4. 2. Hitelező és adós kapcsolata

In document DOKTORI DISSZERTÁCIÓ Jakab Réka (Pldal 109-114)

Az alábbiakban e gazdasági kapcsolatok közül az adóssági követelések elemzését kíséreljük meg.

Némi túlzással állítható, hogy a városi tanács elé kerülő, zsidókat érintő korabeli ügyek túlnyomó többsége adóssági követeléssel vagy panasszal kapcsolatos. Ezek többfélék voltak attól függően, hogy pénzt vagy árut hiteleztek, továbbá, hogy csak zsidók, vagy zsidók és keresztények voltak érintettek, illetve hogy ez utóbbi ügyekben a zsidók általában felperesként vagy alperesként szerepelnek-e. Az esetek elemzése a bennük szereplő zsidók vagyoni helyzetére is rávilágítanak.

Az 1795–1834 közötti időszakból fennmaradt és megvizsgált 11 évnyi belsővárosi tanácsülési jegyzőkönyv 151 adóssági követelésre vonatkozó bejegyzést örökített meg, amelyben zsidók is érintve voltak.447 A bejegyzések részletessége és információs értéke változó, néhány esetben csak az érintett személyek nevét ismerhetjük meg, vitájuk tárgyát vagy a követelés mértékét pedig nem. Ezekkel az adatokkal is számolva, az érintettek hovatartozását tekintve a következő eredményt kapjuk. Az eseteknek több mint a felében (54%) zsidó lakos támasztott követelést kereszténnyel szemben, egynegyedében (26%) keresztény követelte zsidótól tartozását. Az esetek egyötödében (20%) zsidó lépett fel követeléssel másik zsidóval szemben.

445 VeML IV.1.b 1612/1831. augusztus 8.

446 VeML IV.1.b 1450/1832. június 4.

447 VeML V.2.a 1795., 1802., 1806., 1815., 1818., 1820., 1821., 1822., 1823., 1826. és 1834. évi jegyzőkönyvek.

A zsidók keresztényekkel szemben fennálló követelései mögött okként legnagyobb arányban a kézműves számára hitelben nyersanyagot biztosító zsidó kereskedő konfliktusos viszonya áll. Mivel korszakunkban a nyersanyagpiac többnyire a zsidó kereskedők kezében volt, a céhes kézművesek nyersanyagot a zsidó kereskedőtől tudtak beszerezni, aki hitelben is hajlandó volt ezt számukra biztosítani. Ha az adós mester időre nem tudott fizetni az áruért, a kereskedő akár a kézműves áru lefoglalását is kérhette adóssága kielégítése fejében, illetve az áru ellenértékét már kamattal együtt követelhette.

A város elé került ilyen tárgyú ügyek a bőrfeldolgozással foglalkozó céhes mesterek (vargák, csizmadiák, szíjártók, szűcsök, irhások, tímárok és tobakok), valamint a nyersbőr- és készáru kereskedelemből élő zsidó kereskedők közt fennálló folyamatos kapcsolatot bizonyítják. A vizsgált 40 év során előkerülő 27 városi bőrkereskedő összesen 40 csizmadia-, varga-, szíjártó- és szűcsmesternek, valószínűleg a szakmában dolgozó mesterek többségének adott el bőrt.448 A nagy számok azt valószínűsítik, hogy forgatható tőke híján a mesterek általában csak a termék elkészülte és értékesítése után tudták a meghitelezett nyersanyagot a kereskedőknek kifizetni. A város előtti adóssági követelések többségénél utólag nyugtázták a pénztartozás megfizetését. Ez is magyarázza, hogy a követelések ellenére újra adtak a kereskedők hitelre nyersanyagot ugyanannak a mesternek. A kereskedésre – a fizetési nehézségek ellenére – mindkét fél kölcsönösen rá volt utalva. A követelésekben szereplő összegek nagyon tág határok közt mozogtak, a 10 forintos adósság mellett 1000 forintot meghaladó összeggel is találkozunk. A kintlévőségek mértéke a kereskedők hitelképességének mértékét is mutatják. Schwarz Nátán kereskedőnek egyetlen évben (1822) összesen 2629 váltóforint követelése volt bőrök árában, de más években is folyamatosan hitelezett nagy értékű árut.449 Rajta kívül további kereskedők esetében is elmondható a több éven keresztül folytatott áruhitelezés. A mesterek is egyszerre több kereskedőtől vásároltak nyersanyagot, hiszen ha tartozásuk volt, de további nyersanyagra volt szükségük, új hitelezni hajlandó kereskedőt kellett segítségre bírjanak.450

A bőrkereskedőkön kívül a lisztkereskedők a pékek részére, továbbá többnyire gyapjúkereskedők nyújtottak hitelt a csapók részére.451

448 Lásd Függelék! Szombathely esetében Tilcsik is arra a megállapításra jutott, hogy adóssági követelések nagyobb részben a bőrkereskedők és a bőrfeldolgozó szakma képviselői között keletkeztek. TILCSIK 2009.

169. Lásd még: Ö.KOVÁCS 1985. 257.

449 VeML V.2.a 1822. évi jegyzőkönyv

450 Raichard Fülöp 1826-ban Manovill Ábrahámnak 458 forinttal, Sonnenfeld Benedeknek 871 forinttal tartozott. VeML V.2.a 532/1826. szeptember 23., 727/1826. december 16. Flaschker József németvarga is adóssága megfizetésének halogatása miatt volt kénytelen újabb hitelezőhöz fordulni. Azzal vádolta Herschl Schwarzbart pápai bőrkereskedőt a városi tanács előtt, hogy amikor tőle hitelben bőrt kívánt vásárolni, a zsidó a limitált árnál többet akart kérni érte, ezért nem tudtak megalkudni. Így más kereskedőtől vásárolt bőrt. A zsidó megtudta, hogy mástól vásárolt és felháborodott, hiszen a varga a korábban tőle vásárolt bőrök árával is adós volt még, ezért a vargát az uradalom elé citáltatta. Szokoly József fiskális azzal küldte el a zsidót, hogy egyezzen meg Flaschkerral, aki az ügyész és a városi tanács előtt is felajánlotta, hogy míg a 91 forint 42 krajcáros adósságát meg nem adja a zsidónak, hetente egy forintot fog fizetni. Ezzel azonban a zsidó nem elégedett meg és heti 5 forintot kért. Ezt viszont Flaschker nem tudta vállalni és panaszt is tett, hogy a zsidó Spitzpulnak nevezve őt becsületében megsértette, ezért elégtételt kért a tanácstól. A zsidó is panaszt tett a tanács előtt, hogy Flaschker ígérete ellenére nem fizetett. Végül úgy egyeztek meg, hogy Flaschker minden pénteken a heti vásár alkalmával 2 forintot fog fizetni neki, ha elmulasztaná, elveszíti mindenét. A zsidó is elismerte, hogy megbántotta Flaschkert, ezért 2 font gyertyát ajánlott fel Isten dicsőségére. VeML V.2.a 2/1795. november 28. Az év elején Flaschkert Munk Ádámmal szemben fennálló tartozása miatt is a városi tanács elé idézték, ahol az adósság megfizetése mellett panaszpénz megfizetésére is kötelezték, mivel a zsidót csalónak nevezte. Uo. 1/1795. február 14.

451 1795-ben Volpfart pék 49 forinttal tartozott liszt árában Billitz Salamon kereskedőnek. VeML V.2.a 4/1795. február 9.; Porpáczi József csapó 238 váltóforinttal tartozott Grünfeld nevű zsidó gyapjúkereskedőnek. Uo. 159/1815. április 15.

Egy-egy adósságügy adott esetben egészen belső viszonyokat is feltár. A portékát hitelező Munk Ádám egy családi konfliktusba is belekeveredett követelése miatt, amikor a városi tanács előtt Puha József csapómester feleségének 12 forint 24 krajcáros tartozása miatt tett panaszt. Lányát előzőleg a csapóhoz küldte követelésével, aki azonban nem volt hajlandó fizetni. Amikor a csapót a városi tanács elé citálták, azzal érvelt, hogy korábban már megtiltotta a zsidónak, hogy bármit hitelezzen a feleségének, akiről köztudomású, hogy hajlik a pazarlásra. Munk azzal védekezett, hogy ő a tiltás óta nem adott semmit az asszonynak. A városi tanács azzal zárta le ügyüket, hogy kötelezte Puhát az adósság megfizetésére, a zsidót pedig megintette, hogy elveszi tőle portékáját, ha továbbra is hitelezni merészel a csapó feleségének.452

A zsidók és keresztények közti ügyletekben csak elenyésző számban fordult elő olyan pénzkölcsönzés ezekben az években, amikor zsidó hitelezett. Singer Salamon 1822-ben a csődbe jutott Verfinger Károllyal szem1822-ben 2500 váltóforint értékű hitelét követelte.453 Grüll György 1815-ben 8000 váltóforintot vett kölcsön Stern Ábrahámtól, aki ennek fejében zálogba kapta Grüll házát. A kölcsönszerződésbe azonban a kölcsönadott pénzösszegnél többet, 10000 forintot írtak azért, hogy ha az adós fizetésképtelensége miatt a ház a zsidó kezére jutna, de nem kapna a várostól házvásárlási engedélyt, akkor se érje kár és a kölcsönt kamatosan megkaphassa. Megegyeztek ugyanis, hogy ha a házat 10000 forintért valaki megveszi, akkor Grüll a teljes összeget a zsidónak adja.454

A zsidókkal szemben fennálló követelések az előzőekhez képest a városi társadalmi érintkezés némileg más típusú kapcsolataira szolgáltatnak példát. A gazdasági munkamegosztásból következően a felvásárlások esetében a zsidókkal szemben keresztény ügyfeleik mint áruhitelezők lépnek fel. Gyakori, hogy a felvásárolt élőállatot, gabonát vagy kézműves készterméket részletben fizette ki a zsidó kereskedő, s ha nem fizetett időre, a termelő fél a városi tanács előtt adott nyomatékot követelésének.455 A rendszeres hitelezés olykor egész adósságlánc létrejöttét idézte elő, amikor a hitelben felvett árut hitel formájában adta tovább a kereskedő.456 Ezek a forgóeszköz kölcsönnek tekintehtő ügyletek biztosították a kereskedelem és a kézművesipari termelés folyamatosságát.457

A vizsgált 40 év alatt nagyobb számban fordult elő, hogy zsidók vettek fel pénzkölcsönt keresztény hitelezőtől, mint fordítva és ebből következett az is, hogy gyakrabban találkozunk zsidókat érintő csődeljárással, illetve javaik zár alá vételével.

Nagy összegű és rendszeres pénzhitelezésekről ezekben az években még nem beszélhetünk. Korszakunkban mindvégig volt ugyan egy-két kiugróan tehetős, erőforrásait hatékonyan forgató tőkés zsidó a pápai közösségben, de az ő esetükben is ekkor még inkább jellemző volt az ingatlan-, a kereskedelmi befektetés vagy az áruval kapcsolatos hitelügylet. Szabad György a pápai uradalmat birtokló Esterházyak tatai uradalmában már a 18. század elején regisztrált némi, a grófok által űzött pénzügyleti tevékenységet, amely a 19. század elején már szabályos üzletté fejlődött, és amelyben pápai zsidó személyek is

452 VeML V.2.a 403/1802. november 20.

453 Uo. 396/1822. szeptember 10.

454 A szerződést a város megsemmisítette és feljelentést tett az úriszéken. VeML V.2.a 107/1815. március 4.

455 1820-ban Fleischer József két ökör árával tartozott Pintér János takácsi lakosnak, egy Meschl nevű mészáros zsidó pedig a bakonyszentlászlói birkásnak a tőle elhozott birkák fejében. VeML V.2.a 143/1820.

március 11., 340/1820. július 1. Pintsof Sámuel kereskedő 40 mérő búzát vásárolt Veber Antal molnártól hitelben 1120 forint értékben, továbbá készpénzzel és egy másik zsidó átvállalt adósságával tartozott.

Adóssága törlesztése érdekében minden pénzzé tehető értékét átadta a molnárnak, így többek közt zabot, korpát, lisztet, babot és egy pár sarut. VeML V.2.a 50/1818. február 7.

456 Veltner Ábrahám Horváth Ferenc csapótól átvett 10 darab szűrt részletekben fizette meg, és még bizonyos hányaddal adós volt, amikor a közben értékesített szűr árát Szakonyi Antaltól követelte. Horváth mellett Ribjánszky Ferenc csapó özvegyének is adós volt. Uo. 294/1815. augusztus 7., 328/1815. október 7.

457 A korabeli kölcsönforgalom fajtáiról, köztük az ún. auszugalis kölcsönről Somogy megyei példák alapján lásd TÓTH 1979. 32.

partnerek voltak.458 Az uradalmi pénztárban fialtatott összegekért 5 % kamatot fizettek.

Források hiányában azonban a pápai uradalomra vonatkozóan ilyen – kifejezetten pénzügyi – befektetésről vagy kölcsön-szerződésről nem tudunk.459 Márkus Sámuel pápai irhásmester Zsoldos János megyei főorvosnak tartozott nagyobb összeggel, amelyet csak Ispotály utcai házának elárverezése után tudott törleszteni.460 A zsidóknak hitelt nyújtó városiak közt előfordulnak iparosok, uradalmi tisztek, városi tisztviselők, akik 200–2000 forint között mozgó összegeket hiteleztek.461

Pénzbefektetés állhatott a hátterében Puha József csapó Sonnenfeld és Margolith nevű zsidóknak nyújtott kölcsönének, akiknek 500 váltóforintot adott, de mivel kérésre sem jutott a pénzéhez, kénytelen volt a városi tanács előtt bejelentést tenni.462

Az adóssági ügyek adott esetben a zsidóknak nem csak a városi környezettel fennálló viszonyára, hanem távolabbi kapcsolataira is rávilágítanak. 1818-ban Sziesz Tóbiás pápai boltostól egy grazi kereskedő csaknem 4000 váltóforintot, egy győri kereskedő mintegy 3400 váltóforintot és Vinter Mátyás pápai fabrikás463 szintén hasonlóan magas összeget követelt. A követelő hitelezők kifizetésére a város két helyi kalmárra bízta a zsidó boltjában található árukészlet leltárba vételét, mivel Sziesz csődbe jutott.464 Egy adós gazdasági bukása további hitelezőket sodorhatott csődbe. A kisebb vagyonnal rendelkezők, illetve kisebb léptékű kereskedést folytatók ingatagabb gazdasági alapokon állva gyakran ki voltak szolgáltatva az üzleti szerencse forgandóságának. König Áron 1820-ban még 900 forintot követelő félként szerepelt a Fleischer Mózes árvái ellen folytatott csődeljárásban, hat évvel később viszont csődbement, meghalt, családja pedig háza elárverezésére kényszerült.465

A zsidók egymás között előforduló adóssági ügyeinek nagy száma magyarázható egyrészt korabeli gazdasági tevékenységük jellegével, másrészt természetesen a csoportbizalommal. Érthető, hogy egymás közt gyakrabban hiteleztek pénzt, de magánjogi vitájuk megoldását külső bírói fórum, vagy hatósági közbelépés segítségével látták biztosítottnak. A városi bírói hatáskör zsidókra történt kiterjesztése mellett a tanács objektív eljárásába vetett bizalommal is magyarázható a zsidók közti keresetek itteni megjelenése és növekvő száma. És bár a világi fórumok előtt is mindig ún. zsidó esküvel fogadtak igazmondást, anyagi vagy üzleti természetű vitájukat nem a zárt közösségen belül, saját elöljáróik közbelépésével oldották meg.

A kölcsönzött összegek általában 100–1500 váltóforint közöttiek, de előfordultak ennél jóval kisebb és egy esetben jóval magasabb összegek is. A kor szokása szerint az árvák

458 SZABAD 1957. 110. Az 1830-as évek közepén három pápai zsidó kölcsönzött nagyobb összeget az Esterházyaknak: a pénzügyleteiről ismert Krausz Salamon 600, Schlesinger Salamon kereskedő 10000, Gold Antal örökösei pedig 5000 ezüstforintot forgattak meg 5, illetve 6 %-os kamattal. SZABAD 1957. 481., 488., 496.

459 Ez nem jelentette, hogy az uradalommal gazdasági kapcsolatba kerülő bérlő vagy kereskedő olykor ne halmozott volna fel nagy összegű tartozást. A korszak tehetős pápai zsidója, Neuman Ábrahám 1818-ban fél éves haladékot kapott a pápai uradalmat kormányzó tatai régenstől 9000 forintos adóssága megfizetésére.

MOL P 1216 capsa 64. nr. 265/39.

460 VeML V.2.a 526/1826. szeptember 16., 546/1826. szeptember 30.

461 Özvegy Czink Antalné 1834-ben két zsidóval szemben is követeléssel élt a városi tanács előtt. Még 1819-ben és 1821-1819-ben 500–500 váltóforintot adott kölcsön Mayer Mózes pápai zsidónak és feleségének. Krakauer Dávid örököseitől pedig 1825 váltóforintot követelt. VeML V.2.a 805/1834. október 29., 922/1834.

december 4.

462 VeML V.2.a 270/1818. augusztus 1.

463 Pápai kőedénygyáros. MIHALIK 1965a, MIHALIK 1965b, KÉRY 1965

464 VeML V.2.a 244/1818. június 27.

465 Nem kizárt, hogy csődje részben összefüggött a Fleischernek korábban nyújtott kölcsön esetleges behajthatatlanságával, mivel a csődeljáráskor megjegyezték, hogy az adósságok kifizetését a Fleischer háza és zsinagógai székének ára sem fedezné. König örökösein összesen 7000 forintot követeltek.VeML V.2.a 578/1820. december 21., 531/1826. szeptember 23., 735/1826. december 16.

külön kezelt örökségéből is rendszeresen kölcsönt folyósítottak, törvényes kamat mellett.466 A kölcsönügyletek szereplői többnyire kereskedők, akikről feltételezhetjük, hogy üzleti tevékenységük folytatása érdekében folyamatos tranzakciókat hajtottak végre, és a városi fórum elé kerülő vitás ügyek ezeknek csak a kisebb részét tették ki. A nem helyi illetőségű zsidó kereskedők pápai kereskedővel keletkezett vitájukban szintén a Pápa városi tanács közbenjárásával igyekeztek adósukat fizetésre szorítani.467 Az iratokban követelő félként is feltűnő Lamberger Dávid pápai kereskedővel szemben fennálló követelése miatt egy Stern nevű idegen zsidó nagykereskedő közvetlenül az uradalomtól kért segítséget. Az uradalmi régens Stern követelésének megfelelő kezelésére utasította a pápai prefektust, mivel „Magyarországban majd’ az első gyapjú kereskedő és a magyarországi industriát nagyon elő mozdítja, de azonkívül is, ha ezen tekintet nem járulna is iránta, igazságot kellene nékie szolgáltatnunk. […] azon tekintetből is, hogy a szomszédok el legyenek hitetve, hogy Magyarországban az igazság szolgáltatása nagyobb punctualitással tétetik, mint nálok és hogy átollyában jobb a mi adminisztrációnk, mint az ővéik.”468

A zsidók közt fennálló adóssági követelések mintegy fele szintén áruhitelezésből eredt, ezek többségét azonban nem nyersanyag vagy kézműves készáru tette ki, hanem boltban vásárolt kereskedelmi portéka.469 Néha kis értéket érintő és emberi gyengeségből fakadó viták is a városi fórum elé kerültek. Neumann Henrik pápai szabó és Szalcer Száli vitájában a pápai szabó céh segítségével próbált a város tisztán látni. A szabó által elkészített köpönyeg árát a megrendelő nem akarta kifizetni, mivel – állítása szerint – a bélésre a szabónak átadott 3 használt ruha közül csak kettőt használt fel és a harmadikat eltulajdonította. A városi szabó céh mestereit utasították annak megállapítására, hogy hány ruha anyagát használta fel a zsidó szabó a köpeny béléséhez. Véleményük alapján a tanács a megrendelőt marasztalta el.470 A zsidó közösség orvosa is a városi tanács segítségét kérte orvosi szolgálatai ellenértékének megfizettetéséért. Vinterberg Józsefnek471 a beteg Grünfeld Rebeka pénztelensége miatt nem tudott fizetni.472

466 Freund Izraelné, néhai Freund Jakab árváinak gondviselője panaszt emelt a városi tanács előtt Grünfeld Salamon ellen, aki az árvák pénzéből 500 forint kölcsönt vett fel, de nem akarta visszafizetni. Grünfeld a tanács előtt elismerte a tartozást és szegénységére hivatkozva részletfizetési lehetőséget kért. VeML V.2.a 207/1821. május 5.

467 Grösenbrunner Márton győri kalmár Stift Tóbiás pápai kalmártól 3896 forint 30 krajcárt követelt a városi tanács előtt. VeML V.2.a 75/1818. február 28.

468 MOL P 1216 capsa 64. nr. 266. 1817. november 28-i levél.

469 Hirschl Simon Schönfeld Máriától 61 forint 35 krajcár értékű menyasszonyi ruhakellék árát követelte. Az adós nő azzal hárította el a követelést, hogy az árut az apja vette meg neki menyasszonyi ajándékul. A boltos a kereskedőkönyv segítségével bizonyítani tudta, hogy a nő és nem az apja az adós. A hamis vallomás miatt a város pénzbüntetésre ítélte a fiatalasszonyt és elrendelte a követelés végrehajtását is. VeML V.2.a 568/1822.

december 7.

470 VeML V.2.a 193/1834. március 15.

471 Halálakor Vinterberg orvos is tartozást hagyott maga után. 1832-ben Schininger Krisztián pápai seborvos keresetet nyújtott be, mert tíz éven át rendszeresen borotválta Vinterberget, de fizetség nélkül. Emiatt támasztott az örökösökkel szemben követelést. Az orvos fiai által írt ügyvédi meghatalmazásból kiderül, hogy ők nem Pápán éltek. Jakab nevű fia, aki szintén orvos lett, Galíciában, Nátán pedig kereskedőként Csehországban lakott apjuk halálakor. Képviseletükkel Singer Emánuel zsidó jegyzőt hatalmazták meg. A forrás az elhunyt orvos kapcsolataira is rávilágít. Közte és a keresztény városi seborvos kolléga között szakmai és bizalmi kapcsolatot kell feltételeznünk. Polgáriasultságát jelzi egyúttal, hogy rendszeresen borotválkozott. VeML IV.1.b 367/1832. március 13.

472 VeML V.2.a 159/1822. április 20.

A fizetésképtelen adósok elleni végrehajtás a javaik, árukészleteik zárolásával járt, amelyek értékesítéséből befolyt összegekkel fizették ki a hitelezőket. Ilyen végrehajtás alá kerülhetett tehetősebb terménykereskedő, vagy boltos kiskereskedő és iparos is.473

A fenti példák szereplőinek többsége a mindennapi életvitelhez szükséges feltételek megteremtése érdekében kötöttek kölcsönügyleteket vagy keveredtek adósságba.

Néha azonban ezeknél nagyságrendekkel nagyobb horderejű adóssági ügyek is felszínre kerültek. Krausz Leopold és testvére, Krausz Salamon esetében egyértelműen megállapítható, hogy gazdasági tevékenységük alapja, így egyben megélhetésüké is a pénzügyletek voltak. Amikor 1804-ben Krausz Leopold halála után az árváira maradt javait összeírták, összesen mintegy 30000 konvenciós forint értékű közös aktív adósságot vettek számba. A Krausz-testvérek ekkor 83 különböző adóssal álltak kapcsolatban, ami folyamatos pénzkölcsönzésre utal. Ezt támasztja alá az összes megállapított, 8000 forintot meghaladó kamatpénz is, amellyel ügyfeleiknek tartoztak. A testvérpártól kölcsönt felvevők többsége magánszemély volt. Egy esetben a vargák céhe és egy esetben közelebbről meg nem nevezett „fabrika”474 vett fel nagyobb összeget tőlük. Az esetek 57%-ában zsidók voltak az ügyfelek. Ezek egynegyedét idegen, valószínűleg kereskedő zsidók alkották. Illetőségük Nagymarton – Pozsony – Rajka – Vác – Bonyhád – Siófok – Rendek – Egerszeg – Szentgotthárd települések által alkotott üzleti körzetet rajzol ki. A legmagasabb, 3000 forint körüli összegekkel tehetősebb pápai zsidók tartoztak, köztük a többszörös háztulajdonos, uradalmi bérlő Neuman Ábrahám. A többi zsidó által felvett kölcsönök mértéke 4 és 1000 forint között mozgott. A kölcsönvevők 11%-a nemesember volt. Ők is, akárcsak a többi nem zsidó adós általában néhány tíz vagy száz forintos összeggel tartoztak. A Krausz-testvérek terményfelvásárló nagykereskedők voltak.

Leopold halálakor 3386 forint értékű cserzőgubacsot és gyapjút vettek leltárba. Ezeken kívül az uradalmi adószedőnél 9000 forintjuk volt.475

Nagy valószínűséggel ebben az időszakban Pápán a Krausz-fivérek kezén forgott a legnagyobb pénz- és árumennyiség.476

Az adóssági ügyek vizsgálatával a városi közösségek minden rétegére kiterjedő, életüket átszövő rendszeres társadalmi és gazdasági kapcsolatokra láthatunk rá. Az adatok azt igazolják, hogy a városokban, így tehát a Pápán létrejött zsidó közösségek eltérő közösségi jogaik ellenére sem alkottak a városi társadalomtól elszigetelt, elzárt közösségeket. A kezdetben csak kizárólag gazdasági kapcsolatokban megnyilvánuló érintkezési formák a 19. század elejére a mindennapi élet minden területén és a közélet bizonyos területein is kiteljesedtek.

In document DOKTORI DISSZERTÁCIÓ Jakab Réka (Pldal 109-114)

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK