nap alatt Linzbe ér. Az út-ban esik a hírneves Walhalla, melynek külseje remek épü-let , a faragott kő szép belül is , de az alakok rendezésé-ben katholikus elv nem vezet. Straubing mezőváros fekvé-se szép. Vannak bucsujáróhelyek : Degendorf, Pomberg.
Változó vidék között elértünk Passauba.
Passau-nak fekvése igéző. A Dunába, mely középen f'oly, itt ömlik jobbról az Inn , balról az Ilz , innét három részre oszlik a város és négy benne a parochia. Püspöke tevékeny főpap A székes-templom nagyszerű. A semina-rium jól rendezett, dr. S u l z p e r g e r kanonok vezetése
alatt. Három emeletben vannak elrendezve a tan-és háló-teremek úgy szintén az iskolák. Minden növendéknek tágas hely j u t , világosak a szobák. A házhoz csatolt kert igen jótékony az egészségre nézve. Három évre osztatik föl a folyam. Tanár csak három van : egy a sz. Írásra, egy a dogmát, és a morált is csak egy tanítja. Ezen tárgyak két év forgása alatt végeztetnek a lyceumban. A harmadik év van otthon , melyben dr. Sulzperger a pastoralist és
lytur-giát adja. A pastoralist Gollovitz után tanulják. A dolgon azáltal van segítve, hogy a fölszentelt papok egy évig még előkészíttetnek. A háló-szobák rendesek , a függöny-nyel ellátott ágyak tiszták. A növendékek magok végzik a szükséges tisztasági dolgokat. Elmélkedésre fél óra enged-tetik , a följegyzésre külön van idő délelőtt. E nagy semi-nariumon kivül van kis seminarium apró gyermekek, kö-zép seminarium nagyobb gyermekek részére. Azonfölülvan a téres gymnasium, mely egykoron jesuiták collegiuma volt. A leánygyermekek nevelését végezik az angol apá-czák,kik több mint 500 növend ékeiket oktatják. Ki Passau-ba megy el, nem hagyhatja a Máriakápolna meglátogatá-sát, mely az Inn folyó oldalán emelkedő dombnak koroná-j á t képezi. A természet ura megáldotta ezen helyet bákoroná-joló szépséggel,a szerény város elterül a két jelentékeny folyam között, az Inn ömlik a Dunába , túl pedig az Ilz siet be-önteni vizét, a Mária-templom a dombtetőn némán int és betekintésre hí. A magas fekvés emeli a szivet, a templom ma-gánya magába szállásra i n t , a szenvedés kápolnái Urunk fájdalmait ábrázolják. E hely szent emlékben áll a katholi"
kusok előtt, a Szűznek, kit itt tisztelnek, szent képe csudá-latos. A templom mellé három szárnyú, emeletes épület köttetett. Ki lakik i t t ? Egykor a kapuczinusok ; most itt vannak a fölszentelt új papok. Egy elüljáró alatt működik itt mintegy 15 új pap, kik első sz. miséjüket már elmondották, de alkalmazás után kell várniok. Mit dolgoznak? Miséz-nek , prédikálnak, gyóntatnak, imádkoznak. A hely fö-lötte keresett, poenitentes mindig találtatnak ; a gyakor-lat igen elősegíttetik. Az ifjú papok, az elüljáróval közö-sen étkeznek, tőle kidolgozandó kérdéseket kapnak s így hasznos és kedves foglalkozással készülnek a kápláni hiva-tal pontos betöltésére. A protestánsok most építenek egy templomot.—Ezzel elmehetünk Passauból Linczbe. A gőzös sebesen visz, mintha tudná, hogy hazánk felé törtetünk. A tájék fölséges , mint Drenkova körül. Aschachnál az alko-nyodó nap sugarai a styriai havasok ormairól visszatörnek, a látvány nagyszerű. E közben a hajó Fölső Austria fővárosához á l l t ; s bennünket a linzi kath. egylet néhány n a -pig elfoglalva t a r t v á n , utunk visszavisz a nyugott falak közé, melyeknek édes magányát egy nyugtalau utazás u t á n inkább becsüljük.
í m e , kegyes olvasó, gondosan összeállított tudó-sítása egy kétholnapos útnak. A mit az ember lát és hall, könnyen elmondható. A mi pedig maradandóbb haszonnal kinálkozik , az a különféle emberekkeli érintkezés , kiknek véleményét, gondolkozását bizonyos bennünket illető dol-gokról tudni érdekes. Az ily útnak számosak akadályai és terhei. Nemcsak idő és anyagi áldozatba kerül, hanem sok élvezetnek mellőzése-, sok kellemetlenség eltűrésével jár.
Inkább lenne az ember addig odahaza a megyei papsággal exercitiumban ; inkább az esztergomi országos ünnepen;
inkább rokonai körében. A nyugtalan éjszakák, a tovább indulásróli gond ; hiusult remények.; egyiket vagy mási-kat, kit az ember keres, nem talált ; itt-ott lenézés, az utas-nak osztályrésze. De miután mindezen túlesett, hálával köszöni az Istennek, hogy a malasztot, mely a
tapasztalás-8 7
M—
ban fekszik, vele közleni irgalmazott ; s ha a veszteség még több, a nélkülözés még nagyobb l e e n d e t t , minden kárpótlást is talált.—Ha tehát kérdezzük : van-e haszna az ily útnak ? Felelet : anyagi nem sok ; a test és erszény kifárad bele, van nyugtalanság elég. Azonban az útnak végével az ember ezt mind feledi, s a tapasztalás megma-rad. i g a z , hogy sok tekintetben hazánkban is van sok tanulni való, de a katholikus érdekek hazája a nagy világ, és noha a nevelői talentumok fölkeresésére messze fárad-nunk nem épen szükséges, csak néhány cathedralis váro-sainkat kell megkeresni ; noha intézeteink is vannak, me-lyeknek élete az egyháznak szellemét tükrözi, mindazon-által ezeknek nyilvános közléséhez alig nyúlhatna az em-ber, a nélkül, hogy valamelyik jó akarójának szerénységét kellemetlenül ne érintse, vagy önmagát emberi indulattól indíttatni ne engedje. Ide j á r u l , hogy viszonyaink nem minden tekintetben kielégítők, legalább könnyebb ott az egyházi intézeteknek virágzó állapotban fényleni, hol az eretnekség nem pusztított és nem fogyaszt, hol a hitdol-gát nem csak a néhány püspök karolja föl, hanem a hatalma-sok és néprészéről is fölkaroltatik, annál is inkább, mert a különféle katholikus népeknél fönnálló különféle egyház-viszonyok érdek nélkül nincsenek. Hozzá j á r u l , hogy más földön is vannak szakértő emberek, kik egy hosz-szabb egyházi traditio nyomán többet örökölhettek ; van-nak értelmes urak, kikkel való érintkezés kártékony nem lehet. Mi pedig azon egyházi társulatokat, intézeteket il-leti, melyek bizonyos kath. tartomány sajátjához tartozók, ismeretök tapasztalás után világosabb mint elbeszélés vagy könyv után. Sőt saját egyházi ügyeink, irodalmunk az utas közlése után elismerés- és méltánylásra jutnak sokak előtt, kiknek hazánk ismeretlen tartomány. Különben hitelesebb ezen állítás, mint hogy még feszegetni kellene. A fő dolog abban áll, miszerint az lenne óhajtható, hogy ezen munkát
ban fekszik, vele közleni irgalmazott ; s ha a veszteség még több, a nélkülözés még nagyobb l e e n d e t t , minden kárpótlást is talált.—Ha tehát kérdezzük : van-e haszna az ily útnak ? Felelet : anyagi nem sok ; a test és erszény kifárad bele, van nyugtalanság elég. Azonban az útnak végével az ember ezt mind feledi, s a tapasztalás megma-rad. i g a z , hogy sok tekintetben hazánkban is van sok tanulni való, de a katholikus érdekek hazája a nagy világ, és noha a nevelői talentumok fölkeresésére messze fárad-nunk nem épen szükséges, csak néhány cathedralis váro-sainkat kell megkeresni ; noha intézeteink is vannak, me-lyeknek élete az egyháznak szellemét tükrözi, mindazon-által ezeknek nyilvános közléséhez alig nyúlhatna az em-ber, a nélkül, hogy valamelyik jó akarójának szerénységét kellemetlenül ne érintse, vagy önmagát emberi indulattól indíttatni ne engedje. Ide j á r u l , hogy viszonyaink nem minden tekintetben kielégítők, legalább könnyebb ott az egyházi intézeteknek virágzó állapotban fényleni, hol az eretnekség nem pusztított és nem fogyaszt, hol a hitdol-gát nem csak a néhány püspök karolja föl, hanem a hatalma-sok és néprészéről is fölkaroltatik, annál is inkább, mert a különféle katholikus népeknél fönnálló különféle egyház-viszonyok érdek nélkül nincsenek. Hozzá j á r u l , hogy más földön is vannak szakértő emberek, kik egy hosz-szabb egyházi traditio nyomán többet örökölhettek ; van-nak értelmes urak, kikkel való érintkezés kártékony nem lehet. Mi pedig azon egyházi társulatokat, intézeteket il-leti, melyek bizonyos kath. tartomány sajátjához tartozók, ismeretök tapasztalás után világosabb mint elbeszélés vagy könyv után. Sőt saját egyházi ügyeink, irodalmunk az utas közlése után elismerés- és méltánylásra jutnak sokak előtt, kiknek hazánk ismeretlen tartomány. Különben hitelesebb ezen állítás, mint hogy még feszegetni kellene. A fő dolog abban áll, miszerint az lenne óhajtható, hogy ezen munkát