1. 1. Népesedés

In document DOKTORI DISSZERTÁCIÓ Jakab Réka (Pldal 38-45)

Zsidó személy pápai előfordulására vonatkozó első adatunk 1698-ból származik.

Egy Sopron városi levéltári irat tanúsága szerint Jacob Hirschl von Pápa ekkor pálinkát szállított a városba.101 Három évvel később, 1701-ben egy másik Hirschl nevezetű, feltehetően testvér, Isac tűnik fel, akiről megjegyezték, hogy Nagymartonból származott. Ő ekkor pápai vámosként, azaz a vám bérlőjeként szerepel.102 A család pápai gazdasági tevékenysége a következő évtizedekben mind szélesebb körben bontakozott ki. 1710-ben a két Hirschl további szerződéseket kötött a földesúri regálék (sörmérés, vendégfogadó, sókereskedelem) bérletére.103 Az 1736-ban Pápán összeírt Hirschl nevűek közül többen valószínűleg az ő rokonaik. Ekkor a városban már 11 zsidó családfőt írtak össze, akik háztartásaikkal együtt 73 fős közösséget alkottak.

Mathias és Abraham Hirschl (Hussl) Esterházy I. Ferenc egy közelebbről meg nem nevezett birtokáról költöztek Pápára és a Szántóházy család kuriális telkén telepedtek le, ugyanabban a házban laktak.104 Népes, 9 és 6 fős háztartásukban szolgálókat és alkalmazottat is tartottak. Mathias Hirschl eredeti földesurának 25, a Szántóházy családnak 12 forintot fizetett, Abraham pedig albérlőként nem fizetett.105 Mindketten elsősorban nyersbőrrel (pellibus non elaboratis) kereskedtek. A tehetősebb Mathias Hirschl ezen kívül szappant, gyertyát forgalmazott, valamint bérelte az uradalomtól a pápai vámot.

Franciscus Moises a Pálffy család birtokáról költözött Pápára, ahol 3 forint adót fizetett. Pápán az Esterházyak joghatósága alá kerülve, új földesurának 25 forintot rótt le a szappannal és gyertyával való kereskedésért, illetve pálinkafőzésért. Öt gyermeke és egy szolgálója is volt.106 1744-ben már boltot bérelt, ahol pálinkát árult.107

Az 1736-os összeírásban szereplők közül három család Morvaországból, egyik meg nem nevezett Dietrichstein-birtokról költözött Pápára, egy pedig a hesseni őrgróf birtokáról.

Mathias Hirschl, Lövel Hirschl és David Wolf bár csupán jelképes összeget (1, ill. 2 forint), de fizettek morva földesuruknak. Mindhárman bőrrel és apróságokkal (minutiis) kereskedtek.108 A Hessenből bevándorolt Mathias Marcus az összeírás idején Győrben Isac Hirschl109 szolgálatában állt, felesége két gyermekükkel Pápán lakott.110 Szintén máshol kereste kenyerét Josephus Remste, akinek foglalkozását nem ismerjük. Neve mellett az a megjegyzés található, hogy miközben pápai földesurának adót fizetett, az összeírás idején Bécsben egy zsidó szolgálatában állt. Felesége Pápán nyolc gyermeket nevelt, vagyonuk egy tehén volt.111 Személye a bevándorlás ismertetett folyamatának fordított irányát példázza, feltételezhető ugyanis, hogy szűkös megélhetési lehetőségei Pápáról való

101 MZsO VI. 288.

102 MZsO VII. 33. Miközben a törvények (1630:15. tc., 1647: 91. tc., 1649: 79. tc., 1659: 57. tc.) tiltották, hogy a zsidók vámszedési jogot béreljenek, és ezért csak egy-két szabad királyi város esetében találkozunk ilyen esettel, a magánföldesúri birtokokon a 17–18. században gyakran előfordulnak zsidó vámbérlők. 1696-ban Kőszeg városa szerződést kötött Schlesinger Israellel a városi vám bérletére, egyben letelepedési jogot adott neki a városba. Ekkor ő volt az egyetlen zsidó csaldfő a városban. HARSÁNYI, 1974. 52.

103 MOL P 1216 capsa 59. nr. 3. Pozsony, 1710. június 1., ill. uo. capsa 59. nr. 6. Pozsony, 1712. november 11.

104 Az 1735-ös városi birtokkönyv szerint ez a 72-es számú telek volt. MOL S 18

105 MZsO VII. 622–625.

106 Uo.

107 VeML IV.1.b 1/1744. július 25. – Kimutatás a zsidók hadipénztárba fizetendő adójáról.

108 MZsO VII. 622–623.

109 A Hirschl név gyakorisága miatt nehéz megállapítani, hogy ez a személy, aki minden bizonnyal a királyi kiváltságlevelet elnyert, hadiszállításokat bonyolító győri kereskedővel azonos, ugyanaz a személy-e, aki Pápán is kereskedett, illetve a rokona-e az itt vámot bérlő és a sókereskedelemre szerződő személyeknek.

Hirschl Izsák nagykereskedőről röviden GUTTMANN 1940. 69–70.

110 MZsO VII. 622–623.

111 Uo. „de præsenti Viennæ in servitio judæi Zinczshomer existit”.

elköltözésre sarkallták. Az egy évtizeden belül megismételt összeírásokban már nem találkozunk nevével.112

A vászonfestő Philippus Marcus – az összeírók szerint – Esterházy Antal113 birtokáról jött Pápára, ahol kelmefestésből élt. Régi és új földesurának egyaránt fizetett adót.114

Vélhetően a formálódó zsidó közösség legtehetősebb tagja volt Philippus Jacob, akinek népes családja mellett öt szolgálója és több haszonállata (ló, tehén, ökör) is volt. A közösség akkori tagjai közül ő fizette a legmagasabb adót, 80 forintot. Ennek magyarázata, hogy vásznat, pántlikát és egyéb rövidárut árusító boltja mellett hamuzsírfőzési és kocsmáltatási jogot is megváltott.115 1744-ben azt jegyezték fel róla, hogy boltjában sót árult és három hamufőző üstje is volt.116 Az utolsó családfőnek, Joel Lövellnek sem származását, sem foglalkozását nem tüntették fel. A 11 családból kilenc a földesúr birtokán telepedett le, ketten pedig – mint említettük – nemesi telken.

1744-ben 12 pápai zsidó családfőt köteleztek hadiadó fizetésére. A tényleges zsidó családok száma ennél valamivel több lehetett. Az összeírtak közül négy családnak már saját háza volt a városban, közülük két családfő és további másik négy boltot bérelt. A családfőknek tehát legkevesebb a fele kereskedésből (is) élt.117

A következő országos zsidó összeírás idején, 1745-ben Pápán már 19 családfőt írtak össze. Nekik azonban sem származási helyüket, sem foglalkozásukat, sem családtagjaik számát nem ismerjük. Közösségük ekkor 100–120 fős lehetett, amelynek kezdeti intézményesülését mutatja, hogy ekkor már rabbi és metsző is volt köztük.118

Az országos zsidó összeírások időszakát követő első forrás, amely a pápai zsidók neveit megőrizte, az Esterházy II. Ferenc földesúr által 1748-ban kiadott védlevél. Ebben 15 zsidó családfő neve maradt fenn, akik az ekkor létesült zsidó községet (Juden Gemeinde) alkották.119 Jogilag tehát ezt a 15 családot tekintette a földesúr pápai lakosnak.

Lélekszámuk 75–90 fő közé tehető. Nagy valószínűséggel rajtuk kívül további zsidó lakosokkal is számolhatunk.

Összevetve a négy névanyagot, amely 12 éves időszakot ölel át, bizonyos családok esetében kontinuitást figyelhetünk meg, néhány család esetében azonban elköltözésre, illetve új beköltözőkre kell gondolnunk. Ez utóbbi pontos meghatározását a névváltozatok mögött rejlő esetleges személyazonosságok megnehezítik. Négy családfőről (Philippus Jacob, Franciscus Moises, Moises Hirschl, Philippus Marcus) biztosan állítható, hogy mindvégig a városban élt. Az 1748-ban megnevezett 15 családfő közül tizenegy 1745-ben, hét pedig 1744-ben is biztosan a városban élt. A 12 év alatt összesen 12 Hirschl (vagy Hussl, Herschl, Hirsl) nevezetű személy jelenik meg. Ők eredetileg legalább két elkülönülő (morva és nagymartoni származású) családhoz tartoznak, és általában a zsidó lakosok

112 MZsO VII. 711. Pápa város zsidóságának összeírása, 1745., illetve VeML IV.1.b 1/1744. július 25. – Kimutatás a zsidók hadipénztárba fizetendő adójáról.

113 Ilyen keresztnevű családtagja ezekben az években sem a hercegi, sem a grófi ágnak nem volt. Ha valóban Esterházy Antal volt a korábbi földesura, akkor Philippus Marcus 1721 előtt telepedhetett le a városban.

114 MZsO VII. 622–625

115 MZsO VII. 622–625.

116 VeML IV.1.b 1/1744. július 25. – Kimutatás a zsidók hadipénztárba fizetendő adójáról.

117 Uo.

118 MZsO VII. 711. Az összeírt családfők: Moises Hirschl, Philippus Jacob, Abraham Jacob, Franciscus Moises, Judas Hirschl (Franciscus Moises szolgája), Moises uxoratus, Isac Philip, David Wolf, Kive Jakab, Lebl Abraham, Moises Lebl, Marcus Hirschl, Jacob Hirschl, Philippus Marcus, Hirschl Schneider (metsző), Leopoldus Hirschl, Joachim Jakab, Salamon Hirschl, Bernardus Isac (rabbi).

119 MILEV T. 64. 1911-E7/2. Az oklevél a következő 15 családfő nevét őrizte meg: Philippus Jacob, Franciscus Moises, Moises Hirschl, David Wolf, Abraham Jacob, Lebl Weiler, Juda Hirschl, Salamon Hirschl, Marcus Hirschl, Philippus Marcus, Isac Pillitz, Marcus Pillitz, Hirschl Isac (metsző), Isac Lebl, Joseph Joachim.

egyharmadát teszik ki minden összeírásban. 1748-ig Kive Jakab biztosan elköltözött a városból, ugyanakkor új családként megjelentek a Pillitz-ek, illetve a Weiler família.

Elmondható tehát, hogy az első pápai megtelepülő családoknak nagyobbik része (több mint a fele) tartós letelepedésre rendezkedett be.120

1759-ben Thanhoffer József uradalmi prefektus jelentése szerint már 27 zsidó családfő és 9 özvegy személy fizetett protekcionális adót az uradalmi pénztárba.121

Pápa város levéltárának pusztulása, továbbá Veszprém vármegye különböző összeírásainak kiselejtezése miatt a vármegyei zsidóság, s köztük a pápai zsidók összeírásai csupán a helytartótanácsi levéltárban maradtak fenn.122 Ezek többsége a türelmi adókivetésével összefüggésben keletkezett. Ezeken kívül az Esterházy család pápai uradalmi iratai között is találhatók összeírások.123

A türelmi adó bevezetése után készült összeírások – mivel céljuk immár a megtelepedett zsidóság megadóztatásához szükséges adatok megállapítása volt – más típusú adatsorokat eredményeztek. Nem volt egységes formai utasítás a végrehajtásukra. A megyén belül kialakított eleinte három, majd két adókerület zsidósága maga osztotta fel és vetette ki, majd hajtotta be az adót.124 A lélekszám alapján meghatározott fejpénzt a közösségek a jövedelmek arányában osztották fel tagjaik között.

Azon összeírások esetében, amelyek nem kifejezetten népszámlálási szándékkal keletkeztek, mindig fontos kérdés, hogy az adott település lakosságának mely részét tartalmazzák, illetve a bennük szereplő személyek száma hogyan aránylik az összlakosság tényleges számához. Az adóztatás céljából készült összeírások csak az adóköteles népességet veszik számba, de ezek is különbözhetnek az adó típusa szerint. A kiváltságosok, pl. nemesek összeírásából pedig hiányzik az adózó népesség.

A türelmi adó évenkénti megállapítását célzó zsidó összeírásoknak elvben minden zsidó családfőt kellene tartalmazniuk. Ezt az adótípust ugyanis csak a zsidóság fizette, mégpedig fejenként kivetve, tehát a pontos összeg megállapításához mindenkit számba kellett venni akkor is, ha nincstelensége miatt valaki helyett a közösség tehetősebb tagjai fizettek. Ha a szabályokból indulunk ki, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy az ilyen összeírások minden településen lakó zsidó családfőt tartalmaznak. Ha azonban azt az általánosan jellemző tényt is figyelembe vesszük, miszerint az adó behajtására felügyelő vármegyei adminisztrációnak és a zsidó közösségeknek is érdekében állt a minél kisebb összegű adó befizetése, joggal feltételezhető, hogy az adott településen élő zsidó lakosság tényleges számánál kisebb számot vallottak be. További bizonytalanságot okoz, hogy sem az összeírások járulékos irataiból, sem fejléceikből nem derül ki világosan, hogy az adott évben a közösség mely tagjait vették számba: mindenkit, vagy csak a hátralékban lévőket.

Az adó beszedésében – elsősorban mértékének folyamatos növekedése miatt – ugyanis már kezdetben hátralékok keletkeztek. Nem világos az sem, hogy az adófizetéssel az egyes teljes közösségek, vagy bizonyos tagjaik, netán azok többsége maradt-e el. Az ugyanis az egyes évek összeírási adatainak egymás mellé tételekor egyértelművé vált, hogy az 1812., 1831., 1841., valamint az 1844. évi összeírások Pápa városi adatai biztosan nem tartalmaznak minden háztartást.

Az összeírások adatainak összehasonlításánál figyelemmel kell lenni arra – ha külön nem jelölték – hogy Pápa város zsidó lakossága kötelékébe kit értettek bele. A zsidó

120 Lásd Függelék!

121 MOL P 1216 capsa 51. nr. 1. Thanhoffer József prefektus levele Esterházy I. Károlyhoz. 1759. november 28.

122 MOL C 43 F. 1. nr. 38. (1780), C 55 F. 1. nr. 54. (1795), F. 1. nr. 85. (1800), F. 1. nr. 20. (1812), F. 1. nr.

25. (1819), F. 1. nr. 36. (1822), F. 1. nr. 86. (1828, 1831), F. 1. nr. 92. (1837), F. 1. nr. 55. (1841), F. 1. nr.

50. (1844), F. 1. nr. 61. (1845, 1846)

123 MOL P 1216 capsa 61. nr. 113.

124 MZsO VII. 47., MOL C 43 F 1. nr. 38. (1780)

község joghatóság tekintetében a Belsővároshoz tartozott. A város környékén található pusztákon vagy falvakban élő egy-két zsidó család is a pápai zsidó községhez tartozott, a különböző adókat tehát itt fizették meg. Tekintve azonban, hogy ezek együttesen alkották a jogi entitást képező pápai zsidó községet, szinte biztosak lehetünk benne, hogy az összeírásokban mindannyian szerepelnek. Legtöbb esetben külön jelölték a belsővárosiakon kívül összeírtak illetőségét. Ott, ahol ez nem állapítható meg pontosan, a Belsővároson kívül élő zsidó lakosság kis száma miatt az adatok nagy torzulásától nem kell tartanunk.

Az egyes időszakokban felvett adatsorok egyenetlenséget mutatnak abban a tekintetben is, hogy csak a családfőket, vagy a velük együtt élőket is számba veszik-e. Ha a háztartásokról is közölnek adatokat, további változó lehet, hogy feltüntetik-e a feleségeket, illetve számba veszik-e a kiskorú és a nagykorú gyermekeket is. A családfővel egy háztartásban élő és bizonyos években számba vett cseléd, illetve szolgáló személyzet esetében pedig figyelni kell ezek vallására. Az erről számot adó összeírások tanúsága szerint ugyanis jelentős számú keresztény személyzet élt a zsidó háztartásokban.125

A szakirodalom hangsúlyozza, hogy mivel a türelmi adó fizetése a vármegyéknek sem állt érdekében, és kivetését is többször sérelmezték, a kivetés alapjául szolgáló összeírások nem tartalmaznak pontos adatokat. A türelmi adó kivetését megelőző időszakból fennmaradt összeírások adatait az adott településre nézve azonban pontosnak fogadhatjuk el. Látható, hogy 1736-ban, amikor a családfők mellett a teljes család lélekszámát is megadták, Pápa város esetében az egy háztartásra eső tagok száma átlagosan 6,6 fő volt. A másik végpont ismert lélekszámadatai szerint 1848-ban Pápán a 609 háztartásra 2962 fő esett, ami átlagosan 4,8 fős háztartásokat mutat. A viszonylag nagy különbség oka, hogy a kezdetben megtelepülő, első generációs háztartások minden bizonnyal fiataloknak tekinthetők. A megtelepedés és az összeírás között eltelt rövid időszak még nem teremtette meg a háztartások szétválásának lehetőségét, illetve még rövid volt az idő a következő, majdan önálló háztartást létrehozó generáció felnőtté válásához. Később a családon belül a generációk szétválásával önálló, kisebb létszámú háztartások jöttek létre.

A többi összeírás esetében, ahol ismert a család- és a lélekszám is, átlagosan 5 fős háztartásokat találunk. Ezért azon 1780-tól fennmaradt türelmi adóval kapcsolatos összeírások esetében, amikor csak a családfőt írták össze, a háztartás összlétszámának megállapításához 5-ös szorzót alkalmaztunk.

Pápa város zsidó lakossága pontos létszámának megállapításakor tehát nem minden rendelkezésre álló összeírás adatait vehetjük figyelembe, illetve bizonyos években a rögzítettnél biztosan nagyobb lélekszámmal kell számolnunk. Ezt az állítást leginkább az uradalmi tisztek által más megfontolásokból foganatosított összeírások kontroll adatai támasztják alá. Például 1800-ban a türelmi adólajstromban 113 háztartásfőt írtak össze,126 miközben az uradalmi számvevő 139 háztulajdonos, illetve albérlő zsidó családot talált a városban, két évvel később pedig 145-öt.127 További feltűnő különbség van az 1828-as regnicolaris összeírás és az 1828-as, illetve 1831-es türelmi adóösszeírás adatai között.

125 Az 1841–1846 között keletkezett összeírásokban külön jelölték a keresztény szolgálók számát is, akik a zsidó családfővel egy kenyéren éltek. 1841-ben az 1705 fős zsidósággal 101 keresztény (5,9%) cseléd élt közös háztartásban. 1844-ben az 1741 zsidó mellett 64 keresztényt (3,67%) írtak össze, 1845-ben 2299 fős zsidó lakossággal 177 keresztény (7,7%) élt közös kenyéren, 1846-ban pedig 2489 fővel 180 keresztény (7,2%). Ez utóbbi adat alapján a háztartások mintegy harmadában számolhatunk keresztény cseléddel. MOL C 55 F. 1. nr. 55. (1841), nr. 50. (1844), nr. 61. (1845, 1846).

126 MOL C 55 F. 1. nr. 85. (1800)

127 MOL P 1216 capsa 61. nr. 113. Az uradalmi összeírás ezeken felül számba vette az ún. extraneus, tehát a pápai zsinagógai közösséghez tartozó, de a szomszédos településeken élő 10 családfőt is, így még inkább egyértelmű az adóösszeírás részleges volta.

Míg az előbbi alkalmából 353 zsidó háztartást rögzítettek Pápán, az utóbbi összeírások csak 272, illetve 220 háztartást tartalmaznak. A nagy különbség oka elsősorban az, hogy a lakosság egyre nagyobb hányadát kitevő engedély nélkül beköltözött zsidók, az ún.

indigenák a hatóságok előtt láthatatlanok voltak, így ők nem is fizettek türelmi adót.128 Figyelembe véve a források jellegéről mondottakat, az összeírások alapján a következők szerint alakult Pápa város zsidó lakosságának száma 1736 és 1848 között. A város összlakosságának lélekszámára vonatkozóan a korszak folyamán csak négy évből van adatunk, ezek azonban 20 éves ciklusokban tükrözni képesek a zsidó lakosság arányának növekedését.

1. sz. táblázat: A zsidó lakosság lélekszáma, 1736–1848 Év

Háztart-ások száma

Összeírtak

lélekszáma Összeírtak becsült lélekszáma

Háztartás/

fő átlaga Zsidók aránya az összlakosságon belül

Összeírás típusa

1736 11 73 6,6 kb. 2–2,5% országos

összeírás

1745 19 114 6,0 országos

összeírás

1748 15 90 6,0 földesúri

védlevél129

1752 14 84 6,0 türelmi adó130

1780 44 220 5,0 türelmi adó131

1781 70 230 4,5 Rationes132

1785 86 460 5,3 5,4% népszámlálás133

1795 94 470 5,0 türelmi adó

1799 130 650 5,0 uradalmi

összeírás134

1800 113 565 5,0 türelmi adó

1800 139 695 5,0 uradalmi

összeírás

1802 145 725 5,0 uradalmi

összeírás

1803 158 790 5,0 uradalmi

összeírás

1804 167 742 5,0 10,5%135 uradalmi

összeírás

1812 125 616 türelmi adó

1819 193 832 4,3 türelmi adó

1822 212 1072 türelmi adó

128 VeML XV.15 – 1828. évi regnicolaris összeírás, Pápa város. MOL C 55 F. 1. nr. 86., VeML IV.1.b 1347/1831. június 27. Conscriptio populationis status et proventuum judæorum in comitatus Wesprimiensis processu Papensi […] anno 1831. Papensis.

129 MILEV T. 64. 1911-E7/2.

130 VeML IV.1.b 25/1752. november 20.

131 MOL C 43 F. 1. nr. 38. (1780)

132 MOL C 43 F. 3. nr. 13. (1781), DREKK Rationes 44–45.

133 SIN 1994.

134 Az uradalmi zsidó összeírások: MOL P 1216 capsa 61. nr. 113. (1799, 1800, 1802, 1803, 1804)

135 Az adózó népességre (7032 fő) vetítve! VeML IV. 1. h: az adózó népesség összeírása 1804/1805.

1828 353 1765 5,00 15,5%136 regnicolaris összeírás

1828 272 1360 5,00 türelmi adó

1831 220 1232 5,6 türelmi adó

1837 339 1695 5,0 türelmi adó

1840 2645 Fényes137

1841 305 1705 5,5 türelmi adó

1844 320 1741 5,4 türelmi adó

1845 508 2290 4,5 türelmi adó

1846 510 2489 4,8 türelmi adó

1847 601 2947 4,9 23,9% vármegyei

statisztika138

1848 609 2962 4,8 országos

lélekösszeírás139

A népességre vonatkozó adatok tehát Pápa városban a zsidó lakosság folyamatos és intenzív növekedését mutatják. Száz év alatt a zsidó lakosság lélekszáma több mint negyvenszeresére növekedett! Az adatok számbavétele után a számok mögött lezajlott folyamatokat kell megvizsgálnunk. A forrásokban szereplő adatok részleges megbízhatósága miatt azonban tartózkodnunk kell a határozott kijelentésektől. Az 1780. és az 1781. évi adatok összevetése, a számok által tükrözött, egy év alatt bekövetkezett ugrásszerű lélekszám növekedés is erre figyelmeztet. Nincs tudomásunk olyan változásról, vagy uradalmi intézkedésről, ami ezt a nagyarányú növekedést előidézhette volna. A számok azt támasztják alá, hogy türelmi adót a tényleges zsidó lakosság számánál kevesebben fizettek, tehát az 1780. évi összeírásban szereplő családfőkön túl további családok éltek a városban. Ebben a tekintetben az uradalmi számadás adatai megbízhatóbbak, azonban valószínűleg azok sem tükrözik a tényleges helyzetet. Négy évvel később a népszámlálás adatai ehhez képest a lakosság lélekszámának megkétszereződését mutatják.

Az 1840-es évek ingadozó adatai is inkább a források pontatlanságára utalnak. Fényes Elek minden bizonnyal némileg túlbecsülte a zsidó lakosság lélekszámát, a türelmi adóösszeírások viszont szintén nem alkalmasak a tényleges lélekszám megállapítására, ugyanakkor tükrözik a folyamatos növekedést.

Vajon mi volt e nagyarányú népességnövekedés forrása? A 18. század folyamán egyértelműen a bevándorlás, majd a 19. század második negyedétől már a belső szaporulat.

A zsidó népességre vonatkozó adatok pontatlansága miatt nehéz megállapítani, hogy egy-egy időszakban bekövetkezett jelentősebb növekedés tényleges bevándorlási hullámra utal-e. A számsorok inkább kiegyensúlyozott, de intenzív lineáris növekedést mutatnak.140 Népmozgalmi adatok hiányában nincs lehetőségünk megállapítani, hogy a zsidó népesség számának növedése az egyes időszakokban milyen arányban táplálkozott a külső bevándorlásból, illetve a helyben található népesség reprodukciójából.

136 Az adózó családfőkhöz (2271) viszonyítva!

137 Fényes Elek adatai alapján KEPECS 1993. 340.

138 VeML IV. 1.b 94/1848. február 3. Alispáni jelentés a vármegye 1847. évi állapotáról

139 VeML IV.1.h Összeírás.

140 Benda Gyula Keszthely esetében az 1810-es és az 1830–40-es évekre vonatkozóan zsidó betelepülési hullámról beszél. BENDA 2008. 86.

In document DOKTORI DISSZERTÁCIÓ Jakab Réka (Pldal 38-45)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK