Pápa város kereskedelmének általános jellemzőiről fent leírtak alapján a városi zsidóság a helyi (piaci, bolti) és a távolsági kereskedelemben kapott szerepet. A zsidó kereskedők által megforgatott tőke összértéke, mennyisége korszakunk folyamán egyre jelentősebbé vált. Pápán a zsidó kereskedők a város kereskedelmi életének minden szintjén aktívan jelen voltak. A tehetősebbek vékony rétegét alkották a tőzsérek (az összeírásokban:
quaestorok), akik általában gabona-, termény- és állatkereskedést folytattak és kezükön jelentős tőke halmozódott föl. Több esetben ők voltak a város, a földesúr nagybani hitelezői.627 A kereskedők nagy részét a helyi szükségleteket ellátó, kisebb mennyiségben árusító boltosok, szatócsok képezték. Legalul a házalók, piaci árusok, kofák és alkalmi árusok helyezkedtek el.
Egy 1781-ben készült összeírás megjegyzése szerint a pápai zsidók mindenfelé kereskedhettek, erre vonatkozóan nem volt érvényben ellenük semmilyen tiltás. A megye egész területén és egész évben kereskedhettek.628
A városi kereskedés színhelyei a hetipiacok és az uradalomtól bérelt boltok voltak.
Mindkét helyen való árusításért éves bért kellett fizetni az uradalomnak. A boltok többnyire a város piacterét övező házak boltozott földszintjén, udvaraiban és a piactérbe torkolló Hosszú utcában voltak, amelyek a hetipiacok, vagy a vásárok alkalmával növekvő forgalommal számolhattak, így bérleti joguk megszerzése fontos érdek volt. Míg a 18.
század folyamán a zsidó boltosok száma valamivel alul maradt keresztény társaikénál, az 1820–40-es éveiben már csaknem kiszorították azokat.
BOLTI KERESKEDÉS
1734-ben Jacob Hirschl évi 8 forintért bérelt bolthelyiséget az uradalomtól.629 1736-ban egy Hosszú nevezetű zsidó jelenik meg a boltbérlők közt, aki éveken keresztül
ereszkedtem, mert pénztelenek hitelt kívántak, másként így az egyike most is processus alatt való, az hamu zsírnak ára végett cseszneki uraságnak zsidójával én az ki az 7 forintokat helyben leteszi, annak oda adom Győrig teendő fuvarjáért mázsánként fizessen fr. 15 mert ennyit szoktak fizetni.” Esterházy I. Károly válasza:
„Bízvást 6 forintban oda adhattya kegyelmed”. „Froman nevezetű győri kalmárral […] hamu zsír eránt […]
alkut tettem [7 ft.].”
625 HEGYI 1978. 112.
626 DREKK Rationes 96., 108. (1781)
627 1809-ben Krausz Salamon pápai zsidó boltos kalmár 10.000 forintot adott kölcsön a vármegyének a francia katonaság élelmezésére. VeML IV.1.b 63/1810. január 12. Tehetősségéről lásd a testvére halála után felvett leltárt a Függelékben!
628 MOL C 43 F. 3. nr. 13. (1782)
629 MOL P 1216 capsa 56. nr. 14.
egyik meghatározó bérlője lett az uradalomnak.630 1746-ban az ő örökösei mellett Simon József és egy David nevezetű zsidó (valószínűleg David Wolf) bérelt uradalmi bolthelyiséget.631 Az 1744-ben készült összeírásban szereplő 12 családfő közül hat fizetett bolt után is adót, tehát a közösségnek legalább a fele ekkor bolti kereskedésből élt.632 1757-ben négy zsidó vett bérbe boltot 8–20 forintos díj ellené1757-ben, ami azt mutatja, hogy a boltok értéke elhelyezkedésük és egyéb adottságaik szerint jelentős mértékben eltért egymástól.633 Az 1760–70-es években a boltok bérleti díja némileg emelkedett, jellemzően, többnyire 20–25 forintot kért értük az uradalom. Sajnos a források nem jegyzik meg, hogy az egyes boltot bérlők milyen áruval kereskedtek. Ezekben az években a fent említett Éliás Jakab, Dávid Mózes, Abraham Marcus Aitlitz és Baruch Pinkasz zsidók béreltek bolthelyiséget.634 1781-ben az uradalom összesen 27 bolthelyiséget adott bérbe 577 forint értékben. Ezek közül 12-őt, tehát a boltok majdnem felét zsidók bérelték összesen 280 forintért. A legnagyobb összeget Dávid Mózes fizette a Főpiac sarkán álló híres Griff fogadó épületében található boltért. Az általa fizetett 50 forint nagyjából kétszerese volt a többi bolt árendájának.635 Az uradalom az inscriptionális házakat visszavételük után minél hatékonyabban kívánta hasznosítani. A Főpiacon álló ilyen házakat nem csak bérbe lehetett adni, hanem ha alkalmasak voltak rá, boltként is lehetett hasznosítani. 1765-ben a korábban már többször is zsidók által bérelt Szántóházy-féle házat az uradalom visszavásárolta. Ezután egy zsidónak, aki addig a Vigyázó-féle boltot636 bérelte, több évre bérbe adta. A zsidó kalmár a ház Főpiac felöli részén boltot alakított ki, másik részét lakásként használta.637
Előfordult, hogy a bérlő zsidó az uradalmi boltot engedély nélkül tovább hasznosította., 1769-ben egy Mózes nevezetű pápai zsidó a boltját évi 50 forintért bérbe adta a pálosok rendházával szemben működő Horváth nevezetű szabó fiának borbélyműhely céljára. Az uradalmi tiszt „elbecsülte” a zsidó boltját, mivel megsértette a jogait, ráadásul az uradalommal szemben adósságai is voltak.638 Az anyagi nehézségekkel küzdő Baron József pálinkaháza után boltját is átadni kényszerült. Ezúttal prefektusi engedéllyel, bérleti jogát egy Neuvelt nevű pápai zsidónak engedte át.639
Már az 1769-ben felvett, úrbéri kérdőpontokra adott válaszokban elhangzott az a vád az uradalommal szemben, hogy a boltok bérletét elvette a becsületes keresztény kereskedőktől és zsidók részére engedte át pusztán azért, mert előbbiek városi tanácsosok voltak. Vádjaik szerint az uradalom segítségével a zsidók teljesen kiszorították a belsővárosból a keresztény kereskedőket.640 Esterházy I. Károly pragmatizmust mutató
630 MOL P 1216 capsa 56. nr. 20.
631 MOL P 1216 capsa 56. nr. 48.
632 VeML IV.1.b 1/1744. július 25. Boltos kereskedők: Franciscus Moises, Philippus Jacob, Hirschl Mózes, Hirschl Dávid, Abraham Jakab, Kive Jakab.
633 MOL P 1216 capsa 57. nr. 13. (1757)
634 VeML XI. 602. b. Diarium 5. (1768), 481. (1774), 484. (1774), 489. (1774), 495. (1774)
635 DREKK Rationes 42. Arenda fornicum dominalium. A bérlők a következők voltak: Farkas zsidó (20 ft), Baruch Salamon (20 ft), Preisach Mózes örökösei (40 ft), Simon Benjamin két boltért (20 és 2 ft), Lebl Fülöp két boltért (26 és 2 ft), Dávid Mózes két boltért (25 és 50 ft), Moises Raphael (25 ft), Kiss Dávid (25 ft), Lebl Jónás (25 ft). A boltok bérleti díjai az évek során, különösen az infláció idején folyamatosan emelkedtek.
636 Ez valószínűleg a főtér közepén állt, a plébániatemplom építkezéseinek megkezdésekor lebontották.
637 MOL P 1216 capsa 51. nr. 1. 1765. július 8-i levél. 1788-ban a prefektus áron alul (2200 forintért) megvásárolta Varasdi Jánosné Főpiacon álló házát „úgy, ha excellenciádnak tetszik, boltoknak, […] mind udvara, mind kapuja födele közös más uraság házaival, melyben Preyzak zsidó vagyon.” Esterházy I. Károly válaszában jobbnak látta, ha a házat boltként hasznosítják. MOL P 1216 capsa 51. nr. 5. 1788. március 13-i levél.
638 VeML XI.602.b capsa 51. nr. 2.
639 MOL P 1216 capsa 64. nr. 265/8. 1819. május 3.
640 LICHTNECKERT, 2007. 186. Pápa, 1769. július 3.
véleménye a pápai kalmárok helyzetéről nem adhatott okot a későbbiekben sem bizakodásra: „zsidók ellen nehezen fognak boldogulni ezután is a kalmárok. Boltjaimmal pedig szabad vagyok.”641
A nagyszámú uradalmi bolt mellett a város területén legalább ugyanennyi, házbirtokosok tulajdonában álló bolt is volt. 1812-ben számba vették a kontraktualista házaknál található boltokat, összesen 36-ot, amelyek többsége, 28–30 német és magyar tulajdonos kezében volt, 6–8 bolt pedig zsidó tulajdonban.642 A keresztény tulajdonú boltoknak is lehettek zsidó bérlői.643 A panaszok jogosságát az támasztotta alá, hogy a zsidók által bérelt boltok többsége a forgalmas helyeken volt, így forgalmuk is nagyobb lehetett, ami a többi bolttulajdonosra, illetve bérlőre nézve hátrányos volt.
A város egykori majorjaiban haszonvételeket (sör-, pálinkafőzés) bérlő zsidók a lakosság növekedésével és a városrészek kiépülésével a boltnyitást is kifizetődőnek tartották. 1775-ben a Felsőmajorban található uradalmi pálinkaház mellett a zsidó bérlő javaslatára a prefektus egy kis kamrát építtetett bolt céljára, amelyben a zsidó aprólékos áruval kereskedett.644
A boltokban árult portéka fajtájára, mennyiségére és értékére vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésre. Az összeírások adatai alapján a skála a mindennapi szükségleti cikkeket árusító szatócsüzletektől a fűszerboltokon, vagy gyarmatárut kínáló boltokon keresztül az értékes kelméket, textileket forgalmazó boltokig húzódhatott. Némelyik tehetősebb kereskedő nagy értékű árut is felhalmozhatott boltjában. Bettlheim Seligman Griff fogadónál található boltját 1820-ban egy szombati napon ismeretlenek feltörték és 8500 forintos kárt okoztak. A bécsi kapcsolataira is hivatkozó kereskedő egyben becsületsértés miatt is feljelentést tett a városi tanácsnál, mivel egyesek azzal vádolták meg, hogy ő maga törte fel a saját boltját.645
Az 1828-as pápai összeírás a kereskedők esetében már többnyire megnevezi a forgalmazott áru fajtáját. Az ebben az évben Pápán élő három zsidó tőzsér (quaestor) közül csak az egyik, Manovill Ábrahám bérelt városi boltot, ahol itallal (poculenta) kereskedett.
A zsidó kalmárok közül 57 kereskedett kibérelt vagy saját boltban. Közülük 11-en lisztkereskedők voltak. A többi kereskedő élelmiszerrel, zöldséggel-gyümölccsel, külföldi áruval, pántlikával, vászonnal, régi ruhával stb. kereskedett, egyharmaduk esetében azonban nem ismerjük a kereskedés tárgyát.646
Az 1848-as összeírás adatai szerint a boltban áruló zsidó kereskedők száma csökkent (33 fő), miközben a kereskedők száma csaknem háromszorosára nőtt a húsz évvel korábbi időszakhoz képest (280 fő). Az általuk forgalmazott áruról mindössze négy esetben van tudomásunk, eszerint ketten rőfösáruval, egy boltos üvegáruval, egy pedig bőrrel kereskedett.647
PIACI, VÁSÁRI KERESKEDÉS
A vásárok nagyarányú zsidó látogatására utal, hogy azok idején szabad volt kóserbort mérni. A vásárok idejére a városba érkező zsidók kóser étellel való ellátásra
641 MOL P 1216 capsa 51. nr. 1. 1765. december 2-i levél.
642 MOL P 1216 capsa 62. nr. 158. Zsidó bolttulajdonosok: a zsidó könyvkötő, Bettlheim Raphael, Dávid zsidó, Saltner Leopold, Munk Ádám, Bisitz Maximilian, Niederaiter Antal.
643 VeML V.2.a 409/1818. december 19. Kálmán Tamás városi polgár, szabómester boltját Goldschmidt Ábrahám bérelte ki 3 évre, évi 400 váltóforintért.
644 MOL P 1216 capsa 51. nr. 3. 1775. március 15-i levél.
645 VeML V.2.a 11/1820. január 12. A boltos kérésére a város, mivel már 22 éve kereskedett és panasz nem volt ellene, igazolást adott ki jó magaviseletéről és arról, hogy saját háztulajdonnal bír a városban. Erre nyilvánvalóan leendő hitelezői biztosítására volt szüksége.
646 VeML XV.15 1828. évi regnicolaris összeírás.
647 VeML IV.1.h Összeírás.
külön alkalmi konyhákat (ún. lacikonyhákat) tartottak fenn. Ezzel is összefüggésben állt, hogy a zsidók városi megtelepedésének közvetlen előzménye általában egy ilyen konyha, vagy vendéglő kibérlése volt. Ugyanígy a visszatérő kereskedők áruinak raktározása is ház, padlás vagy helyiség bérlésével volt lehetséges, ami szintén a későbbi megtelepedést segítette, ha az üzleti számítás bejött.648 A letelepedési engedéllyel rendelkező városi zsidók, akik valamilyen cikkel nagyobb mennyiségben kereskedtek, igyekeztek olyan házakat bérelni, amelyek az áru raktározását is lehetővé tették. Másik lehetőség volt a városi polgárokkal szerződésre lépni raktárhelyiség megszerzésére. Pápán nem volt jellemző, hogy a városi zsidóknak megtiltották volna raktárak bérlését. A terményfelvásárló zsidók a termésmennyiségtől függően uradalmi épületeket is igénybe vehettek, hiszen a földesúrnak is érdeke volt a termény minél kedvezőbb értékesítése. A többször is emlegetett Neuman Ábrahám, aki házzal, bolttal is rendelkezett a városban, a bakonyi Somhegyen lévő üveghutájában készült üvegáru raktározására a városban kívánt raktárt bérelni, ahonnan könnyebben el tudja szállítani az árut. 1816-ban a Főpiacon álló háza szomszédságában lévő két boltot kívánta megszerezni, amelyek közül az egyiket akkor Krakauer Dávid 250 forintért, a másikat pedig Neuman Albert 120 forintért bérelte.
Az uradalom a nagyobb jövedelem reményében ráállt a kérésre és szerződést kötött Neumannal, hogy a következő évben, amikor a két zsidó kereskedő bérlete letelik, 300 és 144 forintos éves cenzus ellenében neki fogja kiadni a boltokat. A prefektus egyúttal elrendelte azt is, hogy a többi uradalmi bolt bérét is 20 forinttal emeljék fel a következő évtől és lehetőleg 3 évre kössenek rájuk bérleti szerződést.649
Pápán a zsidóság igen nagy arányban részesült a helyi és a távolsági kereskedelemből. Fokozatosan erősödő, nagyarányú piacszerzésük, jogosítványaik gyarapodása, egyáltalán számuk folyamatos növekedése a városi magisztrátust arra késztette, hogy megpróbálja a zsidóságot a város közös terheinek viselésébe is bevonni.
1825-ben a városiak azt panaszolták a vármegyének, hogy a zsidók az egész várost ellepték; sokaságuk „az egész kereskedést felfalta”.650 Panaszaik szerint a város piacán a zsidók egyre több házat vásároltak, miközben az elszegényedett keresztény kereskedők házait, portékáit csődbe jutásuk miatt elárverezik, mivel az uradalom a zsidók számára mindenféle kereskedést engedélyezett. Csak fűszeres boltjuk több, mint 10 volt a városban.
A város többi kereskedője és kézműves mestere nehezményezte, hogy a zsidóság kereskedelmi tevékenysége után nem fizetett adót. A kereskedésből való kiszorulásukra példaként azt hozták fel, hogy mivel jószerével csak zsidó kereskedők vannak, ha egy keresztény szombaton meghal, nem lehet neki halotti ruhát vásárolni, mert szombat lévén, a boltok zárva vannak.651
A zsidóságnak a kereskedelemben való nagyarányú jelenléte tény, de amint a céhek monopóliumát a fejlődés akadályának tekintő uradalom is látta, tevékenységük a város és környéke kereskedelmének fejlődésére jótékony hatással volt. Nagy forgalmuk munkalehetőséget jelentett a pápai és a környékbeli fuvarosoknak is. 1795-ben a szomszédos Kéttornyúlakon élő Küszögi György fuvarost Preisach Jakab pápai kereskedő a zalai vásárokra szállítandó áru fuvarozására fogadta fel.652 1815-ben Bán Mihály alsómajorbéli fuvaros panaszt tett a város előtt Grünfeld Salamon feleségére, hogy a kanizsai fuvarra vonatkozó megegyezésüket nem tartotta be. Állítása szerint az asszony 22
648 KOMORÓCZY 2012. I. 741.
649 MOL P 1216 capsa 64. nr. 265/75. 1816. október 24-i levél.
650 VeML IV.1.b 125/1825. június 13.
651 Uo. Más esetben éppen a nyitva tartásra panaszkodnak. 1853 Pünkösdjén az utcai felügyelő 13 zsidó boltot talált nyitva, a közbotrány okozásáért a boltosokat fejenként 2 pengőforintra büntették, mely összeget a városi szegénypénztárba kellett befizetni. VeML V.42.a 435/1853. május 21.
652 VeML V.2.a 2/1795. június 20.
vég szűrposztó elszállítására fogadta fel, amiért 48 forintban állapodtak meg. A fuvar napján azonban kiderült, hogy ennél több, összesen 29 szűrt kell elszállítania Kanizsára.
Miután ráállt, ott Grünfeld rá akarta venni, hogy 10 mázsányi portékáját szállítsa haza Pápára, de mivel erről korábban nem volt megállapodásuk, ő csak 4 mázsa árut hozott haza, amely fuvar árát követelte az asszonyon a városi tanács előtt.653
A zsidó kereskedők tevékenysége versenyhelyzetet teremtett és szűkítette a keresztény kereskedők lehetőségeit, de csődjeik mégsem álltak közvetlen összefüggésben a zsidó kereskedők nagy számával, hiszen azok között ugyanolyan arányban fordult elő csőd.
A piacon történő árusításért helypénzt kellett fizetni. Az 1760–70-es években évi 2 forint ellenében lehetett megváltani az árusító helyet.654 A városba érkező idegen zsidók is tarthattak fenn engedéllyel vásári sátrat egész évben. Az örökös szerződéseket követően ennek díja már a várost illette.655 Az idegen kereskedők értelemszerűen nagyobb összeget fizettek a sátorhelyért, mint a helybeliek, akik viszont a sátruk helyének előnyössége szerint tartoztak különböző díjjal. A 19. század elején a piaci kereskedés nagy részét is már zsidók bonyolították. A városi jegyzőkönyvek gyakori piaci vonatkozású bejegyzéseiben többnyire zsidó kereskedők szerepelnek, és folyamatosak a városnál és a vármegyei hatóság előtt tett panaszok a keresztény kereskedők kiszorításáról.
A piaci rend fenntartása érdekében a vásárbírák656 1802-ben pontosan előírták, hogy a piactéren a kereskedők milyen sorrendben állítsák fel sátraikat: „a Három Rózsa előtt Spitz Márton, Stern Ábrahám, Pek Salamon; a Gróf Casimir háza előtt a kapun innét a Rózsa felől Takács Simon, Schwartz Márton, Salamon Ábrahám, Teveli Mózes;
ugyanazon ház előtt a kapun túl Salamon kompaktor, Izsák Salamon, Salamon kompaktor fia, irhás József pántlikás, és a többi következő pántlikás zsidók, mely sor- és rendtartást, hogy tovább is a sátorokkal vásárbíró urak observáltassák, nékiek meghagyatik.”657 „ […]
a gyolcsos tótok pedig ezután az asztalosok eleibe rendeltetnek, hogy az országút a sátoroktól megmentessék, s szabaddá tétessék és a sátorok által ne rongáltasson, úgy senkinek, aki sátort csináland, meg nem fog engedtetni, hogy a földet fölvágja és liggassa vagy pedig likjait bécsinálatlan hagyja.”658 A kedvező piaci hely megszerzésének igyekezete folyamatosan vitát okozott a keresztény és a zsidó kereskedők között egyaránt.
1818-ban Gold József, Eisler Jakab és Baron Mózes kereskedők sikertelenül tiltakoztak az ellen, hogy a betegsége miatt évekig – az egyébként számára engedélyezett helyen – sátrat nem állító Pek Mátyás a heti és országos vásáron újra felállítsa sátrát. A vásárbírák, akik közül az egyik Fischer Leopold helyi zsidó volt, maguk jelölték ki Pek sátra számára a helyet.659 A város a vitás ügyek kapcsán többször mind a zsidó, mind a keresztény kereskedőknek megtiltotta, hogy egyénenként több sátrat állítsanak fel.660 A piaci sátrakat az 1820-as években a város építtette, így azokat is meg kellett váltani a hellyel együtt.661
653 VeML V.2.a 441/1815. december 16.
654 Philippus Lebl 1769–1774 között minden évben bérelt piaci helyet. VeML XI. 602. b. Diarium 57., 491.
655 Deutsch Jónás felpéci zsidó 1815-ben évi 100 forintot fizetett a Vásárálláson felállított sátráért. VeML V.2.a 286/1815. július 29.
656 Tevékenységükről lásd: HUDI 1995a. 56–58.
657 VeML V.2.a 307/1802. szeptember 11.
658 VeML V.2.a 279/1802. augusztus 21.
659 VeML V.2.a 247/1818. július 4., 252/1818. július 11., 324/1818. október 10.
660 VeML V.2.a 252/1818. július 11. 1822-ben Tóth Mihály, Paty János és Görög György aprólékosáru-kereskedőket utasították erre. Uo. 5/1822. január 3.
661 1826-ban Fellner Dávid fakereskedőtől vásárolnak faanyagot erre a célra. VeML V.2.a 528/1826.
szeptember 16. Krausz Májer 1823-ban a várta (őr) ház mellett álló városi sátorért 50 váltóforintot fizetett egy évre. Uo. 184/1823. május 10., 373/1823. október 4. A sátrat 1834-ben is bérelte, amikor a város felszólította, hogy az építmény rossz állapota miatt adja át a sátrat a városnak, hogy felújíthassák. Uo.
43/1834. január 15.
A városi kereskedők és kézművesek alkotta városi magisztrátus – ha időnként panaszt is emelt – tudomásul vette a zsidó kereskedők városi túlsúlyát. Akárcsak korábban az uradalom, az immár haszonvételeket bíró város is – a gyakori konfliktusok ellenére – többször került gazdasági érdekközösségbe a zsidó lakossággal, amelynek tevékenységéből profitált. A letelepedési engedéllyel rendelkező, több éve a városban működő és kiszámítható tevékenységet folytató zsidó kereskedők közösen léptek fel a várossal az idegen, vagy engedély nélkül tevékenykedő versenytársakkal szemben. Ez természetes folyamatnak tekinthető, amelyben a közösségi hovatartozás ritkán játszott szerepet. Ennek megfelelően számos esetben találkozunk a közös érdekeit együttesen védő zsidó kereskedő és városi hatóság szigorú közös fellépésével. 1841. júliusában Fischer Márkus, a Csóka vendégfogadó haszonbérlője a vásárban bort áruló asszonyt vett észre, ami a város jogainak megsértését jelentette. Fischer a helyszínen úgymond megzálogoltatta, azaz megbüntette az asszonyt, de kérte a várost, hogy szigorúbb büntetést rójon ki a jogsértőre.
A város a Fischer által kirótt 12 váltóforintnyi büntetés egyharmadát meghagyta a feljelentőnek, az összeg kétharmadát pedig befizettette a város regálé pénztárába.662
Zsidók és keresztény kereskedők egyaránt megpróbálták kijátszani a szabályokat a nagyobb jövedelem érdekében. A zsidók elleni panasz már csak túlsúlyuk miatt is több volt. A hetipiac nyitása előtti felvásárlást a városi szabályok ismételten megtiltották, kimondva, hogy nyári időszakban 9 óra előtt, téli időszakban pedig 10 óra előtt gabonát vagy más élelmiszert felvásárolni nem szabad.663 1795-ben Schwarzbart Lebl pápai kereskedő panaszt tett Hevner János vásárbíró ellen, mivel azt a 30 mérő zabot, amit a hetivásárban vett, lefoglalta, lehordatta a padlásáról és visszavitette a piacra, majd szidni kezdte és jüdischer Hundsel-nek nevezte. A vásárbíró intézkedését jogtalannak vélte, mert nem pálinkafőzésre vette a gabonát, azonban a város helyben hagyta az intézkedést.664 40 évvel később a probléma változatlanul fennállt és ismét intézkedésre késztette a várost: „A zsidóság által gyakorolni szokott azon káros visszaélés, hogy a heti vásárokban a gabonát s egyéb élelembéli szereket a zsidók előre lefoglalják, megveszik s többnyire azokon az idevaló publikum nyomattatásával nyerekednek, sőt a gabonás kocsiknak a városon kívül elébe mennek, a rajtok lévő jószágot megveszik s a kocsikat egyenesen lakásaihoz járatván, a rajtuk lévőt magukhoz takarítják, s ezáltal egyrészről a házi szükségre venni kívánó helybéli publikumot szükséggel nyomorítják, más részről pedig az árus piacnak így álutakon való kikerülése által a városi piac árendásnak is nem kevés aggodalmat és kárt okoznak, a helybéli kereszténységnek méltó neheztelését felingerelvén, ennek megszüntetésére az elmúlt időkben divatozó azon szokás, hogy tudniillik a helybéli publikum a maga házi szükségeire elegendőt szerezhessen és a kereskedők nyerekedő vágya miatt szükséget ne lásson.”665
A pápai kereskedők érdekeit a hetivásárokon az idegen kereskedőkkel szemben is gyakran meg kellett védeni. Ezt a kereskedés módjának szabályozásával igyekeztek elérni.
A városi dohánykereskedők kérésére az idegenből érkező dohányárusoknak a városi tanács megtiltotta, hogy fontban vagy előre kimérve árusítsák a dohányt, mivel ez az adózó városi polgárok kizárólagos joga volt.666
Végezetül egy több szempontból is figyelemre méltó esetet őrzött meg a városi jegyzőkönyv 1802-ből. A győri harmincad hivatalon keresztül 264 font cukrot és 100 font kávét tartalmazó lepecsételt küldemény érkezett Pápára Hartmann Juli részére, aki az árut
662 VeML V.2.a 559/1841. július 24., 618/1841. augusztus 28.
663 Szombathelyen érvényben lévő hasonló szabályozásról lásd: TILCSIK 2009. 61–62., Ö. KOVÁCS 1985.
263.
664 VeML V.2.a 5/1795. október 24.
665 VeML V.2.a 664/1834. augusztus 30.
666 VeML V.2.a 2/1794. november 15.
nyomban felbontotta, holott azt csak a városi hatóságok jelenlétében tehette volna meg.
Ezért a küldeményt neki kézbesítő kereskedőlegények feljelentést tettek ellene a városi tanácsnál, amely 31 forint 8 krajcárra büntette az asszonyt, akit – aznap „Schabeß” lévén – másnapra idéztek a tanács elé a pénz lefizetése végett.667
HÁZALÁS
Bár nemcsak közülük kerültek ki, a közvélekedésben mégis sajátosan zsidó szakmaként tartották számon a házalást (Hausieren). A házról-házra járó kereskedés e formájának kialakulásában a zsidók letelepedési nehézségei játszottak szerepet. Hiszen ahol nem rendelkeztek letelepedési engedéllyel, ott boltot sem nyithattak, így megélhetésük érdekében más kereskedési formára kényszerültek. Jellemzőnek mondható, hogy ott, ahol a nagybirtokokon a terménykereskedelmet bonyolító, felvásárló zsidók letelepedtek, a kiskereskedelmet is igyekeztek megszerezni, amelynek bonyolítására szegényebb zsidókat alkalmaztak.668 Ezek a zsidók ünnepnapjaik és szombat kivételével egyfolytában járták az uradalmak falvait, városi házait és a hátukon cipelt, vagy szekérrel szállított portékájukat kínálták, illetve árut cseréltek vagy vásároltak. Nagy mozgékonyságuk miatt, és mivel bármivel kereskedtek, amit nekik kínáltak, vagy amire csak vevőt találtak, nagy versenyt jelentettek a városi kereskedők számára. Emiatt a házaló kereskedőket a vásárok idejére gyakran eltiltották a kereskedéstől.669 1815-ben a város a kínált áru fajtája szerint szabályozta a házalást Pápán. Ezek a szabályok elsősorban az idegenből érkező házalókra vonatkoztak. Azok a házalók, akik olyan kézműves terméket kínáltak, amelynek nem volt céhe Pápán, az év során csak egy országos vásár ideje alatt házalhattak. Ez a szabály nem vonatkozott a cseh üveget kínálókra. Olyan áruval, amilyennel a helyi kereskedők is rendelkeztek, csak meghatározott időpontokban lehetett kereskedni. Így a kucséberek670 – akik korábban korlátozás nélkül járhatták a várost – ezután negyedévente csak két hétig kereskedhettek, társaságonként egy fő. Az örökös tartományokból érkező posztókereskedők, valamint a kartoncsipkét, gyolcsot, vagy ún.
Schnidvar-t árusítók a városban csak öt napig házalhattak, külföldről behozott bőrrel vagy vasáruval pedig csak 2 napig.671
1827-ben összeírták a pápai házalókat és ócskásokat (Tändler). A 11 családfő közül négy a feleségével együtt folytatta a kereskedést.672 Egy évvel később az országos összeírásban 17
667 VeML V.2.a 295/1802. szeptember 4.
668 KOMORÓCZY 2012. I. 748–749.
669 1822-ben a városi jegyzőkönyvben megjegyezték, hogy vásárok idején a vidéki bugyros zsidóknak emberemlékezet óta tilos a kereskedés. Az 1828-as összeírás szerint pedig Eisler Jakab pápai zsidó éppen a vásárok idején folytatott házaló kereskedelmet.
670 Nyakba akasztott kosárral, illetve tálcával járó, sorsolásos alapon bazárárut árusító kereskedő. A név eredetileg a krajnai (Szlovénia) Gottschee völgy vidékéről kirajzó alkalmi vándorkereskedőkre utal, akik elsősorban déligyümölcsöt és játékholmit árusítottak.
671 VeML V.2.a 290/1815. július 31. A bőrrel kereskedő házalók ilyen nagyarányú korlátozása Pápa város bőrpiacának lennebb ismertetendő jellemzőivel függ össze. A házaló kereskedelem korlátozásával a városi kereskedők helyzetének védelme volt a cél, és a szabályozásban ismét tetten érhető a város és az uradalom gazdasági érdekütközése. A város ugyanis kikötötte, hogy mivel a házaló kereskedők többsége az uradalmi vendégfogadókban szokott megszállni, emiatt a város jövedelmektől esik el, addig ne kapjanak szállást, míg a városi hatóság előtt be nem jelentkeznek és adataikat a város nyilvántartásba nem veszi.
672 VeML IV.1.b 457/1828. február 4. „Verzeugniß der Namen von die hierbefindlich Wohnenden, nemlich die so genanten Hausirer, wie folgt, eben auch die so genanten Tändler: Pápai Adam Steiner, Bernat Feifer, Markus Baumgarten und dessen Weib Rikel, Rezy Stern, Löbl Rösenberger und Weib, Moyses Rosenberger, Marton Krausz, Filip Bachrich, Löbl Pinkóczy und Weib, Sándor Berger, Michael Schwartz und Weib Fáni Prászki. Pápa, den 6-te August 1827. Moyses Polllack Beglaubter der Izraelitisen Gemeinde in Papa in Namen der Gemeinde-Vorsteher.”