2. 2. 2. Joghatóság

In document DOKTORI DISSZERTÁCIÓ Jakab Réka (Pldal 71-74)

1748-as kiváltságuk részeként a városban engedéllyel letelepedett zsidók kisebb vitás ügyeiket maguk közt, a zsidó bíró közbenjárásával intézhették el, a földesúri úriszék csak fellebbezési fórumként tárgyalta ügyeiket. Az uradalom a vallási tekintetben autonómiát élvező közösség juristáira, illetve elöljáróira bízta az ügyeket. Amikor azonban egy ilyen ügy súlyos konfliktushoz, vagy anyagi problémákhoz vezetett, amelyeket az elöljárók már nem tudtak kezelni, a földesúr az úriszék útján beavatkozott.275 1800 után első fokon a városi bíró, másodfokon pedig továbbra is az úriszék lett illetékes.276 Azokban a zsidó feleket érintő peres ügyekben is, amelyek a városi tanács elé kerültek, a zsidó felek vagy a megidézett tanúk vallomástétel előtt egy városi kiküldött jelenlétében a rabbi előtt

„zsidó módra” tettek esküt.277

A lefolytatott eljárások után a felek ún. bírói és hajdúpénzt fizettek a városnak. Az úriszék előtt folyó perekben a vármegyei törvényszék volt a fellebbviteli fórum. A külsővárosi lakosok perei első fokon is az úriszék előtt folytak. A városban található kuriális telken lakó zsidók nem tartoztak a belsővárosi bíró joghatósága alá, ügyeikben közvetlenül az úriszék volt illetékes.

A város a legkülönbözőbb polgári- és büntetőügyekben járt el. A zsidók vonatkozásában leggyakrabban adósságügyekben folytak eljárások. Ezekben a zsidók

271 VeML V.2.a 283/1815. július 29., 460/1815. december 16. Egy bakter fizetése 1818-ban 80 váltóforint volt. Uo. 149/1818. május 2. A zsidók 1819-ben 60, 1826-ban 50 váltóforintot fizettek a városi pénztárba.

Uo. 86/1819. március 7., 421/1826. július 29.

272 VeML V.2.a 426/1835. május 23. HUDI 1995a. 115.

273 MOL P1216 capsa 67. nr. 70. : „Minekutána […] letelepítő szerződés, de a mai napig tartó szokás is azt bizonyítaná, hogy a m[éltóságos] f[öldes] ú[r] erántok mint alattvalói iránt viseltető atyáskodásából azt mindenkor megengedte, hogy az itt újonnan letelepedőktől a pápai zsidóság azért, hogy társaságokba bévétessen és közös igazaikban részeltessen, bizonyos summát szokott venni, azért ezen szokásban továbbra is meghagyatnak.”

274 SzNL Az Esterházy család cseklészi levéltára. 1552. nr. 10. „Mindazokat, akik a méltóságos uraság által az itt való lakhatásra alkalmasnak ismertetnek, vagyis incolatust mutatni tudnak, a zsidó közösség is a közönségbe (vagyis in der Gemeinde) bevenni tartozzon.”

275 Ilyen alkalom volt az 1841-ben elkezdett zsinagógaépítés és az 1846-ban lefolytatott rabbiválasztás. Lásd:

JAKAB 2010a

276 Amikor a város az adminisztrációnak nagy terhet okozó, zsidókkal kapcsolatos gyakori perekre hivatkozva próbált rést ütni a zsidók városi adómentességén, a község elöljárói a felettük álló bíráskodási jog uradalomnak történő visszaadására biztatta a városi magisztrátust. „Ha tehát magok szerették, s szerezték magoknak a vesződséget, akkor minket nem okozhatnak, és ha már most megunták, vagy a kiszabott rendes taxáért azt teljesíteni nem akarják, mi szerencséseknek tartjuk, ha pereinkre nézve is előbbeni állapotunkba visszahelyeztetünk.” VeML IV.1.b. 125/1825. június 13.

277 VeML V.2.c.bb

többnyire kölcsönük behajtását, az adósok elleni végrehajtást követelték. Jellemzően kézműves alapanyagot forgalmazó, illetve hitelező zsidó kereskedők álltak szemben kézműves mesterekkel. Zsidó felek közt bonyolított kölcsönügyletek, vagy ellenük folytatott csődeljárások is szép számmal akadtak a 19. század első felében. Szomszédok közti vitás ügyekben is eljárt a városi bíróság, ha az szükségessé vált. Mayer Mózes zsidó amiatt fordult a városi tanácshoz, mert véleménye szerint szomszédja, Billitz Salamon nagyobb ablakot vágott a házára, mint amekkorában megállapodtak. Ő ugyan korábban írásban is hozzájárult és az engedélyért fel is vett 100 forintot, de miután látta, hogy Billitz az ablakokat nem a megállapodásnak megfelelően alakítja ki és hamarabb elkészült, mint hogy a szerződést aláírták volna, a pénzt visszaadta neki. A város jegyzőt és egy tanácsost küldött ki az ügy kivizsgálására, akik kiderítették, hogy a két zsidó vallásuk előírásainak megfelelően, de a város vagy az uradalom tudta nélkül szerződött, és nem jelölte meg az ablakok számát vagy méretét. Ezért a két zsidó egyezségét semmisnek nyilvánította. Mivel a felek engedély nélkül kötöttek szerződést, és Billitz fortéllyal vágott akkora ablakot (ráadásul 10 évig megvolt nélküle), elrendelték a befalazását. A város az ügyet felülvizsgálatra az úriszékre is megküldte.278

A városi tanács közjegyzői funkciójával összefüggésben a hagyatéki, végrendelkezési, házassági szerződési és egyéb magánjogi ügyekben is egyre nagyobb számban fordultak zsidók a városhoz, főként az 1830-as–40-es években.279 A község által kiadott bizonyságlevelek (pl. tanítói vagy erkölcsi bizonyságlevelek) csakis a városi tanács aláírásával és pecsétjével megerősítve váltak érvényessé.280 A bizonyságlevelekhez hasonlóan a móringlevelek hitelesítése és jegyzőkönyvbe iktatása is városi tanácsi hatáskör volt, a legtöbb esetben pedig a zsidók is eleve a város előtt kötöttek házassági szerződést.281

A házlevelek kiadásának várost illető hatásköréből következően nagy számban kerültek ingatlanforgalommal kapcsolatos ügyek is a tanács elé.

Pápa Belsőváros tanácsa a zsidó árvák vagyonának kezelésében is illetékes volt.

1815-ben Sopron vármegye a városi tanácshoz fordult Such Ábrahám pápai szappanos árvái 9610 forintos örökségének átadásáért, miután a gyermekek Sopronba költöztek. A városi gyámatyák intézkedtek a kihelyezett tőke kamatainak beszedéséről és a pénz Sopronba küldéséről.282

Büntető jogköre a városnak csak a kisebb bűntettekben volt; lopás, szabálysértés, kihágás esetén járhatott el. A pápai zsidók által idegenben elkövetett bűncselekmények ügyében is a városi tanácsot tekintették illetékesnek. A súlyosabb bűntettek az úriszék, illetve a vármegyei sedria jogkörébe tartoztak.283

278 VeML V.2.a 400/1815. november 11.

279 Toch Hirschl adósságának behajtása érdekében a császári-királyi Jáger Osztály a városi hatóságtól kért segítséget, hogy a zsidót kötelezze elégtételre. A város viszontválaszában közölte, hogy Toch időközben meghalt és semmi sem maradt utána. VeML V.2.a 853/1834. november 8. Herzfeld Simon özvegye, Spitzer Terézia 1834. október 3-án kelt végrendeletét másnap elhelyezte a városi levéltárban. Uo. 474/1834. október 4.

280 A város bizonyságlevelet adott ki arról, hogy az egy éve Pápán tartózkodó Ullman Ignác zsidó kereskedő a zsidó község szerint is békésen és jámborul viselkedett, ellene semmi panasz nem volt. VeML V.2.

349/1834. május 10.

281 Kohn Leopold és Toch Katalin 1848. november 19-én kötött házassági szerződésének beiktatása. VeML V.42 99/1849. február 10.

282 VeML V.2.a 60/1815. február 11., 84/1815. február 18.

283 1835-ben Kaufmann Izsák 36 éves pápai kereskedőt a nyárádi malom és Borszörcsök közötti úton nyárádi rablók megtámadták, megverték és kifosztották. Az úriszék a vármegyei orvos és seborvos bevonásával folytatta le ellenük az eljárást, a panaszt tevő zsidót pedig a rabbi előtt letett zsidó eskü után kérdezték ki.

VeML XI.602.b. Úriszéki iratok

A pápai zsidókat a város igazgatási jogkörei is érintették. A fizetendő városi terhek kapcsán már szóltunk róla, hogy kvártély-, rendészet- (közbiztonság, tűzrendészet), közmunka-ügyekben mint városlakókra, rájuk is vonatkoztak a városi szabályok. Ezek mellett elsősorban a piaci kereskedés szabályozása, és egyéb, gazdálkodással kapcsolatos városi szabályok (pl. árszabások) érintették a zsidó lakosságot, illetve ilyen jellegű ügyeikben járhatott el a városi hatóság.284 Egyes zsidók pénzüket a városi takarékpénztárban fialtatták.

1848 áprilisa után az uradalmi úriszék joghatóságának megszűntével minden hatósági és bíráskodási jogkör a városi tanács hatáskörébe ment át. A zsidó gyámatyák az úriszék felügyelete alól a városi tanács felügyelete alá kerültek, és árvaszámadásaikat az uradalmi ügyész átadta a városnak.285 A zsidókkal kötött földesúri szerződésekben kikötött haszonvételi jogok, mint a zsidó mészárszék felügyelete is, a városi tanács kezébe kerültek.286

284 A városi igazgatásról részletesen lásd: HUDI 1995a. 33. passim. Spitzer József kereskedőt a vásárbíró 10 váltóforintra büntette, mert boltja ünnepnapon is nyitva tartott. A bírság kétharmadát a vásárbíró a szegények pénztárába fizette be. VeML V.2.a 120/1841. február 13. A városi tanács a piaci szabályok alól felmentést is adhatott. 1845-ben a pápai zsidó lisztkereskedők kérésére engedélyezte a gabonavásárlást a hivatalos kereskedés kezdete előtt is, hogy a városi pékeket elláthassák liszttel, azzal a kikötéssel, hogy Tapolcafő és Tevel kivételével, ahová a gabonát őröltetni vitték, más községbe lisztet nem szállíthatnak. VeML V.2.a 1099/1845. november 5.

285 VeML V.2.a 103/1849. február 11., 402/1849. április 28.

286 Kohn Leopold és Fleischer Bernát bérlők a várostól kérték, szólítsa fel a község elöljáróit a mészárszékek hússal való ellátására. Uo. 636/1849. július 23.

II.3.A ZSIDÓ KÖZSÉG

Mint a Bevezetésben utaltunk rá, a pápai zsidó község iratanyaga kutatásunk során nem állt rendelkezésünkre. A közösség belső vallási életéről, mindennapi működéséről, szabályzatairól, szokásairól csak közvetett adatok alapján alkothatunk – eléggé hiányos – képet. Életüknek csak azok a vonatkozásai jeleníthetők meg, amelyek valamely, a földesúri vagy megyei–városi hatóság elé kerülve, mint megoldandó ügyek rögzítésre kerültek.

Ezekből az adatokból szinte semmit nem tudunk meg a pápai közösség más zsidó községekkel, nagyhatású rabbikkal, vagy talmudiskolákkal fenntartott kapcsolatairól.287 Ilyen kapcsolatok azonban fennálltak, nem csak a közeli közösségekkel, hanem minden bizonnyal más Esterházy birtokokon létrejött közösségekkel is.

A magyarországi zsidó közösségek belső szervezete és élete többnyire azonos minták alapján alakult. Jellegét meghatározta a közösségnek a befogadó földesúrral és környezettel fenntartott kapcsolata.288 A zsidó községi hatóság a földesúri hatalom számára ugyanolyan entitást jelentett, mint például egy jobbágyközség. Akarata, joghatósága ezen keresztül érvényesült, és működésébe közvetlenül beavatkozott azáltal, hogy a közösség élén álló tisztségviselők megválasztása az ő jóváhagyása szerint történt. A zsidó községek kormányzása is a jobbágyközségek, valamint a városi magisztrátus mintájára történt. Az ottani igazgatásban meghonosodott címek a zsidó községben is alkalmazásra kerültek hasonló tartalommal: bíró (Richter), esküdtek (Geschworene), szószóló (Vormund).

A zsidó községen belül sem érvényesült társadalmi demokratizmus, az anyagi és a jogi státusz szorosan összefonódott. A terheket csekély mértékben vagy egyáltalán nem viselő tagoknak szinte semmilyen befolyása nem volt a község életének irányításába.

Azok, akik letelepedési engedéllyel rendelkezve fizették a községi és földesúri adókat, a község belső életébe is beleszólással bírtak, ui. körükből választották az elöljárókat.

Közülük is azonban többnyire a tehetősebb, a nagyobb terheket viselő tagok juthattak vezető státuszba.

In document DOKTORI DISSZERTÁCIÓ Jakab Réka (Pldal 71-74)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK