A has vizsgálata során kissé egyszerűsítve két szervrendszert tárgyalunk, a gastrointestinalis rendszert, valamint a vizeletel-választó és -elvezető rendszert.
A gastrointestinalis címszó alatt e fejezetrészben a bélrend-szerhez funkcionálisan szorosan kötődő egyéb szerveket (máj, lép. epehólyag és hasnyálmirigy) is tárgyaljuk.
A
nAmnézisfelvételgAstrointestinAlismegbetegedésben A következőkben pontokba szedjük a leggyakoribb panaszo-kat és a hozzájuk tartozó olyan kérdéseket, amelyeket érde-mes feltárni a pontos diagnózisalkotáshoz.Hasi fájdalom
Az egyik leggyakoribb panasz, amely esetén érdemes tisz-tázni a következőket:
13-9. ábra. A PF csökkenésének és erősödésének mechanizmusa
13-10. ábra. A tüdő topografikus kopogtatási sorrendje
13-11. ábra. A tüdő összehasonlító hallgatódzási pontjai a háton
• A fájdalom helye (pl. Jobb hypochondrium – epetáji fáj-dalom).
• Kisugárzási iránya (pl. A máj- és epefájdalmak a jobb la-pocka felé, hasnyálmirigy-gyulladás esetén köldök körü-li, övszerű).
• A fájdalom jellege (égő, maró, késszúrásszerű, görcsös).
• A fájdalom időbeli sajátosságai (epehólyagban lévő kő okozta tartós fájdalom).
• A fájdalom étkezéshez való viszonya (a nyombélfekélyes fájdalom étkezésre enyhül).
• A fájdalom gyógyszeres befolyásolhatósága (gyomorfe-kély esetén savcsökkentőre szűnő panaszok).
• Az egyéb kísérő panaszok (hányás, hasmenés, véres széklet).
• A székeléssel való esetleges összefüggés.
Étvágy, étvágytalanság, „ételundor”
Az étvágycsökkenés fontos, ám sokszor nem elég informa-tív tünete a bélrendszeri betegségeknek. Egyrészt azért, mert egy egyszerű felső légúti fertőzés általános tünetei közt is sze-repelhet az étvágycsökkenés, másrészt idősebb korban min-den egyéb ok nélkül találkozhatunk csökkenő étvággyal.
Hányinger (nausea), regurgitáció, hányás (vomitus)
A hányinger és a hányás az előzőhöz hasonlóan számos kórkép (sokszor nem specifikus) kísérője. A regurgitáció (visz-szaáramlás) során a gyomortartalom a nyelőcsőbe vissza-áramlik ugyan, de az a külvilágba nem távozik. A regurgitá-ció, ill. a hányás során fontos kiemelni, hogy mindkét esetben aspiráció (félrenyelés) vagy légúti elzáródás fokozott veszélye állhat fenn. Erre főként olyan betegeknél kell gondolni, akik eszméletzavarban szenvednek.
Hányás esetén a hányadék tartalmát mindig érdemes meg-tekinteni, többek között a benne lévő friss vagy emésztett vér fontos kórjelző.
Nyelési nehézség (dysphagia), fájdalmas nyelés (odynop-hagia)
A dysphagia legtöbbször szubjektív panaszként jelenik meg, sok esetben kimutatható ok (szűkület) nélkül is.
Fájdalmas nyelést a nyelőcső megbetegedései mellett gyakran felső légúti, garat-, gégegyulladás esetén is tapaszta-lunk.
A nyelési nehézség és a fájdalmas nyelés gastrointestinalis okai hasonlóak: a nyelőcső gyulladása (oesophagitis),
acha-lasia (a nyelőcső alsó sphincterének görcse), nyelőcső/nyaki daganat, egyéb külső nyomás, rekeszsérv, ill. idegrendszeri és izombántalmak.
Gyomorégés (pyrosis), csuklás ( singultus)
Pyrosis esetén a beteg a sternum (szegycsont) mögött és/
vagy az epigastrialis területen („gyomorszáj”) észlel égő fáj-dalmat, mely a torok irányába sugározhat. A gyomorégéshez hasonló tüneteket angina pectoris vagy szívizominfarktus is okozhat, így a cardialis jellegű panaszokra is érdemes rákér-dezni.
Csuklás során a rekeszizom hirtelen, akaratlanul összehúzó-dik, ami jellegzetes hangjelenséggel jár. A csuklás hátterében mellkasi és hasi belső szervek, a légzőközpont izgalmi állapota állhat, de nem mindig ismert az ok.
Puffadás, fokozott bélgázosság
A belek gáztartalma felszaporodik, ami szubjektív panasz-ként, puffadásérzésként jelentkezik. A felhalmozódott gázok (főleg jelentős szűkület előtt) a bél simaizmának feszüléséhez vezetnek, ezáltal erős fájdalmat okozhatnak.
A gázok felszaporodásának létrejöttében szerepet játszó té-nyezők:
1. Több gáz jut/keletkezik a bélben, mert többet nyel a pá-ciens (vagy a csecsemő), vagy bizonyos táplálék elfogyasz-tása után több keletkezik.
2. A béltraktus vérellátása romlik, ezáltal a bélgázok felszívó-dása lassul (vena portae területén lévő pangáskor, pl. máj-cirrhosis).
3. A bélgázok távozása akadályozott főként a bélperisztaltika romlása miatt.
Székrekedés (obstipatio), hasmenés (diarrhoea), fájdalmas székelés (dyschezia), véres széklet, melaena
Obstipatióban a bélmobilitás lassulása általában ritkább székelést és megváltozott székletkonzisztenciát (száraz, ke-mény) von maga után.
Hasmenés (diarrhoea) esetén a beteg a szokásosnál hígabb székletet ürít, gyakran együtt jár gyakoribb és nagyobb meny-nyiségű székletürítéssel. Az obstipatio, ill. a diarrhoea egyéb jellemzői más fejezetekben találhatók.
A fájdalmas székelés leggyakoribb oka végbélgyulladás, a végbéltájék berepedése, aranyeres csomók gyulladása.
A melaena általában magasabb bélszakaszból származó, részben emésztett és baktériumok által bontott fekete, kenő-csös jellegű, jellegzetes szagú székletet jelent. Véres széklet, ill.
melaena esetén mindig gondoljunk gastrointestinalis daga-natok esetleges fennállására.
A széklet egyéb jellegzetességeit illetően utalunk más fe-jezetekre.
Sárgaság (icterus)
Sárgaság megjelenésének számos kiváltó oka lehet. Ezek magukba foglalják a következő rendszerek, működések eset-leges megváltozását:
• Fokozott vörösvértest-szétesés, fokozott bilirubinképző-dés.
• A máj csökkent bilirubinfelvétele.
• A máj csökkent bilirubinátalakító képessége.
• A májban, ill. a májon kívül az epeelvezető rendszer elzá-ródása, az ürülés lassulása.
Icterus esetén az elkülönítésben fontos lehet a vizelet és a széklet színének, minőségének, összetevőinek a további meg-tekintése, vizsgálata.
A
nAmnézisfelvételAzurogenitAlisrendszer betegségébenAz urogenitalis rendszer betegségeivel számos terület szak-emberei foglalkoznak. Mi itt a vese, a húgyvezeték és a húgy-hólyag megbetegedéseiben tapasztalt panaszokkal foglalko-zunk.
Hasi, deréktáji, vizeléskor jelentkező fájdalom
Az urogenitalis rendszer megbetegedései esetén is érde-mes tisztázni a következőket:
• A fájdalom jellege (erős tompa: vesemedence gyulladás;
görcsös).
• Helye (pl. vesetáji, deréktáji: vese).
• A kisugárzási irány (húgyvezeték mentén sugárzó: kő).
• A fájdalom időbeli sajátosságai (vizeléskor jelentkező:
húgyhólyag-gyulladás).
• Kísérő panaszok (hányás, hányinger, véres vizelet).
A vizeletürítés gyakoriságának és a vizelet mennyiségi el-térései
Az általános, minden betegtől megkérdezendő panaszok között szerepel a vizeléssel és a vizelettel kapcsolatos eltérések megkérdezése.
Az információk pontos értékeléséhez fontos tudni a követ-kezőket:, hogy a beteg:
• Mennyi folyadékot fogyaszt naponta a beteg (víz, üdítő, leves stb. Együtt).
• milyen egyéb, fokozott víz-, folyadékvesztéssel járó álla-pot áll fenn.
• milyen gyógyszereket szed (főként vízhajtó).
Ezen ismeretek birtokában érdemes a vizelés és vizelet eltéré-seit értékelni.
Kiemelendő, hogy a vizeletürítés számának megnövekedése nem minden esetben jár együtt nagyobb mennyiségű vizelet ürítésével (polyuria). Minden esetben érdemes megkérdezni a gyakori vizeletürítésre panaszkodó betegtől, hogy egy-egy alkalommal mennyi vizeletet ürít.
Kevés vizelet ürítése (oliguria) vagy anuria - az előbbi té-nyezők figyelembevételével - a beteg súlyos állapotát jelez-heti, ezért a kiváltó okokat gyorsan keresni kell.
Normál hangok
Alveolaris hang (sejtes légzés) Jellemzői:
• Az alveolusba áramló levegő hozza létre.
• Csak belégzésben hallható.
Tracheobronchialis hang (csőhang) Jellemzői:
• A tracheában és a főbb hörgőkben áramló levegő hozza létre.
• Ki és belégzésben is hallható (bár kilégzésben kissé erősebben).
• Normálisan nem vezetődik az alveolusok felé.
• A két lapocka között, kissé a gerinc jobb oldalán hallható legjobban.
Kóros hangok Pleuralis zörej Jellemzői:
• Ki- és belégzésben is hallható.
• A tüdő basisa felett jobban hallható (légzési kitérés befolyásolja a hangosságát).
• Felületesnek hangzó, ajtónyikorgásra emlékeztető hang.
• Az érintett pleurarész felett hallható.
• A zörej erőssége és jellege függ a fibrin- és folyadéktartalomtól.
Bronchialis zörej Jellemzői:
• Jellege függ a bronchus átmérőjétől, a benne lévő váladék minőségétől, a környező tüdő légtartalmától.
• Tapadós váladék „száraz” szörtyzörejt, míg a folyékonyabb „nedves” jellegűt eredményez.
• Ha a szörtyzörej körül a tüdő infiltrált, a zörej hangosabban hallható, mintha légtartó szövet venné körül.
• Általában csak belégzés alatt hallható.
13-1. táblázat. A légzési hangok csoportosítása
Véres vizelet (haematuria), a vizelet színbeli és minőségi el-térései
Haematuria megléte nem feltétlenül jár együtt látható vér-rel a vizeletben (makroszkópos hematuria), a vér gyakran csak laboratóriumi vizsgálattal (mikroszkópos haematuria) mutat-ható ki. Mivel vér jelenléte a vizeletben ritkán tekinthető nor-mális jelenségnek (pl. menstruáció alatt), ezért annak okát tisz-tázni kell.
Egyéb ismereteket illetőena további fejezetekre utalunk.
Vizelettartási problémák
E csoport magába foglalja a teljes spektrumot a vizelettar-tási képtelenség és a vizeletretenció között. Fontos annak fel-mérése, hogy a vizelettartási problémák milyen súlyosságúak és hogy milyen probléma állhat a kórkép mögött. Ilyen okok lehetnek:
• Idegrendszeri megbetegedés/idegrendszeri érintett-séggel járó szisztémás betegségek.
• Urogenitális gyulladás.
• Nőgyógyászati megbetegedések.
• Prostatamegbetegedések.
• Gyógyszer- (mellék-) hatás
Az egyéb ismereteket illetően utalunk részben a további feje-zetekre, valamint a későbbi tanulmányaik során megszerzen-dő ismeretekre.
t
ájékozódás AhAsonA has vizsgálata előtt érdemes felidézni magunkban a hasi szervek elhelyezkedését, egymáshoz viszonyított helyzetüket.
Mivel a hasüregben számos szerv fedi egymást, panasz ese-tén nehezebb elkülöníteni, hogy pontosan mely szerv lehet érintett.
A hasat, a rajta való könnyebb tájékozódás végett érdemes régiókra osztani (13-12. ábra). Ezt a felosztást többféleképpen megtehetjük. A legegyszerűbb megoldás, ha a test középvo-nalában húzott függőleges és a köldökre fektetett vízszintes sík segítségével 4 kvadránsra osztjuk a hasat (13-12. ábra a).
A másik lehetséges megoldás szerint a hasat 9 részre osztjuk az ábrának megfelelően (13-12. ábra b), az így kapott területek pontosabban határozzák meg az esetleges eltérés helyét.
m
egtekintésÁltalában a beteg háton fekvő helyzetében tekintjük meg a hasat.
A beteget megkérjük, hogy hasát tegye szabaddá úgy, hogy a teljes has, valamint az inguinalis tájék is könnyen meg-ítélhető legyen.
A hason a következőket érdemes megfigyelni:
1. A has a mellkas nívójához képest milyen magasan helyez-kedik el (magasabban helyezhelyez-kedik el pl. ascites, meteoris-mus, nagyobb tumor esetén).
2. A has bőrén milyen elváltozások láthatók (pl. caput medu-sae, régebbi műtétek hegei).
3. A köldök vagy egyéb hasfali rész kitüremkedik-e (sérv fenn-állása miatt)?
4. Van-e terület, amely nem vesz részt a hasi légzésben (körül-írt peritonitis)?
5. Aszimmetrikus-e a has?
6. A hason látható-e (bél)perisztaltika? (Vékony embereknél normálisan a bélmozgás látható.)
Álló testhelyzetben a lazább hasfal, az esetleges rejtett sérvek megléte könnyebben megítélhető.
A gastrointestinalis, valamint az urogenitalis rendszer teljes körű felméréséhez néha szükséges a hason kívül a végbél és a nemi szervek megtekintése is.
h
AllgAtózásHallgatózás során számos fontos információt nyerhetünk, fő-ként a belek működéséről (13-5. videó – hallgatózás a hason –http://tamop.etk.pte.hu/apolastan/magyar.html
A megtekintést követően mindig a has hallgatózásával kell folytatni a vizsgálatot. Ezt a has tapintása vagy kopogtatása előtt tegyük meg, mivel e beavatkozások megváltoztathatják a bélhangokat, így téves információt nyújthatnak a vizsgáló-nak.
Fekvő beteg esetén először a bélműködéshez társuló hangjelenségeket figyeljük meg. A fonendoszkópot a köldök körüli területekre helyezzük, és a hasat általában hosszan hallgatjuk. Mivel a hangok a hasban relatíve jól terjednek, elég a hallgatózást néhány helyen, a has 4 kvadránsában el-végezni.
A bélműködések olykor nagyon lelassulnak, ezért néha akár több percig is szükség lehet a has hallgatózására, annak érdekében, hogy biztosan tudjunk nyilatkozni a bélmozgások meglétéről/jellegéről.
A belek mellett a hasban elhelyezkedő nagyobb erek is hallhatók (a hasi aorta, az a. renalis, az a. iliaca és az a. femora-lis, ez utóbbi a lágyékhajlatban).
Az erek pontos hallgatózási helyeit a 13-13. ábra jelöli.
Egészséges emberben a bélmozgásokat kísérő bugyborékoló hangjelenség jelzi a normális bélműködést.
Hasi erek felett hallgatózva normálisan nem hallhatók han-gok, mivel az erekben a vér áramlása lamináris, amely hang-talan. Kóros esetben, adott érszakasz (hasi aorta, a. renalis, a.
iliaca communis) szűkületekor (pulzus-szinkron) surranásra lehetünk figyelmesek [10].
t
ApintásA hallgatózás mellett a has másik fontos vizsgálómódszere a tapintás.
A has vizsgálata során a tapintásnak 3 fő célja van:
• Az izomvédekezés (défense musculaire) és a nyomásér-zékenység megítélése.
• Egyéb hasfali eltérések (pl.sérvek) megítélése.
• Kóros hasi rezisztenciák, terimék keresése.
Mielőtt a tapintását elkezdenénk, megkérjük a hátán fekvő beteget, hogy térdben felhúzott lábakkal, hasizmait ellazítva feküdjön, két karját helyezze a törzse mellett. Amennyiben a beteg az anamnézis felvétele során hasra lokalizált fájdalmat jelzett, akkor az érintett területet tapintsuk utoljára. Ezzel elke-rüljük a beteg további fájdalmas izomvédekezését. A vizsgáló a has tapintását végezheti egy vagy két kézzel is. Két kézzel
való vizsgálat esetén is tarthatja a kezeit egymás mellett vagy egymáson. Ezt a 13-14. ábrán mutatjuk.
A vizsgálat során általában a beteg jobb oldalán, vele szem-ben állva helyezkedünk el. Ujjainkat nyújtott helyzetszem-ben tartva a has minden kvadránsát áttapintjuk. Általában a has bal alsó részéről kezdjük, mivel itt várható a legkevésbé, hogy a be-tegnek panaszai lesznek (13-6. videó – has tapintása – http://
tamop.etk.pte.hu/apolastan/magyar.html
A kivitelezés során megkülönböztetünk felületes és mély tapintást.
1. Felületes tapintás. A has felületes tapintása során a követke-ző információkat szerezhetjük be:
• Izomvédekezés felmérése.
• Fájdalmas területek felkutatása.
• A has felső rétegeinek az áttapintása (a bőr, bőr alatti szövetek elváltozásai, sérvek).
2. Mély tapintás. Ennek során a mélyebben lévő szervekről, azok elváltozásairól próbálunk információt szerezni. Nor-mális körülmények között a has puha, betapintható, kóros rezisztenciát nem észlelünk.
A tapintás során a hasi szervek határainak, hasfali vetületeinek ismerete fontos.
A hasizomzat (kóros) reflexes, akaratlan megkeményedése, az ún. deszkakemény has („défense musculaire”) a hashártya-gyulladás jele.
Hasi nyomásérzékenység/terime fennállásakor fontos elkülö-níteni, hogy diffúz vagy körülírt jelenségről van-e szó.
1. A diffúz folyamat hashártyai bántalomra utal.
2. Körülírt elváltozás okai a hasi régiótól függően többfélék le-hetnek:
• Jobb felső kvadráns: epekő, epehólyag-gyulladás, máj-betegség.
• Epigastrium (a „gyomorszáj” területe): a máj bal lebenye (norm.), pancreas-pseudocysta, gyomor fekély/daganat, nyelőcső-irritáció, colon transversum tumor.
• Bal felső kvadráns: lép megnagyobbodás/betegség, pancreascysta, vastagbél adott szakaszának betegsége, daganata.
• Jobb alsó kvadráns: Crohn-betegség, appendicitis, vas-tagbél adott részének betegsége, petefészek/peteveze-ték betegség.
• Köldöktájék: sérv, aortaaneurysma, hasnyálmirigy-gyul-ladás.
• Szeméremcsont feletti terület: az uterus, a hólyag beteg-ségei.
• Bal alsó kvadráns: vastagbél-diverticulum, a szigmabél és a colon descendens betegsége, petefészek/peteve-zeték betegség.
A máj tapintása
A máj tapintását érdemes a has teljes, felületes és mély megtapintása után elvégezni, ha ugyanis a máj a normális-nál nagyobb méretű (akár több centiméterrel is meghaladja a jobb bordaív szélét), akkor a következőkben tárgyaltakat már 13-12. ábra. Az a ábra a has 4 részre, a b ábra a has 9 részre
osz-tott határait mutatja.
13-13. ábra. A hasi erek hallgatódzási pontjai
13-14. ábra. A has 2 kézzel végzett vizsgálata
nem kell megtennünk. Ha a máj szélét nem éreztük, akkor a következőképpen vizsgáljuk: (13-7. videó – a máj tapintása – http://tamop.etk.pte.hu/apolastan/magyar.html
Háton fekvő beteg vizsgálatakor továbbra is a beteggel szemben állva mindkét kezünket a jobb bordaív alá helyez-zük, majd a bordaív széle felé közelítve a bordaív alá nyomjuk, és megpróbáljuk elérni a máj szélét. A máj széle, éle, elülső fel-színe jobban megítélhető, ha a beteget mély belégzésre szó-lítjuk fel, melynek során a máj lefelé mozdul, így könnyebben elérhető. Belégzéskor a lefelé mozduló máj átbukik az ujjunk alatt, miközben érezzük annak szélét. A máj nagyságát belég-zési állapotban adjuk meg (mennyire haladja meg a bordaívet, harántujj vagy cm-ben).
A máj vizsgálatakor a következőkről kell tájékozódnunk: a máj nagysága, tapintása, érzékenysége, széle, felszíne.
A megnagyobbodott, egyenetlen felszínű (göbös) máj májzsugorodásra, míg a megnagyobbodott, sima felszínű máj elzsírosodásra utalhat. A máj megnagyobbodása esetén keressük a vena portae rendszerén belüli nyomásfokozódás egyéb tüneteit, mint a caput medusae, a kóros hasi folyadék-gyülem (ascites) [11].
A lép tapintása
Normális nagyságú lép csak kivételesen (nagyon mély re-keszállásnál) tapintható. Vizsgálata hasonló a májéhoz, csak a bal bordaív alá próbálunk benyúlni. A beteg mély sóhajtatása általában nem segíti a lép elérhetőségét, ezért ezt a manővert ritkán használjuk.
Gyakran viszont könnyebben elérhető a lép, ha a beteget a jobb oldalára fordítva vizsgáljuk.
A lép megnagyobbodásának hátterében számos fertőző, ill. vérképző szervi, nyirokrendszert érintő betegség állhat [12].
A vese tapintása
A vesék egészséges állapotban csak vékony alkatú embe-reknél érezhetők. A vesék tapintása nehéz és kellő gyakorlatot igénylő feladat, így alkalmazása sok esetben nem ad új infor-mációt a diagnózis felállításához.
A vizsgálat során a háton fekvő beteg lumbocostalis szög-letébe helyezzük egyik kezünket, a másik kezünkkel felülről (a veséknek megfelelő helyen) tapintunk rá. Alsó kezünkkel apró lökésekkel (ballotálással) kíséreljük meg a veséket megemelni, ezáltal a két kezünk között „érezhetővé tenni”.
Mivel a vesék általában nem tapinthatók (kivéve vékony betegeken), így ha tapinthatóvá válnak, az megnagyobbodott vesére, vesecysták jelenlétére utalhat.
A has tapintása kiegészíthető rectalis digitális vizsgálattal, ill.
a külső nemi szervek vizsgálatával, melynek jellegzetességeit illetően további tanulmányaikra utalunk.
k
opogtAtásA has kopogtatásának korlátozottabb a jelentősége. A has-üregnek a bordaívek által nem takart részét zömében belek
töltik ki, kopogtatva normálisan dobos kopogtatási hangot eredményez. Normális körülmények között a parenchymás/
tömött szervek (máj, lép), valamint a folyadékkal telt szervek (húgyhólyag) nagysága állapítható meg egyszerűen, mivel kopogtatási hangjuk a has többi részétől eltérően tompa (13-8. videó – a has kopogtatása – http://tamop.etk.pte.hu/apolas-tan/magyar.html
A has kopogtatását szintén a beteg háton fekvő helyze-tében végezzük. A tömör/folyadékkal szervek vizsgálatát az adott régióban végezzük, az „általános” has kopogtatását a has legmagasabb pontjától (általában a köldök területétől) kezd-jük és sugarasan, több irányba is végigkopogtatjuk. A kopog-tatás során a dobos kopogkopog-tatási hang megváltozását, tompá-vá tompá-válását figyeljük.
A máj kopogtatása
A máj a jobb bordaív által fedetten található, így kopogtat-ni csak a jobb felső kvadránsban, a bordaközöknek megfele-lően (mint a mellkas esetén) lehet. Általában a jobb oldali me-dioclavicularis vonalban a rekesztől lefelé haladva határozzuk meg a máj alsó határát.
Ha a máj megnagyobbodik, azt a jobb bordaív alatt is tom-pa kopogtatási hang formájában észlelhető.
A máj tompulatának eltűnése –belgyógyászati megbete-gedéskor - szabad hasi levegőre, általában gyomor-bél per-forációra utal.
A lép kopogtatása
A lép a bal bordaív által fedetten elhelyezkedő, relatíve vé-kony szerv, így kopogtatásakor érdemes finomabban, kisebb erővel kopogtatni. A lép kopogtatása előtt a beteget a jobb oldalára fektetjük és megkérjük, hogy bal karját emelje fel, he-lyezze a feje mellé. Így a beteg bal oldala szabaddá válik a vizs-gálathoz. Az ismert módon, a középső hónaljvonalban, felülről (a rekesztől) a bordaközökben lefelé haladva kopogtatunk, és normális esetben a 9. és 11. bordaköz között várjuk a tompa ko-pogtatási hang megjelenését, amely a lép helyzetét tükrözi [13].
A túlzottan gázos belek sokszor megnehezítik a máj, lép és egyéb terimék megítélését.
A húgyhólyag és a méh kopogtatása
A húgyhólyag/méh kopogtatása általában alhasi, vizeléssel összefüggő panaszok esetén indokolt. Vizsgálatkor a szemé-remcsonttól haladunk a test középvonalában felfelé. A húgy-hólyag teltségétől, a méh nagyságától függően a tompulat nagysága mutatja a hólyag vagy méh méretét.