Az állampolgár nem veszíthet jogaiból csak azért, mert egész-ségi állapota megváltozott, sőt mivel betegsége miatt még ki-szolgáltatottabbá válik, emberi jogai fokozottabb védelemre szorulnak. Az Alkotmány mint alaptörvény, az egészségügyi törvény és a Polgári Törvénykönyv normái biztosítják az egész-ségügyi ellátórendszerrel kapcsolatba kerülő személyek jogai-nak védelmét.
A betegjogok deklarálása önmagában azonban nem bizto-sítja a betegjogok automatikus érvényesülését, ehhez szüksé-ges olyan jogintézmények létrehozása is, amelyek segítséget nyújtanak a jogérvényesítésben és jogsérelem esetén megfe-lelő jogorvoslat kezdeményezésére.
2012. január 1-jén lép hatályba új alkotmányunk, azaz Ma-gyarország Alaptörvénye. Ennek XX. Cikke jelenti ki (1) be-kezdésében tömören, hogy mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. A (2) bekezdés taglalja ennek módozatát, amikor deklarálja, hogy e jog érvényesülését Magyarország többek között az egészségügyi ellátás megszervezésével is elősegíti.
A beteg fogalmát az Eü. tv. definiálja, e szerint a beteg: az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő vagy abban részesü-lő személy.
Ebből pedig az következik, hogy nem pusztán az egészsé-gében károsodott ember veheti és veszi igénybe az egészség-ügyi ellátórendszer által biztosított szolgáltatást, az szélesebb kört ölel fel (pl. szűrővizsgálatok, prevenciós ellátás, esztétikai beavatkozások stb.).
A betegjog nemcsak a betegre, de bizonyos esetekben hozzátartozóira, örököseire is kiterjedő jogosítvány, továbbá a betegjog független az állampolgárságtól, az esetleges biz-tosítási jogviszonytól is, ahogy az Eü. tv. hatálya is kiterjed a Magyar Köztársaság területén tartózkodó természetes sze-mélyekre, az itt működő egészségügyi szolgáltatókra, az
ál-taluk folytatott egészségügyi tevékenységekre. Sőt a törvény hatályát a jogalkotó a személyes gondoskodással foglalkozó szociális intézmények által nyújtott egészségügyi szolgáltatá-sokra is kiterjeszti.
E
gészségügyIEllátáshozvalójog24Az egészségügyi ellátáshoz való jog általános megfogalmazás, amelyet a jogszabályhely további része tölt ki tartalommal.
Az Eü. tv. ezen jog esetében a következőket garantálja:
• Sürgős szükség esetén az életmentő, ill. a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátáshoz való jog.
• Fájdalomcsillapításhoz, valamint a szenvedés csökken-téséhez való jog.
• Egészségi állapot által indokolt egészségügyi ellátáshoz való jog.
• Megfelelő egészségügyi ellátáshoz való jog, amelynek adott tárgyi feltételek mellett a legmagasabb szintűnek kell lennie: megfelelő az ellátás, ha az az adott egészség-ügyi szolgáltatásra vonatkozó szakmai és etikai szabá-lyok, ill. irányelvek megtartásával nyújtják.
• Folyamatosan hozzáférhető ellátáshoz való jog: az egészségügyi ellátórendszer napi 24 órán keresztül biz-tosítja annak igénybevehetőségét.
• Egyenlő bánásmódnak megfelelő, azaz megkülönböz-tetés nélküli ellátáshoz való jog.
• Szabad orvosválasztáshoz, ill. egészségügyi intézmény megválasztásához fűződő jog, amelynek korlátja a szak-mailag indokolt szintű egészségügyi szolgáltató elérhe-tősége, valamint ha a választást a beteg egészségi ál-lapota által indokolt ellátás szakmai tartalma, az ellátás sürgőssége vagy az ellátás igénybevételének alapjául szolgáló jogviszony nem zárja ki.
• A megfelelő ellátást biztosító egészségügyi szolgáltató-ról szóló tájékoztatáshoz való jog.
• Várólistára helyezéshez való jog.
Az egészségügyi ellátáshoz való jogon belül az indokolt el-látás igénybevételének, továbbá a szabad orvosválasztásnak azonban léteznek törvényi korlátai is (szakmai kompetencia, az egészségügyi szolgáltató működési rendje, területi kö-töttség/térítésköteles ellátás, leterheltség/várólista, az ellátás megtagadásának az Eü. tv. 131. §-ában írt joga stb.). Az ellátás megtagadásának joga az orvos részéről bizonyos esetekben lehetőség, máskor kötelezettség.
Megtagadhatja az orvos a hozzá forduló beteg vizsgálatát a következő esetekben
• Ha ebben más beteg ellátásának azonnali szükségessé-ge miatt akadályoztatva van.
• A beteghez fűződő személyes kapcsolata miatt.
• Ha az adott ellátás erkölcsi felforgásával, lelkiismereti vagy vallási meggyőződésével ellenkezik.
• Ha a beteg együttműködési kötelezettségét súlyosan megsérti.
• Vele szemben a beteg sértő vagy fenyegető magatar-tást tanúsít, kivéve, ha e magatartását betegsége okoz-za.
• Saját életét vagy testi épségét a beteg magatartása ve-szélyezteti.
Ezen esetekben a beteget más orvoshoz kell irányítania.
Az orvos a következő esetekben a beteg ellátását csak a vizsgála-tát követően tagadhatja meg, ha ennek során ezek valamelyi-két állapítja meg:
• A beteg egészségi állapota orvosi ellátást nem igényel.
• A beutaló orvos által javasolt vagy a beteg által kért ke-zelés szakmailag nem indokolt.
• A szükséges ellátás nyújtásához az egészségügyi szol-gáltatónál nincsenek meg a személyi, ill. tárgyi feltéte-lek, és a beteget beutalja az ellátásra szakmailag illeté-kes egészségügyi szolgáltatóhoz.
• A beteg állapota nem igényel azonnali beavatkozást, és a vizsgálatot végző orvos a beteget későbbi időpontra visszarendeli, illetőleg a kezelés szakmailag nem indo-kolt.
Kötelezően meg kell tagadnia az orvosnak az ellátást:
• Ha erre saját egészségi állapota vagy egyéb gátló körül-mény következtében fizikailag alkalmatlan.
• Ha a beteg vizsgálata alapján megállapítható, hogy a beutaló orvos által javasolt vagy a beteg által kért ellátás jogszabályba vagy szakmai szabályba ütközik.
a
zEmbErIméltósághozvalójog25Az egészségügyi ellátás során a beteg jogosult arra, hogy vele tisztelettel és megbecsüléssel bánjanak, személyhez fűződő jogait tartsák tiszteletben. Az egészségügyi ellátás során a be-tegen kizárólag a vizsgálatához és a gyógykezeléséhez szüksé-ges beavatkozások végezhetők el.
A beteg ellátása során fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichi-kai módszerekkel és eljárásokkal kizárólag abban az esetben korlátozható, ha sürgős szükség helyzete áll fenn, ill. amennyi-ben erre a beteg vagy mások egészségének a védelme céljá-ból van szükség.
A korlátozó módszerek és eljárások alkalmazását ebben az esetben is kizárólag a beteg kezelőorvosa, kivételes esetben ideiglenesen szakápoló is elrendelheti.
A jogalkotó az emberi méltósághoz való jog fogalmi köré-be vonja a mai magyar egészségügyi rendszer az azt igényköré-be
21Eü.tv. 1 §.
22Eü.tv.2 § /1-5 bek.
23Részletesen lásd Polecsák M., 27 -29., Kőszegfalvi E., 91.
old. 24Eü.tv. 6-9. §. 25Eü. tv. 10. §.
vevők egyik nagy problémáját, a várakozást, amikor kimondja, hogy a beteget csak méltányolható okból és ideig szabad vá-rakoztatni.
Ugyancsak a betegjogok fejlődésével került bele a törvény-be az a kitétel, hogy a törvény-beteg ellátása során szeméremérzetére való tekintettel ruházata csak a szükséges időre és szakmailag indokolt mértékben távolítható el. Ezzel részletesebben az egészségügyi dolgozók rendtartásáról szóló 30/2007. (VI. 22.) EüM. rendelet foglalkozik.
a
kapcsolattartásjoga26A beteg a kapcsolattartás jogát betegtársai jogainak tiszte-letben tartásával és a betegellátás zavartalanságát biztosítva – a fekvőbeteg-gyógyintézet házirendjében foglaltak szerint - gyakorolhatja.
A súlyos állapotban lévő beteg, a kiskorú beteg, a szülő nő és újszülöttje vonatkozásában az általános szabályoknál is szélesebb jogokat biztosít a törvény az ellátást igénybe vevők számára, amikor az első két esetben alanyi jogon biztosítja a közeli hozzátartozókkal, a harmadik esetben pedig az egy-mással való folyamatos kapcsolattartást.
• Súlyos állapotú az a beteg, aki állapota miatt önmagát fi-zikailag ellátni képtelen, ill. fájdalmai gyógyszerrel sem szüntethetők meg, illetőleg pszichés krízishelyzetben van.
• Kiskorú a 18 éven aluli személy, akinek joga van arra, hogy szülője, törvényes képviselője, illetőleg az általa vagy törvényes képviselője által megjelölt személy mel-lette tartózkodjon.
• A szülő nőnek joga van arra, hogy az általa megjelölt nagykorú személy a vajúdás és a szülés alatt folyamato-san vele lehessen, a szülést követően pedig arra, hogy – amennyiben ezt az ő vagy újszülöttje egészségi álla-pota nem zárja ki – újszülöttjével egy helyiségben he-lyezzék el. Ennek hatására mára meredeken nőtt az apás, ill. nagyszülős szülések száma, ami az alternatív szülési módszerek elterjedésével átalakította a vajúdás és a szü-lés módszereit. Természetesen a házirendet, a látogatás időbeli korlátját be kell tartani, a kórház meghatározhat-ja, egyszerre hány látogatót fogadhat a beteg, látogatási tilalom /járványügyi intézkedés rendelhető el erre okot adó esetben, valamint korlátozható a gyermekkorúak által való látogatás is.
A beteget kiemelten illeti meg a vallási meggyőződésének megfelelő egyházi személlyel való kapcsolattartásnak, és álta-lában vallása szabad gyakorlásának a joga.
A beteget főszabályként megilleti továbbá saját ruhája, va-lamint személyes tárgyai használatának a joga is.
A beteg önrendelkezési joga magában foglalja azt is, hogy a beteg kifejezett rendelkezésével megtilthassa az egészség-ügyi ellátását végző intézménynek, hogy róla bárkinek felvi-lágosítást adjon, ill. nyilvános módon feltüntessék, hol került elhelyezésre.
a
gyógyIntézEtElhagyásánakjoga27A beteg jogosult az egészségügyi intézmény elhagyására, amennyiben azzal mások testi épségét, egészészségét nem veszélyezteti. Cselekvőképtelen beteg ezen jogot a törvényes képviselő egyetértésével gyakorolhatja (törvényes képviselő: a szülő, a gyám, a gondnok).
Amennyiben a beteg állapota indokolja, a gyógyintézet elhagyásának tényéről értesíteni kell az illetékes hatóságokat, valamint cselekvőképtelen beteg esetén a törvényes képvise-lőt.
Összességében a betegnek tudnia kell, milyen kockázatnak teszi ki magát az intézmény elhagyásával. Azt, hogy erről tájé-koztatták, feltétlenül rögzíteni kell a beteg dokumentációjá-ban!
a
tájékoztatáshozvalójog28A tájékoztatáshoz való jogosultság gyakorlása az önrendelke-zési jog megfelelő módon való érvényesülésének előfeltétele.
Ennek értelmében a betegnek joga van arra, hogy az egészsé-gi állapotáról általános jelleggel és folyamatosan tájékoztatást kapjon.
A betegnek joga van arra, hogy egyes beavatkozások meg-kezdése előtt az egészségi állapotával kapcsolatos minden lényeges körülményről egyéniesített formában tájékoztassák, mert a megfelelő tájékozottság képezi alapját a beteg egész-ségi állapotával kapcsolatos döntéseinek. A tájékoztatás joga a beteget akkor is megilleti, ha beleegyezése egyébként nem feltétele a gyógykezelés megkezdésének. A tájékoztatásnak ki kell terjednie elsődlegesen arra, hogy a beteg joga egy be-avatkozás elvégzéséhez való hozzájárulása, ill. a bebe-avatkozás elutasítása. A betegnek joga van a tájékoztatás során és azt követően további kérdezésre, továbbá joga van megismerni az ellátásában közvetlenül közreműködő személyek nevét, szakképesítését és beosztását.
A tájékoztatást a beteg számára érthető módon kell meg-adni, figyelemmel életkorárára, iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára. Amennyiben szükséges, a tájékoztatáshoz le-hetőség szerint tolmácsot vagy jeltolmácsot is biztosítani kell.
A cselekvőképes29 és a 16. életévét betöltött kiskorú30 be-teg a tájékoztatásáról lemondhat, kivéve ha bebe-tegsége termé-szetét ismernie kell ahhoz, hogy mások egészségét ne veszé-lyeztesse.
Az egyik leggyakrabban használt, vitatott és esetleges hiá-nya miatt sérelmezett betegjogról van szó a törvény ezen ré-szében. A tájékoztatáshoz való jogosultság az Eü. tv-hez fűzött miniszteri indokolás szerint az önrendelkezési jog megfelelő érvényesülésének az előfeltétele.
Valamennyi orvosi mulasztással kapcsolatos szakirodalom – legyen az perjogi esetgyűjtemény31 vagy az orvosi kártérítési felelősségéről készült szakirodalom32- e jognak szenteli túl-nyomó részét, hiszen a gyakorlatban, ha a gyógyintézmény és a beteg között akár erkölcsi, akár jogi norma be nem tartása miatt vita alakul ki, e jog szinte bizonyosan előtérbe kerül.
Kiemelendő – ahogy az előbbiekben szintén utaltunk rá – miszerint a szóbeli tájékoztatás nem helyettesíthető az elő-re elkészített általános ismertető segédanyagok átadásával.
Mindezt a betegjogok – ezen belül a tájékoztatáshoz való jog – fejlődése hozta magával (lásd az 1972. évi II. tv. és az 1997.
évi CLIV. tv. közötti dogmatikai különbségek a tájékoztatáshoz való jog körében).
A Legfelsőbb Bíróság elvi határozatban mondta ki:
„A kórház kártérítési felelősséggel tartozik, ha a tárgyilagos, részletes, körültekintő és a valóságnak megfelelő tájékoztatást a betegnek nem adják meg.
A betegnek a kórházba való felvétele során adott, a kivizs-gálásba, kezelésbe és műtétbe beleegyező nyilatkozata ön-magában nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a betega műtét előtti megfelelő tájékoztatást megkapta.” [1972. évi II.
tv. 45. § (1) bek., 47. § (3) bek., 15/1972. /VIII. 5./ EüM. r. 83. § (1) bek., 87. § (2) bek.] [Legfelsőbb Bíróság Pfv. III. 22. 083/1998.sz.]
a
zönrEndElkEzéshEzvalójog33Az önrendelkezéshez való jog alkotmányos alapokon nyug-szik, ebből következően lényeges tartalma korlátozhatatlan.
Az önrendelkezési jog érvényesülésének legfontosabb
bizto-sítéka, hogy főszabályként minden egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele az, hogy ahhoz a beteg kényszertől és fenyegetéstől mentes, megfelelő tájékoztatáson alapuló be-leegyezését adja, amely beleegyezés a beteg részéről vissza-vonható.
Az önrendelkezési jogot a cselekvőképes beteg – megfele-lő alakiságok megléte (teljes bizonyító erejű meghatalmazás stb.) esetén meghatalmazott útján is gyakorolhatja.
A törvény teljes körűen meghatározza azokat az eseteket, amelyek fennállása esetén a beteg beavatkozásba beleegyező nyilatkozatától el lehet tekinteni, ilyen pl. amikor a beteg köz-vetlen életveszélyben van, vagy az intézkedés elmaradása má-sok életét vagy testi épségét súlyosan veszélyeztetné.
Betegjogi szempontból feltétlenül szükséges megismerni a Ptk. 75. § (3) bekezdését is, amely szerint a személyhez fű-ződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet.
Az egészségügyi ellátás során nyilvánvalóan sérül(het) adott esetben - akár a gyógyulás érdekében is - a testi épség, főként invazív beavatkozás során. Az utóbbi fogalmát az Eü.
tv. 3. §. m) pontja fogalmazza meg, e szerint invazív beavatko-zás: a beteg testébe bőrön, nyálkahártyán vagy testnyíláson keresztül behatoló fizikai beavatkozás, ide nem értve a beteg számára szakmai szempontból elhanyagolható kockázatot je-lentő beavatkozásokat.
Egyebekben pedig ugyancsak az Eü. tv. 3. § l) pontja ha-tározza meg a logikusan az invazivitásnál szélesebb körű be-avatkozás definícióját, amely szerint bebe-avatkozás: azon meg-előző, diagnosztikus, terápiás, rehabilitációs vagy más célú fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai eljárás, amely a beteg szervezetében változást idéz vagy idézhet elő, továbbá a holt-testen végzett vizsgálatokkal, valamint szövetek, szervek eltá-volításával összefüggő eljárás.
Az Eü. tv. 15. § (1) bekezdésében deklarálja, hogy a beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog, amely kizárólag tör-vényben meghatározott esetekben és módon korlátozható.
Az önrendelkezési jog a következőkre terjed ki:
• Szabadon eldöntheti a beteg, hogy igénybe kívánja-e venni az egészségügyi ellátást.
• Beleegyezik-e, és ha igen, mely beavatkozásokba.
• Eldöntheti, mely ellátásokat utasít vissza.
• A kivizsgálását és kezelését érintő kérdésekben való részvétel jogára.
Az egészségügyi beavatkozások elvégzésének, valamint a fenti jogok gyakorlásának alapvető feltétele, hogy a beteg megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentes, megfe-lelő tájékoztatáson alapuló beleegyezését adja. A nemzetközi standardok nyomán a magyar orvosi joggal foglakozó szakiro-dalom ezt nevezi tájékozott beleegyezésnek. A 2000. december 7-én kihirdetett, az Európai Unió Alapjogi Kartájának 3. Cikk (2) bekezdése is rögzíti, hogy az orvostudomány és a biológia területén tiszteletben kell tartani az érintett személy szabad és tájékoztatáson alapuló beleegyezését a törvényben meg-állapított eljárásoknak megfelelően.
26Eü. tv. 11. §.
27Eü.tv. 12. §.
28Eü. tv. 13-14. §.
29Cselekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki. Ptk.11. §. (Cselekvőképes a 18 életévét betöltött személy, ha nem áll cselekvőképességét korláto-zó vagy kizáró gondnokság alatt.)
30Kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve ha házasságot kötött. Ptk. 12 §. Korlátozottan cselekvőké-pes az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét már betöltötte és nem cselekvőképtelen. Ptk. 12/A. §.
31Dr. Köles Tibor: Orvosi műhibaperek. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1999.
32Dósa Ágnes: Az orvos kártérítési felelőssége HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2004.
33Eü. tv. 15-19. §.
Az egészségügyi ellátás során gyakran előfordul, hogy az egészségügyi ellátást végzők olyan beteggel kerülnek kapcso-latba, aki cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes.
Az ő jognyilatkozataikat is be kell szerezniük valamilyen for-mában, ehhez tisztában kell lenniük néhány fogalommal, ezek ismerete nélkül a tájékoztatást végző kezelőorvos nem tud el-igazodni, hogy kit, miről és milyen mértékben kell tájékoztat-nia, kit kell felkutatni, ha a beteg cselekvőképességével – akár teljes körű, akár korlátozott -, jognyilatkozat-tételi képességé-vel kapcsolatban kétsége támad.
Jogképesség, cselekvőképesség, kiskorúság, cselekvő-képtelenség, korlátozott cselekvőképesség
Az előbb vázoltak megértéshez a jogképesség fogalmából kell kiindulni. A Ptk. mondja ki, hogy a Magyar Köztársaság te-rületén minden ember jogképes, ami egyszerűen azt jelenti, hogy jogai és kötelezettségei lehetnek. A jogképesség élet-korra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozás-ra tekintet nélkül egyenlő. A jogképesség az embert – ha élve születik – fogamzásának időpontjától illeti meg.
Ezt követheti a cselekvőképesség fogalmának tisztázása.
Cselekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét a tör-vény nem korlátozza vagy nem zárja ki. Aki cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot.
Tehát elérkeztünk az orvosi beavatkozáshoz szükséges bele-egyező nyilatkozathoz, amely egyfajta jognyilatkozat.
Kiskorúnak kell tekintetni azt, aki a 18. életévét még nem töltötte be, kivéve ha házasságot kötött.
A Ptk. szerint cselekvőképtelen:
• A kiskorú, aki 14. életévét még nem töltötte be.
• Az a kiskorú, aki 14. életévét már betöltötte, de akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá he-lyezett.
• Az a nagykorú, akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett. (Cselekvőképességet kizáró gondnokság alá azt a személyt lehet helyezni, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – pszi-chés állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt – tartó-san, teljes mértékben hiányzik.)
• Gondnokság alá helyezés nélkül is az, aki olyan állapot-ban van, hogy ügyei viteléhez szükséges belátási képes-sége – tartósan vagy a jognyilatkozata megtételekor át-menetileg – teljesen hiányzik.
Az egészségügyi ellátással kapcsolatosan a cselekvőképtelen személy jognyilatkozata semmis. Nevében – a bíróság által való gondnokság alá helyezése esetén - gondnoka vagy tör-vényes képviselője jár el.
Előfordul természetesen, hogy valaki nem teljesen vőképtelen, az ő állapotát nevezzük ilyenkor korlátozott cselek-vőképességnek. Korlátozottan cselekvőképes:
• Az a kiskorú, aki a 14. életévét már betöltötte és nem cselekvőképtelen.
• Az a nagykorú, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett. (a bíróság akkor teszi ezt meg, ha
nagy-korú személynek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt – általános jelleggel, ill. Egyes ügycsoportok vonatkozásában – tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent.) A bíróság az előbbiek nyomán egyes ügycsoportok, így az egészségügyi jogok gyakorlása tekintetében is, korlátozhatja a cselekvőképességet.
A Ptk. szerint korlátozottan cselekvőképes személy jognyi-latkozata csak akkor érvényes, ha azt kiskorú esetén törvényes képviselője, cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett nagykorú esetében pedig gondnoka beleegyezé-sével vagy utólagos jóváhagyásával tette azt. A gondnok és gondokolt közötti jogvita esetén a gyámhatóság dönt. Ha a cselekvőképesség korlátozottsága megszűnik, és a személy cselekvőképessé válik, maga dönt függő jognyilatkozatainak érvényességéről.
Az Eü. tv. is rendelkezik a korlátozott cselekvőképességről a következők szerint: korlátozottan cselekvőképes beteg: akit a bí-róság a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően általános jelleggel vagy az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett, valamint az a kiskorú személy, aki a 14. életévét már betöltötte és nem cselekvőképtelen. Az ilyen személy egész-ségügyi ellátással kapcsolatos jognyilatkozataira – ha törvény kivételt nem tesz – a Ptk-ban foglalt szabályok irányadóak. Eb-ből tehát látható, hogy nem volt felesleges a Ptk. fenti rendel-kezéseinek ismertetése.
Közokirat, teljes bizonyító erejű magánokirat
A közokirat és a teljes bizonyító erejű magánokirat fogal-mait a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 195. és 196. §-ai adják meg.
Közokirat e szerint az olyan papír alapú vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, ill. köz-igazgatási szerv ügykörén belül, a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézke-dést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatko-zat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogsza-bály közokiratnak nyilvánít.
A témánk körében előforduló nyilatkozatok esetében
A témánk körében előforduló nyilatkozatok esetében