Eredmények: A helytelen válaszok aránya és típusai életkori csoportonként

finomabb elemzését teszi lehetővé a helytelen válaszok vizsgálata az egyes korcsoportokon belül. Általa korosztályokra lebontva láthatjuk azt, hogy mekkora arányban hibáznak a gyerekek az egyes nyelvhasználati formák esetében, továbbá azt, hogy hibázásaik milyen jellegűek, hogyan oszlanak meg, azaz inkább a szó szerinti értelmezést, vagy az irreleváns értelmezéseket preferálják ezekben az esetekben. A helytelen válaszok összesített értékét, valamint a helytelen válaszok típusait együttesen és számszerűsítve a 10. táblázat tartalmazza, melynek egyes tényezőit az életkori csoportok függvényében külön-külön is tárgyaljuk.

Korcsoport

Célzás

% Metafora

% Irónia

%

Össz Szó szerinti Irreleváns Össz Szó szerinti Irreleváns Össz Szó szerinti Irreleváns

4 évesek 25 10 90 39 53 47 68 14 86

5évesek 18 6 94 24 36 64 75 24 76

6-7 évesek 3 4 96 18 28 72 60 30 70

10. táblázat A célzásra, a metaforára és az iróniára adott helytelen válaszok százalékos aránya az összes választ tekintve (Össz), valamint (az Össz értéket 100%-nak tekintve) a helytelen válaszok százalékos megoszlása a szó szerinti és az irreleváns

válaszok tekintetében életkori csoportonként

A 10. táblázat adatai alapján összességében elmondható, hogy a célzásoknál van a legkevesebb hibázás, ami 6-7 éves korra lényegében elenyészővé válik, majd a metafora következik, ahol szintén jelentősen csökken a hibázások összértéke 6-7 éves korra. Vagyis a célzás és a metafora esetében fokozatos és folyamatos javulás látszik a helytelen válaszok csökkenő száma alapján.

Ezzel szemben az irónia esetében a hibázások aránya mindhárom korosztályban hasonlóan magas, alig csökken az évek előrehaladtával, és nem folyamatos (vö. 10. ábra).

10. ábra A helytelen válaszok megoszlása a 4, 5 és 6-7 éves korosztályban a célzás, a metafora és az irónia válaszai között

A helytelen válaszok belső megoszlása arról nyújthat képet, hogy a gyerekek a szó szerinti vagy az irreleváns válaszokat részesítik előnyben, s hogy melyik korosztályra melyik választípus a jellemzőbb. E tekintetben nagyon hasonló képet láthatunk a tudatelméleti szinteknél bemutatott eloszlásokhoz (ld. 4.3.5).

A célzások esetében eleve nem jellemző a hibázás, de ha mégis megjelenik, markánsan az irreleváns választípus a jellemző.

A metafora esetében az összes hibázás száma már magasabb mindegyik korcsoportban, de a fokozatos fejlődés jól látható a hibázások számának csökkenéséből. Ezek megoszlása a 4 éveseknél kb. fele-fele arányú, de ez az arány fokozatosan csökken, és ezzel párhuzamosan nő az irreleváns választípusok aránya. Az 5 éves vagy annál idősebb gyerekek inkább ezt a választ preferálják azokban az esetekben, amikor nem ismerik az adott metaforát, és tévesen következtetnek a jelentésére.

Az irónia esetében jóval nagyobb arányú a hibázás, és lényegében alig változik az összesített arány az évek számával. További jellegzetesség, hogy a hibázások esetében mindegyik korosztályban az irreleváns válaszok jelennek meg dominánsan (hasonló arányok, mint amit a 7. ábra mutat), vagyis szisztematikusan a megtévesztésre utaló választípust választották.

0 10 20 30 40 50 60 70 80

célzás metafora irónia

helytelen válaszok átlaga %

4 évesek 5 évesek 6-7 évesek

Az egyes életkori csoportok közötti eltérés mértékét az egyes hibatípusokra nézve statisztikai elemzésnek vetettük alá. Mivel az eredmények nem normáleloszlásúak, így az egyutas ANOVA nemparaméteres párját a Kruskal-Wallis tesztet alkalmaztuk, melynek eredménye megerősítette a százalékok alapján kirajzolódó tendenciát, vagyis hogy nincs szignifikáns összefüggés az egyes életkori csoportok és az egyes nem szó szerinti formák szó szerinti hibás válaszai között (célzás: X²=0,998; p=0,607, metafora: X²=3,753; p=0,153, irónia: X²=1,603; p=0,449).

Mivel a szó szerinti és az irreleváns válaszok egymással kiegészítő megoszlásban vannak a hibás válaszok megoszlását tekintve (együtt 100%), így ezek szerint az irreleváns válaszok arányával sincs szignifikáns összefüggés.

4.4.4. Megvitatás

Ebben a vizsgálatban az életkor lehetséges szerepét vizsgáltuk a célzás, a metafora és az irónia megértésében 4-7 éves korú gyermekek esetében egy felnőtt kontrollcsoport bevonásával, majd a gyerekek helytelen válaszainak típusait elemeztük.

Mind a három nem szó szerinti forma esetében szignifikáns hatást jelzett a Kruskal-Wallis teszt eredménye az életkori csoportokat tekintve. A csoportok közötti különbségek elemzéséhez a varianciaanalízis post hoc tesztjeire volt szükség.

A célzás esetében az életkori fejlettség befolyását a csoportonkénti vizsgálat (varianciaanalízis post hoc tesztjének) eredményei statisztikailag igazolták. Az eredmények azt mutatták, hogy az életkornak szerepe van, s az egyes életkori csoportok közül az 5 és a 6-7 évesek között mutatkozik szignifikáns különbség, vagyis 5 és 6 éves kor között valamiféle ugrásszerű fejlődés van, a 6-7 évesek teljesítménye pedig már a felnőttekétől nem tér el szignifikánsan (vö. Bernicot és mtsai 2007).

A metafora megértését tekintve a varianciaanalízis post hoc tesztjeinek eredménye azt mutatta, hogy a 4 és az 5 évesek között, valamint a 6-7 évesek és a felnőtt korcsoport között van szignifikáns eltérés. Az egyes korcsoportok átlagai fokozatos fejlődési vonalat mutatnak, de a két említett korcsoport között nagyobb, ugrásszerű a fejlődés. Mindez arra enged következtetni, hogy az életkori fejlődésnek meghatározó szerepe van a metaforikus nyelvhasználat megértésének fejlődésében is (vö. Szücs 2014a), és ez a fejlődés még 6-7 éves kor után is tart (vö. Piaget 1974, Billow 1975, Winner és mtsai 1976).

Az irónia megértését és a gyerekek életkori fejlettségét tekintve a varianciaanalízis post hoc tesztjei azt mutatták, hogy az egyes életkori csoportok közül az 5 és 6-7 évesek, valamint a 6-7 évesek és a felnőtt csoport között található szignifikáns eltérés. Az 5 és 6-7 évesek közötti különbség furcsának tűnhet, mert a 4 évesek jobb átlagot produkáltak, mint az 5 évesek.

Ugyanakkor mindkét csoport a véletlen szintjén teljesít, vagyis a véletlen szintjén maradva mutat szignifikáns fejlődést az 5 évesek 25%-ához képest a 6-7 évesek 40%-os teljesítése, amihez viszonyítva pedig valóban ugrásszerű változásnak tekinthető a felnőttek 100%-os teljesítménye (vö. Szücs 2014a). E két utóbbi korcsoport mutatói implikálják azt, hogy az igazán jelentős fejlődés valószínűleg csak a 6-7 éves kort követően következik be (vö.

Ackermann 1981, Capelli és mtsai 1990, Winner 1997).

Az életkor szerepe mindegyik forma esetében prediktívnek mutatkozott, amellyel kapcsolatban a vizsgálatok bevezetőjében említettük, hogy kontroll faktorként vesszük számításba, vagyis úgy véljük, hogy az életkori csoportok közötti különbségek valamilyen kognitív, nyelvi vagy egyéb egyéni fejlődésbeli változások jelenlétére utalhatnak. Ezen fejlődésbeli változók közül nem vettük számításba a gyerekek mentális életkorát vagy IQ-ját, így ezek az életkorban megbúvó potenciális befolyásoló tényezőként lehetnek jelen, ugyanakkor a gyerekek nyelvi fejlettségét és rövidtávú fonológiai emlékezeti kapacitását az életkortól elkülönülten is vizsgáljuk.

4.5. A nyelvtani megértés és a receptív szókincs szerepe a célzás, a