Az egészségügyi munkaidőre vonatkozó magyar szabályozás alapja a Munka Törvénykönyve (Mt.) (munkaviszony esetén), valamint a Közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (Kjt.) (közalkalmazotti jogviszony esetén), illetőleg a Kjt. végrehajtá-sára kiadott 356/2008. Kormányrendelet.
Speciális szabályokat tartalmaz, így elsődlegesen alkalma-zandó jogszabály azonban a 2003. évi LXXXIV. törvény (Jog-állási törvény).
Fogalmak
Az Mt. 117. § (1) bekezdése határozza meg a munkaidővel és pihenőidóvel kapcsolatos fogalmakat. E szerint:
a) Munkaidő: a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó időtartam, amibe be kell számítani a mun-kavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartamát. Eltérő rendelkezés vagy megállapodás hiányá-ban a munkaidőbe a munkaközi szünet időtartama (Mt. 122.
§) – a készenléti jellegű munkakör kivételével – nem számít be.
b) Napi munkaidő: az egy naptári napra eső vagy huszon-négy órás megszakítás nélküli időszakba tartozó munkaidő.
c) Heti munkaidő: az egy naptári hétre eső vagy százhatvan-nyolc órás megszakítás nélküli időszakba tartozó munkaidő.
d) Éjszakai munka: a huszonkét és hat óra közötti időszak-ban teljesített munkavégzés.
e) Többműszakos munkarend: ha a munkáltató napi üzeme-lési ideje meghaladja a munkavállaló napi teljes munkaidejét, és a munkavállalók időszakonként rendszeresen, egy napon belül egymást váltva végzik azonos tevékenységüket.
f) Délutáni műszak: a többműszakos munkarend alapján a tizennégy és huszonkét óra közötti időszakban teljesített munkavégzés.
g) Éjszakai műszak: a többműszakos munkarend alapján végzett éjszakai munka.
h) Éjszakai munkát végző munkavállaló: az a munkavállaló, aki
ha) a munkarendje szerint rendszeresen éjszakai mű-szakban
vagy
hb) az éves munkaidejének legalább egynegyedében éjszakai munkát végez.
i) Pihenőnap: a naptári nap nulla órától huszonnégy óráig tartó időszak, vagy három- és négyműszakos munkarendben, továbbá a megszakítás nélkül működő munkáltató, ill. az ilyen munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében – mun-kaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek eltérő megállapo-dása hiányában – a következő műszak megkezdését megelő-ző huszonnégy óra.
j) Idénymunka: az olyan munkavégzés, amely az előállított áru vagy a nyújtott szolgáltatás természete miatt – a munka-szervezés körülményeitől függetlenül – évszakhoz, az év adott valamely időszakához vagy időpontjához kötődik.
k) Készenléti jellegű munkakör: az olyan munkakör, amely-ben
ka) a munkakörbe tartozó feladatok jellegéből adódóan – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában nincs munkavégzés, és a mun-kával nem töltött időt a munkavállaló pihenéssel töltheti,
vagy
kb) a munkavégzés – különösen a munkakör sajátos-ságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munka-vállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacso-nyabb igénybevétellel jár.
A Jogállási törvény 4. §-a a következő fogalom meghatározá-sokat tartalmazza:
a) Egészségügyi dolgozó: minden egészségügyi tevékenysé-get végző természetes személy,
aa) aki az általa ellátott egészségügyi tevékenység vég-zésére jogosító szakképesítéssel rendelkezik,
vagy
ab) aki nem rendelkezik az aa) pont szerinti szakképe-sítéssel, de közreműködik a szakképesítéssel rendelkező egészségügyi dolgozók által ellátandó feladatokban, b) Egészségügyben dolgozó: az a) pont hatálya alá nem tar-tozó, az egészségügyi szolgáltatóval a szolgáltató működőké-pességének, ill. az egészségügyi szolgáltatások üzemeltetésé-nek biztosítása céljából munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesítő személy.
c) Ügyeleti feladatellátás: az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eü. tv.) 93. §-ában meghatáro-zott ügyeleti ellátás keretében végzett tényleges egészség-ügyi tevékenység, valamint a tényleges egészségegészség-ügyi tevé-kenység végzése nélküli rendelkezésre állás az egészségügyi szolgáltató által meghatározott helyen és időben.
d) Egészségügyi ügyelet: a c) pontban meghatározott ügye-leti feladatellátás munkaviszonyban vagy közalkalmazotti jog-viszonyban.
e) Az a)-d) pontokban foglaltakon túl az Eü. tv. 3. §-ában foglalt fogalommeghatározásokat kell figyelembe venni.
A Jogállási törvény a már ismertetett munkaidő-irányelvnek megfelelően tartalmazza az egészségügyi munkaidőre vonat-kozó szabályokat. Eltéréseket találunk azonban az Mt. általá-nos szabályaihoz képest.
Munkaidőkeret
A munkaidőkeret azt jelenti, hogy egy meghatározott idő-szak (pl. 4 hónap) átlagában kell betartani a munkaidőre, pi-henőidőre vonatkozó szabályokat. Vannak azonban abszolút munkaidőkorlátok, amelyek betartását nem lehet a munka-időkeret átlagában vizsgálni, de erről a következő pontban beszélünk részletesen.
Munkaidőkorlátok
A munkaidő beosztásának és teljesítésének vannak abszo-lút és relatív korlátai.
Abszolút korlátot állít fel az Mt. 119. § (3) bekezdése, amely szerint a munkavállaló beosztás szerinti
a) napi munkaideje a tizenkét, készenléti jellegű munkakör-ben a huszonnégy órát,
b) heti munkaideje a negyvennyolc, készenléti jellegű munkakörben a hetvenkét órát
nem haladhatja meg. A beosztás szerinti napi, ill. a heti mun-kaidő mértékébe az elrendelt rendkívüli munkavégzés időtar-tamát be kell számítani.
A Jogállási törvény 13. §-a az egészségügyi munkaidő speciá-lis szabályait tartalmazza.
Az alkalmazott egészségügyi dolgozó számára – a heti 40 órás rendes munkaidőn felül – naptári évenként legfeljebb 416 óra egészségügyi ügyelet rendelhető el azzal, hogy a rendkívüli munkavégzés és az elrendelt egészségügyi ügyelet együttes időtartama nem haladhatja meg naptári évenként a 416 órát. A heti munkaidő – az önkéntes többletmunka kivé-telével – a munkáltató rendelkezése szerint a munkaidőkeret átlagában a 48 órát nem haladhatja meg azzal, hogy ennek terhére a munkáltató a napi munkarend szerinti munkaidőn túl
a) rendkívüli munkavégzést vagy b) egészségügyi ügyeletet rendelhet el.
Önkéntes többletmunka
Külön, írásba foglalt megállapodás alapján az alkalmazott egészségügyi dolgozó többletmunkát vállalhat, amelynek mértéke nem haladhatja meg a munkaidőkeret átlagában a heti 12 órát, ill. ha a többletmunka kizárólag egészségügyi ügyelet ellátására irányul, akkor a heti 24 órát.
A rendes munkaidő, valamint a kötelező és az önkéntes túlmunka együttes időtartama - munkaidőkeret alkalmazása esetén annak átlagában - nem haladhatja meg a heti 60 órát vagy - ha az egészségügyi dolgozó egészségügyi ügyeletet is ellát - a heti 72 órát.
Napi munkaidőkorlátok
Az alkalmazott egészségügyi dolgozó beosztás szerinti napi munkaideje nem haladhatja meg
a) a 12 órát,
b) egészségügyi ügyelet ellátása esetén a 24 órát, amelyből legalább 12 órában egészségügyi ügyeletet teljesít.
Ezeket a meglehetősen körülményes megfogalmazású, bo-nyolultnak tűnő szabályokat így foglalhatjuk össze röviden:
• A rendes munkaidő mértéke heti 40 óra.
• A kötelező túlmunka mértéke heti 8 óra.
• Az önként vállalt túlmunka mértéke heti 12 óra (ha ki-zárólag ügyel, 24 óra)A heti munkaidő tehát legfeljebb 72 óra lehet, amelyből 48 óra kötelező, 24 óra önkéntes túlmunka.
• Az éves munkaidőkorlátot tehát a heti korlát figyelem-bevételével határozhatjuk meg.
• A kötelező túlmunka éves korlátja 416 óra, az önkéntes túlmunka éves korlátja 624 (kizárólag ügyelet esetén 1248) óra.
• Mindebből következik, hogy a hat havi munkaidőkeret átlagában a kötelező túlmunka legfeljebb 208 óra, az önkéntes túlmunka legfeljebb 312 (624) óra lehet.
Pihenőidő
Az egészségügyi tevékenység befejezése és a következő, munkarend szerint megkezdett egészségügyi tevékenység között legalább 11 óra időtartamú megszakítás nélküli pihe-nőidőt kell biztosítani, amely a napi huszonnégy órán át
folya-matos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók eseté-ben a felek megállapodása alapján legalább 8 óra időtartamú megszakítás nélküli pihenőidőre csökkenthető. Egészségügyi ügyelet esetén ezt a pihenőidőt közvetlenül az egészségügyi ügyelet befejezését követően kell kiadni.
Az Mt. 124. §-ának (8) bekezdésében foglaltaktól eltérően az Mt. 127. § (6) bekezdés c) pontja szerinti munkavállaló ese-tében a heti pihenőnap részben összevonható, ha a mun-kavállaló munkaköri feladataként munkaidejének legalább 50%-ában ügyeleti feladatokat lát el, azzal, hogy hat nap mun-kavégzést követően legalább egy pihenőnap kiadása kötele-ző.
Meg kell különböztetnünk a pihenőidő és a pihenőnap fogalmát. Az ismertetett rendelkezések az ügyelet utáni ún.
kompenzációs pihenőidőre vonatkoznak. A munkaidő beosz-tása szempontjából viszont nem mindegy, hogy a pihenőna-pokat hogyan adják ki.
A folytonos – megszakítás nélküli – munkarendben foglal-koztatottak számára is kötelező a munkaidőkeret átlagában a heti két pihenőnap, illetőleg a 48 órát kitevő pihenőidő biz-tosítása.
Az Mt. 124. § (1) bekezdése szerint a munkavállalót heten-ként két pihenőnap illeti meg, ezek közül az egyiknek vasár-napra kell esnie.
Ettől eltérően a munkavállalónak munkaidőkeret alkalma-zása esetén a munkaidő-beosztása alapján a pihenőnapok he-lyett hetenként legalább negyvennyolc órát kitevő, megszakí-tás nélküli pihenőidő is biztosítható, amelybe a vasárnapnak bele kell esnie.
Munkaidőkeret alkalmazása esetén az (1) bekezdésben meghatározott pihenőnapok helyett a munkaidőbeosztása alapján a munkavállalónak hetenként legalább negyvennyolc órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő is biztosítható a megszakítás nélküli munkavállaló esetében, amelybe havonta legalább egy alkalommal a vasárnapnak bele kell esnie.
A munkaidő-beosztás közlésének szabályai
Az alkalmazott egészségügyi dolgozóval a munkaidő-be-osztást, amely tartalmazza az egészségügyi ügyelet és a ké-szenlét beosztását is – kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában – legalább egy hónappal korábban és legalább egy hónapra előre, írásban közölni kell.
Szabadság kiadása
A rendes szabadság megállapítására vonatkozó szabályo-kat az Mt. 130–133. §-ai tartalmazzák. Közalkalmazottak sza-badságára vonatkozó szabályok a Kjt. 56–59. §-ában találha-tók.
A szabadság kiadására vonatkozó szabályokat az Mt. 134–
136. §-ai tartalmazzák.
A szabadság kiadásának időpontját – a munkavállaló előze-tes meghallgatása után – a munkáltató határozza meg.
Az alapszabadság egynegyedét – a munkaviszony első há-rom hónapját kivéve – a munkáltató a munkavállaló
kérésé-nek megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie. Ha a munkavállalót érintő olyan körülmény merül fel, amely miatt a munkavégzési telezettség teljesítése számára személyi, illetőleg családi kö-rülményeire tekintettel aránytalan vagy jelentős sérelemmel járna, a munkavállaló erről haladéktalanul értesíti a munkál-tatót. Ebben az esetben a munkáltató az alapszabadság egy-negyedéből összesen három munkanapot – legfeljebb három alkalommal – a munkavállaló kérésének megfelelő időpont-ban, a tizenöt napos bejelentési határidőre vonatkozó szabály mellőzésével köteles kiadni. A munkavállaló a munkáltató fel-szólítása esetén a körülmény fennállását a munkába állásakor haladéktalanul igazolni köteles.
A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni azt a szabadsá-got, amelynek megszakítás nélküli tartama – az esedékesség évében való megkezdése esetén – a következő évben jár le, és a következő évre átnyúló szabadságrész nem haladja meg az öt munkanapot. A munkáltató
a) kivételesen fontos gazdasági érdek, ill. a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadságot leg-később az esedékesség évét követő év március 31-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén az esedékesség évét követő év június 30-ig,
b) a munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésé-től számított harminc napon belül adja ki, ha az esedékesség éve eltelt. Ekkor is legfeljebb a szabadság egynegyedét lehet a következő évre átvinni.
E rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.
Kivételesen fontos gazdasági érdeken a rendes szabadság kiadásával kapcsolatos, munkaszervezéstől független olyan körülményt kell érteni, melynek felmerülése esetén a rendes szabadságnak az esedékesség évében teljes mértékben való kiadása a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolná.
A szabadságot kettőnél több részletben csak a munkaválla-ló kérésére lehet kiadni.
A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval leg-később a szabadság kezdete előtt egy hónappal közölni kell.
Az egészségügyi ügyelet, készenlét díjazása
A munka díjazására vonatkozó szabályokat az Mt. Harmadik részének VII. Fejezete tartalmazza.
Témánk szempontjából most csak az egészségügyi ügyelet és készenlét díjazását emelnénk ki.
A Jogállási törvény 13/A § (1) szerint az egészségügyi ügye-let, valamint a készenlét ellátásáért az alkalmazottat ügyeleti díj, ill. készenléti díj illeti meg, amelynek mértékét - figyelem-mel a rendes munkaidő terhére elrendelt ügyeleti szabályok-ra - kollektív szerződés vagy a felek megállapodása határozza meg. Kollektív szerződés rendelkezése, ill. a felek megállapo-dása hiányában az ügyeleti díj mértéke nem lehet kevesebb
a) hétköznap az egészségügyi ügyelet minden munkaórája után a személyi alapbér, ill. az illetmény egy órára eső össze-gének 70%-ánál,
b) heti pihenőnapon az egészségügyi ügyelet minden munkaórája után a személyi alapbér, ill. az illetmény egy órára eső összegének 80%-ánál,
c) munkaszüneti napon az egészségügyi ügyelet minden munkaórája után a személyi alapbér, ill. az illetmény egy órára eső összegének 90%-ánál.
A készenléti díj mértéke legalább a készenlét minden órájá-ra a személyi alapbér, ill. az illetmény egy óráórájá-ra eső összegének 25%-a. A készenlét során elrendelt munkavégzés díjazására a túlóra88 szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a munkavégzés időtartamát az alkalmazott értesítésétől kell számítani.
Az alkalmazott egészségügyi dolgozó által önként vállalt többlet munkavégzés keretében végzett munka egy órára eső díjazásának mértéke a 13/A §-ban, ill. a külön jogszabályban meghatározott díj 50%-kal megemelt összege.
A munkaidő nyilvántartása
A munkaidő nyilvántartása a munkáltató kötelessége, ez a dokumentáció az alapja a bérszámfejtésnek.
Az Mt. 117. § (1) a/ alapján munkaidő: a munkavégzésre elő-írt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó időtartam, amibe be kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartamát. Eltérő rendelkezés vagy megállapodás hiányában a munkaidőbe a munkaközi szünet időtartama (Mt. 122. §) – a készenléti jellegű munkakör kivéte-lével – nem számít be;
A jelenléti ív vezetése a dolgozó részéről a munkahelyi jelenlétet rögzíti. A beosztás határozza meg, illetőleg az el-rendelt túlmunka időtartama, hogy annak a jelenlétnek mely részéből lesz munkaidő.
I
rodalomFelhasznált jogszabály
1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről
88147. § (1) Rendkívüli munkavégzés esetén a munkavállalót ren-des munkabérén felül a (2)-(4) bekezdés szerint ellenérték illeti meg.
(2) A munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan, illetve a munkaidőkereten felül végzett munka esetén a pótlék mértéke ötven százalék. Munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása előírhatja, hogy ellenértékként - pótlék he-lyett - szabadidő jár, ami nem lehet kevesebb a végzett munka időtartamánál.
(3) A munkaidő-beosztás szerinti pihenőnapon (pihenőidőben) végzett munka esetén a pótlék mértéke száz százalék. A pótlék mértéke ötven százalék, ha a munkavállaló másik pihenőnapot (pihenőidőt) kap.
(4) A (2) bekezdés szerinti szabadidőt, illetve a (3) bekezdés sze-rinti pihenőnapot (pihenőidőt) - eltérő megállapodás hiányában - legkésőbb a rendkívüli munkavégzést követő hónapban kell kiadni. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a szabadidőt, illetve a pihenőnapot (pihenőidőt) legkésőbb az adott munkaidőkeret végéig kell kiadni.
(5) A (2)-(3) bekezdéstől eltérően a rendkívüli munkavégzés ellenértékeként - a rendes munkabéren felül - átalány is meg-állapítható.
Bevezetés
Kevés olyan fogalom van, amelyet a szakemberek annyian, annyiszor mutattak be, elemeztek, rendszereztek, vitattak, al-kottak újra és újra, mint az egészség fogalmát. Egy olyan fo-galmat, amelyet az emberek többsége nagyon is egyszerűnek vél megfogalmazni a maga számára, míg az e kérdéssel foglal-kozó szakemberek nagyon is bonyolultnak, sokdimenziósnak tartanak.
Ami biztosan állítható: az egészség (és ennek megfelelően a betegség) fogalma követi a különböző történeti, társadal-mi korok, kultúrák, hataltársadal-mi struktúrák változásait, az orvosi- és egészségtudományok fejlődését, szakmai preferenciáit, a gyó-gyításhoz kapcsolódó szolgáltatások gazdasági, piaci érdekeit.
Bizonyos értelemben az emberiség történetének speciális ol-vasata is felfedezhető e fogalom változásainak megismerésé-vel. (Kéri 2007) És e történetnek még nincs vége…
Aki az egészség fogalmának megismerésébe kezd, nem panaszkodhat az e területen fellelhető szakirodalom hiányára, mert a nyomtatásban megjelent könyvek és tanulmányok so-kasága mellett1, az internetre kattintva a bőség már igencsak zavarba ejtő. A „health definition“ fogalmára 147 millió, a „con-cept of health“-re 91,4 millió, de még magyar nyelven is „az egészség fogalmá“-ra 227 ezer találat érkezik2. Csalódást két dolog okozhat: egyrészt az, hogy e fogalom elnevezése alatt gyakran csak a betegség fogalmaira bukkanunk, másrészt, hogy nincs olyan könyv, tanulmány, amelyben az egészség fogalma különböző megközelítéseinek összességét megtalál-hatnánk. Ez nemcsak a fogalom sokszínűségéből következik, hanem abból is, hogy a különböző szerzők saját szakmájuk, értékrendjük, (esetleg érdekeik), meglévő ismereteik, kulturá-lis „génjeik“3, sőt, saját hétköznapi egészségfogalmaik szerint (is) közelítenek e témához.
1 A teljesség igénye nélkül néhány fontos szakirodalom: Parsons 1951, Twaddle, Hessler 1977, Antonowsky 1979, Wolinsky 1980, Grossman 1972, Meleg 1991, 1998, Szántó, Susánszky 2002, Pikó 2006, Barabás 2006
2 A tanulmány írásának időpontjában, 2010. szeptember végén.
3 „A kultúra az irányító elveknek olyan készlete, amit az egyén egy sajátos társadalom tagjaként örököl, és amely megmondja neki, hogy hogyan tekintsen a világra, hogyan élje át azt
emo-Nem ígérhetünk mást mi sem e fejezetben. Szem előtt tartva az olvasóközönség professzionális jellemzőit, a szerzők szakmai látásmódja, értékrendje, sőt, az egészségről vallott egyéni felfogása is, szándékosan vagy szándéktalanul, de be-épül e fejezet tartalmába. A fizikai korlátok miatt sem töreked-hetünk a teljességre, de hisszük, hogy az olvasókban elegen-dő motiváció keletkezik e téma továbbgondolására.