A munkamemória kapacitásának szerepe a célzás, a metafora és az irónia

A rövid távú emlékezet működését, egyéni különbségeit magyarázó, legáltalánosabban elfogadott modelljei a munkamemória-modell (Baddeley és Hitch 1974, Baddeley 2000, Hoffmann és Németh 2006), valamint a kapacitáselmélet (Just és Carpenter 1992) (ld. bővebben Turi és mtsai 2014).

Az újabb munkamemória-modellben (Baddeley 2000) a verbális, beszédalapú információk időleges tárolásáért a fonológiai hurok, újabb terminusa szerint a fonológiai rövidtávú emlékezet a felelős (vö. Hoffmann és mtsai 2009).

A kapacitáselmélet (Just és Carpenter 1992) szerint a nyelvi feldolgozás egyéni különbségeinek hátterében nem a nyelvi kompetenciák eltérése, hanem a feldolgozó és tároló rendszer, azaz a munkamemória kapacitásának különbségei állnak. Vagyis a kapacitáselmélet megfogalmazásai alapján a nagyobb terjedelmű munkamemóriával rendelkező egyének számára több erőforrás áll rendelkezésre, így ők a komplexebb nyelvi feldolgozási folyamatokban jobban teljesítenek, mint a kisebb munkamemória-kapacitással rendelkező társaik (vö. Turi és mtsai 2014).

A fejezet további részében először azt mutatom be a nyelvi fejlődéses, a mondatmegértéses és a kétértelműségek feldolgozásával kapcsolatos vizsgálatok alapján, hogy a munkamemória-kapacitás terjedelme egyaránt meghatározó lehet a különböző nyelvi szinteket érintő feldolgozási folyamatokban, ami arra utal, hogy a különbségek hátterében nem maga a nyelvi, hanem a munkamemória-kapacitásbeli különbség áll. A második részben specifikusan az indirekt kérések, a metafora és az irónia megértése valamint az egyének munkamemóriabeli különbségei közötti összefüggésekkel kapcsolatos eredményeket feltárva azt a feltételezést fogalmazom meg, hogy a munkamemória kapacitásának nagysága meghatározó lehet a nem

A nyelvi fejlődésben a fonológiai rövidtávú emlékezet fejlettségének jelentős a szerepe (Baddeley és mtsai 1998, Baddeley 2001, Racsmány 2004). Mivel fejlődése végigkíséri az óvodáskort, s csak 7-10 éves kor körül zárul le, így az egyéni kapacitásbeli eltérések meghatározóak a nyelvi fejlődés egyes szintjein.

Szoros együtt járás figyelhető meg például a fonológiai teszt eredményei valamint a szókincs növekedése között. Gathercole és Baddeley (1990) eredményei szerint az újszerű nevek elsajátításakor a nagy fonológiaihurok-kapacitással rendelkező gyerekek lényegesen jobban teljesítettek, mint a kis kapacitásúak. Hasonlóak az eredmények a szó-álszó párok tanulására irányuló vizsgálatban is, ahol szintén a nagyobb munkamemória-terjedelemmel rendelkező egyének mutatkoztak sikeresebbnek az álszó tanulásában (Gathercole és mtsai 1997).

A szókincs növekedésén túl a fonológiai tárnak fontos szerepe van még az olvasástanulásban, valamint a második nyelv elsajátítása során is (Racsmány és mtsai 2001, Kovács és Racsmány 2008).

A mondatmegértés fejlődése során a kezdeti szakaszban a gyors és lassú gyermekek közötti különbség hátterében a munkamemória eltérő kapacitása állhat. A munkamemória szerepe a fejlődés során változik, ugyanis a gyerekeknél a nyelvfeldolgozás és a megértés folyamatainál a munkamemória-rendszerek hatása erősebb, mint a felnőtteknél, vagyis a gyerekeknél nemcsak a komplex megértési helyzetekben (szövegértés), hanem a gyors komponenseiknél is kimutatható a komplex munkamemória hatása, míg a felnőtteknél nem (Németh 2002).

Összességében az látszik, hogy a legtöbb nyelvi folyamat (szövegértés, komplex nyelvi feladatok, off-line feldolgozás) fejlődésének hátterében is kimutatható a munkamemória-rendszerek kapacitásbeli hatása (Hofmann és Németh 2006, Turi és mtsai 2014).

A mondatmegértés időbeli lefutásának első szakaszában, amelyet gyors és automatikus működés jellemez, nem mutatható ki a munkamemória hatása egészséges személyeknél (Turi és mtsai 2014). Ugyanakkor a megértés időbeli lefutásának későbbi szakaszában, a mondat értelmezése során a munkamemória-rendszer hatása kimutatható. Ezt mutatják a garden-path (kerti ösvény) mondatok feldolgozására vonatkozó vizsgálati eredmények (Just és Carpenter 1992), mely szerint a nagyobb munkamemória-kapacitású személyek gyorsabban teljesítenek az ilyen típusú mondatoknak a feldolgozásában.

Vos és Friederici (2003) szintaktikailag kétértelmű mondatok megértésének az egyének kapacitásbeli különbségeivel való összefüggéseit viselkedéses válaszok, valamint EKP méréssel vizsgálták. Eredményeik szerint a szintaktikailag komplex mondatok értelmezése

során csak a nagy munkamemória-kapacitású egyének EKP-mintázataiban találtak P600-as – grammatikai vagy szintaktikai anomáliák esetén megjelenő – értékeket. Vagyis viselkedéses és EKP válaszaik tekintetében is eltérő mintázat mutatkozott a nagyobb kapacitással rendelkező személyek esetében.

Bornkessel és mtsai (2004) szintaktikailag komplex és szemantikailag kétértelmű mondatok feldolgozását és megértését a személyek EKP-mintázatai alapján vizsgálta. A résztvevőket alacsony és magas munkamemória kapacitású csoportokba sorolta, akiknek először szemantikailag kétértelmű és szintaktikailag komplex mondatokat kellett elolvasniuk monitoron, majd mindegyik mondathoz egy megértési feladatot megoldani. Az eredmények szerint az alacsonyabb kapacitással rendelkező egyének eltérő EKP-válaszokat mutattak (N400 – szemantikai anomáliák esetében megjelenő amplitúdó), mint a nagyobb kapacitású személyek, akiknél P600-as amplitúdójú is megtalálható volt. Mindebből arra következtettek, hogy a kis memóriakapacitású személyek kevésbé hatékonyak a nem megfelelő olvasat visszaszorításában (vö. Kutas 2014).

A munkamemória-kapacitás szerepét a lexikai kétértelműségek feldolgozásában Turi és mtsai (2010) vizsgálták. Kísérletükben szó-nemszó döntési primingparadigmát alkalmaztak, melyben kétértelmű (homonim) szavakat tartalmazó mondatok, ill. töltelékmondatok szerepeltek. Az eredmények szerint a nagy munkamemória-kapacitás személyek esetében mindkét jelentés elérhető, mivel elegendő forrásuk van mindkét jelentés tárolására, ugyanakkor a kis munkamemóriájú személyeknél a gyakoribb jelenésű alakok voltak a preferáltabbak.

Indirekt beszédaktusok feldolgozási idejének és az egyének munkamemória-kapacitásbeli összefüggéseit vizsgálták Jagodics és mtsai (2013). Kutatásukban arra fókuszáltak, hogy az indirekt és a direkt mondatok online feldolgozási idejében lehet-e különbség általában véve, ill.

a személyek munkamemória terjedelmének függvényében. A mérőeljárásuk egy reakcióidő-mérésen alapuló feladat volt, melyben a részt vevő személyeknek 25 történet direkt vagy indirekt kulcsmondatot tartalmazó változatát kellett elolvasniuk önütemezett olvasási helyzetben. Az indirekt beszédaktusoknak öt típusát tartalmazta a tesztjük: kérdő formájú udvarias kérés, burkolt utasítás, rejtett fenyegetés, szexuális tartalmú felhívás és leplezett tartalmú megvesztegetés. Hipotéziseik szerint az alacsonyabb munkamemória-kapacitású személyek gyorsabban fogják feldolgozni az indirekt mondatokat, mint a direkteket, míg a nagyobb kapacitással rendelkezőknél nem lesz e tekintetben különbség. Az eredményeik azonban azt mutatták, hogy a kísérleti személyek gyorsabban dolgozták fel a direkt mondatokat

kétértelműség feldolgozása több kognitív erőforrást igényel. A két munkamemória-csoport feldolgozási mintázatának részletesebb elemzése arra is rávilágított, hogy a két csoport reakcióidői más mintázat szerint változtak, az alacsonyabb számterjedelmi pontszámot elért személyek mind a direkt, mind pedig az indirekt mondatokon hosszabb feldolgozási időt mutattak. Ezzel szemben a nagyobb munkamemória-terjedelmű személyek csak az indirekt mondatok esetében mutattak reakcióidőbeli növekedést, a direkt mondatoknál nem. Ezt a különbséget azzal magyarázták, hogy az alacsonyabb munkamemória-kapacitás a gyakoribb, indirekt megfogalmazás értelmezését készíti elő, míg a direkt megfogalmazás megsérti az elvárásokat, ami szerintük lassuláshoz vezet. Ezzel szemben magasabb munkamemória-kapacitás esetén több lehetséges (direkt és indirekt) megfogalmazás és interpretáció is kialakulhat, és mivel a direkt megfogalmazásnál csak egyetlen jelentés van, ami gyorsabb feldolgozást eredményez az indirekt megfogalmazáshoz képest. Ugyanakkor szerintük a magasabb munkamemória-kapacitású személyek elegendő erőforrással rendelkeznek a direkt megfogalmazást tartalmazó történetek gyors értelmezéséhez, és ezért nem lassulnak le, csak az indirekt mondatoknál.

Bár az eredmények megfelelnek az elvárásoknak, a kialakított hipotézisek nem teljesen konzisztensek a nem szó szerinti nyelvhasználat feldolgozását leíró modellek állításával és eredményeivel. Giora (2003) modellje és eredményei alapján a nem konvencionális, következtetést igénylő indirekt formák elérése általában több időt vesz igénybe a konvencionális vezérjelentésekhez képest, és bár a gyakoriság lényeges tényező a vezérjelentés megállapításában, jelen vizsgálatban a vizsgált indirekt és direkt formák gyakorisági adatairól nem tudunk semmit. Vagyis a kapott eredmények inkább arra adnak magyarázatot, hogy míg az alacsony kapacitással rendelkezők számára mind a direkt, mind az indirekt feldolgozás extra erőforrást igényel, addig a nagyobb kapacitásúak számára csak az indirekt formák jelentésének azonosítása jelent kihívást.

A metaforák megértésének munkamemória-kapacitással való összefüggését Blasko (1994) viselkedéses tanulmányában vizsgálja, melyben különböző szintaktikai és szemantikai sajátságokkal bíró metaforák időbeli feldolgozását hasonlítja össze alacsony és magas munkamemória-kapacitású személyek esetében. Önütemezett olvasási feladatban méri a reakcióidő alakulását szemantikailag komplex és kevésbé komplex, valamint normál (topic-vehicle) és fordított sorrendű metafora kondíciókban. Az eredmények szerint az alacsony munkamemória-kapacitásúak sokkal inkább a szó szerinti értelmezést preferálták, valamint lényegesen gyengébb megértési mutatókkal rendelkeztek. Későbbi tanulmányokban azt

vizsgálták, hogy az egyéni különbségek mennyiben befolyásolják a metafora időbeli feldolgozását (Blasko 1999, Blasko és Kazmerski 2006), melyek eredményei megerősítik a munkamemória-kapacitás szerepét, vagyis a nagyobb kapacitással rendelkező személyek gazdagabb és mélyebb metaforikus interpretációt produkáltak, mint az alacsony kapacitásértékkel rendelkezők.

Az irónia megértésének és a munkamemória-kapacitásnak a fejlődéses összefüggéseire mutat rá Filippova és Astington (2008). Vizsgálatukban 5, 7 és 9 éves gyerekek vettek részt, akiknek ironikus állítást tartalmazó történetet kellett meghallgatniuk, és az irónia megértését a kontextusra, a beszélő szándékára, motivációjára vonatkozó kérdésekkel tesztelték, amit a munkamemória-terjedelmet mérő tesztek eredményeivel vetettek össze. Az eredmények azt mutatták, hogy korreláció van az irónia megértése és munkamemória-terjedelem között. Mivel minden számításba vett tényezővel korreláció mutatkozott, így lineáris regresszióval mérték az egyes tényezők hatásának rangsorát. Ebben az esetben a nyelvi és tudatelméleti tesztek eredményeihez képes a munkamemória hatása háttérbe szorult.

Összefoglalva a fejezetben foglaltakat, azt láthattuk, hogy a verbális munkamemória kapacitása a nyelvi fejlődés során hatással van az egyszerűbb és a komplexebb nyelvi formák és folyamatok feldolgozásában egyaránt. A mondatmegértési és a szemantikai kétértelműség kezelésével kapcsolatos vizsgálatok eredményei alapján azt feltételezhetjük, hogy az egyéni eltérések a munkamemória-terjedelmet illetően befolyással bírnak a feldolgozás időbeli alakulására és megértési hatásfokára egyaránt. A szemantikai kétértelműség esetei azért érdekesek, mert azt vetítik előre a nem szó szerinti feldolgozásra vonatkozóan, hogy ahol több jelentés előhívására és „kezelésére” vagy következtetések levonására van szükség, az eltérő kapacitású egyének különböző mértékben sikeresek.

Ezt demonstrálják a specifikusan nem szó szerinti formák megértésére irányuló vizsgálatok eredményei is. A nagyobb munkamemória-kapacitású személyek jobban teljesítenek a nem csupán automatikus feldolgozást igénylő, több jelentés helyes kezelésére épülő feladatokban, mivel ők nagyobb erőforrással rendelkeznek. Vagyis azokban az esetekben, ahol a logikai formát, a kontextust és a következtetési folyamatok eredményeként létrejövő impikált jelentéseket egyaránt fel kell dolgozni, a munkamemória kapacitása – mint a feldolgozást támogató erőforrás – meghatározó lehet a megértésre vonatkozóan.

Ugyanakkor azt is láthattuk, hogy bár vannak eredmények a nem szó szerinti nyelvhasználat és

fejlődéses, sem a felnőttekre vonatkozó irodalomban, a metaforáról csak a felnőtt, míg az iróniáról csak a fejlődéses irodalomban. Ezek alapján fontos lenne pontosabb képet kapnunk arról, hogy a célzás, a metafora és az irónia megértésének fejlődésére milyen hatással lehet az óvodáskorú gyerekek (4-7 év) verbális munkamemória-kapacitásának fejlettsége.