A nemzetközi fejlődéses pragmatikai szakirodalomban kurrens témának számít a nem szó szerinti nyelvhasználat megértésének vizsgálata. Számos vizsgálat született a metafora és az irónia megértésének kialakulására, fejlődésére és valamilyen nyelvi és/vagy kognitív tényező szerepére vonatkozóan (vö. Ackerman 1982, 1986, Andrews et al. 1986, Capelli et al. 1990, Winner and Leekam 1991, Happé 1993, Dews et al. 1995, 1996, Winner 1997, Sullivan et al 1995, 2003, Tager-Fluesberg 2005, Norbury 2005, Bernicot és mtsai 2007, Creusere 1997, 2007, Filippova és Astington 2008, Whalen 2013, Angeleri és Airenti 2014). Ugyanakkor az indirekt kérések – s köztük a célzás – megértésére vonatkozóan kevésbé találunk adatokat (vö.
Shatz 1975, 1978, Warren-Luebecker és Bohannon 1989, Bernicot és mtsai 2007, De Mulder 2011, Huls és Wijk 2012).
A hazai pragmatikai, pszicholingvisztikai kutatások eredményeit tekintve, a nem szó szerinti nyelvhasználat megértésének patológiás vizsgálatára vonatkozóan már több kutatási eredmény született, melyek szisztematikusabban közelítik meg a kérdéskört (vö. autizmussal élők: Győri 2006, 2009, Győri és mtsai 2002, 2004, 2007, afáziával élők és jobbfélteke sérültek: Ivaskó 2002, Tóth−Ivaskó 2012, szkizofréniával élők: Varga és mtsai 2011, 2013, 2014). Ugyanakkor a tipikus fejlődésre vonatkozóan kevesebb az empirikus adat (vö. metafora megértése: Schnell 2006, 2007, Balázs 2010, Lengyel és mtsai 2011, idiómák: Szücs 2010, 2013a, irónia: Szücs 2011, 2012, humor: Schnell 2013).
A nemzetközi és a hazai előzmények ismeretében a célzás, a metafora és az irónia megértésének kognitív, nyelvi és metapragmatikai összefüggéseinek vizsgálata azért látszik fontosnak, mert a téma részletes feldolgozása feltétlenül hiánypótlónak számítana a hazai nyelvészeti és fejlődéses pragmatikai irodalomban. Olyan összefoglaló hazai tanulmány még nem látott napvilágot, amely e három nem szó szerinti nyelvhasználati forma fejlődéses összefüggéseit tárgyalta volna tipikus fejlődésű óvodáskorú (4−7 éves) gyermekek esetében.
A jelen disszertáció fő célja a saját kutatássorozatunk eredményeinek bemutatása, továbbá a hozzá kapcsolódó elméleti és szakirodalmi előzmények áttekintése. A vizsgálatsorozatban a célzás, a metafora és az irónia megértésének kognitív, nyelvi és metapragmatikai összefüggéseit igyekeztünk feltárni tipikusan fejlődő 4−7 éves gyermekek körében. Egészen pontosan azt vettük górcső alá, hogy a három nyelvhasználati forma megértésének fejlődése milyen összefüggésben áll a gyermekek egyéni fejlődésbeli tényezőivel, vagyis a gyerekek
szándéktulajdonítási képességével, nyelvi fejlettségével és verbális munkamemória-kapacitásbeli különbségeivel. Arra is választ kerestünk, hogy a metapragmatikai tudatosság célzott fejlesztése szerepet játszhat-e az irónia megértésének fejlődésében.
A Bevezetést követően a 2. fejezetben a nem szó szerinti nyelvhasználat elméleti vonatkozásait tárgyaljuk, vagyis először a szó szerinti és nem szószerinti jelentések kérdését tanulmányozzuk a főbb pragmatikaelméletek bemutatásán keresztül. Ezt követően a célzás, a metafora és az irónia fogalmának pragmatikaelméleti felfogásait, valamint interpretációjuk kérdéseit, mechanizmusait taglaljuk. Majd azokat az átfogó interpretációs modelleket mutatjuk be, amelyek empirikus adatokra támaszkodva fogalmazzák meg állításaikat az egyes jelentésfajták interpretációs mechanizmusaira nézve, kezdve a hagyományosnak tekintett sztenderd pragmatikai modelltől a nyelvhasználat és a szándéktulajdonítás összefüggéseit is taglaló relevanciaelmélet leírásáig.
A 3. fejezetben először a használatalapú nyelvelsajátítási modellt (Tomasello 2003) mutatjuk be, mivel ez a modell a nyelvelsajátításban fontos szerepet tulajdonít a nyelv kommunikatív funkciójának, ill. az ehhez szorosan kapcsolódó kognitív képességeknek (pl. szándékolvasás) is. Ezt követően a szándéktulajdonítás valamint a nyelvhasználat fejlődéses összefüggéseiről, ill. az interakciók irányával kapcsolatos nézetekről és korábbi kutatások eredményeiről számolunk be. Majd a gyermekek egyéni fejlődésbeli tényezőinek, azaz a tudatelméleti fejlettségnek, az életkornak, a nyelvi fejlettségnek és a verbális munkamemóriának a szerepét tárgyaljuk a célzás, a metafora és az irónia megértésére vonatkozóan. A fejezet utolsó részében szót ejtünk a metapragmatikai tudatosság fejlődéséről, valamint kutatási eredményeket mutatunk be a metapragmatikai tudatosságnak és az irónia megértésének az összefüggéseire vonatkozóan.
A 4. és 5. fejezet tartalmazza a saját vizsgálataink pontos módszertani leírását, az egyes részeredmények és azok megvitatásának bemutatását a célzás, a metafora és az irónia megértésére vonatkozóan. A 4. fejezet fő kérdése arra irányul, hogy milyen szerepe lehet a gyermekek szándéktulajdonítási képességének, az életkoruknak, a nyelvi fejlettségüknek és a verbális munkamemória-kapacitásuknak e három nem szó szerinti forma megértésében. A 4.
fejezet szerkezetileg úgy tagolódik, hogy a fejezet első alfejezete a vizsgálatokat motiváló problémákat, kérdéseket, hipotéziseket tartalmazza, valamint itt határozzuk meg a vizsgálatok általános módszertanát is. A következő alfejezetekben az egyes fejlődésbeli tényezők vizsgálatának differenciált bemutatása következik. Az egyes alfejezetek szerkezete követi a pszicholingvisztikai vizsgálatok bemutatásának protokollját, vagyis az alfejezetek egyenként kutatási kérdés, módszer, eredmény, megvitatás alegységekre tagolódnak. Az 5. fejezetben az
irónia megértésének és a rá vonatkozó metapragmatikai tudatosság fejlesztésének az általános, valamint a gyermekek kognitív és nyelvi fejlődésével való összefüggéseit tárgyaljuk.
A kutatássorozat eredményeinek összefoglalását, együttes elemzését, a hipotézisvizsgálatot és a szakirodalmi adatokkal való összevetést a 6. fejezet tartalmazza. Végül a 7. fejezetben összefoglalva a kutatás eredményeit rámutatunk arra, hogy milyen szinten jelent újdonságot a hazai és a nemzetközi szakirodalom számára, valamint a tanulmány alkalmazási lehetőségeit és a kutatásunk folytatásának lehetséges irányait vázoljuk fel.
Úgy véljük, hogy jelen kutatásunk eredményeinek bemutatása érdemben járulhat hozzá a hazai fejlődéses pragmatikai vizsgálódások fellendüléséhez, s a nyitva hagyott kérdések újabb kutatási kérdéseket, irányokat inspirálnak a hazai kísérletes pragmatika és pszicholingvisztika kutatói számára.