• Nem Talált Eredményt

5. 2. 2. Kocsmáltatás

In document DOKTORI DISSZERTÁCIÓ Jakab Réka (Pldal 130-135)

A kocsmáltatás vagy bormérés (educillatio) az ún. kisebb királyi haszonvételek közé tartozott. A földesúri bevételeket gyarapító jog azt jelentette, hogy a földesúr az uradalmában termett, saját tulajdonú borát alattvalói körében értékesítette. Ezt azzal biztosította, hogy az év meghatározott idejében csak a saját borát engedte kiméretni. Ezt a

553 1715-ben Jacob Hirschl a devecseri és pápai vámot együttesen 150 forintért bérelte ki. MOL P 1216 capsa 59. nr. 15.; 1740-ben Szabó Ferenc volt a vámos, ő akkor 90 forintot fizetett az uradalmi pénztárba. Uo.

capsa 56. nr. 31.

554 MOL P 1216 capsa 59. nr. 3. Pozsony, 1710. június 1.

555 Hirschl még 1718-ban is kereskedett sóval, akkor ugyanis sérelem érte, és panaszt tett arról, hogy a szállított sót jogtalanul elkobozták tőle. MZsO III. 896.

556 MOL P 1216 capsa 59. nr. 6. 1712. november 11.

557 MOL P 1216 capsa 59. nr. 5, 6, 15, 20. Az 1711. évi számadásból ismerjük a só árát: ekkor 1 font 5 forint 59 krajcárba került. Ebben az évben a só eladásából származó nyereség 744 forint volt. Ez több tíz mázsa sót jelent.

558 MOL P 1216 capsa 56. nr.18. (1735), nr. 42. (1744)

559 A városi cenzusok közt felsorolt összegek: 1732-ben 20 forint, 1737-ben 50 forint, 1744-ben 30 forint.

MOL P 1216 capsa 56. Az1744. évi összeírás szerint a gyertyával boltban kereskedett. VEML IV.1.b 1/1744.

július 25.

560 VeML XI. 602. b Diarium 5. (1768), 303. (1772)

561 MOL P 1216 capsa 56. nr. 42. (1744), nr. 48. (1746); capsa 57. nr. 13. (1757)

562 Uo. capsa 56. nr. 42. (1744), 48. (1746). Rosoli, magyarul rozsólis. A 18. században elterjedt édes gyümölcs-likőr. A kávémérésekben sütemények, üdítő italok is kaphatók voltak. FÜRÉDER 2008. 209–210.

jogát azonban többnyire bérbeadta, illetve cenzus formájában a városlakókkal, vagy falusi jobbágyaival megváltatta. Pápán a városrészekkel 1730-ban, illetve 1732-ben megkötött szerződéseket megelőző időszak borkereskedési, kocsmáltatási helyzetéről csak az úrbéri kilenc kérdőpontra adott feleletekből hámozhatók ki adatok, szerződések ugyanis nem maradtak fenn. A városiak hivatkozása szerint egy 1715. április 2-án kelt resolutio értelmében nem csak a nemesek mérhették borukat szabadon a városban házaiknál, hanem a belsővárosi polgárok is. A földesúr csak a hét országos vásár idején két-két héten át, tehát évente összesen 14 héten mérette a saját borát az Úr pincéje nevű kocsmában.563 A városiak szabad kocsmáltatási jogukat még korábbról eredeztették. 1732-ben a földesúri szerződés megerősítette a városiak bormérési jogát, megengedve, hogy a belsővárosban háztulajdonnal vagy lakhatással rendelkezők a saját házuknál kocsmacégért üssenek és bort mérjenek. A külsővárosiaknak pedig átengedte a négy korábban bérbe adott földesúri kocsmát.

A pálinkaárusítás a városiak részére egész éven át szabad volt és adó sem terhelte őket emiatt.564 A városlakók bárhonnan behozhattak bort, pálinkát a városba. A szerződésekben lefektetett jogok azonban nem érvényesültek maradéktalanul. A földesúr, különösen Esterházy I. Károly a cenzus ellenében a városlakók részére átengedett jogokat sokallva, az évtizedek során többször szűkíteni próbálta azokat, így a kocsmáltatás terén is.

A város azzal vádolta az uradalmat, hogy a hat vendégfogadóból származó jövedelmeit kevésnek tartva, a visszavásárolt házaiban egész évben bort árul és ezzel kárt okoz nekik.565 1781-ben az uradalom borát a Griffnél, a Fehér ló fogadónál, a Koronánál, a piaci pincében (Cellarium forense) és az ún. Cornicem-nél mérték, összesen 2952 ½ pozsonyi akóval, azaz mintegy 159 ezer litert, amelyből az uradalomnak 8687 forintos jövedelme származott.566 Ugyanezekben a fogadókban, amelyek bérlői közt ebben az évben nem találunk zsidókat, sört is mértek.

A kocsmáltatás ügyében nehéz tisztán látni, ugyanakkor az biztosan megállapítható, hogy a szerződéseket egyik fél sem tartotta be következetesen, így a bennük foglaltakat a korszakunk végéig nem tekinthetjük mindig érvényesnek. Az uradalom és a városiak is állandóan feszegették a kereteket, hol az egyik, hol a másik fél jutott előnyökhöz a másik rovására. A kimért bormennyiség és a belőle származó magas jövedelem mutatja, hogy minden lehetőséget érdemes volt kihasználni akkor is, ha az jogsértéssel járt. Ebben a helyzetben a zsidó bérlők az uradalom számára általában eszközként vagy szövetségesként szolgáltak a várossal szemben.

A zsidók már 1710-ben engedélyt szereztek borárusításra a kibérelt vendégfogadóban, de a pápai polgárokhoz hasonlóan, csak a földesúri bormérési időszakon kívül. Azonban ha a bort megvették az uraságtól, ez idő alatt is kocsmáltathattak.567 A városi tanács általában tudomásul vette, hogy a zsidók a földesúr fogadójában bort mérnek, vagy borral kereskednek, azt azonban ellenezték, hogy saját házuknál cégért üssenek.

1815-ben a városi tanács Herzfeld Simon pápai zsidó ügyét tárgyalta, aki miután megvásárolta a Hőgyészi család Víz utcai kuriális házát, bormérést nyitott benne, nyilván abból a meggondolásból, hogy az ilyen ház nem esik városi fennhatóság alá. A város elismerte, hogy az eset nem ellenkezik a városi szerződésekkel, de mivel ez nem volt szokásban, elfogadhatatlannak tartotta, hogy zsidó „a bornak iccénként való elméretésével”

éljen.568 A város véleményével szemben más hasonló esetekben az uradalom a zsidó

563 LICHTNECKERT 2007. 179. Pápa, 1769. július 3.

564 Uo.

565 Uo.

566 DREKK Rationes 132.

567 MOL P 1216 capsa 59. nr 3.

568 VeML V.2.a 119/1815. március 13.

kocsmáros pártját fogta. Grotta Salamon saját belsővárosi házánál bormérésre kért engedélyt az uradalomtól azt a felajánlást téve, hogy átvesz tőle további 25 akó bort, ha a vásárok idején is nyitva tarthatja a kocsmáját. A prefektus nem látott semmi okot rá, hogy Grotta, mint a Belsővárosban házzal rendelkező pápai lakos, aki a keresztényekhez hasonló terheket visel, a szerződések értelmében szabadon mérjen bort. Eddig azonban ez sem volt szokásban, ezért a város ragaszkodott saját jogaihoz és tiltakozott. A zsidók hivatkoztak egy egyébként ismeretlen, a várossal kötött szerződésre, amely szerint ők lemondtak a bormérés jogáról, ha mentesülnek a kvártély alól, amit a városi lakosság visel. Most viszont mivel már ők is viselik a katonai beszállásolás terhét, úgy értelmezik, hogy a kocsmáltatás hasznából is részesülhetnek. Az uradalom a várossal szemben megvédte álláspontját és engedélyezte Grottának a bormérést, ugyanakkor saját jogait, a vásárok idejére vonatkozó kizárólagos bormérési jogát nem adta fel.569

1836-ban az uradalom szerződést kötött a várossal arról, hogy a királyi haszonvételeit bérbe adja. A megállapodásban felsorolták azokat a vendégfogadókat, amelyeket a földesúr átengedett a városnak, és egyben meghatározták, hogy melyikben kell a földesúr borát mérni, és melyikben a pápai lakosok saját borát. Ezzel tulajdonképpen – bizonyos jogokat magának fenntartva – a földesúr helyreállította a város örökös szerződésekben foglalt jogait. A szerződés megkötése idején a bérlők kezén lévő haszonvételek díját ezentúl a városnak rendelték megfizetni. A haszonvételek bérleti díját a város meg kellett fizesse az uradalomnak, de azokat a saját kezelésébe vehette. Az uradalom a saját borának értékesítése után a bérlőnek meghatározott csappénzt fizetett. Az átengedett vendégfogadók közül a Három rózsa vendégfogadót 1832-ben 6 évre Grotta Salamon bérelte ki az uradalomtól. Fischer Márkus zsidóval együtt szintén ő vette bérbe öt évre a Csóka vendégfogadót is évi 320 ezüstforint ellenében. Az uradalom ún. Rohonczy-féle házát, amely a Hosszú utcán volt, ifjabb Herzfeld Jakab bérelte ki 4 évre. Országos vásárok idején itt mérték az uradalom borát. A szerződésben szabályozták a zsidók kóserbormérési gyakorlatát is. Egy korábbi szerződés értelmében kóser bormérésre engedélyt szerzett hat zsidó nevét minden borfogás idején a zsidó bíró fel kellett jegyezze és ügyelnie kellett arra, hogy ezalatt csak ők mérhetnek kóser bort.570

A korszakunkból fennmaradt források közt alig van adat távolsági borkereskedelemre. Azt azonban valószínűsíthetjük, hogy mint a termény-kereskedelemben, úgy a tömeges borkereskedésben is jelentős szerepe lehetett a zsidóknak.

A pápai Preisach zsidótól 1805-ben egy Latersdorf nevű bécsi kereskedő (akinek felesége Preisach rokona volt) 1000 akó bort rendelt, aminek az árát meg is előlegezte. A bécsi kereskedő panasza szerint a pápai zsidó a vásárolt borból 400 akót már el is adott, de sem annak az árát, sem a többi bort nem szállította le neki.571

Pápai kereskedők a közeli Somlóhegyen és a Balaton-felvidéken megtermelt bor értékesítésébe is bekapcsolódtak. Nemcsak az Esterházy-uradalom pincéinek borát vásárolták fel, hanem szerződtek például a tihanyi bencésekkel is. 1820-ban Stern Izrael és Stern Ábrahám, továbbá Krausz Salamon és Krausz Simon, akiket a forrás társult kereskedőknek (Companie) nevez, a tihanyi adminisztrátorral 1000 akó bor megvásárlásáról állapodtak meg. A tihanyi uradalom tihanyi, szántódi és kőhegyi pincéiből dézsmabort és majorsági termésből származó bort vásároltak, akóját 7 váltóforintért.572 A borokat tetszésük szerint bármikor, bármelyik pincéből elszállíthatták, de legkésőbb 1821.

569 MOL P 1216 capsa 64. nr. 245. 1819. július 29–30.

570 MOL P 1216 capsa 67. nr. 75. 1836. november 10. Az 1832-es szerződésben 5 kóserbor mérőről tesznek említést.

571 MOL P 1216 capsa 62. nr. 173.

572 A szántódi pince a bencés uradalom borainak gyűjtőhelye volt, itt zalai borokat is tároltak. LICHTNECKERT

1990. 244.

február végéig. A szállításhoz a kereskedők a saját hordóikat használták, és minden alkalommal az elszállított bormennyiség árát kötelesek voltak lefizetni.573 A kereskedelmi kapcsolat nem csupán egy évre szólt, Krausz Salamon és más, ismeretlen nevű pápai kereskedők 1830-ban is vásároltak nagyobb mennyiségű bort a tihanyi apátságtól.574

Egy fuvaros panasza kapcsán értesülünk arról, hogy a szekszárdi borvidékről is szállítottak bort Pápára zsidó kereskedők. 1822-ben Schwarz Nátán pápai kereskedő Bonyhádról szállítatott bort és pálinkát egy gyimóti fuvarossal.575

Az uradalomnak Pápa város kültelkein és a falvakban is volt pálinkafőzdéje. Ezek működtetésével a helyi terményeket szállítási költségek nélkül tudták feldolgozni. A pálinkaházakban gyümölcs- és gabonapálinkát egyaránt égettek. 1736-ban Pápán évi 36 forintot fizetett egy zsidó a pálinkafőzésért.576 Az 1740-es években a pápai Felsőmajorban Philippus Jacob és egyik Hirschl-özvegy főzött pálinkát évi 30 forintos árenda ellenében.

Ekkor Csóton, Kovácsiban, Nórápon és Szücsön is zsidók bérelték az uradalmi pálinkaházat. Ezekben az években ugyanők vásároltak az uradalmi magtárból nagy mennyiségű gabonát, elsősorban rozsot, nyilvánvalóan pálinkafőzés céljából.577 Ezen felül a főzéshez szükséges tüzelőt is az uradalomtól kellett megvásárolják a bérlők, amely további bevételeket jelentett az uradalomnak. A pálinkafőzés joga gyakran pálinkaárusítással is járt. A pálinkafőző bérlő vagy eladta kocsmárosoknak a pálinkát, vagy ha maga is bérelt csapszéket, közvetlenül a fogyasztóknak értékesítette a saját pálinkáját.

Az ún. pálinka-árendátorok alatt tulajdonképpen azokat a kocsmárosokat értették, akik a földesúri pálinkaháztól számadás mellett pálinkát vettek át. Az 1760-as években minden akó eladása után a földesúrtól egy forint csapbért kaptak. Ebben az időben Pápa kocsmáiban és az uradalom falvainak kocsmáiban is többnyire az uradalomtól felvásárolt pálinkát mérték.578 Mint korábban utaltunk rá, a megkötött szerződések nem föltétlenül garantálták a bennük lefektetett jogok betartását. Az 1760-as években az uradalmi prefektus már elvitatta a városiak szabad pálinkamérési jogát, pontosabban a máshol vásárolt pálinka városba való behozatalát. 1766-ban hajdúival razziát tartatott a városban, hogy kiderüljön, hol árulnak idegen pálinkát, mert az uradalom pálinkaházából nem vásároltak a kocsmárosok, az viszont tudomására jutott, hogy vidéki zsidóktól vásárolt pálinkát mérnek.579 A pálinka városba való behozatalát később sem tudta megakadályozni az uradalom, ezért minél több saját pálinka főzésével próbálkozott. 1774-ben a Felsőmajorban található, időközben elhanyagolt pálinkaházat újra kiadta egy korábbi zsidó bérlőjének, aki 120 forintos bérlet fejében sört is mért.580

A zsidók nemcsak pálinkafőzésre és kimérésre szereztek jogot az uradalomtól, hanem nagy mennyiségben szállítottak pálinkát és kereskedtek vele. 1740-ben a földesúr 50 akó pálinka eladásáról állapodott meg egy zsidó kereskedővel, aki pedig már a pálinka továbbadásáról is szerződést kötött egy másik kereskedővel.581 A birtokot kormányzó prefektus nem mindig ítélte kifizetődőnek a pálinkafőzést. 1771-ben, amikor a gyengébb

573 VeML XII.4.a capsa 13. nr. 14. Israel Stern und Companie szerződése a tihanyi apátsággal, 1820.

november 15.

574 LICHTNECKERT 1990. 244.

575 VeML V.2.a 69/1822. február 21. A fuvaros azért tett panaszt Schwarz ellen, mert mivel útközben a pálinkás hordó abroncsa szétszakadt és a pálinka elfolyt, a kereskedő nem akarta megfizetni neki a fúvardíjat.

576 MOL P 1216 capsa 56. nr. 20.

577 MOL P 1216 capsa 56. nr. 31. (1740), nr. 42. (1744)

578 MOL P1216 capsa 51. nr. 1. Tóth István prefektus levele Esterházy I. Károlyhoz. 1765. július 8.

579 Uo. 1766. április 11-i levél. A prefektus elpanaszolta, hogy hajdúit a városi nemesek megrohanták és jól elverték, a belsővárosi jegyző pedig torka szakadtából kiáltotta, hogy a pápaiaknak jogukban áll sört, pálinkát, gyertyát, szappant és dohányt szabadon árulni. Felvetődött, hogy a pálinkát szállítás közben foglalják le, de a városiak hevessége miatt – emberöléstől tartva – lemondtak róla.

580 MOL P 1216 capsa 51. nr. 3. 1774. június 2. és 1775. március 15-i levél.

581 Esterházy II. Ferenc levele Bittó József tiszttartóhoz. Tallós, 1740. október 19. LÁSZLÓ 2008. 43.

termés miatt a gabona ára emelkedett, a távolban élő Esterházy I. Károlynak azt javasolta, hogy inkább vegyék meg a zsidóktól a pálinkát, ugyanis a pálinkafőzéshez a gabonán kívül még fa, gyertya, edények is szükségesek, és még a serfőzőt is meg kell fizetni. Esterházy válaszában elrendelte, hogy míg a zsidóktól lehet pálinkát kapni, ne engedjen főzni, s ha a gabonára az állatoknak szüksége lesz, akkor a zsidókat is tiltsa el a pálinkafőzéstől.582 1774-ben a környező kisnemesi falvakban, Adásztevelen és Tapolcafőn lakó zsidóktól nagyobb mennyiségben vásárolt pálinkát az uradalom.583 Ebben az évben csak gyömörei birtokán tudunk pálinkaházat bérlő zsidóról. Az itt lakó Josephus Lebl működtette az uradalmi pálinkafőzőt. Ő, ahogy egyébként jellemző volt más uradalmakban is, a pálinkaházzal együtt a falu mészárszékét és kocsmáját is árendálta közös bérleményként.

Gyömörén történt letelepedését mutatja, hogy már temetőhelyért is fizetett az uradalomnak.584 1781-ben az uradalmi birtokokon Pórmagasiban Joseph Mihály nevű zsidó bérelte a pálinkafőzés jogát évi 30 forintért.585 Gyimóton az odavalósi Jacob Salamon az uradalmi házért és mészárszékért összesen 28 forintot fizetett és ezen kívül évi 12 forint fejében szabad pálinkamérési jogot is szerzett.586 A városban ekkor a Griff és a Fehér ló fogadóban mértek uradalmi pálinkát.587

A források hiánya miatt pálinkaértékesítéssel kapcsolatos további adataink csak a 19. század második évtizedének végéről vannak. 1816-ban az uradalom két korábbi zsidó bérlőjével, Baron Józseffel és Neuman Dáviddal is további három évre megújította a pálinkaházaik bérletét, jelentős mértékben megemelve a bérleti díjat. A zsidóknak a pálinkafőzés mellett kimérésre is joguk volt, tehát kocsmát is tartottak.588 Néhány hónap múlva az uradalom a szorult helyzetbe került Baronnak engedélyezte, hogy a bérleti jogot átengedje Mayer József csurgói zsidónak.589 Baron tartozást halmozott fel az uradalommal szemben, ezért az évi 500 forintos bérleti jogot – az uradalom engedélyével – hat évre átengedte Mayernek, így a tőle szerzett pénzből kifizette tartozását, az azévi teljes árendát és megváltotta a pálinkafőző katlant is.590 Az 1830-as években a pápai sörház mellett lévő pálinkaházat Neuman Salamon sörfőző nagy beruházással újjáépítette és korszerűsítette: a hűtővizet a Tizes malom zsilipjétől vas- és vörösfenyő vezetékeken keresztül vezette oda.

1835–1847 közötti időszakban 12 évre kötött bérleti szerződést az uradalommal.

Ugyanekkor az uradalom másik, Salétrom dombon található pálinkaházát Schlesinger Mózes bírta haszonbérletben 6 évre, ahol 3 kazánban főzött pálinkát.591

Az elszórt adatok alapján feltételezhetjük, hogy korszakunkban mindvégig a zsidó bérlőknek volt meghatározó szerepe az uradalmi pálinkafőzésben. Ezek az adatok is megerősítik a szakirodalomban és a közgondolkodásban is rögzült sztereotípiákat a zsidó pálinkafőzők és kereskedők általános jelenlétéről.

582 MOL P 1216 capsa 51. nr. 3. 1771. október 10-i levél. Egy hónap múlva a prefektus már arról számolt be, hogy a zsidóknak megtiltotta a pálinkafőzést. 1771. november 8-i levél.

583 1772-ben két alkalommal, összesen 16 akó pálinkát vásárolt az uradalom a teveli és tapolcafői zsidóktól 240 forint értékben. VeML XI. 602. b. Diarium. 287., 301.

584 A felsorolt haszonvételekért és a temetőért együtt évi 20 forint 50 dénárt fizetett. DREKK Rationes 2.

585 DREKK Rationes 94.

586 Uo.

587 DREKK Rationes 140.

588 MOL P 1216 capsa 64. nr. 265. 72. és 73. számú bejegyzések, 1816. október 23.

589 Mayert 1828-ban is mint csurgói lakost írták össze, aki Pápán konyhát és kamarát/szobát (culina et cubile) bérelt.

590 MOL P 1216 capsa 64. nr. 265. 28. és 29. számú bejegyzések, 1817. január 30.

591 MOL P 1216 capsa 67. nr. 75.

1763-ban az uradalom minden falujában zsidó bérelte a sörmérés jogát.592 Pápán pedig a serfőzők fele volt zsidó, köztük volt a zsidó község írnoka is.593 A sör akója után meghatározott összeget fizettek, 1763-ban egy akó ára 1 ½ forint volt. A sörfőzéshez szükséges gabonát is az uradalomtól vásárolták.

Mint utaltunk rá, a század elején a földesúri haszonvételeket uraló Hirschl testvérek a sörárusítás jogát is kibérelték, és a vásárok idején is mérhették a sört.594 A sörmérés joga is állandó vita tárgyát képezte uradalom és város között az örökös szerződések megkötése után is. A keménykezű uradalomirányítás idején, az 1760-as években ezen a téren is kinyilvánította a földesúr az uradalom kizárólagos jogát. Ezekben az években David Wolf és egy Salamon nevezetű zsidó bérelte a sörfőzdét.595 A gazdasági egymásrautaltság az italmérés területén is megnyilvánult. 1766-ban Kiss István prefektus arról számolt be Esterházy I. Károlynak, hogy kénytelen volt a gyömörei zsidónak megengedni, hogy sört hozzon Győrből és azt mérje, hiszen további öt zsidó van a faluban ilyen feltételekkel.

Annál is inkább rákényszerült erre, mert egyébként elköltözött volna.596 Egy másik esetben Mórichidán kénytelen volt a pálinka- és sörmérést bérlő, egyébként kikeresztelkedett zsidónak az addig fizetett 35 forintból 10 forintot elengedni, hogy fel ne mondja a kocsma bérletét.597

In document DOKTORI DISSZERTÁCIÓ Jakab Réka (Pldal 130-135)