foglalkoztatott, így a családtagjaival együtt 13 fős háztartást tartott fenn.761 Herzfeld Simon pápai rőfös kereskedő özvegye továbbvitte férje vállalkozását, amelynek volumenét némileg sejteti, hogy az özvegy külön könyvelőt alkalmazott az üzlet pénzügyeinek intézésére. A könyvelőn kívül a háztartásban további négy kereskedősegéd élt. Az özvegy családfő a vele együtt élő unokái taníttatására saját házitanítót is alkalmazott, akivel együtt 13 fős háztartást tartott fenn.762 Az ismertetett példák azt az Andorka–Faragó-féle megállapítást támasztják alá, miszerint a tehetősebbek háztartásai nagyobbak és bonyolultabbak, mint a kevésbé tehetőseké.763
A legtöbb segédet, s így a legtöbb idegent a háztartásukban a kézműves mesterek tartottak, elsősorban a szabók, a vargák és az irhások.
Megvizsgáltuk a pápai zsidó háztartások összetételét aszerint is, hogy a kereső személyek száma hogyan aránylik az eltartott népesség számához. A kereső családfő és a vele élő családtagok besorolása egyértelmű volt, azonban a háztartásokban élő idegen alkalmazottaknál értelmezés kérdése, hogy őket munkájuk fejében eltartottaknak tekintjük, vagy kereső személyeknek, akik munkaadójuknak a szállásért pénzzel vagy munkával fizetnek. Hajlunk arra, hogy az ilyen alkalmazottnak tekintett iparos segéd, legény vagy tanító személyzetet kereső státuszúnak tekintsük, mivel megélhetésük alapja a háztartásfőjüknél végzett munka volt. Ha az alkalmazotti személyzetet is keresőnek tekintjük, akkor a 609 pápai zsidó háztartásban összesen 774 kereső személyt találunk, tehát minden háztartásra 1,2 főnyi kereső személy jut. Ők együtt 2188 főt tartottak el munkájukkal, azaz minden kereső személyre kb. 2,8 eltartott jut. Ha pedig a segédeket, legényeket és háztartási alkalmazottakat eltartottnak tekintjük, akkor 641 kereső személyre 2321 eltartott személy jut, azaz minden keresőre 3,6 fő.
Morvaország 12
Galícia 9
Horvátország 1
Poroszország 1
Oroszország 1
Azonosíthatatlan vagy ismeretlen 19
Összesen 2962
1848-ban a helyben lakó 2962 főnyi pápai zsidó lakosság 78%-a (2312 fő) pápai születésű volt. A városba költözők száma 650 fő, arányuk a helyi össz-zsidóságon belül 22% volt.
Ha a háztartásfők születési hely szerinti megoszlását megvizsgáljuk, körükben ennél jóval kisebb arányban találunk pápai születésűeket: a 609 háztartásfő közül csak 335 fő (54,8%) született Pápán.764 Ugyanakkor gyermekeik csaknem mindannyian pápai születésűek voltak: a fiúk 97%-a, a lányok 95,69%-a. Ez a nagy arány a népesség stabil voltát mutatja.
Az arányok különbözősége arra világít rá, hogy míg a század húszas–harmincas éveiben még igen nagyarányú volt a Pápára irányuló migráció, az 1848-as pápai zsidó álló népesség többsége már pápai születésű volt. Ez egyben alátámasztja a magyarországi zsidó bevándorlási hullámok időszakáról korábban mondottakat is. .
A 274 idegenben született családfő (45%) közül 165 fő neve mellett jelölték, hogy rendelkezett letelepedési engedéllyel, 90 fő nem rendelkezett engedéllyel, 17 főről pedig nem tudjuk, hogy engedéllyel telepedett-e meg. A városban engedély nélkül élők közül 1840 előtt, tehát a zsidók városokban való szabad megtelepedését kimondó 29. törvénycikk meghozatala előtt, 81 fő telepedett le, 1840 után csupán 9 fő. Bár nem tudjuk, hogy az engedéllyel beköltözők közt milyen arányban vannak azok, akik a törvény után telepedtek le a városban, ez az arány azt mutatja, hogy Pápán ilyen értelemben nem volt hatása a törvénynek. Itt ugyanis – mint erről részletesen szóltunk – más megfontolások játszottak szerepet az engedélyek megadásában vagy elutasításában, amely földesúri jog volt, és a törvény hatályba lépése után 1848-ig változatlanul az maradt.
A nem Pápán született zsidó népesség születési hely szerinti megoszlásából a Pápára irányuló migrációt becsülhetjük meg. A városba vándorlás kiinduló pontjai igen nagy szórást mutatnak, de ezek többnyire dunántúliak (beleértve az Őrvidéket is), azon belül elsősorban a környező vármegyék települései.
A beköltözők közül mindössze 37-en érkeztek Magyarország határain kívülről, két fő kivételével a Habsburg-birodalom többi tartományából. A magyarországi zsidó bevándorlás általános jellemzőiről korábban mondottakat és a szakirodalom megállapításait is alátámasztja, hogy a Pápára érkező külhoni zsidók többsége, nem egészen kétharmaduk Cseh- és Morvaország területéről érkezett. A Habsburg-birodalomhoz csatolt lengyel területekről a külföldiek egynegyede származott, ketten Krakkóból érkeztek. Alsó-Ausztria területéről három fő költözött Pápára; mindhárman Bécsben születtek.
A külföldi betelepülők közül 13 fő volt háztartásfő, közülük csak ötnek volt letelepedési engedélye. Az engedéllyel nem rendelkezők mindannyian régóta a városban laktak, két özvegy kivételével szakmával rendelkeztek. A letelepedési engedély hiánya nem minden esetben jelentette egyben a helyi zsidó közösségi befogadás hiányát is. Három községi alkalmazottnak, akik tulajdonképpen elöljárók (Löw Lipót rabbi, Frankfurter Hermann kántor és Appelfeld Ezekiel seborvos) formálisan nem volt letelepedési engedélye, ami azt mutatja, hogy a közösségi igény, illetve társadalmi megbecsültség
764 Egy egyedül élő személy esetében nem rögzítették születési helyét.
önmagában elegendő volt a befogadáshoz. A 36 éve a városban élő galíciai születésű kántorról tudjuk, hogy a városi magisztrátus által is hitelesnek elfogadott, a zsidó házasulók közt létrejött házassági szerződéseknek állandó tanúbizonysága volt az 1840-es években.765 A nem háztartásfő státuszú külföldi bevándorlók esetében – a két özvegy magányos felmenőt nem számítva – mind alkalmazottakkal állunk szemben, akik közül hárman tanítók voltak, egy zongoratanár, heten pedig boltos- és kézműves segédként dolgoztak. Mindegyikük még csak rövid idő óta élt a városban és egyikük sem rendelkezett letelepedési engedéllyel. Ez a tény és foglalkozásuk is azt valószínűsíti, hogy többségük csak ideiglenes tartózkodásra rendezkedett be a városban.
A városban jelenlévő többi migráns zsidó lakost hat további kategóriába soroltuk aszerint, hogy Pápa várostól milyen távolságra születtek. A szomszédos településeken vagy az Esterházyak pápai uradalmi falvaiban születettek a migráns népességnek csak a 11,7%-át teszik ki. Némileg meglepő, hogy számuk a Veszprém megye többi településéről származó beköltözőkkel együtt is jóval alulmúlja a szomszédos megyékben született betelepedők számát, akik az összes betelepülő 37,4 %-át tették ki. Az élen Vas megye áll, azt követi Győr, Pozsony, majd Zala, Sopron, Komárom és Moson megyék. A távolabbi dunántúli megyék közül Tolna emelkedik ki. Ennek oka, hogy a városba valószínűleg közel azonos időben költözött be húsz személyből álló hat háztartás Bonyhádról, akik tulajdonképpen három család (Steiner, Reinitz, Valner) tagjai voltak.766 Az ország többi kibocsátó területe közül kiemelkedik Pest, ahonnan 12 személy költözött Pápára, amit magyaráz, hogy az ottani közösség korszakunkban már több ezer főt tett ki. Feltűnő azonban, hogy a pesti beköltözők átlagéletkora igen alacsony, a legidősebb személy 36 éves. Továbbá mindössze két személy volt közülük háztartásfő, a többi személy többsége fiatal feleségként került a városba.
A legtöbb Pápa felé irányuló migránst kibocsátó településeket számba véve azt találjuk, hogy olyan települések dominálnak, amelyek szintén számottevő zsidó lakossággal rendelkeztek, ezeken belül pedig a Pápához közelebb fekvők nagyobb, a távolabbiak kisebb arányban részesültek. A már említett Bonyhád mellett a legtöbben (20 fő) a Győr megyei Felpécről költöztek Pápára, akik szintén rokoni kötelékben álltak egymással.767 A Pápa város szomszédságában található nemesi községből, Adásztevelről, amely mint ilyen igen nagyszámú zsidó népességgel bírt,768 22 fő származott, a város másik közvetlen szomszédságában található Tapolcafőről769 pedig 12 fő. Szintén nagyszámú zsidót bocsátott ki a Veszprém megye észak-keleti határán található Kerékteleki, ahol a Batthyányak és a nemesi közbirtokosok nagyszámú zsidó lakost engedtek letelepedni, továbbá Veszprém város. Az iménti településeknél valamivel kevesebb fő született a 18. században a Dunántúl nyugati részén meghatározó migráns kibocsátó településként számon tartott Batthyány-birtokokon, Rohoncon és Németújváron.
Nagyszámú zsidósága mellett Pozsony esetében a pápai zsidó községgel fennálló vallási kapcsolatok is szerepet játszhattak abban, hogy az átlagnál több fő származott onnan.770
765 VeML V.2.a Kereskedőbejegyzések könyve
766 Bonyhádon már a 18. század végén csaknem 100 zsidó család lakott szervezett községben, volt zsinagógájuk, kórházuk, iskolájuk. A mezőváros zsidó kereskedői jelentős dohány- és bőrkereskedelmet bonyolítottak, szerteágazó kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkeztek. SZILÁGYI 1975. 80–82.
767 Felpécen a II. József-kori népszámlálás idején 121 zsidó lakott. BAK 2000.59.
768 1848-ban 265 zsidó lakott a településen. VeML IV.1.h Adásztevel község zsidó lakosságának összeírása, 1848.
769 1848-ban Tapolcafőn 69 zsidó személy lakott. VeML IV.1.h Tapolcafő község zsidó lakosságának összeírása, 1848.
770 Lásd az ortodoxia fellegváraként számon tartott Pozsony zsidó községének a pápai közösség vitájában játszott szerepét.
Ezt látszik alátámasztani, hogy a pozsonyi beköltözők közt található három családfő közül az egyik segédlelkész, a másik tanító volt.
Megvizsgáltuk a háztartásokban lakó magányos idegenek származási hely szerinti megoszlását is.
19. sz. táblázat: Az idegen háztartástagok származási hely szerinti megoszlása
Születési hely Népesség
Pápa 15
Veszprém megye 12
Szomszédos megye 23
Egyéb dunántúli megye 16
Egyéb magyarországi megye 29
Magyarországon kívüli terület 6
Ismeretlen 5
Összesen 106
A háztartásokban élő 106 főnyi magányos idegen személy közül mindössze 15 fő (14,2%) született Pápán, 91 fő (85,8%) pedig idegenből származott. A népesség e rétegében tehát az idegenből a városba érkezett és ott időlegesen vagy végleg megtelepedett személyek jóval nagyobb arányban vannak jelen, mint a teljes népesség körében, vagy a háztartásfők esetében. Kijelenthető tehát, hogy a segédként, legényként vagy más alkalmazottként dolgozó magányos háztartástagok túlnyomó többsége idegen volt a városban. Mivel rajtuk kívül további, idegenből érkezett hasonló foglalkozásúak is éltek, akik már háztartásfők voltak, feltételezhetjük, hogy a háztartástag státuszú idegen népesség rövidebb ideje és túlnyomórészt szakmai és egyéb tanulmányai befejezéséig lakik Pápán.
Feltűnő, hogy a háztartásokban élnek olyan nem rokon háztartástagok is, akik pápai születésűek. Felvetődik a kérdés, hogy mi ennek az oka. Ha megvizsgáljuk e háztartástagok nevét, egy kivételével mindegyik névvel találkozunk a zsidó háztartásfők körében, akikről feltételezhetjük, hogy az idegen háztartásban élő alkalmazottnak rokona.
Azt a további lehetséges magyarázatot, hogy ezek a háztartástagok esetleg árvák, elvetjük, hiszen az összeírásban pontosan jelölték az árva népességet, akik egyébként mindannyian rokonaik háztartásában éltek. Magyarázattal szolgálhat az összeírásban alkalmazott háztartásegység értelmezése, azaz, hogy kit értettek egy háztartás tagjai közé: az egy kenyéren élők ténylegesen együtt is laktak-e, avagy attól függetlenül a háztartás tagjának tekintettek mindenkit, akit háztartásfője tartott el. Mivel a segédként vagy legényként dolgozó háztartástagok közt több olyan is található, akit nem szakmabéli apjával vagy özvegy anyjával írtak össze, azt tartjuk valószínűnek, hogy azok a pápai fiatal magányos alkalmazottak, akiket mesterükkel vagy egyéb munkaadójukkal együtt írtak össze, ténylegesen is annak háztartásában éltek, függetlenül attól, hogy volt-e a városban élő családjuk.