A fizetésképtelen adósok elleni végrehajtás a javaik, árukészleteik zárolásával járt, amelyek értékesítéséből befolyt összegekkel fizették ki a hitelezőket. Ilyen végrehajtás alá kerülhetett tehetősebb terménykereskedő, vagy boltos kiskereskedő és iparos is.473
A fenti példák szereplőinek többsége a mindennapi életvitelhez szükséges feltételek megteremtése érdekében kötöttek kölcsönügyleteket vagy keveredtek adósságba.
Néha azonban ezeknél nagyságrendekkel nagyobb horderejű adóssági ügyek is felszínre kerültek. Krausz Leopold és testvére, Krausz Salamon esetében egyértelműen megállapítható, hogy gazdasági tevékenységük alapja, így egyben megélhetésüké is a pénzügyletek voltak. Amikor 1804-ben Krausz Leopold halála után az árváira maradt javait összeírták, összesen mintegy 30000 konvenciós forint értékű közös aktív adósságot vettek számba. A Krausz-testvérek ekkor 83 különböző adóssal álltak kapcsolatban, ami folyamatos pénzkölcsönzésre utal. Ezt támasztja alá az összes megállapított, 8000 forintot meghaladó kamatpénz is, amellyel ügyfeleiknek tartoztak. A testvérpártól kölcsönt felvevők többsége magánszemély volt. Egy esetben a vargák céhe és egy esetben közelebbről meg nem nevezett „fabrika”474 vett fel nagyobb összeget tőlük. Az esetek 57%-ában zsidók voltak az ügyfelek. Ezek egynegyedét idegen, valószínűleg kereskedő zsidók alkották. Illetőségük Nagymarton – Pozsony – Rajka – Vác – Bonyhád – Siófok – Rendek – Egerszeg – Szentgotthárd települések által alkotott üzleti körzetet rajzol ki. A legmagasabb, 3000 forint körüli összegekkel tehetősebb pápai zsidók tartoztak, köztük a többszörös háztulajdonos, uradalmi bérlő Neuman Ábrahám. A többi zsidó által felvett kölcsönök mértéke 4 és 1000 forint között mozgott. A kölcsönvevők 11%-a nemesember volt. Ők is, akárcsak a többi nem zsidó adós általában néhány tíz vagy száz forintos összeggel tartoztak. A Krausz-testvérek terményfelvásárló nagykereskedők voltak.
Leopold halálakor 3386 forint értékű cserzőgubacsot és gyapjút vettek leltárba. Ezeken kívül az uradalmi adószedőnél 9000 forintjuk volt.475
Nagy valószínűséggel ebben az időszakban Pápán a Krausz-fivérek kezén forgott a legnagyobb pénz- és árumennyiség.476
Az adóssági ügyek vizsgálatával a városi közösségek minden rétegére kiterjedő, életüket átszövő rendszeres társadalmi és gazdasági kapcsolatokra láthatunk rá. Az adatok azt igazolják, hogy a városokban, így tehát a Pápán létrejött zsidó közösségek eltérő közösségi jogaik ellenére sem alkottak a városi társadalomtól elszigetelt, elzárt közösségeket. A kezdetben csak kizárólag gazdasági kapcsolatokban megnyilvánuló érintkezési formák a 19. század elejére a mindennapi élet minden területén és a közélet bizonyos területein is kiteljesedtek.
beházasodáshoz – függetlenül attól, hogy melyik fél érdekeit szolgálta nagyobb mértékben – a zsidó fél kikeresztelkedésére volt szükség. (A betérés elképzelhetetlen volt és nem is hatott egy irányba a társadalmi integrációval.) A felek érdekeit szolgáló, lehetőségeiket növelő házassági kapcsolat létesítése elsősorban a közösségek felsőbb, tehetősebb rétegei esetében voltak relevánsak. Az alsóbb rétegek esetében – ha nem járt anyagi felemelkedéssel – nem jelentett különösebb vonzerőt egy ilyen társadalmi kapcsolat létesítése. A korszakban létrejött házasságok azt mutatják, hogy azok a vagyon növelését, az üzleti kapcsolatok erősítését, továbbá a társadalmi rang anyagi javakkal történő alátámasztását szolgálták.
Pápán a zsidó közösség tehetősebb családjai a vármegyei tisztviselői elit helyben lakó tagjaival, vagy a városi polgárság családjaival szövetkezhettek volna, de erre 1848 előtt nem került sor.
Kikeresztelkedett pápai zsidókra 1841-ből van adatunk. Klein Eleonóra hajadon és Nagy János – akiket a forrás testvéreknek mond – Amsterdamban elhunyt nagybátyjuk, a pápai Salamon David Pollin után rájuk szálló öröksége kieszközlésével hatalmazzák meg Marktein Simon helyi bőrkereskedőt.478
Bizonyos esetekben a közösség elhagyása, illetve kikeresztelkedés nélkül is lehetséges volt zsidó számára a többségi társadalmomba való beilleszkedés. A zsidó értelmiség előtt a hivatali pálya – az orvosit kivéve – zárva volt. Zsidó orvosokkal a királyi udvarokban már a középkorban találkozunk. A II. József idején a zsidók előtt is megnyílt egyetemi képzések közül az orvosi volt a leginkább vonzó számukra, hiszen ezen a pályán megélhetést is remélhettek. Pápán a zsidó község hat orvosa közül kettő, Feitel Móric és Pserhoffer Sámuel is városi szolgálatban állt az 1840-es években.479
A többségi társadalomba való betagozódás lehetősége nem csak a befogadók részéről vetett fel kérdéseket, de a zsidó közösségen belül is változásokat indított el, hiszen az integráció egy mégoly lassú kulturális beolvadási folyamat beindulását is megkívánta. A zsidó vallásjog, a halakha megtartása és a modern társadalmi létforma közt fennálló feszültség óhatatlanul maga után vonta a vallási reformok szükségességét. A társadalomban való jobb érvényesüléshez, a felemelkedéshez szükségessé vált a vallási hagyományok terhétől kisebb-nagyobb mértékben való megszabadulás, az elkülönülést igénylő vallási előírások lazítása, megváltoztatása.
A reformkorban a magyarországi zsidóság előtt is megnyílt lehetőségek új vallási-halakhikus kérdéseket vetettek fel, ugyanis a társadalmi érintkezés új színterei, az ezekből fakadó új életkörülmények a vallási parancsolatok betartását legalábbis nehezebbé tették.
A zsidók olyan szakmákat is űzni kezdtek, amelyek gyakorlásához sok esetben meg kellett szegniük a szombat megtartására és a kóserságra vonatkozó halakhikus szabályokat. A vallási hagyomány tiszteletben tartásának lazulását elősegítette az is, hogy az 1830-as években a városokban rendre megalakuló kaszinók egyre több helyen zsidókat is felvettek tagjaik közé, akikkel a társadalmi nyilvánosság más színterein egyébként nem érintkeztek.
Ebből következően a „külső” társadalmi életben való részvétel óhatatlanul magával hozta az étkezési, italfogyasztási és más vallási előírások megszegését. Az ortodox álláspont a zsidó közösséghez való tartozás feltételének tekintette a vallási parancsolatok megtartását.
Az ehhez alkalmazkodni nem tudók azonban kitérés nélkül nem léphettek ki a vallási közösségből (tekintve, hogy felekezetnélküliség ekkor még nem létezett), így azt kellett elérni, hogy a közösséghez való tartozásnak ne legyen feltétele a parancsolatok aprólékos,
478 VeML IV.1.b 348/1841. február 1.
479 Pserhofer már 1835-ben is Pápán működött. Az úriszéki iratok szerint ebben az évben az útonállók által megtámadott, megvert és kifosztott Kaufman Izsák pápai kereskedőt egy hónapon át ápolta otthonában.
VeML XI.602. b. Úriszéki iratok, 1835. Életrajzukat lásd: ÚJVÁRI 1929. 265, illetve 726.
teljes körű betartása.480 Ez az egész európai zsidóságon belül, így a magyarországi közösségeken belül is egy lassú reformfolyamatot indított el, amely éppen a nagy társadalmi változásokat előkészítő magyar reformkori törekvésekkel esett egybe, ezért külső támogatást is kapott.
Pápán az új eszmék korai hatását mutatja a kaszinó létrejötte 1832-ben, amelynek már megalakulásakor voltak zsidó tagjai.481 A kaszinó a zsidók és nemzsdók társadalmi közeledésének egyik fontos színtere volt. 1838-ban 12 választmányi tagja között volt Neuman Salamon, a 97 részvényes közt pedig 10 zsidó tagot találunk. Ők mind tőkés vállalkozók: a somhegyi üveghutát működtető és gabonakereskedő Neuman család tagjai, Fischer Móric kőedénygyáros és a rőfös kereskedő Hirschler testvérek.482 1847-ben újabb zsidó tagokkal bővült a választmány.483 A kaszinóba felvételt nyert pápai zsidók a közösség vezető rétegéből, valamint honorácior tagjai (orvosok, tanítók) közül kerültek ki.
Az akkulturációs társadalmi elvárások fényében magától értetődő, hogy a kaszinótaggá vált zsidók a közösség azon tagjai voltak, akik – egyébként kisebbségként – a közösségen belül reformokat sürgettek az oktatás és a vallás terén.484
A kaszinó a társadalmi nyilvánosság olyan új területe volt, ahol a felekezeti és társadalmi különbségek másodlagossá váltak, alapelv volt az egynjogúság és az önkéntesség.485 A társadalmi és felekezeti hovatartozás helyett a műveltség és a magaviselet vált meghatározóvá a tagfelvételben, így Pápán is közös társaságba tömörült köznemes, honorácior, városi iparos és kereskedő polgárság, valamint a zsidóság.486 Az a szokás, hogy a kaszinótagok vendégeiket is bevezethették a helyi társaságba, a kaszinó kapcsolatait szélesre nyitotta. Ebben jelentős szerepet játszott a helyi zsidóság birodalmi területeken túlmutató kereskedelmi és vallási kapcsolatrendszere.487
Az akkulturációs igény és készség a zsidóság és a környező társadalom gondolkodásában is megjelent a reformkor idején. Ez a kaszinók mellett megmutatkozott a fürdők és egyéb egyesületek életében, valamint az oktatásban. Pápán az 1840-es évek elején egy kaszinótagokból alakult részvényes kör kibérelte az uradalomtól az ugodi fürdőt, amely tulajdonképpen a pápai kaszinó kihelyezett nyári szórakozóhelyeként működött.488 A reformkori magyarországi fürdőkön megnyilvánuló társadalmi demokratizmus az ugodi fürdőn is megtapasztalható volt abban, hogy – a főrendek kivételével – minden társadalmi réteg, így a zsidóság is jelen volt. A fürdői vendégkönyv tanúsága szerint a pápai zsidók is rendszeresen megfordultak, szórakoztak a fürdőn, a szálláshelyet is zsidó bérlő működtetette az 1840-es évek derekán. Nem utalnak arra a források, hogy a zsidó vallású vendégek elkülönültek, illetve elkülöníttettek volna a többi vendégtől, és nem mutatkozott különbségtétel a fürdődíjak tekintetében sem. Az egyre inkább hazafias jelleget öltő reformkori bálok vendégei külsőségekben is kifejezésre juttatták a magyarosodás igényét.
A zsidóság társadalmi integrációjának Kossuthék által megfogalmazott kulturális
480 JAKAB 2010a
481 A zsidók kaszinótagsága nem mindenütt volt magától értetődő. Szombathelyen, Gyöngyösön, Egerben és Komáromban az 1830-as években még elutasították zsidó tagok felvételét a helyi kaszinókba. SILBER 1992.
121–122.
482 A’ Pápai Casino’ részvényeseinek névsora betűrenddel, annak törvényei ’s egyéb tudnivalói. 1838. Közli:
HUDI 2001. 26–28.
483 Spitzer Adolf és Deutsch József lettek ekkor a választmány tagjai. A Pápai kaszinó tisztújítási jegyzőkönyve, 1847. január 3. Közli: HUDI 2001. 45. 1838–1848 között a zsidó kaszinótagok aránya 13%-ról 22%-ra nőtt, utóbbi megközelítve a zsidóság városi lakosságon belül képviselt arányát. SILBER 1992. 127.
484 SILBER 1992. 127–128.
485 HUDI 2007b. 78.
486 HUDI 2007b. 113.
487 A kaszinó vendégkönyve alapján ezek a kapcsolatok Bécs és a birodalom nagyobb városai mellett Dániáig, Franciaországig, a német és lengyel területekig terjedtek ki. HUDI 2007b. 115–116.
488 JAKAB 2001. 27–62.
integráció feltételeire adott válaszként is értelmezhető a korabeli sajtóban megjelent tudósítás egy ugodi bálról, amelyről a következőket tartotta érdemesnek feljegyezni az éles tekinetű tudósító: „a héberhölgyek honi kelmében jelentek meg, de a büszke úrhölgyek — akiknek átellenesül esett ilyen társaságban vigadni — semmit sem adtak a nemzeti öltözködésre.”489
A zsidóknak a város társadalmi eseményeiben való részvételének lépésről lépésre történő megjelenésére utalhat, bár elsősorban a védelmet nyújtó földesúrnak szóló hódolat kifejezésének tekinthető, hogy 1801-ben, amikor Esterházy III. Ferenc nápolyi követségből történt szerencsés hazaérkezésekor a városban diadalmenetet tartott, a zsidó község is hódolattal fogadta. A kor szokásainak egyébként megfelelő eseményen a város különböző testületei, így a céhek is feliratokkal ellátott táblákkal, zászlóikkal felsorakozva fogadták a város földesurát. A Belsőváros határánál kronosztikonnal ellátott diadalkaput állított a város, a zsidó község pedig az Alsó Majorban „triumfális portát” emelt, amelyen „semmi inscriptiók voltak, hanem dictióját nyomtatásban bé nyújtotta” a földesúrnak.490
TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK
A zsidóság és városi környezete közt időnként megnyilvánuló konfliktusok alapja a legtöbb esetben gazdasági jellegű volt. Fentebb részletesen tárgyaltuk a hitelező és adós, illetve a felvásárló zsidó és a céhes mesterek közti konfliktusokat, amelyek ugyan tisztán gazdasági kapcsolatok folyományai voltak, mégis kitűnően mutatják a felek társadalmi helyzetének meghatározottságát, egyben pedig egymásrautaltságukat. A kiváltságokat élvező, ugyanakkor éppen azok miatt erős kötöttségek kényszerében mozgó céhes mester áll szemben a mindezen kiváltságokból kirekesztett, ezért alkalmazkodásra és a kiváltságokat, a rendi kereteket kikezdő és bomlasztó tevékenységre kényszerülő zsidóval.491 A konfliktusok okai tehát nem annyira maguk a zsidók voltak, hanem sokkal inkább a helyzetük, amely gyakran a rendi korlátok megkerülésére kényszerítette őket.
A túlsúlyban lévő gazdasági jellegű konfliktusok mellett előforduló mindennapi vagy éppen nagyobb korderejű bűnügyi eseteket egy-egy példával mutatjuk be.
Schwarz Márkus helybeli zsidó rőföskereskedő feleségét, Baron Szálit 1835-ben a városi tanács egy pápai polgár panaszára becsületsértés miatt ítélte el. Kelcz József tímármester azzal vádokta az asszonyt, hogy sértegette, mire Baron Száli a tanács előtt hazugnak nevezte őt hozzátéve, hogy a férfi is sértegette őt. A tanács előtti viselkedése miatt az asszonyt ítélték el, aki a 25 márkás büntetésének megfizetéséig újján lévő gyűrűjét tette le biztosítékul.492
Zsidó felek közt történt becsületsértési ügy is került a városi tanács elé. Roth Mózes fiát azért zárták a városi fogdába néhány órára és büntették némi készpénz megfizetésére, mert a vásárban egy másik zsidót sértő szavakkal illetett, és amikor a vásárbíró közbelépett, őt is megtámadta.493
A szomszédsági vizsony hétköznapi konfliktusai közé tartozott az az ügy, amikor Frenkl Mózes zsidó pék a szomszédságában lakó Becsey János csizmadia ellen tett
489 Pápa, Nyárutó 4. Pesti Divatlap, 1846. 596. Idézi: Petneki 1991. 240.
490 MOL P 1216 capsa 64. nr. 110. 1801. szeptember 14. Sajnos a szöveg nem maradt fenn.
491 Kecskeméti példák alapján Ö. Kovács József vette számba a zsidóság és környezete konfliktusait, egyben rámutatva a közösségen belüli választóvonalak meglétére is. Az ő vizsgálatai is azt mutatták, hogy a konfliktusok alapja nem a vallási ellenszenv, hanem sokkal inkább gazdasági okok (vásári ellentétek, áruhamisítások, csalások stb.) voltak, amelyeket azonban kísérhettek vallási motívumok is. Ö.KOVÁCS 1991.
156. passim
492 VeML V.2.a 228/ 1835. március 21.
493 VeML V.2.a 436/1820. szeptember 2.
panaszt, mivel annak malacai kárt tettek a pincéjében található kenyérlisztjében. A tanács a zsidó panaszát jogosnak tekintve pénzbüntetésre ítélte a mestert.494
Jóval nagyobb horderejű volt az Ábrahám Jakab sérelmére két Takácsi faluban lakó nemes által elkövetett bűnügy. Mozgai István és Győry István egy, a zsidóval korábban kötött pálinkavásárlási szerződés megszegésével vádolták Ábrahám Jakabot. 1775 októberében a szomszédos Acsádra csalták. Mivel a szerződésük úgy szólt, hogy az azt nem teljesítő félen a másik fél „úton-útfélen” elégtételt vehet, megverték a zsidót és elvették tőle a csomagját, amelyben birkabőrt, lisztet, viaszt, 3 lat ezüstöt és némi készpénzt találtak. A vármegyei törvényszékre eljutó perben lefolytatott vizsgálat során a vádlottak nem tudták felmutatni a szerződést, és a tanúk vallomása is ellentmondó volt atekintetben, hogy létezett-e valamiféle szerződés a két fél között.495