DOKTORI DISSZERTÁCIÓ Jakab Réka

209  Letöltés (0)

Teljes szövegt

(1)

Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

DOKTORI DISSZERTÁCIÓ

Jakab Réka

P

ÁPA VÁROS ZSIDÓ KÖZÖSSÉGÉNEK TÁRSADALOM

-

ÉS GAZDASÁGTÖRTÉNETE

1748–1848

Történelemtudományok Doktori Iskola Dr. Székely Gábor DSc., egyetemi tanár Művelődéstörténet Doktori Program Dr. Kósa László MHAS, egyetemi tanár

A bizottság elnöke: Dr. Erdődy Gábor DSc., egyetemi tanár Hivatalosan felkért bírálók: Dr. Ö. Kovács József CSc., egyetemi docens

Dr. Dobszay Tamás PhD., habilitált egyetemi docens A bizottság titkára: ifj. Bertényi Iván PhD., egyetemi adjunktus

A bizottság további tagjai: Dr. Hudi József CSc., egyetemi docens

Póttagok: Dr. Bányai Viktória

Dr. Tilcsik György

Témavezető: Dr. Kósa László MHAS, egyetemi tanár

Budapest, 2013

(2)

TARTALOM

Rövidítések jegyzéke ……… 4

I.1.Bevezetés ……….. 17

I. 2. Zsidó bevándorlás a Dunántúlra és a népesség alakulása a 18–19. században …… 24

I. 3. A városi környezet ……… 31

II. 1. A zsidóság megtelepedése a városban ………. 38

II. 1. 1. Népesedés ……… 38

II. 1. 2. Letelepedés ……….. 45

II. 1. 3. Háztulajdon szerzése, lakhatási viszonyok ……….. 48

II. 2. A zsidóság jogállása ………. 60

II. 2. 1. Állami szabályozás ………... 60

A türelmi adó kérdése ……… 62

II. 2. 2. Zsidók a városban, zsidók az uradalomban ……….. 65

II. 2. 2. 1. Adózás ……….. 65

Földesúri terhek ……… 65

Városi terhek ………. 69

II. 2. 2. 2. Joghatóság ………. 71

II. 3. A zsidó község ……….. 74

II. 3. 1. Védlevél, földesúrral kötött szerződések ……….. 74

II. 3. 2. Községi statútum ………... 77

II. 3. 3. Községi elöljárók ………... 78

II. 3. 3. 1. Választott elöljárók ……… 78

II. 3. 3. 2. Az elöljárók megválasztása ……….. 80

II. 3. 4. Fizetett alkalmazottak ………..………. 82

II. 3. 4. 1. A rabbi ………... 83

Löw Lipót rabbivá választása II. 3. 5. Pénzügyek ………. 90

A türelmi adó kezelése ………... 90

Árvák vagyona ………... 91

Újoncállítás ……… 91

II. 3. 6. Intézmények II. 3. 6. 1. Zsinagóga ……….. 91

II. 3. 6. 2. Iskola ………. 95

II. 3. 6. 3. Egyesületek ……… 99

II. 4. Társadalmi beilleszkedés ………. 100

II. 4. 1. Zsidók és a céhek ………... 107

II. 4. 2. Hitelező és adós kapcsolata ………. 109

II. 4. 3. Társasági integráció ………. 114

II. 4. 4. Iskolai integráció ……….. 118

II. 4. 5. A hazafiság színterei ………... 119

(3)

II. 5. Gazdasági viszonyok ………. 122

II. 5. 1. Uradalmi gazdálkodás és városi gazdaság ………. 122

II. 5. 1. 1. Ipar ………. 124

II. 5. 1. 2. Kereskedelem ………. 126

II. 5. 2. Pápai zsidók a város és az uradalom gazdasági életében ………... 129

II. 5. 2. 1. Haszonvételek ……….129

II. 5. 2. 2. Kocsmáltatás ………...130

II. 5. 2. 3. Húsmérés ……….135

II. 5. 2. 4. Hamuzsírfőzés ……….137

II. 5. 2. 5. Kereskedelem ………..139

Bolti kereskedés ………139

Piaci, vásári kereskedés ………141

Házalás ………. 145

Gabona- és lisztkereskedés ………146

Gubacskereskedelem ………. 148

Élőállatkereskedelem ……… 149

Bőr- és gyapjúkereskedelem ……… 150

Textilkereskedelem ……… 151

II. 5. 2. 6. Ipar ………... 152

II. 6. Az 1848. évi zsidó összeírás ……… 157

II. 6. 1. Az összeírás indítékai ………... 157

II. 6. 2. A forrás ………...…………. 158

II. 6. 3. Kódolás ……… 162

II. 6. 4. Elemzés ……… 164

II. 6. 4. 1. Demográfiai jellemzők ………. 164

II. 6. 4. 2. Korcsoportok ……… 165

II. 6. 4. 3. Családi állapot ……….. 168

II. 6. 4. 4. Család- és háztartásszerkezet ………... 171

II. 6. 4. 5. Migráció ………... 175

II. 6. 4. 6. Házasodás ……… 178

II. 6. 4. 7. Foglakozási összetétel ………. 179

II. 6. 4. 8. Kereskedők ……….. 180

II. 6. 4. 9. Iparosok ……… 182

II. 6. 4. 10. Honoráciorok, értelmiségiek, zsidó községi alkalmazottak ... 183

III. 1. Összegzés ………... 185

III. 2. A pápai zsidóság 1848. évi összeírása (CD-melléklet) III. 3. Függelék ………. 189

III. 4. Térkép: Pápa Belsőváros házai. Zsidó háztulajdonosok, 1715–1848 ……… 210

(4)

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE LEVÉLTÁRI FORRÁSOK

BFL = BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRA

XIII. 44. A Löw-Baracs-Keller-Kecskeméti családok iratai

DREKK = DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET KÖNYVTÁRA. KÉZIRATTÁR. O.884

Rationes = Rationes paratæ pecuniæ inclytorum dominiorum Papa et Ugod ab officio rationario a 1 Januarii usque 31 Xbris 1781 confectæ.

LDM TA = LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUM (VESZPRÉM)TÖRTÉNETI ADATTÁRA. Céhekre vonatkozó iratok

MILEV = MAGYAR ZSIDÓ LEVÉLTÁR X – 70 – Pápai hitközség iratai MOL = MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR

C 43 = Magyar Királyi Helytartótanács levéltára, Acta secundum referentes C 55 = Magyar Királyi Helytartótanács levéltára, Departamentum

Judæorum

P 234 = Festetics család tolnai ága

Scrinium III. Tolna mezővárosra és Tolna megyei birtokokra vonatkozó iratok

P 1216 = Az Eszterházy család pápai ágának levéltára. A pápai uradalom lajstromozott iratai

S 18 = Térképtár. Eszterházy család pápai ága

Birtokkönyv = I. kötet. Catastrum interioris oppidi Papa 1735–1796 SzNL = SZLOVÁK NEMZETI LEVÉLTÁR (Slovensky Národny Archiv), Az Esterházy

család cseklészi levéltára (Archív rodu Esterházy, Panstvo Šintava – Čeklís) VeML = VESZPRÉM MEGYEI LEVÉLTÁR

IV.1.b = Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Köz- és kisgyűlési iratok

IV.1.h = Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Összeírások Összeírás = Pápa város zsidó lakosságának összeírása, 1848.

IV.1.r = Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Nevelésügyi iratok

IV.1.t = Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének iratai. A pápai zsidóságra vonatkozó iratok

IV.101.b= Veszprém vármegye Állandó Bizottmányának iratai V.2.a = Pápa Belsőváros tanácsának iratai. Jegyzőkönyvek

Kereskedőbejegyzések könyve, 1841–1861 V.2.b.cc = Szóbeli bírósági perek jegyzőkönyve, 1837 V.12 = Pápa Alsóváros tanácsának iratai. Jegyzőkönyvek V.42.a = Pápa város Tanácsának iratai. Jegyzőkönyvek

XI.602.b = A gr. Esterházy-család pápa-ugod-devecseri uradalmának iratai.

A pápai uradalom iratai

(5)

XII.4.a = A Szent Benedek Rend Tihanyi Apátságának Levéltára. Acta Abbatiæ Tichonensis

XV.15 = 1828. évi regnicolaris összeírás

KIADOTT FORRÁSOK

BAK Borbála [szerk.] (2000), Győr megye (1773–1808), Budapest. (Magyarország történeti helységnévtára)

BARABÁS Györgyi [szerk.] (2007), Magyarországi zsidó hitközségek, egyletek, társulatok alapszabályai, 1705–2005, Budapest.

HUDI József [szerk.] (2001), Források Pápa város 1848/49. évi történetéből, Pápa.

KÖBLÖS József [szerk.] (2006), A pápai református kollégium diákjai 1585–1861, Pápa.

LÁSZLÓ Péter [szerk.] (2008), Gróf Esterházy Ferenc levelei Bittó József pápai tiszttartójához, Pápai Múzeumi Értesítő 12.

LUKÁCS Ágnes, B. (1978), Magyarország népessége törvényhatóságok szerint az 1820-as években, Történeti Statisztikai Füzetek 1. Budapest.

MZSO = FRISS Ármin, MANDL Bernát, KOVÁTS Ferenc, GRÜNWALD Fülöp, SCHEIBER

Sándor [szerk.] (1903–1980), Magyar-zsidó oklevéltár (Monumenta Hungariæ Judaica) I–

XVIII.

ÖRDÖG Ferenc (1991–1998), Zala megye népességösszeírásai és egyházlátogatási jegyzőkönyvei (1745–1771) I–IV., Budapest–Zalaegerszeg.

PETRIK Iván [szerk.] (2010), Memoriae commendamus, emlékezetül adjuk. Válogatás Pápa város történetének forrásaiból, Pápa.

SIN Aranka, Szaszkóné [szerk.] (1994), Veszprém megye (1773–1808), Budapest.

(Magyarország történeti helységnévtára)

SIN Aranka, Szaszkóné, VARGA Ildikó, Breinerné [szerk.] (1996), Zala megye (1773–

1808),

Budapest. (Magyarország történeti helységnévtára)

FELHASZNÁLT IRODALOM

ACSÁDY Ignác (1896), Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában, Budapest.

ANDORKA Rudolf, FARAGÓ Tamás (2001), Az iparosodás előtti (18–19. századi) család- és háztartásszerkezet vizsgálata. In: Gyermek, család, történelem. Történeti demográfiai tanulmányok, Budapest. 181–228.

ANTALFFY Gyula (1982), Reformkori magyar városok, Budapest.

(6)

ARANY MAGYAR Zsuzsa (1989), Zsidó összeírások Fejér megyében 1736–1848. In: A zsidók Fejér megyében 1688–1867. A Fejér Megyei Levéltár Közleményei 4. szám, Székesfehérvár. 34–41.

BÁCSKAI Vera, NAGY Lajos (1984), Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban, Budapest.

BÁCSKAI Vera (1986), Adalékok az 1840-es évek gabonakereskedelmének történetéhez, Agrártörténeti Szemle 1–2. 262–272.

BÁCSKAI Vera (1988), Városok és városi társadalom Magyarországon a XIX. század elején, Budapest.

BÁCSKAI Vera (1989), A vállalkozók előfutárai. Nagykereskedők a reformkori Pesten, Budapest.

BÁCSKAI Vera (2002), Városok Magyarországon az iparosodás előtt, Budapest.

BÁCSKAI Vera (2003), Bevándorlás és befogadás a dunántúli városokban a 19. század első felében, Korall 11–12. 103–110.

BALÁZS Péter (1980), Győr a feudalizmus bomlása és a polgári forradalom idején, Budapest.

BALLAGI Ernő (1941), A magyarországi zsidóemancipáció előzményei. In: HEVESI Simon et alii [szerk.], Emlékkönyv néhai dr. Kohn Sámuel pesti főrabbi születésének századik évfordulójára, Budapest. 59-77.

BÁNYAI Viktória (2005), Zsidó oktatásügy Magyarországon, 1780–1850, Budapest.

BÁNYAI Viktória (2008), Ezekiel Landau prágai rabbi (1713–1793) döntvényeiből.

Magyarországi adatok, Budapest.

BARNA Jónás–CSUKÁSI Fülöp [szerk.] (1896), A magyar-zsidó felekezet elemi és polgári iskoláinak monográfiája, Budapest.

BÁRTH Dániel (2001), Zsidók a XVIII. századi Baján. In: BÁRTH János [szerk.], Cumania, A Bács–Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve 17., Kecskemét.

127–148.

BENDA Gyula (1987), Egy mezővárosi közösség rekonstrukciója 1700-1850 között. In: Á.

VARGA László [szerk.], Rendi társadalom-polgári társadalom 1., Salgótarján.

BENDA Gyula (2008), Zsellérből polgár – társadalmi változás egy dunántúli kisvárosban, Keszthely társadalma 1740–1849, [Budapest–Zalaegerszeg]. (Mikrotörténelem 3.)

BERNSTEIN Béla (1998), A negyvennyolcas magyar szabadságharc és a zsidók, Budapest.

BOGDÁN István (1987), Régi magyar mértékek, Budapest.

(7)

BÜCHLER Sándor (1997), A zsidók története Magyarországon a mohácsi vésztől a szabadságharcig. In: MAKOR 2., Budapest.

CSAPODY Csaba (1933), Az Esterházyak alsólendvai uradalmának gazdálkodása a XVIII.

század első felében, Budapest.

CSÍKI Tamás (1999), Városi zsidóság északkelet – és Kelet–Magyarországon, Budapest.

DÁNYI Dezső (1993), A hazai népesség és népesedésstatisztika kezdetei. KSH NKI Történeti Demográfiai Füzetek 12., Budapest. 107–290.

DÁVID Zoltán (1973), A családok nagysága és összetétele a veszprémi püspökség területén 1747–1748, Budapest.

DÓKA Klára (1994a), Fejér megye zsidó lakossága a 19. század első felében. In: DEÁKY

Zita et alii [szerk.], „… és hol a vidék zsidósága?” , Budapest. 59–94.

DÓKA Klára (1994b), Zsidó kézművesek emancipációja a XIX. század közepén (Pest város példája alapján). In: OROSZ István, PÖLÖSKEI Ferenc, DOBSZAY Tamás [közreműködésével], Nemzeti és társadalmi átalakulás a XIX. századi Magyarországon:

tanulmányok Szabad György 70. születésnapjára, Budapest. 73–90.

ECKHART Ferenc (1922), A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában, Budapest.

EMBER Győző (1963), A magyarországi országos zsidóösszeírások a XVIII. század első felében. In: Magyar–Zsidó Oklevéltár VII., Budapest. 49–77.

EPERJESSY Géza (1967), Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon 1686–

1848, Budapest.

EPERJESSY Géza (1990), Városi kereskedők a reformkorban. In: SZABAD György [szerk.], Tanulmányok Magyarország társadalmának átrétegződéséhez a polgári átalakulás korában, Budapest. 57–100.

ERDŐS Ferenc (1998), Forradalom és szabadságharc Fejér megyében, 1848–1849, Székesfehérvár.

ÉRI István (1966), Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez. In: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5., 143–176.

FARKAS Gábor (1989), Zsidók letelepedése Székesfehérváron és az asszimilációs folyamat 1840–1868. In: FARKAS Gábor [szerk.] A zsidók Fejér megyében 1688–1867. A Fejér Megyei Levéltár Közleményei 4., Székesfehérvár. 42–50.

FAZEKAS Róza (1989), A szatmári zsidóság az 1848–as összeírás tükrében. In:

CSERVENYÁK László [szerk.], Emlékkönyv Hársfalvi Péter születésének 60. évfordulójára, Nyíregyháza. 152–174.

(8)

FAZEKAS Róza (1990), A Szatmár megyei zsidóság társadalmi rétegződése a XIX. század közepén. In: KRÍZA Ildikó [szerk.], A hagyomány kötelékében. Tanulmányok a magyarországi zsidó folklór köréből, Budapest. 193–202.

FEITEL, Moritz (1885), Reminiscenzen aus meinem Umgange Leopold Löw vom Jahre 1829 bis zu seinem Lebensende. Ein Beitrag zur Kulturgeschichte, Pápa. 10–64.

FÉNYES Elek (1851), Magyarország geographiai szótára II., Pest.

FÜLÖP Éva Mária (1994), A pápa–ugod–devecseri Esterházy-uradalom megszervezése és gazdálkodása a 18. század folyamán. In: Tanulmányok Pápa város történetéből. A kezdetektől 1970-ig, Pápa. 225–286.

FÜLÖP Éva Mária (1995), Az Esterházy család hercegi ága birtoklástörténete a hűbéri korszakban. In: Limes 19-20. 125–138.

FÜLÖP Éva Mária (2000), A pápa-ugod-devecseri uradalom a XVIII. században és az 1829.

évi családi egyezség. In: HERMANN István, MEZEI Zsolt [szerk.], Eszterházy Károly emlékezete. Emlékkönyv galántai és fraknói gróf Eszterházy Károly püspök, Pápa város földesura, mecénása és építtetője halálának kétszázadik évfordulója tiszteletére, Pápa. 63–

75.

FÜRÉDER Balázs (2008), Rozsólis, a kora újkori likőr. In: MAJOROS Pál [fel. szerk.], BGF Tudományos évkönyv 2007., Budapest. 209–218.

GÁBOR Anna (1990), A zsidók betelepedése a mai Szabolcs-Szatmár megyébe a XVIII.

század elejétől a XIX. század közepéig. In: KRÍZA Ildikó [szerk.], A hagyomány kötelékében. Tanulmányok a magyarországi zsidó folklór köréből, Budapest. 187–192.

GATES–COON, Rebecca (1994), The Landed Estates of the Esterhazy Princes: Hungary During the Reforms of Maria Theresia and Joseph II., The John Hopkins University Press.

GAZDA Anikó (1989), A zsidók elhelyezkedése a településben. In: GERŐ László [szerk.], Magyarországi zsinagógák, Budapest.

GAZDA Anikó (1991), Zsinagógák és zsidó községek Magyarországon. MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Budapest.

GLÓSZ József (1992), A feudalizmus válsága és a polgári átalakulás időszaka 1790–1867.

In: GLÓSZ József, V.KÁPOLNÁS Mária [szerk.], Tolna mezőváros monográfiája, Tolna.

GOLDBERGER Izidor (1938), A tatatóvárosi zsidóság története. In: HEVESI Simon, GUTTMANN Mihály, LŐWINGER Sámuel [szerk.], Tanulmányok dr. Blau Lajos (1861–1936) a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet néhai igazgatójának emlékére, Budapest.

112–127.

GONDA László (1992), A zsidóság Magyarországon 1526–1945, Budapest.

(9)

GŐZSY Zoltán (2005), A zsidóság Somogy megyei megtelepedésétől 1815-ig. In: BŐSZE

Sándor [szerk.], Újrakezdések: zsidósors Somogy megyében a XVIII. századtól napjainkig, Kaposvár. 9–38.

GROSZMANN Zsigmond (1916), A magyar zsidók V. Ferdinánd alatt (1835–1848), Budapest.

GROSZMANN Zsigmond (1917), A magyar zsidók a XIX. század közepén, Budapest.

GRÜNWALD Fülöp, SCHEIBER Sándor (1963), Adalékok a magyar zsidóság település- történetéhez a XVIII. század első felében. In: Magyar–Zsidó Oklevéltár VII., Budapest. 5–

48.

GUTTMANN Henrik (1940), A magyarországi zsidók III. Károly korában, Budapest.

GYIMESI Sándor (1975), A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában, Budapest.

GYURGYÁK János (2001), A zsidókérdés Magyarországon, Budapest.

HARASZTI György (2008), Hágár országában: hitközség-történeti monográfiák, (nagyobb) helytörténeti tanulmányok és leírások a történeti Magyarország zsidó közösségeiről, Budapest.

HARASZTI György (1999), Az 1848. évi magyarországi zsidóösszeírás háttere és mozgatórugói. In: HARASZTI György, Két világ határán, Budapest. 185–219.

HARIS Andrea (1992), Pápa a 18. században. Egy barokk városkép kialakulásának folyamata. In: Pápai Múzeumi Értesítő 3–4., 123–138.

HARIS Andrea (1998), Telkek és tulajdonosok. A pápai „Hoszu uttza” krónikája a 17–18.

században. In: BARDOLY István, LÁSZLÓ Csaba [szerk.], Koppány Tibor hetvenedik születésnapjára: tanulmányok, (Művészettörténet – Műemlékvédelem 10.) Budapest. 343–

371.

HARSÁNYI László (1974), A kőszegi zsidók. A magyarországi zsidó hitközségek monográfiái 6., Budapest.

HEGYI Imre (1978), A népi erdőkiélés történeti formái, Budapest.

HIDVÉGI Máté (1999), Löw Lipót beszédei, Budapest.

HODIK, Fritz Peter (1975), Beitrage zur Geschichte der Mattersdorfer Judengemeinden im 18. und in der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts. Burgenländische Forschungen 65., Eisenstadt.

HOLLÓS István (1936), A vándormozgalom hatása Veszprém vármegye népességének fejlődésére, Magyar Statisztikai Szemle, Budapest. 397–411.

(10)

HORVÁTH Elek,TÓTH Endre (1936), Pápa megyei város múltja, jelene és környéke: Pápa ismertető leírása, Pápa.

HORVÁTH Gergely Krisztián (2011), Város a városban. Főhercegi ingatlanok Magyaróváron az 1869. évi népszámlálás tükrében. In: NÉMETH Isván, H., SZÍVÓS Erika, TÓTH Árpád [szerk.], A város és társadalma. Tanulmányok Bácskai Vera tiszteletére, Budapest. 249–257.

HORVÁTH László (1998), A gyöngyösi zsidóság 1848-ban, Múlt és Jövő 1., 46–52.

HORVÁTH Richárd (2010), Pápától a pápáig (Garai-Szapolyai várbirtok változások Veszprém megyében a Mátyás-korban. In: HERMANN István, KARLINSZKY Balázs [szerk.], Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009.

évi adománylevele tiszteletére, Veszprém. 345–368.

HUDI József (1984a), Veszprém megyei parasztmozgalmak 1848/49–ben. In: KREDICS

László [szerk.], Tanulmányok Veszprém megye múltjából, Veszprém. 337–530.

HUDI József (1984b), A Veszprém megyei zsidóság elemi oktatása a reformkorban. In:

Megyei Pedagógiai Körkép 3., 11–17.

HUDI József (1994), A pápai zsidó község és önkormányzata 1748–1848. In: DEÁKY Zita et alii [szerk.], „… és hol a vidék zsidósága?”, Budapest. 39–57.

HUDI József (1995a), Pápa város önkormányzata a későfeudalizmus időszakában (1730–

1847), Pápa.

HUDI József (1995b), Pápa szabadalmas mezőváros polgársága a 18–19. században. In: Á.

VARGA László [szerk.], Vera (nem csak) a városban. Tanulmányok a 65 éves Bácskai Vera tiszteletére, Rendi társadalom–polgári társadalom, Supplementum. Budapest. 95–106.

HUDI József (2000), Esterházy Károly birtokigazgatása levelezése tükrében. (1759–1799).

In: HERMANN István, MEZEI Zsolt [szerk.], Eszterházy Károly emlékezete. Emlékkönyv galántai és fraknói gróf Eszterházy Károly püspök, Pápa város földesura, mecénása és építtetője halálának kétszázadik évfordulója tiszteletére, Pápa. 77–89.

HUDI József (2007a), Zsidó ifjak a pápai református kollégiumban, Acta Papensia VII. 1–

2. 51–62.

HUDI József (2007b), A Pápai Casino vendégei a reformkorban. In: Hudi József [szerk.], A fogyasztás társadalomtörténete. Rendi társadalom–polgári társadalom 18. Budapest–Pápa.

113–120.

HUSZÁR Péter (1996), A pápai Izraelita Polgári Fiúiskola története 1899–1929. Jókai Kör.

Pápa.

ILA Bálint, KOVACSICS József (1964), Veszprém megye helytörténeti lexikona, Budapest.

JAKAB Réka (2001), Az ugod-vadkerti fürdő a reformkorban, Acta Papensia I. 1–2. 27–62.

(11)

JAKAB Réka (2006), Pápa város zsidó társadalma a XIX. század első felében, Acta Papensia VI. 1–4. 95–122.

JAKAB Réka (2009), Egy zsidó órás a református Ókollégium udvarán. Pápa város zsidó társadalma az 1848-as összeírás tükrében, Budapesti Negyed (Nyár) 64. 17–41.

JAKAB Réka (2010a), "Kóser-e a rabbi?" Ortodoxok és újítók a pápai zsidó községben az 1840-es években, Századok 144. évf. 3. 595–616.

JAKAB Réka (2010b), Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt. In:

HERMANN István, KARLINSZKY Balázs [szerk.], Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére, Veszprém. 227–255.

JAKAB Réka (2013), Zsidók az Esterházy család pápai uradalmának gazdasági életében a XVIII. században. In: BORSY Judit [szerk.], Uradalmak térben és időben. Baranyai Történelmi Közlemények 5. [megjelenés alatt]

KÁLLAY István (1980), A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848, Budapest.

KAPOSI Zoltán (2003), A tradicionalizmustól a modern gazdaságig. Kanizsai kereskedők és vállalkozásaik a feudalizmus utolsó korszakában 1690–1848, Korall 11–12. 135–162.

KAPOSI Zoltán (2006), Kanizsa kereskedelmének története (1690–1849). In: Lendvai Anna, Rózsa Miklós [szerk.], Nagykanizsa. Városi monográfia II., Nagykanizsa. 241–291.

KAPOSI Zoltán (2009), Die Bedeutung der jüdischen Händler in Kanizsa. In: Das Judentum im pannonischen Raum vom 16. Jahrhundert bis zum Jahr 1914. Internationales Kulturhistorisches Symposion, Mogersdorf. Kaposvár. 83–94.

KAPOSSY Lucián (1905), Pápa város egyetemes leírása, Pápa.

KATZ, Jakov (1999), Végzetes szakadás. Az ortodoxia kiválása a zsidó hitközségekből Magyarországon és Németországban, Budapest.

KATZBURG, Nathaniel (1999), Fejezetek az újkori zsidó történelemből Magyarországon, Budapest.

KEPECS József [szerk.] (1993), A zsidó népesség száma településenként (1840–1941), Budapest.

KÉRY Bertalan (1965), A pápai keménycserépgyár története. In: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. 235–278.

KOMORÓCZY Géza (2012), A zsidók története Magyarországon. I. A középkortól 1849-ig, Pozsony.

KONCZ Pál (1987), Igal (Pápa) XIX. századi papírmalma, Budapest.

KOVÁCS Alajos (1922), A zsidóság térfoglalása Magyarországon, Budapest.

(12)

KRAUSE, Walter (2004), Zur Synagoge von Pápa. In: VADAS Ferenc [szerk.], Romantikus kastély. Tanulmányok Komárik Dénes tiszteletére, Budapest. 201–207.

KROPF,Rudolf [szerk.] (1993), Juden im Grenzraum: Geschichte, Kultur und Lebenswelt der Juden im burgenländisch-westungarischen Raum und in den angrenzenden Regionen vom Mittelalter bis zur Gegenwart, Burgenländischen Landesmuseum Eisenstadt, Eisenstadt.

KUBINYI András [főszerk.] (1994a), Tanulmányok Pápa város történetéből. A kezdetektől 1970-ig, Pápa.

KUBINYI András (1994b), A középkori Pápa. In: KUBINYI András [főszerk.], Tanulmányok Pápa város történetéből. A kezdetektől 1970-ig, Pápa. 75–124.

KUN Lajos (1932), A veszprémi zsidóság története, 1840–1892, Karcag.

Kuthi Zsigmond (1901), Hazánk zsidófelekezeti tankönyvirodalma. Melléklet. Izraelita Tanügyi Értesítő 26. 8. sz.

LÁCZER Dénes (1926), A türelmi adó s a magyar zsidók gazdasági helyzete a reformkor elején, Magyar Zsidó Szemle, 276–279.

LÁNG Jehuda–Gyula [1972], A pápai zsidóság emlékkönyve. Az Izraelben Élő Pápai Zsidók Emlékbizottsága. Tel Aviv.

LÁSZLÓ Ernő (1966), Hungarian Jewry: Settlement and demography 1735–38 to 1910. In:

R. L. BRAHAM, Randolph L. [ed.], Hungarian–Jewish Studies Vol. I. New York. 61–136.

LÁSZLÓ Péter (2003), A pápa–ugodi Esterházy uradalom gazdasági szervezete a 18. század első felében, Pápai Múzeumi Értesítő 8., 57–101.

LICHTNECKERT András (1990), A balatonfüred-csopaki borvidék története, Veszprém.

LICHTNECKERT András (2006), Veszprém város 1849. évi összeírása. Kézirat.

LICHTNECKERT András (2007), Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra, 1768–1782, Veszprém.

LŐVY László (1901), Adatok Pápa városa ipari történetéhez, Pápai Lapok, 1901. 28. sz. 2–

3, 29. sz. 2–3.

LUPOVITCH, Howard N. (2007), Jews at the Crossroads: Tradition and Accomodation During the Golden Age of the Hungarian Nobility 1729-1878, Budapest–New York.

MAGDA Pál (1819), Magyar országnak és a határ örző katonaság vidékinek leg újabb statistikai és geográphiai leírása, Pest.

MARCZALI Henrik (1933), A zsidók emancipációja a szabadságharc korában, IMIT Évkönyv, 89–98.

(13)

MARJANUCZ László (1988), A szegedi zsidó családok a 19. században. Szeged.

MISKOLCZY Ambrus (1998), Az 1849-i magyar zsidóemancipációs törvény és ismeretlen iratai, Múlt és Jövő 1., 8–45.

MARTON Ernő (1966), The Family Tree of Hungarian Jewry. In: BRAHAM, Randolph L.

[ed.], Hungarian–Jewish Studies Vol. I., New York. 1–61.

MCCAGG, William O. (1985), A sikerhez vezető út. In: SIMON Róbert [vál.] Zsidókérdés Kelet- és Közép-Európában. Regionális tanulmányok 3. (Fejlődés-tanulmányok), Budapest. 385–455.

MIHALIK Sándor (1965a), A Windschügel család szerepe a magyar kerámiagyártásban. In:

A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. 69–82.

MIHALIK Sándor (1965b), Dunántúli keramikus családok. In: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. 221–234.

MOESS Alfréd (1968), Pest megye és Pest–Buda zsidóságának demográfiája 1749–1846, MIOK, Budapest.

NÁDASDY Lajos (1986), A pápai vízimalmok története, Honismereti Tanulmányok XII., 7–

41.

NAGY László (1985), A veszprémi tobakok. In: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. 501–530.

NAGY Zoltán (2001), Dunántúli cseréppipa készítő műhelyek és termékeik a XIX.

Században, Fontes Castriferriensis No. 1., Szombathely.

NÉMETH László [sajtó alá r.] (2002), A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716–1849. Zalai Gyűjtemény 52., Zalaegerszeg.

NEUMANN Antal (1885), A pápai zsidó község védlevele, Magyar Zsidó Szemle 2., 623–

624.

Ö. KOVÁCS József (1985), A szombathelyi zsidók betelepülése, helyzete a XVIII. század elejétől 1848–ig, Vasi Szemle 2., 248–273.

Ö. KOVÁCS József (1987), A kecskeméti zsidók polgárosodása 1790–1848, Levéltári Szemle 4., 30–43.

Ö.KOVÁCS József (1991), A zsidóság és környezetének konfliktusai egy Duna–Tisza közi mintavétel tükrében, XVIII-XIX. század. Rendi társadalom–polgári társadalom, Salgótarján.

Ö. KOVÁCS József (1992), A kiskunhalasi zsidóság társadalomtörténete a XVIII–XIX.

században. In: Bács–Kiskun megye múltjából XI., Kecskemét. 81–151.

(14)

Ö. KOVÁCS József (1996), Zsidók a Duna–Tisza közén: társadalomtörténeti esettanulmányok XVIII–XIX. század, Kecskemét.

Ö. KOVÁCS József (2001), A magyarországi zsidóság XVIII-XIX. századi társadalom- történetéről. Egy kutatás tanulságai. In: PÜSPÖKI Nagy Péter [szerk.], 1100 éves együttélés a magyar és magyarországi zsidóság a haza és a fejlődés szolgálatában, Budapest. 252–

266.

ŐRI Péter (2003), A demográfiai viselkedés mintái a 18. században. Lélekösszeírások Pest megyében 1774–1783, KSH NKI Kutatási Jelentések 75., Budapest.

www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/Kutjelek/KJ75Demviselkedes.pdf

PÁLMÁNY Béla (1990), A nógrádi mezővárosok társadalma (1820–1870). In: SZABAD

György [szerk.], A polgárosodás útján, Budapest. 171–299.

PETNEKI Áron (1991), Múzsák szabadságon. Az idő múlatásának kultúrtörténete a magyarországi fürdőhelyeken (1815–1848), Helikon 1–2., 240–249.

PFEIFFER Károly (1940), Fejér vm. 1848. évi összeírása. Közlemények Fejér vármegye levéltárából 1., Székesfehérvár.

POLGÁR Tamás (2005), A somogyi zsidóság és a megyei közigazgatás a 19. század első felében. In: BŐSZE Sándor [szerk.], Újrakezdések: zsidósors Somogy megyében a XVIII.

századtól napjainkig, Kaposvár. 39–55.

POZSGAI Péter (2001), Család és háztartás. A történeti demográfia forrásainak fogalomhasználata Magyarországon a 16–19. században, Demográfia 44. 3–4., 332–346.

REIZNER János (1894), A gróf Esterházy család pápai levéltárában őrzött céhlevelek.

Történelmi Tár, Budapest.

RÚZSÁS Lajos (1964), Városi fejlődés a Dunántúlon a XVIII–XIX. században. In:

Értekezések 1961–62. A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete II., Budapest. 179–226.

SCHNEIDER Miklós (1939), A rohonci zsidók 1848. évi összeírása, Szombathely.

SCHEIBERNÉ Bernáth Lívia (1981), A magyarországi zsidóság személy- és családnevei II.

József névadó rendeletéig, A magyarországi zsidó hitközségek monográfiái 10., Budapest.

SCHWEITZER József, SZILÁGYI Mihály (1982), A Tolna megyei zsidók története 1867-ig, Budapest.

SILBER, Michael K. (1992), A zsidók társadalmi befogadása Magyarországon a reformkorban. A kaszinók, Századok 126. évf. 1., 113–141.

SILBER, Michael K. (1992), Jews in the Hungarian Economy, 1760–1945, Jerusalem.

SILBER, Michael K. (2005), Megtűrt idegenekből honpolgár katonák, Múlt és Jövő 4., 44–

56.

(15)

SILBER, Michael K. (2008), Pápa. In: HUNDERT, Gershon David [ed.], Jews in Eastern Europe. Vol. 2., 1317–1318.

SILBERSTEIN ADOLF (1943),Hódmezővásárhelyi zsidók, Hódmezővásárhely.

SIMON László (1936), Zsidókérdés a magyar reformkorban 1790–1848, Debrecen.

SIMON V. Péter (1984), Zsidóellenes zavargások Vas megyében 1848 tavaszán, Főiskolai Tudományos Közlemények, Szombathely. 117–131.

SÓS Endre [1941], Zsidók a magyar városokban, Budapest.

SÖPTEI Imre (2010), A Schey család Kőszegen, 1794–1883. In: MAYER László, TILCSIK

György [szerk.], Előadások Vas megye történetéből V., Szombathely. 23–38.

SPIRA György (1989), A pestiek Petőfi és Haynau között, Budapest.

SZABAD György (1957), A tatai és gesztesi Esterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra, Budapest.

SZALAI Anna (2001), „… bűn hozatott fel ellenem: […] ›ellensége vagyok a zsidónak‹”.

Zsidó szereplők Nagy Ignác műveiben, Irodalomtudományi Közlemények 5–6., 573–599.

SZALAI Antal (1996), A pápai zsidóság története és a hitközség szerepe a város társadalmi életében, Jókai Füzetek 19. Pápa.

SZALAI Antal (2003), A pápai zsidóság asszimilációs törekvései és polgárosodása 1600–

1944, Jókai Füzetek 37. Pápa.

SZENDI Attila (2002), A veszprémi zsidóság a polgárosodás hajnalán. In: MÁTHÉ Éva [szerk.] A zsidóság szerepe Veszprém polgárosodásában, Veszprém.

SZILÁGYI Mihály (2000), Zsidóközösségek kialakulása Tolnában a XVIII. században. In:

SZILI Ferenc [szerk.], Zsidósors Délkelet–Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig, Kaposvár. 47–54.

THIRRING Gusztáv (1936), Az 1804. évi népösszeírás, Magyar Statisztikai Szemle XIV.

évf. I. 1–21.

THIRRING Gusztáv (1938), Magyarország népessége II. József korában, Budapest.

TILCSIK György (2003), Szombathely kereskedelmi szerepe és jelentősége a reformkorban, Korall 11–12., 111–134.

TILCSIK György (2009) Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19.

század első felében, Szombathely.

(16)

TILCSIK György (2010), Mint cseppben a tenger. Adatok a szombathelyi Kohn család történetéhez a 19. század első felében. In: MAYER László, TILCSIK György [szerk.], Előadások Vas megye történetéből V., Szombathely. 39–54.

TOBLER, Felix (2003), A nyugat-magyarországi térség Esterházy hercegi uradalmainak összesítő lélekösszeírása 1840-ből. In: MAYER László, TILCSIK György [szerk.], Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában, Szombathely. 401–412.

TÓTH Tibor (1978), A mernyei uradalom a feudális rend utolsó szakaszában, Budapest.

TÓTH Tibor (1979), Hitelezők és adósok. A kölcsön fogalom kérdéséhez Somogyban, 1716–1812, Történeti Statisztikai Füzetek 2., Budapest.

ÚJVÁRI Péter [szerk.] (1929), Zsidó lexicon, Budapest.

VARGA László (1992), Zsidó bevándorlás Magyarországon, Századok 126. évf. 1., 59–79.

VARGYAI Beatrix (1996), A rohonci és szalónaki zsidó község története az 1848. évi Conscriptio Judaeorum alapján. Szakdolgozat. BDTF–Szombathely.

VIRÁG István (1935), A zsidók jogállása Magyarországon 1657–1780, Budapest.

WACHSTEIN,Bernhard (1926), Urkunden und Akten zur Geschichte der Juden in Eisenstadt und den Siebengemeinden, Wien.

WALLENSTEIN Zoltán (1925), A pápai izraelita nőegylet történetéhez, Pápa.

WELLMANN Imre (1933), A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása különös tekintettel az 1770–1815. esztendőkre, Budapest.

WIDDER, Roland (1995), Die Esterházyschen “Siebengemeinden” In: PERSCHY, Jacob, PRICKLER, Harald [red.], Die Fürsten Esterházy : Magnaten, Diplomaten & Mäzene.

Katalog der Ausstellung der Republik Österreich, des Landes Burgenland und der Freistadt Eisenstadt.

(17)

I.1.BEVEZETÉS

Pápa város feudális kori zsidó népességének gazdaság- és társadalomtörténeti szempontú vizsgálatát a közösségről 1848-ban készült név szerinti, igen adatgazdag és jelentős forrásértékkel bíró összeírás megismerése indította el bennünk. Egy korabeli kisvárosi népesség lélekszámát is kitevő zsidó lakosságot tükröző adatsor elemzésére elsődlegesen a demográfiai vizsgálat kínálkozott.1 Népmozgalmi adatok hiányában az álló népességre vonatkozóan megállapított demográfiai jellemzők vetették fel az igényt, hogy egyéb források bevonásával megvizsgáljuk azokat a folyamatokat, amelyek szerepet játszottak egy ilyen egyedülállóan nagy lélekszámú mezővárosi zsidó közösség létrejöttében.

Kérdésfelvetésünknek megfelelően választott korszakunk kiindulópontja az első zsidók megjelenése Pápa városban, illetve önálló községi szervezetük létrejötte, amely az 1748-ban kelt földesúri védlevél kibocsátása időszakára tehető. A rendi korszak lezárulásával bekövetkező társadalmi változások és az utolsó pápai zsidó összeírás keletkezési idejének egybeesése indokolta, hogy ennek az eddig ismert legrészletesebb összeírásnak az időpontját válasszuk vizsgálatunk záró korszakhatárának.

A magyarországi zsidóság társadalmi és gazdasági emancipálásának igénye a reformkori országgyűléseken érlelődő társadalmi változásokkal párhuzamosan fogalmazódott meg. Ennek eredményeként jöttek létre 1840-ben azok a törvények, amelyek a zsidók gazdasági érvényesülése előtt tágra nyitották a lehetőségeket. A polgári jogegyenlőség irányába tett lépésként pedig 1846-ban eltörölték a zsidóság által egy évszázadon át fizetett különadót, a türelmi adót. Ezek a változások lényegében egybeestek a rendi korszak végével és a magyar társadalomban bekövetkezett változások nyitányával, amelyek a magyarországi zsidóság életében is – egyelőre elsősorban a földesúri joghatóság megszűnése tekintetében – új folyamatokat indítottak el, lezárva újkori magyarországi történetük első szakaszát.

A magyar történetírásban a zsidóság társadalmi és gazdasági jellemzőiről kialakított általános képet az egyes helyi közösségek vizsgálatával lehet pontosítani és árnyalni, figyelembe véve az adott település jogi, gazdasági és társadalmi jellemzőinek sajátosságait, amelyek keretül szolgálva együttesen határozták meg az adott közösség fejlődésének mikéntjét.

Az 1848-ban készült összeírás idején fennálló közösség demográfiai és társadalmi jellemzőinek meghatározásakor nem tekinthetünk el a megelőző száz év alatt zajlott politikai, jogi, gazdasági és társadalmi változásoktól, amelyek a városi zsidóság integrációját kisérték. Helyzetük megismeréséhez ugyanilyen alapvető az uradalmi politika és a városi jogi, gazdasági és társadalmi környezet vizsgálata és megismerése.

A zsidóság városi integrációjának első lépéseként városi megtelepedésüket vizsgáltuk. Ebben döntő kérdés a letelepedési engedélyek megadásánál vagy elutasításánál szerepet játszó földesúri megfontolás, valamint a városi magisztrátus viselkedése. Annak tisztázása, hogy mindezek mennyiben befolyásolták a zsidóság letelepedésének mértékét és városon belüli térbeli elhelyezkedésüket. Mindezekkel szoros összefüggésben vizsgáltuk lakhatási viszonyaikat és városi ingatlanszerzéseiket.

Fontos kérdés volt számunkrara az is, hogy a magyarországi zsidóság jogállását meghatározó országos érvényű jogszabályok (törvények és rendeletek) milyen mértékben határozták meg a magánföldesúri birtokon élő zsidó közösség életét, lehetőségeit, illetve mennyiben tapasztalhatunk Pápán ezekkel ellentétes folyamatokat. A társadalmi élet mely színterein voltak jelen a városban és honnan szorultak ki? Jogállásukkal összefüggésben

1 JAKAB 2006

(18)

vizsgáljuk adóztatásukat országos, uradalmi és városi vonatkozásban is, feltételezve, hogy az erre vonatkozó adatokból a helyi zsidó társadalom rétegzettségére, anyagi erejére, az általuk befizetett adóknak az uradalmi jövedelmekben és a városi adóterhekben képviselt arányára is választ kapunk, amely egyben a zsidó lakosság vonatkozásában az uradalom és város között fennálló erőviszonyt is tükrözni képes.

Bár a pápai zsidóságra vonatkozó források és szakirodalom teljes feltárására törekedtünk, nem volt célunk hitközségtörténetet írni.2 A közösség belső életét egy külön fejezetben vizsgálva, elsősorban a társadalmi vonatkozásokra voltunk kíváncsiak, ezen belül is a közösség integrációs készségére, továbbá az ezzel szoros összefüggésben álló mentalitásbéli ellentétekre, amelyek korszakunk végén vallási-liturgikus és szokásbeli kérdésekben bontakoztak ki. A zsinagógaépítéssel és rabbiválasztással összefüggő konfliktus vizsgálatával gondoltuk megragadhatónak azt a meghatározó folyamatot, amely a magyarországi zsidóság vallási és társadalmi emancipációja kérdésében a befogadó társadalom részéről megfogalmazódó elvárásokra adandó válasz kialakításában lezajlott. A közösség belső életére vonatkozóan fennmaradt kevés forrásból is választ kaphatunk arra, hogy milyen törésvonalak húzódtak a tehetősebb, ennél fogva polgárosultabb és a vallási újítások felé is nyitottabb községi tagok, valamint a kevésbé tehetős, általában gazdagabb hitsorsosai házában élő, megélhetését segédként vagy vándorkereskedőként, házalóként kereső, és vallási tekintetben szigorúbb, a hagyományokhoz és szokásokhoz jobban ragaszkodó társaik között. Miből táplálkozott az a nyitottság, és milyen elköteleződés jellemezte azt a közösséget, amely a korszak leghíresebb, magának a többségi társadalomban is rokonszenvet kivívó rabbit, Löw Lipótot választotta vallási vezetőjévé?

A helyi zsidóság társadalmi beilleszkedési folyamatának vizsgálatához néhány olyan területet választottunk, ahol a városi lakossággal való érintkezésük leginkább tetten érhető. Ilyenek elsősorban a gazdasági kapcsolatok (kereskedelem, céh- és hitelügyek), a lakhatási viszonyok, valamint korszakunk második felében az iskolai és a társasági integráció. Utóbbiak a zsidóság asszimilációs készségére is rávilágítanak.

A magyarországi zsidóság rendi korszakbeli gazdasági integrációja – eltekintve a céhek elzárkózásától – jelentősnek tekinthető. A gazdasági élet bizonyos területei csaknem teljesen zsidó szakmává váltak. A szakirodalomban régóta megállapított tény, hogy a szabad királyi városokból kitiltott zsidóság, a városi polgárság által uralt céhekből is kiszorulva, illetve távol tartva, a kézművesiparban csak kontárként érvényesülhetett, továbbá a civitasok területén kereskedése is többnyire a vásárok idejére korlátozódott. A fennálló tilalmak a zsidóság gazdasági tevékenységét kényszerpályára terelte, azaz megélhetésül olyan tevékenység űzésére kényszerítette, amely nem esett tilalom alá, vagy éppen e tilalmakat megkerülve a fennálló feudális korlátok lebontásában tette őket

2 A pápai zsidó hitközség történetének monografikus feldolgozására eddig nem került sor. A 20. század elején a városi monográfiában önálló fejezeteket szántak a helyi zsidóság intézményei történetének (hitközség, iskola, kórház, egyesületek) is. KAPOSSY 1905. Publikációk születtek az izraelita nőegyletről (WALLENSTEIN 1925), a polgári fiúiskola történetéről (HUSZÁR 1996). LÁNG Jehuda-Gyula a vészkorszakot követően emlékkönyvet állított össze a pápai zsidóság 200 évéről, elsősorban a közösség vezetőiről, kiemelkedő személyiségeiről gyűjtve össze adatokat. Könyve nem tekinthető szakmunkának. LÁNG [1972]

Szalai Antal pápai amatőr helytörténeti kutató értékes adatokat gyűjtött össze, elsősorban a helyi újságok és a korábbi irodalom adatait hasznosítva. SZALAI 1996, 2003. A zsinagógaépület művészettörténeti vonatkozásairól és európai párhuzamairól Walter Krause bécsi művészettörténész közölt tanulmányt.

KRAUSE 2004. A közösség történetéről ismert alapadatokat két lexikoncikk foglalja össze. ÚJVÁRI 1929, SILBER 2008. A pápai zsidósággal foglalkozó történeti szakmunkát elsőként Hudi József publikált, Pápa város önkormányzatairól szóló monográfiája részeként önálló fejezetet szentelt a zsidó község működésének, továbbá tanulmányt közölt a községi elöljáró választás 19. század eleji eljárásáról. HUDI 1995a, 1994.

Mindezen előmunkálatokra is támaszkodva tanulmányokat publikáltunk a pápai zsidók 1848. évi összeírásáról, a közösség társadalom- és gazdaságtörténetéről, valamint belső vallási-liturgikus kérdésekben kialakult konfliktusáról. JAKAB 2006, 2009, 2010, 2013

(19)

érdekeltté. Ebben érdekközösségbe kerültek a korszakunk során zajló gazdasági változásokban érintett, az árutermelésbe és értékesítésbe bekapcsolódó uradalmak nagybirtokosaival, akiket a fennálló rend gazdasági béklyói, a forgatható szabad tőke hiánya éppúgy kötöttek. A görögök helyébe lépő zsidó kereskedők lettek általában az uradalmakban megtermelt agrártermékek felvásárlói és értékesítői, az uradalmi haszonvételek bérlői, valamint a nyersanyag-kereskedelem bonyolítói. Éppen ezért megtelepedésük és tevékenységük az uradalmi központi szerepet betöltő mezővárosokban koncentrálódott.

Az uradalmi levéltárban fennmaradt gazdasági iratok segítségével alaposan meg kívántuk vizsgálni, hogy korszakunkban az ország vagy a Dunántúl más uradalmaihoz hasonló folyamatok zajlottak-e az Esterházyak 18. század közepén szerveződő pápai uradalmában is, illetve a pápai zsidóknak az uradalom és város gazdasági életében vitt szerepe milyen mértékű volt, azaz milyen tényezők tették lehetővé, hogy egy ekkora zsidó népesség megélhetést találjon a városban. Más uradalmi központokban, mezővárosokban ilyen mértékű koncentrációra ugyanis nem találunk példát. Mindehhez sorra vettük azokat a gazdasági tevékenységeket (regálébérletek, ipar és kereskedelem), amelyekben a helyi zsidók szerepe meghatározó volt.

A pápai zsidóság első száz évének népesedési, társadalmi és gazdasági viszonyait folyamatában igyekeztünk feltárni, megismerni és leírni, a forrásadottságoktól függően kiemelve egy-egy csomópontot, amely a felsorolt viszonyokról részletes képet nyújtó 1848-as összeírás elemzésével tett megállapításainkkal összevethető. A folyamat végpontjaként értelmezett 1848-as állapotok leírására egy önálló fejezetet szántunk. Az összeírás a korabeli pápai zsidó lakosság nagyságának pontos megállapítása mellett, részletes demográfiai és szerteágazó társadalomtörténeti elemzést tett lehetővé.

SZAKIRODALOM ÉS FORRÁSOK

A II. világháborút megelőző időszakban többnyire hitközség-történeti munkák és a zsidóság történetének országos folyamataira (bevándorlás, jogi helyzet, türelmi adó ügye, emancipáció, 1848/49-as forradalom és szabadságharc) koncentráló művek születtek.3 A magyarországi zsidóság történetét feltáró kutatások 1945 után elsősorban a vészkorszak eseményeire koncentráltak. A néhány kivétel közül különösen fontos megemlíteni a Magyar Zsidó Oklevéltár forrásközlő munkálataival összefüggésben keletkezett tanulmányok közül Grünwald Fülöp és Scheiber Sándor, valamint Ember Győző összefoglaló írásait, amelyek a 18. század első felében keletkezett országos zsidó összeírások kiadását kísérve a későbbi, elsősorban társadalomtörténeti kutatásoknak is alapjául szolgáltak. Az általuk kiadott adatsorok időszakát követően keletkezett zsidó összeírások alapján Moess Alfréd végzett részletes demográfiai elemzést az 1749–1846 közötti időszak Pest megyei zsidó lakosságáról.4

A rendszerváltás után keletkezett szakirodalom korszakunkat is érintő összefoglaló művei közül mindenképpen említésre érdemes Haraszti György tanulmánykötete és legutóbb Komoróczy Géza monumentális munkája.5 A zsidóság Magyarország gazdasági életében betöltött szerepéről Michael K. Silber írt monográfiát.6 Szintén ő foglalkozott az

3 Az egyes közösségekre vonatkozó irodalmat a települések ABC-rendjében közli: HARASZTI 2008. A korszakunkra vonatkozó általános munkák közül kiemelendő: BALLAGI 1941, BERNSTEIN 1998, BÜCHLER

1997, GROSZMANN 1916, 1917, KOVÁCS 1922, LÁCZER 1926, MARTON 1966, SIMON 1936, SÓS é. n., VIRÁG 1935

4 MOESS 1968

5 HARASZTI 1999, KOMORÓCZY 2012

6 SILBER 1992

(20)

1848/49-es forradalom és szabadságharc zsidó katonai vonatkozásaival, valamint a zsidók reformkori társasági integrációjával szoros összefüggésben tárgyalva azt a korabeli zsidó közösségen belül a zsidó felvilágosodás hatására elindult belső vallási folyamatokkal.7

A társadalomtörténeti kutatások az elmúlt fél évszázadban mikrotörténeti módszerek alkalmazásával igyekeztek feltárni egy-egy helyi társadalom jellemzőit, azt vallva, hogy a nagy társadalmi-gazdasági folyamatok megismerését és megállapításait csakis az azokat alkotó elemek pontos ismerete szolgálhatja és teheti hitelessé. Az ilyen mikroelemzési módszerek elsődleges forrásai a különböző társadalmi csoportokról (nemesek, jobbágyok, zsidók stb.) készült összeírások, a különböző adóösszeírások, vagy a teljes lakosságot számba vevő lélekösszeírások. Utóbbiakból országosan az első polgári népszámlálást (1857) megelőző időszakban csak egy készült, a II. József-kori népszámlálás. Ebből is nyilvánvaló, hogy az 1848-ban nevük, életkoruk, családi státuszuk, foglalkozásuk, születési helyük, illetőségük, lakhatásuk pontos megjelölésével számba vett zsidó lakosságról készült összeírás igen nagy jelentőségű. Adatgazdagsága révén a magyarországi zsidó népesség területi elhelyezkedéséről, mobilitásáról, nem- és kor szerinti, valamint foglalkozási megoszlásáról, család- és háztartásszerkezetéről, névadási jellegzetességeiről nyújt átfogó képet.

A Pápa város zsidó lakosságát 1848 nyarán számba vevő összeírás 2962 főt tartalmaz. A város összlakossága 1847-ben 12332 fő, tehát a zsidók aránya a városi lakosságon belül 24% volt. A közösség lélekszáma nem csak Veszprém megyét tekintve volt magas, hanem országos viszonylatban is. A megye zsidóságának harmada élt ekkor Pápán. A pápai zsidó község volt a Dunántúl legnagyobb közössége, amelynek lélekszáma jóval felülmúlta a többi dunántúli város zsidó lakosságának lélekszámát.8

Az összeírásban felvett adatok jellege és a vizsgált népesség magas lélekszáma részletes demográfiai vizsgálatot tesz lehetővé, amelynek megállapításai – véleményünk szerint – tükrözni képesek a korabeli pápai zsidó álló népesség tényleges demográfiai jellemzőit.

Tudomásunk szerint ilyen nagyszámú zsidó népességről részletes család- és háztartásvizsgálat még nem született. Demográfiai viselkedésükről és családszerkezeti jellemzőikről kapott eredményeink – reményünk szerint – jelentős kiegészítésekkel járulhatnak hozzá a gazdag magyarországi demográfiai szakirodalomban rögzült általános megállapításokhoz.

Bár a szűkebb értelemben vett Magyarország 31 vármegyéjéből, valamint 15 szabad királyi városából fennmaradt a zsidóság 1848. évi összeírása, a történettudomány ezen összeírásoknak csak a töredékét hasznosította. Mindeddig nem került sor az összeírások olyan átfogó vizsgálatára, amely a korabeli zsidóság társadalmi, gazdasági, demográfiai és kulturális állapotáról összehasonlító elemzést tenne lehetővé.9 Egy-egy település, uradalom, vagy megye zsidóságának különböző vonatkozását tárgyaló munkák, ott ahol az összeírás fennmaradt, hasznosították az adatokat, többnyire összesítő jelleggel, közölve a népesség számát, esetleg foglalkozási és származási megoszlását.10 Az adatok

7 SILBER 2005, 1992

8 1848-ban Keszthely: 668 fő (Benda 2008. 84.), Nagykanizsa: 370 család/ 1588 fő (KAPOSI 2009. 90.), Rohonc: 209 család (kb. 1000 fő) (SCHNEIDER 1939), Szombathely: 45 család/289 fő (Ö. KOVÁCS 1985.

253.), Veszprém: 1028 fő (SZENDI 2002), Zalaegerszeg 534 fő. (NÉMETH 2002). Somogy megyében a legnagyobb közösség a tabi volt, 1844-ben 484 főt tett ki. (POLGÁR 2005. 50.) A kismartoni uradalom zsidóságának 1840. évi lélekszáma: Kismarton 533 fő, Nagymarton 1400 fő, Kabold 348 fő, Németkeresztúr 904 fő, Boldogasszony 556 fő, Köpcsény 789 fő, Lakompak 649 fő. TOBLER 2003. 402–407.

9 Csíki Tamás monografikus munkájában elvégezte az ország északkeleti területein élő városi zsidó közösségek demográfiai, gazdaság- és társadalomtörténeti összehasonlító vizsgálatát, de az 1848-as összeírás adatai választott korszakának csak a kiindulópontját adják. CSÍKI 1999

10 Fejér megye (ARANY 1989), Szabolcs-Szatmár (GÁBOR 1990), Gyöngyös (HORVÁTH 1998), Bonyhád (SZILÁGYI 1975,SCHWEITZER–SZILÁGYI 1982)

(21)

részletesebb, értékelő feldolgozására került sor Rohonc, Szalónak, Veszprém város és Szatmár megye esetében.11 Néhány település és egy megye összeírásai kiadásra kerültek, azonban ezek a forráskiadványok nem tartalmaznak értékelő, elemző bevezetőt vagy tanulmányt.12

Az 1980-as évek végén Ö. Kovács József kutatásai irányították rá a figyelmet a zsidó közösségek társadalom- és gazdaságtörténeti szempontú vizsgálatára. Ő számos tanulmányt publikált a Duna-Tisza-köze nagyobb zsidó közösségeinek (Kecskemét, Kiskunhalas) 19. századi társadalmi és gazdasági integrálódásáról, illetve a szombathelyi zsidók történetéről.13 A tanulmányaiban felvetett problémák és elemzési szempontok úttörőnek tekinthetők, amelyeket munkánk során mi is szem előtt tartottunk. Az 1848-as zsidó összeírás adatait is elemezve közölt rövidebb, de átfogó tanulmányt a szegedi zsidók városi beilleszkedéséről Marjanucz László, vizsgálva a helyi zsidó társadalom rétegzettségét, mobilitását, háztartásszerkezeti és családkapcsolati jellemzőiket.14

Ö. Kovács alapvető munkái mellett több olyan tanulmány született, amely egy-egy adott nagybirtok vagy város zsidó közössége történetének valamely szeletét, vagy vallási, igazgatási, oktatási, gazdasági, illetve egyéb szempontú feldolgozását adja (Baja, Kalocsa, Fejér megye, Pest, Pápa).15 Kifejezetten társadalom- és gazdaságtörténeti elemzést végzett egy-egy város monografikus feldolgozása során a zsidó lakosságnak az adott település életében játszott szerepéről például Benda Gyula Keszthely, Kaposi Zoltán Nagykanizsa, Tilcsik György Szombathely esetében. Születtek munkák a Fejér és a Somogy megyei zsidóság történetéről is.16 Ezek azonban sem célkitűzéseiket, sem terjedelmüket tekintve nem adhatták az 1848-as összeírás komplex elemzését. Hudi József a pápai zsidók hitközségi szervezetéről, vagy az oktatásügyéről írt munkáiban felhasználta ugyan az 1848-as összeírás adatait, de nem volt célja azt teljes részletességgel elemezni.17

E disszertáció problémafelvetéseinek vizsgálatát, és így a kapott válaszokat is nagyban meghatározzák a forrásadottságok. Mindaz, amit a pápai zsidóságról elmondunk, többnyire „külső” forrásokra épül. A felhasználható források a korabeli pápai zsidó közösséget jórészt az uradalom, a városi és megyei hatóságok szemszögéből láttatják, ugyanis a hitközségi iratok nem maradtak fenn. Ezek a szerteágazó forrástípusok azonban – tapasztalatunk szerint – képesek tükrözni a zsidóság városi gazdasági és társadalmi integrációját. A zsidó község iratai segítségével a közösség belső életének, szerveződésének, társadalmi jellemzőinek és rétegzettségének, továbbá más zsidó közösségekkel fenntartott kapcsolatainak pontosabb és teljesebb megismerésére nyílt volna lehetőség.

A Pápa városban élt zsidókra vonatkozóan négy nagy levéltári egység őrzött meg nagyobb számú iratanyagot. Először is az Esterházy család pápai uradalmi levéltára, amelynek részeit ma több intézmény őrzi.18 A fennmaradt dokumentumok egy része az

11 VARGYAI 1996,SZENDI 2002, FAZEKAS 1989, 1990

12 A vészkorszakot közvetlenül megelőző években került kiadásra Fejér megye (PFEIFFER 1940), Rohonc (SCHNEIDER 1939) és Hódmezővásárhely (SILBERSTEIN 1943) zsidó népességének összeírása. A Zala megyei zsidóság 1849 előtti történetére vonatkozó forráskiadvány közli Zalaegerszeg és a vele határos Ola község összeírásait. NÉMETH 2002

13 Ö.KOVÁCS 1985, 1996

14 MARJANUCZ 1988

15 Baja (BÁRTH 2001), Fejér megye (DÓKA 1994a), Pest (DÓKA 1994b), Pápa (HUDI 1994, 1995a), Székesfehérvár (FARKAS 1989)

16 BENDA 2008, KAPOSI 2003, 2006, TILCSIK 2009, ARANY 1989, POLGÁR 2006

17 HUDI 1984b, 1994, 1995a, 2007a

18 Legnagyobb része (mintegy 6 iratfolyóméter) a Magyar Országos Levéltárban található. Töredékes részeit őrzi a Veszprém Megyei Levéltár, valamint a Gróf Esterházy Károly Múzeum (Pápa), egy kötetnyi számadást pedig a Dunántúli Református Egyházkerület Könyvtárának Kézirattára (Pápa).

(22)

uradalmi adminisztrációra, kormányzásra, nagyobb részük az uradalmi gazdálkodásra vonatkozik. Az előbbiek közé tartoznak az uradalmat közvetlenül irányító prefektus és a földesúr napi levelezéseit tartalmazó levélmásolati könyvek, valamint a többi tisztviselő napi munkáját dokumentáló iratok, a felsőbb hatóságokkal (vármegye, helytartótanács, kamara) folytatott levelezések, a földesúri joghatósággal összefüggő iratok. A gazdasági iratok közt számadások, úrbéri iratok, a földesúri haszonvételekkel, gazdálkodással kapcsolatos források találhatók. A felsorolt irattípusok közt előforduló zsidókra vonatkozó adatokat a következő nagyobb egységekbe lehet sorolni: 1. földesúri joghatóság ügye (védelem, bíráskodás), letelepülő zsidók jogai; 2. a zsidók által fizetendő adók ügye, az uradalom ezekből származó bevételei; 3. letelepedési és lakhatási jog megszerzése; 4. ház- és ingatlanügyek (vásárlás, bérlet); 5. gazdasági tevékenység: regálé bérlemények, kereskedelem, ipar, céhügyek.

Az uradalmi iratok közt található összeírások esetlegessége miatt szükséges volt átnézni a helytartótanács zsidókkal foglalkozó ügyosztályai iratai közt fennmaradt, bizonyos rendszerességgel, azonos szempontok szerint, többnyire a türelmi adó ügyében készült összeírásokat is. 1781-ből, majd az 1795–1846 közötti időszakból fennmaradtak az összeírások.

A kutatás során felhasznált harmadik forrásegyüttest Pápa város önkormányzatainak, mindenekelőtt a Belsőváros magisztrátusának jegyzőkönyvei alkotják.

A töredékesen fennmaradt városi levéltár iratai közül a városi zsidóságra vonatkozó kutatáshoz csupán ezek, az 1794–1847 közötti időszakból hiányos sorozatot alkotó jegyzőkönyvek, valamint az 1841-től vezetett városi kereskedő jegyzőkönyv volt hasznosítható. Jellemzően ezekből ismerhetők meg a helyi zsidók kisebb polgári peres (többnyire adósságokra vonatkozó), valamint fegyelmi ügyei, továbbá a városi ingatlanszerzésükre vonatkozó adatok.19

A rendelkezésünkre álló források jelentős részét teszik ki a vármegyei iratok, amelyek nagyrészt általánosabb igazgatási kérdéseket érintenek. Ezekben az iratokban lehet – többek közt – végigkövetni a zsidó közösségek által Mária Terézia kora óta fizetett türelmi adó ügyét. Az országosan elrendelt 1848. évi zsidó összeírást a vármegyei hatóságok hajtották végre, Veszprém megye esetében ezen adatsorokat is a vármegyei levéltár őrzi. A vármegyei felsőbb hatóság elé kerültek mindazon ügyek, amelyeket az úriszék, illetve a városi magisztrátus fórumain nem tudtak elintézni, vagy amelyeket valamelyik kormányszékhez továbbítottak. A vármegyei hatóság beavatkozása vált szükségessé az 1840-es években a zsidó közösségen belül a zsinagóga építése és az új rabbi megválasztása körül kialakult heves és hosszan tartó vitában. Ennek köszönhetően a vármegyei iratok a zsidó község belső életére vonatkozóan olyan értékes adatokat őriztek meg, amelyek a hitközségi iratok hiányában pótolhatatlanok.

A pápai zsidóságra vonatkozóan további adatokat gyűjtöttünk az Esterházy család cseklészi uradalmi irataiból, amelyek a család ezen ágának 1829-ben zálogba adott pápai uradalom teljes vagyonleltárát és számadásait is megőrizték. Közvetett adatokat tartalmaznak a pápai céhek iratai is, amelyek közül csak azon szakmákét kutattuk, amelyekben a zsidó kézművesekre vagy nyersanyag kereskedőkre adatokat remélhettünk (szabók, vargák, szűcsök, szíjártók). Néhány apró, elsősorban kereskedelmi és regálé ügyletekre vonatkozó adat található a szomszédos (veszprémi püspöki, tihanyi bencés) uradalmak gazdasági iratai közt. Az ilyen szórványadatok előbukkanása teljesen esetleges

19 Érdemes megjegyezni, hogy az uradalmi levéltár és a városi iratok időben kiegészítik egymást. Míg előbbiek elsősorban a 18. századra vonatkozóan őriztek meg adatokat, a városi iratok éppen a városi tanács által 1800-ban elnyert elsőfokú bíráskodási jog megszerzésének időszakával indulnak. A földesúri függés miatt azonban a városi jegyzőkönyvi bejegyzések is képesek tükrözni az uradalom zsidókkal kapcsolatos magatartását.

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Kapcsolódó témák :